Magyarság, 1931. szeptember (12. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-01 / 197. szám

2 Rothermere lord: Az elkövetkezendő tél minden nép számára kemény meg­próbáltatásokat hoz A magyar nemzetnek is hősies áldozatkészséget kell mutatnia Londonból jelentik: Rothermere lord a következő nyilatkozatot adta a Magyar Táv­irati Iroda londoni levelezőjének: 1 — Bethlen István gróf visszavonulása ter­mészetszerű aggodalmat ébresztett Magyar­­ország külföldi barátaiban. Tízesztendős mi­niszterelnöksége alatt sorsüldözött hazáját annyi nehézségen és veszélyen vezette át, hogy erős keze a kormánykeréken a belső béke és egészséges külső politika biztosítéká­nak látszott . Meggyőződésem, hogy az a kormány, mely Bethlen István gróftól átvállalta a sú­lyos felelősséget, képesnek bizonyul majd arra, hogy megőrizze Magyarország létérde­keit a jelenleg világszerte uralkodó kétségbe­ejtő időkben is, amelyek még a leghatalma­sabb nemzetek erőforrásait is súlyosan igény­be veszik. Az elkövetkező tél kétségtelenül igen kemény megpróbáltatásokat tartogat minden nép számára. Mégis erős a bizodal­mam, hogy ez a nemzet, amely annyi keser­ves válságból vágta ki magát, most sem fogja elfeledni, hogy a belső rend megőrzése el­engedhetetlen feltétele a gazdasági helyzet javulásának. A magyar nemzet, hála a mun­kabíró és edzett magyar népnek, a világra szakadó nehéz időket könnyebben fogja túl­élni, mint sok más, eddig látszólag szeren­csésebb nép. A magyar faj egészséges és romlatlan jelleme alig felbecsülhető nemzeti érték. Az új kormánynak kedvező kilátása van arra, hogy kivárja az idők jobbrafordu­­lását, ha a nemzet hősies áldozatkészségére támaszkodva, magabizóan áll ellen a meg­próbáltatásoknak. A magyar faj több század óta most első ízben újból a maga egyéni éle­tét éli és a megnyilatkozó kiváló tulajdonsá­gai egyre több megbecsülést és értékesebb barátokat szereznek számára a világ népei között. Ennek a ténynek a fölismerése Ma­gyarországnak és új kormányának az elkö­vetkező nehéz időkben lelki támaszul szolgál­hat és megkönnyíti kivárni a jobb időket, midőn a Magyarországnak kijáró igazság el­következik és Magyarország kivívja helyét a napon. Tom Flex kalandja Írta: Palásthy Marcell Tom Flex csikágói magánzó egy na­pon így szólt az ő hitestársához:­­— Mama, ez nem város nekem, ahol autós banditák veszélyeztetik a közbiz­tonságot. Az én idegeim nem bírják ezt a revolveres romantikát. Valami távoli, békés vidékre vonulunk vissza pihenni.. A távoli nyugat egyik kis falujában egy héttel később automobilra szerelt fweekend-ház keltett közcsodálatot. A közcsodálat jogosult volt, mert Mary­­town derék farmerei automobilt vajmi ritkán láttak, hát még ilyet, amelyikre egy egész lakóház van szerelve. Mi fán teremhetett ez a félnótás há­zaspár, amelyik kereken járó házon ve­tődött ide, az ő békességes és megállapo­dott világukba? Tom Flex nem nagyon érintkezett sen­kivel és Missis Flex sem tartozott a köz­lékeny asszonyságok népes családjához. Javarészt otthon ültek. Különösen a férj, aki naphosszant írógépén kopogott az erdő szélén felütött tanyáján, olyan szorgalmasan, hogy a harkályok az ille­téktelenül betolakodott konkurrens elől az erdő mélyébe vonultak vissza, áten­gedve a teret a gépharkálynak. Missis Flex gyakran szedett virágot az erdő tisztásain s ezeket gyöngéd kézzel bokrétába kötve, költői zsákmányával ki­­diszitette a weekend-házacska ablakait, amelyek mögött egy szorgalmas hivatal­nok, vagy egy modern vezeklő fanatikus fáradhatatlanságával zongorázott iró­­kiasináján Mr. Flex. Marytown — ahol nem szerették a mindig gyanús, messziről jött