Magyarság, 1931. szeptember (12. évfolyam, 197-221. szám)
1931-09-01 / 197. szám
2 Rothermere lord: Az elkövetkezendő tél minden nép számára kemény megpróbáltatásokat hoz A magyar nemzetnek is hősies áldozatkészséget kell mutatnia Londonból jelentik: Rothermere lord a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda londoni levelezőjének: 1 — Bethlen István gróf visszavonulása természetszerű aggodalmat ébresztett Magyarország külföldi barátaiban. Tízesztendős miniszterelnöksége alatt sorsüldözött hazáját annyi nehézségen és veszélyen vezette át, hogy erős keze a kormánykeréken a belső béke és egészséges külső politika biztosítékának látszott . Meggyőződésem, hogy az a kormány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a súlyos felelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérdekeit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbeejtő időkben is, amelyek még a leghatalmasabb nemzetek erőforrásait is súlyosan igénybe veszik. Az elkövetkező tél kétségtelenül igen kemény megpróbáltatásokat tartogat minden nép számára. Mégis erős a bizodalmam, hogy ez a nemzet, amely annyi keserves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése elengedhetetlen feltétele a gazdasági helyzet javulásának. A magyar nemzet, hála a munkabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túlélni, mint sok más, eddig látszólag szerencsésebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jelleme alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedvező kilátása van arra, hogy kivárja az idők jobbrafordulását, ha a nemzet hősies áldozatkészségére támaszkodva, magabizóan áll ellen a megpróbáltatásoknak. A magyar faj több század óta most első ízben újból a maga egyéni életét éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdonságai egyre több megbecsülést és értékesebb barátokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a fölismerése Magyarországnak és új kormányának az elkövetkező nehéz időkben lelki támaszul szolgálhat és megkönnyíti kivárni a jobb időket, midőn a Magyarországnak kijáró igazság elkövetkezik és Magyarország kivívja helyét a napon. Tom Flex kalandja Írta: Palásthy Marcell Tom Flex csikágói magánzó egy napon így szólt az ő hitestársához:— Mama, ez nem város nekem, ahol autós banditák veszélyeztetik a közbiztonságot. Az én idegeim nem bírják ezt a revolveres romantikát. Valami távoli, békés vidékre vonulunk vissza pihenni.. A távoli nyugat egyik kis falujában egy héttel később automobilra szerelt fweekend-ház keltett közcsodálatot. A közcsodálat jogosult volt, mert Marytown derék farmerei automobilt vajmi ritkán láttak, hát még ilyet, amelyikre egy egész lakóház van szerelve. Mi fán teremhetett ez a félnótás házaspár, amelyik kereken járó házon vetődött ide, az ő békességes és megállapodott világukba? Tom Flex nem nagyon érintkezett senkivel és Missis Flex sem tartozott a közlékeny asszonyságok népes családjához. Javarészt otthon ültek. Különösen a férj, aki naphosszant írógépén kopogott az erdő szélén felütött tanyáján, olyan szorgalmasan, hogy a harkályok az illetéktelenül betolakodott konkurrens elől az erdő mélyébe vonultak vissza, átengedve a teret a gépharkálynak. Missis Flex gyakran szedett virágot az erdő tisztásain s ezeket gyöngéd kézzel bokrétába kötve, költői zsákmányával kidiszitette a weekend-házacska ablakait, amelyek mögött egy szorgalmas hivatalnok, vagy egy modern vezeklő fanatikus fáradhatatlanságával zongorázott irókiasináján Mr. Flex. Marytown — ahol nem szerették a mindig gyanús, messziről jött embereket, akikből végül