Nemzet, 1886. január (5. évfolyam, 1198-1228. szám)
1886-01-01 / 1198. szám
BIL POLID. Budapest, decz. 31. (Az újévi üdvözlés Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai helyjév napján, fél 11-kor gyűlnek egybe a szabads párt clubjának helyiségében, hogy onnét testületnek Tisza Kálmán miniszterelnök üde. Budapest, decz. 31. (Az országos kiáll számadásainak lezárása.) A kiállításos bizottsága által kiküldött bizottság pérteink szerint befejezte működését és megállapí-i kiállítás zárszámadásait. Ezek szerint az ori kiállítás pénzkezelése 1.617.000 forint pénzaránynyal végződött, ebbe azonban be vannak irva azon állami előlegek, melyeket a kiállítás deiből az államkincstárnak vissza kellett volna mni. A pénztári hiánynyal szemben áll a kiálltépületek értéke és a kiállítási bizottság által tett etetések, mint parkírozás, víz- és gázvezeték jége. Összesen 1.200.000 frt. Budapest, decz. 31. (A gömör megyei culi-egye t.) Rimaszombatból vettük a gömörmei magyar közművelődési egyesület igazgató váltmányának legutóbbi üléséről szóló jegyzőkönyv K Felemlítjük belőle, hogy az egyletnek van 51 alap, 460 rendes és 550 bekt pártoló tagja. A tagok ■zesen 6608 frt 72 krt írtak alá; készpénzben 1383 vl. 3 kr folyt be. A választmány kimondta, hogy a vrelkezés alatti összeget csak kivételes esetekben ártja igénybevehetőknek; az egyleteket fel fogja kérni, hogy az egyesület javára vigalmakat és estélyeket rendezzenek és e tekintetben különösen igénybe fog vétetni a női közönség pártfogása. A csetneki elöljáróság azon kérelme, hogy a csetneki vör tagsági díjai a felállíttatni szándékolt helyi óvok javára a városi pénztárba fizettessenek, megelégeéssel fogadtatott. Örvendetes adatokat jelentettek be garami körről, mely ez évi augusztusban óvodát nyitott, ahova már 70 növendék jár. Gömör megye és Felsőcz városa az egyesület alapító tagjai lettek. Az egyesület végül 20 irtot utalványozott magyar olvasó és gyakorló könyvek kiosztása czéljából. Budapest, decz. 31. (A muraközi dohánytermelés.) »Zalamegye közigazgatási bizottsága, Svastits Benő alispán indítványa folytán, a muraközi lakosság jóléte és a közgazdasági szempontból egyaránt nagy fontosságú dohánytermelés engedélyezése tárgyában, a következő feliratot intézte a pénzügyminisztériumhoz« : Nagyméltóságu magyar királyi Pénzügyminisztériumnak ! Nem sok idővel ezelőtt a Muraközi vidék virágzó dohánytermeléssel dicsekedhetett, mely nemcsak az ottani földmives nép vagyoni jólétének képezte bőséges kutforrását, hanem abban a magas kincstár is igen nevezetes adóalappal birt. Néhány évvel ezelőtt azonban a nm. m. k. pénzügyminisztérium a dohánytermelési engedélyt Muraköztől megvonni méltóztatott, amely intézkedés Muraköz közgazdasági viszonyaiban igen érezteti káros hatását, sőt azok tapasztalható hanyatlásának egyik legfőbb okát képezi. A muraközi talaj ugyanis lapályos, mély fekvésénél fogva, a kukoriczán kívül egyéb gabonanemek termelésére általában nem alkalmas, szőlő pedig Muraköz alsó vidékén egyáltalán nem műveltetik; a kukoricza ott a fő és majdnem egyedüli termelési ág ; nagyon természetes tehát, hogy a termelés ily egyoldalúságánál fogva, a földmives nép sorsa sokkal inkább ki van téve az esélyeknek , mint az oly vidékeken, ahol a termelés változatossága, a földmivelés egyik másik ágában szenvedettt veszteségeket kárpótolhatja; ez okozza tehát, hogy ha Muraközben a kukoricza termés nem sikerül, a nép súlyos válságokat szenved, kötelezettségeit sem az államkincstár , sem magánfelek irányában nem teljesítheti, a végrehajtások napirenden vannak, s a földmives csekély ingó tőkéjét felemésztik. Ellenben Muraköz és vidékének talaja a dohánytermelésre kizárólag alkalmasnak bizonyult, és egyedül ezen termelési ág lehet hivatva Muraköz közgazdasági viszonyaiban a termelési ágak kényszerült egyoldalúsága által veszélyeztetett egyensúlyt fenntartani a föld népét súlyos váltságoktól megóvni, és az államkincstár érdekeit biztosítani. Midőn ezen elősorolt indokainknál fogva a nm. pénzügyminisztérium