Moldvai magyarság, 1995 (6. évfolyam, 56-64. szám)

1995-05-01 / 60. szám

A KLÉZSEI PERZSSZAG Klézsén a csángószövetség autójából kirámolt újságok és könyvek elhamvasztásakor nem csak papír égett. A kultúra, a szellem húsába harapott a tűz: gyermekmesék, Mosó Masa mosodája fogott lángot, a Zengő ábécét lapozta fel a veres kakas, megégett a Háromszék másfél száz falinaptárán a lész­­pedi csángó Zsuzsi és Andris széki, torockói, csíkszent­­domokosi, kézdivásárhelyi és többi társaikkal együtt. Égett tulajdonképpen a Moldvai Magyarság, az újság, de meg­­perzselődött a hitükért, kultúrájukért, maradék nyelvük meg­mentéséért munkálkodók szándéka is. Ez szerencsére nem égő anyag. A középkori, majd a fasiszta és kommunista könyvmáglyákat idéző barbár indulat és cselekedet jelképes erejű, s ennek a böjtön bagzó tűznek perzsszaga messzebb ér, pernyéje messzebb száll, mint hinnők. Felfoghatjuk úgy is, hogy a könyvmáglyát rakó csángók önmagukat gyújtják fel, értelmezhetjük úgy is, hogy a történelem groteszk fintoraként eljanicsárosított népcsoport nem tud erről a maga megégetéséről. A középkori butaságban és a babonák világában megrekesztett emberek, miután az anyanyelvű iskoláztatás nemzetmegtartó ereje, hitük anyanyelvű gyakor­lása is elvétetett tőlük, a rájuk telepített vagy a magukból kitermelődött papi és világi potentátok (tisztelet minden kivételnek) azt a maradék csoportot is elrekesztik tőlük, akik nemzeti önismeretük törmelékeiből előkaparna­­k valamit. Belzebub fattyainak, az iskolák és a hit megrontóinak állítják be őket, sakálként ugatnak a holdra ha magyar szót hallanak, ha magyar betűt látnak. Hogy kik rakatják velük a könyvmáglyákat, kik vétetik elő velük a kapát, ásót, kik emeltetik ütésre az öklük, a klézsei történetből egyértelműen kitetszik. Ne fogja senki a véletlenre a szabadságjogok, a demokrácia moldvai megégetését. Az egységpártos parlamenti képviselő viselkedése, egyebek mel­lett, sok mindenről árulkodik. (Magyarok támadták meg a klézseieket.) Szólott ő más alkalmakkor is a moldvai magyar „diverziókról”. Okos gazda a szomszéd házát is védelmezi a tűztől. Ők nem ezt teszik, és csodálkoznak, ha — mint máskor is — Európa szemébe ugrik a szikra, s terjed a becsületük híre, mint a disznóbőr a tűzön. SYLVESTER LAJOS AKI A HARC MEZEJÉN MARADT Kötő Józsefet az RMDSZ művelődési- és egyházügyi alelnökét kérdeztük a klézsei eseményekkel kapcsolatban. — Kötő József volt az, aki a harc mezején maradt. Miért mentek Klézsére? — Megszületett az óhaj, hogy legyen az összcsángó magyarságnak egy legi­tim érdekképviseleti kulturális szervezete. A cél az volt, hogy végre létrejöjjön ennek az összcsángó képviseletet ellátó szervezetnek a legitim vezetősége, fogadják el annak a programját. És ami a legfontosabb, hozzák létre minden csángómagyar településen, ahol óhajtják, a helyi szervezetet. Lényeges és nagyon fontos volt ez, mert megítélésünk szerint egyfajta straté­giaváltása volt szükség a csángóság között is, hogy végre az örök panaszkodás fázisából kilépjünk, és megpróbáljunk az önszerveződés lehetőségeit kihasználva cselekedni is. Az előkészítő beszélgetések során egyértelműen kiviláglott ennek a szükségessége, másrészt pedig megegyeztünk abban, hogy ezt az összcsángó képviseletet a moldvai csángómagyarok szövetsége fogja felvállalni, amely létre­hozza a maga központját Bákóban vagy valahol a csángómagyarság központ­jában lesznek alkalmazottai, akik elvégzik ezt a szervező munkát. A Csángó Magyarok Szövetsége jogi személyiség, alapszabályzata