Magyarország, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1972-10-15 / 42. szám

Olaszország: színestévé-háború tyc toaslimqlan JJost A színes tv-közvetítések ismét véget értek Olaszor­szágban. Tizenhét napig tartottak és széles körben kedvezően fogadták azokat. A vetítések során a PAL- és a SEGAM-rendszerek épp oly ismertté váltak az olaszok körében, mint kü­lönböző spagettimárkák. S mégis megoldatlan ma­radt az a nagy vita, amely a müncheni olimpiai játé­kok idején lebonyolított kísérleti színes közvetíté­seket kísérte. Az olaszor­szági politikai belharcok, a nemzetközi nyomás, a bü­rokratikus huzavona és a döntő fontosságú gazdasá­gi tényezők közepette sen­ki sem tudná megmonda­ni, hogyan és mikor veze­tik be az állandó színes televíziós közvetítéseket Olaszországban. Mielőtt befejeződnék ez a vita, elképzelhető, hogy megbukik egy újabb kor­mány és az elektronikai ipar válságos helyzetbe ke­rül. Feltételezhető, hogy ennek során Olaszország Franciaországhoz vagy Nyugat-Németországhoz fű­ződő kapcsolatai megráz­kódtatásokon esnek át. Olaszországban jelenleg 11 millió tv-készülék van forgalomban és ezek közül mindössze 40 000 alkalmas színes adások vételére. Ezek a készülékek majd­nem kivétel nélkül az or­szág legészakibb részén működnek, ahol vehetők a svájci (és a jugoszláv) szí­nes programok­. Ezeket a nyugatnémet PAL-rend­­szerrel közvetítik. Az egész országban talán kétszáz ké­szülékkel veszik a francia rivális SECAM-rendszerrel közvetített színes adásokat. Hat éven át feltételez­ték, hogy Olaszország a PAL-rendszert vezeti majd be. Olaszországban azon­ban a feltevések gyakran épp olyan bizonytalanok, mint a kormánykoalíció. Július végén Georges Pompidou francia elnök meglátogatta Giulio And­reotti olasz miniszterelnö­köt. Zárt körű találkozó­juk Luccában, Pisa közelé­ben a híresztelések, a vá­dak és a cáfolatok egész viharát váltotta ki a SE­CAM vonatkozásában. A hivatalos kommüniké nem tett említést a színes tv-ről, de augusztus 12-én And­reotti bejelentette: Olasz­országban a színes tv-kor­­szak bevezetésére „kísérle­ti alapon” az olimpiai já­tékok idején kerül sor, s felváltva közvetítenek a PAL- és a SECAM-rend­szerrel. Olaszország legnagyobb katolikus hetilapja, a Fa­­miglia Christiana megszer­zett és nyilvánosságra ho­zott egy okmányt, amely a lap szerint titkos fran­cia diplomáciai memoran­dum, a luccai találkozóra készült és csábító gazda­sági és politikai engedmé­nyeket ajánlott Rómának cserébe a SECAM-rendszer elfogadásáért. E koncessziók között sze­repelt állítólag az is, hogy nem léptetik életbe a terv­be vett francia korlátozá­sokat az olasz borok im­portjánál, s francia részről támogatni fogják a Közös Piac körzeti fejlesztési alapjának létrehozását, amely nagy előnyökkel jár­na Olaszország számára. Végül: engedményeket biz­tosítanának különböző olasz mezőgazdasági ex­portcikkeknél, és Rómá­ban egy „földközi-tengeri elektronikus kutatási köz­pontot” létesítenének. Ezután Giuseppe Sara­gat volt elnök közölte: a luccai csúcstalálkozó „valódi oka” a színes tv volt, és a SE­CAM-rendszer bevezetését „gaulleista inspirációjú” lépésnek tekintené. Ké­sőbb Mario Tanassi, a szo­ciáldemokraták vezetője nyersen figyelmeztetett ar­ra: pártja kilép a kor­mányból, amennyiben az „ideiglenes kísérlet” csupán a SECAM bevezetésének első lépése volt. (A PAL-rendszert 22, a SECAM-ot 14 ország fo­gadta el. Franciaország és Luxemburg kivételével a Közös Piac minden tagál­lama a német rendszert vezette be, a franciák Mo­­nacónak, egyes arab orszá­goknak és a szocialista or­szágoknak adták el a SE­CAM-ot.­ A színes tv terén még „el nem kötelezett” országok közé tartozik Líbia, Tuné­zia, Görögország, Törökor­szág és Spanyolország, va­lamint több latin-amerikai ország. Ezek állítólag Olaszország döntésére vár­nak, ha más megfontolás­ból nem is, de azért, hogy a jövőben tv-programcse­réket hajthassanak végre. Az olasz kormány úgy döntött, hogy a „kísérleti” adások befejeztével foly­tatják a színes tv „techni­kai” kérdéseinek tanulmá­nyozását, majd parlamenti vitában döntenek a PAL- és a SECAM-rendszer kö­zött, figyelembe véve az ország gazdasági program­jait. SZÖVEG NÉLKÜL A rabló vére, szeme, szíve SUNDAY SKETCH Több mint húsz hónapja hirdette ki a nigériai katonai kormányzat a tűz­­fegyver-rendeletet, amely a rablások megfékezésére irányult. 