elé azon tiszteletteljes kéréssel járulunk, hogy a dohánytermelést Muraközre és hason talajú vidékére ismét engedélyezni kegyeskedjék, nem hagytuk figyelmen kívül, hogy a dohánytermelelési engedély megvonására okot az elharapódzott csempészetek által űzött visszaélések szolgáltattak, és azért minthogy a legszigorúbb ellenőrzést részünkről is feltétlenül szükségesnek tartjuk, és annak hatályosságát emelni a hatáskörünkben álló eszközökkel kötelességünknek ismerjük, azon javaslatot bátorkodunk a nagyméltóságú minisztérium elé terjeszteni, hogy dohánytermelési engedély csakis oly egyéneknek adathassák ki Muraközben, ki erre teljes megbízhatóságuk folytán a hatóság által ajánltatnak. Azon meggyőződésben vagyunk, hogy ezen külön intézkedés a csempészetek elharapódzása ellen elég biztosítékot nyújtana, s annyival is inkább, mert a szigorú büntetésen, mely bűnöst és ártatlant egyaránt sújtott, Mura köznépe okult annyira, hogy jövőre tartózkodni fog oly üzelmektől, melyek anyagi jólétének leggazdagabb forrásától önhibája miatt ismét megfoszthatnák. Kelt Zalamegye közigazgatási bizottságának 1885. deczember 9-én tartott ülésében. A közigazgatási bizottság hetes elnöke Svastits Benő m. k., alispán. Alsó-Rubin, decz. 31. (Árvamegye közigazgatási bizottságának ülése.) [Saját levelezőnktől.] Árvamegye közigazgatási bizottsága Szmrecsányi Darius főispán elnöklete alatt e hó 28-án ülést tartott. Ez alkalommal tárgyalás alá vették a kamatadó, házadó és keresetadó elleni felszólalásokat. Az adófelügyelő jelentése, mely az 1885. évi október hó 1-ével életbeléptetett, ugyanazon évi XXII. t. sz. végrehajtása, illetve a nyilvántartás tárgyát képező egyes eseteknek az adómunkálatban való keresztülvitelére vonatkozott. A szükséges intézkedés megtétele czéljából áttétetett a törvényhatósági bizottsághoz. A tanfelügyelő előterjesztése az alsó-kubini állami elemi és polgári iskola 1883—4. és 1884—5-iki évi számadásaira vonatkozott. Megvizsgálás végett kiadatott a megyei számvevőségnek. Felolvasták ezután a belügyminiszternek 65,757. sz. alatti leiratát, melyben értesíti a közigazgatási bizottságot, hogy a személyes gyógyszertári jogosítvány maga csakis reáljogú gyógyszertáraknál tudható be a hagyaték átlagába; a gyógyszertár személyes üzleti joga pedig a jogositványnyal biró gyógyszerésznek személyéhez van kötve s az 1876. XIV. t. sz. 131. §. értelmében e személyes üzleti jog s sem el nem adható, sem el nem hagyományozható. Ugyanazon törvény 132. §. szerint csakis gyógyszertár haszonélvezete száll az özvegyre, illetve a gyermekekre, ezek nagykorúságáig. E leirat tudomásul vétetett és miheztartás végett az árvaszéknek kiadatni rendeltetett. A megyei alispán, mint az erdészeti bizottság elnöke beterjeszti, e bizottság f. évi nov. hó 21-én tartott ülésének jegyzőkönyvét. Tudomásul vétetett. A közmunka- és közlekedőügyi minisztérium körrendeletben tudatja, hogy az állami segélylyel teljesített építkezések felülvizsgálása, csakis a kerületi főmérnökök által eszközölhető, mi szintén tudomásul vétetett. A földművelési-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium leküldi a megyei erdőtiszti alap 1883. és 1884. évi számadásait, jóváhagyó záradékkal. Kiadatott a törvényhatósági bizottságnak. Felolvastatott a miniszterelnöknek folyó évi 3973. sz. a. rendelete, honvédelmi ügyekre vonatkozó kimutatásoknak miképp leendő felterjesztésére vonatkozólag. Tudomásul vétetett és a járási szolgabiráknak miheztartás végett kiadatni elhatároztatott. Az alispán, mint az erdőrendészeti bizottság elnöke, felterjesztés végett bemutatja ezen bizottságnak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz intézett kérelmét az iránt, hogy a helybeli adófelügyelőségnél szervezett catasteri nyilvántartásnál lévő catasteri térképek az erdei üzemeknek kidolgozásánál való használhatás czéljából a megyei erdőgondnokok részére átengedtessenek. A kérelmet pártolólag terjesztik föl. Végül tárgyalás alá vették a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1885. évi nov. hó 13-án 1924. elnöki szám alatt kelt körrendelettel, az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában kibocsátott szabályrendelete értelmében végbement választások eredményét, a megyei izraelita hitközségek anyakönyv vezetőire vonatkozólag. A választási jegyzőkönyv tudomásul vétetett s föl fogják terjeszteni a cultus miniszterhez, a hitközségeket pedig értesítették, hogy a megválasztottaknak magyarul tudniuk kell és az anyakönyveket csakis magyar nyelven lehet vezetniük. M.