Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-14 / 161. szám

8 KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK Magyar Szó Fülöp G. szülő Zsebkrimi című írása kapcsán REHÁK LÁSZLÓ, SZABADKA.­­ Az 1991. június 4-i, keddi ,Magyar Szó Kö­zös íróasztalunk rovatában olvashatjuk Fülöp Gábor szülő jogos fölháborodását a Petőfi Sándor Általános Iskola két ma­gyar tagozatában megejtett körkérdés miatt. Elsősorban szakmai szempontból (két karon, a jogin és a közgazdaságin választottak meg rendes egyetemi tanár­nak a szociológia tantárgyára és jó egy pár körkérdéssel kapcsolatos kutatást vezettem) én is megdöbbenéssel elítélem a magyar nyelven tanuló és szerhorvátul kérdezett kisdiákokat és szülőket ért zaklatást. Szakmailag a körkérdés „a szociális distancia” felmérése volt, és ezzel össze­függően „a nemzeti sztereotípiák” kiala­kulásának rögzítése a kérdezettek néze­te, „attitűdje” alapján. A magam részé­ről elsősorban azt a tanárt (esetleg ta­nársegédet­ ítélem el, aki ilyen témát vá­laszt a diplomamunkáját készítő hallga­tója számára, és ilyen korosztályhoz uta­sítja, amikor kézenfekvő lehetne az illető jelölt évfolyamtársainak feltenni a kér­déseket. Iskolás gyerekek attitűdjét ku­tatni indokolatlan, mert ebben a korban még nincs szilárd saját álláspontja, csak környezetének hatását (család, tantestü­let, barátok csoportja) tükrözi, így való­jában körkérdésnek érdemleges kutatási értéke nem lehet. Szakkörökben még erősen vitatott a szociometriai felmérés értelme a középiskolások között is. Szak­mai szempontból hibás nem anyanyel­ven kutatni az attitűdöket, zavaró és helytelen eljárás a tanítónő eltávolítása a diákközösségből. Van eset, hogy nem névtelen körkérdést végzünk, de ezt előre be kell jelenteni, és a ka­pott eredmények is különböznek, másképpen értékelendők. Dőreség - legalábbis szakmailag - még az általános iskolásoknál sokkal érettebb egyéniségű közösség attitűdjét vizsgálni manapság a nemzeti viszonyokkal kapcsolatban, ami­kor annyiféle nacionalizmussal találko­zunk, és tudjuk, hogy az csakis egy át­meneti időszak lehet életükben. Hogy mi rejlik az ilyen körkérdés mögött, nehéz megmondani. A szakmai tudományosság semmiképpen. Nem fel­tétlenül hatósági szerv manipulációja ez - ez már találgatás­-, lehet, hogy olyan ember mesterkedése, akinek a begyepe­sedett világnézete és egyoldalú nemzeti elfogultsága háttérbe szorította szakmai­­pedagógiai lelkiismeretességét. A szülők reagálása - előbb már Fehér Rózsa Politika vagy pszichológia című írása is erre utal -, de a tanulók is nem­zeti és emberi mivoltukra való nyomás­gyakorlásként élték át, ami ebben a nem normálisnak mondható politikai légkör­ben nem szolgálja sem a polgárok embe­ri jogainak tiszteletét, de a nemzeti egyenrangúság demokratikus közérzetét sem. Az iskolában és más intézményekben végzett kutatások levezetésének alapszabályairól LOVÁSZ SÁNDOR, ÚJVIDÉK.