Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-12-29 / 153. szám

.­­. 153-ik szám. Van egy sürgetős kérésünk Gorove minis­zer úrhoz. Rendesen minden őszszel és télen keresz­tül megyünk azon­ a mulatságon, hogy a rosz utak és a járhatatlan hidak miatt a postaszekér délutáni 1 óra helyett este 8—9 órakor érkezik meg, tehát akkor, midőn méltányossággal senki sem kívánhat­ja, hogy a postai kezelő tisztviselők expediálhas­­sák a levelek­ és lapokat. Ezen a bajon a múlt télen igen helye­sen és czélszerűleg úgy volt segítve, hogy kis kétkerekű posta-taligán indították útnak az egysz­erű leveleket és lapokat, s így azok déli 12 órakor rendesen meg is érkeztek, s az üzletembe­reknek nem kellett más­nap délig várakozni leve­leik után, s a lapok nem váltak hasznavehetet­lenekké. Ma már azonban ez az egyetlen czélszerű intézkedés is meg van szüntetve. Miért?—Talán mert néhány száz forintba kerül? — Hisz akkora postaforgalom mellett, mint a minő Kolozsvártt van, ezt tekintetbe sem lehet venni, szembe állítva azt a töméntelen kárt, a­mi a késedelemből háromlik a közönség s kivált az Üzletvilágra. Kérjük tehát Gorove­c exciáját: léptesse életbe ismét azokat az egyfogatu, czél­­szerűnek bizonyult taliga-közlekedést, s ne bánja meg olyan hamar azt a ke­vés jót is, a­mit a Királyhágón inneni­­ekért tett. . * * Épen most vesszük a helybeli iparkamara felterjesztését is ez ügyben, egy füst alatt közöl­jük azt is. Ebből is láthatja Gorove úr, hogy köz­­hajtásról van itt szó. Szeretjük a gazdálkodást mi is, —de a ma­gas egekre kérjük ő exciáját, ne tegyenek úgy, mint az egyszeri ember, ki hogy millioner lehes­­ssen, a gyufánál kezdte el a gazdálkodást, nem véve észre, hogy az alatt háza fedelén keresztül nyakába csorog az isten áldása —eső képében. Nagyméltóságu minister ur! Minél inkább közeledik azon időpont, a mi­­k” * V,a,ut “ K»'»«vár és érdeke­i, a miv.kt föni ^ szeres és gyors összeköttetésbe fog «zek• érzéke°yebben esik, ha a meglevő ösz­eési rendszer hiányai fel-felmerülnek, attnk „m­­­ajD08an ‘»Pasztáit bajnak kell nevez- Vár»dr6i°Da7 rlm6Qyt’ h°ey a P08‘ahocsik Nagy­­kán érkeznek08*’ beállával Csak nagy rit­e8t oly ké8r?Ake110 időbeD’ le&gyakrabban / ' 680 Ór*lbaQ Kolozsvárra, hogy sem a helybeli küldeményeidet az nap kézbesítői, sem a távolabb vidékekre, mint Torda, M.-Vásár­hely, úgy szinte Dézs és Besztercze felé szólókat a már addig elindult postával tovább küldeni nem lehet. Ennek következtében Kolozsvár a bécsi és pesti postaküldeményeket csak harmadnap délelőtt, s miután a nagy­váradi posta déli 12 órakor in­dul, már oly későn kapja, hogy azokra felelni csak más nap lehet, a vidék pedig egész 24 órával ké­sőbb jön a küldemények birtokába. Tényleg ,tehát úgy áll a postai összeköttetés Kolozsvár és Pest között, hogy egy levél s az erre adandó válasz­­i napot vesz igénybe. A kereskedelmi világra nézve mind hátrá­nyos ez, mondanunk felesleges. Okai e késedelemnek, készséggel elismerjük, nagy részint az évszak s ebből folyó elemi aka­dályok; de ha ezekhez még oly körülmények is járulnak, mint például az, hogy Feketetónál az augustusi árvíz által elsodort híd még sincs meg­építve, sőt az átkeléshez