Magyar Szalon, 36. kötet (19. évfolyam, 1901-1902/1)
A PETŐFI-TÁRSASÁG TÖRTÉNETÉBŐL 341 P. Szathmáry Károly és Szigligeti Ede is ott vannak, belépett a társaság tagjai közé s mindjárt hatalmas czikket is irt a Petőfi-Társaság lapjának első számába. A Petőfi-Társaság alapítása eként csendben ment véghez. Vele szemben nem nyilatkozott a közönség előleges helyeslése, sőt voltak olyanok is, kik az új irodalmi társaság megalakulására egyszerűen vállat vontak. Félig-meddig a sajtó is a közönség pártján volt, ahelyett, hogy hivatásához képest, a társaság czéljáról, rendeltetéséről valamivel buzdítóbb képet adott volna. Összes jóakarata abban erőltette meg magát, hogy registrálta, szárazon tudomásul vette a társaság szervezkedését. E közben Balázs Sándor és Lauka újabb és újabb terveikkel csaknem mindennap ellátogattak hozzám, sőt az első hirtelenében kiadót is szerzett a társaság lapjának, mielőtt ez a társaság létre jött volna. Végre aztán 1876 november 23-dikán alakuló ülésünket is megtarthattuk az írók és Művészek Társaságának kerek szobájában. A tizenhat alapító tag (Balázs Sándor, Éjszaki Károly, Lauka Gusztáv, Hatala Péter, Komócsy József, P. Szathmáry Károly, Abonyi Lajos, Szigligeti Ede, György Aladár, Paulay Ede, Névy László, Tors Kálmán, Endrődi Sándor, gróf Zichy Géza, gróf Teleki Géza, Szana Tamás) harminczra egészítette ki magát, megválasztotta tiszti karát (elnök: Jókai Mór; alelnök: Éjszaki Károly; titkár : Szana Tamás; pénztárnok: Paulay Ede; ellenőr: György Aladár) s elhatározta, hogy már a következő év januárjának elsején, mint Petőfi Sándor születése napján, ünnepélyes fölolvasó-ülés tartásával mutatkozik be a közönségnek. Első gyűlésünk rendezését a lelkesedés egész lázával vállalta magára Balázs Sándor, kit a laphoz segédszerkesztőül adott mellém a társaság. Ő maga pompás humortól pezsgő víg elbeszélést készített és ismert szeretetreméltóságával azt követelte, hogy Jókai megnyitó beszédét s az időközben tagul választott Pulszky Ferencz értekezését leszámítva, kizárólag szépirodalmi dolgozatokból állítsuk össze programmunkát. Hogy nem rosszul számított, az eredmény fényesen bebizonyította. Az első ülésnek óriási publikuma volt; az akadémia dísztermében az utolsó szám végéig nem mozdult meg senki a helyéről, s Jókai új hadseregének élén alig győzte megköszönni az ovácziót, melyben őt a nagyobbára hölgyekből álló közönség részesítette. Megnyitó beszéde közben minduntalan fölhangzott a tetszés zaja s midőn ezt mondta: «Megtudjuk különböztetni a társulati összetartozást a clique-szövetkezéstől; a tehetségek méltányos elismerését a pajtáskodók kölcsönös egymást megbámulásától s a működési tér előkészítését nem teszszük annak egyedárusító elfoglalásával ; a lelkesedésnek olyan vihara tört ki, aminől még alig hallottak az akadémia falai. Nagy elismeréssel adózott a közönség a fölolvasóknak is, kik közül Pulszky Ferencz a nagy költő első kritikusait, Kertbeny Károly budapesti fiatalkori barátait ismertette, Szász Gerő, Ábrányi Emil, Szabados János költeményeket szavaltak, Balázs