Magyarság, 1939. november (20. évfolyam, 120-143. szám)

1939-11-03 / 120. szám

diciós haderők továbbra is hatékonyan közreműködnek arcvonalszakaszukon a vé­delem megerősítésében. A beérkező jelenté­Amsterdamból jelentik. A holland hiva­talos lapban megjelent rendelet értelmében november 1. hatállyal Hollandia több köz­ségében kihirdették az ostromállapotot. Az­ ostromállapot kiterjed Észak-Brabant, Gel­der, Dél-Holland, Észak-Holland, Zeeland sek mind arról számolnak be, hogy a csa­patok hangulata jó és a vidék lakosaival aváti viszonyt tartanak fenn. (MTI:­­ Utricht és Limburg tartományok több hely­ségére. A rendelet tehát a határon és az úgyne­vezett árterületen fekvő községeket érinti. (MTI.) Hollandia főbb községében kihirdették az ostromállapotot Molotov beszéde a világpolitikai helyzetről Az elmúlt hét nap legkiemelkedőbb vi­lágeseménye Molotovnak, a Szovjetunió külügyi népbiztosának kedden este a Kremlben, a legfőbb tanács ötödik rend­kívüli ülésszakán mondott másfélórás be­széde. A külügyi népbiztos e beszédében a legnagyobb barátság hangján emlékezett meg a német-szovjetorosz viszonyról s azt lehet mondani a német-orosz viszony szem­üvegén át bírálta el az összes világesemé­nyeket is. — A világhelyzetet az utóbbi hónapok­ban — mondotta Molotov — három ténye­ző módosította: 1. Németországhoz való vi­szonyunk átállítása, ami maradandó barát­ság helyreállítására vezetett, 2. Lengyelor­szág megsemmisítése, illetve széthullása, 3. a háború folytatása Németország és a nyugati hatalmak között. Eszméket háborús célnak tekinteni gonosztett . A nyugati hatalmak állítólagos hábo­rús célja a hitlerizmus megsemmisítése, ami bűnös célnak tekintendő. Állameszmé­­ket lehet elfogadni, vagy elutasítani, hábo­rús oknak tekinteni azonban esztelenség és gonosztett.­­ A szovjetunió mély meg­értéssel kíséri Németország harcát a ver­­saillesi rendszer ellen. Molotov ezután beszámolt a Szovjetunió és Németország közti gazdasági kapcsola­tok elmélyítéséről, majd ismertette az orosz haderő lengyelországi hadműveleteit.­­ A balti államokra vonatkozólag hangoz­tatta, hogy ezeknek az államoknak szuve­­renitását és be nem avatkozási elvét a ve­lük kötött szerződésekbe belefoglalták. — A szovjetorosz-finn viszonyról többek kö­zött a következőket mondotta. Követelések Finnországgal szemben — A Finnországgal való viszonytól függ a Szovjetunió északnyugati határának és Leningrádnak biztonsága. A Szovjetunió­nak nincsenek igényei sem Viborgra, sem az Aaland-szigetekre, sem nem akar nyo­mást gyakorolni Svédországra, vagy Nor­végiára, amint azt a híresztelések állítják. A szovjet kormány Finnországnak eredeti­leg segélynyújtási egyezmény megkötését javasolta, hasonló alapon, mint amelyen a Balti-államokkal kötött szerződések nyu­godnak. A finn­ tárgyalók azonban azt a nézetet képviselték, hogy ez Finnország feltétlen semlegességének elvével nem egyeztethető össze. A szovjet kormány a maga javaslatait a finn­ tengeröböl néhány szigetének átadására, valamint arra a ja­vaslatra korlátozta, hogy Leningrádtól északra az országhatár „néhány tucat ki­lométerrel északabbra legyen a mostani­nál“. Cserébe ezekért a szovjet kormány Finnországnak kétszer akkora területet