Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

1021. janu­ár 16» vasárnap Budapest,, II. évf. 12. (26.) szám Előfizetési árak 3 Sím­kesítésért: VH. Kerület, Mlkwub­a n. «tani, KftTfigtíss: swsrtses Fe,elös Mi*-°tay STSÄtSSirÄfi;.52Ä3S Egyes szám ír» 2 Vorona­­. . Megjelenik hétfó kivételével mlmlenmtp A forradalom alkonya Polgári radikálisaink és iro­dalmi forradalmáraink másfél évtized óta üvöltözték fülünkbe, hogy Magyarország állami, tár­sadalmi és művelődési elmara­dottsága mint egy darab Ázsia sötétül Közép-Európa földjén, hogy a magyar »ugar« nem ter­mel mást dudvánál és bojtorján­nál, hogy veszt­eglésünk és vege­tálásunk a formába esett féreg szégyenletes és hitvány látókö­rébe zsugorított bennünket. Addig írtak és addig izgattak a magyar parlaggal s addig köpték sze­münkbe kulturátlanságunkat és a fejlődéssel szemben vakoskodó egy ügy öségünket, míg a magyar­ságot sikerült lelki egyensúlyá­ban megzavarni. Ha a háború véresője nem puhította volna porhanyóvá a propaganda ekéje számára a magyar barázdákat, Jászi Oszkár és Kun Béla forra­dalma talán sohasem találkozott volna a letteknek azzal a legalább is, csöndes fogékonyságával, amely Sátán,kritika és tiltakozás nélkül dőlt be a Ghetto-tömedéknek és az Öblökhangú kalandoroknak. Ha a lázadás démonai nem­ hivat­kozhattak volna — a jogosság némi látszatával —■ egy romlott és látókör nélkül való kormány­zat erkölcsi kártevéseire, akkor talán könnyebben és eredménye­sebben lehetett volna a veszteg­zárt alkalmazni az Anker-közi doktorok mételye és az ázsiai dögvész ellen. A történelmi ma­gyar pártok közül az, amely a forradalom megelőzését az erő és az elháríthatatlan reformok összekapcsolásában látta, szinte az utolsó pillanatban kormányra hivatva, már lemaradt és lekésett abban a versenyfutásban, amelyre — sajnos — oly későn in­dulhatott el a forradalommal szemben. A kettő­s felfordulás ily módon győzött a nemzeti és polgári társadalom minden komolyabb ellenszegülése nélkül. Soha erő­szakos politikai válság nem ka­vart fel annyi iszapot, mocskot és kaulináris jellemet, mint az, amelynek jelszavaival 1918 őszén és 1919 márciusában megszakí­tották a magyar szellemnek tö­retlen egységét és folytonosságát. Soha aljasabb, tőlünk idegenebb s velünk ellentétesebb lélek nem kényszeritt­e jármába a magyar faj géniuszát, mint az októbrista és bolsevista társaságé, amely utáltabb volt Haynau zsarnoksá­gánál, gyűlöltebb a törökénél és megvetettebb Batu­ kán hordái­nál Csupán a történelmi vissza­hatás viharzó erejének arányain keresztül mérhetjük fel ennek a rombolásnak döbbenetes mélysé­gét és óriási térfogatát A ma­gyar lobbanékonyság tünemé­nyes cáfolatául a keresztény el­lenforradalom s­zívós és nagy­szerű lobogásában azóta mint eleven és reális politikai hatalom jelentkezik a magyar társadalom­ban. Minél élesebb hangsúlya és szélsőbb tagadása volt az októ­beri és márciusi lázadás a ma­gyar léleknek és a magyar ha­gyományoknak, annál engesztel­hetetlenebbé és gyökeresebbé fejlődött a nemzeti ébredés igenje. Az ellenforradalom természetes törvénye nyilatkozott meg abban a jelenségben is, hogy a forra­dalmi erőkkel vívott szabadság­­harc szinte partravetett egy rakás szemetet s hullámzásában magasra dobott egy halom taj­tékot Az ellenforradalom tüzénél nem egy kétes és kalandor exisz­­tencia sütögette a maga kis pe­csenyéjét s nem egy kontár és műkedvelő politician rakta le a maga karrierjének síneit, ame­lyeken oly könnyen robogott is­meretlen állomás