­­ Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolá­ban történt „szociálpszichológiai felmé­rés” kapcsán szükségesnek tartom rövi­den vázolni a valódi tudományos kutatá­sok adatszerzésének módját. A felsorolt minimális követeménn­eket tiszteletben kell tartania mindenkinek, aki felméré­seket végez, legyen az egyetemista, ta­nársegéd, egyetemi tanár vagy önálló tudományos kutató. A kutatások adat­szerzésének a módja tehát a következő: 1. A kutatás szervezője előzőleg írás­ban értesíti az iskola (vagy más intéz­mény) igazgatóját, azaz felkéri az­ együtt­működésre. 2. Ugyanezt telefonon leellenőrzi, és bejelenti munkatársai érkezését. 3. A kutatás levezetőjének megjelené­sekor fel kell mutatnia felhatalmazását. 4. Bizonyos „érzékeny” kérdések és témák esetében a szülők véleményét, azaz beleegyezését is kérni kell. Melléke­sen megjegyezve: Nyugaton még az­ is­kola sem szervezhet semmilyen felmé­rést, tesztelést, amíg arra a szülők vagy a szülők szervezetének áldását nem kapja meg. Kívülről jövő kutatások esetében a teszteket, kérdőíveket is mellékelni kell a kérvényhez. Az iskola igazgatóságának és szak­­szolgálatának kötelessége diákjai nyu­galmát a tőle telhetően megvédeni. Ezt csak úgy érhetik el, ha a tanárok idegen személyeket az osztályba csak az iskola igazgatósági embere kíséretében, illetve annak engedélyével engednek be. Ha mindez nem történik meg, akkor bárki bármilyen céllal zaklathatja a diá­kokat, mert a „kérdőívekre” vagy „tesz­tekre” bárki ráírhatja „Institut za peda­­gogiju" - Katedra za psihologiju (mint ahogy ezt az újvidéki Petőfi Sándor isko­lában „alkalmazott” kérdőívekre is felír­ták!) Nem vagyok azonos BADA TURY OLIVIA, a pszicholó­giai tudományok magisztere, ÚJVI­DÉK.­­ A Magyar Szó június 4-i Közös íróasztalunk rovatában Fülöp Gábor „Kísértetek kísérlete” című reagálása miatt írom e sorokat. Szakmai okokból kifolyólag szeretném közölni, hogy éle­sen elítélem a pszichológiának mint hu­mán tudománynak bárminemű mani­pulációs szerepvállalását. Aki tudomá­nyos kérdőívek készítésére adja fejét, tisztában kell lennie azzal, hogy a tesztí­rás egyik elengedhetetlen előfeltétele a teljes diszkréció (a szociológiai, szociog­ráfiai és egyéb statisztikai felmérések esetében pedig még inkább). Az említett újvidéki iskolában alkalmazott tesztek kérdéseiből (amennyiben Fülöp Gábor leírása pontos) egyértelműen kiviláglik, milyen célt szolgálnak. A pszichológusok etikája tiltja, hogy nemzeti türelmetlen­séget szító, provokáló és kiváltó kérdése­ket alkalmazzanak tudományos kutatá­saikban, mert ezzel meghazudtolják en­nek a tudománynak humánus voltát. Különösen oktató és nevelő intézmé­nyekben megengedhetetlen, hogy ilyen és ehhez hasonló kísérletek stresszének tegyék ki a gyerekeket. Mentálhigiéniai­­lag bizonyított tény, hogy ez károsan hat a gyerekek és az ifjabb korosztályok szel­lemi és érzelmi fejlődésére. Ami pedig a megkérdőjelezett pszi­chológia tanhallgató nevét illeti (Tu­­rai/Turay Olivéra?), ha már nem voltak biztosak annak hitelességében, nem is kellett volna megjelentetni, mert a vé­szes hasonlatosság miatt félreértésekre kerülhet sor a beavatatlan olvasóknál. Az­ azonosítás semmiképpen sem lehet helytálló, hiszen én diplomamunkámat­ még 1981-ben védtem meg a belgrádi Bölcsészettudományi Kar pszichológiai szakán, kilenc évvel