Nemzeti Sport, 1938. szeptember (30. évfolyam, 169-189. szám)
1938-09-01 / 169. szám
Csütörtök, 1938 szeptember 1. y^^i w^vrl :Éjj^T r PR»M4 mm./ iPISSg vJSSS^j I^JbŰÍRÍ í v^^W<>v<£^ .22 y á /premier így készült „a66 Gyurka! — Saját tudósítónktól — Szerda délután négy óra öt perc, most érkezik Sárosi György dr. a Ferencváros öltözőjébe. Először Pósával beszélget (Pósa írógépműszerész) írógépeladásról, mert Sárosi egyik barátja írógépet akar venni. Gyurka közben villámgyorsan kapkodja le ruhadarabjait. Amikor a cipőhöz ér, rászól az öccsére, aki a padontehénkedik”. — Ne ülj a helyemre! A két Sárosinak egymás mellett Van a vetkőzőhelye s miközben Sárosi dr. cipőjét oldja, Hlavay György edző odaszól a középcsatárhoz : — Gyuri, lefáslizom a bokádat. Most mi kérdezzük Sárosi dr.61: — Nem dagadt már a bokája? — Nem, de ez nem számít, ez nem jelent semmit, mert a sérülés nem múlik el rögtön a duzzadás eltűnésével. Sárosi dr. a szertároshoz szól és Vattát kér. Azt akar a bokájáratenni, de Hlavay edző már jön is hozzá a kötszertáskával.— Nem kell rá más semmi, — mondja Sárosi dr. Hlavay azonban nem hallgat rá, kinyitja a táskát, kötözőpályát vesz elő, kicsomagolja a papírosból és mielőtt még szétnyitná, bőven alkoholt önt rá. Sárosi dr. újra megszólal: — Nem kell rá semmi. Hlavay azonban zavartalanul folytatja munkáját s az alkohollal jól átitatott pólyát elkezdi Sárosi jobb bokájára tekercselni. Közben ezt mondja: — Lazán csinálom s ha majd száradni kezd, akkor egyben feszül is. Mit akarsz még rátenni? — kérdi Sárositól. Gyurkának most már nem kell a vatta sem, csak a megszokott fáslival kötözgeti még át a bokáját s ugyanennek a vászonkötszernek a párját rátekercseli másik bokájára. Most jön a cipő. Gyurka megszólal: — Négy hét után először húzok futballcipőt. A Juventus elleni mérkőzés óta nem volt a lábamon. Azután siet ki a többiek után a pályára, ő is körözget labdával és labda nélkül, mint a többiek s ő is elkezd egy kapura lövöldözni, Hlavay ott áll a háta mögött s egy darabig figyeli. Gyurka egyegy lövés után kicsit emelgti a lábát, lábfejét pedig lefelé feszítgeti. Folyik a játék. Eleinte Sárosi dr nem igen kap labdát, de lassan feljön a Ferencváros . Gyurka mindjobban belemelegszik. Hamarosan úgy mozog, mintha nem is lett volna sérült. Ő lövi a Ferencváros első, majd második gólját is és — különösen a másodiknál — olyan pompás lendülettel ugrik ki, hogy ez a kiugrás elárulja a teljes frisseséget és tökéletes pihentséget. Mindenki komolyan veszi a játékot, de legkomolyabban talán éppen Sárosi dr. Társai megmozdulását ő kíséri legtöbb figyelemmel, a helyezkedése kifogástalan. Talán a közelharcban lehetne egy kicsit erélyesebb , de viszont ez csak edzés. Azután Sárosi még jobban üdemelegszik. Ontja a gólokat. A nézők is elégedettek a játékával. Egyhavi pihenő után nem vártak tőle ennyit. Amikor vége az edzésnek, az öltözőben mondjuk Gyurkának .— Jól mozgott! — Igen — most még csak sem mába, kell jönnöm. Nem érzek semmi fájdalmat, úgy látom, menni fog. Hlavay edző megjegyzi: — Nincs már semmi baja. Gyurka lábának. Az, hogy ilyen frissen mozgott, számomra nem meglepetés, mert, hiszen ő edzéseket tartott, erőnlétével nem lehetett baj, csak az volt a kérdés, hogy a bokája mikor éri utól az erőnlétét, úgy látszik, utólérte. Zuglóiak — Olvasta? Vasárnap délelőtt Gárdoson és Kapocsin fogműtétet hajtottak végre. — Biztosan a méregfogukat húzták ki... Európa legmodernebb esti m-rrorr világítási pályája lesz a Latorcautcában — Saját