szükséges út sincs ki­egyengetve; továbbá, hogy a múlt hóban Toródnál elmosott néhány ölnyi országúton pár héten ke­resztül még egy kapavágás sem történt, s most is csak fagyos időben járható mellékút jön rögtönöz­ve, mondjuk, ily körülmények teljesen megfogha­tóvá teszik azt, hogy a postakocsik 8—12 órát késnek. Ámde épen ezen okoknál fogva kellő elisme­réssel üdvözölni a közönségnek a nörgy miniszer úr azon tavalyi intézkedését, a­mely szerint a csu­pán levél- és hirlapküldeményeket egy könnyű két­kerekű, egy lovas fogat szállitó naponkint dicsére­tes pontossággal. Midőn tehát alálírt kereskedelmi és iparka­mara Erdély északkeleti része összes lakossága érdekében a tavalyi intézkedés újból életbelépteté­séért folyamodni bátorkodik, azon meggyőződésben van, hogy ezt koszas indokolással támogatni már azért is fölösleges, mert kérésének alaposságát a nagyméltóságu minister úr maga már tavaly belát­ta s ennek volt köszönhető a tapasztalt eredmény­­dús intézkedés. Mindamellett ez alázatos kérésünk mellett felhozni bátorkodunk, hogy ha e kivételes szállítá­si mód a kincstárnak némi áldozatába kerül, ez áldozathozatalt a közönség ez alkalommal utolszor igényli, miután a jövő évben megnyíló vasút a jö­vő téli évszakra már azt feleslegessé fogja tenni. Nem fogja azonban feleslegessé tenni a for­galom érdeke azt, hogy oly országos útvonalon, mint a kolozsvár nagy­váradi, amely nagy anyagi költ­séggel épült s volt fenntartva, hidak s egyes utré- HBAb U—gitt li.»»»■ f-—jffi Bt építtessze­­nek, ha elemi csapások következtében elromlanal ily mulasztások miatt nemcsak a forgalom szen­ved, hanem az állam is sokkal tetemesb áldól* tokkal fedezi a helyreállítást később, mint a­meg­­nyibe kerülne a gyors javítás. Ez okból kötelességünknek ismerjük a­agy­­méltóságú minister urat egyszersmind arra is tisz­teletteljesen kérni, kegyeskedjék a fö­lgy­közle­kedési ministérium magas figyelmét ez úttvonó épen tartására is felhívni. A nölgy minister urnák stb stb. * Erdélyi közélet. Szepsi-Sz. György dec. 23. Pockával foglalkozni nem fogok, pedig mint nap/^Lak a tejbe nekünk is jól esnék olykor az ors/6 ugi’ei* be nyalni; az nekem megjövendölték, bna talt nem kapok, s mint ügyvédtől is »^en jobb­oldali cliens elpártolánd. Hogy me/10 Horváth Boldizsárt bírálni, s a királyi biztos^rl^tyben ál­lását megtámadni? stb. Hiába még^‘“'6 ’8 me6' támadott. A meggyőződés szavát csdv0111'» a V‘87' szaél­ések előtt szemet hunyni, 'hallgatni ott, hol beszélni kötelesség: előttem ö/megtagadás és vilá­­goságot hirdetni ott, hol süté­g uralmi hazugság. Én a jármát húzóval irigylető szabadságát elhi­tetni nem tudom. — S azk megengednek ha én az ők ilyen szerepekel átvált képes nem vagyok. — Mindent áldozok, de­­temet nem! Ily praemissio utálbátor leszek a közelebbi évnegyeded bizottmánygyűlésünkről, megjegyezni, hogy ép azért mert *jos nem vala, kétlaki polit­ szereplést mutat. G/Mikes indítványa, a lemondott Wenkheim belügyiek köszönetét — s az ft helyé­re feltolt hevesi irályi biztosnak üdvözletét mon­dani — nagyobb éljenzéssel nem fogadtatott, mint az ezen tények­ egyszerű tudomásul vétele melett hasonló két aíninditvány. Én részemről a