Műemlékvédelem, 2006 (50. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 5. szám - Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútja: szocreál tanösvény
méretét, talán egyszerűségét kifogásolták. Az építészet mindig késésben volt. Mire a pártház felépült, Dunaújváros fontossága, tervezett mérete lényegesen megnőtt, főterét nagyszabású együttesként, főútját széles, parksávval tagolt, nagyvárosi útként álmodták meg. Ebben a városképben a pártház kis, szerény épület képét sugározta. Ma, múzeumként, eredeti értékei újra nagy hangsúlyt kapnak. A Vasmű út nagy része is a tanösvény részét képezi. Ha észak felé indulunk el rajta, két iker jellegű épületegyüttest találunk. Az épületek tágas, szellős, parkosított belső udvart ölelnek körül. Ezeket a kerteket (Erkel Ferenc- és Liszt Ferenc-kert) Vajda Andor tervezte, és 1951-1953 között készültek el. Ez a két épület tökéletesen tükrözi a szocreál várostervezés alapgondolatát a modern építkezés formavilágával szemben. Tágas belső területeivel, zöld udvarával megőrzi a tömb levegősségét. A kertekben található óvodát és bölcsödét gond nélkül meg lehet közelíteni. Viszont nagy problémát jelent napjainkban, hogy az építkezés során nem számoltak a mai óriási autótömeggel, hiszen akkortájt magánautó még alig volt. A Vasmű út nyugati oldalának házsorát Zilahy István tervezte és építette. Ez a rész a szocreál korszak legjelentősebb műve. A korszerű lakótelepként induló és e házak mögött korábban megépülő levegős, modern városrész előtt új léptéket keresett és adott a városnak. Az igényes kézi munkával kialakított tölgyfa portálok előtti széles, juharfasorral szegélyezett járdafelület az ötveneshatvanas években a város sétálóutcájává vált. Ez már tipikusan szocreál formavilág. Pozitív kezdeményezés volt az erkélyek magyaros motívumokkal való díszítése, de végül csak egyszerűbb korlátokkal helyettesítették. A rendelőintézet - elsősorban az alakja miatt - egyedülállónak és kiemelkedőnek tekinthető. Az épület Ivánka András alkotása, aki teljes mértékben a modern építészet híve volt. Az épület jellegzetesen modern kompozíció. Egyszerű hasáb formájú főtömegéhez henger alakú bejárati előcsarnok csatlakozik. De persze fel is kellett öltöztetni ezt az épületet. Ehhez kiváló érzékkel találta meg a klasszicizáló stílus néhány jelzésértékű elemét: a bejáratok keretezését, az oszlopokat és azok díszítését, valamint az egyszerű stilizált főpárkányt. Mindez elfogadhatóvá tette a kor eszméinek, de meghagyta annak modern alapgondolatait. A rendelőintézettel szemközti téren található a tér legmeghatározóbb építménye, a Dózsa mozicentrum, mely Szrogh György alkotása. Ez az impozáns méretű, arányos épület az átmeneti periódus jellegzetes és fontos példája. Tiszta „tömege”, racionális elrendezése, előcsarnokának magas üvegfala a modern építészethez áll a legközelebb, de az előcsarnok keresztbordákkal tagolt mennyezete, gazdagabb rajzolatú korlátai már közelednek a szocreál igényekhez. Ezt az alkotást is örömmel fogadták a modern építészet hívei, hiszen ebben a korban például a skandináv építészet is él hasonló eszközökkel, ugyanakkor építészeti értékei alapján a szocreál hívei is képesek voltak elfogadni. Városszerkezetileg a város és a Vasmű szoros kapcsolatban áll. A korszerű városrendezés alapgondolataként a gyáróriást egy telepített erdősáv választja el a várostól. Ha ezen az erdősávon áthaladunk a Vasmű bejárati főterére érkezünk, Lauber Lászlónak és Szendrői Jenőnek a tervei alapján épült a teret lezáró, hosszú irodaépület és főbejárat. A korai szocreál épület magán viseli a modern építészet célszerű racionalitását, de kiemelt, monumentális oszlopokkal tagolt, kőburkolatú főbejárata hangsúlyozza a gyár fontosságát. Ezt erősíti a Domanovszky-freskó is, amely a munkásság és a parasztság olyan csoportokra bontott, mégis egységes összhatású bemutatására vállalkozik, amely az oszlopközök adta tagoláshoz mesteri módon alkalmazkodik. Ez a freskó méltán tartozik a kor legjelesebb alkotásai közé. Ha bepillantunk a Görbe utcába, kissé görbülő, íves vonalvezetésű utca tárul elénk. Ez az utca tökéletesen oldja a merevebb városrendezési elveket, így ez az egyik leghangulatosabb része a városnak. „Minden kor a megelőző időszak művészetét, építészetét elutasítóan kezeli. A reneszánszban a gótika szó barbár építészetet jelölt, a barokk vagy a rokokó elnevezéssel a túlzott formaképzést bírálták a klasszicisták. Még néhány évtizede a szecesszió volt a legkritizáltabb stílus. Korunkban felgyorsult a fejlődés, de még ma is kell néhány évtized ahhoz, hogy felismerjük a közelmúlt értékeit. Igaz, hogy a szocreál kiemelkedő alkotásainak védelme még nem valósult meg, de érdemes elébe menni a várható szemléleti változásoknak és megőrizni e kor értékes alkotásait.” (Kopsza Miklós, Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára, 558.) Tourinform, Dunaújváros