Magyar Szó, 1969. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-01 / 241. szám
2. oldal Ez a téma sem kimeríthetetlen Olaszországban csökken az érdeklődés a pornográf kiadványok után i A nagy kavarodást kellet tett az olasz szeexsajtó berkeiben, amikor néhány hete letartóztatták Romano Cantovét, az ABC című milánói hetilap igazgatóját. A letartóztatás oka: a büntető törvénykönyv 528. paragrafusának megsértése, szemérem elleni bűncselekmény. A lap ugyanis néhány obszcénnek számító képet közölt az „Oh, Calcutta!” című színdarab New York-i előadásáról. Úfrábban nyugalom honolt az erotikus sajtó berkeiben, és ez a nyugalom egyre inkább unalomba fulladt. Most aztán alaposan megrémültek az erotikus kiadványok tulajdonosai — nem elég, hogy a közönség egyre inkább ráunt kiadványaikra, még acenzúra is zaklatja őket! Olaszországban jelenleg 50 kiadvány jelenik meg „férfiak számára”, ebből 35 Milánóban. Két nagy nyomdában készül hetenként 10 000 tonna papíron ez a sajtó amely meztelen (és nem mindig valódi) svéd hölgyek többé-kevésbé izgató fényképeivel szándékozik gerjedelmet ébreszteni az olasz férfiakban. Tíz az efféle sajtótermékekre egyre rosszabb idők járnak. Mióta a letartóztatások és elkobzások viharos ideje elmúlt, a cenzúra új módszereket talált. A legfontosabb a tömegek mozgósítása. Vignettából naponta tucatjával érkeznek a feljelentések a „felnőtt-magazinok” felelős szerkesztői ellen. Gyűjtik az aláírásokat a bűnös sajtó ellen. Van azután más, hatékony fegyver is. A cenzúra csökkenteni igyekszik a kiadók profitját. Az elkobzás egy kiadó számára a példányok 20—50 százalékának elvesztését jelenti. A másik támadás az árusítás vonalán halad. A nagyhatalmú SAF utasellátó társaság úgy döntött, hogy 250 kioszkjában nem árusítja többé az erotikus lapokat. Az offenzíva terjed. Egész városok: Genova, Lecco, Sondrio határoztak úgy, hogy eltiltják a szex-folyóiratok árusítását. A dolog Genovában kezdődött, ahol tavaly novemberben az árusokat feljelentették obszcén sajtótermékek árusításáért. A szex-folyóiratok szerkesztőségében szentül állítják, hogy a cenzúra nem az olaszok erkölcsét védi. Cantore letartóztatásának igazi oka nem az „Oh, Calcutta" pucér szereplőinek fényképe volt, hanem az, hogy az ABC néhány héttel korábban határozottan állást foglalt a válási törvény mellett. A plébániák sem azért gyűjtenek aláírásokat a szex-sajtó ellen, hogy a pornográfia ellen tiltakozzanak, inkább a válási népszavazás főpróbájának szánják a dolgot. Mindehhez hozzájárul, hogy a közönség egyszerűen ráunt a szex-kiadványokra, így aztán a becslések szerint a szex-folyóiratok fele még az idén egyszerűen megszűnik. Egyszerűen nem megy többé ez a műfaj — mondja Balzarini, egy híres milánói szex-kiadó. — De hát kit is érdekeljen? Lényegében már nem lehet újat adni. (L’Europeo) A világűr békés felhasználására vonatkozó szerződés, amely 1967-ben lépett érvénybe, kiterjed az űr meghódítása korai szakaszának minden technikai lehetőségeire. A szerződés lefekteti, hogy a Holdon vagy más égitesteken, amelyeket csak „békés célokból” szabad feltárni, nem lehet nemzeti igényt támasztani a szuverenitásra. A szerződő felekkinyilvánított célja, hogy nemzetközi kooperációt alakítsanak ki az űrkutatásban, és a szerződés olyan kereteket biztosítson, hogykésőbb ha szükség lesz rá, kiterjeszthető és módosítható legyen. Egy további megállapodásban, amely a múlt év decemberében lépett érvénybe, a szerződő felek (köztük az Egyesült Államok és a Szovjetunió) megegyeztek, hogy