Muzsika, 2000 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám - BREUER JÁNOS: "Hazádnak rendületlenül...": Járdányi Pál születésének 80. évfordulójára
580 ÉVE SZÜLETETT JÁRDÁNYI PÁL mutatták be, a versenyt követő Bartók Fesztiválon). Székely Endre szembeállítja a két győztest, és egyértelműen Tardos művére szavaz. ..Járdányi Pál technikai fejlettsége, túl fiatalon elért érettsége, kialakultsága nemcsak dicséretre késztet, hanem némiképp -messzebbre tekintve- aggasztó is. Mintha az utóbbi időben minden egyebet, s főleg az egyéni mondanivalót elsöpörné nála a nagy biztonság, a fölényes szerkesztési készség. Járdányi utóbbi kompozíciói minden tökéletességük mellett túl küzdelemmentesek, túl szalonképesek. " (Zenei Szemle, 1948/VIII., december, 449.) Járdányi Pál valószínűleg nem hitte el, hogy a szakmai felkészültség negatívummá válhat, azt sem - pedig már Zsdanov után vagyunk -, hogy vonósnégyesek értékelésébe pártpolitika elegyedhet. Ő a maga véleményalkotásából mindenesetre kiiktatta az efféle zenén kívüli szempontokat. Idézem Szabó Ferenc 1947-ben keletkezett 2. zongoraszonátájáról írt kottarecenzióját: „A Szabószonáta hangvételében igen sok rokonságot találunk a szerző Lírikus szvitjének, vagy akár Concertójának [Hazatérés. B. J.] hangvételével. Itt is, mint amazokban, a lírai elem uralkodik. Ez a líra azonban sötét, feszült, drámai lüktetésű és- ami talán a legnagyobb erőssége - nagylélegzetű líra. A rendkívülien hosszú szonátaformát igen sikerült és figyelemreméltó konstrukciónak tartjuk. " (Zenei Szemle, 1949 augusztus. 100.) Járdányi egyetlen kritikai megjegyzést tesz a legteljesebb elismerés hangvételében írt recenzióban. Villámcsapásként érhette derült égből, mint jelentette ki 1951-ben Szabó Ferenc: Járdányi „[...] elvi és művészi síkon egy" reakciós, haladásellenes zenei fajelmélet szócsövévé válik". 1951 novemberében, az I. Magyar Zenei Hét vitájában hangzottak el e súlyos szavak. Négy évized távlatából Ujfalussy József dolgozta fel, mint süllyedt egy szakmai-esztétikai eszmecsere a napi politika szintjére („Járdányi-ügy" a Magyar Zeneművészek Szövetségében 1951). Magyar Zene XXXIII. évf. 1. szám, 1992. március, 14-18.). Fodor András jegyezte fel naplójában (1951. XII. 6.) Sárosi Bálint gondolatmenetét. ..Kodályt találékonyan, a tanítványain keresztül támadták. Járdányit például azért, mert a pentaton népzene ősibb, értékesebb volta mellett ki mert állni." Ugyanebben a vitában alaposan elmeszelték a zeneszerzőt is: 1942-ből való zenekari műve, a Divertimento concertante, melyen 1948-49-ben javítgatott, bűnbakja volt a Zenei Hét hangversenyeinek, prototípusa a ..felszínes divertimentizmusnak". Mindezt megelőzte egy másik Járdányi(pontosabban: Járdányi—Kerényi) ..ügy". 1951 novemberében jelent meg a Magyar Népzene Tára I. kötete, a Gyermekjátékok (sajtó alá Kerényi György rendezte, a dallamrendszerezés módszerét Járdányi dolgozta ki). A munkálatok finisében ők ketten s mellettük Vargyas Lajos hasztalan bizonyította, miért lehetetlen a szerkesztésben gyors előrehaladás, s miért a gyermekdalok a nyitó kötet, mindhárman roppant, sürgető türelmetlenség falába ütköztek (lásd : Zenei Szemle I. évf. 1-3. szám, 1950. június-augusztus). Még egy „dolgozói" levél is előbukkant: ...-1 huzavonát váltsa fel a teremtő munka, melynek eredményeit dolgozó népünk kellően fogja értékelni. De hozzá kell fűznöm, éberen kell őrködnünk, azon, hogy népdalkutatóink munkája valóban a népet szolgálja. Kötelező ez mindazokra, kik ezen a téren munkásságot fejtenek ki. Se féljenek új utakon előretörni! legyenek példát dolgozóinktól, a termelés terén elért eredményeiktől." (I. évf. 2. szám, 26.). Ide tartozik, hogy 1950 tavaszán vendégszerepelt nálunk a Pjatnyickij-kórus, s vele érkezett Vlagyimir Zaharov zeneszerző, ki íróasztalán komponálta az énekkar műsorán szereplő „népdalok" többségét. Ez lett volna követendő példája a népzenével való új szellemű foglalkozásnak. Zaharov tűvé tette az országot többszólamú magyar népdalért, s mivel ilyent nem talált, a folkloristákat ösztönözte, keressék több buzgalommal. (Még szerencse, hogy ez nem adatott napiparancsba!) Járdányi 1945 őszétől tanított a Zeneakadémián; magam 1951-től három éven át jártam népzene-óráira. Akkor azt hittem, maximalizmusával, megközelíthetetlenségével Kodályt játszik. Szigorúan szerkezeti elemzésekre szorítkozó tanfolyamán mintha népzenetudósokat szándékozott volna felnevelni; személyes sértésnek vette, ha nem hallottunk az ideig tonális és reális válaszról, különféle hangrendszerekről (meg is kérdeztem tőle egyszer, nem gondolja-e, azért ülünk a tantermében, hogy megtanulhassuk, amit nem FEELSÉGÉVEL, DEVISCOVI ERZSÉBETTEL ÉS GYERMEKEIVEL, 1959 A JÁRDÁNYI ÉS A KODÁLY HÁZASPÁR A HÁRFAVERSENY 1961-ES ŐSBEMUTATÓJÁN (A SZÓLÓT DEVESCOVI ERZSÉBET JÁTSZOTTA)