Magyar Vasutas, 1995 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-18 / 1. szám
1995. JANUÁR 18. Eredményes volt a munkaharc A vasutasokat nem vádolhatják megalapozatlan követelésekkel Valószínűleg senki sem tartja természetesnek, hogy a szakszervezetek már évek ót egyre keményedő küzdelmet folytatnak a vasút és a vasutasok helyzetének legalább szinten tartása érdekében. A hosszan elnyúló tárgyalások mellett jellemző az évről évre visszatérő figyelmeztető sztrájk, majd az 1994 decemberi általános sztrájk megszervezésének szükségessége-Jogosan vetődik fel a kérdés: miért nem lehet tárgyalások útján megegyezni a vasutasok életkörülményeit alapvetően meghatározó létszámcsökkentési, béremelési kérdéseiről, illetve a kollektív szerződés lényeges elemeiről. Talán túlzottak a vasutasok igényei, vagy a MÁV vezetői szándékosan egyre rosszabb körülményeket akarnak a munkavállalók részére létrehozni? Egyik felvetés sem igaz. Csak néhány példa, számszerű adat a túlzott követelések cáfolatára. A MÁV létszáma az utóbbi években tízezerrel csökkent, a vasutasok átlagbére - a többműszakos foglalkoztatás, a jelentős túlóramennyiség ellenére - elmarad a nemzetgazdasági átlagtól, a kollektív szerződés megállapodásai inkább romlanak, mint javulnak (az utóbbi példa a műszakpótlék 40 százalékról 30 százalékra való csökkentése, vagy a sok kényelmetlenséget okozó munkaidő bevezetése. Hamisak azok az állítások is, amelyeket a múlt év őszén a kormány képviselői és a sajtó gyakran hangoztatott, mely szerint a vasutasok követelései irreálisak, azokat csak más munkavállalói réteg rovására lehet teljesíteni. A vasutasoknak nem túlzottak az igényei, tudomásul veszik az átalakulással együttjáró elbocsátásokat, a reálbérek kisebb-nagyobb csökkenését, de azt nem tudják elviselni, hogy az állam, a tulajdonos az átalakítás minden terhét rájuk hárítsa, az elmaradt intézkedések káros következményeiért őket tegye felelőssé. A korábbi évek őszi tárgyalásainál is nehezebbnek látszott a múlt év szeptemberében kezdődő egyeztetési folyamat. Hiszen eddig még soha nem tapasztalt rossz ajánlatokat tett a MÁV Rt. menedzsmentje, hivatkozva a kormány és a felügyeletet ellátó (tulajdonosi jogkört közvetlenül gyakorló KHVM) határozataira. A munkaadó "ajánlatai" a következőkben foglalhatók össze: - szüneteltetni kell 900- 1000 kilométer hosszú vonalon a vonatforgalmat, ezzel és más intézkedésekkel mintegy 10-15 százalékkal csökkenteni kell a létszámot, - a kollektív szerződésben eddig elért eredményeket fel kell adni és azokat a többlet juttatásokat, amelyek a törvényes szint felett vannak meg kell szüntetni (így csökkenteni kell a műszakpótlékot, a végkielégítést stb.), az 1995. évi átlagbérek 1,5 százalékkal nőhetnek, (ez gyakorlatilag a bérszabályzatban előírt úgynevezett soros előléptetések bérszükséglete). Ezek az intézkedések jelentős számú - 7000-10 000- ig! - munkavállaló elbocsátását, a munkáltatás körülményeinek (munkaidőbeosztás) romlását és a reálbérek 18-20 százalékos csökkentését jelentették volna. Természetesen ezeket az ajánlatokat az érdekképviseleti szervek még tárgyalási alapnak nem tudták elfogadni. A Vasutasok Szakszervezete kezdettől élére állt és szervezte a tiltakozást a tervezetek megvalósítása ellen. A tiltakozó akciókat a kormánynak kellett címezni, hiszen az hozta azt a határozatot, amelyen a MÁV Rt. javaslatai alapultak. A MÁV Rt. menedzsmentjét a kormányhatározat végrehajtására kötelezték. Szakszervezetünknek bizonyítani kellett, hogy a Mercel-tanulmány következtetései tévesek, nem veszik figyelembe