Magyar Vasutas, 1995 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1995-01-18 / 1. szám

1995. JANUÁR 18. Eredményes volt a munkaharc A vasutasokat nem vádolhatják megalapozatlan követelésekkel Valószínűleg senki sem tartja természetesnek, hogy a szakszervezetek már évek ót egyre keményedő küzdelmet folytatnak a vasút és a vas­utasok helyzetének legalább szinten tartása érdekében. A hosszan elnyúló tárgyalások mellett jellemző az évről év­re visszatérő figyelmeztető sztrájk, majd az 1994 decem­beri általános sztrájk meg­szervezésének szükségessé­ge-Jogosan vetődik fel a kér­dés: miért nem lehet tárgya­lások útján megegyezni a vasutasok életkörülményeit alapvetően meghatározó lét­számcsökkentési, béremelési kérdéseiről, illetve a kollektív szerződés lényeges elemeiről. Talán túlzottak a vasutasok igényei, vagy a MÁV vezetői szándékosan egyre rosszabb körülményeket akarnak a munkavállalók részére létre­hozni? Egyik felvetés sem igaz. Csak néhány példa, számsze­rű adat a túlzott követelések cáfolatára. A MÁV létszáma az utóbbi években tízezerrel csökkent, a vasutasok átlag­bére - a többműszakos fog­lalkoztatás, a jelentős túlóra­­mennyiség ellenére - elmarad a nemzetgazdasági átlagtól, a kollektív szerződés megálla­podásai inkább romlanak, mint javulnak (az utóbbi pél­da a műszakpótlék 40 száza­lékról 30 százalékra való csökkentése, vagy a sok ké­nyelmetlenséget okozó mun­kaidő bevezetése. Hamisak azok az állítások is, amelyeket a múlt év őszén a kormány képviselői és a sajtó gyakran hangoztatott, mely szerint a vasutasok kö­vetelései irreálisak, azokat csak más munkavállalói réteg rovására lehet teljesíteni. A vasutasoknak nem túlzottak az igényei, tudomásul veszik az átalakulással együttjáró el­bocsátásokat, a reálbérek ki­­sebb-nagyobb csökkenését, de azt nem tudják elviselni, hogy az állam, a tulajdonos az átalakítás minden terhét rájuk hárítsa, az elmaradt in­tézkedések káros következ­ményeiért őket tegye felelős­sé. A korábbi évek őszi tár­gyalásainál is nehezebbnek látszott a múlt év szeptembe­rében kezdődő egyeztetési folyamat. Hiszen eddig még soha nem tapasztalt rossz ajánlatokat tett a MÁV Rt. menedzsmentje, hivatkozva a kormány és a felügyeletet el­látó (tulajdonosi jogkört köz­vetlenül gyakorló KHVM) határozataira. A munkaadó "ajánlatai" a következőkben foglalhatók össze: - szüneteltetni kell 900- 1000 kilométer hosszú vona­lon a vonatforgalmat, ezzel és más intézkedésekkel mint­egy 10-15 százalékkal csök­kenteni kell a létszámot, - a kollektív szerződésben eddig elért eredményeket fel kell adni és azokat a többlet juttatásokat, amelyek a tör­vényes szint felett vannak meg kell szüntetni (így csök­kenteni kell a műszakpótlé­kot, a végkielégítést stb.),­­ az 1995. évi átlagbérek 1,5 százalékkal nőhetnek, (ez gyakorlatilag a bérszabály­zatban előírt úgynevezett so­ros előléptetések bérszükség­lete). Ezek az intézkedések je­lentős számú - 7000-10 000- ig! - munkavállaló elbocsátá­sát, a munkáltatás körülmé­nyeinek (munkaidőbeosztás) romlását és a reálbérek 18-20 százalékos csökkentését je­lentették volna. Természetesen ezeket az ajánlatokat az érdekképvise­leti szervek még tárgyalási alapnak nem tudták elfogad­ni. A Vasutasok Szakszerve­zete kezdettől élére állt és szervezte a tiltakozást a ter­vezetek megvalósítása ellen. A tiltakozó akciókat a kor­mánynak kellett címezni, hi­szen az hozta azt a határoza­tot, amelyen a MÁV Rt. ja­vaslatai alapultak. A MÁV Rt. menedzsmentjét a kor­mányhatározat végrehajtásá­ra kötelezték. Szakszerveze­tünknek bizonyítani kellett, hogy a Mercel-tanulmány következtetései tévesek, nem veszik