Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-06-30 / 76. szám
76-ik szám Harmadik évi folyam. filofisetó« föltételük: AI LAP. Kvro Kó'évr« • JViMTycdtíyro H^vrokéní 12 frt— kr, * n 7 n 3 , T> 1 !>r Megjelenik Letenkint L&romosur: V a a á r na p, Szerdán és Pénteken Szerkesztőség és kiadó hivatal: Monostor utcz.H L. Bányai ház alatt. Kolozsvárit, szereda junius 30. 1869 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedves ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Dééten: Krómer Sámuel. Enyeden: Vokál János. SlamosnyTárti: Denonz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M. - Vásárhely tt: Wittich Józsefnél, KOLOZSVÁR, JUNIUS 29. Legijabb távirati tudósítások. Fest, jun. 29.] Az alsóház központi bizottsága bevégzi a népszámlálási törvényjavaslat tárgyalását. A javaslat csekély módosításokkal elfogadásra ajánltatik. A vasúti bizottság méltón nehézségeket lát a sátoralja- ujhely- mező- labori vas- , ut elfogadásában, mely leginkább a ministerelnöknek áll érdekében, de a mely a ház által már a mult ülésszakban elutasittatott. Az izraelita congressus statútumait őfelsége szentesitette. Zürich, jun. 27. Mazzini elutazott innen, s Londonban fog állandóan letelepedni. Bécsi ágro jun 24-én Arany 5.85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 76.8. áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Egy alkotmányellenes merénylet. A magyar képviselőház többsége néhány nappal ezelőtt közel állott ahhoz, hogy halálos csapást intézzen minden alkotmányos parlament alapjogainak elseje, tagjainak szólásszabadsága ellen; hogy éppen akkor, midőn a bírói függetlenséget a ministeri teljhatalomnak feláldozandó vala, a képviselők sérthetlenségét is lábbal tapossa — a ministeri túlérzékenység kedvéért. Mint lapunk mult számában már érintek, az igazságügyés törvényjavaslatainak támogatása alkalmából jónak látta az 1848. évi törvényhozást dicsőíteni, mire a szélsőbalról Irányi Dániel azt jegyzé meg, hogy ezt ugyanazon igazságügyér teszi, a ki az 1848-as törvények egyik leghívebb bajnokát törvénytelen ítélet következtében halálra kínozta.“ A közmegütközésnek, melyet e méltatlan, ezen igazságtalan vád az egész házban felkeltett, parlamentáris szempontból tökéletesen correct kifejezést adott az elnök szóló rendreutasítása által. Evvel az egész kellemetlen ügy az ingerültség tovább szítása nélkül befejezettnek annyival is inkább volt gondolható, mert maga a megsértett minister is egy szóval sem nyilvánító, hogy nincs megnyugtatva az elnök részéről számára nyújtott, egyedül lehetséges elégtétel által. Másnap azonban egy kormányférfiúban alig igazolható érzékenykedése ismét szőnyegre hozá az elnöki kijelentés útján már elintézett ügyet, sőt azon szavai által, hogy a ház részéről neki nyújtandó elégtételig sem képviselői, sem pedig miniszeri székét nem foglalhatja el, egy nemét a nyomásnak is gyakorló többségben levő pártja ítéletére. Eddig mégcsak a házszabályok sértettek meg, csak az elnöki enunciatio tekintélye gyöngíttetett. De ami ezután történt, az már nyílt attentatum vola a képviselői immunitás szentsége, a törvényhozók szabad szólásjoga ellen; az, ha sikerül, veszedelmes praecedenset állított volna fel, melynek kiszámíthatlan horderejét e perezben még felfogni alig lehetünk képesek. Gajzágó Salamon vállalkozott egy ily jogsértő merénylet megkísérlésének szomorú szerepére, a ház a mentelmi bizottságot oda utasíttatni indítványozván, hogy „a jelen esetben adandó elégtétel neme és módja iránt véleményt adjon, amely a hasonló esetekben jövőre követendő eljárás szabályozására is kiterjedjen.