Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1874-05-04 / 101. szám

? VIII. évfolyam. 101. szám. Vasárnap, 1874. Május 3. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. ÚJSÁG Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit­­sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 30 kr.P­togisztér : három hasábos petit­sor 30 kr. Budapest, május 2. Merev aléltság, tehetetlenség, s mintegy meg­kövült mozdulatlanság jellemzi kormányunkat, jobboldali többségével egyetemben. A politikai le­vegő hasonlít a megrekedt nyári délutáni órák le­vegőjéhez, midőn telve van gőzzel, fojtó gőzzel, mely kábít, nehézzé teszi a lélegzetet, a homlokra a lelki kábultság kínos izzadtságát veri fel; s szinte látni véli az ember a lassan kint tömörülő villám­folyamot, mely a párákból alakuló fellegekbe öm­lik át, s előkészíti a tért — a kitörő zivatarra. Külön­ös megkövülése ez a józan körültekin­tésre hivatott érzéknek, s mintegy fatális megadása a sorsnak,-------„jöjjön a minek jönni kell“, vég­­zetszerü belekapaszkodás ez Ghyczy Kálmán személyiségébe, mint a vízben fuldokló a kezébe akadt gerenda­darabba, a hánykodó hullámok te­tején, akkor­ midőn Ghyczy Kálmán maga or­szág-világ előtt vallja be tehetetlenségét, képtelen­ségét. Mit látunk a kormány és jobboldal körében, ami csak némi reménykedésre volna képes han­golni még a legoptimistikusabb kedélyt, is. Bajaink naponként tornyosulnak. A kegyes ég ráadásul pusztító fagygyal ajándékozott meg — s állami in­tézkedéseink nem hogy reményre, de még inkább kétségbeesésre nyújtanak kilátást. Az, a­kire most a jobboldal, mintegy Jupi­terre mutogat — szegény Ghyczy azt se tudja,­­ hol áll a feje. Hiszen még most is tanulmányokkal­­ foglalkozik, tanulmányozza a helyzetet, s tanulmá­nyának eredménye az, hogy mit se tehe­tünk! Rettentő szavak egy miniszter ajkáról. Midőn egy miniszter ily szavat mond ki az ország bajaival szembe, csak annyi, mintha azt mondaná ki: a kor­mány a rendes haladás útján tenni képtelen, é­s így beállott a salus republicae suprema lex joga. Meggondolta-e Ghyczy Kálmán, hogy a tegnapi napon tehetetlensége s képtelensége beval­­­­lásának, mi a logikai consequentiája ? Midőn köz­­gazdászatunk minden ága a megsemmisülés előtt áll, s a kormány a segélyre, s a gyökeres orvoslás­ra képtelenségét jelenti ki: ezen kormánynak nincs joga a haza polgáraival szembe­n kötelezettségek beváltását követelni, ezen kormány elvesztette a kötelezettség szilárd alapját, elvesztette jogainak fentartó oszlopát is. Az ily kormány jobb ha előbb, mint később — távozik a térről! — A választási törvényjavaslat tárgyában — mint halljuk — a kormány igen egyoldalúk é­s teljesen saját érdekeit tartva szem előtt, szándékozik eljárni. Ugyanis a mostani választókerületeket úgy különösen az erdélyi fennálló egyenetlenségeket érinteni épen nem akarja. Erdély a jobboldal élés­kamrája— mondják a jobbol­dalon — s az ott fennálló rendkívüli anomáliákat meg­szüntetni nem szándékoznak. Szép kilátás a kormány s a többség igazságszeretetére! Egyébiránt van még e ja­vaslathoz több szavunk is, erről bővebben jövőre. — A román vasúti csatlakozások. Legközelebbi kedden Türr tábornok vezérlete alatt egy társaság in­dul Bajára, hogy