Magyar Szárnyak, 1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1938-11-01 / 5. szám
szélrózsa minden irányába s különösen a nap tányérja felé (mert ha támadnak, csak ebből az irányból jönnek), nagyon kemény munka és fáradtan székünk le. Jelenleg az asturiai arcvonalon tanyázunk. Feladatunk abban áll, hogy kisérjük a bombázókat, amelyek, ha megindulnak (tíz darab. Savoia 81. vesz részt minden akcióban), egy szempillantás alatt 20 tonna bombát ejtenek le a földre . . .« Torrijos, 1937. június 9. »Voltak nyugalmas és voltak igen tevékeny perceink, mint például a múlt héten, amikor a Sierra della Guadarrama fölött szörnyű légiharcba keveredtünk. Folyó hó 2 -án tizennyolc vadászgéppel kisértünk négy Borneo 37. felderítő gépet, amelyek bombázó feladatot hajtottak végre az ellenséges állásokra. Este hétkor harmincnégy ellenséges géppel akadtunk össze. Erre olyan össze-visszaság keletkezett, amely igen élvezetes látvány lehetett; ötvenkét gép rohan egymásnak viszonylag szűk térben (ugyanis mindenki igyekszik megtartani a köteléket). Mondom, élvezetes látvány lehetett, de mások részére, mert nekem ebben a pillanatban egészen más tennivalóm volt, mint a panorámában gyönyörködni. Hétszáz lövést adtam le. Egy Curtisst lelőttem, másik kettőt pedig jól összegéppuskáztam. Nagyon nehéz mindazt előadni, amit ekkor véghezvittem. Ilyenkor a pilóta életösztöne olyan elevenné válik, hogy mindent meglát, villámgyorsan és meglepő pontossággal reagál, anélkül, hogy erről számot tudna adni magának. A mi gépünk a szokáshoz híven, megint diadalt ült, összesen tizenöt vörös gépet lőttünk le, míg a mieink még egy karcolást sem kaptak. Amikor megérkeztünk repülőterünkre, azt hitték, megbolondultunk, olyan légi karusszelt vágtunk ki a földön várakozók feje fölött. . .« Torrijos, 1937. július 30. »Ennek a működéssorozatnak is vége. Rá is szorultunk, mert semmi sem fárasztóbb mind testileg, mind lelkileg, mint vadászpilótaként harcolni. S mi egy hónapon át naponta két-háromszor is felszálltunk. A vörösök március vége óta készültek erre a támadásra (Brunete), amellyel sikert is arathattak volna, ha ki tudták volna aknázni a kezdeti eredményeket. Három hadosztály vett részt benne, kerek nyolcvanezer emberrel, továbbá kb. százötven orosz-francia eredetű harckocsi és háromszáz repülőgép. Július első napjaiban sűrű csapat- és anyagmozgás volt észlelhető El Escorial vidékén. A terep kedvező volt az ellenségre nézve és valószínűnek látszott egy erős ellenséges támadás. Mi, vadászok, készültségben vártuk az eljövendő eseményeket. Csupán az volt a baj, hogy csak két század állott belőlünk rendelkezésre. Mindenki negyedikén hajnalban várta a támadást. Harmadikén éjjel azonban átszökött hozzánk egy vörös szakaszvezető és felfedte előttünk az egész támadási tervet. De azok odaát, úgy látszik, neszét vették ennek az árulásnak és elhalasztották a megindulást. Hatodikén hajnalban azután elkezdődött a »móka«. Tizenkettőn szálltunk fel, azaz a Junkers Ju. Sfik. bombázók felvonulnak.