“ E forradalmi szagú, egy jacobinus club tagjához illő indítványnak czélja nem lehetett egyéb, mint hogy a pillanat szenvedélyének benyomása alatt még nem létező, csak ezután megalkotandó törvény alapján sújtó ítélet hozassék oly cselekedet fölött, mely a prioritatörvény alkotása előtt már el volt követve. Ilyesmit zsarnokok é s forradalmi conventeknek igen, de alkotmányos parlament előtt nem szokás javaslatba hozni! Gajzágó Salamont meggondolatlansága annyira elvakítá, hogy nem véve észre, miszerint indítványa elfogadása esetében a parlament aindenkori többség tyrannismusának gyászos színhelye, a véglegesen kiirtott szólásszabadság temetője lett volna. Gajzágó Salamonnak nem jutott eszébe az, hogy a többség változásoknak van kitéve, s míg ma indítványa értelmében az „immunitással való visszaélésért“ Irányi Dánielt sújtotta volna, meglehet holnap már „az immunitás megsértéséért“ éppen Gajzágó Salamont büntetheti meg! Vájjon nem elcsüggesztő, nem mélyen lehangoló-e annak tudata, hogy a kormánypárt, mely bennünket, az ellenzéket annyiszor szokott forradalmi tendentiákkal vádolni, hogy e párt még egy ily oktalan indítványt is zajos tetszésnyilvánításokkal volt képes fogadni? S várjon lehet-e bizalmunk azon párt irányában, mely ezen indítvány elfogadása által a legnagyobb szerencsétlenségek örvényébe döntötte volna a hazát, ha ■ névleges vezére, Deák Ferencz, kinek tudta nélkül terveztetett az üdvtelen merénylet, oda nem hagyja betegágyát, s rögtön más nézetre bírva az előbb Gajzágó mellett lelkesedőket, nem fogadtat el egy oly indítványt, mely alakilag a házszabályokba ütközött, s az elnöki rendreutasítás után helyén nem volt nyugtatni az interpelláló urat egy nyílt postában, hogy majd barázdára hozom én a holdvilág dolgát jövő esztendőre. Az igazat megvallva, azonban boszantott, hogy olyan jeles csillagász, mint aki e naptáromnak astronómiai részét készíté, hogy tévedhetett ekkorát? Elhatároztam Brassai Sámuelhez felebbeznem ezt az interpellate. Pár nappal ezelőtt Brassai úrnak egy megtisztelő látogatása alkalmával szóba hoztam az interpellate, s felkértem, hogy adna felvilágosítást. Ma az alább következő levelét vettem Brassai úrnak: T. szerkesztő úr! A „M. P.“ egyik levelezője fennakadt, mint mondja, azon, hogy az uj holdak a zsidó naptárban más órákra — olykor napra — vannak téve, mint a natzsád szerkesztette és más keresztény naptárakban. Ennek következtében azt kérdi: „hol s hát az igazság?“ Az ilyszerü dolgokra nézve a tudós vágya oly ritkán nyilatkozik nálunk, hogy idézett kérdés nagy érdeket keltett bennem s a szár engedelmével megkísértem a feleletet reá, mi abban áll, hogy az igazság mind a két félnél van. Ezzel persze csak új kérdést keltettem, t. i. hogy lehet az?A melyet minthogy nem dönthetek úgy el, mint Arany János ismeretes bírája a bizonyos „fülemüle“ ügyes, avagy Lafontaine majma a darab sajt felett támadott pert, tehát más módon fogok neki. Volt nekem egykor egy jó gazdasszony ismerősöm, ki annyira félt dolgaiban az elkéséstől, hogy házi óráját rendesen egy félórával elébb jártatta, mint a városi toronyóra járt. Nemde igaza volt neki