Magyar Themis, 1873 (3. évfolyam, 1-55. szám)

1873-06-03 / 24. szám

Harmadik évfolyam. 24. szám. (II. napi szám.) Budapest, junius 3. 1873. Megjelenik India csütörtökön, a „magyar jogász- MAGYAR Előfizetési árak gyá­r­ tartama alatt naponként. ) /0BT 1ST— (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérment: IS­­ i pl B 1. a „Magyar Themis“-re és az „Igazságügyi rende­r's, A we §|| ’ letek és törvények tárán-ra (a „Döntvények gyüjte-I i m/1­1 «a; f&Vj I i 1» ggj pi k . a. a „Döntvények gyűjteményéb­e külön (a „Magyar v ÉM 1 1 Themis“ előfizetői részéről, félévi kötelezettséggel a —JmiíL-----.min.-------_ Ja _ v —yVw/ lap előfizetését illetőleg) félévre 1 frt., egész évre 2 írt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETĚ^VIES­TOGI ^KÖZI—­ÖInÍY Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. Jk. BUDA­PESTI ÉS KOMÁROMI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE, ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS NAPILAPJA Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye“ és „Igazságügyi rendeletek és törvények tára“. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. . TARTALOM: Őszinte szavak. — Az állandó bizottság jelentése. — A jogászgyűlés teljes ülése. — A jogászgyülés egyik kitűzött kérdéséhez. Réső-Ensel Sándortól. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. *) L. Különfélék. Őszinte szavak. (F.) A napi sajtó nem kényezteti el a magyar jogászgyűlést, sőt ellenke­zőleg, annak egy tekintélyes része éven­ként keserű labdacsokat ad neki nyelni. Helyesen cselekszik. Crescit sub pondere palma. És távolról sem volna kifogásunk ezen eljárás ellen, ha a labdacsok csak keserű igazságokat és nem olykor-olykor egyszersmind keserű valótlanságokat tar­talmaznának. Nem kivánunk mi a napi sajtótól dythyrambusokat a jogászgyülésre, nem kívánjuk, hogy a sajtó behunyja szemét azon tény előtt, hogy a magyar jogász­­ság átlagos képzettsége nem üti meg teljesen­ a mértéket és­ hogy e miatt a tudományos együttműködés szűk korlá­tok közé van szorítva. Mondja ki ezt a napi sajtó minél gyakrabban, mert a magyar ember jellemében benne van az, hogy a kivülről jövő folytonos nyomás nagyon előmozdítja kitartását a munká­ban. Ha ügyvédeink, bíráink és taná­raink gyakran fogják olvasni, hogy hátra vannak a külföld ugyanezen állású férfiai irányában, és ha különösen egyes con­­cret esetekben ki fog mutattatni a la­pokban, hol követtetett el hiba a kép­zettség hiánya miatt, akkor igen sokan indíttatva fogják magukat érezni arra, hogy az önmagukban tapasztalt hiányos előképzést utánpótolják. Ám mondja ki a sajtó minél gyak­rabban azt is, hogy az, amit a jogászgyű­­lés enunciál, nem megy át az életbe és rendesen írott malaszt marad. Jó szol­gálatot fog ez által tenni a sajtó, mert akkor egyrészt a jogász világ, hogy a jogász­­gyűlés tekintélyét emelje, tömegeseb­ben fog abban részt venni, tudván min­denki, hogy az ily testületek szavának annál nagyobb súlya van, minél több tag által hozatnak enunciációt ; más­részt pedig a kormány ennek következ­tében szükségét fogja érezni annak, hogy az eddiginél serényebb tevékenységet fejtsen ki a jogreform keresztülvitele terén. Nem azt kívánjuk tehát a napi saj­tótól, hogy hibáinkat és gyengeségeinket takargassa, nem azt, hogy azon bizonyos, körökben meghonosodott kölcsönös di­csőítést biztosító rendszert kövesse irá­nyunkban,­­ mert az a nyilvános élet te­rén működő férfiak elsatnyítására a legalkalmasabb eszköz, de annyit talán a magyar közvélemény orgánumaitól megkívánhatunk, hogy oly irány­ köve­téséért ne tegyenek bennünket felelő­sekké, amely irány nem a mienk. Több napilap az abstract elméletek, a külföldön a