értelmében joga van létrehoznia a maga alapszervezetét a csángómagyarság körében. Megígérte részvételét valamennyi csángómagyar település, és eljöttek volna mindazon csángó közösségek képviselői, akik csángómagyarnak vallják magukat. Ha nem jönnek közbe ezek a szomorú események, akkor megszületett volna az a vezetőség, mely mindezeket a feladatokat felvállalja. Utóvégre itt, Moldvában egy magyar származású nemzeti közösségről volt szó, amelyik erőszakmentesen, senkit sem kényszerítve, megpróbálta egyesíteni azokat, akik vállalták és meg akarták őrizni magyarságukat, identitásukat. Úgy látszik a demokrácia intézményei még nem konszolidálódtak annyira, hogy ezt el tudják viselni. Előzetesen már hangzottak el parlamenti interpellációk, újságcikkek jelentek meg. Sőt az egyik helyi lap különkiadást szentelt az eseménynek, mely szerint: a csángómagyarok nem magyarok, hanem már románok, akik ragaszkodnak románságukhoz, nem akarnak magyar nyelven... és felmondták a hamisított történelmi leckét. Megérkeztünk a faluba. Igazoltattak, a kocsik számát felírták, azt is, hogy­ hányan ülnek a kocsiban, kik a kocsitulajdonosok, és már mondták is: nem tudunk bejutni abba a helyiségbe, ahol a tisztújító közgyűlésnek kellett volna lennie, mert körülvette az a csoport. És az épületben ott van Erőss Péter, a szervező és fia. Takács Csabával elindultunk az épület felé, mert nem hagyhattuk magára a szervezőt. Viszont akkor már jött lefelé a tömeg, és felmerült annak a veszélye, hogy a kocsikat felborítják, összetörik, jobb, ha most nem megyünk arra. A tömeg leérkezett. Jellemző, hogy köztünk és a helyiség között még állt egy rendőrcsapat, amely tétlenül nézte, amint elvonul előtte az a felizgatott csa­pat. Megakadályozhatták volna. Az incidenst elkerülendő, kértem a küldötteket, akik ott voltak, hogy távozzanak. Erőss Péterék mikrobuszát — kormánya leblokálódott, kulcsa a házba szorult tulajdonosnál volt — el kellett tolni. Erőss Péter testvérét megkergették, leteperték. Cselekedni kellett. Márton Árpád és Takács Csaba elment a bákói prefektussal beszélni. Én úgy döntöttem, nekem ott kell maradnom azzal a közösséggel, mely minket várt. Ottmaradtam a tömeg közepén, észrevették mint nadrágos, nyakkendős embert, aki idegen. Egy illető megfogta a galléromat és ordítozott, hogy ők románok, és nekem nincs mit keresnem ott. Egy részeg asszony kapával fenyegetett. Lényegében az mentett meg, hogy az az egy szál rendőr, aki ott volt, mellém állt. Ez egy kicsit megriasz­totta őket. A rendőrkülönítmény parancsot kapott a bákói prefektustól, és rögtön kiszedték Erőss Péteréket a házból. Az országút szélén álltam, mikor Marosvásárhelyről érkezett egy elkésett csoport, velük mentem be Bákóba. Később kiderült, a faluban volt a Nagy Románia Párt szenátora és hogy az RNEP képviselője hogyan viselkedett. Ahogy az események összeállnak, nyilván­való: az, ami volt nem spontán megnyilvánulás. Lejegyezte: Csomatág Ferenc HOGYAN fest a KLFZSF1 FV­ST? Bravó, Szabad Európa. A rádió román adására gondolunk, szer­kesztőire, akik objektív igazmondás­ra törekvésükkel nem először öntenek tiszta vizet a pohárba, s érzékeltetik az ország meg a világ népével, hogy ilyen is van, nemcsak moslék. Pár órával a Klézsei könyvmáglyás magyar csángóverés, tévéskamera- és kazettapusztítás után megszólaltatták Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét, aki a Klézsei botrány után adott bákói interjújához képest döbbenetes infor­mációt mondhatott el: Marcel Moldovan parlamenti képviselő a Klézser