Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-04 / 101. szám
? VIII. évfolyam. 101. szám. Vasárnap, 1874. Május 3. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. ÚJSÁG Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr.Ptogisztér : három hasábos petitsor 30 kr. Budapest, május 2. Merev aléltság, tehetetlenség, s mintegy megkövült mozdulatlanság jellemzi kormányunkat, jobboldali többségével egyetemben. A politikai levegő hasonlít a megrekedt nyári délutáni órák levegőjéhez, midőn telve van gőzzel, fojtó gőzzel, mely kábít, nehézzé teszi a lélegzetet, a homlokra a lelki kábultság kínos izzadtságát veri fel; s szinte látni véli az ember a lassan kint tömörülő villámfolyamot, mely a párákból alakuló fellegekbe ömlik át, s előkészíti a tért — a kitörő zivatarra. Különös megkövülése ez a józan körültekintésre hivatott érzéknek, s mintegy fatális megadása a sorsnak,-------„jöjjön a minek jönni kell“, végzetszerü belekapaszkodás ez Ghyczy Kálmán személyiségébe, mint a vízben fuldokló a kezébe akadt gerendadarabba, a hánykodó hullámok tetején, akkor midőn Ghyczy Kálmán maga ország-világ előtt vallja be tehetetlenségét, képtelenségét. Mit látunk a kormány és jobboldal körében, ami csak némi reménykedésre volna képes hangolni még a legoptimistikusabb kedélyt, is. Bajaink naponként tornyosulnak. A kegyes ég ráadásul pusztító fagygyal ajándékozott meg — s állami intézkedéseink nem hogy reményre, de még inkább kétségbeesésre nyújtanak kilátást. Az, akire most a jobboldal, mintegy Jupiterre mutogat — szegény Ghyczy azt se tudja, hol áll a feje. Hiszen még most is tanulmányokkal foglalkozik, tanulmányozza a helyzetet, s tanulmányának eredménye az, hogy mit se tehetünk! Rettentő szavak egy miniszter ajkáról. Midőn egy miniszter ily szavat mond ki az ország bajaival szembe, csak annyi, mintha azt mondaná ki: a kormány a rendes haladás útján tenni képtelen, és így beállott a salus republicae suprema lex joga. Meggondolta-e Ghyczy Kálmán, hogy a tegnapi napon tehetetlensége s képtelensége bevallásának, mi a logikai consequentiája ? Midőn közgazdászatunk minden ága a megsemmisülés előtt áll, s a kormány a segélyre, s a gyökeres orvoslásra képtelenségét jelenti ki: ezen kormánynak nincs joga a haza polgáraival szemben kötelezettségek beváltását követelni, ezen kormány elvesztette a kötelezettség szilárd alapját, elvesztette jogainak fentartó oszlopát is. Az ily kormány jobb ha előbb, mint később — távozik a térről! — A választási törvényjavaslat tárgyában — mint halljuk — a kormány igen egyoldalúk és teljesen saját érdekeit tartva szem előtt, szándékozik eljárni. Ugyanis a mostani választókerületeket úgy különösen az erdélyi fennálló egyenetlenségeket érinteni épen nem akarja. Erdély a jobboldal éléskamrája— mondják a jobboldalon — s az ott fennálló rendkívüli anomáliákat megszüntetni nem szándékoznak. Szép kilátás a kormány s a többség igazságszeretetére! Egyébiránt van még e javaslathoz több szavunk is, erről bővebben jövőre. — A román vasúti csatlakozások. Legközelebbi kedden Türr tábornok vezérlete alatt egy társaság indul Bajára, hogy onnét a Ferencz-csatorna új átmetszéseit megszemlélendő tovább utazzék. Ezen kirándulásban Bartal György kereskedelmi miniszter is részt vesz. A közlekedési miniszter, mint a „P. C." mely e hírt jelenti, hozzáteszi, nem vesz részt, mert a román vasúti csatlakozásokra vonatkozó tárgyalások már hétfőn kezdődnek. E tárgyalásokra Bresson, Engerth, báró Wodianer Mór és Zichy Henrik gróf urak jönnek Budapestre. (Utaljuk olvasóinkat azon bécsi levelünkre, mely ez ügyben érdekes leleplezéseket tartalmaz.) ben igy áll: valamennyi a keleti vasúttal érdekelt kör, társadalmi réteg és pénzügyi csoport — tehát az úgynevezett „Anglo Gruppe“ azon van, hogy a Tömösi csatlakozás a keleti vaspályához előbb engedélyeztessék. Ellenben az osztrák vaspályatársulat a temesvár-orsovai vonalat fordozza, miután a romániai vasutakkal forgalmi szerződése van, másrészt a tiszavidéki vasúttal, még 1872-ben kötött előleges szerződés is e koncessio megszerzését követeli. E csoport mögött áll Hansemann úr, ki az úgynevezett berlini „Rumänier“-eket szeretné ez után rendbe hozni. E hatalmas ur azon kellemes helyzetben