Magyarország, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
4 Hírszerzés MAGYARORSZÁG 1966/27 CIA-főnök Alfa és Omega Hét igazgató ,,Teniszjátékosok99 Profit, hivatásos hírszerzőt bízott meg, (először a szervezet fennállása óta) az Egyesült Államok elnöke a hírhedt CIA, a Central Intelligence Agency, a Központi Hírszerző Ügynökség vezetésével. Az új igazgató, Richard M. Helms 53 éves. Huszonnégy éve dolgozik az amerikai hírszerzésnek. Eredetileg újságíró volt. Az AP hírügynökségnél, majd az Indianapolis Timesnél végzett munka után 1942-ben a flottától került az Office of Strategic Services-hez. Pályájának csak főbb állomásai ismertek azóta. A háború után részt vett abban az Allen Dulles vezette munkában, amely 1947-re a CIA felállításához vezetett. Előbb hírszerzéssel, azután információk elemzésével foglalkozott, azután a tervező részleghez került. A CIA szervezetileg négy részlegre oszlik. A hírszerző részleg összegyűjti a legkülönfélébb forrásból származó információkat, elemzi és értékeli azokat, napi és időszaki jelentéseket készít az elnöknek és a Nemzetbiztonsági Tanácsnak. A tudományos és technikai részleg feladata, hogy figyelemmel kísérje a tudományos és fegyverkezési technika, benne a nukleáris, technika fejlődését, elemezze az U—2 felderítő repülőgépek és a mesterséges holdak által készített feladatokat. Az ellátó részleg gondoskodik a felszerelésről, elkészíti a CIA codejait, megszervezi a hírközlést és foglalkozik a biztonsági problémákkal. S ahogy a hírszerző-részleg a CIA tevékenységének alfája, a tervező-részleg az ómegája. Ez bonyolítja le a titkos akciókat, a „piszkos trükköket”, ahogy az amerikai sajtó elkeresztelte azokat Helms előbb munkatársa, majd helyettes vezetője, 1961-ben pedig a feje lett ennek a részlegnek. Korábbi felettesét, Richard Bisselt, a Disznófő-öbölben elszenvedett katasztrofális kudarc után menesztették. Mint a tervező-részleg vezetője, Helms egyben a CIA igazgató-helyettese lett. Azóta a szervezet szürke eminenciásának számít. Már McCone alatt, de még inkább Rabom altengernagy rövid igazgatósága idején kezébe vette a CIA napi tevékenységének irányítását. Az, hogy most másodszor került korábbi főnökének helyére, arra mutat, hogy nemcsak külső titkos akciókkal, hanem belső intrikákkal is foglalkozik. (Helms felemelkedését az ügynökség munkatársai egyértelműen helyeslik. Ő az első hivatásos hírszerző, aki alulról került a legmagasabb beosztásba” — írta a New York Times.) Szervezet és ellenőrzés Tizenkilenc éves fennállása alatt a CIA hét igazgatót fogyasztott el: öt tengernagyot és tábornokot, valamint két civilt. Tisztességgel tulajdonképpen csak Walter Bedell-Smith távozott, 1953-ban külügyminiszer-helyettes lett. Közvetlen elődje Hillen Koetter tengernagy a koreai háború kudarcaiba bukott bele. Utódja Allen Dulles, aki alatt a CIA eddigi legvirágzóbb időszakát és legcsúfosabb kudarcait élte át, hivatalosan ugyan nyugalomba vonult, de ezt az US 2 akció nemzetközi botránya kezdte előkészíteni és a Kuba elleni szégyenteljes invázió kudarca fejezte be. Allen Dulles és Helms pályafutása érdekes egyezéseket és különbözőségeket mutat. Dulles, akárcsak Helms, hosszú ideig volt második ember, mielőtt a CIA élére kinevezték. Dulles, akárcsak Helms, tapasztalt hírszerző volt. De Helmstől eltérően Dulles sohasem szolgált alacsony beosztásban.Mint az Egyesült Államok egy-egy külügyminiszterének unokája és unokaöccse, fiatal diplomataként Bécsben, Bernben, Isztambulban és különböző nemzetközi konferenciákon már az első világháború óta kapott fontos, titkos megbízatásokat. A második világháború alatt az OSS európai főmegbízottja, 1945—1947 között pedig a CIA egyik megszervezője volt Mikor pedig 1953- ban végre az igazgatója lett, a deresedő hajú, bajuszos, keret nélküli szemüveget és a londoni Saville Row-n készült ruhákat hordó, James Bond regényeket faló kémfőnök Eisenhower elnök és a külügyminiszter-testvér, John Foster mellett, az Egyesül Államok harmadik hatalmasságának számított.) Allen Dulles alatt lett a CIA azzá, aminek a New York Times hatalmas, 35 országot behálózó riporteri munkával készített, öt folytatásban nemrégiben közzétett tanulmányában nevezte ki.A telefonlehallgatástól választások befolyásolásáig, hidak levegőberöpítésétől fegyveres inváziókig, külföldi politikusok megvesztegetésétől kormányok megbuktatásáig a CIA titokban és nyíltan az amerikai politika létfontosságú eszköze és az amerikai kormányzás lényeges része lett.” Ezt a szerepét azóta, két elnök és két főnök alatt, számos kudarc után, sok befolyásos politikus támadásának közepette is megtartotta a CIA. A már idézett tanulmányában a New York Times meggyőzően bizonyítja be, hogy