-Sziget, decz. 29. (Máramaros megye közgyűlése.) [Saját levelezőnktől.] A téli közgyűlés, mely más években mindig a legnépesebb szokott lenni, most az elején szinte nem is volt határozatképes, de aztán mégis valamennyire megtelt a közgyűlési nagy terem. Pont tiz órakor megnyitotta a gyűlést Lónyay János főispán, kit beléptekor zajos éljenzéssel fogadtak, amint ez a buzgó, reggeltől estig tevékeny, érintkezésében mindenkivel előzékeny főnök méltán megérdemel. — A gyűlés folyamán több érdekes tárgy került elő, melyeket a közgyűlés figyelemmel hallgatott és intézett el. Ezúttal nem volt a közgyűlésnek semmi akadálya. Hollósy István bizottsági tag, kit a múlt gyűlésen széksértés miatt 100 frt pénzbírságra ítéltek, most is tartott magasan röpködő »cultur«-szókkal bőségesen saturált hazafiasságot hangoztató dictiót, de nem sértett. Ugyanis Szatmár megyének a közművelődési czélokra kivetendő 11 a pótadó tárgyában ismeretes körirata felolvastatván, Hollósy István bizottsági tag felszólalt, hogy a pótadó már most szavaztassák meg. A közgyűlés azonban egyhangúlag elfogadta az állandó választmánynak Szaplonczay Miklós főjegyző által előterjesztett következő javaslatát : »A megye közönsége annak kijelentése mellett, hogy a magyar közművelődés előmozdítása tekintetéből anyagi áldozatokra is kész, ezúttal a pótadó kivetése iránt nem határozhat, mivel az 1883. évi XV. t. sz. 10. §-a értelmében a pótadó kivetése iránt rendszerint a költségvetés megállapítása alkalmával határoz a közgyűlés; továbbá a közgyűlési meghívóban az, hogy a pótadó kivetése szándékoltatik, kiteendő. Minthogy pedig a költségvetés már tárgyalva volt s indítvány akkor a pótadó kivetése iránt nem tétetett s az közhírré nem hozatott, ennél fogva most pótadó nem is volt megszavazható.« De hogy Máramaros megye közönsége ez irányban is meg fogja hozni a kellő áldozatot, az kétségtelen. Hisz midőn a mai közgyűlésen a belügyminiszternek a »Máramarosi közművelődési egyesület« alapszabályait megerősítő leirata felolvastatott, lelkesen megéljenezték, az egyesület tehát a megyében népszerűségre talál és Lónyay főispán, ki az élén áll, hozzá méltóan buzog. Hollóssy István m még indítványt tett, hogy a közös ezredeknél magyar vezényszó is behozassák, Budapesten katonai intézet állíttassák, hol magyarul tanítsanak s ez iránt a képviselőházhoz felirat intéztessék stb. Látván a hangulatot, indítványa megokolásától egy szánakozást kifejező mozdulattal elállott. , Kávásy Ákos bizottsági tag és az állandó választmány tagja, Hollósynak szólva, igen helyesen jegyezte meg, hogy: a bizottsági tag ar azok közé tartozik, kik sokat markolnak és keveset fognak : definitionál a hazaszeretetről, culturáról csak az időt vesztegeti, mert nyitott ajtókat készül döngetni. Máramaros megye közönsége tudja is, mi a hazaszeretet, teljesíti is kötelességét mindig. Miháka László alispán kijelenti, hogy a közbirtokossági elnökségeiről lemond, csupán a taraczközit és a rónait tartja meg addig, mig a számadások elintéztetnek. Hollósy felszólítja, hogy minden elnökségről mondjon le, mert ellenkező esetben ő azonnal ismét a belügyminisztériumnál tesz panaszt. Lónyay főispán oda szól: »Ez a bizottsági tag urnák teljes szabadságában áll.