Mohácsi Hirlap, 1922 (12. évfolyam, 1-55. szám)

1922-05-14 / 20. szám

TÁRS­ADALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: INKEI JÓZSEF Előfizetési ára: Egy évre...............................150 korona. Félévre......................................75 „ Negyedévre .........................31 „ Szerkesztőségi telefonsz. 5. Kiadóhivatali telefonszám 67. Megjelenik minden vasárnap. Száma: 3 korona. Hirdetések árszabás szerint A drágaságot kortesfogásnak akarják kihasználni a kormány ellen azok, akik tulajdonké­pen előidézői a rohamosan emelkedő drágaságnak. A kormány eddig is éles ellen­tétben állott azokkal a tényezőkkel, melyek a nagy tőke segítségével ki­­uzsorázni igyekeznek a termelőt és a fogyasztót egyaránt. Nem lesz érdektelen, ha rámuta­tunk most a választások idején a hirtelen magasra szökő árakra és azok okaira, amelyek a megélhetést szinte lehetetlenné teszik. Magyarország gazdasági válsággal küzd. A forradalmak és megszállások által kifosztott ország csonka határai­ban a gazdasági szükségletek legele­mibb feltételei nélkül csak tengődik és csupán a mezőgazdaságra, a földre tá­­maszkodhatik.A Magyarországon termelt iparcikk nem elegendő s igy országunk ipari cikkben behozatalra szorul. A be­hozott ipari cikket külföldi áron vásá­roljuk, melyhez a vámot és a keres­kedő hasznát hozzászámítva, hazánk területén forgalomba kerülő iparcikk legtöbb esetben túlhaladja a külföldi árakat, ezzel szemben a belföldön forgalomba kerülő mezőgazdasági ter­mény és élelmiszer ára jóval a kül­földi árak alatt állnak. Hogy mégis­­ megélhetési nehézségekkel küzdünk az­­ annak tulajdonítható, hogy itthon lel­ketlen spekuláció folyik a terményke­reskedelem terén. Egy heves megyei újságból olvas­suk, hogy lelketlen gabonavigécek agyon ijesztgetik a népet pénzdeval­­vációval, állami erőszakkal és egyéb­bel, mikor pedig az együgyű emberek jól megpuhultak, megveszik tőlük előre az idei termést, a­mi még alig arasz­nyira bújt ki a földből. Általában 4000 koronáért kötik le az idei­­búzatermés métermázsáját, melyre nagy foglalókat adnak, így az úgynevezett szabadfor­galmi búzát a pesti nagy gabonacégek előre összevásárolják s igy valóságos gabonamonopóliumhoz jutnak. Ősszel aztán ők csinálnak árakat, de uzsora­árakat a boldogtalan fogyasztók rová­sára. Ezek persze a kis gazdákat és az államot szidják, de arra nem gon­dolnak, honnan terem Pesten az a rengeteg sok multimilliomos, a­ki a színházakban, kabarékban kiállítja gyé­mántoktól ragyogó feleségét s akiknek leányai térden felül látható selyemha­risnyákban és szilszkin bundákban kényeskednek. A mezőgazdasági érdekeltségekre támaszkodó kormány, amely azonkívül erősen keresztény és nemzeti is, nem tetszik bizonyos merkantilista körök­­nek, de nem tetszik a nagybankok és­­ a nagyiparnak sem, mert hisz a kor­­­­mány éppen a kisemberek boldogulá­­­­sát tűzte ki programmjául. A nagybankok, nagy iparvállalatok most a választások előtt kortesfogásnak használják fel a tőkét. A mostani vá­lasztásokon a kis és nagy tőke vív élethalálharcot. Azok a körök, melyek milliós hasznokat vágnak zsebre a magyar dolgozók munkájából és úgy a termelőt, mint a fogyasztót kiuzso­­rázzák, annyira lelkiismeretlenek, hogy jól megfizetett újságjaik útján az ál­taluk támasztott nyomort akarják po­litikai fogásnak használni a kormány ellen. Legyünk résen! T­Á­R­C­Z A. Az iskola erkölcsi és nemzeti hivatása a mai viszonyok között. Irta és felolvasta a Mohács kerületi tantestület 1922. évi április hó 27-én Mohácson tartott értekezletén Faragó Gábor tanító. Szedánt és Königrätzet a német iskola­­mesterek nyerték meg, — mondta Bismarck. Megnyerték azzal, hogy kultúrát, hazafiságot, munkaszeretetet és polgári becsületességet neveltek bele a kezükre bízott generációkba. Mert