ajánlott fel Szovjet-Karélia területén. A szovjet kormány továbbá javasolta, hogy kis finn területet tengerészeti bázisként bérlet útján megszerezhessen a Finn-ten­geröböl kijáratánál. Ez a támaszpont a Szovjetuniónak a szemben levő észt par­ton elterülő Baltisport támaszponttal együtt biztosítaná a Finn-tengeröböl teljes biztonságát és ezzel egyidejűleg megfelel­ne a finn tengerpart megvédése érdekei­nek is. A szovjet kormány egész sor továb­bi engedményre nyilatkozott hajlandónak, így az Aaland-szigetek megerősítésének kérdésében visszavonta elvi elutasító ál­láspontját arra az esetre, ha Finnország maga hajtja végre az erődítés munkáját és harmadik állam nem vesz részt ebben. A szovjet kormány továbbá kilátásba helyez­te határerődítéseinek eltüntetését, a legszi­gorúbb biztosítékokat javaslatainak pontos keresztülvitelére, valamint mindkét részre előnyös gazdasági kapcsolatok helyreállí­tását. Tartani lehet attól, hogy a szovjet­­-orosz tervek elutasítása Finnországra ko­moly hátrányokkal járna, való függetlenségét e szomszéd­ államhoz való viszonyának alapjává. A Szovjet viszonya Japánhoz és Amerikához Molotov végül a Japánnal való viszony­ról beszélt. Véleménye szerint a szovjet­­orosz-japán viszony érezhető javulása ál­lapítható meg, amely továbbfejlődés re­ményére jogosít. Beszéde végén Molotov nyomatékosan rámutatott a brit dug árúrendelkezésekről szóló minapi szovjetorosz válasz jelentősé­gére. A szovjet kormány azon igyekszik, hogy a háborút megrövidítse és borzal­mait a polgári lakosságtól távoltartsa. Az amerikai szenátusnak ama határoza­tával kapcsolatban, amely az Egyesült Ál­lamok fegyverkiviteli tilalmának megszün­tetéséről szól, Molotov különös aggodalma­kat és kételyeket hangoztatott. A szovjet­kormány nézete szerint ez az intézkedés nem alkalmas arra, hogy a háború befeje­zését meghozza, hanem az európai háború kiéleződését és további kiterjedését idéz­heti fel. Törökország komoly döntést vállalt magára Molotov ezután a Szovjetunió és Török­ország jelenlegi viszonyáról beszélt.­­ A Szovjetunió Törökországnak azt ja­vasolta, hogy zárja el a tengerszorosokat minden állam hadihajói elől, kivéve a Fe­kete-tenger parti államait. Törökország azonban — állítólag a nyugati hatalmak irányában már elvállalt kötelezettségeinek alapján — ezeket a javaslatokat elutasítot­ta. Törökország persze azzal, hogy semle­­gességi politika helyett inkább a nyugati hatalmak háborús politikájával kapcsolta össze sorsát, komoly döntést vállalt ma­gára. Meg fog még mutatkozni, vájjon Tö­rökországnak nem lesz-e később oka, hogy ezt a lépést megbánja. A szovjet kormány az eseményeket ebben a veszélyövezetben mindenesetre gondosan tovább figyeli és különösen a Fekete-tenger körzetében olyan politikát követ, amely a maga, vala­mint a vele barátságban lévő népek érde­keinek megfelel. Roosevelt beavatkozása megütközést keltett a Moszkvában Rooseveltnek Kalinin­­hoz intézett üzenete megütközést keltett. Kalinin mindazonáltal azt válaszolta, hogy éppen a Szovjetunió tette meg Finnország Megérkezett Moszkvába a finn küldöttség Helsinkiből jelentik: A finn kormány némi elégedetlenséggel fogadta Molotovnak a Finnországgal szemben támasztott