onnét a Ferencz-csatorna új átmetszé­seit megszemlélendő tovább utazzék. Ezen kirándulás­ban Bartal György kereskedelmi miniszter is részt vesz. A közlekedési miniszter, mint a „P. C." mely e hírt je­lenti, hozzáteszi, nem vesz részt, mert a román vasúti csatlakozásokra vonatkozó tárgyalások már hétfőn kez­dődnek. E tárgyalásokra Bresson, Engerth, báró Wo­­dianer Mór és Zichy Henrik gróf urak jönnek Buda­pestre. (Utaljuk olvasóinkat azon bécsi levelünkre, mely ez ügyben érdekes leleplezéseket tartalmaz.) ben igy áll: valamennyi a keleti vasúttal érdekelt kör, társadalmi réteg és pénzügyi csoport — tehát az úgynevezett „Anglo Gruppe“ azon van, hogy a T­ö­m­ö­s­i csatlakozás a keleti vaspályához előbb engedélyeztessék. Ellenben az osztrák vaspálya­társulat a temesvár-orsovai vonalat ford­­­­ozza, miután a romániai vasutakkal forgalmi szer­ződése van, másrészt a tiszavidéki vasúttal, még 1872-ben kötött előleges szerződés is e koncessio megszerzését követeli. E csoport mögött áll Han­­semann úr, ki az úgynevezett berlini „Rumänier“-e­ket szeretné ez után rendbe hozni. E hatalmas ur azon kellemes helyzetben van, hogy jelenleg Bu­­da-Pesten némi befolyást gyakorolhat, miután a Rotschild csoport zacskójának egyik szalagját ő tartja kezében. A két csoport közötti küzdelem igen érdekes lesz, mind akettő már segéd csapato­kat is hoz a csatatérre. — Herz a romániai vas­utak igazgatója és Wodianer Móricz báró urak személyesen is lemennek Buda-Pestre. A sommorostrói ostrom a tükör­ utczában szent Flórián napján, május 4 én kezdődik. Nagyon találó, hogy a tűzoltók védszentjét választották, akit a németek úgy énekeltek meg : „Beschitz unsere Häuser, heiliger Florian Und zünd dafür andere an,“ mert mind­két párt is körülbelül szintén így fog imádkozni a jelen esetben. A mai „Neue fr. Presse“ következő meg­rendelt táviratot hozza Pestről: „Wodiáner báró hétfőn Budapestre váratik, a­mely napon a román vasútcsatlakozások körüli alku meg­kezdő­dik, a kormány ma következő állás­pon­tot foglal el: a temesvár-orsovai pálya semmi esetben nem nyer állam­biztosítékot, azonkívül a kormány keze le van kötve egy 1868-iki országgyű­lési határozat által is, mely e vonal engedélyezését nem engedi, mig a Tömösi csatlakozási pont bizto­sítva nincs.“ Ballon d’essai-nek nem rész. Amint az olvasók látják nem érdek nélküli e csoportokat, — sőt a­kinek semmi köze hozzá, arra egyúttal igen mulatságos, — de az a keserves, bök­kenő, hogy az ily előadás árát rendesen az ország kénytelen megfizetni. Az előjátékát híven leírtam, most következnek a felvonások, melyek száma bi­zonytalan, de hogy a magyar állam érdekeire nézve ne végződjenek, comme toujours tragikai katastró­­fával, a magyar parlamenttől függ. „Palota­őrök! vigyázzatok!“ — A tabi kerületben Szontagh Pál balközépi 19 szavazattöbbséggel lett megválasztva,­­ a 11 -­á­n deák­párti jelölt ellen. — Az idő jelensége gyanánt fölemlítjük a Pozsony­ban megjelenő „Recht“ czimü katholikus lap azon hírét, mely szerint a magyar kormány a kath. egyházjavakra 150 milliónyi kölcsönt akarna felvenni s e tekintetben már megkezdte a tárgyalásokat a püspöki karral.