1970-ben hét rablót végeztek ki, 1971- ben 103-at, az idei év első felében 33-at. A kivégzé­sek számának csökkenése arra vall, hogy a fegyve­res útonállás szintén csök­kenőben van. Lagos állam­ban egyetlen kivégzésre került sor: a hírhedt „dok­tor” Ogenusi bandájának utolsó tagja, Appolonius jutott hóhérkézre. Emlékeztetnünk kell ar­ra, hogy a tűzfegyver-ren­­deletet a polgárháború után­­elszaporodott rablá­sok, a banditizmus miatt kellett kiadni. A bűnügyi szakértők arra is rámutat­nak, hogy ha a legtöbb bűncselekmény a keleti államokban történt, akkor ez a háború okozta mun­kanélküliségre is vissza­vezethető. A közvélemény sokat foglalkozott az elfogott rablóknak a kivégzés előt­ti „jobb hasznosításával”. Egy javaslat a sok közül: „Vegyék vérét a kivégzen­dő rablónak, a vért adják oda a kórházaknak, ahol éppen a rablótámadások áldozatainak az életét menthetné­k meg vele!” „A szemorvosok kivehetnék a halálra ítélt rablók sze­mét és átültethetnék a va­kok, a gyönge látásúak szeme helyébe...” — ez dr. Akinshete véleménye. A banditák szívét is igény­be lehetne venni szívátül­tetésekhez. Az ilyen javaslatok egye­sek számára azért elfogad­hatatlanok, mert megbor­­zasztja őket a gondolat, hogy valakinek a „doktor” Ogenusi-féle bandita sze­mével kellene látnia, hogy más megint az Audy Bor­­nuhoz hasonló rablógyil­kosok vérét tartozna befo­gadni szervezetébe. Az ilyen átültetés, az ilyen vérátömlesztés nem módo­sítja-e az illetők egyénisé­gét? Az orvostudomány válasza egyértelmű: nem. Arabok Izraelben Izrael jövője nem utolsó­sorban attól függ majd, ho­gyan sikerül az izraeli ál­lamnak megrendszabá­­lyoznia a zsidók együttélé­sét az arabokkal. A statisz­tika józan adatai ugyanis ezt mutatják: az Izraelben élő arabok száma majdnem kétszer olyan gyors ütem­ben növekszik, mint a zsi­dóké. A nép két részének békés egymás mellett élé­se, sőt együttélése hosszú távon létfontosságú Izrael számára. Az idei izraeli népszám­lálásról közzétett első ada­tok kis szenzációt okoztak: 1961-ben — az utolsó nép­­számlálás idején — Izrael­nek 2,18 millió lakosa volt, most viszont mintegy 3,16 millió fő. Izrael lakosságá­nak száma tehát 1 millió fővel növekedett — ebből 568 000 fővel a természetes szaporulat következtében, a többi pedig bevándorlás­ból. 1949-ben az újonnan ala­pított Izrael államnak kö­rülbelül 180 000 arab lako­sa volt, most viszont 389 000 fő, ehhez hozzá kell még számítani mintegy 70 000 kelet-jeruzsálemi arabot, miután ezt a körzetet tel­jesen bevonták Izrael köz­­igazgatásába. A jövő perspektíváit a következő számok árulják el: az arabok közül 70 szá­zalék muzulmán, 20 ke­resztény, 10 drúz. A növe­kedési ütem a zsidóknál évente 17 ezrelék, az arab keresztényeknél 19, a mu­zulmánoknál ezzel szem­ben 40. Könnyen kiszámít­ható, mikor érik el a mu­zulmánok Izrael államba a többséget, ha nem biz­­­tosítják az állandó nagy­arányú zsidó bevándorlást. A most közzétett adatok azoknak a minisztereknek az álláspontját támogatják, akik népességben gazdag arab területek Izraelhez csatolása ellen vannak, mert azt akarják, hogy Iz­rael zsidó állam maradjon. Sajt-aftal öt világrész száz lapjából Az idézett lapok a közlés sorrendjében: DER SPIEGEL, nyugatnémet polgári li­berális heti hírmagazin JEUNE AFRIQUE, Tuniszban és Párizs­ban megjelenő polgári hetilap L’ESPRESSO, olasz polgári képes he­tilap LE CANARD ENCHAINÉ, francia pol­gári radikális szatirikus hetilap LE FIGARO, francia konzervatív napi­lap INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE, Párizsban megjelenő amerikai polgári napilap STERN, nyugatnémet polgári liberális képes magazin THE FINANCIAL TIMES, angol kon­zervatív pénzügyi-gazdasági napilap DIE WELTWOCHE, svájci polgári libe­rális hetilap THE DAILY TELEGRAPH, angol kon­zervatív napilap QUICK, nyugatnémet polgári képes ma­gazin THE WASHINGTON POST, amerikai polgári liberális napilap SÜDDEUTSCHE ZEITUNG, nyugatné­met polgári liberális napilap SUNDAY SKETCH, nigériai hetilap ARBEITER-ZEITUNG, az osztrák szo­ciáldemokraták napilapja

Next