később pedig ugyanazon a karon a gyermekpszicho­patológia tárgyköréből magiszteri mun­kámat. Nevemet a Családi Kör hetilap olvasói minden bizonnyal már ismerik. Ennek ellenére több ismerősöm megrö­könyödve hívta fel figyelmemet Fülöp Gábor már említett írására és a megkér­dőjelezett névre. A pszichológiában is­mert jelenség, hogy a kevésbé ismert tényt legkönnyebb összekötni a hozzá legjobban hasonlító ismert tényezővel. Ezért nyilvánosan elhatárolom magam a szóban forgó névvel való azonosítási kí­sérletektől, bárki részéről is történjen. Ki védi a Crna Gora-iak érdekét a Szerb Köztársaságban? JOCOVIĆ NOVICA, GROCKA, GROBLJANSKA 44. - (A nevezett személy 1991. június 6-án személye­sen járt a szerkesztőségben, és tollba mondta a közös íróasztalunknak szánt levelét. Kérdésünkre, hogy mi­ért éppen a Magyar Szóban kívánja észrevételét közzétenni, azt válaszolta, hogy ez a kifejezett óhaja. Közölte, hogy ő itt nevelkedett Vajdaságban, Backo Dobro Poljén - Kiskéren, 1971 óta pedig a fent megadott címen la­kik. Levelét szerbül diktálta.­ Szeretném feltenni a nyilvánosság előtt a kérdést, hogy a Crna Gora-i népnek miért nincsen a Szerb Köztár­saság területén saját nemzeti szövetsé­ge? Ennek lenne hivatása törődni a nemzeti érdekek védelmével, hogy az itt élő Crna Gora-iak tanulhassák a sa­ját történelmüket, oktassák őket kul­túrájukra stb. Másik kérdésem: Batk­o Jovanovic, aki a korábbi képviselőházi mandá­tum idején Kolašin választóit képvisel­te, most pedig szerbiai képviselőként van jelen ugyanott, állandóan a Hor­vátországban élő szerbekről tesz fel kérdéseket. Miért nem tesz fel már kérdést a Szerbiában élő Crna Gora­­iak jogaira vonatkozóan? Nem ismer­né talán népének azt a közmondását, hogy aki nem képes a saját ügyeit in­tézni, az­ a másokét sem tudja? Ezeket a kérdéseket én feltettem már a Szerb Köztársaság és a föderá­ció illetékesei előtt is, de választ még sohasem kaptam. Sőt, az az érzésem, hogy e kérdések miatt zaklatásnak is ki voltam téve. Ismét a Képes Ifjúságról SZERB KÖZTÁRSASÁG, VAJDA­SÁG AT TARTOMÁNYI TÁJÉKOZ­TATÁSI TITKÁRSÁGA, A Magyar Szó szerkesztőségének, Kubát János megbízott fő- és felelős szerkesztőnek.­­ A Tartományi Tájékoztatási Titkár­ság rendszeresen figyelemmel kíséri a tartományi jelentőségű tömegtájékoz­tatási eszközök ügyvezetését, és ezzel összhangban figyelmesen elemzi egyenként minden lap helyzetét. En­nek az elemzésnek az alapján végzi Vajdaság AT költségvetése a tájékoz­tatásra szánt eszközeinek felosztását is, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az említett lapok egyenjogú helyzetét és rendszeres megjelenését. A lapok finanszírozása térítésének százaléka a példányszámtól függ, és a kis példányszámú magyar nyelvű la­pok esetében a legnagyobb, a szer­kesztőségi bevétel 70-95 százalékát ké­pezi. Az ilyen lapok egyike a Képes If­júság is (összesen tíz olyan lap van, amely négyezernél kisebb példány­számban jelenik meg), melynek finan­szírozásában a közösség tavaly 89,5 százalékkal vett részt, az idén az első negyedévben pedig 86,7 százalékkal. Igaz ugyan, hogy a tartományi költségvetés a tájékoztatásra