Magyar Vadász, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1965-06-10 / 6. szám

VADMENTÉS T­alán furcsán hangzik e két el­lentétesnek látszó, de a vadá­szat szempontjából mégis egy célt, a vadmentést szolgáló kifejezés. U. i. azért riasztjuk a vadat, hogy elősegítsük a menekülést, meg­mentsük a pusztulástól a kaszálások során és nem „zsákmányszerzés” cél­jából (hajtó, körvadászatok, befogások). A kaszások, de különösen a gépi­kaszálások során igen sok nyúl, fá­cán és fogoly, sőt más apró­vad, pusz­tult el még különböző óvóintézkedé­­sek mellett is! Há­t ahol nem fordí­tottak gondot az apróvadállomány ki­mentésére, mentésére! fs az így el­pusztult apróvad értéke is jelentős, tekintélyes összeget jelent években, amikor a gyengén fejlődött, vagy ke­vés őszi vetés esetén az amúgyis ked­velt lucernások, lóherések képezik a kedvező búvó-fészkelő területet. S hogy milyen nehéz a meglapuló nyu­­lat, vagy fészkelő foglyot és fácán­tyúkot fészkéről felvenni, nem kell mondanom, ismeretes minden vadász (sőt nem vadászok) előtt is. Megkísé­reltünk eddig is minden lehető és cél­ravezetőnek vált módszert arra, hogy minél több apróvadat mentsünk el a kasza elől, s szinte félve figyeli az em­ber, hogy a rohanó gépi kasza után lendülő rendben nem vergődik-e nyo­morékká csonkított nyúl, vagy lába­, szárnyaszegett fácán, vagy fogoly, mely feláldozta magát fészke védel­mében. A különféle mentési próbálkozások során megkíséreltem a gépi kaszálá­soknál igénybe venni az erőgép (pl. a ’Zetor) kipufogóját olymódon, hogy a kipufogó csövet meghosszabbítva, tö­résmentes ívben, az első kerék elé jobb oldalra vezettük előre kb. 4 mé­terre a hátsó kerék után felszerelt ka­sza elé. Az előre vezetett kipufogócső végét négyágú kígyónyelv alakra ké­pezve, 45 fokos szögben kaszálandó területre szereltük fel. A cső négy ágára használt ékszíj darabokat fehé s­zükségesnek tartom bevált men­tési módszeremet megismétel­ni. Közölni vadásztársaim­mal azzal, hogy kíséreljék meg, pró­bálják ki még azok is, akik talán ké­telkednek eredményességében. Nem sokat kockáztatnak a befektetéssel, de sokat nyerhetnék a megmentett ál­lománnyal. Az érdeklődőknek szívesen szolgálok közelebbi felvilágosítással is. A könnyebb megértés, megismerés céljából csatolok egy felvételt a riasztó készülékkel felszerelt Zetorról.­­ (Amennyiben más erőgép alkalma­zásáról volna szó, úgy annak megfe­lelően módosítandó a kipufogócső fel­szerelése.) piros, illetve fehér-fekete színűre fes- nemcsak a közvetlen kaszálásra ke- CHOMA DEZSŐ tettem le. Az így felszerelt kipufogó­­csőből kilövő forró gáz kipufogó hangját, hőjét, szagát, de különösen a kilövő (paskoló) erejét, mely ma­gára a­lapuló állatra az érintés hatá­sát kelti, de a növényzet mozgatásá­val is zavarja, gondoltam hatásosnak. Ezeket a hatásokat fokoztam a fel­függesztett ékszíj darabokkal is, me­lyek rugalmasak lévén a cső rázódás­­ra kígyózó-paskoló mozgással verdesve a növényzet, s esetleg a lapuló álla­tot is érintve, tökéletesítik a riasztást. A kipufogócsőágak és a lelógó ékszíj­­darabok színezése is a riasztás fokozá­sát kívánja szolgálni a rázódás foly­tán előálló vibrálás­­ és fény hatással. Már az első kísérletnél örömmel kellett tapasztalnunk, hogy ez a riasz­tási mód az eddiginél nemcsak egy­szerűbb, olcsóbb, de hatásosabb! Elő­re bocsátottuk a riasztó készülékkel felszerelt gépet, s azt követte a riasztó készülék nélküli gép. Arány­lag kis területen, kb. 5—6 kat. hol­don, a riasztóval felszerelt gép elöl 4 nyulat, 4 db.fácántyúkot, 3 db. fog­lyot és 1 harisit láttunk elmenekülni élve, de elvágott vagy sebzett állatot nek­i találtunk. Ugyanakkor a riasztó nélküli gép elől menekülő vadat nem láttunk, de találtunk egy megcsonkí­tott nyulat, egy fácántyúkot, s a fész­két 12 tojásból, 4 összetörve. Mint­hogy hasonló megfigyelést jelentettek a kaszálásnál jelen volt vadőrök, s az őket ellenőrző fővadász is, az előző, majd következő kaszálásokról azt a következtetésit vonta le, hogy a szó­ban forgó vadriasztó készülék, ha nem is tökéletes, teljes mentési, riasztási eredményt szolgáltat, de legalább 70 százalékra tehetjük működését. Meg­történt az is, hogy a riasztó készülé­kes gép elvágott 2 fácántyúkot egy al­kalommal, de ugyanakkor a másik riasztó készülék nélküli gép után 2 fogoly, 4 fácán és 7 nyúl pusztult el. A két elvágott fácántyúk kb. 15 napja ült már a fészkén. Az ilyen régen kot­­ló tyúkok igen nehezen hagyják el fészküket. A kipufogós riasztó készülék hatása rülső sávra terjed, de a következő szomszéd sávra is. Ennek tudható be, hogy az első gépet követő riasztó ké­szülék nélküli gép elől nem láttunk menekülő vadat. A riasztó hatás ki­terjeszthető volna szélesebb területre is, könnyebb anyagból készített riasz­tóval és még a kasza után felszerelt, de a következő gép kaszája alá ke­rülő sávra is terjedő ékszíjat tartó fémrúddal, így minden sáv, illetve a kaszálás alá kerülő terület kétszer lenne riasztva. Ezen riasztási módnak azonkívül, hogy alig kerül valamibe, tehát min­den legkisebb eredmény esetén is rentábilis, a láncok, fémdarabok he­lyett ékszíj, gumiabroncsoknak a használata mentesít bennünket a fémláncdarabkának a takarmányba, és az állatba való jutása esetén az ún. „idegen test” következményeitől is, de a fő és igen nagy jelentősége a riasztás eredményességében rejlik. Ennek is vannak ellenzői. Úgy vettük észre, hogy a kaszálásnál közremű­ködők (traktorvezetők és munkatár­saik) — tisztelet a kivételnek — nem szívesen veszik tudomásul, hogy így kevesebb, vagy alig akad elvágott vadkacsa, míg ezelőtt gyakran került a konyhára. Ezzel kapcsolatban az volna a javaslatom, hogy „kártalanít­suk” őket. De azért is, hogy nagyobb kedvvel dolgozzanak a riasztókészü­lékkel felszerelt gépen, a mentési munkájukhoz mérten biztosítsunk ré­szükre célprémiumot, és majd az idényben részesüljenek „természetbe­ni” juttatásban is, ha­­ már annyira szeretik a nyúl- vagy fácánpecsenyét. Én remélem, hogy ezzel is előbbre visszük a „mentés” ügyét. S ■

Next