tudósítónktól — Az Elektromos-pálya esti világításának felszerelése most érkezett a megvalósítás állapotába. A tavaszi próbavilágítások után az az álláspont győzött a vállalat mérnökeinek befolyására, hogy a végleges felszerelés előtt meg kell tekinteni és tanulmányozni Európa legmodernebb világítási berendezéseit. Közben a hivatalos fórumokon keresztülment a költségvetési előirányzat is. Most már semmi sem áll a végleges felszerelés útjában. Értesülésünk szerint az Elektromos Rt. megbízásából v. Ginzery Dénes és Rotter Jenő Amsterdamba utazik a szeptember 7-i ottani jubiláns esti mérkőzésre. A vállalat két kiváló mérnöke a holland válogatott és a Juventus mérkőzése alkalmával tanulmányozza az amsterdami pálya világítási berendezését, amely egyike Európa legmodernebb ilyen munkáinak. (Tudvalévőleg erre a napra hívta meg a holland szövetség a magyar válogatottat, de mi határnap-hiány miatt nem tudtuk vállalni a mérkőzést.) A két Elektromosmérnök megtekinti még a firenzei és a bolognai pályák világítási felszerelését is és csak azután, az összes tapasztalatok birtokában kezdik meg a latorcautcai pálya esti világításának a felszerelését. Az Elektromos Művek igazgatósága és a sportegyesület vezetősége azt akarja, hogy Európában a legmodernebb a latorcautcai pálya világítási berendezése legyen. * Elsőosztályú vidéki egyesület edzőt , keres. Cím: Dr. Rézler Gábor főjegyző, Kisvárda. SgőU AZ „ISMERETLEN" ANGLIA Bemutatja FELEKI LÁSZLÓ a folyó évadra angliai tanulmányútra kiküldött belső munkatársunk Jó rajt, ~ rossz Drake.. . Az első bajnoki mérkőzés a négyhetes előkészítő munka után Magántanuló vagyok az Arsenal iskolában London, 1938 augusztus. A futballbajnokság várva várt rajtja megtörtént. Több mint 800.000 ember nézte végig a bajnoki mérkőzéseket. Ebből a csinos tömegből 58.000 az Arsenal-pályának jutott, de a III. osztály déli csoportjában játszó Cardiff City sem panaszkodhat a maga 30.000 nézőjével. Tipikus angol bajnoki nyitány volt. Kikapott a Preston, a kupagyőztes s egyben a harmadik helyezett, kikapott a negyedik helyezett Charlton is, a Wolverhampton pedig második helyezett létére csak döntetlent tudott elérni a tavaly 13-iknak végzett Derby County ellen. Egyedül az Arsenal, a „glamour-team” (káprázatcsapat) tette meg a papírformának azt a szívességet, hogy győzött. Mégpedig 2:0 arányban, mely gólok közül az egyiket Rochford úr volt szíves a saját hálójába pattintani mellével, a másik pedig Bryn Jones gyönyörű, ravasz lövéséből esett. Ám fölhívom az Arzenálért szurkoló magántanulótársaim szíves figyelmét arra a tényre, hogy elbizakodottságra semmi ok. Bizakodni lehet, de elbizakodni súlyos hiba lenne. Csapatunk biztatóan mozgott, a védelem és a halfsor igen megfelelt, a csatársorba azonban Bryn Jones nem tudott beleilleszkedni — szerencsére... 15 volt a legjobb csatár, utána Leslie Jones, a másik velszi játékos. A többi három közül még Kirchen mutatott néha valamit, Drake rengeteget csetlett-botlott nagyszámú díszkísérete közt, Bastin pedig megsérült az első félidőben és végigsántikálta az egész mérkőzést. Nem akarok senkit sem elbizakodottá tenni, de azért halvány reményemnek adok kifejezést, hogy az Arsenal talán nem fog kiesni, mint ahogyan a két év előtti bajnok, a Manchester City kiesett az elmúlt idényben. Mert az angol mezőny igen-igen tömör — ha ezt még nem mondtam volna. Az angol bajnoki tabella igen mulatságos alkotmány. Tavaly a Siknak már passzív volt a gólaránya, viszont a, 21-ike aktív volt. Ilyen körülmények