Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1972-10-15 / 42. szám
Olaszország: színestévé-háború tyc toaslimqlan JJost A színes tv-közvetítések ismét véget értek Olaszországban. Tizenhét napig tartottak és széles körben kedvezően fogadták azokat. A vetítések során a PAL- és a SEGAM-rendszerek épp oly ismertté váltak az olaszok körében, mint különböző spagettimárkák. S mégis megoldatlan maradt az a nagy vita, amely a müncheni olimpiai játékok idején lebonyolított kísérleti színes közvetítéseket kísérte. Az olaszországi politikai belharcok, a nemzetközi nyomás, a bürokratikus huzavona és a döntő fontosságú gazdasági tényezők közepette senki sem tudná megmondani, hogyan és mikor vezetik be az állandó színes televíziós közvetítéseket Olaszországban. Mielőtt befejeződnék ez a vita, elképzelhető, hogy megbukik egy újabb kormány és az elektronikai ipar válságos helyzetbe kerül. Feltételezhető, hogy ennek során Olaszország Franciaországhoz vagy Nyugat-Németországhoz fűződő kapcsolatai megrázkódtatásokon esnek át. Olaszországban jelenleg 11 millió tv-készülék van forgalomban és ezek közül mindössze 40 000 alkalmas színes adások vételére. Ezek a készülékek majdnem kivétel nélkül az ország legészakibb részén működnek, ahol vehetők a svájci (és a jugoszláv) színes programok. Ezeket a nyugatnémet PAL-rendszerrel közvetítik. Az egész országban talán kétszáz készülékkel veszik a francia rivális SECAM-rendszerrel közvetített színes adásokat. Hat éven át feltételezték, hogy Olaszország a PAL-rendszert vezeti majd be. Olaszországban azonban a feltevések gyakran épp olyan bizonytalanok, mint a kormánykoalíció. Július végén Georges Pompidou francia elnök meglátogatta Giulio Andreotti olasz miniszterelnököt. Zárt körű találkozójuk Luccában, Pisa közelében a híresztelések, a vádak és a cáfolatok egész viharát váltotta ki a SECAM vonatkozásában. A hivatalos kommüniké nem tett említést a színes tv-ről, de augusztus 12-én Andreotti bejelentette: Olaszországban a színes tv-korszak bevezetésére „kísérleti alapon” az olimpiai játékok idején kerül sor, s felváltva közvetítenek a PAL- és a SECAM-rendszerrel. Olaszország legnagyobb katolikus hetilapja, a Famiglia Christiana megszerzett és nyilvánosságra hozott egy okmányt, amely a lap szerint titkos francia diplomáciai memorandum, a luccai találkozóra készült és csábító gazdasági és politikai engedményeket ajánlott Rómának cserébe a SECAM-rendszer elfogadásáért. E koncessziók között szerepelt állítólag az is, hogy nem léptetik életbe a tervbe vett francia korlátozásokat az olasz borok importjánál, s francia részről támogatni fogják a Közös Piac körzeti fejlesztési alapjának létrehozását, amely nagy előnyökkel járna Olaszország számára. Végül: engedményeket biztosítanának különböző olasz mezőgazdasági exportcikkeknél, és Rómában egy „földközi-tengeri elektronikus kutatási központot” létesítenének. Ezután Giuseppe Saragat volt elnök közölte: a luccai csúcstalálkozó „valódi oka” a színes tv volt, és a SECAM-rendszer bevezetését „gaulleista inspirációjú” lépésnek tekintené. Később Mario Tanassi, a szociáldemokraták vezetője nyersen figyelmeztetett arra: pártja kilép a kormányból, amennyiben az „ideiglenes kísérlet” csupán a SECAM bevezetésének első lépése volt. (A PAL-rendszert 22, a SECAM-ot 14 ország fogadta el. Franciaország és Luxemburg kivételével a Közös Piac minden tagállama a német rendszert vezette be, a franciák Monacónak, egyes arab országoknak és a szocialista országoknak adták el a SECAM-ot. A színes tv terén még „el nem kötelezett” országok közé tartozik Líbia, Tunézia, Görögország, Törökország és Spanyolország, valamint több latin-amerikai ország. Ezek állítólag Olaszország döntésére várnak, ha más megfontolásból nem is, de azért, hogy a jövőben tv-programcseréket hajthassanak végre. Az olasz kormány úgy döntött, hogy a „kísérleti” adások befejeztével folytatják a színes tv „technikai” kérdéseinek tanulmányozását, majd parlamenti vitában döntenek a PAL- és a SECAM-rendszer között, figyelembe véve az ország gazdasági programjait. SZÖVEG NÉLKÜL A rabló vére, szeme, szíve SUNDAY SKETCH Több mint húsz hónapja hirdette ki a nigériai katonai kormányzat a tűzfegyver-rendeletet, amely a rablások megfékezésére irányult. 