a sajátos magyar viszonyokat,például azt, hogy nincs mire átterelni a vasúti forgalmat), figyelmen kívül hagyták a települések érdekeit, a környezetvédelmi törekvéseket stb. A tárgyalások a MÁV vezetőivel folytatódtak, de ezekbe a tárgyalásokba a szakszervezetek kérése ellenére sem kapcsolódtak be a tulajdonos, illetve a kormány képviselői. Levélben kerestük meg a kormány több tagját - ideértve a miniszterelnököt is - és kértük a "határozat" felülvizsgálatát, illetve módosítását. A tiltakozások hatására csak kisebb engedményeket sikerült elérni, így mérsékelték a létszámcsökkentést, emelték a bérfejlesztés mértékét, némi engedmények születtek a kollektív szerződés megváltoztatása során. Mindezek kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a vasutasok élet- és munkakörülményei drasztikusan ne romoljanak, de a tárgyalások megrekedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy más módszerre is szükség van további eredmények eléréséhez. A jogos követeléseknek a sztrájk meghirdetésével és később a figyelmeztető és általános sztrájk tényleges megvalósításával is nyomatékot kellett adni. Összefogtak a szakszervezetek és mögéjük felsorakozott a munkavállalók többsége. A figyelmeztető és az általános sztrájk lényegesen javította a szakszervezetek tárgyalási pozícióit. Közvetlen a sztrájkok előtt és alatt is a tárgyalások állandóan folytak (vasárnap is), amelyben részt vettek a MÁV Rt. legfelső vezetői (elnök, vezérigazgató) és végül bekapcsolódott a kormány képviselője, dr. Lotz Károly miniszter is. Az általános sztrájk 18. órájában igen kemény viták közepette (december 13-án 15 órakor) megszületett a "Megállapodás", amely még elfogadható eredményt jelenthetett a vasutasok többségének. A "Megállapodás" a következőket tartalmazta: 1. A MÁV Rt. vezetősége arra törekszik, hogy 1995- ben a teljes vonalra kiterjedő forgalom szüneteltetésére ne kerüljön sor. A vizsgálatokba az önkormányzatokkal való tárgyalásokba bevonja az érdekképviseleteket is. 2. A munkáltató központilag nem ír elő a szervezetei számára kötelező létszámleépítést, sem százalékos, sem abszolút formában. A létszámszükségletek megállapítása, az esetleges leépítések eldöntése a szakszervezetekkel egyetértésben történhet. A Munka törvénykönyve a létszámmal kapcsolatos kérdésekben a szakszervezeteknek csak véleményezési jogot biztosít, így az egyeztetési lehetőség kivívása lényeges eredménynek számít. 3. A kollektív szerződésről a tárgyalások tovább folynak, a módosítás összességében jövedelemcsökkenést nem eredményezhet. 4. A felek készek olyan megállapodás megkötésére, amely lehetővé tesz egy ösztönzésen alapuló motivációs rendszer bevezetését. 5. A jövedelem növekedésre többirányú megállapodás is létrejött. Ezek: 1995 január 1-től a minimálbér összege 12 500 forint lesz, - 1995 január 1-től 6 százalékos mértékű alapbér emelést biztosítanak, - az 1995-ben esedékes 13. havi fizetést alapbéresítik és így a bértáblázat induló bére 9000 forint lehet, - 4 százalékos mértékben teljesítményjutalmat garantálnak, amelynek kifizetésére 1995 július 10-én kerül sor, további 4 százalékos mértékű keresetnövekedés lehet, ha erre az eredményjavulás lehetőséget ad. Ennek kifizetésére 1995 december 10-én kerül sor. Ez utóbbi 4 százalékos keresetnövekedésből 2 százalék megvalósulására Kálnoki Kis Sándor, a MÁV Rt. elnöke személyes garanciát vállalt. Összefoglalásul megállapítható: eredményes volt a munkaharc, de hátra van még a foglalkoztatási kérdések részleteinek megvitatása és a kollektív szerződés további tárgyalása. Ezekre