Magyar Szó, 1949. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1949-07-01 / 154. szám

N­O­ B Szakszervezeti Világszövetség kongresszusa Jugoszlávia munkásosztálya helyesen ítélte meg a Világszövetség jelentőségét a békéért vívott harcban A Szakszervezeti Világszövetség kongresszusát a dolgozók nemzetközi egy­ségének és a világbéke jegyében tartják meg Milánóban. A világszövetség az elmúlt négy év alatt, amióta a második világháború vívmányaként meg­alakították, védelmezte a dolgozók gazdasági és szociális jogait és demokra­tikus szabadságát a tőkés országokban és a gyarmatvilágban. Hatalmas akció­kat vezetett az egész világ dolgozóinak érdekében és ezen az alapon kivívta, hogy felvették az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsának tag­jai sorába. Az imperialista szavazógépnek sikerült kieszközölnie ugyan, hogy a Világszövetség szerepe a Tanácsban csak tanácsadásra szorítkozik de a szervezet jelentőségét ez nem csökkenti. Carry amerikai és Dikean angol szakszervezeti vezetők, az imperialisták megbízásából, megkísérelték megbon­tani a világszövetség egységét, de a szervezet ebből a harcból is megerősödve került ki. Ez év tavaszán pedig hozzálátott, hogy megszervezze a szakma­­kénti nemzetközi szakszervezeteket. A fémipari szövetség már megalakult. Júliusban megalakulnak a szövőipari, építőipari, bányaipari és tengerészeti szaktervezetek és őszig összehívják a kőolajipari, vegyipari vasúti, autó- SZámítási m­eta­r­e­t'Vívn­ác órai»«no,ofi .■ i- Lou’s Lousb! a világ dol­ozóinak helyzetéről A kongresszus első beszámolóját Louis Saillant főtitkár tartotta. A világszövetség politikai és gazdasá­gi tevékenységét ismertette. A szer­vezet támogatást nyújtott minden ország munkásainak, hogy minél erősebben megszervezkedjenek, har­colt a fasiszta uralom minden for­mája ellen, elsősorban Spanyolor­szágban és Görögországban és har­colt a béke megőrzéséért. Saillant leszögezte, hogy a Trade Union és az amerikai ipari kongresszus veze­tőinek bomlasztó munkája kudar­cot vallott. Bizonyos, hogy az angol és amerikai munkásság a jövőben szembeszáll áruló vezetőségével, mert, hamarosan megérzi az árulás minden következményét.­­ A világot új gazdasági válság és új háború veszélye fenyegeti és ez­ elkerülhetetlenül a szociális el­lentétek kiélezésére vezet — mond­ta Saillant. A munkásság vásárló­­képessége csökkent, igényeit egyál­talán nem elégítik ki. A tőkésorszá­­gokban a pénzhigitál egyre na­­gyobb méreteket ölt. Ezzel párhu­zamosan növekedik a munkanélküli­­ség. Nyilvánvaló, hogy a válság egész terhét a dolgozókra igyekez­nek áthárítani Ezért a felelősség minden szociális összeütközésért ki­zárólag a monopolista tőkére hárul. A monopolista tőke nem hajlandó békés politikát folytatni, hogy elő­segítse a világ újjáépítését, megta­gadja a nemzetközi együttműködé­sét és haszonlesésből új háborúra készül. A Világszövetség az új ve­szélyekkel szemben felhasználta a háborúban szerzett tapasztalatait és a munkásság törhetetlen erejét vit­te harcba, hogy megvédje a dolgo­zók jogait és érdekeit. A világhábo­rú után számos ország munkássága kezébe vette sorsának intézését és a szocialista haladás fő tényezőjévé vált az igazi demokrácia útján. Ezeknek az országoknak a szak­­szervezetei és munkásosztálya ha­talmas támasztékot