van, hogy jelenleg Buda-Pesten némi befolyást gyakorolhat, miután a Rotschild csoport zacskójának egyik szalagját ő tartja kezében. A két csoport közötti küzdelem igen érdekes lesz, mind akettő már segéd csapatokat is hoz a csatatérre. — Herz a romániai vasutak igazgatója és Wodianer Móricz báró urak személyesen is lemennek Buda-Pestre. A sommorostrói ostrom a tükör utczában szent Flórián napján, május 4 én kezdődik. Nagyon találó, hogy a tűzoltók védszentjét választották, akit a németek úgy énekeltek meg : „Beschitz unsere Häuser, heiliger Florian Und zünd dafür andere an,“ mert mindkét párt is körülbelül szintén így fog imádkozni a jelen esetben. A mai „Neue fr. Presse“ következő megrendelt táviratot hozza Pestről: „Wodiáner báró hétfőn Budapestre váratik, amely napon a román vasútcsatlakozások körüli alku megkezdődik, a kormány ma következő álláspontot foglal el: a temesvár-orsovai pálya semmi esetben nem nyer állambiztosítékot, azonkívül a kormány keze le van kötve egy 1868-iki országgyűlési határozat által is, mely e vonal engedélyezését nem engedi, mig a Tömösi csatlakozási pont biztosítva nincs.“ Ballon d’essai-nek nem rész. Amint az olvasók látják nem érdek nélküli e csoportokat, — sőt akinek semmi köze hozzá, arra egyúttal igen mulatságos, — de az a keserves, bökkenő, hogy az ily előadás árát rendesen az ország kénytelen megfizetni. Az előjátékát híven leírtam, most következnek a felvonások, melyek száma bizonytalan, de hogy a magyar állam érdekeire nézve ne végződjenek, comme toujours tragikai katastrófával, a magyar parlamenttől függ. „Palotaőrök! vigyázzatok!“ — A tabi kerületben Szontagh Pál balközépi 19 szavazattöbbséggel lett megválasztva, a 11 -án deákpárti jelölt ellen. — Az idő jelensége gyanánt fölemlítjük a Pozsonyban megjelenő „Recht“ czimü katholikus lap azon hírét, mely szerint a magyar kormány a kath. egyházjavakra 150 milliónyi kölcsönt akarna felvenni s e tekintetben már megkezdte a tárgyalásokat a püspöki karral. E hírt illetékes helyről megcáfolták ugyan, s csak is azért említettük föl, hogy az ország szorult pénzügyi helyzetét mennyire illustrálja az, hogy annyi különféle hírek kelnek szárnyra. Különben lenne lárma, ha a kormány azt merné tenni, inkább szívesen fizetteti a nagy kamatot. Az állampénztárnak mozgalmait 1. év jan. 1-től márczius végéig, összehasonlítva a múlt évi hason időszakkal közli a hivatalos lap. Adatai tanulságosak; nem azért, hogy belőlük a nyomorú pénzhiány mérve kilátszanék, hanem épen azért mert ennek nyoma sincs; a bevételek, túlimadják az előirányzatot. Túlhaladja 10.103.416 írttal a tényleges kiadás a múlt évbeli, mintha már épen valami bearatás közepében járnak. Ugyanis : A tényleges bevétel az adóforrásokból is meghaladta a múlt évi hason időszaki bevételt 1.586.609 írttal. De — itt ám a bökkenő az adóforrások épen csak felét képezik az állam bevételeinek. Adók útján bejött 24.959,120 frt; kölcsönök útján szintén 24.377,667 frt, így lehetett aztán 49.336,788 frt bevételi eredményt elérni, mely a múlt évi 39.233,371 frtot mint említettük tíz millió írttal haladja meg, holott az előirányzat csupán 44.562,411 írtra ment. Tehát 442 millió frt sem volt elegendő az óriási kiadások fedezésére */ évig. A kiadás ugyanis nem kevesebb mint 49.336,788 írtra ment s igy túlhaladta a kiadási előirányzatot is 4 774,377 írttal. Ez a mi államháztartásunk rövid szomorú képe. — A pénzválság Ausztriában oly mérvéket ölt ismét, hogy az ottani törvényhozás figyelmét ismét nagyba foglalkoztatja. Plener, Herbst, és Giskra együttes interpellációt intéztek a kormányhoz, melyben elősorolják azt, hogy „a válság az értékek piaczán oly nagy fokot s oly nagy terjedelmet ért el, mint a múlt év legroszabb napjaiban sem volt észlelhető. Az ipar minden ágaiban napról-napra nagyobb lesz a szükség és szorultság s a munkások tömegesen bocsáttatnak el; az elszegényedés mind nagyobb mérveket ölt.