segítséget nyújtanak a bajba jutott asztronautáknak és a tulajdonosinak visszaszolgáltatnak minden olyan űrkutatási tárgyat, amely a területükre esik. Tíz vagy húsz évig még talán nem merülnek fel komoly problémák. De ha semmit nem tesznek, baj lesz. Elsősorban a Hold okozza majd a bajt, mert az 1967. évi egyezmény a Holdnak kevesebb védelmet biztosít Egyes cikkelyei speciálisan a Holdra és más égitestekre vonatkoznak, de az a mondat, amelyben benne van a katonai támaszpontok és bármiféle kísérleti fegyverek betiltása, kizárólag az égitestekre utal A Holdon végzett tevékenységre vonatkozó legfontosabb korlátozást ez a záradék tartalmazza, amely lefekteti, hogy a Holdat csak békés célokra szabad felhasználni. De egy találékony jogász már azzal érvelhet, hogy ez ,,nem agresszív” célokat jelent, tehát törvényesnek tekintendő, ha védelmi fegyvereket helyeznek el a Holdon. Ezt a kérdést tisztázni kell, még mielőtt technikailag lehetővé válik, hogy a Holdon fegyvereket helyezzenek el vagy támaszpontokat létesítsenek. Erre persze csak néhány év múlva kerülhet sor. De bőven van olyan kérdés, amelyeket rendezni kell, s ezek közül a legfontosabb a Holdon elhelyezett állandó építmények jogi problémája. Ahhoz, hogy ezekben hosszú ideig élni lehessen, mesterséges atmoszférát kell teremteni, amelyet óriási boltozat alatt tartanának. A kupolával fedett város felépítése nyilvánvalóan megváltoztatná a hely arculatát is. Olyan nemzetközi szervezetre van szükség, amely el fogja dönteni, miilyen változásokat szabad és nem szabad végezni, amikor a Holdat és a bolygókat lakhatóvá teszik és feltárják erőforrásaikat. A Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsainak (ICSO) van egy űrkutatási bizottsága, amelyben képviselve van az Egyesült Államok és a Szovjetunió, de a bizottság nem közvetlenül felelős a kormányoknak. A bizottság sok jelentékeny beszámolót produkált az űrkutatási tevékenység lehetőségeiről és veszélyeiről. Ha a bizottság megkapná a szükséges felhatalmazást, kitűnő felügyeleti testületté válhatna. A tengerre vonatkozó jog hasonlítható talán össze leginkább az űrkutatási nemzetközi jogszabályokkal. A tenger rendes körülmények között szabad terület mindenki számára, de egyes országok ideiglenesen kisajátítják a tenger bizonyos területeit céljaikra, például atomfeísérletekre. Hasonló helyzet alakulhat ki, amikor a Holdon megépítik az első épületeket. Egyéb jogi problémák is felmerülhetnek. Például, milyen kártérítést kell adni azoknak, akik bajba kerülnek azáltal például, ha egy rakéta elpusztít egy keringő mesterséges bolygót, vagy ha egy űrlaboratórium kizökken pályájáról. Az űrkutatás jogi vonatkozásait felül kell vizsgálni, még mielőtt a problémák a világűrben éleződnek ki. Nem szabad beszennyezni a bolygókat, amint a Földet szennyezetté tették, és nem szabad lehetőséget hagyni arra, hogy századunkban égi háború törjön ki. (THE ECONOMIST) Amíg nem késő. Tisztázni kell az űrkutatás jogi problémáit MAGYAR SZÓ Hétfő, 1969. szeptember 1. A segítséget a párttól várják Az önigazgatás helyzete Algériában Hosszabb szünet után, a jelenlegi politikai vezetőség hatalomra jutásának negyedik évfordulója alkalmából, megjelent az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front sajtószervének, a Revolution africaine-nek egy rendkívüli száma. Ebből vettük át H. Risseau cikkét, amely az algériai mezőgazdaság önigazgatásának fejlődéséről és problémáiról ad újabb értékelést. Több mint kétmillió hektár föld, két és fél ezer gazdaság, 