jelentenek a Világszövetség számára is Segítsé­gükkel a Világszövetség azzá a tényezővé vált, amely megtud felel­ni hivatásának és érvényesíteni tud­ja a világ dolgozóinak akaratát, hogy megvédje a békét. A Világ­szövetség folytatja az egység, a szo­lidaritás és a szociális segítség erő­sítésének politikáját, amiben máris nagy sikereket ért el. A Világszö­vetségnek 1945-ben, megalakulása­kor, 65 millió tagja volt, ma, a bom­­lasztás ellenére a kongresszuson a delegátusok 70 millió szervezett munkást képviselnek. BOZSICSEVICS ELVTÁRS BESZÉDE A főtitkári jelentés nyomán ki­alakult vitában felszólalt Bozsicse­­vics elvtárs is és Jugoszlávia Szak­­szervezeti Szövetség nevében kije­lentette, hogy teljes egészében elfo­gadja a főtitkár jelentését. Hangoz­tatta, hogy Jugoszlávia szakszerve­zetei résztve­ttek a Vil­ágszövetség alapításában és kezdettől fogva a nemzetközi munkásmozgalom nagy céljainak megvalósítását látták ben­ne. Tudták, hogy a Világszövetség erőteljes támasz lesz a béke és a de­mokrácia erői számára. A szervezet harcát Jugoszlávia szakszervezetei mindenkor támogatták é­s a nemzet­közi egység és szolidaritás erősíté­sének akciójára mozgósították Ju­goszlávia dolgozóinak nagy töme­geit. — Jugoszlávia szakszervezetei — mondotta Bozsicsevics elvtárs — internacionalista szellemben nevel­ték munkásosztályukat és követ­kezetes harcosok maradtak ezen a téren. Részt vettek a Világszövetség minden olyan akciójában, amelyek az egyes országok munkásmozgal­mának megsegítésére irányultak. Erélyesen szembeszálltak az impe­rialista ügynökök kísérletei­vel, hogy megbontsák a nemzetközi egységet Jugoszlávia Szakszervezeti Szövet­sége helyesen ítélte meg, hogy a világ szakszervezeti egységének védelme minden nemzeti szakszer­vezetnek legfontosabb feladata és a Világszövetség védelmezése szerves része a világ munkásosztálya által a béke és demokrácia győzelméért vívott harcnak. A jugoszláv delegátus ezután be­számolt arról, hogy a jugoszláv munkásosztály a Népfelszab­adító Háború után vezetőerővé vált az új államban, a JSzNK-ben és nagy si­kereket ért el a szocialista újjáépí­tésben, az ötéves Terv feladatainak elvégzésében és a jugoszláv mun­kásosztály szociális és kulturális kér­déseinek rendezésében. A jugoszláv szakszervezetek folytatják elszánt harcukat, hogy Jugoszláviát maradt agrár­országból gazdag szocialista hazává alakítsák át. Ezzel a világ dolgozóinak táborát és mozgalmát is erősítik.­­ A Szakszervezeti Világszövet­ség bebizonyította, hogy a világ munkásságának hatalmas vívmánya — erős fegyvere az imperialista ki­zsákmányolás és a reakciós politika, a hódító politika és az új háború gyújtogatói ellen vívott harcban. Senki nem vonhatja többé kétségbe, hogy ez a szövetség az a szervezet, melyet minden erővel védeni kell, mert ez a béke és az egész világ dolgozói jobb életének érdeke. Ju­goszlávia munkásosztálya, mint ed­dig, a jövőben is teljes erővel támo­gatja a világszervezetet és részt­­vesz minden harcában — fejezte be tesztttel Bozsics Stm­ics elvtát. Rajk László, a Magyar­ Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag­ja, régebben a Magyar Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságának tag­ja, egykori belügyminiszter és volt külügyminszter, habár a nemrég megtartott választásokon a soproni