a CIA- probléma lényege nem a külső ellenőrzés ilyen vagy olyan formájában van. Ez az ellenőrzés, ha váltakozó hatékonysággal, de létezik mind a kongresszus keretei között, mind kormányzati szinten. „Amikor a szervezet kibújik az ellenőrzés alól — állapította meg a New York Times — a felelősség nem valami láthatatlan kormányzatot, terhel, hanem az Egyesült Államok tényleges kormányát.” A lap egyik következtetése: a CIA hatalma funkcióinak összességéből fakad: beszerzi az információkat, javaslatot tesz akciókra és megvan a felkészültsége azok végrehajtására. A másik: a CIA jelleges igazgatójától függ. Allen Dulles a Nemzetbiztonsági Tanács minden ülésének legelején felsorolta: milyen problémák várnak döntésre, milyen megoldások között lehet választani, s melyiket javasolja. John McCone, aki milliomos hajógyárosból lett hadügyminiszter-helyettes, azután az atomenergia bizottság elnöke volt, s a CIA eddigi történetének legválságosabb időszakában került a kémszervezet élére, másképpen járt el. Rá talán a moszkvai atomcsendegyezmény megkötésekor tanúsított magatartása a legjellemzőbb. A Kennedy elnök szűkebb környezetéhez tartozó McCone részt vett a legfelsőbb politikai döntések meghozatalában. Egyetértett az atomcsendegyezmény megkötésével. A CIA egyik munkatársát viszont azzal bízta meg, hogy szolgáltasson érveket Stennis szenátornak, a fegyveres erők albizottsága elnökének az egyezmény ratifikálása ellen. Rabom újításai Rabom altengernagy, aki annak köszönheti kinevezését, hogy a Polaris-program határidő előtti teljesítése miatt jó szervezőként tartották számon, texasi és Johnson javára élénk kortestevékenységet fejtett ki 1954-ben, sem a hírszerzésben, sem a külpolitikában nem rendelkezett különösebb jártassággal. A politikai döntések meghozatalában nem játszott jelentősebb szerepet. Tizenhárom hónapos tevékenysége alatt megszervezte a CIA úgynevezett vezérlő központját, ahol 24 órás szolgálatot teljesítő emberek azonnali kapcsolatot tudnak létesíteni a Fehér Házzal és a State Department-tel, a Pentagonnal és a világ különböző részein levő CIA-ügynökökkel Másik újítása a CIA belső szükségleteinek hoszszú távú tervezését végző csoport felállítása volt. Jellemző a CIA-t körülvevő titkosságra, hogy a New York Times valóban alapos, szerteágazó vizsgálatában áprilisban arra a megállapításra jutott, hogy Rabornt a szervezet elfogadta, a személyével kapcsolatos korábbi kétségek szétoszlottak. Csak most, Helms kinevezésekor került nyilvánosságra, hogy a „teniszjátékosok” között, ahogy a CIA jelenlegi központjában dolgozók magukat nevezik, Rabom igazgatósága idején a morál alacsonyra süllyedt és belső viszályok dúltak, amelyeket a kongresszus egyes köreiből a külügyi bizottság tagjai részéről elhangzott bírálatok és a sajtó nagy figyelme a CIA iránt csak tovább szított Személycsere és világpolitika Helms a CIA élén egyben az Egyesült Államok valamennyi hírszerző szervezetének munkáját összehangoló United States Intelligence Board elnöke is lett. Az még nem került nyilvánosságra, hogy állandó tagnak számít-e a Nemzetbiztonsági Tanácsban, de ezt csaknem bizonyosra lehet venni. Kinevezésében feltételezhetően szerepet játszott az a meggondolás is, hogy egy deklaráltan nem politikus, hanem professzionista igazgató könnyebben lecsillapíthatja a CIA kongresszusi ellenőrzésének fokozását követelő hangulatokat. Mindenekelőtt a Fulbright vezette külügyi bizottság jelentett be ilyen igényt. De a CIA alig 19 éves fennállása alatt kereken 150 alkalommal történt kísérlet, hogy a kémszervezetet a kongresszus hatékony ellenőrzése alá vonják. A törvényhozás és az adminisztráció közti ilyen tusakodás nem korlátozódik a CIA-ra; velejárója, egyik jellegzetessége az amerikai politikai életnek. Nem is ebben kereshető elsősorban Helms kinevezésének magyarázata A CIA élén végbement személycserét Johnson azon a sajtóértekezletén jelentette be, amelyen a legnagyobb súlyt az Egyesült Államok vietnami háborús erőfeszítéseinek várható fokozása kapta. Olyan időpontban, amikor az amerikai kormány növeli a nyomást szövetségesei egy csoportjára, hogy vállaljanak részt a vietnami agresszióban; amikor a NATO bomlása új európai problémákat jelent az Egyesült Államok számára; amikor a fellazítási politikával kapcsolatos elképzelések súlya növekvő tendenciát mutat az amerikai politikában, amikor a haráoi világban végbemenő folyamatok minden korábbinál bonyolultabbá tették ennek az országcsoportnak a helyzetét. Egyszóval: olyan időpontban, amikor a politika irányítói a CIA hatékonyságának fokozását várják a kémszervezet élén álló embertől, a profitól. JOHNSON, RABORN (BALRÓL) ÉS HELMS KÖZÖTT A „teniszjátékos" morálja alacsonyra süllyedt