190 000 állandó és ugyanannyi idénymunkás, több milliárdos államsegély, a szőlő- és gyümölcstermesztés legnagyobb része ven az örtigazgatású birtokokkezében. A mezőgazdaságnak ez a szektora jelentős tényező az ország szociális, gazdasági és politikai életében. Az önigazgatás tehát az egész algériai nép ügye. Nagy lehetőségeket tár fel, de nagy felelősséget is. Az egész ország tekintete az önigazgatás felé irányul, tehát a legkisebb elhajlás, a legkisebb valóság vagy vélt hiba óriási károkat okozhat. Hogyan történhetett meg mégis, hogy a társadalmi mezőgazdaságii termelés — amely nagyjából önigazgatása — a gyarmati mezőgazdasághoz képest jelentősen csökkent. Igaz, a szalakáderhiány folytán a termelés 15 —20 százalékos csökkenését normális jelenségnek lehetnemondani az adott körülmények között. Az önigazgatás azonban nemcsak ilyen természetű nehézségekkel küzd, hanem igen nagy ellentmondásokkal is. Az önigazgatás helyzetére mindenképpen hatottak azok a körülmények, amelyek között kialakult, nemkevésbé hatottak a törvénykezés hiányosságai, valamint a gazdaság korlátolt keretei. Az ellenség fegyvert cserélt Az önigazgatás rendkívüli körülmények között alakult ki a gyarmati tulajdonosok tömeges távozása után, s elsősorban a gazda nélkül maradt föld kollektív kisajátításában nyilvánul meg. A föld az algériai parasztok számára szent, el sem tudják képzelni, hogy megműveletlen maradjon. Kezükbe vették hát a földeket, anélkül, hogy tisztában lettek volna azzal, hogy önigazgatás-e ez vagy valami más. A márciusi dekrétumok csak szentesítették azt, amit a paraszttömegek végrehajtottak. A munkások és parasztok igazgatásra való képtelenségének mítosza ezzel teljesen szétfoszlott. Az addig lenézett enac munkások és parasztok bebizonyították, hogy ha társulnak, semmi sem lehetetlen számaikra. A dolgozók mindezek a rendelkezésükre álló eszközökkel és módokon, igyekeznek az önigazgatást, mint a mezőgazdasági fejlődés egy eredeti formáját megfosztani tartalmától, s mindent elkövetnek, hogy belülről bomlaszszák a mozgalmat. Hogyan akarják ezt elérni? Igyekeznek viszályt támasztani akollektívákban a becsempészett igazgató bizottsági elnökök révén, bizalmatlanságot kelteni a dolgozók között, érdekcsoportokra osztani a munkásságot. Az igazgató bizottsági elnökök (akik gyakran nem választott, hanemkijelölt személyek) teljesen alárendelik magukat a felsőbb szerveknek — amelyek jóhiszeműségük ellenére nem mentesek bizonyos bürokratikus hajlamoktól —, nem kevésbé a helyi hatalmasságoknak. Az önigaszgaltású birtok ily módon jótékonysági intézménnyé és a helyi kicsikirályok prédájává válik. Ki a hibás ebben, ki felelős ezért? A mezőgazdasági munkás-e, aki megengedte, hogy idáig fejlődjenek a dolgok, vagy a helyi hatóság képviselője, akit ingyen ellátnak gyümölccsel, kerti veteménynyel, tejtermékekkel? A párt munkás-e, aki megfeledkezett feladatairól, vagy a szakszervezeti vezető, aki behunyta a szemét a törvénytelenségek, a népvagyon széthurcolása fölött? Nyílban meg kell mondanunk, valamennyien felelősek érte. A helyi hatóságok tisztában vannak azzal, hogy mi történik, de nem lépnek közbe, s mindenkinek szeme láttára történnek lopások, sikkasz hozzá nem értéséről szóló legenda a burzsoázia elavult fegyvereinek múzeumába került. Amikor aztán a munkásosztály és a parasztság ellenségei látták, milyen eredményeket ér el ez önigazgatás a mezőgazdaságban, fölcserélték fegyvereiket,minthogy nem hivatkozhattak az önigazgatás kudarcára, igyekeztek gátolni fejlődését. Kik