ribillió előtt és idején a faluban tartózkodott. A honatya és társai azzal butították, vadították a szellemi inkvizícióra fogott falusi­akat, hogy az „üdemelések é s a kö­zébük tartozó csángó­ magyarok elveszik a pékségek kiforgatják őket katolikus hitükből, és bevezetik a református vallást. Az érvek abszur­ditását — fejthette ki Takács — az ortodox hitűek érzékelhetik a legjob­ban, hisz századok alatt sem tudták katolikus vallásuktól megfosztani őket, s tudhatják, hogy a moldvai csángó hamarabb törökké lesz, de hitét úgysem hagyja. Ebben az összefüggésben másképp fest a Klézsei füst. Érthetővé válik, miért egyetlen rendőrparancsnokhelyettes igazoltatta az érkezőket, miért nézték a község­ben tartózkodó rendőrök száz­százhúsz méternyi távolságról a pro­vokatív agressziót, az ország tisztességét bemocskoló, könnyen veszélyessé válható provokációt. Az országban uralgó állapotokra jel­en..., az a Klézsén történtektől látszólag távoli esemény is, amelynek részleteit szintén a román Szabad Európa adásából tudhattuk meg. Azt, hogy a külügyminisztérium referá­tumára a miniszterelnök aláírta azt a belső tájékoztatásra szánt, tehát bizal­mas csatornákon elindított leiratot, miszerint kerülni kell a roma, romani megnevezéseket, s ehelyett a cigány kifejezéssel kell a roma etnikumot jelölni. A külügy érvelése is jellemző: a románokkal tévesztik össze őket, és a románok nem esznek hattyút. Ekképpen a legnépesebb számú etnikumot olyan sértés érte, amiért a cigány szövetség titkára, Nicolae Gheorgiau szociológus vehe­mensen tiltakozott, a­­ rendelkezés nyilvános hatálytalanításáig megta­gadják az együttműködést a roma megnevezést nem használó szervekkel és az etnikai kisebbségek szövetségével. A legérdekesebb fejlemény, hogy a romani nyelv iskolai tanítása mellett követelik ennek a törvénykezésben és az állami adminisztrációban való alkalmazását A rádió kommentátora figyelemre méltó megjegyzést tesz az eset kap­csán: a felirat fogalmazói kicsikarhat­nak még egy 1201-es határozatot etnikai ügyekben az Európa Tanácsnál. Mert úgy van, ahogyan Gheorghe Raducanu roma képviselő mondta: nagylelkű kisebbségi törvényekkel hencegnek a világ előtt, itthon pedig maga a kormány szegi meg ezeket. Egy füst ez a klézseivel. SYILVESTER LAJOS SA HE ÎNŢELEGEM, DOMNILOR! (Câteva lămuriri) 1. Este în concordanţă cu cele mai elementare drepturi ale omului ca fiecare om, orişicine ar fi, să-şi mărturisească, să-şi declare liber şi fără con­strângere apartenenţa sa la o etnie, să-şi declare identitatea sa fără a fi intimi­dat de orişicine. 2. Campania axată pe minciună şi ameninţare organizată cu bunăştinţă mai deunăzi la Deja dovedeşte din nou că „demnitarii" satelor catolice cu populaţie maghiară din Moldova manipulează dementele mai slab a­tite, dezinformează pe oamenii simpli ai satelor cărora peste tot în­­va li se spune „unguri" —, denumire de fapt foarte corectă —, numai „duhovnicii” lor nu recunosc, ba chiar neagă cu îndârjenie acest adevăr istoric. Din păcate aceşti „preacuceriici preoţi, (majoritatea sunt ridicaţi din sânul acestui popor bătut de soarta istorică), perpetuează din amvon dezin­formarea, minciuna, şi manipularea. 