Nefelejts, 1865. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1865-01-01 / 1. szám
Őrizd meg oh lány, a virágot, Mely fürteid közt hervad el! Tanúd, a szép órát ha várod, S arakidon mosolyba kel. Hogy kecsesei bájad még emelje: Halántékod hűn fonja át. — És szívesen árasztja kelyhe Letörve is, jó illatát. A tengeren ha jól mutatja : Hol tört hajót a bősz elem ? Éltünk egy-egy szép pillanatja Miért múljék emléktelenl? .Jelöld meg azt! — Melyet bejárunk: A világ tarka, víg mező, De feledés jön ott utánunk, S mindent bepókhálóz, besző. Ha majd a hajló kor s az élet Komolyyá tesz, gondokra hiv, Mint őszi nap borong kedélyed, ritkán, lanyhán hevül a szív: A száraz kis virágra esve Tekinteted véletlenül: Illatra ér, mint akkor estve . . . A halvány szin elevenül. Meglebben a bűvös fuvallat: A táj tisztul . . . köd s pára vész, Feltűnik a szép múlt, — s jutalmad: Egy édes, boldog óra lesz! Tompa Mihály. Fo 11 (Nápolyi eredeti levelünk.) 1864. deczember 20. — A Vezúv kitörései. Pompei története. — Hogy a Vezúv a legrégibb századok óta égett, világosan bizonyítják Polibius, Diodorus, Siculus, Lucretius, Vitruvius, Seneca s több más régi irók hagyományai. Strabon a többek közt igy ír a Vezuvról: „E környéken (Nápolyi érti) van a Vezúv hegye, környezve minden oldalról a legtermékenyebb szántóföldektől. Maga a hegy csúcsa terméketlen, s színére nézve egészen a hamuhoz hasonlít; rajta több örvény mélységű nyílás látható, melyek különféle üregekbe ágaznak szét. Az égett kövek után ítélve, nyilvánvaló, hogy e hegy valaha égett, s hogy tüzkatlanokat rejt magában. E vulkán már régtől fogva kialudt, mert kifogyott tűzanyaga. Tán tüzéből s hamujából származik azon hihetetlen termékenység, mely Campania földjét jellemzi.“ A Vezúv első kitörései sok századdal Trója bevétele előtt történtek. Pelliccia, újabbkorú olasz tudós egy más kitörést is említ, mely számítása szerint 1000 évvel Kr. sz.e.,s mintegy 100 évvel Róma alapítása előtt történt. Nevezett tudós szerint e kitörés adott volna eredetet a jelen nóai, sarnói s nocerai területeknek, melyek az ősidőkben egy nagy s tágas öblöt képeztek, mely agidani Marcinai (jelenleg Vietri) szoros által a salernói öböllel volt kapcsolatba hozva. A Vezúv a Somma hegygyel akkorában csak agy hegyet képezett. A rómaiak alatt azonban már mind a két nevezetet találjuk, s érdekes tudni, hogy a régiek Jupiteris Plutot,Vesuvianus és Summanus czimekkel tisztelték meg. Spartacus, Clodius consul üldözése elől e hegy üregeiben keresett menedéket hadtársaival együtt, s midőn már Clodius azt hivé, hogy hatalmába kerítette a hires gladiátort, ez a hegy túlsó felén jelent meg katonáival, mit Frontinus mint igen szerencsés hadicsinyt említ föl. Óriási léptekkel közelgett azonban a perez, midőn a ' CJÍ dmi m©g ... \ c 'Ű