szánt esz­közeit az idei évre 8,5 százalékkal nö­velték, és lehetetlen lépést tartani a lapnyomtatás költségeinek növekedé­sével, az eszközök átütemezésével azonban igyekeznek megkönnyíteni a kis példányszámú lapok helyzetét. Konkrétan, csökkentették a nagyobb példányszámú lapok dotálását (Dnev­­nik, Magyar Szó, 7 Nap, Újvidéki RTV) a kis példányszámú lapok javá­ra. Finnek eredményeként a Képes If­júság első negyedévi vesztesége ki­sebb volt az időarányos tavalyinál, ami a többi lap esetében nem mondható el. Tekintettel az országban uralkodó gazdasági helyzetre, a tömegtájékoz­tatási eszközöktől, így a Képes Ifjú­ságtól is elvárható, hogy nagyobb mértékben törekedjenek helyzetük ja­vítására és ezzel funkciójuk végzésére is. A törekvéseket két irányban kell kifejteni: növelni kell a példányszá­mot, és fokozni kell a célszerűsítést és takarékosságot az ügyvezetésben. A Képes Ifjúság 2200 példányban jele­nik meg, és számonként mintegy 1600 példányt adnak el, ami aránylag kis példányszám az olvasók számához, viszonyítva. A remittenda igen magas, körülbelül 25 százalék. A Képes Ifjúság költségeiben a grafikai szolgáltatásokon kívül jelen­tős tételt képez a bruttó személyi jöve­delem, több mint 30 százalékot. A lapot közvetlenül nyolc ember készíti, ami igen nagy szám, tekintet­tel az oldal- és példányszámra. Az át­lagkereset májusban 8300 dinár volt. Mindez kihat arra, hogy a Képes Ifjúság aránylag drága folyóirat le­gyen, ára meghaladja az 50 dinárt példányszámonként. Az ilyen helyzet ellenére is úgy vél­jük, hogy a lap nem forog veszélyben, és nincs szó megszüntetéséről. A társadalmi segítség ellenére a Képes Ifjúság szerkesztőségének job­ban kell törekednie a lap színvonalá­nak javítására, hogy vonzóbb legyen az olvasók szántára, és ezzel növeked­jen az olvasottsága. Külön törekedni kell a remittenda csökkentésére, ez ugyanis a szerkesztőség tiszta veszte­sége. 1991. június 14., péntek Néhány őszinte mondat Bracska II.-höz BÁLINT NÁNDOR, NYUGDÍJAS, BECSE, M­H u. 40. - A hozzáértők, a szakemberek kitartóan állítják, hogy a nevetés gyógyhatású. É­n ezt nem vo­nom kétségbe, mert mióta okom van a derü­lésre és nevetésre, sokkal jobban érzem magam, ugyanis szívbeteg va­gyok, műtött szívvel élek. A kedves olvasó joggal kérdezi, hol van manapság ok a nevetésre, vagyis a gyógyító nevetésre? Azonnal hozzákez­dek a magyarázathoz. A jókedvemet az­ váltotta ki, amikor a sajtóban, a vajdasági magyar sajtóban el­olvastam, hogy megalakult a Magyarok a Hazájukért, Szerbiáért és Jugoszláviá­ért, hogy párt-e, egyesület-e, közösség-e vagy talán szövetség kezdeményezőbi­zottsága, élén Josip Molnárral. Azonnal tudtam, hogy kik ők és mit akarnak. Azonnal tudtam, hogy ők mindannyian „becsületes magyarok", csak éppen nem tudnak magyarul. Szerencse, hogy mi igen jól megtanultunk szerbül, és így az­tán ha valamikor ne adj Isten, szót kell váltanunk, hát mi nem jövünk zavarba, annál inkább Brazskáék. Hát igen, még mindig nem tisztáz­tam, honnan ered a jókedvem, a nevet­­hetnékem, csak onnan, hogy a bennün­ket pocskondiázok nekünk ingyenrek­lámmal szolgálnak, amiért hála