3. Precum este foarte limpede definit şi în statutul ei, scopul Asociaţiei Ceangâilor­ Maghiari din Moldova este şi va rămâne, reprezentarea şi apărarea intereselor comunităţii de religie romano-catolică (şi nu român­­catolic!!) care vorbeşte limba maghiară, şi se pretinde a fi unguri! De fapt în titulatura, în denumirea acestei organizaţii sintagma “ceangăi-maghiari" se referă foarte clar la acele comunităţi ceangăieşti, cărora limba maternă ii este cea maghiară. Considerăm că acest lucru este, fără tăgadă, dar şi de înţeles pentru or­icine cu scaun la cap. 4. Ceangăii din Moldova sunt descendenţii de odinioară ai bejenarilor din cursul secolelor, din diverse motive (sociale, politice, economice etc.) au pribegii s-au strămutat din Ardeal în Moldova (secolele XV—-XIX.), sau au fost colonizaţi din motive militare (sec.XII.) — căci se cunoaşte şi acest lucru — încă în Evul Mediu, când Moldova se chema Cumania (înainte de descălecare). 5. Primele comunităţi romanocatolice din Moldova sunt atestate docu­mentar din anul 1225—1226. (Episcopia de Milcov sau Cumană). 6. Ar fi o mare eroare, deci contrar adevărului istoric, să se susţină că toţii catolică din Moldova sunt unguri sau sunt de origine maghiară, încă pe tim­pul lui Dimitrie Cantemir (vezi: Descrierea Moldovei) convieţuiau multe naţii din Moldova (şi Basarabia era alăturată), afară de români trăiau ger­mani, unguri, evrei, turci, tătari, armeni polonezi, ţigani, ruşi, ucraineni rusini etc. etc. Deci dintre romano-catolici de astăzi sunt şi mulţi polonezi, germani, ucraineni etc. Majoritatea sunt ceangăi-maghiari sau sunt comu­nităţi acum româneşti, care cu secole în urmă au fost unguri (a se vedea Bandinus) dar care însă în dealungul secolelor s-au românizat, s-au asimilat. Satele cu populaţie catolică precum: Hârlău, Fărcăşeni, Miclăuşeni, Buruieneşti, Sagna, Butea, Hălăuceşd, Băluşeşti, Icuşeti, Dâmiăneşti, Belceşti, Erbiceni, Răducăneni Talpa, Mărgineni, Baraţi Trebeş, Huşi Cotnari etc. etc., populaţia acestor sate în mare majoritate nu mai ştie maghiara, şi-a pierdut limba strămoşilor lor, sunt români de religie romano-catolică­. (în treacăt să fie amintit: sunt şi sate care s-au asimilat total cu români majoritari devenind creştini ortodocşi). 7. Comunităţile care s-au refugiat (din secuime) în sec. XV­II-XIX-lea vorbesc şi astăzi urt dialect al limbii maghiare, şi se consideră a fi unguri. Locuitorii satelor din jud. Bacău cum sunt: Frumoasa, Pustiana, Sârbi Lespezi Luizi Căliţgăra, Gaidar, Valea Seacă, Cleja, Somuşca, Lărguţa, Ciucani, Găiceana, Fundu Răcăciuni, OneştiSat, Grozeşti (Oituz), Sascut-Sat, Fătăoaru, Valea Mare etc, etc. sunt ceangâiunguri care vorbesc ungureşte. A nega acest adevăr înseamnă o ură înverşunată contra acestui popor. Nediscutând faptul că a vorbi de ceangăi români este un lucru ridicol in sine, cei care s-au asimilat nu sunt ceangăi sunt români în consecinţă: cine se simte ungur, să fie ungur fără nici o constrângere din partea nimănui. OffiEP Közlemény Emberi jogok gyakorlását akadályozták Klézsén 1995. április 29.-re előzetes egyeztetések után a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tisztújító közgyűlést hívott össze Klézsére. Mivel az MCSMSZ felvállalja a Bákó megyei, tizenöt csángó-magyar település kulturális önszerveződésének koordinálását, a klézsei közgyűlés célja az volt, hogy megválassza az MCSMSZ új vezetőségét és elfogadja a Szövetség tevékenységi programját, intézkedjék a Szövetség moldvai központjának létrehozásáról, a helyi fiókok meg­szervezéséről. Dönteni kívántak arról is, hogy kérjék-e felvételüket az RMDSZ társszervezeteinek sorába. A kitűzött időpont előtt szélsőséges nacionalista erők megkezdték uszító hadjáratukat. A parlamentben interpelláció hangzott el a csángómagyar önszervezkedés ellen, országos lapokban történelemhamisító írások jelentek meg. A helyszí­nen