Reggeli Hirlap, 1925. február (34. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-18 / 39. szám

XXXIV. évfolyam, 39. sz„ Miskolc,”1925 február hó 18 szerda A­LMI POLITIKÁNK Centennárium Egy esztendeje ült, a megünneplésre csak­ugyan méltó centennáriumokat a magyar nemzet. Petőfi után kisebb csillagok, most pedig ime a magyarság egy másik világnagy­sága, Jókai Mór áll az ihletett emlékezés kö­zéppontjában. A lánglelkű regényíró centen­­náris ünnepségei kezdődtek országszerte a mai napon. És ha szétnézünk az ünneplő tö­megekben,­az első sorokban látjuk a mai rend­szer legexponáltabb vezéreit és híveit. Ők ün­nepelnek a leghangosabban. Ők mutatnak a legszélesebb gesztusokkal a nagy író példány­képül odaállított alakjára. Ők sajátítják ki az ünnep megrendezésének dicsőségét- ők a bün­tető novella leglelkesebb hívei, a sajtó és gyülekezési szabadság béklyóba szorítói, a reakciós Magyarország előharcosai. Mintha Jókai Mór és nagyszerű társai az ő eszménye­ikért küzdöttek volna 1848-ban. Mintha soha­sem nyomatták volna ki azokat a pontokat, amelyeknek élén ez a felírás díszlett: mit kí­ván a magyar nemzet? Hogy mit kívánt akkor, az ma is egy égő vágy csupán. Hogy a jogegyenlőséget, hogy a teljes szabadságot, hogy az egyenlő és arányos teherviselést kívánta és legfőbb követelmény­ként szögezte le a parlamentáris kormányza­tot, az nem akadályozza a legsötétebb reakció híveit abban, hogy a saját eszméik letétemé­nyeseként ünnepeljék azt a Jókai Mórt, aki Petőfi Sándor leghűségesebb társa volt a de­mokratikus vívmányokért folytatott diadalmas harcban. Igaz, hogy az 1848 ban volt és azóta 1925-öt írunk, Magyarország legszomorúbb korszakát, ma tehát itt sok mindent szabad. Szabad min­denekelőtt, elferdíteni a negyvennyolcas hagyo­mányokat. Szabad úgyis magyarázni a dolgo­kat, hogyha Petőfi és Jókai ma élnének, okvet­lenül az ő elveiket hirdették volna. Amit bizo­nyítani nem lehet, azt ma állítani divat. Amit ugyanis állít az ember, annak bizonyítását amúgy sem engedik meg. Jókai Mórnak aranyos humora, plasztikus magyar nyelve mellett legkimagaslóbb képes­sége a fantázia volt. Soha színesebb fantáziát, szárnyalóbb képzeletet nem produkált sem a magyar, sem a világirodalom. Minden technikai csoda megálmodója azonban aligha tudta volna megálmodni a mai konstellációkat. A huszadik század regényében nem szerepel tudtunkkal sem Bethlen István gróf erdélyi taktikája, se Wolff Károlyék fajvédelme, sem az az adózási rendszer, amelynek koronája a forgalmi adó. Ilyesmit a legdusabb fantáziájú regényíró kép­zelete sem szülhetett meg. Ezeket a rettentő dolgokat át kell élni, hogy az ember ✓TpX kellő keserűséggel emlékezhessen Jókaiék IKHI ideális korszakára.­­kJn­ P TÁRCAJEGYZETEK Jókaiék huszonhárom éve Centennáriumok és egyéb jubileumok gö­rögtüzes csillogásában keletje van a szépen kihegyezett mondatoknak, szivárvány színű jelzőknek és a bombardós pátosznak. Most fel lehet venni a diszmagyart és a szalon ruhát, lehet diszközgyűlésezni, diszelőadá­­sozni, ódákat szavalni. Most mindent lehet, ami gesztus és tremoló, most mindent sza­bad, ami külszín és szereplés és most min­den kell, ami Jókai örökégő sugárkévéjéből egy kis fényt lop a jólfésült szereplők és szerepeltetők szerény koponyájára.