ingatlanszédelgő vagy játékra csábító zugbörzeügynök szokott kibújni tapasztalataik szerint — végül megnyugodott a különös nyaralók minéműsége felől. Ártatlan emberek ezek, akiktől nincs mit tartani. Mr. Flex egyébként csak hetenként kétszer látogatott be a faluba, hogy levelezését postára adja. Rendszerint alkonyatkor, amikor már enyhült a hőség. Bőséges levelezése volt és fontos, mert vaskos borítékait mindig ajánlva adta föl. Néha százat is. Buxton, a patriarkális postahivatal vezetője, hivatalos állásának méltóságával nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy az idegen gentleman foglalkozása és bussinesse iránt érdeklődjék, de mert e levelek nagyon távoli s a szélrózsa minden irányában fekvő nagyvárosok újságjaihoz és magazinjaihoz voltak címezve, Mr. Buxton mégis kisütötte, hogy ez a titokzatos távkopogtató nem lehet más, mint egyike ama sajátságos lényeknek, akik felnőtt férfi létükre abból élnek, hogy meséket írnak olvasni ráérő felnőtt embereknek. Különösebb rosszalást nem érzett Mr. Buxton e foglalkozási ág iránt, mert ő liberális érzelmű férfiú volt, aki nem érezte magát feljogosítottnak arra, hogy idegenek üzletébe üsse az orrát. Ezt a desinteressmentjét így szokta szövegezni: — Mi közöm hozzá? Hát aki csepüt rág, vagy kardot nyel. ♦ Egy alkonyatkor az idegen, mielőtt levélnyalábjával hóna alatt belépett volna a postahivatal ajtaján, szóbaereszkedett az öreg postakocsissal, ki ilyenkor szokott ponyvafedeles, ódivatú jár- I művével elindulni a hatvan angolmér- i földműre levő városba, hogy Marytown szegényes postáját beszállítsa és fűszerárut fuvarozzon haza az alkalmi megrendelőknek. A titokzatos író behatóan érdeklődött az öreg Ezekielnél egyhangú és mégis romantikus mesterségének részletei iránt. — Nem, uram, erre mifelénk jámbor emberek laknak. Emberemlékezet óta nem fordult elő Marytown környékén semmi olyan, aminek az ügyvédek, a bírák s mindazok örülnek, akik elvesztenék a kenyerüket, ha nem volnának gonosztevők. — Szóval, fegyvere sincs? — Még ostorom sem, mert az öreg félszemüm épp olyan jól tudja a kötelességét, mint jómagam. Mr. Buxton, aki az ablakban pipázva szemlélte az írót adatgyűjtő munkája közben, nem állhatta meg, hogy jelét ne adja szimatjának, amellyel, íme, minden kérdezősködés nélkül kifürkészte a titokzatos nyaraló mesterségét: — Remélem, Mr. Flex, hogy ebből a társalgásból egy érdekes történet fog megszületni? — Magam is — felelte kedélyesen Mr. Flex — s remélem, happy enddel. — Ennek örülök — udvariaskodott és hencegett is egyszersmind a postahivatal derék vezetője. Marytown megérdemli, hogy egyszer már tudomást szerezzen róla a világ. Mr. Buxton óhajtása beteljesedett, Mr. Flexé azonban egyáltalában nem. Már ami a happy endet illeti... ♦ Mr. Buxton egy hétig nem látta, de a hetedik napon már kora délelőtt megjelent Mr. Flex a postahivatalban éspedig olyan levélcsomóval, hogy azt szíjjal összekötve cipelte a hátán. Mr. Buxton egész családját berendelte, hogy a levelekkel kapcsolatos bélyegfelragasztás és könyvelés munkája gyorsabban haladjon. Nem sokallotta a munkát, sőt lokálpatriotizmusa és jogos önzése örült is a forgalom fellendülésének, meglévén győződve, hogy Mr. Flex visszatérve az ő városi otthonába, Marytown előnyeiről, lakiának diszkréciójáról és előzékenységéről dicshimnuszokat zeng majd iróbarátai körében s ha csak öt ilyen szorgalmas levelező telepszik le nyaranta Marytownban, a főpostca office nem zárkózhatik el az ő javadalmazásának fölemelése elől. Nem is szólva arról, hogy Marytown fellendül s beevez a divatos nyaralóhelyek sorába. Mr. Flex