Muzsika, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-04-01 / 4. szám - HANGLEMEZ - Dalos Anna: Kodály és a Schlamperei
zeneélet Hagyományosan úgy gondoljuk, különleges értéket képviselnek azok a hangfelvételek, amelyek egy-egy művet a komponista tolmácsolásában rögzítenek. Így van ez akkor is, ha a zeneszerző a saját hangszerén, szólistaként vagy kamarazenészként nyilvánul meg, és akkor is, ha nagyobb együttest vezényel. Különösképpen igaz ez, ha karmester-zeneszerzőről van szó. Kodály Zoltán azonban nem volt hangszeres előadóművész, és karmesterként is csak nagyon ritkán lépett pódiumra. A Psalmus Hungaricus hollandiai előadásához 1927-ben külön vezénylőórákat kellett vennie Strasser Istvántól. Ennek ellenére fennmaradt két CD-nyi, azaz közel 120 percnyi hangfelvétel az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról (1956—1960), amelyeken — saját kompozícióit interpretálva - a Magyar Állami Hangversenyzenekart, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát, a Budapesti Kórust, valamint számos, a korban neves énekes szólistát irányít karmesterként. E felvételek mindazonáltal rendkívül problematikusak. Már a technikai minőség is sok kívánnivalót hagy maga után. Feltűnően gyengén sikerült például a kórus mikrofonozása: mind a Budavári Te Deumban, mind pedig a Missa brevisben mintha egy másik helyiségből, zárt ajtók mögül szólna a vegyes kar, miközben a zenekar szinte testközelben játszik. Ugyanakkor az énekkar és a zenekarok színvonala is meglehetősen alacsony, zenei teljesítményük fájdalmas egyöntetűséggel tükrözi az ötveneshatvanas évek magyarországi zeneéletének siralmas állapotát, a zenei együttesek versenyt nem ismerő igénytelenségét. Joggal merül fel tehát a kérdés: mennyire tud objektív képet nyújtani Kodályról, a karmesterről, illetve Kodályról, a zeneszerzőről pár olyan felvétel, amelynek színvonala a legnagyobb jóindulattal is több mint vitatható? A CD szerencsére - a kételyek ellenére is - meggyőz arról, hogy a hangzó körülmények végeredményben nem akadályozzák meg a zeneszerzői-karmesteri szándék megértését. Ebből a szempontból különös jelentősége van annak, hogy a felvételek nem csupán a kodályi életmű legjelentősebb és a vi- Kodály vezényel Kodályt Psalmus Hungaricus Missa brevis Budavári Te Deum Nyári este Concerto Gyurkovics Mária, Gáncs Edit, Cser Tímea, Szecsődy Irén — szoprán Tiszay Magda — alt Rosier Endre, Udvardy Tibor — tenor Litassy György, Faragó András - basszus HCD 32677-78 Budapesti Kórus (karigazgató: Forrai Miklós) Magyar Állami Hangversenyzenekar A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Kodály és a Schlamperer A Hungaroton Kodály-lemezéről tágban leginkább ismert alkotásait rögzítik — mint például a Psalmus Hungaricust vagy a Budavári Te Deumot —, hanem olyan ritkábban megszólaló kompozíciókat is, mint a Missa brevis zenekari változata, a Concerto vagy éppen az ifjúkori, ám a harmincas években Arturo Toscanini kérésére átdolgozott Nyári este. Ilyen értelemben a Hungaroton kétlemezes kiadványa igazán reprezentatívnak mondható, a pályakezdő Kodály éppúgy szóhoz jut benne, mint az érett-beérkezett komponista, valamint az idős, összefoglalásra törekvő mester. Melyek lennének tehát a kodályi interpretációs gyakorlat legszembetűnőbb vonásai? Mindenekelőtt az tűnik fel, milyen fontosak a zeneszerző számára a ritmikus karakterek, a basszusok megjelenítette metrikus súlyok, azaz a zene ritmikai alapjai. Kodály felfogása ilyen értelemben nem romantikus, inkább a régizenei előadói praxis ideáljait előlegezi, talán egy korábbi interpretációs gyakorlat maradványaként. Meglepő, hogy karmesterként Kodály szokatlanul gyors tempókat vesz, még a lassú szakaszokban-tételekben is. A Te Deum nem ismeri a nyugodt, időt felfüggesztő szakaszokat, valami mindig hajtja előre a zenei folyamatot. Ennek persze lehet tisz- U mki KODÁLY CONDUCTS KODÁLY Psalmus Hungaricus Missa brevis Budavári Te De um Summer Evening Concerto 2012 Április • muzsika 31 5