Munkás, 1907 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
Nem leszaddig nyugalom Magyarországon, míg az ennek a rendszernek alapján lehetséges a közös vámterület fentartása és a külfölddel kötendő szerződések oly képen megkötése, melyek a kisiparra, a proletár milliók megélhetésére ólomsúlyként nehezednek. Hogy ez nem mese, azt láthatjuk a kisipar züllésében és a proletármilliók szaporodásában. A Szerbiával felmerült vámkonfliktus is a feudálisok érdekében történt, az ő haszonhajhászatuk idézte elő és ezt is csak a nép érzi és érezte meg a legjobban, mert a nép megélhetésének lehetősége nehezíttetett meg ezáltal. S a feudálisok ezért ragaszkodnak annyira a közös vámterület fentartásához is, mivel ez hoz nekik legtöbb hasznot a konyhájukra. A kormánynak legtöbb tagja szintén nagybirtokos, ami elég magyarázatot szolgáltat arra, hogy az általános egyenlő titkos választói jog behozatalát hozza, halassza, sőt amennyire lehetséges, titokban akadályozza. Hogy pedig elhárítsák magukról a gyanúnak még az árnyékát is, mintha nem rajtuk múlna,hogy az általános választói jog késést szenved, hát egyszer-másszor megszólaltatják egyik-másik korifeusukat, hogy „a kormány bizony dolgozik a reform megvalósításán“, holott éppen az ily folytonos ígérgetésekkel árulják el, hogy a választói reformot keresztülvinni nincs — Miért? már annyira jobban van a kisfia? — Nem azért kérem, hanem mert az én sógornőm nem akar urak szeretője lenni. — Micsoda ?! — kiáltott az igazgató. — Hát maga gorombáskodással hálálja meg az én jószívűségemet? Majd megtanítom én magukat! Dühösen csengetett. — Pénztárnok úr — szólt a belépő hivatalnokhoz —, a ma esti fizetésnél kiadja Német Jánosnak a könyvét. A mi gyárunkban nem kap többé munkát. Német még kinn a folyosón is hallotta az igazgató dühöngését. Este csakugyan kiadták a könyvét. Lelke tele volt keserűséggel, mikor hazafelé ment. Olykor megfordult és dühösen nézett hátra a füstölgő gyárra. Aztán ment tovább félénken, szomorúan, mint a kivert kutya.* Arra a képre mellékalakokat is festenek. Az egyik oldalra például Juszticia istenasszonyt, amint egy vén, petyhüdt gavallérral, a megszemélyesített tőkével szeretkezik, kedvük. S így csak az lehet a válasz, hogy a népet ismét becsapták. Azt azonban ne higyjék sem a kormány, sem pedig a vele egy követ fújó nagybirtokos bőrkabátosok és klerikális népbutitók, hogy ezen reform keresztül vitelének húzásával, halasztásával célt érnek, mert nemcsak az öntudatra ébredt munkásság lakott jól népbolondító munkájukkal, de jó lakott már a kispolgárság legnagyobb része is, mely csak az alkalmas pillanatot várja, mikor fizesse vissza a kölcsönt felültetőinek, becsapóinak. És ez az idő már nagyon közeledik. Társadalmi és gazdasági szemle: felkérjük a „sz munkás“-nál úgy helybeli, valamint vidéki előfizetőit, hogy akik előfizetéseikkel hátralékban vannak, szíveskedjenek hátralékaikat mielőbb rendezni, mert elleneseiben] kénytelenek leszünk az illetők részére a lap küldését beszüntetni. — Uszítók munkája. A profithajhászatból folyó agyarkodás, uszítás már rögeszméjükké vált a kapzsi munkáltatóknak. Ha valahol a munkások szervezkedni akarnak vagy egyesületi csoportokat alakítani óhajtanak, megindul ellenük azonnal az uszítás, hogy a hatóságok akadályozzák meg a szervezés munkálatait, a csoportok alakítását, amire a vidéki basák legnagyobb készséggel