Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-05-21 / 27. szám
Hivatalos tudósítások. Görgei tábornok hadügyminiszer svábhegyi főhadiszállásáról május hó 15-ről 1849. következő tudósítást küldött a kormányhoz : Ma reggel 3 órakor Csepel szigetnél vert hidunk elrombolására az ellenség a budai lánczhídoszlopból 3 gyújtó, és 4 kővel terhelt rontóhajót bocsátott le a Dunán, de felállított őrségünk az ellenség szándékát megsejtvén, olly erélyesen járt el hivatásában,hogy a hajókat elfogva elsülyeszté. Rohlitz főhadnagy,mint kinek rettenthetetlensége, ügyessége s erélységének egyedül köszönhetni az ellenség káros szándékának olly szerencsés meghiúsítását, századost el jön előléptetve. Tegnap reggeli 5 órakor az ellenség Győrött állomásozó 7-dik hadseregünk előőrseit 3 osztály lovassággal megtámadta és Újfaluig visszanyomta, de meglátván érkező hadi segítségünket,hirtelen előbbi állomásába Ráróba visszavonult. Hír szerint Barrot és Fiedler dandárai Sopronyból Prágába vitettek vasúton, mivel, amint mondják, ott is forradalom ütött ki. Olaszhonból 1 ezred császár-ukranus, 1 osztály Windischgraetz-könnyűlovas, és 2 zászlóalj gyalogság érkezett vasúton Sopronyba. —• A császár-uklánusokkal összeütköztek már a mieink— melly alkalommal többen közülük hozzánk átjöttek, sokan a csatatéren maradtak és elfogattak. Görgei Ármin őrnagy elől Vogel desperatus Frankenbewegunggal a Yarin völgybe takarodott; a bányavárosok tehát felszabaditvák, s felszabaditvák egy az ellenséges seregnél tizszerte kisebb csapat által. Itten az ostromkészületek élénken folynak és végekhez közelednek. Bem altábornagy i. h. 12-kéről következő tudósítást küldött a hadügyministeriumhoz : Folyó hó 9-ről jelentén), hogy Fehértemplomra menendők. E hó iö-kén este odaérkeztem; seregeim két nappal előbb szállották meg azt. Károlyi alezredes kemény és jól vezénylett támadással tüntette ki magát. Az ellenségből 200 halva maradt s ugyanannyi esett foglyul. Feltűnő, miszerint e támadásnál mi egyetlenegy embert sem vesztettünk, mi onnan van, mert az ellenség, midőn magát egy lovasságunktól mint tüzéreinktől körülvéve látta, ellenállás nélkül futásnak eredt , huszárainknak tehát nem volt egyéb dolguk, mint a futamlókat szabdalni, üldöző tüzéreink pedig kartácscsal dolgozták le őket. Folyó hó 11-kén seregeimmel Szászka felé indulok. Petrillován mintegy 2000-re menő, s ágyukkal ellátott ellenségre találtunk. Mi azonnal erős támadást tettünk, az ellenséget megszalasztánk, s úgy jövünk a szászkai hídhoz. Az útvonal, melly Szlatináról ezen hídhoz vezet, s igen jól védhető, akadályul szolgált arra, hogy az ellenséggel egy időben érkezzünk a hidhoz, s ennél fogva ideje volt a hid egy részét elrontani, mi által két óra hosszáig, mig a közlekedést helyreállíthattuk, fel lettünk tartóztatva. Eközben az éj is beállott, s kénytelenek valánk a nélkül, hogy az ellenséget tovább kergethettük volna, Szászkán maradni. 106 Itt arról értesülünk, miszerint az egész ellenséges erő mintegy 4000 emberből áll 11 ágyúval s hogy Malkovszki tábornok parancsnoksága alatt vannak Puchner valamennyi hadcsapatai, s hogy azzal biztatta Malkovszki a lakosokat,miként mihamar békére számíthatnak, mert 120,000 orosz jövend segitségökre, kikből már 80,000 Erdélybe be is tört stb. A mint azonban 3 óra tájban első ágyuszónkat hallá, kocsira ült, s szándékának azon nyilvánításával, hogy megsemmisítésünkre összes erejét akarja egybe vonni, Mehadiára hajtatott. Elutazása előtt tiszteit helytállásra mindenkép buzdítgatta, mondván, hogy néhány nap alatt megérkezik az orosz segítség. De úgy látszik, miszerint serege, melly Szászkán volt, nem igen bízott meg ez ígéretben, mert a nélkül hogy előcsapata visszaérkeztét bevárná, odább állott s Mehádiára követte tábornokát. Szászka bevétele financziális tekintetben is igen nagy fontosságú. Vécsey tábornok úrtól május 14-től a kormányzó úrhoz e következő tudósítás érkezett. Mihala Temesvár elővárosát foglaló osztályomtól ma délutáni 3 órakor érkezvén jelentés, hogy túlnyomó erővel a várból megtámadtatott, egy osztály lovasságot segítségül küldék, egyúttal girodai balszárnyamnak a gyárváros megtámadását s bevételét meghagyám, 6 óra tájban a 6-or erősebb ellen Mihalától derék Lovassy kapitány