­­ E h­írt illetékes helyről megc­áfolták ugyan, s csak is azért említettük föl, hogy az ország szorult pénzügyi helyzetét mennyire illustrálja az, hogy annyi különféle hírek kelnek szárnyra. Különben lenne lárma, ha a kormány azt merné tenni, inkább szívesen fizetteti a nagy kamatot.­­ Az állampénztárnak mozgalmait 1. év jan. 1-től m­­árczius végéig, összehasonlítva a múlt évi hason idő­szakkal közli a hivatalos lap. Adatai tanulságosak; nem azért, hogy belőlük a nyomor­ú pénzhiány mérve kilátszanék, hanem épen azért mert ennek nyoma sincs; a bevételek, túl­im­­a­dj­ák az előirányzatot. Túlhaladja 10.103.416 írttal a tényleges kiadás a múlt évbeli, mintha már épen valami bearatás közepében járnak. Ugyanis : A tényleges bevétel az adóforrásokból is meghaladta a múlt évi hason időszaki bevételt 1.586.609 írttal. De — itt ám a bökkenő az adóforrások épen csak felét képezik az állam bevételeinek. Adók útján bejött 24.959,120 frt; kölcsönök útján szintén 24.377,667 frt, így lehetett aztán 49.336,788 frt bevételi eredményt elérni, mely a múlt évi 39.233,371 frtot mint említettük tíz millió írttal haladja meg, holott az előirányzat csupán 44.562,411 írtra ment. Tehát 44­­2 millió frt sem volt elegendő az óriási kiadások fedezésére */­ évig. A kiadás ugyanis nem ke­vesebb mint 49.336,788 írtra ment s igy túlhaladta a kiadási előirányzatot is 4 774,377 írttal. Ez a mi államháztartásunk rövid szomorú képe. — A pénzválság Ausztriában oly mérvéket ölt is­mét, hogy az ottani törvényhozás figyelmét ismét nagyba foglalkoztatja. Plener, Herbst, és Giskra együttes interpellációt intéztek a kormányhoz, melyben elősorolják azt, hogy „a válság az értékek piaczán oly nagy fokot s oly nagy terjedelmet ért el, mint a múlt év legroszabb napjaiban sem volt észlelhető. Az ipar minden ágaiban napról-napra nagyobb lesz a szükség és szorult­ság s a munkások tömegesen bocsáttatnak el; az elsze­gényedés mind nagyobb mérveket ölt.“ Az interpellálók ennek folytán azt kérdezik, hogy mit szándékozik a válság enyhítésére a kormány tenni ? — A budai vár megszüntetése már régi terv. A kö­zös hadügyminiszter még a múlt évben kegyes volt — oh nagyon kegyes! —beleegyezni, hogy a budai várfalak lebontathatnak. A gellérthegyi czitadella azonban, „ne nyúlj hozzám“ virág. A közös hadügyminiszter kijelen­tette, hogy ennek tovább is meg kell maradnia. Meddig parancsol még, bécsi miniszter a magyarnak saját hazá­jában ? — A vámszövetség kérdése. Az országos magyar iparegyesület kebelében, a nagy érdekkel folytatott vita, a v­á­m­s­z­ö­v­e­t­s­é­g tárgyában pénteken este fejezte­tett be. A nagy többség elfogadta M­u­d­r­o­n­y Samu in­dítványát , hogy az osztrák tartományok­kal fen­álló vámszövetség bontassék fel, s Magyarország legyen önálló vámte­rület. Hevesen, még az utolsó perc­ekben is Kautz Gyula, a jelenlegi vámszerződést védelmezte; elméleti okoskodása azonban, a gyakorlati élettel, s a kézzel ta­pasztalható nyomorúságokkal szembe­n üres hanggá változott át. Ez ügyre még majd bővebben is visszatérünk.