figyelembe a sajátos magyar viszonyokat,­­példá­ul azt, hogy nincs mire átte­relni a vasúti forgalmat), fi­gyelmen kívül hagyták a te­lepülések érdekeit, a környe­zetvédelmi törekvéseket stb. A tárgyalások a MÁV ve­zetőivel folytatódtak, de ezekbe a tárgyalásokba a szakszervezetek kérése elle­nére sem kapcsolódtak be a tulajdonos, illetve a kormány képviselői. Levélben keres­tük meg a kormány több tag­ját - ideértve a miniszterelnö­köt is - és kértük a "határo­zat" felülvizsgálatát, illetve módosítását. A tiltakozások hatására csak kisebb enged­ményeket sikerült elérni, így mérsékelték a létszámcsök­kentést, emelték a bérfejlesz­tés mértékét, némi engedmé­nyek születtek a kollektív szerződés megváltoztatása során. Mindezek kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a vasutasok élet- és munkakö­rülményei drasztikusan ne romoljanak, de a tárgyalások megrekedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy más módszerre is szükség van további eredmé­nyek eléréséhez. A jogos kö­veteléseknek a sztrájk meg­hirdetésével és később a fi­gyelmeztető és általános sztrájk tényleges megvalósí­tásával is nyomatékot kellett adni. Összefogtak a szakszerve­zetek és mögéjük felsorako­zott a munkavállalók többsé­ge. A figyelmeztető és az ál­talános sztrájk lényegesen ja­vította a szakszervezetek tár­gyalási pozícióit. Közvetlen a sztrájkok előtt és alatt is a tárgyalások állandóan folytak (vasárnap is), amelyben részt vettek a MÁV Rt. leg­felső vezetői (elnök, vezér­igazgató) és végül bekapcso­lódott a kormány képviselő­je, dr. Lotz Károly miniszter is. Az általános sztrájk 18. órájában igen kemény viták közepette (december 13-án 15 órakor) megszületett a "Megállapodás", amely még elfogadható eredményt je­lenthetett a vasutasok többsé­gének. A "Megállapodás" a követ­kezőket tartalmazta: 1. A MÁV Rt. vezetősége arra törekszik, hogy 1995- ben a teljes vonalra kiterjedő forgalom szüneteltetésére ne kerüljön sor. A vizsgálatokba az önkormányzatokkal való tárgyalásokba bevonja az ér­dekképviseleteket is. 2. A munkáltató központi­lag nem ír elő a szervezetei számára kötelező létszámleé­pítést, sem százalékos, sem abszolút formában. A lét­számszükségletek megállapí­tása, az esetleges leépítések eldöntése a szakszervezetek­kel egyetértésben történhet. A Munka törvénykönyve a létszámmal kapcsolatos kér­désekben a szakszervezetek­nek csak véleményezési jo­got biztosít, így az egyezte­tési lehetőség kivívása lénye­ges eredménynek számít. 3. A kollektív szerződésről a tárgyalások tovább folynak, a módosítás összességében jövedelemcsökkenést nem eredményezhet. 4. A felek készek olyan megállapodás megkötésére, amely lehetővé tesz egy ösz­tönzésen alapuló motivációs rendszer bevezetését. 5. A jövedelem növekedés­re többirányú megállapodás is létrejött. Ezek:­­ 1995 január 1-től a mini­málbér összege 12 500 forint lesz, - 1995 január 1-től 6 szá­zalékos mértékű alapbér emelést biztosítanak, - az 1995-ben esedékes 13. havi fizetést alapbéresítik és így a bértáblázat induló bére 9000 forint lehet, - 4 százalékos mértékben teljesítményjutalmat garan­tálnak, amelynek kifizetésére 1995 július 10-én kerül sor,­­ további 4 százalékos mér­tékű keresetnövekedés lehet, ha erre az eredményjavulás lehetőséget ad. Ennek kifize­tésére 1995 december 10-én kerül sor. Ez utóbbi 4 száza­lékos keresetnövekedésből 2 százalék megvalósulására Kálnoki Kis Sándor, a MÁV Rt. elnöke személyes garan­ciát vállalt. Összefoglalásul megálla­pítható: eredményes volt a munkaharc, de hátra van még a foglalkoztatási kérdések részleteinek megvitatása és a kollektív szerződés további tárgyalása. Ezekre