« Hollósy leül és az egész gyűlésre elnémul. Az ez év végén kilépett közigazgatási bizottsági tagok: Szilágyi István, Kricsfalusy Vilmos, Szilágyi János, Schönherr Ágost, Mihályi Péter ismét megválasztattak; fiait ügyész-helyettes lett Mandics József. Az 1886-iki költségvetését a megyének, mint bejelentetett, a belügyminiszter jóváhagyta. A bevétel 77,544 írttal, a kiadás 76,698 írttal s a megtakarítás 846 írttal van előirányozva. A megyebeli községek jövő évi költség-előirányzata bemutattatott; a kis és nagy községek összes évi szakrészletei 122,886 frt 10 krral vannak előirányozva. A községek törzsvagyonának jövedelmei 22,677 frt 53 krt tevén, a még szükségelt 100,208 frt 57 kr. pótadó kivetése utján szereztetik be, mely a megyebeli adózók által fizetett 353,320 frt egyenes állami adó 28- 37 °0-ának felel meg. M.-Sziget rendezett tanácsú város kiadásánál az előirányzott 50,300 frt jóváhagyatott. M.-Szigeten 13,613 frt 93 kr. fedezendő 21°/0-nyi pótadóval. A megye területén egyedül Técső nagyközségben nem vált szükségessé pótadó kivetése. Legmagasabb pótadó (63 °/C) Tyuska községben vettetik ki. Az igazgató-választmány tagjai lettek: Szaplonczay Miklós, Kutka Kálmán, Kricsfalusy Vilmos, Veréczy Lajos, Lator Bálint. A főispán által kineveztetett elnökül: Bikkál Nándor, Cziple Zsigmond, Hitter Győző, dr. Mihályi János. A leállítási bizottságba elnökül: Mentz Károly, tagokul: Kutka Kálmán, b. Sztojka Gyula és Kovásy Pál. A gyalog közmunka megváltási ára 45 krban állapíttatott meg. A gyógyfürdőkre vonatkozó szabályrendelet elkészítésére az alispán elnöklete alatt bizottság küldetett ki. A szarvasmarha-s lótenyésztés érdekében az apa-állatok beszerzése iránt szabályrendelet alkottatott. Néhány apróbb tárgy elintézése után a gyűlés befejeztetett, Lónyay boldog új évet kívánt a bizottság tagjainak, kik viszont zajosan megéljenezték a kitűnő főispánt. Ungvár, decz. 30. (Ungmegye közgyűlése.) Ungmegye törvényhatósága tegnap rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyik főtárgyát a folyó ügyeken kívül a kilépett 5 közigazgatási bizottsági tag újbóli választása képezte. Miután választásról volt szó, természetesen a bizottsági tagok nagyobb számmal gyűltek össze a megye minden vidékéről. Gróf Török Napoleon főispán, kiről átalában mondhatjuk, hogy a megye átalános bizalmát és tiszteletét nagy mérvben bírja, megnyitván a gyűlést, mindenek előtt számot adott azon küldetésről, melylyel őt, élén a megye választott 10 küldöttével, a miniszterelnök jubiláris ünnepélye alkalmából, a megye bizottsága megbízta. Tudomására hozta a megye bizottságának a szíves fogadtatást, s azon üzenetét a miniszterelnöknek, hogy hálásan s elismeréssel fogadván a megtiszteltetést, ígéri, hogy a megye érdekeit szívén viselve, minden lehetőt meg fog tenni annak javára. A megye bizottsága eme tudomásul hozást, a miniszterelnöknek lelkes éltetésével, s a küldöttség helyes eljárásának tényét megnyugvással fogadta. Ezen nyilatkozat után olvastattak a miniszteri s felsőbb hatósági leiratok, melyek után a főispán kijelentette, hogy a fenálló törvények értelmében a választott közigazgatási bizottsági tagok közül öten, név szerint: Bugyis András, Firczák Gyula, Iváncsy László, Mislinszky József és Nehrebeczky György urak kiléptek. Az új választás gyorsan történt meg, amennyiben a megye bizottsági tagok osztatlan bizalommal viseltetvén a lelépők irányába, azokat újra titkos szavazat útján majdnem egyhangúlag megválasztották. A választás eredménye hangos éljenzésekkel fogadtatott. Ezen adás után olvastattak egyes megyék átiratai. Midőn a Csongrádmegye átirata felolvastatott, mely felszólítja a megyét, hogy a javaslatba hozott és már tárgyalás alatt álló közigazgatási reformokra vonatkozó tövényjavaslat ellen felszóllaljon az országgyűlés előtt, gr. Sztáray Antal azon indítványt tette, hogy a megye négy képviselője a megye részéről hivassák fel arra, hogy ezen törvényjavaslat ellen működve, ne engedjék azt törvényerőre emelni, indokolva ezen indítványát különösen azzal, hogy Ung megyét úgy ismeri, sőt nevezetes arról, hogy az alkotmányosság és szabadság megvédésénél mindig az elsők között szokott lenni. Az említett törvényjavaslatot pedig olyannak látja, mely veszélyeztetheti az alkotmányosság és szabadságot, mert ha arról volna biztosítható, hogy a megyék élén