Magyar Szó, 2004. június (61. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-23 / 145. szám

16 DINDIC-PER Legija polgártárs állami ügyei Folytatás tegnapi számunkból A heroinnal kapcsolatos „állami ügy” gondok nélkül lezajlott 2001 tavaszán. Má­jus 2-án, két nappal a különleges egységek tízéves évfordulója előtt, amelynek meg­ünneplésére a teljes SZDE meghívást ka­pott, elemek részegen felgyújtja a kúlai Tvrdava diszkót. („Megcsináltam azt, így a meghívottak száma csökkent.”) És akkor jött a hír, amely végérvényesen elrontotta az ünneplést: jelentették, hogy Spasojevi­­c­et és társait letartóztatták Franciaország­ban. „Céda, Cure és Bagzi bepánikoltak. Nyavalyogtak, hogy az ügy veszélybe ke­rült” - meséli Legija. „Mondtam, hogy várni kell, és követni az eljárást”. Rögtön ezt követően Legija egységével Dél-Szerbi­­ába megy, a Kosovóval határos szárazföldi övezetre való bevonulás miatt. „Én vezet­tem az akciót, noha a kúlai eset miatt hiva­talosan fel voltam függesztve Dusan Mi­­hajlovic követelésére. Belgrádba visszaérve Legija az ijedt Curióval találkozik: Spasojevicet időköz­ben kiadták, és a központi fegyházba szál­lították, ő pedig követelte, hogy azonnal engedjék ki. Ellenkező esetben azzal fe­nyegetőzik, hogy nyilvánosságra hozza a teljes történetet. „Azt mondta, ha én el­süllyedek, és ebben az értelemben” - ma­gyarázza Ulemek - „Dedo bepánikolt”. Következett a történet Ulemek és Jovano­­vic látogatásairól a központi börtönben, ahol Spasojevictyel a fegyház vezetőjé­nek, Blanusának az irodájában tárgyal­nak, és közösen igyekeznek megnyugtat­ni, végül si­kerrel is jár­nak. Jovano­­vic Spasojevic születésnapjára annak feleségével és gye­rekével jött („Ez őt feltüzelte”), viszont Ulemek nem tudta, hogy a történet hogy fejeződött be, mert júniusban ismét „azt” csinálta, ezúttal a Stupica klubban. Letar­tóztatják nyilvános helyen való lövöldözés és a rendőrségi őrjárat megtámadása mi­att. „Kicsit szégyellem magam, nem tu­dom, mi jött rám. Talán ilyen a horoszkó­pom” - magyarázta. A Stupicában történt incidens nagyon összezavarta Ulemek életét. A központi börtönben töltött rövid vizsgálati fogság után (ahová Céda neki is bevitte a gyerme­két, „Ezért még ma is hálás vagyok neki” - mondta), felfüggesztik, ezúttal valóban, elvették a szolgálati igazolványát és a fegy­verviselési engedélyét. Ami a legborzasz­tóbb, többé nincs joga személyes kíséretre az egységből. Rövid gondolkodás után úgy dönt, hogy végleg kilép a szolgálat kötelé­kéből. Feljebbvalói és a szerb kormány is megkönnyebbüléssel veszik tudomásul a hírt. A Dindic kabinetjében megtartott búcsútalálkozón, ahol Deda Jovanovic is jelen volt, a néhai kormányfő azt javasolja Ulemeknek, hogy egy-két évre tűnjön el külföldön. Amikor Ulemek azt mondja, hogy nincs pénze, Dindic elrendeli Jova­­novicnak, hogy intézkedjen, és az átad ne­ki egy zacskót 30 000 dollárral. „Hogy ne menj úgy, mint egy vak” - mondja. Ule­mek elfogadja. ÚTLEVÉL A PIACRÓL 2001 augusztusában Ulemek családjával Görögországba költözik, ahol hosszabb ide­ig szándékozik maradni. Itt azonban gond­ja akad, ugyanis a görög kormány hazánk állampolgárainak nem hagy jóvá