grófi inditvány nagyfejein v°lDa pártfogója, s ma is szí­vesen mondk köszönetet a volt belügyérnek, azért hogy lemodott , ily értelemben nem vonnám meg üdvözletesét Rajner e.n. mélóságától sem. A kevés érdekeltséggel végig hallgatott leira­tok, kelések sat. közt (a mi főjegyzőnk intézvény­v­é­l­­ménynek nevezi) kettő vonta különöseb­ben­­ figyelmet magára. Egyik... hogy jeles diri­­gen királybírónknak a sorozás alkalmával kitün­­tetett érdemét, szakértői eljárását méltányló, dicséret elolvasása. Érdekes volt e jelenet nem csak a ki­törő éljenzés, nem is az e miatt felébredt sértett hiúság kimutatása miatt, hanem az erre következett nagy contrast következtében is, midőn a hadpa­rancsnokság egy dorgatóriuma kerül szőnyegre, melyben maga Háromszék is a sorozás alkalmával mutatott rendetlensége, a reclamatiok helytelen fel­szerelése stb. miatt pontosb és erélyesb eljárásra szólittatik fel.­­ Tehát ugyanazon sorozás körüli eljárás, ugyanazon közegek befolyása alatt dicsérő okmányt nyer, s pirongatást érdemel. Mind­­­kettő igaz nem lehet. Zágon községe pártfogoltatni kéri a minisztérium­hoz meneszte­tt feliratát a területi integritásnak, a nemzetközi bizottság eljárása által tett megsértése miatt. Az itt felhozott históriai és jogi delicttok a kormány és nemzet képviselői figyelmébe ajánltat­nak. A nemzetközi bizottság nem határozhatott csak véleményt mondhatott. A téves véleménynek elfoga­dását nem csak a kormány felessége tiltja, hanem a törvényhozó testület is megakadályozandja. Ez erős hitünk, annyival inkább mivel itt nem egye­dül a haza épségnek megóvása, de a jog és igaz­ság érdeknélküli kiszolgáltatása forog kérdésben. Midőn e haza területéből 1*1,000 hold szándékolta­­tik kiszakittatni nem lehet egyedüli kérdés quid consilii, sedetian quid juris. Természeti fekvés, gya­korlat Zágon mellett harczol. Hiteles okmányok egy csalfa irat ellen neki adnak igazságot. (A tény­ál­lás, az okmányokkal együtt felterjesztettek, hirla­­pbag közölni fogjuk a t. szerkesztőség engedé­sével). Az adóbehajtási közegeknek eljárása, vissza­élései nagy elégületlenséget okozott. E szék a túl­terhelt népen némileg az által kívánt segíteni, hogy politikai közegeitől az adóexecutio körüli napidíjt meg­vonta, holott a törvényesített késedelmi kamat, s a behajtás költségéül felrótt illetékek őket aránylag ép úgy illetné mint a fináncokat, kik ezt valósá­gos kereset nemmé alakíták. Antalli Károly tanfelügyelő az oskolai bizott­mányai ülését megtartván, a nevelés körül érdekes haladásnak adának kifejezést. A székely népnek igaz, a haladásra nem kell nógatás, de minthogy vezérletre szüksége van, tan­­felügyelő­kben egy ily jeles egyént van szeren­csén­ üdvözölni. Pártolásra fel is szólította a bizotmányt, midőn egyszersmint tiszteletbeli főjegy­­zettgre tett megválasztatásáért köszönetet mondott, de nem csak a felelősség terhében, de a munká­ba is megosztozni kíván. Megenged, ő is gazló em­ber, mint más képviselői, tanfelügyelői, főjegyző­­égi stb. teendők még az ő vállán sem fér­nek el. A városi két casino egyesülése ki van mond­va. Uj esztendővel a két test egygyé fog alakulni, de lelkeik ezutánra is kölön maradnak. Nem kétéltű