oly főispánok lennének, mint minővel Ungmegyének van szerencséje leírhatni, nem aggódnék annyira, de fél attól, hogy a nagy hatalommal felruházandó főispánok majd visszaélnek hatalmi állásukkal az ország és megyék alkotmányossága és szabadsága kárára. Ezen indítvány után maga az elnöklő főispán emelt szót s kijelentette, hogy ezen indítványt napirendre nem bocsáthatja azon házszabályok értelmében, hogy minden indítvány 24 órával előbb írásban leteendő a bizottság asztalára, miután pedig az említett indítvány előlegesen írásban be nem adatott, kéri a főispán a bizottságot az indítvány feletti napirendre térni, annak mellőzésével. Az indítványozót támogatni látszott Iváncsy László és Kende István, a főispán nézetét védte Thuránszky Tivadar, mire a bizottsági gyűlés kimondotta a napirendre térést s az indítvány egyszerűen elesett. Ugyanezen alkalomból Kende István fiatal bizottsági tag indítványozta, hogy a megyei tisztviselők holtiglan választassanak, mely indítvány elhangzott viszhang nélkül. Következtek a folyó megyei ügyek. Lőrinczy Jenő, a felvidéki járás szolgabirája, melegen ajánlotta a megye bizottságának figyelmébe, mikép létetnének lépések a megye részéről a törvényhozó testület előtt, hogy a községekben minden olyan egyén, ki korcsmáltatással foglalkozik, vagy azzal üzleti viszonyban van, a községben semmi néven nevezendő hivatalt ne viselhessen. A megye bizottsága egyhangúlag elfogadta a nézetet s elhatározta, hogy felír e tárgyban az országgyűléshez és a kormányhoz. Ezek után be lévén fejezve a bizottság teendője, a főispán az évnek szerencsés befejezése alkalmából, köszönetet mondott a közügyek terén tanúsított magatartásért s egyúttal a jövő évre sok boldogságot és szerencsét kívánt. Erre fölemelkedett Firczák Gyula, Munkács egyházmegyei apátkanonok, mint a bizottmánynak egyik legbuzgóbb tagja s a főispánt következő szavakkal üdvözölte: A mai nappal Ungmegye törvényhatósága nyilvános működésének ez évben zárkövét teszi le. Ha visszaemlékezünk azon tényekre, melyek közügyeink érdekében itt e teremben végeztettek, ezekből indokolva tűnik föl azon őszinte tisztelet, szeretet és ragaszkodás, melylyel Ungmegye közönsége, gróf Török Napoleon, szeretett főispánunk iránt minden időben viseltetett és viseltetik. Ma, midőn egy uj év küszöbén állunk, részint tájékozottsággal s részben csak sejtelmével bírunk annak, mily sok és fontos azon teendő, melyeket államiságunk, hazánk, megyénk érdekében kötelességünk lesz érvényesíteni. Ezek szerencsés keresztülviteléhez ismt méltóságos főispán urunk bölcsessége, igazságszeretete, tapintata s példányszerű hazafiságára van szükségünk, hogy ezek által közgyeinket továbbra is biztos kezekkel és szerencsésen vezényelje. Meg vagyok győződve, hogy a megye közérzületét fejezem ki, amidőn az kívánom, hogy mélyen tisztelt főispánunkat isten erő, egészség és boldog megelégedésben a haza és megyénk javára még soká tartsa és éltesse. Ezen felszólalás után a bizottság lelkesülten megéljenezte az ősz főispánt és emelkedett hangulatban oszlott szét a bizottság, meghitt magához, hogy néze meg saját készítményü festményeit, melyek »igazán remekek«. (Olasz novella, mondom). A herczegné akkor légyottot adott a grófnak a Louvre csarnokaiban, de a gróf hiába várt, a herczegné nem jött. Rászedte a festő grófot. Most az özvegygyé lett herczegnő eljött és külső kényszerből kezét és vele nagy vagyonát ajánlja fel a grófnak. A gróf gyöngéden, de határozottan visszautasítja a kínálkozó szerencsét, mert Simonne-t szereti. Ez kellő bizonyíték a scrupulosus orvos szemében, ki most már örömmel egyezik bele a házasságba. Ugyebár egyszerű cselekvény, oly egyszerű, hogy egészen hihetetlen. A szerző maga is azt mondja a darab végén, hogy a falu, ahol ez történt, még nincs felvéve a földrajzba. Még neve sincs, majd csak ezután fogják valahogy elkeresztelni. De hát nem is a cselekvést kell tekinteni e darabban, hanem finom kidolgozását. Ez pedig oly finom, oly kedves, oly szellemes és oly pikáns, hogy az ember, átengedvén