v­ál­a­szt­ók­e­r­ü­l­et­b­en népképviselővé választották, mint e kerület listave­zetőjét, az újonnan megválasztott parlament megnyitásán nem jelent meg mint népképviselő. Amikor az új korm­ány bemutatkozott, a par­lamentnek, habár e kormány nagy­jair­­a régi összeállítása maradt, Rajk nem volt a miniszterek listá­ján. Ezek a tények nem voltak meg­lepnek, mert már akkor nyílt titok­ volt Rajk­ eltűnése, csupán azt ta­lálgatták, várjon külföldön »tűnt-e el«, a rábízott küldetés végzése al­kalmával, vagy pedig otthon. Sokkal érdekesebb a Magyar Köz­társaság és a Magyar Dolgozók Pártja hivatalos képviselőiek fur­csa és határozatlan magatartása. A magyar vezetők egyáltalán nem tartották szükségesnek, hogy meg­cáfolják a Rajk László eltávolításá­val kapcsolatban terjesztett külön­féle meséket és találgatásokat, nem tartották szükségesnek, hogy köz­leményt adjanak ki ennek az »eltá­volításnak« a motívumairól, hanem egyszerűen hallgattak. Amikor pe­dig már nem lehetett tovább hall­­gatni, ak­kor valamilyen magyará­zatot kellett adni arról, hogy miért nem tagja Rajk a parlamentnek, no­ha hatalmas szavazattöbbséggel megválasztották a soproni választó­kerületben,­­ akkor a hivatalos kö­rök csupán a következő, tartózko­dással és határozatlansággal teli közlésre szorítkoztak: hogy minden jelöltnek, akit a Magyar Dolgozók Pártja kijelölt, előzetesen kötele­zettséget kell vál­alnia, hogy man­dátumát a Párt rendelkezésére bo­csátja s a Párt megvonhatja tőle a mandátumot, s ugy látszik ez volt az eset Rajkkal is Ezután azt beszél­ték, hogy a Központi Pártvezető­ség fog közleményt kiadni ülése után, — amely ülésen Rákosi be­szélt a jobboldali elhal­ás veszélyé­­ről, — majd az a hír terjedt el, hogy a kü­lügyminisztérum, később pedig az, hogy a kormányelnökség stb. ad ki közleményt ezzel kapcso­latban. Rajk László »eltávolításának« su­­galmazói '­S végrehajtói m­ndenkép­­pen zavarban voltak, nem tudván, hogyan magyarázzák meg, és hogy állítsák be hazájuk do­gozó népe előtt ezt az eljárásukat Nem volt környíi határozatok, annál kevésbbé, mert Rajk László ismert és népsze­rű vezető volt. M­ár egyszerű ci­pész gyermeke, már főiskolás ko­rában csatlakozott a munkásmozga­lomhoz, és harcolt a KP soraiban. Részt vett a spanyol polgárhábo­rúban mint a magyar önkéntesek párttitkára, 1939-ben sebesülten Franciaországba szállítottak, ott le­tartóztatták és koncentrációs tábor­ba internálták. 1941-ben illegálisan visszatért Magyarországra. A poli­tikai rendőrség rögtön letartóztat­ta, és börtönbüntetésre ítélték. Rajk László — »Kirgiz« — 1943-ban meg­szökött a börtönből, illegalitásban élt, szervezte a kommunistákat és más antifasisztákat a Horthy fasisz­ta rezsime elleni harcban, s a sú­lyos viszonyok között ő állt a Ma­gyar Kommunista Párt és a ma­gyarországi ellenállási mozgalom élére. 