szov­jet követelésekről tett közléseit, mert eze­ket a követeléseket eddig bizalmasan kezel­ték. A kormány éjszaka minisztertanácsot tartott és némi habozás után elhatározta, hogy folytatja a tárgyalásokat és nem hív­ja vissza az útban levő finn küldöttséget. Ebből a körülményből arra lehet következ­tetni, hogy a küldöttségnek adott utasítá­sok továbbra is alapul szolgálhatnak a tár­gyalások folytatására. Moszkvából jelentik: A finn kormány­küldöttség Paasikivivel és Tanner pénzügy­miniszterrel az­ élén, csütörtökön reggel Moszkvába érkezett. Felfüggesztették a finn-orosz tárgyalásokat? Amsterdamból jelentik: A Telegraaf című helsinkii jelentése szerint a finn-szovjet tár­gyalásokat felfüggesztették. A csütörtökön Moszkvába érkezett finn kiküldöttek hiába próbálkoztak összekötteésbe lépni a külügyi népbiztossággal. Azt felelték nekik, hogy Sztá­lint és Molotovot túlságosan lefoglalja a fő­tanács ülése, és a mai napon nem lehet szó találkozásról. A finn küldöttség körében re­mélik, hogy a tárgyalásokat pénteken meg­kezdik. Törökországban diplomáciai következményekre számítanak Molotov beszéde nyomán Istambulból jelentik. A rádióelőadások útján Molotov beszéde ismertté vált Török­országban és igen mély benyomást keltettek. Rámutatnak arra, hogy Molotov meglepő hangon beszélt Törökországról. Molotov be­széde ellentétben áll az orosz—török tárgya­lások megszakadása után kiadott hivatalos közlemény baráti hangjával. Egyes politi­kai körökben az a vélemény alakult ki, hogy Molotov beszédének diplomáciai kö­vetkezményei lesznek. (MTI.) Az amerikai képviselőház is elfogadta a fegyverkiviteli tilalom megszüntetését Washingtonból jelentik. A képviselőház végül 242 szavazattal 181 ellenében elve­tette a Shanley által benyújtott utolsó mó­dosítást is és ezzel megszavazta a kiviteli tilalom megszüntetését. A képviselőház megbízottai pénteken egybeülnek a szenátus kiküldötteivel, hogy megállapodjanak a semlegességi törvény végleges szövegében. (MTI.) Átalakult az olasz kormány Római jelentés szerint október 31-én szé­leskörű átalakítás történt az olasz kor­mányban, valamint a párt és a hadsereg főbb tisztségeiben. Lantini testületügyi, Alfieri népnevelésügyi, Guamnieri deviza­ügyi, Rossoni földművelésügyi, Benni köz­lekedésügyi, Cobolli Gigli közmunkaügyi, valamint Medici del Vascello miniszter­­elnökségi államtitkár, Pariani hadügyi ál­lamtitkár és a hadsereg vezérkari főnöke, Valle légügyi államtitkár és légügyi ve­zérkari főnök lemondtak. A Duce elfogadta a lemondást, Starace főtitkár lemondásá­val együtt s a kormány tagjainak egyé­nenként levélben fejezte ki köszönetét ed­digi munkásságukért. Starace a f­esiszta nemzeti milicia vezér­kari főnöke lett. Ettore Mutit, a fasiszta milicia főkonzulját nevezték ki miniszterré és a fasiszta párt titkárává. Az új minisz­terek a következők: Ricci testületügyi, Alessandro Pavolini népnevelésügyi, Raf­­faello Riccardi devizaügyi, Tassinari föld­művelésügyi, Venturi közlekedésügyi, Adelchi Serana közmunkaügyi miniszter, Graziani tábornagyot nevezték ki a had­sereg vezérkari főnökévé, Soddu táborno­kot hadügyi államtitkárrá, Piccolo tábor­nokot légügyi vezérkari főnökké és állam­titkárrá és Luigi Russo