magát a csevegés múzsájának, mely e darabot szövi, egészen megfeledkezik róla, hogy e darabban egyebet is követelhetne szellemnél. Nem követel semmit, hanem élvez. Élvezi a gyönyörű elmés, bohó mesét, ^'"•'VMeilhac oly raffinirozott naivsággal tud előkeli ennél több esilye sokat’ mikor mulattatják! Hát Mikor a függöny alászállt, ,, , ,, , gyogó sziporkáját láttam minden szemel. Ja. A másik darab »Antoinette Rigaud«, mint már tegnap mondok, komolyabb mű. Komolyabb a tartalma és komolyabb az ambitiója. Voltaképpen Seribe és Sardou műveinek nyomán járó színmű, melyben több súly van fektetve a cselekvésre, vagyis jobban mondva a cselszövésre, mint a jellemzésre, crou JDe van benne olyasmi, ami Scribe-nél és barmely öntudai igen található: merész, eredeti inventio, ha szembe száll a drívlSSP art mondanék, készakazelfogadott conventióval, és ínányzik' WA.szentnek egy elem mely a Scribe-iskola termékeit oly becse,dlz. csodáltakká teszi: a drámai kerekdedség, a befejezettség, ama bizonyos teljesség, mely a °M»kSCeX‘AS6dit mi'de” l.kunk®61TMe0t “81 érdelM68“l »fezük: de „em £‘eS”“‘IndU'- KG‘ Pr°~‘ tárgy»l Tréfond tábornok neje azon gyötrelmek következtében halt meg, melyeket háborúban távol levő férjének sorsa miatt kellett kiállnia. Halálos ágyán azt kérte férjétől, hogy egyetlen lányukat, Geneviéve-t nem adja nőül katonához. A tábornok ezt megígérte. Lánya felnőtt és bele szeretett egy derék katonatisztbe, kinek neve Olilvier de Treuilles. Midőn Ollivier húga Antoinette megjelenik és bátyja számára megkéri Genevieve kezét, a tábornok saját nagy bánatára bár, de határozottan visszautasítja a kérelmet. Kénytelen így cselekedni, kötve van haldokló nejének tett ígérete által. Mi ugyan erre azt mondjuk, hogy hát hagyja oda Ollivier a katonai pályát, és válasszon valami polgári foglalkozást, melyből családját tisztességesen eltarthatja. De a franczia katonák nem így gondolkodnak. Aki Saint-Cyrben végezte tanulmányát és ifjúságát, az nem lehet más mint katona. Ollivier tehát boldogtalan, de, véleménye szerint, nem tehet semmit. Ez ugyan nagy baj, mert Ollivier ez által elárulja, hogy nem szereti valami nagyon Geneviévet. Ha szeretné feláldozni pályáját érte. Mi pedig az ilyen 12 Reaumur fokú szenvedély iránt nem érdeklődhetünk, és az első felvonás meglehetős hidegen is hagy bennünket, habár kiváncsiak vagyunk is az iránt, hogy fog a tábornok és segédtisztje kiszabadulni a dilemmából. tanu szerencs®re itt a második felvonás. Ez megis 01b-vier^^arra. h°gy a drámának tárgya nem a w „u V' hanem valami egészen más, t. ilyet már jeleztünk. "asodik processus, me Antoinette nőül ment egy becsületes, aex qnadroshoz, Rigaud úrhoz, kinek kitűnő az étvágya, kifogástalan a gyöngédsége, de szelleme kissé nagyon is polgárias alkotványa. Rigaud úr kifogástalan férj, de neje lelkét nem tudja betölteni. Az asszony is becsületes, szilárd jellemű, de férjét szeretni nem képes. __Felső - Francziaország valamely fürdőhelyén felismertte,találkozott Jacques Saunoy festővel, és nyílt volna, — ha ki iránt szive önkényt meg- Leveleket váltott a foldakábrándban élt vele, mig végre Poeti,us vol élye nőttön nő. Erezte ai,°Sy szent ül»» Megszökött Alf férjéhez, és Saunovval jól. Haza szökött dási helyét. ^ 10 *uda^a tudatta tartózkod szegény Antoinette épp az nap, mikor bátyja számára megkérte barátnéja Geneviéve kezét, itt találkozik Saunoyval a tábornok házában. A festő azért jött, hogy a tábornok arczképét fesse. Rövid explicatio után, Antoinette visszaköveteli leveleit Saunoytól. Ez, némi vonakodás után megígéri, hogy visszaadja a leveleket. El is jő éjszaka a levelekkel, tudván, hogy Antoinette férje távol van,mint esküdt valamely esküdtszéki tárgyaláson. Alig adta át a leeleket Saunoy, a férj kopogtat az ajtón. Nagy a rénület. Saunoy egy mellékszobába menekül. A férj belép, leül vacsorálni, és nyugodtan elmondja a esküdtszéki tárgyalás tárgyát. A férj együtt fogta felségét szeretőjével, és agyonlőtte feleségét. Az eset egészen hasonló ahhoz, melyben épp e perezben