vállalkoznak, amennyiben a gazdag gyárosokra nagy gondot fordítanak, hogy egyéni érdekeiken csorba ne essék. Így történt, hogy a rózsahegyi vas- és fémmunkások egyesületi csoportot akartak alakítani, amiben azonban a gyárosok uszítására a járási főhasa megakadályozta őket és két vas- és fémmunkást, akik a csoport alakításának előkészítésében részt vettek, kiutasította Rózsahegyről, nem tekintve azt sem, hogy az illetők családapák. Persze, hogy erre a többi munkások azonnal megadták a választ, azzal, hogy valamennyien beszüntették a munkát, hogy addig nem dolgoznak, míg két társukat vissza nem veszik a munkába és míg Wunzl Vencel művezetőt el nem bocsátják a munkából, aki a gyárosokat a munkások ellen uszította. És megtörténhet, ha a gyárosok és a basa konokságukban megmaradnak, az öszszes rózsahegyi munkások beszüntetik a munkát. Le a kalappal keresztény szocialisták! Igen, le a kalappal, mert a ti dicsőségtek nagy és illő, hogy olyan vezéreitek előtt tisztelettel állatok meg, kalaplevéve, akik útmutatóitok és magyarázzák nektek a tiszta erkölcsiséget, a keresztény felebaráti szeretetet, míg utóvégre — becsapnak benneteket. Vagy az ilyenek nem érdemlik meg, hogy előttük kalapot emeljetek? Pedig bizony megérdemlik, hogy kalapot emeljetek előttük, mert ők azok, akik bemutatják, hogy mire való a keresztény szocializmus. A Gyürki Ödönök, Udvary Ferencek már elég bizonyítékát adták kérszociális vezérkedésüknek. Most pedig hozzájuk szegődött valami Ilba János nevű „úr“, aki a kassai kérszociálisok pénzéből, melyet zászlójukra gyűjtöttek — hir szerint — eltüntetett bizonyos összegeket, úgy, hogy a begyűlt pénzek elkönyvelésénél, ahol 200, 300 koronát kellett volna bevezetni, elfeledte a második nullát is oda írni. Persze, hogy Aba „urnak“ e tette az egyesületből való kiugratását vonta maga után, a „vezérségtől“ elcsapták és vele számtalan — addig volt „hive“ — szintén ott hagyta a két szociális egyesületet, mint szt. Pál az oláhokat. És ennek a manipulációnak a vége az lett, hogy Fischer-Colbrie kassai püspök a megyénél hivatali állást szerzett Abának. Hogy mit szólnak ehez azok, akiket hazátlan bitangoknak neveznek a kér szocik, azt elvtársainkra és az elfogulatlanul ítélő közönség elbírálására bízzuk. Az ájtatosság mennyit jövedelmez. Az Inntperpen mellett levő apáca kolostort a múlt napokban kirabolták,mely alkalommal több mint két millió koronát raboltak el pénzben és értékpapírokban éjszakának idején. A tudósításban megvan írva, hogy miképen hatoltak be a kolostorba, hogyan vitték ki a vasszekrényt, melyben a pénz és az értékpapírok voltak és hogy a kolostor kertjében, ahol a szekrényt feltörték, a rablók még jóízűen falatoztak is. Ez azonban nem annyira érdekel bennünket mint az, hogy az apácák annyi pénzt összeharácsoltak — dolog, munka nélkül. Mert bizony furcsán hangzik, hogy akik egész életüket munkával töltik el, megszakadásig dolgoznak, alig képesek megélni, sokszor éhezni, nélkülözni kénytelenek és az apácák, akiknek büdös a munka, csak „ájtatoskodnak“, milliókat gyűjtenek. így aztán semmi megütközni való sincs azon, ha az apácákkal egy kategóriába tartozó papság toporzékol dühében a franciák ellen, akik az apácáknak és a többi kolostorbeli heréknek útilaput kötöttek a talpuk alá. Jönnek a kulik. A temesmegyei mezőgazdák szövetsége kedvet kapott a többi feudális nagybirtokostól, hogy MUNKÁS 1907. január 6.