gondosan tárcájába rejtve a feladóvevények kötegét, kezet nyújtott Mr. Buxtonnak: — Isten önnel, uram, a jövő évi viszontlátásra. — Uram, ön elhagy minket? — Úgy van. Sürgős dolgaim hazaszólítanak. Még ma délelőtt indulok. ★ A weekendház valóban útrakelt. Marytown lakói kendőt és kalapot lengetve, búcsúztatták a titokzatos írót, akit annál nagyobbra becsültek, mert Marytownban egyetlen sorát sem olvasták, amint olvasni Marytownban általában nem volt divat s mert némi pénzforgalmat mégiscsak csinált a kis községben kéthavi ottartózkodása alatt a kitűnő házaspár. * A weekendház, Marytowntól harminc kilométernyire, ott állt délután kettőkor az út szélén. Missis Flex virágokat szedett s költői zsákmányát bokrétákká kötve, feldiszité la weekend-ház ablaakit. Ez ablakok mögött Mr. Flex a divá- MICHBSK. 1931 szeptember 1. kedd Szüllő Géza Genfben adatokkal bizonyította, hogy az utódállamok meg akarják semmisíteni a magyar kisebbségeket »A demokrácia hazug jelszavával takarták a fajok elnyomását és kizsákmányolását« Genfből jelentik. A kisebbségek genfi konferenciájának megnyitó ülésén Szüllő Géza, a prágai parlament tagja, felvidéki magyar képviselő, megragadó beszédben feltárta a magyar kisebbségek sérelmeit. ■— Ha nézzük és látjuk a kisebbségek szenvedéseit és küzdelmeit, akkor látjuk azt is — mondta Szüllő —, hogy cselekednünk kell. Mert így nem mehet tovább, nem lehet hagyni, hogy bűnhődjenek olyanok, akiknek nincs semmi bűnük, csupán áldozatai a hibás békeszerződéseknek. A mi konferenciánk a megsebzetteknek, az elnyomottaknak, azoknak a tanácskozása, akik eljöttek Genfbe a nemzetek szövetsége elé, mert ez állítólag minden baj orvoslója, és az emberiség megváltója. Hat évvel ezelőtt, mikor a mi felhívásunkra először, gyűltünk itt össze, úgy néztek ránk, mint felforgató elemekre és bojkottal igyekeztek bennünket elhallgattatni. Akármilyen gyengék és támasznélküliek vagyunk, ma már a világ tudja, hogy van kisebbségi kérdés és foglalkozik annak a megoldásával. Látják már, hogy a békeszerződés tele van hibákkal és hogy az nem szolgálja a népek megbékülését, mert nem hogy elősegítené a megértést a népek közt, hanem a békeszerződés megrontotta a harmóniát a többség és a kisebbség között. Az európai helyzet jelenlegi veszedelmeinek nem utolsó oka a nemzeti kisebbségek elégedetlensége. — Nem általánosságokkal akar foglalkozni — folytatta Szüllő Géza, hanem gyakorlati szempontból akarja megvilágítani a helyzetet. A múlt évi konferencia elhatározta, hogy összegyűjtik a konkrét sérelmeket és a kisebbségek össze is állították adataikat, megtették az előterjesztéseket és most átnyújtja az utódállamokban élő magyarság sérelmeit. Ezek mind együtt vannak abban a munkában, amelyet letesz a konferencia asztalára. Aki elolvassa az adathalmazt, az látni fogja, hogy mindegyik utódállamban ugyanazzal a módszerrel dolgoznak és mindhárom utódállamban azonos szellem uralkodik. Meg akarják bénítani fajtánkat fizikailag és lelkileg, hogy azután megsemmisíthessék. A módszer az, hogy az agrárreform címén elszegényítik a magyarokat. Az iskolareform által megakadályozzák a faj kulturális fejlődését és pénzügyi reform ürügye alatt lehetetlenné teszik azt, hogy az elgyengített faj gazdaságilag összeszedhesse magát. Ez a megsemmisítés politikája. A cél mindenütt ugyanaz, egyik helyen kevésbé brutálisak az eszközök, mint másutt, de mindenütt azonos a szándék, hogy az utódállamok nemzeti államokat akarnak alapítani és ellenállásra képtelenné akarják tenni azokat, akik ezzel a céllal szemben állanak. A tanulmányban csak pozitív