a megbeszélésekre viszont valószínűleg a munkabéke megőrzése mellett kerülhet sor, nyugodtabb légkörben és hosszabb idő alatt lehet megállapodásra jutni. Dr. S. J. Megosztott dilemmák A szakszervezetek szerepe ma a belpolitikában épp olyan jelentős, mint a politikai pártoké - mondta egy érdekvédelmi fórumon Héthy Lajos munkaügyi államtitkár. Ez kétségtelenül figyelmet érdemlő megállapítás. Kérdés, így van-e, az érdekképviseletek ilyen felértékelése megfelel-e a valóságnak? Az igenlő választ számtalan jel erősíti. Ha megosztottak is a szakszervezetek, ha hat nagy konföderációt számolunk is, - ami a plurális viszonyok között természetes, a szakszervezetek az ország legnagyobb társadalmi szervezetei. Közismert, hogy csak az MSZOSZ- nek több tagja van, mint a parlamenti pártoknak és azon kívülieknek együttvéve. Képviselőik újabban jelen vannak az Országgyűlésben is. A kormány és a munkáltatók szociális partnereiként fontos tényezői az érdekegyeztetés rendszerének. Lényeges társadalompolitikai, gazdasági, szociális kérdésekben nem lehet őket megkerülni, nélkülük és ellenükre aligha folytatható érdemi társadalmi párbeszéd, aligha őrizhető meg a munkabéke. Kiiktathatatlan szereplői a konfliktusok kezelésének, egy sztrájk - mint ezt a legfrissebb példák is mutatják - megrázhatja az egész országot. Mégis, a köznapi tapasztalatok ellentmondani látszanak az államtitkári véleménynek. Mindenfelé gondterhelt, szorongó érdekvédőkkel találkozunk. A bizonytalansággal átszőtt nyugtalanság oka: a szakszervezetek jelenlegi helyzete. Csökken a taglétszám, vele együtt a befolyt tagdíj. Kevés a felkészült szakértő, nincs elég pénz oktatásra, továbbképzésre, infrastruktúrára, újságra. Belső válságjelek, személyes torzsalkodások gyötrik a vezető testületeket, veszélybe kerül az intézményi, szervezeti működőképesség, tisztázatlanok a tulajdoni, vagyoni viszonyok. Gyengíti a szakszervezetek pozícióit a szétforgácsoltság, az egészségtelen rivalizálás is, jóllehet az utóbbi időben ellentétes tendenciákat is megfigyeltünk. Halljuk, látjuk mindezt akkor, amikor - a korábbi évekhez viszonyítva - most kedvezőbb körülmények között dolgozhatnak a szakszervezetek. A szónak abban az értelmében, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem szakszervezet-ellenes. Elődjével ellentétben nem hoz szakszervezet-ellenes törvényeket, intézkedéseket. A szocialista-liberális kormánykoalíció igényli, ösztönzi a társadalmi párbeszédet, biztosítja az érdekegyeztetés intézményes rendszerének működését. A kedvező körülmények közé sorolhatjuk azt is, hogy a szakszervezetek túl vannak egy sikeres tb-önkormányzati és üzemitanács-választáson, amely biztosította legitimitásukat, tisztázta az erőviszonyokat, növelte társadalmi elismertségüket. Az 1993. májusi eredményes megmérettetés után tehát azt várhattuk volna, hogy javuljanak a szakszervezetek működésének belső feltételei, ehelyett azonban a gondok szaporodtak, a működési zavarok fokozódtak. Az okok összetettek. Nemcsak szubjektív eredetűek, nem pusztán a mozgalmon belül keresendők. Összefüggenek a munka világának problémáival, az ország gazdasági nehézségeivel, erkölcsi, szellemi állapotával és a nemzetközi környezettel is. A most zajló világátalakulás és az ezt kísérő tanácstalanság, zavarodott útkeresés nálunk is tapasztalható. Duplán, vagy sokszorosan is, hiszen egy rendszerváltás közepén vagyunk, amikor minden változik körülöttünk és bennünk. A szocialista dominanciájú kormány liberális gazdaságpolitikát hajt végre, amelynek restrikciós megszorító intézkedéseit, a