között érthető csak, hogy miért nevezik az Arsenalt „glamour team”-nek. Azért, mert ebben a mezőnyben hosszú évek óta az első között tud lenni. Az utolsó öz évben ötször nyert bajnokságot, kétszer kupát, egyszer kikapott a kupadöntőben, a bajnokságban pedig egyszer második volt, egyszer harmadik, egyszer hatodik (ekkor kupát nyert), egyszer kilencedik, egyszer tizennegyedik (ekkor viszont megint kupát nyert). A múlt azonban nem számít. Mindez nem jelenti azt, hogy az Arsenalnak bérelt helye van odafent a tabella élén. Amikor kifelé sodródtam szombaton Highbury felé, arra a magyar edzőre gondoltam, aki szerint a munka fokmérője a siker, tehát ha egy csapat teknősbéka-stílusban győz, akkor az a jó. Ilyenformán ha az Arsenal kikapott volna, vagy mondjuk vereséggel felérő döntetlent ért volna el, akkor nyilván akadtak volna, akik boltozatos mellkassal igyekeztek volna magyarázni: „Nos persze, hogy kikapott az a szerencsétlen Arsenal! Agyongyalogoltatták őket, csonttá és bőrré futtatták azokat a boldogtalan fiúkat, a futballtenisz pedig a lehető legártalmasabb gyakorlat egy futballistának, nem beszélve a rugó folyosóról, amely öl, butít és romlásba, dönt.” Valaki kérdezhetné erre tőlem: hát, hú az, kedves főmagántanuló úr, ön talán nem bízott az Arsenalban? Válaszom erre az, hogy én bíztam, de bíztam a többi csapatban is. A többi angol csapat sem sakkozva és háromnegyedkörös könnyű futásokkal készül az idényre. A Portsmouth játékosainak is erős a felsőteste, a Bolton Wanderers csatárai is tudnak lőni, az Aston Villa is veszedelmesen gyors csapat. Tavaly bajnokságot nyert például az Arsenal, de az Portsmouth-szal egyszer sem bírt. Highburyban 1:1, Portsmouthban 0:0 volt az eredmény. Pedig a Portsmouth majdnem kiesett tavaly. Mindezek dacára a Portsmouth is jó csapat s az Arsenal csak igen erős küzdelem után tudta most legyőzni. Nyomatékosan hangsúlyozom tehát még egyszer, hogy ha az Arsenal ki is kapott volna a Portsmouthtól, az még nem jelentette volna azt, hogy minden, amit eddig csináltak rossz — másrészt pedig tévedés volna azt hinni, hogy ennek az előkészítő munkának a jósága ettől a 2:0-ás győzelemtől függött.Ennyi mellébeszélés után végre térjünk rá a tárgyra. Szép meleg az idő. Mindenfelé csillogó szemmel mondják egymásnak az emberek: ,,Nice weather, isn't it?” (Szép idő, ugye?) Az Arsenal zenekara Mr. J. H. Ridkenside vezényletével eljátsza nemcsak a népszerű „Lombeth Walk”-ot, hanem Lehár bécsi egyvelegét is. 58.000 ember a nézőtéren! Itt-ott egy ájultat visznek ki a mentők a pálca szélére. A kíüzösség kereptezik. ■énekel, fütyül, kiabál, különféle csatakiáltásokat kiabál. A viták témája: Bryn Jones. A 13.500 fontos csatár, akit azonban a rövidség kedvéért 14.000 fontosnak neveznek. Elgondolkoztam ennek a csendes, alacsony, fekete fiúnak a sorsán. A csütörtök délutáni Arsenal-edzésen, amikor az északiak kriketmérkőzést játszottak a déliek ellen. Bryn sokat mesélt nekem, az életéről, amikor egymás mellett hevertünk a fűben. Nehéz elképzelni olyan szegény családot, amilyen a Jones-család volt. Angliában is a szegény emberek szaporák, a kis Brynnek kilenc testvére, , volt, öten voltak fiúk, öten lányok. A földhözragadt bányászcsalád sokat nélkülözött s Bryn voltaképpen a, velszi bányavidéket sújtó szörnyű munkanélküliségnek köszönheti egész futballkarrierjét. Odahaza talán sokan hajlandók ezt hinni, hogy az angol profikat a bőség tengeréből halásszák ki s az angol futballisták azért erősebbek, azért munkabíróbbak, mert mindig