Magyarország, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

4 Hírszerzés MAGYARORSZÁG 1966/27 CIA-főnök Alfa és Omega Hét igazgató ,,Teniszjátékosok99 Profit, hivatásos hírszerzőt bízott meg, (először a szervezet fennállása óta) az Egyesült Államok elnöke a hírhedt CIA, a Central Intelligence Agency, a Központi Hírszerző Ügynökség vezeté­sével. Az új igazgató, Richard M. Helms 53 éves. Huszonnégy éve dolgozik az amerikai hírszer­zésnek. Eredetileg újságíró volt. Az AP hírügynökség­nél, majd az Indianapolis Timesnél végzett mun­ka után 1942-ben a flottától került az Office of Strategic Services-hez. Pályájának csak főbb ál­lomásai ismertek azóta. A háború után részt vett abban az Allen Dulles vezette munkában, amely 1947-re a CIA felállításához vezetett. Előbb hír­szerzéssel, azután információk elemzésével fog­lalkozott, azután a tervező­ részleghez került. A CIA szervezetileg négy részlegre oszlik. A hírszerző részleg összegyűjti a legkülönfélébb forrásból származó információkat, elemzi és ér­tékeli azokat, napi és időszaki jelentéseket készít az elnöknek és a Nemzetbiztonsági Tanácsnak. A tudományos és technikai részleg feladata, hogy figyelemmel kísérje a tudományos és fegyver­kezési technika, benne a nukleáris, technika fej­lődését, elemezze az U—2 felderítő repülőgépek és a mesterséges holdak által készített feladato­kat. Az ellátó­ részleg gondoskodik a felszerelés­ről, elkészíti a CIA codejait, megszervezi a hír­közlést és foglalkozik a biztonsági problémák­kal. S ahogy a hírszerző-részleg a CIA tevékeny­ségének alfája, a tervező-részleg az ómegája. Ez bonyolítja le a titkos akciókat, a „piszkos trük­köket”, ahogy az amerikai sajtó elkeresztelte azokat Helms előbb munkatársa, majd helyettes veze­tője, 1961-ben pedig a feje lett ennek a részleg­nek. Korábbi felettesét, Richard Bisselt, a Disznó­­fő-öbölben elszenvedett katasztrofális kudarc után menesztették. Mint a tervező-részleg veze­tője, Helms egyben a CIA igazgató-helyettese lett. Azóta a szervezet szürke eminenciásának számít. Már McCone alatt, de még inkább Rabom al­­tengernagy rövid igazgatósága idején kezébe vet­te a CIA napi tevékenységének irányítását. Az, hogy most másodszor került korábbi főnökének helyére, arra mutat, hogy nemcsak külső titkos akciókkal, hanem belső intrikákkal is foglalko­zik. (Helms felemelkedését az ügynökség munka­társai egyértelműen helyeslik. Ő az első hiva­tásos hírszerző, aki alulról került a legmaga­sabb beosztásba” — írta a New York Times.) Szervezet és ellenőrzés Tizenkilenc éves fennállása alatt a CIA hét igazgatót fogyasztott el: öt tengernagyot és tá­bornokot, valamint két civilt. Tisztességgel tulaj­donképpen csak Walter Bedell-Smith távozott, 1953-ban külügyminiszer-helyettes lett. Közvet­len elődje Hillen Koetter tengernagy a koreai háború kudarcaiba bukott bele. Utódja Allen Dulles, aki alatt a CIA eddigi legvirágzóbb idő­szakát és legcsúfosabb kudarcait élte át, hivata­losan ugyan nyugalomba vonult, de ezt az US 2 akció nemzetközi botránya kezdte előkészíteni és a Kuba elleni szégyenteljes invázió kudarca fe­jezte be. Allen Dulles és Helms pályafutása érdekes egyezéseket és különbözőségeket mutat. Dulles, akárcsak Helms, hosszú ideig volt második ember, mielőtt a CIA élére kinevezték. Dulles, akárcsak Helms, tapasztalt hírszerző volt. De Helmstől el­térően Dulles sohasem szolgált alacsony beosz­tásban.­­Mint az Egyesült Államok egy-egy kül­ügyminiszterének unokája és unokaöccse, fiatal diplomataként Bécsben, Bernben, Isztambulban és különböző nemzetközi konferenciákon már az első világháború óta kapott fontos, titkos meg­bízatásokat. A második világháború alatt az OSS európai főmegbízottja, 1945—1947 között pedig a CIA egyik megszervezője volt Mikor pedig 1953- ban végre az igazgatója lett, a deresedő hajú, bajuszos, keret nélküli szemüveget és a londoni Saville Row-n készült ruhákat hordó, James Bond regényeket faló kémfőnök Eisenhower el­nök és a külügyminiszter-testvér, John Foster mellett, az Egyesül Államok harmadik hatalmas­ságának számított.) Allen Dulles alatt lett a CIA azzá, aminek a New York Times hatalmas, 35 országot behálózó riporteri munkával készített, öt folytatásban nemrégiben közzétett tanulmányában nevezte k­i.A telefonlehallgatástól választások befolyásolá­sáig, hidak levegőberöpítésétől fegyveres invázió­kig, külföldi politikusok megvesztegetésétől kor­mányok megbuktatásáig a CIA titokban és nyíl­tan az amerikai politika létfontosságú eszköze és az amerikai kormányzás lényeges része lett.” Ezt a szerepét azóta, két elnök és két főnök alatt, számos kudarc után, sok befolyásos poli­tikus támadásának közepette is megtartotta a CIA. A már idézett tanulmányában a New York Times meggyőzően bizonyítja be, hogy a