a megbe­szélésekre viszont valószínű­leg a munkabéke megőrzése mellett kerülhet sor, nyugod­­tabb légkörben és hosszabb idő alatt lehet megállapodás­ra jutni. Dr. S. J. Megosztott dilemmák A szakszervezetek szerepe ma a belpolitikában épp olyan jelentős, mint a politikai párto­ké - mondta egy érdekvédelmi fórumon Héthy Lajos munka­ügyi államtitkár. Ez kétségtele­nül figyelmet érdemlő megál­lapítás. Kérdés, így van-e, az érdekképviseletek ilyen felér­tékelése megfelel-e a valóság­nak? Az igenlő választ számtalan jel erősíti. Ha megosztottak is a szakszervezetek, ha hat nagy konföderációt számolunk is, - ami a plurális viszonyok kö­zött természetes,­­ a szakszer­vezetek az ország legnagyobb társadalmi szervezetei. Közis­mert, hogy csak az MSZOSZ- nek több tagja van, mint a par­lamenti pártoknak és azon kí­vülieknek együttvéve. Képvi­selőik újabban jelen vannak az Országgyűlésben is. A kor­mány és a munkáltatók szociá­lis partnereiként fontos ténye­zői az érdekegyeztetés rend­szerének. Lényeges társada­lompolitikai, gazdasági, szo­ciális kérdésekben nem lehet őket megkerülni, nélkülük és ellenükre aligha folytatható ér­demi társadalmi párbeszéd, aligha őrizhető meg a munka­béke. Kiiktathatatlan szereplői a konfliktusok kezelésének, egy sztrájk - mint ezt a leg­frissebb példák is mutatják - megrázhatja az egész országot. Mégis, a köznapi tapasz­talatok ellentmondani látsza­nak az államtitkári vélemény­nek. Mindenfelé gondterhelt, szorongó érdekvédőkkel talál­kozunk. A bizonytalansággal átszőtt nyugtalanság oka: a szakszervezetek jelenlegi hely­zete. Csökken a taglétszám, vele együtt a befolyt tagdíj. Kevés a felkészült szakértő, nincs elég pénz oktatásra, to­vábbképzésre, infrastruktúrára, újságra. Belső válságjelek, személyes torzsalkodások gyötrik a vezető testületeket, veszélybe kerül az intézményi, szervezeti működőképesség, tisztázatlanok a tulajdoni, va­gyoni viszonyok. Gyengíti a szakszervezetek pozícióit a szétforgácsoltság, az egész­ségtelen rivalizálás is, jóllehet az utóbbi időben ellentétes tendenciákat is megfigyeltünk. Halljuk, látjuk mindezt ak­kor, amikor - a korábbi évek­hez viszonyítva - most kedve­zőbb körülmények között dol­gozhatnak a szakszervezetek. A szónak abban az értelmében, hogy a jelenlegi kormánykoa­líció nem szakszervezet-elle­nes. Elődjével ellentétben nem hoz szakszervezet-ellenes tör­vényeket, intézkedéseket. A szocialista-liberális kormány­­koalíció igényli, ösztönzi a tár­sadalmi párbeszédet, biztosítja az érdekegyeztetés intézmé­nyes rendszerének működését. A kedvező körülmények közé sorolhatjuk azt is, hogy a szak­­szervezetek túl vannak egy si­keres tb-önkormányzati és üzemitanács-választáson, amely biztosította legitimitásu­kat, tisztázta az erőviszonyo­kat, növelte társadalmi elis­mertségüket. Az 1993. májusi eredmé­nyes megmérettetés után tehát azt várhattuk volna, hogy ja­vuljanak a szakszervezetek működésének belső feltételei, ehelyett azonban a gondok szaporodtak, a működési zava­rok fokozódtak. Az okok összetettek. Nemcsak szubjek­tív eredetűek, nem pusztán a mozgalmon belül keresendők. Összefüggenek a munka vilá­gának problémáival, az ország gazdasági nehézségeivel, er­kölcsi, szellemi állapotával és a nemzetközi környezettel is. A most zajló világátalakulás és az ezt kísérő tanácstalanság, zavarodott útkeresés nálunk is tapasztalható. Duplán, vagy sokszorosan is, hiszen egy rendszerváltás közepén va­gyunk, amikor minden változik körülöttünk és bennünk. A szocialista dominanciájú kormány liberális gazdaság­­politikát hajt végre, amelynek restrikciós megszorító intézke­déseit, a drasztikus