1944-ben újra letartóztatták és Sopronkőhidára vitték, hogy Né­metországba szállítsák. Útközben Németország felé megszökött és visszatért Magyarországra. A fel­­szabadulás után a Magyar Kommu­nista Párt titkára lett Mint a Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottságán­ak tagja és mami belügyminiszter, vezető szere­pet játszott azoknak a különféle összeesküvéseknek a felszámolásá­ban, amelyeket a reakció, vagyis az insperissisták ügynökei szerveztek a Magyar Köztársaság ellen. A reak­ció elleni következetes harca foly­tán, mint belügym­­niszter, minden más kommunista vezetőnél jobban ki volt téve a reakció és a MKP po­litkkai »szövetségesei« támadásai­nak, ugyanakkor pedig éppen ezért nagyon népszerű volt a magyar dől­gőzök soraiban. „Rákosi például 1946 júliusában, Miskolcon elmondott választási be­szédében ilyen dicshimnuszokat zen­­gedezett Rajk Lászlóról: »Külön szólnom kell néhány szót belügyminiszterünkről, Rajk László­­ról Rajk elvtársunk a magyar sza­badság és a magyar demokrácia ré­­gi bátor, rettenthetetlen és erős­­kezű harcosa. Ott volt 1936-ban a spanyol szabadságharcban, itthon volt a német fasizmus és a nyilas bitangok garázdálkodásainak, leg­súlyosabb idejében. Egyik megala­pítója volt a nemzeti összefogás­nak, a M­agyar Frontnak. Amikor a Gestapo kezébe került, Bajcsy- Zs­imszkyvel együtt szenvedett a kohida, fegyházban, és csak a cso­da mentette meg életét a demokrá­cia számára Innen biztosíthatom Rajk elvtár­sit, hogy minden lépéséért, am­it a demokrácia megerősítésére tesz vahaljuk a felelősséget. Kívánjuk, hogy továbbra is az­zal a bizonyos vaskézzel, amiről a választási felhívás szól, dolgozzék hazánk és a demokrácia megerős­i­­(3 Abad NéP, IV. évfolyam, 1946 julius 23. — 163. szám.) Ingadoztak egyrészt azért, mert Rajk éppen a magyar dólg­ozók el­­ellen‘ harca és e harcban esett »ikere, folytán nagy szeretet­más részt ^p^zerus‘-'Snek Örvendett, - - nem ehetett, nem va­n I bad ^yszerüen ismerteim a va­d he­yzetet. (Régi probléma ez, a szavaik és a tettek ek­ 'r' - »k­rmh 'urnája, a ; 5b*vz,aferedá»­ körében -,és sugalmazóinak köré­ben.) Végül meghozták a ha­tározatot: »ideológiailag« Kék alá­­támaszban» Rajk Lászónak a MDP KV Politikai Bizottsága tagjának dr. Szanyi Tibornak, a MDF Köz- Pont Vezetősége tagjának s a MDP I kade^'S'az hatósága vezetőjének, Jusztusz Pa! népképviselőnek, a ma- MaevJrd n vezérigazgatójának és a Magyar Dolgozók Pártja számos IJIVgWf*9* fe:el& vezetőt ne^ »e-tavohtasat«. hón^^T01 hoztak' ho^y a múlt nőnap 12-e-t, vasárnap a Párt min­venzU^SZe-Vezető,mert a »trtoizmus« na­kozó fz GS ka,rK°zatosságára vo­­na­kozo témát tárgyalják meg (A Tájékoztató Iroda zavaros fejű k's­­os nagy­­teoretikusai«-nak bizonyé ;a nagy lehetőségük nmsngíti* 3 marTMJS-lemniZ- t “st^ ~vEzt az *elTMeleti fronton* ^ -feszítés*, széles körben publi­kálták a radio és sajtó utján És végül jön a MDP KV ' köz'e-Ténye a »trockista kémcsopon le­­lep­ezeserol«, amely kíméletlen har­­co*, követe! a partvonalról vaó min­nafizm GréS e,Jern* ,kü,önösen a nácio­na izmus, sovinizmus és a trockiz­­mus barme­y fajtája irányába való elhal­ás ellen. »Kiméletlenül har­colnunk kell a nacionalizmus mm­s sr­í .-«Eägsj Ä ÄÄÄf;*-* kprile errurL^ fi’ amiből g-Q? követ­­ül?5.ami szintén nacionalizmushoz Mint ebből az »eszmei megindo­­kolásból« látszik, habár a tájékoz­­tatók­od és szótárt használva, mé­­gis meglehetős fontosságot tulaj­­dontanak a szocializmus táborában ■evő országok viszonyaira. Meg­mozgattuk az egész agitációs pro­paganda apparátust, hogy d­iszkre­­ditálja Rajkot, hogy eltávolításának sugalmazói és végrehajtói hozzálát­hassanak a Rajkkal kapcsolatos ter­vek további megvalósításához. A jelek szerint azonban kevés ki­látás volt arra, hogy a diszkreditálás igen érveléssel