Művészet, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám
DOKUMENTUM szörnyeteg archetípusára visszavezethető ábrázolások (A szörnyeteg). A szörny, ahogy Nagy Sándornál, morális és társadalmi bűnök szimbóluma. A bibliai témák is jelentős helyet foglalnak el életművében. A „vak Emberiség” előtt megjelenő Igazság című tollrajzán (ismeretlen helyen) Krisztus fénysugárban, karját kereszt alakban kitárva látható. Lábánál szörnyetegekkel vívódó emberi figurák, két oldalon a bűnbeesés helyszínére utaló fák. A Jézus a vizeken jár című metszetén sziklahasadék keretében jelenik meg a vízió (ismeretlen helyen). Itt is szörnyek jelképezik a bűnöket. Krisztus alakja fényözönben, mintegy fehérizzásban jelenik meg a metszeten. A grafika sajátos eszközével az isenheimi oltár víziójára utal vissza. Születés vagy Betlehem (1925 előtt) című metszetének merev szimmetrikus felépítését a háttér dekoratív mustrája oldja fel. Oszlopos Simeont minden testiességtől megfosztott, táncos kecsességű alakként mutatja be (ismeretlen helyen). Mellette halvány nőalakok sorából alkotott dekoratív füstcsíkként jeleníti meg a víziót. Elvont, stilizáló fogalmazás jellemzi Áldozó című rajzát. Az oltár, az előtte térdelő nőalak és a pap figurája erősen stilizált, síkba terített. A rajz aprólékos díszítettségét az arany és ezüst alkalmazása is fokozza. A szimbolizmus tételes vallástól távol álló áhitatképeihez áll közel Az első hajnal című rézmetszete, melyen paradicsomi környezetet idéző dús vegetációban egy térdelő emberi figura a nap felé tárja ki karjait. Fenyegetően közelít felé egy agyaras, krokodilra emlékeztető szörnyeteg, mely Fiatalság című, a szép és jó fenyegetettségének témáját ismétlő rajzán már feltűnt. A napmítosz e biblikus gyökerekre utaló, de jellegzetesen századfordulós misztikával telített megfogalmazása a gödöllőiek akt- és természetkultuszához is közel áll. Kádár Lívia: Pelléas és Mélisande, a L'Art et les Artists folyóiratból, 1926 Visszatérő témái közé tartozott Trisztán és Izolda, valamint Maeterlinck Pelléas és Mélisande történetének feldolgozása. A Pelléas és Mélisande-ot Nagy Sándor korábban már tollrajzban megörökítette. Kádár Lívia is ugyanazt az epizódot dolgozta fel. Mindketten éltek a hullámzó hajzuhatag dekoratív ábrázolásának lehetőségével. Kádár rézmetszetének kompozíciója szinte geometrikus puritánságú, melyet a torony és a természeti részletek aprólékos díszítettségével ellensúlyoz.A Trisztán és Izolda összefonódó alakja köré legyezőszerűen kiterülő dekoratív motívumot helyez (ismeretlen helyen). A gödöllői műhely alkotói által kedvelt, magyar mitológiai témaként kezelt Csongor és Tünde rajzok is ebbe a körbe tartoznak. Fennmaradt egy szerelmespárt ábrázoló ceruzarajza is, mely a mesei, mitikus fogalmazás közössége alapján Trisztán és Izolda, Pelléas és Mélisande vagy Csongor és Tünde feldolgozás egyaránt lehet (Szerelmespár). Ugyanez elmondható kör alakba fogott, aprólékos gonddal megrajzolt, fa alatt álló szerelmespár motívumát feldolgozó rézkarcáról (Szerelmespár). Kádár Lívia: Könyvdísz, rézmetszet, 9,2 x 6,5 cm 3