embere­ket, akikből végül ingatlanszédelgő vagy játékra csábító zugbörzeügynök szokott­­ kibújni tapasztalataik szerint — végül megnyugodott a különös nyaralók miné­­m­űsége felől. Ártatlan emberek ezek, akiktől nincs mit tartani. Mr. Flex egyébként csak hetenként kétszer látogatott be a faluba, hogy le­velezését postára adja. Rendszerint alko­nyatkor, amikor már enyhült a hőség. Bőséges levelezése volt és fontos, mert vaskos borítékait mindig ajánlva adta föl. Néha százat is. Buxton, a patriarkális postahivatal ve­zetője, hivatalos állásának méltóságával nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy az idegen gentleman foglalkozása és bussinesse iránt érdeklődjék, de mert e levelek nagyon távoli s a szélrózsa min­den irányában fekvő nagyvárosok újság­jaihoz és magazinjaihoz voltak címezve, Mr. Buxton mégis kisütötte, hogy ez a titokzatos távkopogtató nem lehet más, mint egyike ama sajátságos lényeknek, akik felnőtt férfi létükre abból élnek, hogy meséket írnak olvasni ráérő felnőtt embereknek. Különösebb rosszalást nem érzett Mr. Buxton e foglalkozási ág iránt, mert ő liberális érzelmű férfiú volt, aki nem érezte magát feljogosítottnak arra, hogy idegenek üzletébe üsse az orrát. Ezt a desinteressmentjét így szokta szövegezni: — Mi közöm hozzá? Hát aki csepüt rág, vagy kardot nyel. ♦ Egy alkonyatkor az idegen, mielőtt levélnyalábjával hóna alatt belépett volna a postahivatal ajtaján, szóbaeresz­­kedett az öreg postakocsissal, ki ilyen­kor szokott ponyvafedeles, ódivatú jár- I művével elindulni a hatvan angolmér- i földműre levő városba, hogy Marytown szegényes postáját beszállítsa és fűszer­árut fuvarozzon haza az alkalmi megren­delőknek. A titokzatos író behatóan érdeklődött az öreg Ezekielnél egyhangú és mégis romantikus mesterségének részletei iránt. — Nem, uram, erre mifelénk jámbor emberek laknak. Emberemlékezet óta nem fordult elő Marytown környékén semmi olyan, aminek az ügyvédek, a bírák s mindazok örülnek, akik elvesz­tenék a kenyerüket, ha nem volnának gonosztevők. — Szóval, fegyvere sincs? — Még ostorom sem, mert az öreg félszemüm épp olyan jól tudja a köteles­ségét, mint jómagam. Mr. Buxton, aki az ablakban pipázva szemlélte az írót adatgyűjtő munkája közben, nem állhatta meg, hogy jelét ne adja szimatjának, amellyel, íme, minden kérdezősködés nélkül kifürkészte a titok­zatos nyaraló mesterségét: — Remélem, Mr. Flex, hogy ebből a társalgásból egy érdekes történet fog megszületni? — Magam is — felelte kedélyesen Mr. Flex — s remélem, happy enddel. — Ennek örülök — udvariaskodott és hencegett is egyszersmind a postahiva­tal derék vezetője. Marytown megér­demli, hogy egyszer már tudomást sze­rezzen róla a világ. Mr. Buxton óhajtása beteljesedett, Mr. Flexé azonban egyáltalában nem. Már ami a happy endet illeti... ♦ Mr. Buxton egy hétig nem látta, de a hetedik napon már kora délelőtt meg­jelent Mr. Flex a postahivatalban és­pedig olyan levélcsomóval, hogy azt szíj­jal összekötve cipelte a hátán. Mr. Buxton egész családját berendelte, hogy a levelekkel kapcsolatos bélyegfel­­ragasztás és könyvelés munkája gyorsab­ban haladjon. Nem sokallotta a munkát, sőt lokál­patriotizmusa és jogos önzése örült is a forgalom fellendülésének, meglévén győ­ződve, hogy Mr. Flex visszatérve az ő városi otthonába, Marytown előnyeiről, lakiának diszkréciójáról és előzékenysé­géről dicshimnuszokat zeng majd iró­­barátai körében s ha csak öt ilyen szor­galmas levelező telepszik le nyaranta Marytownban, a főpostca office nem zárkózhatik el az ő javadalmazásának fölemelése elől. Nem is szólva arról, hogy Marytown fellendül s beevez a divatos nyaralóhelyek