egy hó­naptól hosszabb ideig vízumot. Ráadásul Ulemek jugoszláv útlevelet használ, amely Vlado Vukomanovic­ névre szól, és az Ál­lambiztonsági Szolgálat adta ki 1999-ben. „Az volt a szokás, hogy azok a magas rangú tisztségviselők, akiket Hága esetleg keres­het, nem utazhatnak saját nevükön” - árul­ta el Ulemek. Hogy ne kelljen havonta hosszabbítania a görög vízumot, Ulemek úgy dönt, hogy valamely volt jugoszláv tag­­köztársaság útlevelét szerzi be. Miután tájé­kozódott és megtudta, hogy a horvátoknak és a szlovéneknek nem kell vízum, hamis horvát útleveleket szerzett be önmaga és családja részére. Jó útlevelek üresek vol­tak, és az utcán, vagy ahogy mondani szo­kás, a feketepiacon vásároltam őket - vallot­ta Ulemek. Az üres útlevélbe ugyanazt a személyazonosságot írta be, amely a jugosz­láv útlevélben is szerepelt, és ez az az útle­vél, amelyet a televízión is bemutattak. Ez fontos részlet, később még visszatérünk rá. Görögországban Alemek fiát beíratja egy ottani iskolába, nyugodtan él, de ismét azt követelik tőle, hogy segítsen egy állami ügyben. Megjelennek egy görög cég embe­rei, amelyet Ulemek nem tud és nem is akar megnevezni, kiváló összeköttetésekkel a görög kormánynál és a PASOK pártnál. Ők állítólag értesültek róla, hogy Ulemek komoly befolyással­ bír a szerbiai politikai és üzleti vezetőkre. Ő ezt tagadja, de a görö­gök kitartanak: olyan aktát mutatnak neki, amely részleteket tartalmaz élete elmúlt két évéről. Azt kérik tőle, hogy hozza őket össze Dindic­tyel, mert hatalmas pénzeket szeretnének befektetni Szerbiában. Csak nem szeretnék, ha mindez hivatalos úton történne, amíg nem egyeznek meg, és le­szögezik, hogy a görög nagykövetség se tud­hat erről semmit. A görögök koncessziót szeretnének a kőolajra, a szerencsejátékok­ra és a mobiltelefon-hálózatra, cserébe pe­dig saját európai uniós összeköttetéseiken keresztül (Görögország ebben az időben az EU elnöklője) milliós európai adományo­kat helyeznek kilátásba Szerbiának. Mindig készen arra, hogy szegény hazáján segítsen, Ulemek beleegyezik. Belgrádba utazik, összehozza a görögöket Dindic­tyel, de az üzletből nem lesz semmi. Dindic emberei túl magas províziókat követelnek, azután nem készítenek el bizonyos tervezeteket, amellyel felbőszítik Dindic­et... Ulemek meséjének ez a része hosszadalmas és zava­ros volt Mindenki azt várta, hogy idővel ki­derül, mi közük volt a befolyásos görögök­nek Dindic meggyilkolásához, de ez a kap­csolat nem lett felfedve. Közeledett az az októberi nap, amikor Ulemeknek tanúskodnia kellett az ibari úton történt gyilkosság ügyében folyó tár­gyaláson. Mint jó állampolgár, na és egysé­ge két tagja miatt is, akik ellen az eljárás fo­lyik, Ulemek Belgrádba utazik. Itt változá­sokra lesz figyelmes: Spasojevic fontos sze­mélyiség lett, palotája van a Siler utcában, állandó testőrei a különleges egységek em­bereiből (Ulemek szerint Mihajlovic bel­ügyminiszter jóváhagyásával). Budától megtudja, hogy Zoran Mijatovic­nak „vala­mi baja van vele”. Miután a per folytatását elhalasztják egy hónappal, Ulemek úgy dönt, hogy az útlevéllel való gondjai miatt (erről azt mondja, hogy „félig hamis”) nem megy vissza