altábornagyot mi­niszterelnökségi államtitkárrá. Teruzzi tá­bornok, az olasz-afrikai minisztérium ál­lamtitkára, ugyanannak a tárcának a mi­nisztere lett; ezt a tisztséget eddig a Duce töltötte be. Alfierit nagykövetté nevezték ki, egyelőre állomáshely kijelölése nélkül. Lantini az országos társadalombiztosító intézet elnöke lett. Ismeretlen tettesek eltávolították a Nyilaskeresztes Párt koszorúját a Hősök emlékművéről Szerdán, Mindenszentek napján, a Nyilas­keresztes Párt 31 képviselője, — mint la­punk más helyen közöljük, — Stubay Kál­mán vezetésével megjelent a Hősök terén, a Hősök emlékművénél és hatalmas, nyilas­kereszttel díszített és nyilaskeresztes sza­lagokkal átfont koszorút helyezett az em­lékkőre. Csütörtökön­ délben egy testvér te­lefonon értesítette a Nyilaskerestes Párt vezetőségét, hogy a nyilaskoszorú eltűnt a Hősök emlékművéről. A pártvezetőség meg­bízásából többen azonnal a Hősök terére siette és megdöbbenve állapították­­meg, hogy a Nyilaskeresztes Párt kegyeletes megemlékezését jelképező gyönyörű koszo­rút ismeretlen tettesek valóban eltávolítot­ták az emlékműről. Tudomásunk szerint a Hősök emlékmű­vénél állandó rendőrposzt áll. Teljesen ért­hetetlennek tartjuk tehát, hogy a koszorú egyik napról a másikra eltűnhetett. De a legteljesebb megdöbbenéssel kell regisztrál­nunk azt is, hogy akadtak Magyarországon olyan aljas lelkületű, sötétben bujkáló bi­tangok, akik az ország legnagyobb­ ellen­zéki pártjának a Hősök emlékművénél le­rótt kegyeletét ilyen módon akarták meg­­szentségteleníteni. BUDAPEST, 1939. NOVEMBER 1. JÁRÓ ÚR ELÉGEDETLENKEDIK A Magyar Távirati Iroda érdekes hírt kö­zöl a prágai zsidó hitközséggel kapcsolatos eljárás kísérőjelenségeiről. Vlasic szerint Zdenek Them dr. ügyvédnél, aki a prágai zsidó hitközség alkalmazásában áll, súlyosan terhelő bizonyítékokon kívül egy levelet is találtak, mely kétségtelen bizonyítékát képe­zi, hogy a cseh zsidók élénk és szűrös kap­csolatot tartottak fenn egy bizonyos londoni hírközponttal. Ennek a hírközpontnak alkal­mazottja Járó (?) úr, október 18-i kelettel azt írja a prágai hitsorsosoknak, hogy Cham­berlain angol miniszterelnök már túl öreg ahhoz, hogy a németekkel szembeni háborút elég energikusan folytathassa. A németelle­nes hadjáratnak az angol haditengerészeti miniszter, továbbá Churchill, Camrose lord és Eden lennének az igazi lelkei. Az egész há­­ború másként nézne ki, ha Angliában Chur­­chil lenne a miniszterelnök. Az otthonmaradt cseheknek – írja Járó úr, a prágai zsidó ügyvédnek — az lenne a kötelessége, hogy nyugodtan kivárják az órát és a maguk réte­éről suttogó propagandával kellene, hogy segítsenek. Erre a célra leg­jobb lenne az elesettek és sebesültek nagy számával, esetleg röpirati propagandát kez­deményezni. Érthető, hogy a levél a német sajtóban nagy felháborodást keltett. A Berliner Börsen- Zeitung, a Deutsche Allgemeine Zeitung és a Völkischer Beobachter is politikai jelentősé­get tulajdonít a leleplezett esetnek, amely e vezető német sajtóorgánumok szerint csak e­gy mozaikját képezi az egész helyzetnek. London állandó összeköttetést tart fenn a zsidó világgal és ez teljessé teszi a német képet arról a helyzetről, amelybe Anglia Európát