is, a toronyóra őrének is ? Valamint mindenikök a maga körülményei közt helyesen cselekedett, hogy a másikra nem hajtott. TÁRCZA. Egy interpellate a holdvilághoz s válasz reá. Közli a szerk. Néhány nap előtt Nagy-Lóznáról Kovács Elek úrtól a többek között a következő sorokat vettem: „T. szerkesztő ur! A „Magyar Polgár Naptára“ munkatársaihoz intézett közelebbi felhívása ötletéből egy régi szándékomat, hogy önnek írjak, ezennel teljesítem: községemben egy sereg orthodox s köztük három az értelmiséghez is tartozó izraelita lévén, lapomat olvassák, s kölcsönbe felolvassák az ök külön héber, azaz, hogy héber betűkkel nyomott német lapókat; s ebből hiheti ön, miként én a héberekkel itt e földön igen jól egybeférek, de már a csillagok közt uram néha rettenetesen eltávozunk egymástól; azonban ne tessék azt hinni, mintha talán én vagy közölök valamelyik csillagász lenne, mert legközelebb csak a hold változásainál van köztünk ez az egybe nem férhető eltávozás, s a többek közt éppen az ön naptára is egyik ok, például a keresztény naptárak szerint megújult a hold: kér. június 10 én 5 óra 8 perez reggel, héber június 9 én 8 óra 5 perez estve, és ujulni fog: kér. julius 9-én 2 óra 54 p. d. u., héber julius 9-én 9 óra 35 p. reggel, kér. ang 7-én 11 óra 29 p. éjjel, héber ang. 7 én 10 óra 19 p. estve. Ennélfogva ön és izraelita olvasó társaim interpellálják ön által a holdat: ha vane szándéka jövendőre egyenes utat tartani, s mindnyájunk részére egy perezben változni ?“ Miután a kérdésben forgó naptárt én adtam ki, mi volt természetesebb, mint hogy siettem meg ugyan, de amelynek tartalma ellen a a háznak egyetlen tagja sem szólhatott! Molnár Antal: Egy botránykő, mely a kormány pártfogása alatt áll! Keresd, jún. 24. úgy látszik a magas belügyministérium szép simán akarná a megyénkben választottja által elkövetett botrányokat és a szó valódi értelmében scandalumot bár némileg is elintézni, legalább arra mutat hosszas késedelmezése ez ügyben, mert hogy tennie kell valamit a kormánynak utolsó évnegyedes gyűlésünk következtében, azt minden gondolkozó ember tudja és várja is, de hogy mi indíthatja a m. k. belügyministériumot e fontosabb ügy halasztgatására, azt valóban bajosan mondhatná meg, még maga a késedelmezés okozója is. Compromissió lesz ez a m. k. belügyministeriumra, de annak marad ezutánra is, sőt mentél tovább, annál nagyobb lesz még. Vagy tán újból baloldali rémet vél feltalálni a magas ministerium a megyénkben történtekben? lehet, hogy mint más számos esetben, ezúttal is mystificáltatott a főispáni jelentések által; pedig tán a sok feliratokból, társürgönyökből, s ezeknek aláíróiból meggyőződhettek, hogy nem politikai pártkérdés, mivel szántszándékosan mind csak ismert jobboldaliak írták azokat alá. Pártküzdelemnek nevezhető ugyan, de csak az értelmiség, birtokosság, becsületesség küzdelme a magas kormány pártfogoltjával szemben; mert bátran merem kérdezni, kinek ajánlatába tették meg gr. Haller Ferenczet főispánnak? Egy egy általa fizetett vagy lekenyerezettnek ajánlatára! Mert hogy jóra való erdélyi, s a keleti viszonyokkal ösmeretesebb egyén ilyet tehetett volna, azt tagadom. Mint szintén e megyében lakó, figyelemmel kisértem folyvást megyénk sorsát, s egyszersmint azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a volt Erdélynek valamennyi, a magas kormánynál befolyásra hivatott