adatok vannak, azonban az adatok igazolják azt, hogy a kormányok hogyan igyekeznek kibújni a békeszerződésben magukra vállalt kötelezettségek alól. Tizenhárom év alatt, mióta megnyíltak a levéltárak és nyilvánossá lettek a megegyezések és a levelezések, a világ ráeszmélt arra, hogy a trianoni, versaillesi szerződéseket nem azok létesítették, akik beteget akartak gyógyítani, hanem azok, akik bosszút akartak állani. Látja a világ, hogy a béke mindenütt csak bajt okozott és ezt legjobban megszenvedik a nemzeti kisebbségek. Trianon büntetleneket büntetett, mikor kényre-kedvre kiszolgáltatta őket az ellenség zsákmányául. Folyik a szabad szó elnyomása, a fajok gyengítése és kizsákmányolása, de letakarják ezt a demokrácia hazug zászlajával és így akarják a közvéleményt elkábítva eljárásukat igazolni. Ezt nem tűrhetjük szótlanul, tiltakoznunk kell az ilyen visszaélések ellen és rá kell világítanunk erre az eljárásra. Ismételten kijelenti, hogy a kisebbségek mindig küzdeni fognak jogaikért és megsemmisítésükbe nem nyugszanak bele. A kisebbségek a kötelességeikkel is tisztában vannak, kötelességük államaikkal szemben a lojalitás, de alapelvük hasonló jogok és hasonló kötelességek. Végül kijelentette Szüllő Géza, hogy amint tűrhetetlen az, hogy az állam meg akarjon semmisíteni egyes államokat, éppúgy nem törhetnek az állampolgárok az állam ellen. A kisebbségek azt akarják, hogy a mérleg serpenyője egyenlően álljon, az államok éppúgy teljesítsék kötelességeiket velük szemben, amint ők megteszik a magukét, mert nem szabad elfeledni, ha nem a jogszerűség lesz a társadalmi élet szablyozója, akkor a világ olyan katasztrófába juthat, melyből nincs többé feltámadás. A kisebbségi kongresszus zöírkölése Genfből jelentik. Hétfőn befejezték a hetedik kisebbségi értekezlet ülésezését. A három napig tartó tanácskozás eredményét két határozati javaslatban foglalták össze. Az európai népcsoportok politikai helyzetéről szóló jelentés megállapítja, hogy a kisebbségek ellen valamennyi európai államban azok felszívódását elősegítő politikát folytatnak. Az értekezlet felhatalmazta a kongresszus elnökségét, hogy figyelmeztesse erre a népszövetség tanácsát és hangsúlyozza a petíciós eljárás szükségességét. Másrészről megállapítják, hogy az anyagi leszerelést morális leszerelés nélkül végrehajtani nem lehet, a morális leszerelés pedig elsősorban a nemzetiségi kérdések megoldásában rejlik. A Graf Zeppelin száznegyvenöt kilométeres sebességgel halad Délamerika felé Jelentette vasárnapi számában a Magyarság, hogy a Graf Deppelin Eckener kapitány vezetése mellett szombaton este féltízkor elindult délamerikai útjára. Mint az azóta beérkezett táviratok jelentik, az óriásléghajó útja eddig teljesen programszerűen folyt le. A léghajó már a vasárnapra virradó éjszaka tizenkét órakor elérte Besancont, két órakor Lyon, fél négykor Orange, fél ötkor Arles fölött járt, vasárnap kora reggel elérte a Földközi-tengert s a Baleári-szigetek felé vette útját, vasárnap délután három órakor pedig, 9 kilométerre Gibraltártól, elhagyta az európai kontinenst. Vasárnapról hétfőre virradóan, éjfélkor átrepült a Kanári-szigetek fölött s az Exorchorda amerikai gőzösnek sikerült éjjel fél kettőkor rádióösszeköttetést teremteni a léghajóval, mely épp akkor haladt át a Kanári-szigetek fővárosa, Las Palmas fölött. Hétfőn reggel hat órakor Rio de Oroval harántirányban 15 kilométeres sebességgel haladt a léghajó. A hétfőn délután érkezett jelentések azt hozták hírül, hogy a Zeppelin már az Atlanti-óceán közepén repül. BÚTOR Budapest tv.Gerlócz p.Medv körútjain