“ Az interpellálók ennek folytán azt kérdezik, hogy mit szándékozik a válság enyhítésére a kormány tenni ? — A budai vár megszüntetése már régi terv. A közös hadügyminiszter még a múlt évben kegyes volt — oh nagyon kegyes! —beleegyezni, hogy a budai várfalak lebontathatnak. A gellérthegyi czitadella azonban, „ne nyúlj hozzám“ virág. A közös hadügyminiszter kijelentette, hogy ennek tovább is meg kell maradnia. Meddig parancsol még, bécsi miniszter a magyarnak saját hazájában ? — A vámszövetség kérdése. Az országos magyar iparegyesület kebelében, a nagy érdekkel folytatott vita, a vámszövetség tárgyában pénteken este fejeztetett be. A nagy többség elfogadta Mudrony Samu indítványát , hogy az osztrák tartományokkal fenálló vámszövetség bontassék fel, s Magyarország legyen önálló vámterület. Hevesen, még az utolsó percekben is Kautz Gyula, a jelenlegi vámszerződést védelmezte; elméleti okoskodása azonban, a gyakorlati élettel, s a kézzel tapasztalható nyomorúságokkal szemben üres hanggá változott át. Ez ügyre még majd bővebben is visszatérünk. Az ostrom előkészületei. Bécs, April 30. Újabb idő óta az érdekes pénzügyi és vasúti ügyekből ki sem fogynak, most a romániai vasút csatlakozási kérdés forog szőnyegen. Mint valamennyi vasútügy, mely eddig magyarhonban szerepelt, ez is némi drámai jelleggel bír, annyiban, hogy két üzletcsoport és két vasúttársaság érdeke általa és miatta kemény összeütközésbe jó. Mindkét oldalról többé vagy kevésbé nyíltan vagy titokban folynak az aknászmunkák. A dolog eperez Dús László programm beszéde Nagyváradon. A nagyváradi 48-as párt jelöltje Dús László ápril 26-án tartó programm beszédét, nagyszámú hallgatóság előtt. Beszédét következőleg kezdé: „Nagy megtiszteltetés ez reám nézve, hogy polgártársaim engem kívánnak jelöltjükül fölléptetni és minthogy tudom és érzem azt, hogy érdemet mindeddig nem tettem reá, nem tulajdoníthatom egyébnek, mint a 48-as elvekhez való szilárd ragaszkodásuknak, melynek én is egyik előharczosa valók s az vagyok jelenleg is, a bizalom e nyilvánulását bűnnek tartanám visszautasítani. Önök az én programmom elmondását kívánják, elmondom részleteimet s kijelentem azt, hogy én a 48-as párt elveit tettem magamévá, én a 48-as párthoz tartozom.“ Majd ezután a mostani országos pártokismertetését fejtegeti terjedelmesebben, következőleg folytatja: „Állami önállóságunk egyik fő feltétele önálló hadügy, önálló pénzügy, önálló kereskedelem és önálló külügy. Azt mondják, hogy hagyjanak fel a közjog vitatásával, a közösügyi törvények elleni küzdelemmel és fordítsuk figyelmünket a belügyre, hogy jó és hasznos törvények alkotásával megerősítsük nemzetünket, mintha bizony a közösügyi törvények épen nem hatnának gátlólag belügyeinkre, mintha népnevelésünkre nem is volna a legnagyobb akadály, hogy pénzügyünket a közös ügyek föntartásához kell alkalmaznunk, mintha nem az lenne első és legfőbb kötelességünk, hogy saját iparunkat és kereskedelmünket fölszabadítsuk a lajthántúli tartományok elzsibbasztó, elernyesztő, megsemmisítő hatása alól; mintha nem az volna első és legfőbb kötelességünk, hogy vérünk és pénzünk fölött szabad rendelkezési joggal bírjunk.“ Programmja részletezésénél következőleg szól: „A mi programmom részleteit illeti fő figyelmemet elsősorban az adóügy rendezésére fordítanám, mert ott, hol az állam az adóalapot magát támadja meg, vagy hiányos a törvény, vagy az adózók kimerülése van közel, de mindkettő végveszélylyel fenyeget. A figyelmemet arra is kiterjeszteném, hogy az adóhivatalok ne képezzenek külön államot az államban, hanem legyenek ők is törvényes állapotban a törvény alatt. A népoktatás a nemzet fejlődéséhez a legnagyobb tényező, azon nemzet él csupán, mely fejlődni, előrehaladni képes, szükséges az, hogy a törvényhozás ne csak akarjon, hanem rendelkezzék is annak előmozdítására szükséges eszközökkel. Az iparosok helyzetén való javítás s az ipartörvény gyökeres átalakítása hazai érdekeinknek megfelelőleg a legsürgősebb teendői közzé tartozik a törvényhozásnak, mert az ipartörvény a legszabadabb, egész a szabadosságig kiterjeszkedő határa fejlődő iparunk megsemmisítésére megengedte, hogy a nyugati államok iparcikkei elözönöljék hazánkat ugyannyira, hogy a hazai iparos képtelenné vált magát fentartani, és segélyt, küzdeni a nyugati ipar ellen, sehol sem talál. Hazánkat a végelszegényedéstől csakis az önálló magyar jegybank mentheti meg, mely kivonván magát a bécsi Natinalbank hatása alól, megrongált hitelünk helyreállítására a legfőbb tényező volna. Igaz, hogy van