Magyar Nyelvőr – 141. évfolyam – 2017.

2017 / 1. szám - Szathmári István: Rövid vissza- és előretekintés nyelvtudományunkban konferenciánk kapcsán

MAGYAR NYELVŐR 141. ÉVF. * 2017. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Rövid vissza- és előretekintés nyelvtudományunkban konferenciánk kapcsán* 1. Több mint hat évtizedes oktatói és kutatói munka, valamint a Magyar Nyelv­­tudományi Társaság százéves történetének a megírása (Szathmári 2015) után, immár életem alkonyán, talán nem meggondolatlanul vállalkozom arra, hogy az utóbbi mintegy két-három évtized magyar nyelvtudományát és nyelvészeti okta­tását nagyon röviden, többször felsorolásszerűen mérlegre tegyem, kiemelve az eredményeket és főleg a hiányosságokat, és hogy ez utóbbiakkal kapcsolatban jobbító javaslatokkal is szolgáljak. Tehát korántsem átfogó tudományos értékelésről, hanem csupán - elsősor­ban a saját tapasztalataim alapján - a pozitívumok felidézéséről, valamint a ne­gatívumok mérlegeléséről és azok lehetséges kijavításáról, röviden nyelvészeti oktatásunk eredményesebbé tételéről lesz szó. Meg kell jegyeznem, hogy az elmondandókban segítségemre volt a széles látókörű és nagy tapasztalatú Benkő Loránd professzornak a 2001-es, élete végén tett vallomása abban az interjúban, amelyben Kiss Jenő következetesen átgon­dolt kérdéseire gazdag életpályájáról és a korabeli nyelvtudományról vallott, és amelyben arra a kérdésre is válaszolt, hogy „Vajon milyen lesz a jövő nyelvtu­dománya? Milyenek lesznek a jövő nyelvészei?” (Benkő 2003: 442). Egyébként e „tudománytörténeti beszélgetés” óta már másfél évtized eltelt, amely ugyan nem hosszú idő, de valamit megmutat abból, hogy Benkő Loránd elképzelése valóra vált-e. 2. Kezdem egy általánosabb kérdéssel, azzal, hogy az egymást követő nyelvé­szeti, továbbá irodalmi, stilisztikai irányzatok - kisebb-nagyobb mértéken - va­lójában egymásból és bizonyos értelemben egymás ellentéteiként fejlődnek ki. Tudniillik - nagyon rövidre fogva - amely felmerülő fontos kérdést valamely irányzat nem oldott meg, a következő rendszerint azt teszi meg fő feladatának. A nálunk mostanában megalapozódó kognitív nyelvészet például - szemben elő­deivel, a strukturalizmussal, a generatív stb. nyelvészettel - a mai nyelvnek, sőt a mai beszélt nyelvnek a sokoldalú, más tudományokat (pszichológia, szociológia stb.) is bevonó vizsgálatát állította középpontba, sohasem felejtkezve el a beszélő emberről. És folytathatjuk azzal, hogy ebben az irányzatban középpontba kerül . Elhangzott plenáris előadásként az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszéke által 2016. november 24-25-én Grammatika és oktatás címen megrendezett konferencián.

Next