­ ­ Az ostrom előkészületei. Bécs, April 30. Újabb idő óta az érdekes pénzügyi és vasúti ügyekből ki sem fogynak, most a romániai vasút csatlakozási kérdés forog szőnyegen. Mint vala­mennyi vasútügy, mely eddig magyarhonban szere­pelt, ez is némi drámai jelleggel bír, annyiban, hogy két üzletcsoport és két vasúttársaság érdeke általa és miatta kemény összeütközésbe jó. Mind­két oldalról többé vagy kevésbé nyíltan vagy ti­tokban folynak az aknászmunkák. A dolog eperez­ Dús László programm beszéde Nagy­váradon. A nagyváradi 48-as párt jelöltje Dús László ápril 26-án tartó programm beszédét, nagyszámú hallgatóság előtt. Beszédét következőleg kezdé: „Nagy megtiszteltetés ez reám nézve, hogy polgár­társaim engem kívánnak jelöltjükül fölléptetni és mint­hogy tudom és érzem azt, hogy érdemet mindeddig nem tettem reá, nem tulajdoníthatom egyébnek, mint a 48-as elvekhez való szilárd ragaszkodásuknak, melynek én is egyik előharczosa valók s az vagyok jelenleg is, a bi­zalom e nyilvánulását bűnnek tartanám visszautasítani. Önök az én programmom elmondását kívánják, el­mondom részleteimet s kijelentem azt, hogy én a 48-as párt elveit tettem magamévá, én a 48-as párthoz tar­tozom.“ Majd ezután a mostani országos pártok­­ismerteté­sét fejtegeti terjedelmesebben, következőleg folytatja: „Állami önállóságunk egyik fő feltétele önálló had­ügy, önálló pénzügy, önálló kereskedelem és önálló külügy. Azt mondják, hogy hagyjanak fel a közjog vitatá­sával, a közösügyi törvények elleni küzdelemmel és for­dítsuk figyelmünket a belügyre, hogy jó és hasznos tör­vények alkotásával megerősítsük nemzetünket, mintha bizony a közösügyi törvények épen nem hatnának gát­­lólag belügyeinkre, mintha népnevelésünkre nem is volna a legnagyobb akadály, hogy pénzügyünket a közös ügyek föntartásához kell alkalmaznunk, mintha nem az lenne első és legfőbb kötelességünk, hogy saját iparunkat és kereskedelmünket fölszabadítsuk a lajthántúli tartomá­nyok elzsibbasztó, elernyesztő, megsemmisítő hatása alól; mintha nem az volna első és legfőbb kötelességünk, hogy vérünk és pénzünk fölött szabad rendelkezési joggal bírjunk.“ Programmja részletezésénél következőleg szól: „A mi programmom részleteit illeti fő figyelmemet első­sorban az adó­ügy rendezésére fordítanám, mert ott, hol az állam az adóalapot magát támadja meg, vagy hiá­nyos a törvény, vagy az adózók kimerülése van közel, de mindkettő végveszélylyel fenyeget. A figyelmemet arra is kiterjeszteném, hogy az adóhivatalok ne képezzenek külön államot az államban, hanem legyenek ők is törvé­nyes állapotban a törvény alatt. A népoktatás a nemzet fejlődéséhez a legnagyobb tényező, azon nemzet él csupán, mely fejlődni, előreha­ladni képes, szükséges az, hogy a törvényhozás ne csak akarjon, hanem rendelkezzék is annak előmozdítására szükséges eszközökkel. Az iparosok helyzetén való javítás s az ipartörvény gyökeres átalakítása hazai érdekeinknek megfelelőleg a legsürgősebb teendői közzé tartozik a törvényhozásnak, mert az ipartörvény a legszabadabb, egész a szabados­ságig kiterjeszkedő határa fejlődő iparunk megsemmisí­­tésére megengedte, hogy a nyugati államok iparc­ikkei elözönöljék hazánkat ugyannyira, hogy a hazai iparos képtelenné vált magát fentartani, és segélyt, küzdeni a nyugati ipar ellen, sehol sem talál. Hazánkat a végelszegényedéstől csakis az önálló magyar jegybank mentheti meg, mely kivonván magát a bécsi Natinalbank hatása alól, megrongált hitelünk helyreállítására a legfőbb tényező volna. Igaz, hogy van

Next