Antoinette van. Rigaud úr kiteszi forgópisztolyát a asztalra és tovább vacsorál. — És önök elítélik a gyilkos férjet, kérdi halálsápadtan és magán ívül az izgalomtól és rémülettől a boldogtalan Antonette. — Dehogy! Felmentettük a bosszúálló férjet. — Felmentették ! — Hogyne. Tizenketten voltunk esküdtek. Csupa férjek.. — És ön is úgy tenne, mint az a férj ? kérdi félholtan a félelemtől Antoinette. — Tökéletesen így tennék. Csakhogy az én pisztolyom elől nem renekülne el a szerető, azt is agyonlőném. Ez a jelenet a lejobb a darabban. Eredeti, merész és végső határig oszíti az érdeket. Ez tetszett legjobban. Végre Saunoy emenekül a házból, de az alvó évtévé szobáján , ablakán keresztül. Máskép nem menekülhetett. L Antoinette férje, Rigaud úr látta a menekülőt lesállni az ablakból, és reggel elmondja a dolgot aábornoknak. Hosszú inquisitió után, melyet ügyesn tudott a szerző a drámába beleilleszteni, a gyám végre mégis Antoinettere háramlik. Ekkor ellép bátyja Ollivier és azt vallja magára, hogy ő volt a kisasszony szobájában. Visszautasítva ltván kérelmét, kényszerítni akarta — úgymond a tábornokot, hogy lányát neki adja. De aztán megbánta tettét, és az ablakon keresztül menekül, mikor a folyosó ajtaját rácsukták. Antoinette megan mentve, de Ollivier el van veszve. Le kell mondnia pályájáról. Antoinette ezt nem engedheti; elmegy a tábornokhoz és megvallja neki az igazat. A tábornok meglágyul, és ahelyett, hogy Ollivier tiszti rangjáról való lemondását elfogadná, keblére szorítja a derék tisztet, ki ily önfeláldozásra képes húga becsületéért, és neki adja leányát. Ez utolsó perezben tehát a dráma két tárgya egybe folyik. Fájdalom, későn. A dráma, egyes helyzetei eredetiségének és izgatóan érdekes voltának daczára is, el van ítélve. Először azért, mert tárgya kettős és e két tárgy nem egyesül kellő időben és kellő szorosan egymással. Másodszor pedig azért, mert a szenvedélyek, melyek benne működnek, nem eléggé erősek, nem meggyőzők. Ollivier nem szereti eléggé Geneviévet, mert különben megtette volna érte azt, amit megtett húga jóhírnevéért. De Antoinette sem szereti Saunoy-t valami, nagyon csak valamivel jobban, mint férjét, kit pedig sehogy sem szeret. Az egész drámán végig valami rövid lélekzet érezhető, mely mindent, ami különben jó volna, megront és földre van. A dialógus sem valami jól táplált. Nehezen foly. Minden szó, minden fordulat a gyötröttség nyomát viseli, mintha nagy erőfeszítésébe került volna az írónak. És végre a darab még egy csomó nyílt kérdést is hagy maga után. Mivé lesz a férj, Rigaud úr virtuális megcsalatása ? Mivé lesz a festő szerelme ? Mivé lesz Antoinette szerelme és hibája ? És mivé lesz a tábornok fogadása és esküje ? E darab végén mindenkinek bekötik a szemét és elnémítják lelkét, — a közönségnek is. E darabot tehát jónak nem igen lehet elfogadni. Érdekesnek, inkább. Egy azonban világossá lesz belőle: az, hogy írója valóban nagy tehetséggel bír, különösen az eredetire irányuló, bátor inventio-tehetséggel. Meglátjuk, mit hoz ezután a színpadra. Csak több ily próba után, lehetend rá kimondani, hogy benne Francziaország új jeles drámaírót nyert. KESZLER JÓZSEF: KÜTLFÖLD. Budapest, decz. 31. Freycinet a kelet-ruméliai kérdésről.) Bécsből távirati utón közlik velünk a jegyzéket, melyet Freycinet franczia külügyminiszter a Balkánfélsziget ügyeiről a hatalmakhoz intézett. A jegyzék, melyet az N. Fr. Presse-vel egyidejűleg közlünk, következőleg hangzik: A Szerbiában és Bolgárországban legutóbb végbement háborús események, a konstantinápolyi conferentia tanácskozásának, ezeknek következtében való megszakítása, az ottomán biztosoknak Philippopolba való küldése a balkán-félszigeti ügyekben oly fontos mozzanatokat képeznek, hogy nem mulaszthatom el visszapillantást vetni a meghaladott útra és a köztársasági kormány által e kérdésben elfoglalt magatartásra. Fölösleges emlékeztetnem önt arra, hogy mily meglepetést okozott Európának szeptember 18-ikán a kelet-ruméliai mozgalom. Szeptember 23-ikán közvetlenül