drasztikus áremelések életszínvonalat csökkentő, elszegényítő hatását a bőrünkön és zsebünkön érezzük. Ez kemény, következetes, hatékony érdekvédelmet, a szakszervezetek szervezett erejét, összefogását, működő szolidaritást tételez fel. Ez azonban nem, vagy csak ritkán biztosított. Megoszlik a munkavállalói oldal véleménye az Érdekegyeztető Tanács ülésein, a legutóbbi megállapodásról például. Eltérőek a nézetek a társadalmi-gazdasági megállapodásról, különbözik az egyes szakszervezetek megítélése a parlamentbe került szakszervezeti tisztségviselők szerepéről, s nem utolsó sorban, a kormánykoalícióhoz fűződő viszonyáról is. Az utóbbi időben - az 1995. évi adórendszer és költségvetés készítése, elfogadása kapcsán - felerősödtek a nézeteltérések a versenyszféra és a költségvetési intézmények érdekvédői között. Nehezíti a szakszervezetek tevékenységét, hogy a munka világára vonatkozó jogszabályok ellentmondásosak, nem harmonizálnak egymással. A napi konfliktusok jelentős hányada ugyanis a törvényi szabályozatlanságra vezethető vissza. Szembetűnő a Munka Törvénykönyvének hiányossága, a szakszervezeti jogosítványok elégtelensége, a megoldatlan munkaügyi problémák és az elhúzódó munkaügyi perek nagy száma. Mindezek az anomáliák érződnek a MÁV Rt. területén, ezekkel a dilemákkal kell megküzdeniük a vasutas szakszervezeteknek is. Hogyan? - kérdezhetjük egymástól. Közös gondolkodással, a legjobb megoldások megtalálásával. Ez legalább két kérdésben az elfogadható válasz kiérlelését igényli. Mit jelent az érdekvédelem a szociális piacgazdálkodás körülményei között? Mi a kívánatos gondolkodásmód és magatartás a szakszervezeti aktivisták és tisztségviselők számára ? A tavasszal esedékes üzemitanács választásra való felkészülés megfelelő időszaknak kínálkozik ahhoz, hogy a mindennapi gyakorlati érdekvédelmi munkát összekössük a szakszervezetpolitika stratégiai kérdéseivel. Újragondolhatjuk például a vasutassztrájk tanulságait, az üzemi tanácsok és a szakszervezetek kapcsolatait, a taglétszám problémáit, az érdekegyeztetés tennivalóit. Annál is inkább, mert nem jó, ha mindig csak a földre nézünk, mert akkor nem látjuk a horizontot, ám ekkor meg arra bukhatunk, ha csak a távlatokra tekintünk és nem figyelünk a lábunk elé. Kárpáti Sándor Kik jogosultak díjmentes utazásra? Válaszol Perger Imre, személyfuvarozási igazgató (Folytatás az 1- oldalról) re változatlan. A vasutasok és családtagjaik, a vasutas nyugdíjasok és családtagjaik miként eddig, továbbra is díjmentes utazásra jogosultak. Most ez bővül a közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium dolgozóinak és nyugdíjasainak a kedvezményezésével a meghatározott feltételek teljesülése esetén. Kiterjed továbbá a kedvezmény a vasutas érdekképviseleteknél a vasútegészségügyi szerveknél foglalkoztatott dolgozókra és családtagjaikra, a biztosító és önsegélyező egyesületek, VTI, ÖTA dolgozóinak is adható arcképes igazolvány. Rendeződött a vasutas alapítványnál dolgozók ügye, valamint a kft.ék sorsa. Biztosítja a jogszabály a vasúti alapítású kft.-ék és alapítványok dolgozóinak kedvezményét azok számára, akik az alapításkor is rendelkeztek vele. A kft.-ék új dolgozói részére azonban már mást ír elő a szabályozás. Fizetés nélküli szabadság adására a kedvezmény meghagyásával már nincs lehetőség. A Pro Ferrovia díj és a Széchenyi szobor kitüntetettjei a jövőben nem kaphatnak adómentes szabadjegyet. - Még annyit jegyeznék meg, hogy a menetkedvezmények részletes szabályozása most van kidolgozás alatt. - fejezte be tájékoztatását Perger Imre, V.F. 3