vezénylete alatt a 49. r.alj egyetlen százada s egy csajka ágyú által több halott s sebebesült vesztésével a várba visszavereték; részünkről 4 vitéz esett el. Miglen az ellenség az oldalon visszaveretteték,a rendelt támadás az ellenkező irányban a gyárváros felé intézteték, és ezen előváros 7 óra tájban a 29-ik zászlóalj által Asztalos vitéz őrnagy vezénylete alatt romimmal beveteték, és a két 7.alj és 6 ágyú erősségű ellenség a várba szoríttaték. Előnyomulásunk az oldalon olly heves volt, hogy ellenségünk az elővárosban ágyúit alig használható; vesztettünk egy embert, ellenben számit az ellen 30 halottat, számos sebesültet; foglyunkká lett 12 Sivkovics, több fegyver birtokunkba jutott. E diadaloknak aztán nyomatékos nyereménye hogy a Temesvárat vízzel ellátó gépnek általam rendelt megsemmisítése sikerülhetett. — Most Temesvár tökéletesen ezernirozva van, a legjobb szellemtől lelkesített seregünk előőrsei pedig a várbeli ágyuk hatáskörén belől állanak, 15-én reggeli 5 órakor. Az ellenség a tegnap vallott kudarcot megboszulandó, az elővárosokat keményen bombáztatja, 11 órakor. A bombázás eddig s hihetőleg jövőre is sikernélküli. Hatvani Imre, szabadcsapatos seregparancsnok Abrudbányáról f. évi május 7-, 9- és 11-ről következő tudósításokat küldött a kormányzóhoz. Tegnapi felterjesztésemben előadtam az indokokat, mellyek azon elhatározásra bírtak, hogy Abrudbányát — nem várva Drágos képviselő alkudozása végét, — utasításom szerint, jóra, roszra elkészülten megtámadjam. És tegnap reggel 5 órakor csakugyan ki is indultam Abrud felé. A mihelei sánczokban tartózkodó 6 — 700 lázadót szétvertem, kik eszeveszetten futottak s kerestek menedéket a rengetegekben; az útközben és a hegyeken tanyázó ellenséges csapatokat szerencsésen puskalövés nélkül megriasztottam, s éjjel 11 órakor Abrudra szerencsésen bevonultam. A városhoz közel megjelent előttem a város főbírája, s jött Drágos képviselő is, azt adván elő, hogy a béke megvan, s az oláhok le fogják tenni ellenséges fegyvereiket, egyszersmind arra szólítottak fel, hogy seregemet azért, mert a lázadók nagyon félnek, a város alatt szállítsam táborba. Én ezt visszautasitom. Midőn a város alá ért seregem, leírhatatlan lelkesedés lármája közt szaladt felém a várban nyomorgatott magyarság apraja és nagyja, sírva panaszolni a méltatlanságokat, miket fél év óta Butyán és Jánk vad csordáitól szenvedni kénytelenittettek. A városban a magyarok zokogtak és sírtak,az oláhok közt pedig sik csend uralgott, ez nekem nem tetszett. Később sejtelmem valósult. Jánk az abrudi oláhok fegyveres részével Topánfalvára szökött. Felviradván a mai napra, a fegyverek beadása iránt szigorú rendeletet bocsátottam, eredménye e rendeletnek csekély. Jánk Topánfalva felé mint értesülés nagy tömeget gyűjt, s egyesülve Bálint Simon és Axentin oláhvezérekkel, készül ellenem s Abrudbánya ellen, — de ezen híreket Drágos képviselő úr azzal czáfolja, hogy az nem történhetik, mivel már tegnap délután Jánk is a magyar hűségre az általa tartott népgyűlésen megesküdött, s a fegyver letevését megígérte. Mi fog történni még ma éjjel, holnap megmandom. Május 9-ről. Sejtelmeim nem csatának, Drágos képviselő úr működésének, az oláhok lecsendesítésének semmi sikere. Akadtak ugyan népszerűséget vesztett haramiafőnökük , kik a magyar kormány iránt hódolatukat nyilvánítók, de csak azért, hogy a kormányzó úr válaszlevelével személyüket a megérdemlett büntetés alól kivonják, s rablott kincseik birtokában kinevessék a magyar nagylelkűséget, — de a népet, melly kormányzatuk alatt áll, viszszaadták a polgári háború iszonyainak, melly féktelen rohamában kettős dhilivel kezd ismét pusztitani ott, hol a boszuállás fegyvere nem villog. E nép sokkal butább, mint hogy a szabadság szózatát megértse, sokkal gyávább, mint hogy becsületes csatát vívhasson, sokkal kegyetlenebb, mint hogy fegyvertelen vagy ártatlan csecsemőt dühének fel ne áldozzon. Jánk, a havasok királya — miként ő magát nevezi — jöttem hírére az abrudbányai oláh nemzetőrség nagy részével Topánfalvára szökött, s már ma déltájban a vöröspataki hegylánczon gyülöngtek a lázadók, s a múlt éjjel oda rendelt 70 emberemet bekerítette. — tüstént küldöttem segélyt, kik velök csatlakozva a lázadók temérdek