Görögországba, hanem meg­­várja az ülést Belgrádban. Nem fogadja el Spasojevic ajánlatát, hogy költözzön a Siler utcába, egy ideig apósánál és anyósánál la­kik, majd lakást bérel. A LÁZADÁS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Egy novemberi csütörtökön Dusán Mari­­ch­ Gumar, a különleges egység új parancs­noka látogatta meg Legiját. Elveszettnek tűnt, azt mondta, hogy az egységben súlyo­sak az állapotok az állam irántuk való viszo­nyulása miatt, és attól tart, hogy elveszti az ellenőrzést a fiúk felett. Ulemek állítólag nem kíván belekeveredni, és Goran Petro­­vichoz, az állambiztonság főnökéhez utasít­ja. Pénteken jelentkezik Spasojevic, és mesél a Banovic fivérek letartóztatásáról, amelyet a hágai körözőlevél alapján a különleges egy­ség tagjai hajtottak végre. A fiúk dühösek, mert nem tudták, kit tartóztatnak le, nem akarnak hétvégére hazamenni, a helyzet sú­lyos, de Ulemek ismételten nem akar bele­keveredni. Ismét megjelenik Maricic, azt mondja, Petrovic durván elutasította, nem volt hajlandó őt fogadni. Aznap este Ulemek moziba megy a Sava központba, ahol véletle­nül találkozik Petrovictyal. Feldühödik, mi­lyen parancsnok az, akinek nincs ideje az egység parancsnokára, de van mozira. Vala­mi elkedvetlenítette, és hazament lefeküdni. Az éjszaka folyamán azonban jelentkezik Mi­­lorad Bracanovic, Ulemek volt biztonsági tisztje a különleges osztagból, akkor az ál­lambiztonság hetedik hatalmának (ez a „technika”, vagyis a lehallgatások) vezetője. Követeli, hogy Ulemek azonnal utazzon Kó­lára, mert a helyzet drámai. Ulemek telefo­nálni próbál, de minden vezetékes és mobil­­telefon a központban ki van kapcsolva. „Ilyen még soha nem történt. Ráébredtem, hogy pánikhelyzet van, az autóba ültem és odarohantam - vallja Ulemek. Folytatása holnapi számunkban MAGYARÍTÓ Nemek a végeken A különböző felsőoktatási intézmé­nyekben elvétve akadnak felvehető órák a társadalmi nemekkel (gender) kap­csolatosan. Magyarországon egyetlen egyetemen lehet fő szakként tanulmá­nyozni a témát, az itt kapott diplomát azonban nem ismeri el a magyar oktatá­si rendszer. Van szándék a társadalmi nemekkel foglalkozó szakon szerzett diplomák ál­lami elismertetésére, de még ha ez meg­történik is, a Közép-európai Egyetem (Central European University - CEU) a külsősök szemében liberális kis makett marad, amely azt modellezi, milyen le­het az egyetemi oktatás a „boldogabb” országokban. Az itteni diákokat is meg­osztja, hogy mennyire számít politikai és mennyire tudományos kérdésnek a bu­dapesti egyetemsziget jellege. Két hall­gató, a grúz Lela Purtskhvanidze és az ukrán Anna Dovgopol rövid vitát is kez­deményezett erről, nézetüktől függően nevezik a gender studies tanszéket poli­tikai-társadalmi tudattágító avagy kuta­tásorientáltságúnak. Akárhogyan is, az egész intézmény „toleranciával terrorizál”: minden lehet­séges felületen hirdeti, hogy sem faj, sem bőrszín, sem származás, sem vallás, sem nemek, sem pedig szexuális orientá­ció alapján nem lehet megkülönböztet­ni embereket A tanszék hallgatói szerint pedig a leglényegesebb az, hogy nem fe­ministák foglalkoznak a nemekről szóló tudománnyal, hanem olyan emberek, akik