Magyar Szalon, 36. kötet (19. évfolyam, 1901-1902/1)
Egy keleti fejedelem. írta Vámbéry Ármin, egy keleti fejedelem, akit is szigorú abszolutisztikus elvekkel neveltek, szükségesnek tartja beszámolni tetteiről és világnézeteiről, ha érdemesnek tartja a fáradságra, hogy magát lerajzolja, ezzel mindenesetre annak bizonyságát nyújtja nekünk, hogy nem tartozik a mindennapi emberek közé, hogy akar is, képes is rendkívülit nyújtani és hogy teljes mértékben megérdemli figyelmünket. Ilyen fajta keleti fejedelmek mindenesetre a ritkaságok közé tartoznak, többnyire részt vettek a történelem alkotásában és önéletrajzukban láthatjuk az emberfölötti erőlködést, küzdelmet és kitartást, melylyel életpályájuk egybe volt forrva. A ki olvasta Baber emlékiratait, melyeket joggal lehet Czézár kommentárjai mellé állítani, a 1% ismeri Timur előbbi és későbbi életének leírását és aki megismerte Fazlulah Ain-i- Aggbari-jából, a nagy mongol fejedelemnek Aggbarnak életét, az nem fog eléggé csodálkozhatni a fölött, hogy a mai napság annyira hanyatlóban lévő kelet, mikép volt képes ily rendkívüli embereket adni. Nos, egész bátran merem állítani, hogy Abdurrahman kán, az afghanisztáni emír, akinek önéletrajzát ismertetni akarom, tettei és élete a fönt említett keleti nagyokra emlékeztetnek, sőt, hogy szellemi tehetsége széles látóköre és a fölfogás merészsége tekintetében azokat felül is múlja. Ez mindenesetre nagy szó, de aki olvasta önéletrajza két vastag kötetének húsz fejezetét és aki Abdurrahmannak a kultúráról, hadseregéről és politikáról alkotott ítéleteit elfogultság nélkül bírálja, az bizonyára egyet fog velem érteni. Az önéletrajz kiadója, Mohamed kán szultán, aki Mir Munsi vagyis államtitkár czím alatt ismeretes, aki hosszabb ideig mint az emir titkára működött, később ez Cambridgeben tanult és a Christ Collegeben a Barister of Law czímet magának megszerezte, ilyen formán egy a nyugati Magyar Szalon xxxvi.