1970-ben hét rablót végeztek ki, 1971- ben 103-at, az idei év első felében 33-at. A kivégzések számának csökkenése arra vall, hogy a fegyveres útonállás szintén csökkenőben van. Lagos államban egyetlen kivégzésre került sor: a hírhedt „doktor” Ogenusi bandájának utolsó tagja, Appolonius jutott hóhérkézre. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a tűzfegyver-rendeletet a polgárháború utánelszaporodott rablások, a banditizmus miatt kellett kiadni. A bűnügyi szakértők arra is rámutatnak, hogy ha a legtöbb bűncselekmény a keleti államokban történt, akkor ez a háború okozta munkanélküliségre is visszavezethető. A közvélemény sokat foglalkozott az elfogott rablóknak a kivégzés előtti „jobb hasznosításával”. Egy javaslat a sok közül: „Vegyék vérét a kivégzendő rablónak, a vért adják oda a kórházaknak, ahol éppen a rablótámadások áldozatainak az életét menthetnék meg vele!” „A szemorvosok kivehetnék a halálra ítélt rablók szemét és átültethetnék a vakok, a gyönge látásúak szeme helyébe...” — ez dr. Akinshete véleménye. A banditák szívét is igénybe lehetne venni szívátültetésekhez. Az ilyen javaslatok egyesek számára azért elfogadhatatlanok, mert megborzasztja őket a gondolat, hogy valakinek a „doktor” Ogenusi-féle bandita szemével kellene látnia, hogy más megint az Audy Bornuhoz hasonló rablógyilkosok vérét tartozna befogadni szervezetébe. Az ilyen átültetés, az ilyen vérátömlesztés nem módosítja-e az illetők egyéniségét? Az orvostudomány válasza egyértelmű: nem. Arabok Izraelben Izrael jövője nem utolsósorban attól függ majd, hogyan sikerül az izraeli államnak megrendszabályoznia a zsidók együttélését az arabokkal. A statisztika józan adatai ugyanis ezt mutatják: az Izraelben élő arabok száma majdnem kétszer olyan gyors ütemben növekszik, mint a zsidóké. A nép két részének békés egymás mellett élése, sőt együttélése hosszú távon létfontosságú Izrael számára. Az idei izraeli népszámlálásról közzétett első adatok kis szenzációt okoztak: 1961-ben — az utolsó népszámlálás idején — Izraelnek 2,18 millió lakosa volt, most viszont mintegy 3,16 millió fő. Izrael lakosságának száma tehát 1 millió fővel növekedett — ebből 568 000 fővel a természetes szaporulat következtében, a többi pedig bevándorlásból. 1949-ben az újonnan alapított Izrael államnak körülbelül 180 000 arab lakosa volt, most viszont 389 000 fő, ehhez hozzá kell még számítani mintegy 70 000 kelet-jeruzsálemi arabot, miután ezt a körzetet teljesen bevonták Izrael közigazgatásába. A jövő perspektíváit a következő számok árulják el: az arabok közül 70 százalék muzulmán, 20 keresztény, 10 drúz. A növekedési ütem a zsidóknál évente 17 ezrelék, az arab keresztényeknél 19, a muzulmánoknál ezzel szemben 40. Könnyen kiszámítható, mikor érik el a muzulmánok Izrael államba a többséget, ha nem biztosítják az állandó nagyarányú zsidó bevándorlást. A most közzétett adatok azoknak a minisztereknek az álláspontját támogatják, akik népességben gazdag arab területek Izraelhez csatolása ellen vannak, mert azt akarják, hogy Izrael zsidó állam maradjon. Sajt-aftal öt világrész száz lapjából Az idézett lapok a közlés sorrendjében: DER SPIEGEL, nyugatnémet polgári liberális heti hírmagazin JEUNE AFRIQUE, Tuniszban és Párizsban megjelenő polgári hetilap L’ESPRESSO, olasz polgári képes hetilap LE CANARD ENCHAINÉ, francia polgári radikális szatirikus hetilap LE FIGARO, francia konzervatív napilap INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE, Párizsban megjelenő amerikai polgári napilap STERN, nyugatnémet polgári liberális képes magazin THE FINANCIAL TIMES, angol konzervatív pénzügyi-gazdasági napilap DIE WELTWOCHE, svájci polgári liberális hetilap THE DAILY TELEGRAPH, angol konzervatív napilap QUICK, nyugatnémet polgári képes magazin THE WASHINGTON POST, amerikai polgári liberális napilap SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap SUNDAY SKETCH, nigériai hetilap ARBEITER-ZEITUNG, az osztrák szociáldemokraták napilapja