hisznek az egyenlőségben. Bár a budapesti CEU keleti bázisnak számít, nem a volt Szovjetunió államai­ból érkező diákok vannak többségben. Sokan jönnek Romániából, Csehország­ból, Szlovákiából, Lengyelországból, a jugoszláv utódállamokból és persze Ma­gyarországról. A külföldieket elsősor­ban az vonzza, hogy Budapest viszony­lag „közel” van, és alacsonyabbak a meg­élhetés költségei, mint más nyugat-euró­pai nagyvárosokban. Még egy szimpati­kus dolgot említenék: az ösztöndíjat, ami az egyetemi férőhellyel jár. Bár az is tény: az egyetem költségeire fordítható összegek nem növekszenek. Az oktatókra vonatkozó kérdésre az a diplomatikus válasz érkezik a diákok részéről, hogy legtöbbjük jól képzett, felkészült. Ők sem gender studiesból diplomáztak (ahogyan a hallgatók sem), hanem a szakterület irányába ori­entálódott filozófusok, történészek, szo­ciológusok - ebben is kifejeződik a tan­szék interdiszciplináris arculata. Sok ta­nár érkezik Németországból, Hollandiá­ból és - mivel az egyetem elsősorban a régió politikájára, társadalmára, kultú­rájára fókuszál - kelet-európai országok­ból is. A túljelentkezés legalább tízsze­res. Tíz hónapos program vár arra, aki szakterületén kiemelkedő eredmények­kel szerzett diplomát, angol nyelvtudása kiemelkedő, és sikerült átverekednie magát a többrostás felvételi procedú­rán. Harminckét kredit teljesítése után (megfeszített tempójú olvasással és esz­­széírással) márciusban fejeződik be az oktatás. Ilyenkor a diákok hazautaznak kutatásaikat kiegészíteni (ehhez korlá­tozott anyagi támogatást kapnak az egyetemtől), vagy könyvtárakban kép­zik magukat tovább. Májusra ugyanis szakdolgozatot kell készíteniük. Aki pedig ezek után is kedvet érez a gen­­derhez, repetázhat: van hároméves PhD-program is. A szakdolgozatok té­mája a hallgatók tudományos hátteré­ből következően lehet történelmi, po­litikai, pszichológiai, szociológiai, iro­dalmi, kulturális vagy antropológiai hátterű. Akik hallottak már History/Heistoryról (nőtörténelem), posztfreudista feminis­ta pszichoanalízisről, a tömegkultúra ál­tal tárgyiasított nőről, feminista episztemológiáról, a nemek és a test, a nemek és hatalom viszonyáról, tudják, mire ugranak a hallgatók és az oktatók. Mostanában a legnagyobb visszhangja a családi erőszak témájának van. A fen­tebb már említett grúz Lela Purtskhva­nidze is ebből írja diplomamunkáját. Aztán hazamegy tanítani Tbiliszibe, a konfliktológia tanszékre. ■ SZÉCSI Noémi A Közép-európai Egyetem budapesti, Nádor utcai központja. A túljelentkezés legalább tízszeres A nők hogyan olvasnak? Közhely: a nők által írt vagy olvasott szöveg a legritkább esetben kerülhet be a magasan jegyzett - úgynevezett kanonizált - irodalomba. Érdemes-e oda egyáltalán bekerülni, és az írásokkal van baj vagy a bevett kategóriákkal? Szociológiai felmérések bizonyítják a férfi és női olvasóközönség eltérő ízlését, olvasási szokásait, igényét. A könyv- és lapkiadás felfigyelt a jelenségre, és napja­inkban egyre inkább iparkodik kielégíte­ni a nők elvárásait, különösen, hogy kide­rült: ők olvasnak többet, ők adják a vásár­lóközönség nagyobbik hányadát. De kik ők valójában? Kérchy Anna irodalomtu­dós