felé. A Bam­ba Ábelek, Barta Jenők — és még akik remegve várják mindennap a leleplezést — elmaradhatatlan jelenségei a szép és hasznos jel­szavakkal való boldogulásnak, s a kis csirkefogók mindenütt nyomába loholnak a forradalmi titánoknak és néptribunoknak. A normális életre való átfejlődés­­nek és a szellemi és erkölcsi erők törvényszerű érvényesülésé­nek biztos jele, mikor a kalan­dorok, csirkefogók és szélhámo­sok demagógiájának pünkösdi királysága levitézlik s lassankint elfoglalja illetékes helyét a jel­lem, az ész és a tudás ariszto­kráciája, hogy a kuruzslók után a betegágyhoz a hivatott orvoso­kat hívják meg s a szédel­gés és száj­technika után fér­fiak jönnek, férfiakat óhajta­nak, kevesebb káprázat és ígé­ret és több szolidság, realitás és munka. Nem tudjuk, hogy e pillanat­ban a nemzetgyűlés pártössze­­tételében és vezetésében meg­­lesznek-e csakugyan azok a vál­tozások, amelyekről a minden­tudó újságok beszélnek. Akár kikristályosodik már most ez a csendes és lassú folyamat, akár később, nem egy tünete mutat­kozik annak, hogy a forradalmi pályafutásoknak és forradalmi bálványoknak alkonyodik. A tiszta ész és az erkölcs elfoglalja trónját, minél előbb, annál jobb, hogy gyümölcsöző reálpolitikává érlelje a jelszavaknak és izgatá­soknak ama kábító pompájú ki­­virágzását, amelyek az ellenforra­dalom fáján diszlenek. Az embe­rek csak a láz perceiben hiszik el, hogy az agitátor államférfi, hogy a leglármásabb demagógia a leghelyesebb politika s hogy a legbecsesebb érték az önreklám. A nemzeti és keresztény felbuz­dulás javaiból annál több és valódibb értéket tudunk átmen­teni a jövőnek, minél hamarabb és minél alaposabb vizsgálat alá vetjük a kitűzött célokat és a rendelkezésünkre álló eszközö­ket. Nem tempó és vérmérséklet kérdése ez, hanem az agyréme­ket nem kergető józanságé és lelkiismeretességé, amely egyszer­­s mindenkorra végez a nagyra­­látással és délibábjátékkal s amely elfordul azoktól a mondvacsinált nagyságoktól, akik elnyűtt és felállt idegeinknek nem tudnak adni egyebet ígéretek és jelszavak alkoholjánál Zomborból négyszáz magyar családot utasítottak el a szerbek Roamfasizm­ussal sodálják a hazafias magyarokat — A Magyarság tudósítójától —­Sándor szer­­ régens az alkotmányozó gyűlésen legutóbb elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy igazságot kell gya­korolni mindenkivel szemben, még azok­kal szemben is, akik a szerbeknek szo­rosan véve nem testvérei, hanem csak polgártársai az új jugoszláv államban. .Hogy miként fest ez a jól megfogalma­zott beszéd a gyakorlatban, ennek egyik legszomorúbb példáját szolgáltatják most mindjárt a régens beszéde után, a szerb hatóságok újabb erőszakosságai. A szerb kormány a régi szerb területen mutatkozó kommunista veszedelem elfoj­tása céljából rendeletileg utasította az elsőfokú hatóságokat, hogy utasítsanak ki minden kommunistát, aki nem odavaló illetőségű, de­­az ottani közigazgatás terü­letén lakik, az odavaló illetőségieket pe­dig vegyék megfigyelés alá. Ennek a látszólag jóhiszemű és helyes rendelkezésnek azonban az a következése, hogy most ismét sok más magyar csa­ládot tesznek hajléktalanná. Csak magában Zomborban négyszáz ma­gyar polgárt nyilvánított kommunistának egész családjával együtt Badisich pol­gármester és kényszerítette őket, hogy huszonnégy óra alatt távozzanak a vá­rosból. Barminc nyitott szeneskocsiba rakták szerencsétlen véreinket. Minden ingóságukat, házukat, berendezésüket, marhájukat, üzletüket ott kellett