polit. magatartásra mutat e a szék UTfflTBfflnnni'­lljmm ii im^j ■ I tmn­­nimntit s más hason tárgyakat egy bizottságra bízva a kér­dést elodázni, elkésetté tenni akarják? a­helyett hogy aspiráns notábiltásai határozott szint vallva igenlőleg vagy tagadólag hozzászólnának. A népszámláló bizottság helyesen felfogott feladatának a legnagyobb buzgalommal ügyelnek megfelelni, az összeírást személyesen nem biztosok által eszközli. D. Veres Gyula: Bereczki Sándor beszéde, melyet Maros­szék évnegyedes bizottmánya gyűlésén folyó hé 7 én tartott, a biharmegyei át­irat tárgyában. Alig volt fontosabb pillanat politikai életem­ben, mint a jelen, nem csak azért, mert a sző­nyegen lévő átirat oly törvényre hivatkozik, mely törvény egy jogtól zár el, midőn biráim választá­sát nem gyakorolhatom ; de fontos azért is, mert csakis a múlt idők nagy férfiaiban helyezett bizal­mam nem enged ingadozni hitemben a felől, hogy azok valóban az emberiség javára czéloztak ak­kor, midőn e teremben a hatalom erejével, s a kiváltság szűkkeblűségével szemben küzdöttek az emberiség jogáért, az egyéni szavazatért. Mi akkor mint ifjak megtapsoltuk a győztes bajnokokat, s mint észbe vegyültek ma azt látjuk, hogy e téren a hatalom tesz foglalásokat, s állí­tólag az emberiség javára. Minthogy ily rövid időközben, az alapelvben akkora változás történt, s minthogy ezen változást éppen azon törvény idézte elő, melyre a nemes Bihar megye hozzánk küldött átirata vonatkozik: szükségesnek tartom pártoló véleményem indoko­lásául e törvényt vizsgálódásom alapjául felvenni. Nem c­élom vizsgálódásomban e törvény ké­pét eltorzítani. A bonettannak nem lehet czélja a műtét alá vett testnek eltorzítása. Az orvos kímé­lettel nyúl be a test­részeibe rejtett kóranyagok közé, óvatosan érinti még a fenés részeket is,­­ mert nem bosszút űz, hanem tapasztalást gyűjt az emberiség számára, s nem koc­káztathatja az ered­ményt bosszú-élvezetért. De különben is a törvénytiszteletet polgári erénynek tartom. Tisztelek minden alkotmányosan hozott törvényt, de éppen ezen tisztelet kötelessé­gemmé teszi az uj törvényeket megvizsgálni s azokra véleményemet megtenni, mert tudom, hogy azon országban, melynek népe az uj törvényeket közömbösen — hogy ne mondjam — szolgailag fogadja: a politikai tespedés jelezve van, e tes­­pedést kiaknázza a kényuralom érjavára. Mig azon ország, melynek népe a hozott törvényeket megvizsgálja, s azok felett véleményét Szabadon kimondja, az eszmék kitisztázásában sörös várát építi fel az önkormányzatnak. Ily fogalmam lévén a törvény tiszteletről, szükségesnek unom a TIBOT hatalom gyakorlásá­ról szóló törvényről, melyre ezen átirat vonatko­zik, véleményemet elmondani. Legelébb is körülírom minő kelléket keresek a törvényben. A törvénynek fen kell tartani az állam tekintélyét! Védni kell a polgári jogot! Szilárdan meg kell őrizni az összes népnek kormányába helyezett bizalmát! Én az állam tekintélyét nem a szuronyok ezereiben, nem a vértanuk számában, nem a Szi­béria jéghegyein csillogó ártatlan könycseppekben nem a hatalom ijesztő képében keresem; — ez visszatérés volna a szabadság elnyomásának sö­tét korszakába. Az állam tekintélyt ott