­­ De vannak azért, akik meghúzódnak a csinadrattás napok alatt Jókai könyvei kö­zött és a fórum szédítő ünnepi zsivaja helyett beletemetkeznek a múlt idők tör­téneteinek tanulmányozásába. A hivatásos ünneplők kint ünnepelnek az utcán, dong a nagydob és csattan a cintányér, míg a le­függönyzött szobák mélyén szerető kezek­ben kinyílnak a rongyosra olvasott kötetek. Mert Jókait nemcsak ünnepelni, de szeretni is lehet­. Olvasom a 48-as márciusi napok történe­tét és az egykorú metszeteken látom a hu­szonhároméves Jókai husszakálú jakobinus fejét. Nézem a többi képet ebből a korból, illusztrációk, festmények, rajzok a fiatal Jókai úrról, aki már eldobta neve végéről az ipszilont és úgy dörög a zsarnok önkény ellen, hogy a mai rendőrgépezet haladékta­lanul internálná érte. Érdekes, szép feje volt a huszonhároméves oroszlánszívnek, dús szőke haja megkoronázta finom, fehér arcát és magas, sima homloka mögött a ta­vaszi friss lázak öröme harsant. Nézem, görbe jurátus kardot hordott, kezében pa­pírtekercs, rajta a népakarat tizenkét pontja. A huszonhárom év megreszkette­tő, dús, telivér fiatalsága lobog a két ibolyakék szemben: szerelmes a szép teátristanőbe és szerelmes a szabadságba. Az elkényeztetett nemes fiú, a jól indult, beérkezőfélben levő fiatal író a huszonhárom év szent jogán az új világ harcosa, a magyar forradalom ka­tonája. A huszonhároméves „mesemondó“ a felzsendült márciusi tavaszban kiment a barrikádra történelmet csinálni, mert a többi huszomháromévessel nem lelte helyét abban a korban, ahol a sötét elnyomás, a vak reakció fojtogatott egy szerencsétlen nemzetet. A huszonhároméves Jókai ebben az időben­­sutbavágta a szépmivű mesekró­­tollat és pennáját vitriolba mártotta, hogy tüzelő vezércikkeket írjon. * A huszonhárom év sok mindenre kötelez­és Jókai Mór megfelelt évszámainak. Akkoriban is akadtak vénhedt aulikusok és templomos foltozóvargák, vagy ijedős lóvasúti ellenőrök, akik gyűlölködő ököl­­szorítással kísérték a márciusi láz huszon­­háromévesei döngő léptű seregének revolu­­cióját. De akkor helyükön álltak a huszon­háromévesek. A huszonhároméves Jókairól ma alig­ szólnak az emberek, mert a huszonhárom­­éves Jókaiból nem lehet festett pléhbál­­ványt csinálni. A nedves és ragadós polip­karok ünnepi ölelésükkel benyálkázzák a komáromi árvaszék pénztárosának ma száz­esztendeje született fiát és a tósztek jóla­kott zűrzavarából nem harsog ki egyetlen hang, amely éljen kiáltana a forradalmi kokárdás népharcosra. A kegyes orációk körüldönghetik a száz megírt kötetet, nem árt nekik, mint a méznek sem árt, ha mellé­­írnak egy cédulát, hogy édes. A száz kötet közkincs, mindenkié, azoké is, akik most nem ünnepelnek.• Mert akik most nem ünnepelnek, azok szomorú emberek és reménytelenül forgatják fejüket jobbra balra: hol vannak a huszon­­háromévesek ? Hol az ünnepelt szabadság­hős ifjonti serege, március idusának roham­csapata ? Akkorában a tányérsapkát Pas­­kievics muszkái hordták, akik már készü­lődtek Segesvár felé és a magyar huszon­­háromévesek nem a sötét utcák gyanútlan, járókelői fején forgatták a gummibotot, hanem szuronyt forgattak nyílt ütközetek­ben, ahol vissza is lőttek a harcosra. Jókai huszonhárom évesei most otthora maradnak a száz kötet mellett és sóhajtva olvassák a márciusi forradalom történetének ragyogó lapjait. Ez a tábor majd akkor ünnepli a fórumon Jókait, mikor „a nagy mesemondó“ tizenkét pontja élő valóság lesz Nagymagyarországon. Farkas Lajos Kötelezi-e még Beniczky Ödönt hivatali titoktartás a Somogyi-Bacsó gyilkosainak felfedése ügyében ? Fajvédők Sütik a kisgazdák ellenzéki mozgalmát­­• A demokratikus szövetség nem gondol a passzivitás feladására — Bethlen szerdán nyilatkozik genfi útjáról és Magyar­­ország külpolitikai helyzetéről . Az ellenzéki biok erélyesen követeli Bethlentől, hogy a Somogyi-Bacsó ügyben oldja fel Beniczky Ödönt a hivatali titoktartás­­ alól Az ellenzék Jókai-ünnepélyen fogja (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztő­sége jelenti.) A politikai helyzetben­­teljes a változatlanság és a legutóbbi napok óta semmi