kifejeztem nézeteimet a szerb követnek; ugyanez nap kijelentettem az osztrák-magyar nagykövet előtt, hogy mi hajlandók vagyunk oly lépéshez csatlakozni, amelyet a nagyhatalmak oly czélból tennének Sophiában, hogy Sándor fejedelmet lebeszéljék a mozgalomnak Bolgárország és Kelet-Rumélia határán túl való terjesztéséről. Rákövetkező napon megbíztam képviselőinket,hogy a nagyhatalmaknál jelezzék,mily sürgős volna a szomszéd államoknak azt ajánlani, hogy tartózkodjanak oly tüntetésektől, melyek az ottomán birodalom egyéb területein visszahatást kelthetnének. A választ be sem várva, utasításokat küldtünk Belgrádban, Athénben és Bukarestben levő ügynökeinknek. Midőn így jártunk el, nem gondoltunk arra, hogy amaz államok közömbösek maradhatnának az eseményekkel szemben, de nézetünk szerint mindent elérhettek, ha nyugalomban várják vala be Európa tanácskozásainak eredményét. Ezen fáradozásokkal be nem érve és daczára azon tartózkodásnak,melylyel oly események méltatásánál kell nézetünk szerint viseltetnünk, melyeknél érdekeink nem forognak szóban, 25-én azon nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a nagyhatalmaknak meg kell állapodniok, hogy a fenyegető veszélyek eltávolítására eszközöket kereshessenek és hogy kielégítő megoldás elemeit előkészíthessék. Egyúttal készeknek nyilatkoztunk, az e czélból tartandó tanácskozásokban való résztvételre. Javaslatunk igen rokonszenves visszhangra talált és szeptember 26-án az orosz kormány azon indítványt tette, hogy a konstantinápolyi nagykövetek egyezzenek meg a portával és Sándor fejedelemmel szemben követendő azonos magatartás iránt, hogy a vérontás kikerültessék. A hatalmaknak időt kellett engedni, hogy magukat elhatározzák. Szerencsétlenségre a conferentia csak október 4-én ülhetettössze, Noailles marquis már szeptember 29-én birtokában volt részletes utasításainak. Miután az ottomán birodalom iránt táplált érzelmeinket senki sem gyanúsíthatta, mert annak consolidatióját mindenkor óhajtottuk, nem tartottuk szükségesnek a kérdések megoldását elégtelen, látszólagos eszközökre szorítani. Novilles marquis ennek főlztán oda utasíttatott, hogy járuljon hozzá a többség nézetéhez, ha az a rumeliai lakosság törekvéseinek kielégítésére irányul. Ez alatt azt értettük, hogy a berlini szerződés alkotta kormányzási módon eszközlendő változtatások nemcsak hogy ne sértsék a tönk birodalom életérdekeit, hanem ellenkezőleg, hogy annak jogait megszilárdítsák. Ilyen érdekek volnána például a Balkán megszállásának praktikus megoldása és a bolgár évi adó pontos megfizetése, ami edenifelé holt betű maradt. A legközelebbről érdekelt hatalmak nem tartották szükségesnek, hog ezen problémát, melynek megoldása bonyodalmas nehézséggel járna, azonnal tárgyalás alá vegye. A köztársaság kormánya ennek folytán késéggel vett részt azon tanácskozásokban, melyekne tárgya egyszerűen egy oly jegyzék volt, melynek a fejedelmet és Rumélia lakossági kötelességeikre kellett volna emlékeztetnie. Egyzék elkészítésére egy hét fordíttatván azt a srtának csak október 14-én, Sándor fejedelemné 15-én nyújthatták át, miközben a ruméliai izgalom kézzelfogható körvonalakban lépett elbe, míg Szerbia és Görögország megkettőződ hadikészülődéseik által elégedetlenségüknek éfgg°dalmaiknak adtak kifejezést, amire az unió asolidatiójára való kilátás nyújtott okot. Én kötelesemnek ismertem október 13-án táviratilag ügyeinkéi® a kabineteket, hogy mily veszélyekkel jár s ügyek előzetes elhúzódása. Midőn azután a szálmc 19-ikén a belgrádi és athéni kormányokká közölte jegyzéküket be kellett látni, hogy ezenezközök is nem felelnek meg a helyzet szükségleteinek, pára porta Oroszország tanácsára október 21-én konstantinápolyi conferentia összeülését javasol mely a berlini szerződés és a szultán fennhatóságai alapján oldotta volna meg a Keletruméliára merült nehézségeket. Midőn a conferentia nov. összeült, megmaradtunk a mellett, hogy a Sár ijedelemhez intézendő azon felszólítás, hogy a 111" szerződést ismerje el és a ruméliaiaknak ada*20Q utasítás