taszította. A zsidóság — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung — döntően be­folyásolja az angol háborús politikát és meg­hiúsított minden német béketörekvést. A magunk részéről egy percig sem kétel­kedtünk abban, hogy a szétugrasztott közép­európai zsidó­­gócok most valamennyien Lon­donba találtak melegágyat a maguk számára és onnan igyekeznek szétküldeni fertőző ba­­cilusaikat a világ minden tája felé. EGY NYÍREGYHÁZI KÖZSZÁLLÍT­ÁSI ÜGY A második zsidótörvény végrehajtása te­kintetében eddig sem voltunk túl vérmes re­ményekkel eltelve, mégis megütközéssel ol­vastuk azt a levelet, melyet mozgalmunk nyíregyházai vezetősége juttatott el hozzánk. Arról van szó, hogy a nyíregyházai építész­­ipartestület faszükségletének fedezésére, mint az szokásban volt, ezúttal is pályáza­tot hirdetett. Ennek a pályázatnak a kísérő jelenségei azonban ezt a látszólag jelenték­telen ügyet súlyos horderejűvé avatják. A pályázatra összesen hat ajánlat érkezett. Egész véletlenségből ezúttal az ajánlattevők közül öt keresztény magyar ember volt és csak egy zsidó. Második meglepetés abban nyilvánult meg, hogy az ajánlattevők közül a zsidó cég ajánlata bizonyult a legdrágább­nak, aki métermázsánként 3.60­0-es áron volt hajlandó az ipartestület szükségletét el­látni. Ezzel szemben a többiek ajánlata mind­ezen ár alatt mozgott, például özvegy Szabó Mártonnéé 3.40, a gróf Károlyi fatelepé 3.35 P. volt. Az ügy érdemi­ részéhez még hoz­zátartozik az is, hogy a zsidó ajánlattevő áruja ellen súlyos kifogások hangzottak el. Az ipartestület bizottságának tagjai tisz­tába is voltak a tényállással és mindnyájan zsidó szállító, cég ajánlata ellen foglaltak ál­lást. A továbbiak már nem is érdekesek, mert meglepetésnek igazán nem lehet nevezni azt, hogy a fentiek ellenére Lakner Béla, az Ipartestület elnöke befolyására, az Ipartes­tület az egyetlen zsidó ajánlattevőnek, Feiler úrnak ítélte oda a szállítást, mint olyannak, aki „neki már régen szállít fát, s akivel ő nagyon meg van elégedve". A fentiekhez semmi kommentárt nem kell hozzáfűzni, legfeljebb azt, hogy ez nem a li­berális zsidó uralom évtizedei alatt, hanem 1939-ben, a nemzeti ébredés és a második magyar zsidótörvény idejében történt. PÉTAIN MARSALL ÉS PERSCHING AMERIKAI TÁBORNOK TÁNYÉRJAI 25 MÉTERNYIRE A FÖLD ALATT.­­ (Paris.) A Maginot-vonalak közelében földmunkát végző francia katonák egy üregre bukkantak, amelyből 25 méternyi mélybe vezet egy lép­cső. Az alsó helyiségben érintetlenül ott áll egy hatszemélyes asztal, amely meg volt te­rítve és drága porcellántányérok sorakoztak rajta. A poharakban különféle borok beszá­radt nyomait találták. Néhány szelet kőke­mény, kiszáradt kenyér is volt az asztalon. Csakhamar kiderült, hogy ebben, a földalatti kazamatában annak idején, a világháborúban nem kisebb személyek érkeztek, mint Pétain francia marsall és Pershing amerikai tábor­nok. Érdekes, hogy a belül kicementezett he­lyiséget sem egerek, sem földlakó férgek nem támadták meg. Még a képek is teljesen jó állapotban lógnak a kazamata falain, többek­­ között egy Aranyszabály, amely bizony büntetéseket tartalmaz az étkezési kihág­­ok ellen és a francia frontkatonák humor kedvéről tesz tanúságot.

Next