illeti őket, úgyszintén egészségi állapotom ja­vításáért is. Annyi sületlenség olvasása után az ember akaratlanul is jókedvre derül, utána pedig jobb lelkünket elfog­ja a szánalomérzet, hogy most akar már nagy ember lenni Molnár úr, élete de­lén túl? De milyen áron? Vagy ezen még nem gondolkodott? Mindazokból a förmedvényekből, amiket öntől elolvas­tam­ - hála a Magyar Szó fordítószolgála­tának, ön nem csak hogy magyarul be­szélni nem tud, de magyarul gondol­kodni sem! Úgy látszik, vannak már né­­hányan, akik ebben a pillanatban a felfe­lé nyalást nagyon is kifizetődőnek talál­ják, még ha rá is megy az ember gerin­­­re. Ha ön vagy a hasonszőrűek azt hi­szik, hogy szószátyárkodásukkal a becsü­letes magyar munkás­embert meg tud­ják hódítani egy kétes értékű eszme szá­mára, akkor önök nagyon tévednek. Vádaskodásaik nagyon is jellemzőek egy jelen pillanatban érvényben levő politi­kára, amely összegyűjtötte az ellenség­­csinálás művészeit, akik mindenkiben el­lenséget látnak, akik bárhol forduljanak is meg a világon, mindenhol veszélyezte­tettek, mindenütt csak ellenségre talál­nak. Nem furcsa ez egy kicsit, Molnár úr? A „Helyreigazítást kérünk szöveg­csonkítás nélkül" című cikkben többek között arról is értesültem, hogy Fekete Elvirát, ha közvetve is, de szervezetünk (VMDK) váltotta le. Molnár úr! Kérve kérem, ha már nem képes arra, hogy figyelemmel kí­sérje az eseményeket, és így pontos ada­tokkal szolgáljon irkafirkáiban, úgy hát tartson maga mellett egy titkárt vagy tit­kárnőt (ez nagyobb veszély), aki majd pontos adatokkal szolgál. Eddigi megnyilvánulásaiban tud­tunkra adta, ki ön, vagyis kit tisztelhe­tünk önben. Hallotta talán az eldobott kapca meséjét. Mint egyszerű VMDK- tag, egyről biztosíthatom önt, tisztelt Jo­sip Molnár úr, nemzetünk önnek nem fog emlékművet állítani soha! Naposcsibe a hentesüzletben MÉSZÁROS FERENC, SZABADKA, MÁJUS 15. U. 55. - Már megszoktuk, hogy mindenhol szinte mindent lehet kapni. Például a benzinkutakon konya­kot a tönkretett turizmusunk fejlesztése érdekében, a fűszerkereskedésben pe­lenkát, bugyit és hasonló alsó- és felső­­neműket­, vagy az újságárusnál marha­belet és a hozzá tartozó kellékeket és még miegymást, például óvszert, ami most a magyar lakosság körében az új oktatási törvény miatt nagyon keresett cikk. És még sorolhatnánk, de ne paza­roljuk az inflációs nyomdafestéket, vala­mint a papírt. De nézzük, mit lehet kapni egy vagy több szabadkai húsboltban! Sok min­dent! A burzsoá karaj mellett még elvét­ve akad proletár mócsing is. De a na­pokban a November 29-e üzleteiben a naposcsibe volt a sláger egydináros áron. Vegyen, míg a készlet tart! - mondták az elárusítók. A készlet nem sokáig tartott, mert féláron manapság mindenki mindent megvesz. Egy tojás egy dinár - reklám ár - benne egy pihés csirke. Már rántani is lehetne, de van akinek nem oly étvágygerjesztő ez a fel­tört tetem. Például az egyik vásárló 10 tojás között három ilyen tetemre lelt. (Tetemre hívás.) Finnek kapcsán felhív­tuk a szabadkai állategészségügyi fel­ügyelőt, Bán Józsefet, aki látleletet vett a bűzlő tojáshéjban nyugvó