a német államférfiak korán megértet­ték, hogy a birodalom sorsa és jövője min­denkor polgárainak jellemétől függ és hogy a nemzetek mindig aszerint boldogulnak, amint a gyermekekből férfiakat, vagy bábo­kat fejleszt a nevelés. Nincs hát és nem is lehet fontosabb feladata a közoktatásügy­nek, mint a gyermekeknek mennél tökélete­sebb, intenzívebb és nemzeti szellemben való nevelése. A «Magyar Tanítók és Tanárok Nem­zeti Szövetsége» a kormányhoz intézett kiált­ványában rámutatott arra, hogy a kormány­nak mik volnának a kötelességei, hogy a­­ nagy célt, a feltámadást hogy érhetné el a népiskola által. Nem az a legfontosabb, hogy iskola legyen, hanem az, hogy ebben az iskolában, ha már van, magyar nemzeti lelket, keresztény tudást és jellemet öntse­nek a gyermekekbe. Szükséges ez azért, mert még sok olyan vincellér sáfárkodik az Úr szellejében, akik ezt a nagy, magasztos célt vagy nem akarják, vagy nem bírják, mert szívük mást sugall,­­ vagy restek magukévá tenni. Kant mondja egy helyen, hogy­ azoknak a férfiaknak, akik a nevelés terveit készítik, azt az alapelvet kell szemük előtt tartaniuk, hogy a gyermeket nem a jelennek, hanem az emberiség boldogabb jövőjének kell nevelni. A jelen történelmi nagy időkben ezt a tanácsszerű gondolatot talán mi magyarok fogadhatjuk el, akikre a történelmi élet kínja valamennyi nemzet kö­zül legsúlyosabban nehezedik reánk. Igaz ugyan, hogy a nagy világégés követelte szellemi, erkölcsi, anyagi és véráldozat egy­aránt senyvesztett, gyengített minden nem­zetet, mégis csak nekünk, magyaroknak jut­tatott a sors egy olyan történelmi pillanatot, amelyben egy évezrednyi élet után egész jelenünk összeomlott. A világháború sújtotta nemzetek kö­zül valóban csak mi tudjuk, hogy mit jelent az, ha egy rettenetes világégés után kísér­tetek tánca tapos el egy nemzetet, annak minden még megmaradt erkölcsi, szellemi és anyagi javát... Valóban, nem csak jele­nünk, de jövőnk felett is kétségbe kellene esnünk, ha történelmi megpróbáltatásunk közepette nem a jó Isten kegyelmére gon­dolnánk, ha­nem benne bizakodnánk. Mi magyarok történelmi távkőnél ál­lunk. Nekünk, agyongyötört lelkünkkel, ha­lálra sebzett testünkkel, valóban új törté­nelmi életet kell kezdenünk. És hol kezd­jük el az új építést, hol rakjuk le az új alapokat ? Erre a feleletünk az, hogy a nép­iskolában, mert a népiskola készíti elő a gyermeket az életre, tehát a népiskolába kell a gyermeket azzá nevelni, amilyenné szeret­nénk, hogy legyen és amely nevelés bizto­sítaná a jövőbe vetett erős bizalmunkkal egyetemben, hogy ezt a szerencsétlen, meg­tépázott, porba tiport nemzetet feltámassza, nemzeti érzés tekintetében nagygyá, erőssé és hatalmassá tegye, hogy így aztán Nagy­­magyarország határain, a Kárpátokon a ma­gyar trikolor lenghessen. A magyar nemzet sem kint, sem bent senkinek sem akar többé szekértolója lenni. Népünket arra a józan és erkölcsös önzésre kell tanítanunk, amelyre már Széchényi is figyelmeztetett bennünket. Keresztény ma­gyar népünket arra kell tanítanunk, hogy Választási mozgalom. Dr. Prakator Tamás vasárnap Bár, Cseledoboka, Hercegszabar és Kisnyárád községeket látogatta meg és tartott programm­­beszédet. Bárban a jelölt után Hoffmann Ádám nagynyárádi és Entwert Péter som­­bereki kisgazda beszéltek. Különösen nagy hatást váltottak ki azzal, hogy kimutatták, hogy a pártonkívüli Mirbach-párt programm és elv nélküli párt, mely nem tud egyebet, mint valótlan állításokkal dr. Prakaturt és az egységes pártot rágalmazni. Cseredobokán biztosították a jelöltet, hogy egyetlen szava­zatot sem kap­ott Mirbach. Hercegszabaron a jelölt és Hoffmann Ádámon kívül még a helyi párt elnöke beszélt, aki hangsúlyozottan kiemelte, hogy Hercegszabar választói ép úgy, mint 1910. és 1921. években is a leg­

Next