valamilyen s­ikert hozzon. Éppen ezért ez a hajsza, amelynek az volt a célja hogy meg­győzze a magyar dolgozókat Rajk letartóztatásának indokoltságáról és »bűnösségéről«, hamarosan puszta sz­éd­a r­omh­adj­ár­at­tá vedlett át, an­e­ly­ben több­é n­em emlegetik a ’szod­a- t. ;a trapor országai közötti valaimi­­b­­e viszonyok­­at, hanem a régi kli­pről".. It táj­ékoztatóirodás recept szerint »imperialista ügynök­ökről,« »trockistákról«, »a munkásosztály esküdt ellenségeiről«, »büdös ban­­dáról« stb. beszélnek s azután annak a logikának« az alapján, amelyet a tájékoztatóirodás hajsza honosí­tott meg egyes munkáspártok so­raiban, azt »magyarázzák« a dolgo­zó tömegeknek, hogy Rajk speciá­­l­an azé­rt ment Spanyolországba, hogy ott szabotálja a spanyol nép sz­abadsá­gh­a­rcát, hogy mestersé­gesen táplálta a magyar dolgozók soraiban népszerűségét, hogy ily mó­­don hátteret biztosítson magának, a­litológos ellenséges munkájára, é­s szoros kapcsolatban állt a Nagy Ferenc, Barankovics stb. típu­­sú különféle reakciós politikai sze­mélyekkel, akiknek felszámolásában mint belügyminiszternek nagy ré­sze volt. S ezekhez hasonló »bölcs« és »meggyőző érveket« hoznak fel. E hajsza végrehajtói abból a célból hogy ugy, ahogy komoly formát adjanak ennek a hajszának meg­­rendeltek egy levelet Magya­rország szakszervezeteinek elnökénél, amely , a másfélmillió munkás nevében ha-'iph­ot szidalmazó szavakkal e­rtéli Rajkot, s a vele együtt letartóz­­­tott csoportot és követeli »legszi­gorúbb« megbüntetésüket Olvasóink ezzel az esettel kap­n^3Lba,n,biZ0nyi.ra zavarba jönnek, nem­udják megérteni, hogyan le­­hetséges az, hogy valaki, mint Rá­kosi, előbb, az égig magasztalja »a magyar szabadság régi, bátor, ret­­■Lnthetetlen és erőskezű harcosát«, akinek »csak a csoda mentette meg '■‘ etet a magyar demokrácia számára« a.imet, minden lépéséért nagy han­­t­ai szolidaritást vállal, é­s azután azt­­magyarázza, hogy ezek a lépések volaképpen a munkás érdekek el­­ávulását jelentették. A határ túlsó oda­in hangoskodó »bírálóink«, s a bizonyára nem jönnek zavarba oyan könnyen, megmagyaráznák olvasóinknak, hogy" nem szabad annyi­ a szőrszállásogatónak lenni ■ nem szabad folyton valami követ­­kezetességet keresni Rákosi Mátyás r . i.al­cozataiban. Ilyen dolgok meg­­térülhetnek nála és a hozzá ha­­sonlókn­ il, különösen azóta, hogy a valóság­ bemutatásának, azaz meg­­hányí­­tásá­n­ak tájékozta­tói­rodás n­od­szereihez nyúltak. Nem először de nem is utóljára történik ez náluk! Ami a Rajk elleni megbélyegző hajszának »ideológia­« síkról tisz­tára szidalom-hajszává való á­tvedlé­­sét illeti, ez csak azt bizonyítja, hogy a szocialista országok közötti viszony kérdésének még tájékozta­­tó irodás változatban sincs kilátása arra hogy megindokolja e hajsza lenféde ak­a S­zá,sz­óvivőinek kü­) i.r-j c járaszt, s hogy az e kérdé­­s K­­ir tatott­ata nagyon cstk-V,os téma számukra és a többi n­ n'v-,7- atok­rxiás ország számára, 'iv-m nva nnn azért, mert ők maguk s saját bőrükön érzik az ilyen vi­szonynak az »áldásait«. Ami pedig Rajk Lászlónak és tár­sainak a sorsát illeti, ez csak azt mutatja, hogy a téjékoztató irodás hajsza sugalmazói Gamulka mun­­' "■"m­ik­sz eltávolítása után Len­­gyelországban. Markosz munkásnak az e tavolim­­sa után Görögország­­nan Dzodze munkásnak a meg­­nyi­­­és a Után Albániában, nem ri­adnak vissza attól sem, hogy Ma­­''•arországon­­? kímélt­ Menül »eltá­­! 