Nefelejts, 1865. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1865-01-01 / 1. szám

Őrizd meg oh lány, a virágot, Mely fürteid közt hervad el! Tanúd, a szép órát ha várod, S arakidon mosoly­ba kel. Hogy kecsesei bájad még emelje: Halántékod hűn fonja át. — És szívesen árasztja kelyhe Letörve is, jó illatát. A tengeren ha jól mutatja : Hol tört hajót a bősz elem ? Éltünk egy-egy szép pillanatja Miért múljék emléktelenl? .Jelöld meg azt! — Melyet bejárunk: A világ tarka, víg mező, De feledés jön ott utánunk, S mindent be­pókhálóz, besző. Ha majd a hajló kor s az élet Komoly­­yá tesz, gondokra hiv, Mint őszi nap borong kedélyed,­­ ritkán, lanyhán hevül a szív: A száraz kis virágra esve Tekinteted véletlenül: Illatra ér, mint akkor estve . . . A halvány szin elevenül. Meglebben a bűvös fuvallat: A táj tisztul . . . köd s pára vész, Feltűnik a szép múlt, — s jutalmad: Egy édes, boldog óra lesz! Tompa Mihály. F­o 11­­­­ (Nápolyi eredeti levelünk.) 1864. deczember 20. — A Vezúv kitörései. Pompei története. — Hogy a Vezúv a legrégibb századok óta égett, vilá­gosan bizonyítják P­olibius, Diodorus, Siculus, Lu­cretius, Vitruvius, Seneca s több más régi irók ha­gyományai. S­trab­on a többek közt igy ír a Vezuvról: „E környéken (Nápolyi érti) van a Vezúv hegye, környezve minden oldalról a legtermékenyebb szántóföl­dektől. Maga a hegy csúcsa terméketlen, s színére nézve egészen a hamuhoz hasonlít; rajta több örvény mélységű nyílás látható, melyek különféle üregekbe ágaznak szét. Az égett kövek után ítélve, nyilvánvaló, hogy e hegy va­laha égett, s hogy tüzkatlanokat rejt magában. E vulkán már régtől fogva kialudt, mert kifogyott tűzanyaga. Tán tüzéből s hamujából származik azon hihetetlen termékeny­ség, mely Campania földjét jellemzi.“ A Vezúv első kitörései sok századdal Trója bevétele előtt történtek. Pelliccia, újabbkorú olasz tudós egy más kitörést is említ, mely számítása szerint 1000 évvel Kr. sz.e.,s mintegy 100 évvel Róma alapítása előtt történt. Nevezett tudós szerint e kitörés adott volna eredetet a je­len n­ó­­­a­i, sarnói s nocerai területeknek, melyek az ős­időkben egy nagy s tágas öblöt képeztek, mely a­­gi­­dani Marcinai (jelenleg Vietri) szoros által a salernói öböllel volt kapcsolatba hozva. A Vezúv a Somma hegygyel akkorában csak agy hegyet képezett. A rómaiak alatt azonban már mind a két nevezetet találjuk, s érdekes tudni, hogy a régiek J­upi­­teris Plutot,Vesuvianus és Summ­anus czimekkel tisztelték meg. Spartacus, Clo­dius consul üldözése elől e hegy üregeiben keresett menedéket hadtársaival együtt, s midőn már Clodius azt hivé, hogy hatalmába ke­rítette a hires gladiátort, ez a hegy túlsó felén jelent meg katonáival, mit Fron­tin­us mint igen szerencsés hadi­­csinyt említ föl. Óriási léptekkel közelgett azonban a perez, midőn a ' CJÍ dmi m©g ... \ c 'Ű

Next