Magyarország, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1973-11-11 / 45. szám
Haderőcsökkentés Kilenc új betű Hosszú tárgyalások kezdetén A kontinens erőviszonyai n Bécsből ezután hetenként kétszer sztereotippá váló jelentések fognak érkezni. „Ülést tartott a haderőcsökkentési konferencia.” Az egykori császárváros új Kongresshausában tizenhét európai országnak, továbbá az Egyesült Államoknak és Kanadának a képviselői tárgyalnak majd a heti két ülést előirányzó ütemben „a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről”. A tárgykör hivatalos meghatározását egy új, kilencbetűs betűszó rögzíti: MURFAAMCE. Ez lép az MBFR helyébe, amelyet éveken át a nyugati sajtó igyekezett elfogadtatni. A négy betű annyit jelentett, hogy „kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés”. Az ellentétek Az új betűszó — nemcsak játék a betűkkel, hanem a ma még fennálló és éles kelet—nyugati ellentét summázata ez. A NATO köreiben ma sem titkolják, hogy abból indulnak ki: „A Varsói Szerződésnek kedvező nagyobb egyenlőtlenségek mutatkoznak, mind a földrajzi távolságok, mind a Közép-Európában szemben álló erők mennyiségének és jellegének tekintetében”, tehát „kiegyensúlyozott” haderő- és fegyverzetcsökkentést szeretnének elérni. Ez magyarra lefordítva: a Varsói Szerződés országai nagyobb arányban csökkentsék erőiket, mint a NATO államai, a Szovjetunió több katonáját vonja ki, mint az Egyesült Államok, és így tovább. (Így alakul ki az úgynevezett aszimmetrikus megoldás ...) Közismert, hogy a szükségből akarnak erényt kovácsolni: az amerikai szenátus már évekóta sürgeti Nyugat-Európából a „GI”-k, a „kiskatonák” hazahozatalát — főként anyagi okokból. A gyengülő pozíciójú Nixon egyre kevésbé tud ennek a követelésnek ellenállni, tehát meg kell próbálkoznia olyan megoldás keresésével, amely az USA egyoldalú visszakozását amerikai szempontból is elfogadható kompromisszummal helyettesíti. (Washington a csapatcsökkentési készségének hangsúlyozásával nyugat-európai szövetségeseire is bizonyos nyomást gyakorol: ha ragaszkodnak az amerikai jelenléthez, fizessék meg! Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy a következő két évre az amerikaiak 3,3 milliárd dollár, vagyis 8 milliárd márka összegű „deviza-kiegyenlítést” követelnek a nyugatnémet kormánytól, továbbá 660 millió dollárnyi, azaz másfél milliárd márkás részvételt a csapatok költségeinek fedezésében.) A NATO 1968 óta emlegeti az MBFB-t, vagyis a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentésre irányuló tárgyalások szükséges voltát.A Varsói Szerződés tagországainak Politikai Tanácskozó Testülete 1966 júliusában, a bukaresti ülésén a nemzetközi feszültség csökkentése céljából és a leszerelés előmozdítására konkrét intézkedéseket javasolt. Elsőként a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, a külföldi csapatok kivonását idegen területekről saját nemzeti határaik mögé, mindkét német állam fegyveres erőinek meghatározott mértékű és meghatározott idejű csökkentését, és így tovább. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében a propagandisták nyilván azért is vetették fel 1968-ban, egy évvel a szerződés huszadik évfordulója előtt ezt a békésnek tűnő javaslatot, hogy bizonyítsák: a NATO korántsem az a kockázatosköltséges katonai koalíció, aminek ellenfelei és bírálói minősítik az „atlanti” országok határain belül és kívül. Nem fölösleges emlékeztetni ma erre, hiszen öt év telt el azóta, a feledés homályába merülnek korábbi körülmények, akkori érvek, igények és szükségességek. 1968-ban a NATO urai némi aggodalommal tekintettek a huszadik forduló elé. Azért, mert a szövetség fennállásának huszadik évében nyílt meg — az alapokmány értelmében — a lehetőség a tagállamoknak a kilépésre is! És friss volt a De Gaulle-i lépés hatása, a francia kormány akkor — a mai magatartásánál határozottabban — fordult szembe a katonai integrációval! Ma újabb évfordulóra készül a NATO. 1974. április 4-én az Észak-atlanti Szerződés aláírásának huszonötödik évfordulóját ünnepük majd. A bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra a NATO olyan zárt hadrendben vonult fel, amely viszonylag egységes fellépést eredményezett az előkészítő szakaszban épp úgy, mint a tulajdonképpeni konferencia kezdetén, az általános politikai nyilatkozatok megtételekor. (Éppen ezért tűnt is fel, hogy Stanley Resor amerikai nagykövet, az USA delegációjának vezetője nem használta már az MBFR betűszót, holott több más NATO-állam képviselője még ezzel élt. Bizonyára nem csupán a szokás hatalmáról volt szó esetükben ...) Viszont a NATO tizenkét küldöttsége Bécsben látszólag azonos álláspontot képvisel egész sor fontos kérdésben: csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok európai szárazföldi egységeit kell és lehet szerintük csökkenteni, nem lehet és nem szabad hozzányúlni a légierőkhöz, a nukleáris fegyverzetű alakulatokhoz. A NATO egységét van hivatva jelképezni az a gyakorlat is, hogy akárcsak az előkészítő megbeszélések idején, Quarles van Afford holland nagykövet az atlanti — közös — szóvivő szerepkörét szintén betölti. Az első sajtókonferenciáján „közös szövetséges vélemény” elemeit sietett előtárni, egészen odáig, hogy a csökkentés bonyolult valaminek ígérkezik, de azért a megállapodás lehetséges . Gondok és érvek Kétségtelen, hogy a leszerelési tárgyalások komplikált és komplex voltát majdnem elérő, sokáig eltartó és viszonylag csekély eredményeket ígérő konferenciának ígérkezik a bécsi MURFRAMCE. Jó néhány ország küldöttsége évekre bérelt villát a küldöttség vezetőjének rezidenciájául, számos diplomata gondoskodott már gyermekeinek bécsi iskoláztatásáról. A folyosói találgatások szerint 1976-ra, az amerikai elnökválasztás évére várható az első részleges megállapodás a haderőcsökkentés vonatkozásában, de csak 5 —10, vagy legfeljebb 15 százalékos arányban apasztanák le akkor is az amerikai és a szovjet egységek létszámát az európai országokban. Ismételjük: amolyan „fotótippek” ezek. Mi a szovjet álláspont? A világ már megismerte Leonyid Brezsnyev beszédéből, amely a moszkvai béke-világkongresszuson hangzott el, négy nappal a bécsi konferencia összeülte előtt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára kijelentette, hogy meg kell állapodni „Közép-Európa már meghatározott körzetére vonatkozóan a külföldi, és a tárgyalásokon részt vevő államok nemzeti szárazföldi és légierejének csökkentésében”. A Szovjetunió tehát nemcsak a külföldi csapatok kérdését kívánja a konferencia napirendjére tűzni, hanem a középeurópai országok saját haderői csökkentésének kérdését is. És nem csupán a szárazföldi erőkét, amint ezt a NATO igényli, hanem a légierőkét is! Leonyid Brezsnyev hozzáfűzte: „Nyilvánvalóan el kell ismerni azt is, hogy a csökkentésnek vonatkoznia kell a nukleáris fegyverrel felszerelt alakulatokra is.” Brezsnyev megnyilatkozásában különös hangsúlyt kapott, hogy „a végrehajtandó csökkentés ne bontsa meg Közép-Európában és általában az európai kontinensen a kialakult erőviszonyokat”. Ez nyilvánvaló utalás volt az olyan NATO-törekvésekre, amelyek éppen ezeknek az erőviszonyoknak a megváltoztatására irányultak. (Magyar vonatkozásban nem fölösleges emlékeztetni arra a NATO- kísérletre, amely a bécsi előkészítési szakaszban megmutatkozott: úgy akarták Magyarországot bevonni a haderőcsökkentésbe, hogy ugyanakkor kihagyták Olaszországot, egyoldalú stratégiai előnyöket akarván biztosítani a NATO-nak. Hiszen Olaszország nemcsak az az Itália, ahol „a citrom virágzik”, hanem amerikai és NATO-objektumokkal telezsúfolt ország ...) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a bécsi konferencia összeültének másnapján kifejezésre juttatta: „Európa országainak közös érdeke”, hogy ez az értekezlet, „figyelembe véve az egyenlő biztonság elvét”, eredményes munkát végezzen. A Magyar Népköztársaság a MARFAAMCE-konferencián úgynevezett különleges jogállással rendelkező állam, így döntött annak idején az előkészítő szakaszban a május 14-i plenáris ülés. Magyar hozzájárulás Bécsben a magyar küldöttség vezetője, dr. Petrán János, felszólalásában hangoztatta, hogy a magyar kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a leszerelés kérdéseinek és támogat minden olyan konstruktív kezdeményezést, minden kétoldalú vagy többoldalú alapon kidolgozott intézkedést, amely a fegyverkezési verseny korlátozására irányul. A fegyveres erők és a fegyverzetek kölcsönös csökkentését Közép-Európában jelentős lépésnek minősíti a magyar kormány az általános és teljes leszerelés céljának elérése felé. A magyar küldöttség közölte, hogy a delegáció tagjai élve az ügyrend biztosította lehetőségekkel mindent meg fognak tenni azért, hogy a tárgyalások eredményesek legyenek. (Az ügyrend értelmében a magyar küldöttség is felszólalhat minden kérdésben és dokumentumokat köröztethet, csak elnököt nem adhat az ülésekre, azokon ugyanis a 11 teljes jogú ország képviselői elnökölnek.) A bécsi tárgyalások ütemét a szocialista küldöttségek gyorsítani kívánják, szemben a nyugati időhúzó taktikával, amelynek már nem egy jele megmutatkozott. A szovjet delegáció magatartását Brezsnyevnek az a bejelentése határozza meg, hogy a Szovjetunió már 1975-ben kész lenne tényleges intézkedésekre a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésében. pálfy József SAJTÓIGAZOLVÁNY - MÁR AZ ÚJ RÖVIDÍTÉSSEL Számos diplomata gondoskodott gyermekeinek iskoláztatásáról MAGYARORSZÁG 1973/15