a munkásságnak és a parasztságnak ezek az ellenségei? Elsősorban a nagybirtokosok, akik az utóbbi időben szemet vetettek a társadalmi tulajdonban levő földekre is, ezután a hazai kapitalisták, akiknek a számára a földtulajdon még ma is igen jövedelmező üzlet, végül az algériaiaknak egy bizonyos kategóriája, amelyről igen gyakran megfeledkezünk: azok a tisztviselők, akik odaadó hívei ugyan az ügynek, de egyúttal az etatizmus rabjai is, Mások, és egyéb törvénytelenségeik. Ilyen körülmények között valóban művészet rentábilisan gazdálkodni. Különösen, ha tudjuk, hogy az értékesítés, a kereskedelem igen kezdetleges és szervezetlen. Várható-e vajon, hogy az önigazgatású birtok jövedelmezően gazdálkodjon, ha a narancsért kilónként mindössze 4 centime-ot (mintegy tíz párát) kap? A birtokok munkásai meg szeretnének szabadulni az úgynevezett drága kultúráktól (narancs, mandarin, krumpli, paradicsom), mert bármennyire ellentmondónak hangzik is, termesztésük nem kifizetődő. Megtörténik, hogy az értékesítő szövetkezet értesíti a birtokot, hogy termékeit nem tudta megfelelő áron elhelyezni külföldön, és felszólítja, hogy fizesse ki a szállítási költségeket. Intézkedések a válság áthidalására Nagy nehézségeket okoz a munkaerő-fölösleg is az önigazgatású birtokokon, mert itt nagyszerű alkalom kínálkozik arra, hogy a vezetőik elhelyezzék a sógorság-komaságot. Az önigazgatási Hier vak újra választása folyamán, amelyet nemrégen a párt szervezett, sok fogyatékosság, visszaélés, törvénytelenség napvilágra jutott Kiderült például hogy a volt harcosok közül akiket az önigazgatási apparátusban helyeztek el, alig dolgozik valaki, hogy némelyek közülük száz kilométerre laknak munkahelyüktől, s csak fizetéskor mutatkoznak a birtokon. Egyes alkalmazottak elmentek vasutasnak, egészségügyi munkásnak, de nevük továbbra is ott szerepel a birtok fizetési listáján. A sok protekcionizmusnak, bürokratizmusnak, törvénytelenségnek természetes következménye aztán a munkások érdektelensége a termelésben. Az utóbbi időben azonban javult a helyzet. Az önigazgatási alapszabályzat, amelyet a párt dolgozottki a múlt év decemberében közzé tett rendelkezések és az 1969 februári dekrétumok, nem kevésbé az önigazgatási szervek említett megújítása sokban hozzájárultak ahhoz, hogy az önigazgatás kiemelkedjen a válságból és új lendületetkapjon. A mezőgazdaság munkásoknak segítséget kezd nyújtani a helyi hatalmasságok elleni küzdelemben. Ez elsősorban a párt feladata, de ezt a feladatát csak akkor teljesítheti, ha maga is megszabadul a kétes, opportunista, haszonleső elemektől. A pártnak mindenképpen többet kell foglalkoznia az önigazgatású birtokokon dolgozó munkásokkal, mert a mezőgazdaság önigazgatási szektorai dolgozóinak számánál, fiatalságának és potitikai öntudatánál fogva — a haladás egyik legjelentősebb hordozója. (Komunist) Visszaélések és bürokratikus elhajlások Algír Esik az arany ára Két hónap óta először fordult elő, hogy a londoni börzén az arany értéke unciánként 41 dollár ár alá süllyedt. A Financial Times ennek kapcsán azt írja, hogy az árcsökkenést a dél-afrikai aranykínálat okozta. A Dél-afrikai Köztársaság ugyanis néhány hete nagyobb mennyiségű aranyat árul a londoni tőzsdén. Hétfőn egy uncia arany 40,95 dollárba került, tehát egy dollárral olcsóbb volt, mint ahogyan az arany árát három svájci bank az idén megszabta. „Zürich aggódik, nemcsak az arany árának ingadozása miatt, hanem azért is, mert London megengedte a dél-afrikai arany eladását” — írja az újság.