CIA- probléma lényege nem a külső ellenőrzés ilyen vagy olyan formájában van. Ez az ellenőrzés, ha váltakozó hatékonysággal, de létezik mind a kongresszus keretei között, mind kormányzati szinten. „Amikor a szervezet kibújik az ellen­őrzés alól — állapította meg a New York Times — a felelősség nem valami láthatatlan kormány­zatot, terhel, hanem az Egyesült Államok tény­leges kormányát.” A lap egyik következtetése: a CIA hatalma funkcióinak összességéből fakad: beszerzi az információkat, javaslatot tesz akciók­ra és megvan a felkészültsége azok végrehajtá­sára. A másik: a CIA jellege­s igazgatójától függ. Allen Dulles a Nemzetbiztonsági Tanács min­den ülésének legelején felsorolta: milyen prob­lémák várnak döntésre, milyen megoldások kö­zött lehet választani, s­­ melyiket javasolja. John McCone, aki milliomos hajógyárosból lett hadügyminiszter-helyettes, azután az atom­energia bizottság elnöke volt, s a CIA eddigi tör­ténetének legválságosabb időszakában került a kémszervezet élére, másképpen járt el. Rá talán a moszkvai atomcsendegyezmény megkötésekor tanúsított magatartása a legjellemzőbb. A Ken­nedy elnök szűkebb környezetéhez tartozó McCone részt vett a legfelsőbb politikai dönté­sek meghozatalában. Egyetértett az atomcsend­egyezmény megkötésével. A CIA egyik munka­társát viszont azzal bízta meg, hogy szolgáltas­son érveket Stennis szenátornak, a fegyveres erők albizottsága elnökének az egyezmény rati­fikálása ellen. Rabom újításai Rabom altengernagy, aki annak köszönheti­ kinevezését, hogy a Polaris-program határidő előtti teljesítése miatt jó szervezőként tartották számon, texasi és Johnson javára élénk kortes­tevékenységet fejtett ki 1954-ben, sem a hírszer­zésben, sem a külpolitikában nem rendelkezett különösebb jártassággal. A politikai döntések meghozatalában nem játszott jelentősebb szere­pet. Tizenhárom hónapos tevékenysége alatt meg­szervezte a CIA úgynevezett vezérlő központját, ahol 24 órás szolgálatot teljesítő emberek azon­nali kapcsolatot tudnak létesíteni a Fehér Ház­zal és a State Department-tel, a Pentagonnal és a világ különböző részein levő CIA-ügynökökkel Másik újítása a CIA belső szükségleteinek hosz­­szú távú tervezését végző csoport felállítása volt. Jellemző a CIA-t körülvevő titkosságra, hogy a New York Times valóban alapos, szerteágazó vizsgálatában áprilisban arra a megállapításra jutott, hogy Rabornt a szervezet elfogadta, a személyével kapcsolatos korábbi kétségek szét­oszlottak. Csak most, Helms kinevezésekor ke­rült nyilvánosságra, hogy a „teniszjátékosok” kö­zött, ahogy a CIA jelenlegi központjában dol­gozók magukat nevezik, Rabom igazgatósága idején a morál alacsonyra süllyedt és belső vi­szályok dúltak, amelyeket a kongresszus egyes köreiből a külügyi bizottság tagjai részéről el­hangzott bírálatok és a sajtó nagy figyelme a CIA iránt csak tovább szított Személycsere és világpolitika Helms a CIA élén egyben az Egyesült Álla­mok valamennyi hírszerző­ szervezetének mun­káját összehangoló United States Intelligence Board elnöke is lett. Az még nem került nyil­vánosságra, hogy állandó tagnak számít-e a Nem­zetbiztonsági Tanácsban, de ezt csaknem bizo­nyosra lehet venni. Kinevezésében feltételezhetően szerepet ját­szott az a meggondolás is, hogy egy deklaráltan nem politikus, hanem professzionista igazgató könnyebben lecsillapíthatja a CIA kongresszusi ellenőrzésének fokozását követelő hangulatokat. Mindenekelőtt a Fulbright vezette külügyi bi­zottság jelentett be ilyen igényt. De a CIA alig 19 éves fennállása alatt kereken 150 alkalommal történt kísérlet, hogy a kémszervezetet a kong­resszus hatékony ellenőrzése alá vonják. A tör­vényhozás és az adminisztráció közti ilyen tusa­kodás nem korlátozódik a CIA-ra; velejárója, egyik jellegzetessége az amerikai politikai élet­nek. Nem is ebben kereshető elsősorban Helms ki­nevezésének magyarázata A CIA élén végbement személycserét Johnson azon a sajtóértekezletén jelentette be, amelyen a legnagyobb súlyt az Egyesült Államok vietnami háborús erőfeszítései­nek várható fokozása kapta. Olyan időpontban, amikor az amerikai kormány növeli a nyomást szövetségesei egy csoportjára, hogy vállaljanak részt a vietnami agresszióban; amikor a NATO bomlása új európai problémákat jelent az Egye­sült Államok számára; amikor a fellazítási po­litikával kapcsolatos elképzelések súlya növekvő tendenciát mutat az amerikai politikában, ami­kor a haráo­i világban végbemenő folyamatok minden korábbinál bonyolultabbá tették ennek az országcsoportnak a helyzetét. Egyszóval: olyan időpontban, amikor a politika irányítói a CIA hatékonyságának fokozását várják a kém­szervezet élén álló embertől, a profitól. JOHNSON, RABORN (BALRÓL) ÉS HELMS KÖZÖTT A „teniszjátékos" morálja alacsonyra süllyedt

Next