felelőtlen politikai erők magyarellenes hangulatot szítot­tak, álhíreket terjesztettek, etnikai és vallási-felekezeti színezetet adva az uszításnak. Mindezek következtében a közgyűlésre megjelenőket Klézsén, április 29-én reggel félretájékoztatott, feltüzelt húsz­­harminc fős csoport fogadta, amely magyarellenes kirohaná­sokkal, jelszavakkal igyekezett megakadályozni a közgyűlés megtartását. A küldöttek, elkerülendő a fizikai atrocitásokat, elhagyták a falut, de incidensekre így is sor került.Az RMDSZ jelen lévő országos tisztségviselői azonnal felvették a kapcso­latot a kormányt képviselő prefektussal, kérvén a hathatós közbeavatkozást a rend helyreállításáért a meghirdetett ren­dezvény megtartásának érdekében. Az időközben kialakult helyzet azonban tehetetlené tette a közgyűlés megtartását. Megállapítjuk, hogy Klézsén alapvető emberi jogok gyakor­lását akadályozták meg, mivel az identitás megőrzése és ki­­nyilvánítása, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadság a román alkotmány által szavatolt jog. A rendezvény megakadályozásáért, az azon részt venni szándékozók bántal­mazásáért, a kisebbségben élő, identitásukat megőrizni akarók megfélemlítéséért a közönyös, be nem avatkozó rendfenntartó erők is felelősek. A klézsei események világosan mutatják a demokratikus joggyakorlat hiányát, az uszító, nacionalista, xenofób irányza­tok térhódítását, amely összefügg ezeknek az erőknek kor­mányerővé válásával és azzal a szándékukkal, hogy interetnikai ellentétek szításával erőteljesebben manipulálják a közvéleményt. Feltett szándékunk továbbra is határozottan támogatni magyar közösségünk valamennyi tagjának azt a kinyilvánított törekvését, hogy nemzeti identitását megőrizze, és ennek érdekében az RMDSZ politikai érdekképviseletén keresztül érvényt kívánunk szerezni a csángómagyarok alkotmányos jogainak is. Kolozsvár, 1995. május 2. TAKÁCS CSABA , ügyvezető elnök . INTERPELLÁCIÓ KLÉZSE ÜGYÉBEN Márton Árpád magyarázatot kér A háromszéki RMDSZ-képviselő a klézsei történtek szemtanújaként Doru Ioan Tărăcilă belügyminisztertől kedden arra kért magyarázatot parlamenti interpellációja során, hogy a gyülekezési törvény előírásai szerint a hatóságoknál be volt-e jelentve előzőleg a — magyarellenes — utcai gyülekezés. Hozzátette: ez a tüntetés olyan összejövetel létrejöttét akadályozta meg, amelyet zárt teremben szándékoztak megtartani, s amelyre ennélfog­va, ugyancsak a gyülekezési törvény előírásai szerint, nem kell semmilyen előzetes bejelentés. Márton Árpád az erőszakos cselekmény szervezőinek kilétére is választ vár, valamint arra, hogy idézett törvény szerint ezek részesülnek-e törvény szabta büntetésben, illetőleg hogy a karhatalom miért avatkozott be későn, miután erre Bákó megye prefektusától utasítást kapott. Tegnapi napirend előtti felszólalásában képviselőnk kifejtette az RMDSZ álláspontját a nemzeti hovatartozásukhoz ragaszkodó csángó-magyaroknak a román alkotmány által is szavatolt jogainak tiszteletben tartásáról. Leszögezte, hogy az RMDSZ minden állampolgárnak azon jogáért száll síkra, hogy nemzeti hovatartozását ki-ki önmaga határozhassa meg, s ha a csángók magyaroknak vallják magukat, ezt szabadon és nyilvánosan megtehessék, anélkül, hogy ezt akár hatóság, akár magánszemélyek meggátolhassák. „Kategorikusan elutasítjuk azt az agresszív intolarenciát, amellyel az ország bármely állam­polgárát megakadályozzák ezen jogainak gyakorlásában.” — jelentette ki Márton Árpád. (beL) : Háromszék MOLDVAI MAGYARSÁCI 3­­ GAZETA CEANQAILOR

Next