sorába. Mr. Flex gondosan tárcájába rejtve a feladóvevények kötegét, kezet nyújtott Mr. Buxtonnak: — Isten önnel, uram, a jövő évi vi­szontlátásra. — Uram, ön elhagy minket? — Úgy van. Sürgős dolgaim hazaszó­­lítanak. Még ma délelőtt indulok. ★ A weekendház valóban útrakelt. Marytown lakói kendőt és kalapot len­getve, búcsúztatták a titokzatos írót, akit annál nagyobbra becsültek, mert Mary­townban egyetlen sorát sem olvasták, amint olvasni Marytownban általában nem volt divat s mert némi pénzforgal­mat mégiscsak csinált a kis községben kéthavi ottartózkodása alatt a kitűnő há­zaspár. * A weekendház, Marytowntól harminc kilométernyire, ott állt délután kettőkor az út szélén. Missis Flex virágokat szedett s költői zsákmányát bokrétákká kötve, feldiszité la weekend-ház ablaakit.­­ Ez ablakok mögött Mr. Flex a divá- MICHBSK­. 1931 szeptember 1. kedd Szüllő Géza Genfben adatokkal bizonyította, hogy az utódállamok meg akarják semmisíteni a magyar kisebbségeket »A demokrácia hazug jelszavával takarták a fajok elnyomását és kizsákmányolását« Genfből jelentik. A kisebbségek genfi konferenciájának megnyitó ülésén Szüllő Géza, a prágai parlament tagja, felvidéki magyar képviselő, megragadó beszédben feltárta a magyar kisebbségek sérelmeit. ■— Ha nézzük és látjuk a kisebbségek szenvedéseit és küzdelmeit, akkor látjuk azt is — mondta Szüllő —, hogy cselekednünk kell. Mert így nem mehet tovább, nem lehet hagyni, hogy bűnhődjenek olyanok, akiknek nincs semmi bűnük, csupán áldozatai a hi­bás békeszerződéseknek. A mi konferen­ciánk a megsebzetteknek, az elnyomottak­nak, azoknak a tanácskozása, akik eljöttek Genfbe a nemzetek szövetsége elé, mert ez állítólag minden baj orvoslója, és az emberi­ség megváltója. Hat évvel ezelőtt, mikor a mi felhívásunkra először, gyűltünk itt össze, úgy néztek ránk, mint felforgató elemekre és bojkottal igyekeztek bennünket elhallgat­tatni. Akármilyen gyengék és támasznélkü­liek vagyunk, ma már a világ tudja, hogy van kisebbségi kérdés és foglalkozik annak a megoldásával. Látják már, hogy a béke­szerződés tele van hibákkal és hogy az nem szolgálja a népek megbékülését, mert nem­ hogy elősegítené a megértést a népek közt, hanem a békeszerződés megrontotta a har­móniát a többség és a kisebbség között. Az európai helyzet jelenlegi veszedelmeinek nem utolsó oka a nemzeti kisebbségek elé­gedetlensége. — Nem általánosságokkal akar foglal­kozni — folytatta Szüllő Géza,­­ hanem gyakorlati szempontból akarja megvilágí­tani a helyzetet. A múlt évi konferencia el­határozta, hogy összegyűjtik a konkrét sé­relmeket és a kisebbségek össze is állították adataikat, megtették az előterjesztéseket és most átnyújtja az utódállamokban élő ma­gyarság sérelmeit. Ezek mind együtt van­nak abban a munkában, amelyet letesz a konferencia asztalára. Aki elolvassa az adathalmazt, az látni fogja, hogy mindegyik utódállamban ugyanazzal a módszerrel dol­goznak és mindhárom utódállamban azonos szellem uralkodik. Meg akarják bénítani fajtánkat fizikailag és lelkileg, hogy azután megsemmisíthessék. A módszer az, hogy az agrárreform címén elszegényítik a magyaro­kat. Az iskolareform által megakadályozzák a faj kulturális fejlődését és pénzügyi re­form ürügye alatt lehetetlenné teszik azt, hogy az elgyengített faj gazdaságilag össze­szedhesse magát. Ez a megsemmisítés poli­tikája. A cél mindenütt ugyanaz, egyik helyen kevésbé brutálisak az eszközök, mint másutt, de mindenütt azonos a szán­dék, hogy az utódállamok nemzeti államo­kat akarnak alapítani és ellenállásra kép­telenné akarják tenni azokat, akik ezzel a céllal szemben állanak. A tanulmányban csak