'lkának« mindenkit akit nem ‘irtanak elég megbízhatónak a ha­­'’nk vs c.rtpnk el'eni na’s-za v'Agre­­/' mindezt szőrt, hogy • •éc fenntartsák a szocia- , a.országok közötti jogegyenlőt­­­e­vtelen viszonyt, azt a vi­ . , 1' ,ame''’ meg fv" eWI-n; mert ■ ‘rt a világ munkásvi­zgalmá­­nn... mert ellentétben áll a társada­­­­lomi általános fejlődésA.uet, Blága­malt és hazufiságok eseo Egy és más Rajk László esetéről ----------------- — /x ........ ts® Vi. 1. 91 százalékban megvalósította félévi tervét az fffZs a zentai járásban A zentai járásiban az AFZs-szer­­vezet a szervezet tömegesítése te­rén, a nők kulturális nevelésében, a munkaakcióik megszervezésében és a napközi otthonok alapításában ért el jó eredményt. A járás területén a szervezet ke­retében mintegy 58 olvasócsoport működik. Számbelileg a moh­ili cső­­csoportok a legerősebbek, s élénk tevékenységet fejtenek ki. Egy-egy csoportok a legerősebbek, s élénk gatója van. Kanizsán 25 olvasócso­portot szerveztek az asszonyok. Az írástudatlanság elleni harc te­rén is jelentős sikereket értek el a helyi szervezetek. Az első félévben mintegy 156 asszonyt tanítottak meg írni-olvasni. Az egyes szervezetek tagjainak legtöbbje egyúttal tagja a termelő parasztszöve­tkezeteknek is. A he­lyes politikai­ nevelőmunkának tu­­■ajdoratható az is, hogy több mint 800 nő, aki eddig csak házi teendő­ket végzett, bekapcsolódik az ipar­ba vagy egyéb termelőmunkába Ezzel kapcsolatosan fok­ozott te­vékenységet fejt ki a szervezet nap­közi otthonok megnyitásáért. Ed­dig 4 napközi otthont sikerült meg­szerveznie. Kanizsán és Horgoson már megnyitotta kapuit az otthon, hogy befogadja a dolgozó anyák gyermekeit. A kevi asszonyok két­holdas gazdaságot művelnek a kö­zeljövőben megnyíló napközi otthon agyar St. fi noviszádi kábel gyár üdvözlő távirata A noviszádi Kábelgyár táviratban küldte átn­adló üdvözletét a Szakt­­szervezeti Világszövetség kongresz­­szusának­. Táviratában kijelentette: »Mi, a noviszádi »Kábel«-gyár munkásai és alkalmazottai a terv­feladatok elvégzéséért vívott harc frontján aratott újabb győzelmekkel készültünk fel a kongresszusra Mun­kaközösségünk, szocialista verseny­ben, szüntelen, fáradhatatlan és ki­tartó munkával tíz nappal idő előtt elvégezte félévi tervét és ezzel tel­jesen megfelelt kötelezettségének. A munkaközösségünk által. Pár­tunk vezetésével, a tervfeladatok el­végzéséért vívott harcban aratott nagy munkagyőzelem a marxizmus­­teninizmus alkotó eszméjének ered­­m­­ménye ót, ebben dolgozóinknak az a tudata nyilvánul meg, hogy biz­ton felépítjük a szocializmust ha­zánkban. Ezzel egyben erősítjük és szilárdabbá tesszük a világ demo­kratikus frontját és a nemzetközi munkásegységet, üdvözöljük a Szakszervezeti Világ­szövetség második kongresszusát, amelyben a nemzetközi szakszerve­zeti egység megszilárdulását látjuk. Fogadalmat teszünk, hogy magun­kévá tesszük a második kongresszus határozatait s harcolunk helyes és teljes végrehajtásukért, mert tuda­tában vagyunk annak, hogy ezzel győzelemre segítjük az imperialis­­ták és háborús uszitók ellen — a békéért, az igazi demokráciáért és az összes népek közötti baráti e­­gyúttaluk muvier­t vivőit harcot.. . 3

Next