férfiait személyesen ismerem; állíthatom, hogy ezek ily tanácsot nem adtak. — Vezethették a kormányt e választásra tehát az akkor küszöbön állott képviselőválasztások; — ez egyben czélt is ért — megbukott a baloldal oly fegyverekkel szemben, melyekkel aligha dicsősségnek nevezhető a győzelem (mégis verificálta a jobboldal választottját az igazoló bizottság, mert hát formahiányt fedezett fel az ellenkérvényben, s így természetesen bele sem bocsátkozhatott annak tárgyalásába), ha a magas kormánynak valóban ez volt czélja e főispáni kinevezéssel, miután elérte, mi tartóztathatja a kifacsart czitromhéjját eldobni, vagy oly nagy szolgálatot ten-e ezáltal a hazának, hogy egy egész törvényhatóság hátrányával, de már a 1 is a tiórával felér Mikor az árnyékóra 12 öt mutat, azt feleli vele, hogy a nap delel, azaz éppen a helybeli délvonal irányában van. S igaza van, mert a délnek is a megfelelő 12 órának az az igazi és eredeti jelentése. Ugyde a kerekes órák bejötte és elterjedése szükségessé tette, hogy attól egy kissé eltávozva a 12 órát amaz igazi déltől megkülönböztessék, úgy, hogy egész éven át a kettő csak négy ízben találkozik együtt (ekkor sem tökélyesen), ellenben megesik, hogy az óra az igazi dél beállásánál 16 perccel is elébb, máskor meg annyival későbben üti a 12 őt. Ezt a szükséget az okozta, hogy egy különben jól járó órát semmi sem koptatja és rontja inkább, mint az örökös taszigálás elébb, hátrább, mit pedig mindennap kellene tennünk, ha az árnyékóra szerint kezdenek jártatni. Hozzájárul az, hogy borús napokon éppen nem volna módunk eltalálni az igazítás mennyiségét. Igaza van tehát a művelt világnak, hogy a napot s árnyékórát a maguk utján hagyja menni s a kerekes órát a „középidőhöz“ szabja. Lám még a nap kezdetére nézve is vannak ilyen eltérő szokások, melyekben az illetőknek egyformán van igazuk. A polgári és törvényes életben a nap éjfélkor kezdődik; a csillagászok közleményeiben déli 12 órakor, a zsidók pedig este 6 órakor kezdik a napjukat, t. i. vallásszertartási tekintetben, úgy, hogy nálunk pénteken estve 12 órakor már kezdődik a szombat. Régebben az olasz keresztények is estve, de változó időben, nem : Avo Maria harangozáskor kezdték napjukat, folyton számlálva 24-ig az órájukat. Most már, a nemzetközi viszonyok sürüdtével, azt hiszem felhagytak vele. De nem szaporítok sem példát, sem szót többet, elég lesz annak a bebizonyítására, hogy ktt pártfogolása? Oly megyében, hol minden bizottmánygyűlésen oly botrányok történnek, mint nálunk, hol a főispán jegyzőkönyv hitelesítése nélkül elnapolja, és pár napok múlva megint csak hitelesítése nélkül folytatja a megyei gyűlést, egyébbre nem támaszkodhatva mint a magas kormány pártfogására, oly megyékre küldhették ugyan kormánybiztost, még olyant is, kinek utasításul meghagyathatik, hogy valahogy mentse ki a bajból a pártfogókat; de hogy mindaddig, mig más (még pedig jóravaló) főispánt nem neveznek e megyének,a baj orvosolhatatlan, az kétségbevonhatlan tény. Legifjabb gr. Bethlen Gábor. Belpolitikai szemle. A junius 26-ki hivatalos lap élén három legmagasabb, ő cs. k. Felsége által b. Beusthoz a közösügyi ministerhez, gr. Andrássy Gyulához és gr. Taaffehoz, a magyar, illetőleg az örökös tartományok ministeriumának elnökéhez intézett kézirat hivatalosan tudatja, hogy a delegátiók f. hó 11-kén, Bécsben megkezdik működésüket. A