találom, hol a nép a polgári joggyakorlatból kifejlett politikai érettség­gel bír. Ez azon tényező, mely egykor, az embe­riséget ma is féken tartó nyers erőt, mint­ a gőz megszorított ereje, a vaskapcsokkal körülöveszett kazánt szét fogja robbantani. És akkor csak azon állam leend tekintélyes, melynek polgárai érettek leendnek. A nép politikai érettségét abból ismer­­jük fel, ha politikai jogait ön javára használja fel. Hol a nép erre nem képes, ott következik be a kormány nép feletti gyámkodása, mely tényben a nép politikai érettsége megtagadtatván, az ál­lamtekintélynek alábbszállása bizonyíttatik bé kün, ismertetik el benn. E törvény a szabad választási jog ellenében a kormány általi kinevezést állítja fel, a népet a kormány gyámkodása alá helyezi. Nem tartja fenn hát azon állam tekintélyét, mely éppen nem tudományos műveltségének, ha­nem népe joggyakorlatból merített politikai érett­ségének köszönheti, hogy mint állam ma még fenn áll. Nem őrzi meg e törvény azon állam tekin­télyét, melynek népe már ezelőtt évtizedekkel a polgári joggyakorlat szűk körét szélesebb körre terjeszte, az embert és földet szabaddá tette, s ezáltal politikai érettségének hatalmas bizonyítvá­nyát tette le Európa művelt népei elé. Nem őrzi meg azon állam tekintélyét, mely hogy a legközelebbi nyomás évei alatt, mint állam meg nem semmisíttetett, bizonyosan nem a kor­mány gyámkodásának köszönheti, hanem köszön­heti annak, hogy joggyakorlatára megc­áfolhatla­­nul hivatkozhatott. A második kelléket, a polgári jog vé­delmét e törvényben hiában kerestem, mert e törvényben éppen ellenkezőre találok. —VT ■ n^ ^ tftnf Au a n­ Qa xk lz/17A­ bil* egy Jogtól, csak azért mert létezem,——annak már káros, nehezen válnak meg. Egyéni jogaimat a társadalom javára szívesen áldozom. Polgári jo­gaim közül csak azokra vagyok féltékeny, melyek mint embert illetnek meg; de az emberi jogokról, melyeket Isten adott, könnyelműen lemondani nem csak gyávaságnak, hanem az Istenség elleni há­látlanságnak tartom. Én hát nem ősi, nem nemzetiségi jogaim megrövidítését látom a választás eltörlésében sére­lemnek, de sérelemnek tartom nemzetem hitelének a társ népek előtti koc­káztatását, mert ezen tör­vény által úgy tűnik fel a szabad választás a társ­ népek előtt, mint hamis pénz, melyen mi ve­lők mint állandó becsű tiszta szín aranyon oszlo­­zánk meg. Tagadhatatlan, hogy a választás most dívó menete megalázza a polgári jogot. De valljuk be, hogy maga eredeti tisztaságában nem egyszer volt búcsú járása a nemzetnek jeleseihez; nem egy­szer volt babér, melylyel a nép az érdemet ko­­szoruzta meg ; nem egyszer volt gyuanyag, mely az ifjú kebel közjóra törő szellemét lángra gyúj­tó, s buzgalmát halványozá. S nagyjaink, kikhez nem egyszer járult a nép ezen az utón, kiket nem egyszer koszoruzott meg, s kiknek ifjú keblét a választás felvillanyo­zó, a helyett, hogy azokat, kik szent menet útját megbotránkoztatják, az útból eltávolítanák, magát az ünnepet törjék el. — — A helyet, hogy a ba­bért a féregtől megtisztították volna — — magát a babért verék el a nép kezéből. — A helyett, hogy azok kezéből, kik a tűzzel vigyázatlanul járnak a tüzet elveszik vala — magát az