csirkecsecse­mőről. Arnold József, a felügyelőség osztályvezetője a következő nyilatkozatot adja: - Nézze, uram! Mi nem lehetünk mindenütt ott, ketten vagyunk, sőt még ezt a szolgálatot is le akarják építeni egy személyre. Ezt lehetetlen elvégezni eny­­nyi munkaerővel. Ami az említett tojáso­kat illeti, mi nem tudunk minden tojás­ba belelátni, ezzel kapcsolatban annyit mondhatok, hogy a tojások Szerbiából származtak, a November 29-e kombinát megvásárolta, és áruba bocsátotta őket. „Aki téged megdob kővel, azt dobd vissza kenyérrel" - mondja a Biblia. Mi, vajdaságiak a balkániakat friss kenyérrel ajándékoztuk meg, ők pedig döglött csirkével... Egy vádiratról (Magyar Szó, 1991. június 2., 7. - Vádemelés Jugoszlávia ellen) VESZTEG FERENC, ÚJVIDÉK. Nem kell okvetlenül ismernie senki­nek sem Marx A filozófia nyomora cí­mű tanulmányát vagy Shakespeare LXVI. szonettjét ahhoz, hogy tudja: a balgaság eltipró hatalma ellen néma a szó. Nos, dr. Sztáncsics Andrásnak, a Magyar Szó valamikori szerkesztőjé­nek, a TANJLG-jeligés hibáztatott írásra való reagálása szinte konvergál Diogenész hamis levelével. Hogy mi­ért? Mert hamiskásan felveti a jogos kérdést: az újságírónak, lektornak szükséges-e legalább annyi jogi vonat­kozású ismerettel rendelkeznie, hogy fogalomzavar ne jusson át a lektor szűrőjén, ne kerüljön a lapba. Túlzott követelmény? Valamikori (levitézlett?) lektorkodásom idejére, s az­ akkori Magyar Szó élő alapító szerkesztőivel való mindennapi együttműködésem­re emlékezve, mondhatnám: igen is meg nem. Ami azonban a jogász és a lektor kapcsolatának célszerűségét il­leti, ahhoz sajnos az Európai Közös­ség feketehumorú gazdasági szakértő­jének szavait kell idéznem: „Feneket­len hordót nem finanszírozhatunk." (A Jugoszláviának folyósítandó eset­leges pénzsegélyre gondolt.) Ezzel a digresszióval talán valamivel érthe­tőbb, miért választottam szócsőnek Diogenészt, s az ő ragaszkodását a hordón kívüli élet helyett­­ a saját hordójához. Amelyből tanácsokat, utasításokat még a világhódító terve­ibe szerelmes Nagy Sándortól sem fogadott. Ezért nem lehet gyümöl­csöző a párbeszéd a szélsőségesen el­lentétes világnézetet valló vitapartne­rek között. Mánia DR. NAGY ZOLTÁN, TEMERIN, KODÁLY ZOLTÁN U. 36. - Először is elnézésüket kérem, hogy a rovat hasábjain teszem közre félig szakmai eszmefuttatásaimat, de mivel az anya­got is innen merítettem, úgy vélem, itt illik elmondanom észrevételeimet. Egyetemi tanulmányaim során (amit a PÉCSI ORVOSTUDOMÁ­NYI EGYETEMEN végeztem) az el­­mekórtanból a következőket­­tanul­tam: PARANOIA vagy ÜLDÖZÉSI MÁNIA; LASSAN . KIALAKULÓ, TARTÓS, BEFOLYÁSOLHATAT­­LAN TÉVESZMERENDSZER JEL­LEMZI, A TUDAT BESZŰKÜLÉSE MELLETT. A TÉ­V­ESZ­M­E REND­SZER TARTALMA SZERINT MEG­KÜLÖNBÖZTETÜNK ÜLDÖZTE­­TÉSI ÉS NAGYZÁSI­ MÁNIÁI . BE­­­FOLYÁSOLHAZAT­LAN ÉS GYÓ­GYÍTHATATLAN. AZ EGYÉNEK­NÉL BIZONYOS JELLEMBELI HI­ÁNYOSSÁGO­­K SZEM­B­E­TŰ­NŐEN MANIFESZTÁLÓDHATNAK... És hogy mikor jutottak eszembe a tanul­tak? Hát én is olvasom az újbelgrádi Molnár Josip Jožef ulica Narodnik heroja 54. alatti pukovnik elvtárs (egyébként állandó levelezőjük) för­­medvényeit.

Next