Mohácsi Hirlap, 1922 (12. évfolyam, 1-55. szám)
1922-05-14 / 20. szám
TÁRSADALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: INKEI JÓZSEF Előfizetési ára: Egy évre...............................150 korona. Félévre......................................75 „ Negyedévre .........................31 „ Szerkesztőségi telefonsz. 5. Kiadóhivatali telefonszám 67. Megjelenik minden vasárnap. Száma: 3 korona. Hirdetések árszabás szerint A drágaságot kortesfogásnak akarják kihasználni a kormány ellen azok, akik tulajdonképen előidézői a rohamosan emelkedő drágaságnak. A kormány eddig is éles ellentétben állott azokkal a tényezőkkel, melyek a nagy tőke segítségével kiuzsorázni igyekeznek a termelőt és a fogyasztót egyaránt. Nem lesz érdektelen, ha rámutatunk most a választások idején a hirtelen magasra szökő árakra és azok okaira, amelyek a megélhetést szinte lehetetlenné teszik. Magyarország gazdasági válsággal küzd. A forradalmak és megszállások által kifosztott ország csonka határaiban a gazdasági szükségletek legelemibb feltételei nélkül csak tengődik és csupán a mezőgazdaságra, a földre támaszkodhatik.A Magyarországon termelt iparcikk nem elegendő s igy országunk ipari cikkben behozatalra szorul. A behozott ipari cikket külföldi áron vásároljuk, melyhez a vámot és a kereskedő hasznát hozzászámítva, hazánk területén forgalomba kerülő iparcikk legtöbb esetben túlhaladja a külföldi árakat, ezzel szemben a belföldön forgalomba kerülő mezőgazdasági termény és élelmiszer ára jóval a külföldi árak alatt állnak. Hogy mégis megélhetési nehézségekkel küzdünk az annak tulajdonítható, hogy itthon lelketlen spekuláció folyik a terménykereskedelem terén. Egy heves megyei újságból olvassuk, hogy lelketlen gabonavigécek agyon ijesztgetik a népet pénzdevalvációval, állami erőszakkal és egyébbel, mikor pedig az együgyű emberek jól megpuhultak, megveszik tőlük előre az idei termést, ami még alig arasznyira bújt ki a földből. Általában 4000 koronáért kötik le az ideibúzatermés métermázsáját, melyre nagy foglalókat adnak, így az úgynevezett szabadforgalmi búzát a pesti nagy gabonacégek előre összevásárolják s igy valóságos gabonamonopóliumhoz jutnak. Ősszel aztán ők csinálnak árakat, de uzsoraárakat a boldogtalan fogyasztók rovására. Ezek persze a kis gazdákat és az államot szidják, de arra nem gondolnak, honnan terem Pesten az a rengeteg sok multimilliomos, aki a színházakban, kabarékban kiállítja gyémántoktól ragyogó feleségét s akiknek leányai térden felül látható selyemharisnyákban és szilszkin bundákban kényeskednek. A mezőgazdasági érdekeltségekre támaszkodó kormány, amely azonkívül erősen keresztény és nemzeti is, nem tetszik bizonyos merkantilista köröknek, de nem tetszik a nagybankok és a nagyiparnak sem, mert hisz a kormány éppen a kisemberek boldogulását tűzte ki programmjául. A nagybankok, nagy iparvállalatok most a választások előtt kortesfogásnak használják fel a tőkét. A mostani választásokon a kis és nagy tőke vív élethalálharcot. Azok a körök, melyek milliós hasznokat vágnak zsebre a magyar dolgozók munkájából és úgy a termelőt, mint a fogyasztót kiuzsorázzák, annyira lelkiismeretlenek, hogy jól megfizetett újságjaik útján az általuk támasztott nyomort akarják politikai fogásnak használni a kormány ellen. Legyünk résen! TÁRCZ A. Az iskola erkölcsi és nemzeti hivatása a mai viszonyok között. Irta és felolvasta a Mohács kerületi tantestület 1922. évi április hó 27-én Mohácson tartott értekezletén Faragó Gábor tanító. Szedánt és Königrätzet a német iskolamesterek nyerték meg, — mondta Bismarck. Megnyerték azzal, hogy kultúrát, hazafiságot, munkaszeretetet és polgári becsületességet neveltek bele a kezükre bízott generációkba. Mert a