kitűnő életkörülmények között élnek. A kis Brynnek még rongylabda sem jutott. Konzervdobozzal játszott először. Amikor pedig 14 éves korában befejezte iskolai tanulmányait — bányász lett. Igen, igen, a 1l1.000 fontos halösszekötő két évig dolgozott a tárnák mélyén — heti IS shillingért. Talán még most is ott dolgozna, ha a bányát be nem zárták volna, így Bryn állás nékül maradt. Mindennapi dolog ez Walesben. Angliában sem lord, gyapjúgyáros, vagy afrikai oroszlánvadász mindenki. Ha az utcán háromtagú rongyos énekkar kéreget, azok rendszerint munkanélküli velszi bányászok, akik — mint a velszi bárdok kései utódai — éneklik érzelmes, szomorú dalaikat s tartják oda sapkájukat a járókelők elé. És milyen nehezen indult meg a kistermetű Bryn futbalkarrierje. Alacsonynak találták. Egy southendi klub mint amatőrt akarta játszatni, de megígérte neki, hogy szerez számára autóbuszvezetői állást, legalább két font heti fizetéssel. Amikor egy kis északírországi proficsapat heti három fonttal szerződtette- akkor Bryn jobban a mennyországban érezte magát, mint most az Arsenalban. Onnan visszakerült Walesbe s öt évvel ezelőtt jutott a Wolverhamptonba. — Majd megírom, ezt egy cikkben — -mondta Bryn, miközben Drake nagy diadalordítással ünnepelte meg a kriketpályán Lambert kiütését. — Megírom,mert mindenki azt hiszi, hogy én vagyok a legirigyeltebb ember az egész világon! Lássák csak, milyen is az a tizennégy ezerfontos élet. Anna oda eljut az ember. Ma már, persze Brynnek nincs gondja. A Wolverhamptonban is éppen úgy nyolcfontos maximális fizetése volt, amint minden elsővonalbeli játékosnak. Az Arsenalban több mint 20 játékosnak van heti nyolcfontos fizetése, tehát egy egész sereg tartaléknak is, akikre bármikor sor kerülhet az első csapatban. S ha Bryn az egész 14.000 fontból csak 10 fontot kapott is — ma már két újság előkelő cikkírója. Most pedig nézzük a mérkőzést. A tömeg még mindig kiéhezett, még mindig úgy élvez minden rúgást, mint a sivatagban eltikkadt vándor az első korty vizet.Szép a mérkőzés, már az első percekben meg merem állapítani. Ha valaki az első tíz perc után megkérdezte volna, hogy kit várok győztesnek, nem tudtam volna megmondani. A Portsmouth talán többet támadott az elején, az Arsenal-védelem azonban fölényesen, kissé talán túlságosan is fölényesen szerelt. (Főleg Hapgoodra gondolok ilyenkor...) Bryn Jones most másképpen játszik, mint a Tottenham ellen. Mint a higany, olyan élénk, a passzait pedig viharosan megtapsolják. Az Arsenal első gólja is voltaképpen Jones érdeme, bár Rochford érdemeiről sem szabad megfeledkezni... Jones szöktetése a lyukrajátszás legszebb példája lehetne, Bastin meg is lőtte a labdát a balsarok felé, Rochford, a balhátvéd mellel elfogta a labdát. A pergő labda a hátvéd melléről a kapufának pattant s onnan vissza a hátvédhez. A hátvéd pillanatnyi zavarában újra kifeszített mellét tartotta a labda elé, amely most, már a hálóba pattant. Makacs hátvédmunka volt... Ritka gól, annyi bizonyos! Innen kezdve az Arsenal nagyon kezd szorongatni. Érdemes megnézni ezt a csapatot, amely a háromhátvédes rendszeregyik legtökéletesebb képviselője. Joy a „középfedezet" játszik leghátul, a másik kettő gyakran a félvonalon tanyáz — ha a, gondjaikra, bízott szélsők ott vannak. Craysom pedig gyakran a leglazáribb méreteket túlszárnyalva húzódik előre, egyszer például olyan helyzetet hagyott ki, hogy művészet kellett hozzá. Swindonnak, sokszor kell közbelépnie, a legtöbbsző® persze győz, mini a legtöbb angolkapus. 3