illető tüzet olják el. Vagy nincs ma már senki, ki ártatlanságá­nak érzetében az alkotmányt beszennyező bűnösre követ dobni merne? Vagy nincs kő, melyet a bű­nösre hajítsunk? — Ott van az, melyet 1940-ben a nagy Deák Ferencz Zala­ negyére dobott; ott hever az még ma is, rendelkezésére áll mindeni­künknek, vegyük fel azt! — Ne válalja el senki azon hivatalt, melyhez szennyes eszközük jutta­tók. Mikép nem válalta el D. F. Zalamegye kép­képviseletét, így cselekedve eltávoznak a bűnösök az alkotmány urairól, s a választás templom le­end, hova a nép áldozni kegyelettel járuland a szabadság oltárához. Nagyjaink, ha látták, hogy a forrás, melyből ők is eredtek tisztátalan anyagokat vett magához, zárják el az ártalmas befolyást. Iktassák tör­vénybe: Ne töltsön senki tiszta bort a választó poha­rába; de nyújtsa azt telve az alkotmány kristály cseppjével. — 646 —­ ­ előterét—elfoglalja. E kérdés jelenlegi stádiumát a következőkben körvonalazzuk: " Miután a fiumei kérdés megoldására kiküldött regnicolaris deputátióból a horvát delegátusok ki­léptek, mivelhogy a deputatio magyar és fiumei tagjai az ő általuk benyújtott memorandumot el nem fogadták, az utóbbiak azon határozatra jöt­tek, melynek főbb pontjait a következőkben kö­zöljük : A közös ügyek csak annyiból érintettek, a­mennyiben azt a főkérdés, t. i. az autonómia kérdése szükségessé tette. A magyar kormány en­nélfogva a kinevezendő kormányzó közvetítésével adminisztratióját a váltó-, kereskedelmi és politikai ügyekben Fiuméra és az egész polgári horvát part­vidékre kiterjesztendő. A kereskedelmi és váltótörvényszék első fo­lyamodása fóruma Fiuméban, második és harma­dik fóruma Pesten lesz. Az autonómia kérdésében folytatott tár­gyalások három irányban folytak : az a politikai administrate, (közigazgatás), melyet Fiume közönsége gyakoroland. Ennek má­sodik folyamodása fóruma a gubernium, harmadik fóruma pedig a magyar belügyminisztérium lesz. b) a magán és bünfenyitó­ törvénykezést Fiu­me csak saját maga és kerületében gyakorlaodja Ezek első fóruma Fiuméban, a második szinte itt lesz,­­ a kereskedelmi törvényszék mellett külön osztályt képezend. A semmitőszék Zágrábban lesz, hol is a codificationalis munkálatoknál Fiuménak joga leend magát képviseltetni E modalitást Fiu­me jelen viszonyai kívánják. c) a (kultus-) és nevelés- ügyben Fiume au­tonóm jogot gyakorland azon határokon belül, me­lyeket a magyar parlament kijelölend. A jelenleg Fiuméban fönnálló horvát gymna­sium, a várostól ez idő szerint hozo­tt mindenne­mű segélyezéstől elesik. Miután azonban annak alapja részben fiumei, részben pedig horvát alapítványokból képződött, a tőke törvény útján fel fog oszlatni. Horvátország pedig saját költségen építtethet horvát gymnasiu­­mot, mely Horvátország igazgatása alatt álland. Ezek azon feltételek, melyeket a magyar és fiumei tagok a horvátok elé terjesztettek, s melyek — az utóbbi tagok kiválása után, — változatlanul fenn is maradtak. A fiumei regnicolaris deputatio magyar és fi­umei tagjainak e határozatai rövid időn a magyar törvényhozás elé fognak terje­szetni. Az ez értelemben fogalmazott jegyzőkönyv tegnap dec. 21-én íratott alá.­ ­ December 29

Next