német államférfiak korán megértették, hogy a birodalom sorsa és jövője mindenkor polgárainak jellemétől függ és hogy a nemzetek mindig aszerint boldogulnak, amint a gyermekekből férfiakat, vagy bábokat fejleszt a nevelés. Nincs hát és nem is lehet fontosabb feladata a közoktatásügynek, mint a gyermekeknek mennél tökéletesebb, intenzívebb és nemzeti szellemben való nevelése. A «Magyar Tanítók és Tanárok Nemzeti Szövetsége» a kormányhoz intézett kiáltványában rámutatott arra, hogy a kormánynak mik volnának a kötelességei, hogy a nagy célt, a feltámadást hogy érhetné el a népiskola által. Nem az a legfontosabb, hogy iskola legyen, hanem az, hogy ebben az iskolában, ha már van, magyar nemzeti lelket, keresztény tudást és jellemet öntsenek a gyermekekbe. Szükséges ez azért, mert még sok olyan vincellér sáfárkodik az Úr szellejében, akik ezt a nagy, magasztos célt vagy nem akarják, vagy nem bírják, mert szívük mást sugall, vagy restek magukévá tenni. Kant mondja egy helyen, hogy azoknak a férfiaknak, akik a nevelés terveit készítik, azt az alapelvet kell szemük előtt tartaniuk, hogy a gyermeket nem a jelennek, hanem az emberiség boldogabb jövőjének kell nevelni. A jelen történelmi nagy időkben ezt a tanácsszerű gondolatot talán mi magyarok fogadhatjuk el, akikre a történelmi élet kínja valamennyi nemzet közül legsúlyosabban nehezedik reánk. Igaz ugyan, hogy a nagy világégés követelte szellemi, erkölcsi, anyagi és véráldozat egyaránt senyvesztett, gyengített minden nemzetet, mégis csak nekünk, magyaroknak juttatott a sors egy olyan történelmi pillanatot, amelyben egy évezrednyi élet után egész jelenünk összeomlott. A világháború sújtotta nemzetek közül valóban csak mi tudjuk, hogy mit jelent az, ha egy rettenetes világégés után kísértetek tánca tapos el egy nemzetet, annak minden még megmaradt erkölcsi, szellemi és anyagi javát... Valóban, nem csak jelenünk, de jövőnk felett is kétségbe kellene esnünk, ha történelmi megpróbáltatásunk közepette nem a jó Isten kegyelmére gondolnánk, hanem benne bizakodnánk. Mi magyarok történelmi távkőnél állunk. Nekünk, agyongyötört lelkünkkel, halálra sebzett testünkkel, valóban új történelmi életet kell kezdenünk. És hol kezdjük el az új építést, hol rakjuk le az új alapokat ? Erre a feleletünk az, hogy a népiskolában, mert a népiskola készíti elő a gyermeket az életre, tehát a népiskolába kell a gyermeket azzá nevelni, amilyenné szeretnénk, hogy legyen és amely nevelés biztosítaná a jövőbe vetett erős bizalmunkkal egyetemben, hogy ezt a szerencsétlen, megtépázott, porba tiport nemzetet feltámassza, nemzeti érzés tekintetében nagygyá, erőssé és hatalmassá tegye, hogy így aztán Nagymagyarország határain, a Kárpátokon a magyar trikolor lenghessen. A magyar nemzet sem kint, sem bent senkinek sem akar többé szekértolója lenni. Népünket arra a józan és erkölcsös önzésre kell tanítanunk, amelyre már Széchényi is figyelmeztetett bennünket. Keresztény magyar népünket arra kell tanítanunk, hogy Választási mozgalom. Dr. Prakator Tamás vasárnap Bár, Cseledoboka, Hercegszabar és Kisnyárád községeket látogatta meg és tartott programmbeszédet. Bárban a jelölt után Hoffmann Ádám nagynyárádi és Entwert Péter sombereki kisgazda beszéltek. Különösen nagy hatást váltottak ki azzal, hogy kimutatták, hogy a pártonkívüli Mirbach-párt programm és elv nélküli párt, mely nem tud egyebet, mint valótlan állításokkal dr. Prakaturt és az egységes pártot rágalmazni. Cseredobokán biztosították a jelöltet, hogy egyetlen szavazatot sem kapott Mirbach. Hercegszabaron a jelölt és Hoffmann Ádámon kívül még a helyi párt elnöke beszélt, aki hangsúlyozottan kiemelte, hogy Hercegszabar választói ép úgy, mint 1910. és 1921. években is a leg