sem történt, hogy a parlamenti vál­ság, amely már hónapok óta tart, valamely megoldást nyerjen. A költségvetés vitája előreláthatólag két hetet vesz igénybe, ez­után a mentelmi ügyeket, köztük a Rupertét is tárgyalás alá veszik. A nemzetgyűlés ez­után tárgyalni fogja az apropriációs tör­vényjavaslatot, amelynek tárgyalása négy hetet vesz igénybe. Egyébként politikai kö­rökben nagy érdeklődéssel várják Bethlen szerdai nyilatkozatát a genfi útjának ered­ményét illetőleg, amelyet Beck Lajos inter­pellációjára adandó válasz alkalmával fog ré­szletesen kifejteni. A miniszterelnök ez al­kalommal nemcsak a mezőgazdasági hitel kérdésében fog válaszolni Beck Lajosnak, hanem Magyarország külpolitikai helyzetét is ismertetni fogja, valamint a belpolitikai helyzetet azon vonatkozásiban, amelyeket a külföldi tapasztalatai révén tett. A passzivitásban levő ellenzék körében jó­formáin­ semmi változás. Az ellenzék a leg­­messzebbmenőleg kész a passzivitást tovább­­­­ra is föntartani mindaddig, amíg a saját be­látása szerint elérkezettnek látja az időt a parlamenti harc fölvételére. Előreláthatólag ez csak a választójogi törvényjavaslatnak a plénum elé kerülése időpontjában következik be, amidőn az ellenzék minden körülmények­­ között fölveszi a harcot a titkosság érdeké­­­­ben. Erre annál nagyobb reménye van az el­­­­lenzéknek, mert a kisgazdák akciójának min­­­­den cáfolat ellenére is mutatkoznak az ered­­­­m­ényei. Ma ugyan politikai körökben cá-­­­folni igyekeztek a kisgazdák mozgolódását,­­ de éppen az egységes párt kebelében tudatá­­­­ban vannak annak, hogy a kisgazdák elha­­­­tározását nagyban fűtik a fajvédő politiku­sok, akik biztosra veszik, hogy a kisgazdák­­ velük lépnek szövetségre, amennyiben a­kar­ tájékoztatni az országot álláspontjáról hánynál nem tudják céljaikat elérni. A demokratikus blokk intéző bizottságaa keddi ülésén az általános politikai helyzettel foglalkozott és leszögezte, hogy az aktivitás feltételének időpontját még nem látja elér­kezettnek. Elhatározta továbbá a demokrati­kus blokk, hogy a nemzetgyűlés Jókai-ünne­­pélyétől elkülönítve, a maga részéről is na­gyobb Jókai-ünnepélyt rendez, amelyet föl­használ arra, hogy politikai tekintetben az ország közvéleményét az ellenzék elhatáro­zásáról és elfoglalt álláspontjáról tájékoztas­sa. Megbotránkozását fejezte ki a demokra­tikus szövetség a szentesi politikai gyűlés betiltása miatt és annak a fölfogásnak adott, kifejezést, hogy a kormányzati tényezők ilyen erőszakos akciója egyáltalában nem al­kalmas arra, hogy a helyzetet az ellenzék és a kormány között enyhítse. Legérdekesebb része a demokratikus blokk intézőbizottsága keddi ülésének az volt, amelyben a Somogyi- és Bacsó-gyilkosság, ügyével foglalkoztak. Amint más helyen a Reggeli Hírlap közli, Beniczky Ödön éppen, az ötéves évforduló alkalmából részletes nyi­latkozatot tett, amelyben rámutatott ennek a még titokban maradt gyilkosságnak egyes részeire. Ez a körülmény is arra az elhatáro­zásra vezette a demokratikus szövetséget, hogy erélyes akciót indít, ebben az ügyben.. Néhány nappal ezelőtt a sajtóban hosszú tudósítások jelentek meg arról a csatáról, amely ezen kérdés körül kifejlődött. A kor­mányhoz közelálló tényezők oda nyilatkoz­tak, hogy Beniczky Ödönnek semmiféle szüksége nincs arra, hogy a kormány­­a hiva­tali titoktartás alól fölmentse ,és ennek meg­­felelőleg szabadon pertraktálhatja a kérdés minden egyes részletét. Ezzel szemben ellen­zéki körökben kijelentették, sőt maga Be­­niczky Ödön is úgy nyilatkozott, hogy a ti­toktartás kötelezettsége rá nézve fönnáll. Elmondotta Beniczky azt is, hogy már több Lapunk mai száma 12 oldal. Ára 3000 korona

Next