pozitív adatok vannak, azonban az adatok igazolják azt, hogy a kormányok hogyan igyekeznek kibújni a békeszerződés­ben magukra vállalt kötelezettségek alól. Tizenhárom év alatt, mióta megnyíltak a levéltárak és nyilvánossá lettek a megegye­zések és a levelezések, a világ ráeszmélt arra, hogy a trianoni, versaillesi szerződése­ket nem azok létesítették, akik beteget akar­tak gyógyítani, hanem azok, akik bosszút akartak állani. Látja a világ, hogy a béke mindenütt csak bajt okozott és ezt legjob­ban megszenvedik a nemzeti kisebbségek. Trianon büntetleneket büntetett, mikor kényre-kedvre kiszolgáltatta őket az ellen­ség zsákmányául. Folyik a szabad szó elnyo­mása, a fajok gyengítése és kizsákmányo­lása, de letakarják ezt a demokrácia hazug zászlajával és így akarják a közvéleményt elkábítva eljárásukat igazolni.­­ Ezt nem tűrhetjük szótlanul, tiltakoz­nunk kell az ilyen visszaélések ellen és rá kell világítanunk erre az eljárásra. Ismétel­ten kijelenti, hogy a kisebbségek mindig küz­deni fognak jogaikért és megsemmisítésükbe nem nyugszanak bele. A kisebbségek a köte­lességeikkel is tisztában vannak, kötelessé­gük államaikkal szemben a lojalitás, de alap­­elvük hasonló jogok és hasonló kötelességek. Végül kijelentette Szüllő Géza, hogy amint tűrhetetlen az, hogy az állam meg akarjon semmisíteni egyes államokat, éppúgy nem törhetnek az állampolgárok az állam ellen. A kisebbségek azt akarják, hogy a mérleg serpenyője egyenlően álljon, az államok épp­úgy teljesítsék kötelességeiket velük szem­ben, amint ők megteszik a magukét, mert nem szabad elfeledni, ha nem a jogszerűség lesz a társadalmi élet szablyozója, akkor a világ olyan katasztrófába juthat, melyből nincs többé feltámadás. A kisebbségi kongresszus zöírkölése Genfből jelentik. Hétfőn befejezték a he­­tedik kisebbségi értekezlet ülésezését. A há­rom napig tartó tanácskozás eredményét két határozati javaslatban foglalták össze. Az európai népcsoportok politikai helyzeté­ről szóló jelentés megállapítja, hogy a ki­­sebbségek ellen valamennyi európai állam­ban azok felszívódását elősegítő politikát folytatnak. Az értekezlet felhatalmazta a kongresszus elnökségét, hogy figyelmeztesse erre a népszövetség tanácsát és hangsúlyozza a petíciós eljárás szükségességét. Másrészről megállapítják, hogy az anyagi leszerelést morális leszerelés nélkül végrehajtani nem lehet, a morális leszerelés pedig elsősorban a nemzetiségi kérdések megoldásában rejlik. A Graf Zeppelin száznegyvenöt kilométeres sebességgel halad Délamerika felé Jelentette vasárnapi számában a Magyar­ság, hogy a Graf Deppelin Eckener kapi­tány vezetése mellett szombaton este féltíz­­kor elindult délamerikai útjára. Mint az azóta beérkezett táviratok jelentik, az óriásléghajó útja eddig teljesen program­szerűen folyt le. A léghajó már a vasárnapra virradó éj­szaka tizenkét órakor elérte Besancont, két órakor Lyon, fél négykor Orange, fél ötkor Arles fölött járt, vasárnap kora reggel elérte a Földközi-tengert s a Baleári-szigetek felé vette útját, vasárnap délután három órakor pedig, 9 kilométerre Gibraltártól, elhagyta az európai kontinenst. Vasárnapról hétfőre vir­radóan, éjfélkor átrepült a Kanári-szigetek fölött s az Exorchorda amerikai gőzösnek sikerült éjjel fél kettőkor rádióösszeköttetést teremteni a léghajóval, mely épp akkor ha­ladt át a Kanári-szigetek fővárosa, Las Pal­mas fölött. Hétfőn reggel hat órakor Rio de Oroval harántirányban 1­5 kilométeres se­bességgel haladt a léghajó. A hétfőn délután érkezett jelentések azt hozták hírül, hogy a Zeppelin már az Atlanti-óceán közepén repül. BÚTOR Budapest tv.Gerlócz p.Med­v körútjain

Next