gr. Beusthoz intézett kézirat felhívja a közösügyi ministert a delegativnak bemutatandó előterjesztéseket illető intézkedésre, míg a ministerelnökökhöz intézettek a megválasztott bizottsági tagok egybehivását teszik Andrásy és Taaffe grófoknak kötelességévé. Lehetlen a gr. Benslhoz menesztett kéziratra nézve meg nem jegyeznünk, hogy annak keletkezte nem épen a legalkotmányosabb gondolkodásmódnak szüleménye. A közös ministeriumnak az alkotmány értelmében elnöke nincs, s igy a gr. Bensthoz intézett kézirat nem illetheti Benstot, mint a közös ministerium elnökét,, amint két társa Andrássy és Taaffe grófokhoz, mint ministerelnökökhöz van intézve. De hát, ha Beust gróf az alkotmány értelmében csak oly közös minister, minek kollegái Becke és Kuhn bárók, miért bízza meg a legfelsőbb kézirat csak őt, hogy „az előterjesztések bemutatása iránt intézkedjék.“ Hisz a közös pénz- és hadügyministernek csak annyira, ha nem jobban lesz dolga a delegatióhoz benyújtandó előterjesztésekkel! Igen, de Beust gr. ministeri kanczellár, s ha a 67-dik, a delegatiók teendőit körülíró alkotmány nem is ismeri az osztrák cancellárt mint olyat a dellegatiók körül intézkedő személyiségnek, a régi absolut Ausztriának, mint látszik ma is domináló kanczellári fogalmai szerezték meg Benst grófnak a magas kézirat általi kitüntetést kollegái felett. Nem hiába mondja a költő: Quo semes imbuta recens servabit odorem testa (austriaca) diu! —.Nagy későre 20-dika helyett 24-ikén az autonomial18 gyűlés is megtartá a herczegprimás elnöklete alatt a förendnek termében első gyűlését. A primás rövid beszéddel üdvözlő az egülönböző igazságok is megférhetnek békésen egymás mellett. Hanem hogy elég a kérdéses levelező úr megnyugtatására, arról már nem vagyok annyira meggyőződve. Pedig én éppen azért fogtam tollat a kezembe. S hogy czélomat érjem, még kérek egy néhány sorra helyet a Szártól. A kívánt megnyugtatásnak el kell következni, ha kimutatom, hogy a zsidóknak, körülményeiknél fogva el kell térni a holdújságok csillagászati úton való számításától, melynek eredményeit a mi naptáraink mutatják fel. Ezek a számok egy félpercz értékéig elég pontosak; mi több, tárgyiasan egyedül igazak, mint alkalmas eszközök segítségével — akárki meggyőződhetik róla. De éppen az a pontosság teszi hasznavehetetlenekké a zsidók közéletére nézve. Mert lám nálunk a hold járása számbavétele, jelesen csillagászati pontossága inkább csak fényűzési czikk, mely ha nem használ, nem árt, holott náluk az időszámítást és ezzel kapcsolatban az egyházi életet a hold szabályozzza. Az ő hónapjaik kezdetét és végét az újhold jelöli, amiért is azok hol 29, hol 30 napból állanak és előre rendszerezett sorban követik egymást. Ez a rendszer azt teszi fel, hogy egyik újholdtól a legközelebbi másodikig mindig 29 nap — (pontosabban 29 nap, 12 óra, 44 percz, 3', másodpercz) — telik el, úgy de ebből semmi sincs, mert az az időköz a valóságban hol rövidebb, hol hosszabb. Pl. csak az idén is a januári és februári űrholdak köze 29 nap, 19 óra, 1 percz volt; az augustusi és septemberi közt pedig csak 29 nap, 7 óra, 59 perc telik el. A hold változékony járásához e szerint a csillagászati adatokhoz szabni a hónapok rendét, éppen úgy nem volna tanácsos, mint a kerekes órákét az igazi napéhoz. Ezen a bajon hát úgy segítettek a zsidó naptári rendszer szerkesztői, a tudós rabbik, hogy egy