áremelések életszínvonalat csökkentő, el­szegényítő hatását a bőrünkön és zsebünkön érezzük. Ez ke­mény, következetes, hatékony érdekvédelmet, a szakszerveze­tek szervezett erejét, összefo­gását, működő szolidaritást té­telez fel. Ez azonban nem, vagy csak ritkán biztosított. Megoszlik a munkavállalói ol­dal véleménye az Érdekegyez­tető Tanács ülésein, a legutób­bi megállapodásról például. Eltérőek a nézetek a társada­lmi-gazdasági megállapodás­ról, különbözik az egyes szak­­szervezetek megítélése a parla­mentbe került szakszervezeti tisztségviselők szerepéről, s nem utolsó sorban, a kormány­­koalícióhoz fűződő viszonyá­ról is. Az utóbbi időben - az 1995. évi adórendszer és költségve­tés készítése, elfogadása kap­csán - felerősödtek a nézetel­térések a versenyszféra és a költségvetési intézmények ér­dekvédői között. Nehezíti a szakszervezetek tevékenysé­gét, hogy a munka világára vo­natkozó jogszabályok ellent­mondásosak, nem harmonizál­nak egymással. A napi konflik­tusok jelentős hányada ugyanis a törvényi szabályozatlanságra vezethető vissza. Szembetűnő a Munka Törvénykönyvének hiányossága, a szakszervezeti jogosítványok elégtelensége, a megoldatlan munkaügyi prob­lémák és az elhúzódó munka­ügyi perek nagy száma. Mindezek az anomáliák ér­ződnek a MÁV Rt. területén, ezekkel a dilemákkal kell megküzdeniük a vasutas szak­­szervezeteknek is. Hogyan? - kérdezhetjük egymástól. Kö­zös gondolkodással, a legjobb megoldások megtalálásával. Ez legalább két kérdésben az elfogadható válasz kiérlelését igényli. Mit jelent az érdekvé­delem a szociális piacgazdál­kodás körülményei között? Mi a kívánatos gondolkodásmód és magatartás a szakszervezeti aktivisták és tisztségviselők számára ? A tavasszal esedékes üzemi­tanács választásra való felké­szülés megfelelő időszaknak kínálkozik ahhoz, hogy a min­dennapi gyakorlati érdekvédel­mi munkát összekössük a szakszervezetpolitika stratégiai kérdéseivel. Újragondolhatjuk például a vasutassztrájk tanul­ságait, az üzemi tanácsok és a szakszervezetek kapcsolatait, a taglétszám problémáit, az ér­dekegyeztetés tennivalóit. An­nál is inkább, mert nem jó, ha mindig csak a földre nézünk, mert akkor nem látjuk a hori­zontot, ám ekkor meg arra bukhatunk, ha csak a távlatok­ra tekintünk és nem figyelünk a lábunk elé. Kárpáti Sándor Kik jogosultak díjmentes utazásra? Válaszol Perger Imre, személyfuvarozási igazgató (Folytatás az 1- oldalról) re változatlan. A vasutasok és családtagjaik, a vasutas nyugdíjasok és családtagjaik miként eddig, továbbra is díj­mentes utazásra jogosultak. Most ez bővül a közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium dolgozóinak és nyugdíjasainak a kedvezmé­nyezésével a meghatározott feltételek teljesülése esetén. Kiterjed továbbá a kedvez­mény a vasutas érdekképvi­seleteknél a vasútegészségü­gyi szerveknél foglalkozta­tott dolgozókra és családtag­jaikra, a biztosító és önsegé­lyező egyesületek, VTI, ÖTA dolgozóinak is adható arcké­pes igazolvány. Rendeződött a vasutas alapítványnál dol­gozók ügye, valamint a kft.­­ék sorsa. Biztosítja a jogsza­bály a vasúti alapítású kft.-ék és alapítványok dolgozóinak kedvezményét azok számára, akik az alapításkor is rendel­keztek vele. A kft.-ék új dol­gozói részére azonban már mást ír elő a szabályozás. Fi­zetés nélküli szabadság adá­sára a kedvezmény megha­gyásával már nincs lehető­ség. A Pro Ferrovia díj és a Széchenyi szobor kitüntetett­jei a jövőben nem kaphatnak adómentes szabadjegyet. - Még annyit jegyeznék meg, hogy a menetkedvez­mények részletes szabályozá­sa most van kidolgozás alatt. - fejezte be tájékoztatását Perger Imre, V.F. 3

Next