szerint nem tekinthetők sajátos szo­kásokkal rendelkező, homogén olvasói közösségnek a nők, és különbséget kell tenni a női (es) módra olvasás (reading li­ke a woman), a nőként olvasás (reading as a woman) és a feministaként olvasás között. Kérchy Anna erről a Dayka Gábor Társaság „Laikus olvasás és populáris kul­túra” című konferenciáján beszélt. Női irodalomról beszélni az irodalomtudós szerint azért sem szerencsés, mert így ele­ve a férfit fo­gadjuk el vi­szonyítási pontnak, amelyhez képest a „női” csak másodlagos, tökéletlen, esetleg ritka kivé­tel lehet. Más elméletek szerint nem az alkotó vagy a befogadó biológiai neme dönti el, hogy melyik oldalhoz tartozik a mű, sokkal inkább a témája. Megint má­sok afelé hajlanak, hogy az ember külön­bözőképpen olvas életkorától, anyanyel­vétől, iskolázottságától, pillanatnyi érdek­lődésétől függően. Friedrich Judit kutató abban látja az egyik problémát, hogy „mi­vel történetileg a legtöbb olvasó, aki le is írta, mit gondol, férfi volt, belőlük vonat­koztatták el Az Olvasót, nehéz helyzetbe hozva a női olvasókat”. „A szerelmi líra ál­talában férfiak nők iránt érzett szerelmé­ről szól, ami gyerekkorban a fiúk számára is idegen, megtanulandó világot jelent -hiszen távolinak érezhetik maguktól Ba­lassit vagy Petőfit” - példálózik Friedrich. A fiatal nő általában zavarba jön, ami­kor idegen férfiak szerelmi vallomásairól olvas, de éveken át arra trenírozzák, hogy egyedül ezt fogadja el természetesnek. Aki Shakespeare-ből felvételizik, jobban teszi, ha kialakít egy olyan olvasói szemé­lyiséget, aki érti és élvezi a szonettjeit, és eltekint attól, hogy női mivoltában ezek a művek tulajdonképpen sértik.” A külön­böző olvasói attitűdök problémájának megoldására több módszer is van. Az egyik a PC (politikailag korrekt) beszéd, amely nem sért és nem rekeszt ki senkit. Ez a hétköznapokban is bicegősen műkö­dik, az irodalomban meg cenzúraszámba megy. A másik a kisebbségi - így a női - irodalom hozzáférhetővé tétele és tanítá­sa, ami nemcsak itthon tipeg gyerekcipő­ben. Társadalmi kérdéseket is felvet, hogy mit és miért tartunk női irodalomnak - akár írói szempontból. Kérchy Anna sze­rint a női irodalom a 18-19. században könnyen emészthető, szórakoztató-irodal­mi alkotást jelölt. A közgondolkodás ma is úgy tartja: nőkről, nőkről, nőknek szól, rá­adásul felületes és felszínes kikapcsoló­dást hozhat csupán, holott Weöres Sán­dor, Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter már megmutatták, hogy a férfi is tud nő­ként írni. Az írónők esetében az a legfon­tosabb kérdés, hogyan élnek az adott le­hetőségekkel. Borgos Anna ezt vizsgálta három múlt század eleji írónő regényeire és a pszichoanalízisre támaszkodva. „Er­dős Renée, Török Sophie és Bródy Lilla írásaiban a főszereplők eltérő női sze­repstratégiát, szerepideált, illetve szerep­zavart testesítenek meg.” Borgos úgy véli, érdekességük nem elsősorban irodalmi értékükben van, hanem abban a jelentés­gazdagságban, ami a szövegek pszichés és társadalmi rétegeiben mutatkozik meg. ■ PÁL Kata A nők többet olvasnak, mint a férfiak, de nem tekinthetők homogén olvasói közösségnek 2004. június 23., szerda

Next