Muzsika, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-04-01 / 4. szám - HANGLEMEZ - Dalos Anna: Kodály és a Schlamperei

zeneélet H­agyományosan úgy gondoljuk, kü­lönleges értéket képviselnek azok a hangfelvételek, amelyek egy-egy művet a komponista tolmácsolásában rög­zítenek. Így van ez akkor is, ha a zeneszerző a saját hangszerén, szólistaként vagy kama­razenészként nyilvánul meg, és akkor is, ha nagyobb együttest vezényel. Különöskép­pen igaz ez, ha karmester-zeneszerzőről van szó. Kodály Zoltán azonban nem volt hang­szeres előadóművész, és karmesterként is csak nagyon ritkán lépett pódiumra. A Psal­mus Hungaricus hollandiai előadásához 1927-ben külön vezénylőórákat kellett ven­nie Strasser Istvántól. Ennek ellenére fenn­maradt két CD-nyi, azaz közel 120 percnyi hangfelvétel az ötvenes-hatvanas évek for­dulójáról (1956—1960), amelyeken — saját kompozícióit interpretálva - a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekart, a Budapesti Fil­harmóniai Társaság Zenekarát, a Budapesti Kórust, valamint számos, a korban neves énekes szólistát irányít karmesterként. E felvételek mindazonáltal rendkívül problematikusak. Már a technikai minőség is sok kívánnivalót hagy maga után. Feltű­nően gyengén sikerült például a kórus mik­rofonozása: mind a Budavári Te Deumban, mind pedig a Missa brevisben mintha egy másik helyiségből, zárt ajtók mögül szólna a vegyes kar, miközben a zenekar szinte testközelben játszik. Ugyanakkor az ének­kar és a zenekarok színvonala is meglehető­sen alacsony, zenei teljesítményük fájdal­mas egyöntetűséggel tükrözi az ötvenes­hatvanas évek magyarországi zeneéletének siralmas állapotát, a zenei együttesek ver­senyt nem ismerő igénytelenségét. Joggal merül fel tehát a kérdés: mennyire tud ob­jektív képet nyújtani Kodályról, a karmes­terről, illetve Kodályról, a zeneszerzőről pár olyan felvétel, amelynek színvonala a legna­gyobb jóindulattal is több mint vitatható? A CD szerencsére - a kételyek ellenére is - meggyőz arról, hogy a hangzó körülmények végeredményben nem akadályozzák meg a zeneszerzői-karmesteri szándék megérté­sét. Ebből a szempontból különös jelentő­sége van annak, hogy a felvételek nem csu­pán a kodályi életmű legjelentősebb és a vi- Kodály vezényel Kodályt Psalmus Hungaricus Missa brevis Budavári Te Deum Nyári este Concerto Gyurkovics Mária, Gáncs Edit, Cser Tímea, Szecsődy Irén — szoprán Tiszay Magda — alt Rosier Endre, Udvardy Tibor — tenor Litassy György, Faragó András - basszus HCD 32677-78 Budapesti Kórus (karigazgató: Forrai Miklós) Magyar Állami Hangversenyzenekar A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Kodály és a Schlamperer A Hungaroton Kodály-lemezéről tágban leginkább ismert alkotásait rögzítik — mint például a Psalmus Hungaricust vagy a Bu­davári Te Deumot —, ha­nem olyan ritkábban megszólaló kompozí­ciókat is, mint a Missa brevis zenekari változa­ta, a Concerto vagy éppen az ifjúkori, ám a har­mincas években Arturo Toscanini kérésére át­dolgozott Nyári este. Ilyen értelemben a Hun­garoton kétlemezes ki­adványa igazán repre­zentatívnak mondható, a pályakezdő Kodály éppúgy szóhoz jut ben­ne, mint az érett-beérkezett komponista, valamint az idős, összefoglalásra törekvő mester. M­elyek lennének tehát a kodályi inter­pretációs gyakorlat legszembetű­nőbb vonásai? Mindenekelőtt az tűnik fel, milyen fontosak a zeneszerző számára a rit­mikus karakterek, a basszusok megjelení­tette metrikus súlyok, azaz a zene ritmikai alapjai. Kodály felfogása ilyen értelemben nem romantikus, inkább a régizenei előadói praxis ideáljait előlegezi, talán egy korábbi interpretációs gyakorlat maradványaként. Meglepő, hogy karmesterként Kodály szo­katlanul gyors tempókat vesz, még a lassú szakaszokban-tételekben is. A Te Deum nem ismeri a nyugodt, időt felfüggesztő szakaszokat, valami mindig hajtja előre a zenei folyamatot. Ennek persze lehet tisz- U mki KODÁLY CONDUCTS KODÁLY Psalmus Hungaricus Missa brevis Budavári Te De um Summer Evening Concerto 2012 Április • muzsika 31 5

Next