gyakorlat tűzpróbáját ki nem állott intézmények hajhászását ve­ti szemünkre. Már tegnapi számunkban a­ gondos utánszámitás alapján kimutattuk, hogy mindent inkább lehet a jogászgyülés el­len felhozni, mint azt, hogy tagjait theo­­reticusok képezik. Kimutattuk, hogy a tanári kar — melyben az abstract theoria kiváTólag találja képviselőit — aligegy ötöd részben vett részt a két utóbbi jogászgyülés tárgyalásaiban és a többi négy­ötöd rész csaknem egyenlően osz­lik meg az ügyvédi és bírói kar között. A jogászgyülés enunciációi tehát igen túlnyomó részben a jogi gyakorlat tövi­ses mezején működő férfiak nézetét fe­jezik ki, a­kik nem hagyják magukat egykönnyen elkapatni az elmélet el­vont tételeitől. Általában nálunk a ta­nári kar nem viszi a jogász­ körökben azon vezérszerepet, mint ezt pl. Német­országban látjuk. A német jogászgyűlé­­seken eddig — ha nem csal emlékeze­tünk — mindig tanár volt az elnök és ott a nagyszámú német egyetemek ta­nárai, kik közül némelyek világhírű fér­fiak, erős szellemi nyomást gyakorolnak a praxis embereire. Nálunk azonban, ha a bírói és ügyvédi karnak valami miatt szemrehányást lehet tenni, az ab­ból áll, hogy nagyon is rabja, — nem a theoriának, hanem a gyakorlatnak. Ily viszonyok közt tehát a theore­­tizálást feltenni a jogászgyűlésről, úgy hiszzük, alig lehet. De nem is követte azon irányt, hanem igenis követelte a kormánytól és a törvényhozástól a józan jogrefom keresztülvitelét,­­ amit különben valamennyi napi­lapjaink is folytonosan hangoztatnak. Mi ezen utóbbi körülmény folytán azt hittük, hogy ezen követel­ményünkre nézve a napi sajtóban szö­vetségessel bírunk, annál inkább, mint­hogy a napi sajtó a jogreform keresztül­vitelének épen azon részleges pontjait állította fel, melyeket a jogászgyűlés is enunciált, és a­melyek kivétel nélkül évtizedeken át kiállták már a tűzpróbát számos más országban. Eddig ugyanis a napi­lapokban a szóbeliség és az esküdtszékek behozatala mellett számos felszólalás történt, az írásbeliséget pedig egyik sem védte A közjegyzői intézmény behozása, az ügy­védség rendezése, a szakbeli oktatás re­­formlása annak államivá tétele által — számtalanszor követeltetett a napi­lapok által. Már­pedig épen ezek azon kérdé­sek, melyek az eddigi jogászgyűlések működésének súlypontját képezik. Azt sem tehetjük fel, hogy a napi saj­tónak az—ellen volna kifogása, a­mit a múlt évi jogászgyűlés kimondott, hogy a részvénytársulatok alapításához az ál­lamhatóságnak különös engedélyezése nem kívántatik, és hogy a hosszabb tarta­mú szabadság­büntetésre elítélt fegyen­­czek javára a feltételes szabadonbocsá­­tás jogintézménykép­behozandó. Az eddi­gi jogászgyűléseknek a felsoroltakon kívül hozott határozatai pedig oly szűk körben mozgó jogi szakkérdések, melyek egy politikai lap széles látkörén alig ki­vehető pontot képeznek. Miért elégületlen tehát a napi sajtó nagy része a jogászgyüléssel ? Nem azért, mintha a jogászgyülés nem mutatna fel annyi eredményt, amennyi viszonyaink közt lehetséges, hanem azért, mivel eleinte, mint nálunk min­den intézménynél szokás, nagyon is sok — részben teljesíthetően fűztek a jogászgyüléshez. — reményt Már­pedig egy intézmény, mely évenként csak négy napon át működik, nem lehet szakgyűlés és egyszersmind codificáló bizottság, törvényhozás és ezenkívül talán még végrehajtó hatalom is,­­ pedig úgy látszik, a jogászgyűléstől mind­ezt megkívánják. A­mi tehát napi­lapjaink egy részéből szól, az nem egyéb, mint a túlfeszített várakozások megcsa­­latásának érzete és ezért ezt — mint speciális magyar betegséget — nehéz szívvel ugyan, de a javulásra való re­mén­nyel, tűrjük. Lapunk mai számához egy negyedik melléklet van csatolva.

Next