Magyar Szalon, 36. kötet (19. évfolyam, 1901-1902/1)

A PETŐFI-TÁRSASÁG TÖRTÉNETÉBŐL 341 P. Szathmáry Károly és Szigligeti Ede is ott vannak, belépett a társa­ság tagjai közé s mindjárt hatalmas czikket is irt a Petőfi-Társaság lap­jának első számába. A Petőfi-Társaság alapítása eként csendben ment vég­hez. Vele szemben nem nyilatkozott a közönség előleges helyeslése, sőt voltak olyanok is, kik az új irodalmi társaság megalakulására egyszerűen vállat vontak. Félig-meddig a sajtó is a közönség pártján volt, a­helyett, hogy hivatásához képest, a társaság czéljáról, rendeltetéséről valamivel buzdítóbb képet adott volna. Összes jóakarata abban erőltette meg magát, hogy registrálta, szárazon tudomásul vette a társaság szervezkedését. E közben Balázs Sándor és Lauka újabb és újabb terveikkel csaknem mindennap ellátogattak hozzám, sőt az első hirtelenében kiadót is szer­zett a társaság lapjának, mielőtt ez a társaság létre jött volna. Végre aztán 1876 november 23-dikán alakuló ülésünket is megtarthattuk az írók és Művészek Társaságának kerek szobájában. A tizenhat alapító­ tag (Balázs Sándor, Éjszaki Károly, Lauka Gusztáv, Hatala Péter, Komócsy József, P. Szathmáry Károly, Abonyi Lajos, Szigligeti Ede, György Aladár, Paulay Ede, Névy László, Tors Kál­mán, Endrődi Sándor, gróf Zichy Géza, gróf Teleki Géza, Szana Tamás) harminczra egészítette ki magát, meg­választotta tiszti karát (elnök: Jókai Mór; alelnök: Éjszaki Károly; titkár : Szana Tamás; pénztárnok: Paulay Ede; ellenőr: György Aladár) s el­határozta, hogy már a következő év januárjának elsején, mint Petőfi Sán­dor születése napján, ünnepélyes föl­­olvasó-ülés tartásával mutatkozik be a közönségnek. Első gyűlésünk rendezését a lel­kesedés egész lázával vállalta magára Balázs Sándor, kit a laphoz segéd­­szerkesztőül adott mellém a társaság. Ő maga pompás humortól pezsgő víg elbeszélést készített és ismert szeretetreméltóságával azt követelte, hogy Jókai megnyitó beszédét s az időközben tagul választott Pulszky Ferencz értekezését leszámítva, kizá­rólag szépirodalmi dolgozatokból állítsuk össze programmun­kát. Hogy nem rosszul számított, az eredmény fényesen bebizonyította. Az első ülés­nek óriási publikuma volt; az aka­démia dísztermében az utolsó szám végéig nem mozdult meg senki a helyéről, s Jókai új hadseregének élén alig győzte megköszönni az ovácziót, melyben őt a nagyobbára hölgyekből álló közönség részesítette. Megnyitó beszéde közben mindun­talan fölhangzott a tetszés zaja s mi­dőn ezt mondta: «Megtudjuk külön­böztetni a társulati összetartozást a clique-szövetkezéstől; a tehetségek méltányos elismerését a pajtáskodók kölcsönös egymást megbámulásától s a működési tér előkészítését nem teszszük annak egyedárusító elfogla­lásával ; a lelkesedésnek olyan vihara tört ki, a­minől még alig hallottak az akadémia falai. Nagy elismeréssel adózott a közönség a fölolvasóknak is, kik közül Pulszky Ferencz a nagy költő első kritikusait, Kertbeny Károly budapesti fiatalkori barátait ismertette, Szász Gerő, Ábrányi Emil, Szabados János költeményeket szavaltak, Balázs

Next