hagy­atok, csupán rajtuk levő ruháikat vihet­ték el magukkal. Pénzüket is lefoglalták, ezt az eljárást azonban hivatalos és sza­bályszerű köntösbe öltöztették, mert jó összegről nyugtát adtak azzal hogy a azájuk ezentúl kivetendő adó fejében tartják vissza a pénzüket. Azokat a magyarokat, akiknek odavaló illetőségét már semmiképpen sem tudták kétságbe vonni, megfigyelés alá helyezték. Ezek háromnapi fogság után, miután prsz hátassal megdolgozták bordáikat, kény­szerből írták alá az eléjük tett iratot, amelyben kijelentették, hogy Csonka-Ma­­gyarország a szülőföldjük, puszta életü­­ket mentették meg ezzel. Mondanunk sem kell, hogy a kiutasítot­tak között egyetlen egy kommunista sincs. Mind többé-kevésbé vagyonos és saját há­zukból kivert, magyar érzelmű ember. Most Szegeden várják télvíz idején a nyitott kocsikban, hogy a műveit Nyugat Intézked­jék szövetségeseinél a legelemibb emberi szeretet nevében ezek ellen a balkáni borzalmak ellen. Ugyanilyen természetű kiutasítások folynak Zentán Bobrich helyettes polgár­­mester rendelkezésére. És amint értesü­lünk, Szabadkán is szaporítják a kálváriát járó „kommunista" magyarok számát Zentán a szerbek feloszlatták a ma­gyar katolikus legényegyesületet, amely­­nek igen jelentékeny vagyona, gazdag, felszerelése volt, továbbá lepecsételték az unikaszínét és minden egyéb magyar társadalmi egyesület összejövetelét a leg­szigorúbban betiltották. A megokoldó ezeknél az erőszakos intézkedéseknél is a kommunizmus elleni állítólagos véde­kezés. Ausztria általános sztrájk előtt A |sos«ás®fc sartréffeláSzoz csatlakozott a tstefon és távíró személyzete — ita warc­k a vasúti forgalomt­an Véres összetttkőzisek Bécsben A szolgálati pragmatika dolgában kelet­kezett ausztriai portássztrájk általános sztrájkká fajult A sztrájknak már messze­­menő céljai is vannak, lemon­dásra akar­ják kényszeríteni a keresztényszocialista kormányt, hogy aztán a nekilendült sztrájk kommunista puccsot eredményezze. Po­litikai körökben kormányválságtól tar­tanak. Szombat virradóra Bécsb­en kitört a le­látón­ és távirdasztrájk is, amivel a hely­zet meglehetősen kiélesedett. Délutánra a Műszaki Unió személyzete is csatlakozott a sztrájkhoz s vasárnapra már a vasutasok csatlakozása is várható. A műszaki egye­sülés csatlakozására az adott okot, hogy éjjel fél 6-kor a kormány a sztrájkoló munkásokkal folytatott tárgyalást elna­polta a kereszt­ényszo­c­lab­­ota szakszerve­zetekkel való tanácskozás céljából.. A te­lefon- és távirdasztrájk kihatásában nagy­­jelentőségű­e a főváros ezzel úgyszólván katasztrofális helyzetbe került. A külföldi telefonforgalom teljesen szünetel, a mentő­­ket, tűzoltókat, rendőrséget nem hívhat­­ják, még a külföldi missziók sem kapnak összeköttetést. A sztrájknak a tőzsdére való hatása még nem ismeretes. A dolgozni akaró hivatalnokok a főpos­tán szombaton is megkezdték a munkát, de nem sokat végezhettek, mert új posta nem érkezett Ez a munka is csak délig tarthatott, mert a szolgálati postaautókon odaérkezett sztrájkolók erőszakkal kény­­szerítették a tisztviselőket a munka abba­­hagyására. A rendőrség közbelépésére azonban rövid megszakítás után folytat­hatták a­ munkát. A 106. és 728. számú postahivatalnál összeütközés támadt a sztrájkolók és a közönség között, mely a dolgozók segítségére sietett. A 38. számú postahivatalnál véres összeütközésre került a sor, amelynek során több sebesülés történt. A házfelügyelők is elhatározták, hogy roktnszenvük lájéul abbahagyják a mit.

Next