Nemzeti Társalkodó, 1840. január-június (1-26. szám)
1840-03-12 / 11. szám
87 magyar kereskedő nevek mindent feledtetenek. Eszembe juta hogy Lengyelországban nemesnek tiltva volt kereskedővé, gyárossá lenni, eszembe jutott jelen állapotra ’s hazámra gondolok. Az utczák alatt elvonuló csatornák szinte mindenütt készek, ’s a’ collegium elébe kezdett artézi kút is nem soká véget érend, jót vagy rosszat, még meg nem mondhatni. A’ város’ férfiki sötét újas mellényt, hasonló nadrágot viselnek. A’ nőnem iszonyatos nagyra mesterkélt fejével az idegent magára bámítja. VII. Jőjünk komolyabbakra. Égtem a pillanatért, mellyben emléket láthassak, megragadott honfiúi érzelem’ szülöttjét. A’ nap lemenni indult, mikor a’ Csokonai’ emlékéhez vettük útunkat, bőrhalmok, pálinkás hordók, és eladó széna-sokaság között értünk ki a’ nyugoti temetőbe. Messzire feltűnt az emlék a’ sík temetőn , ’s olly édes érzelmek’ árja lepett meg midőn jobb szellemem úgy vitt az emlék felé, hogy a’ nap’ ragyogó fényözönébe veszett el teteje: úgy tetszett nékem mintha Phoebus is koszoruzni kívánná a’ nép költőt, ki akkor állt elő, midőn legvakabban villák a’ magyar költészet’ leendhetőségét. Magasan csapongtak képzelmeim mint az álomvilág’ zenithje, ’s mélyen mint az érzelem’nádira , ’s a’ két végpont között a’Csokonai’ könnyű lebegési szelleme állt. Ott voltam végre az érez oszlop mellett, ’s a’ gyermekies tisztelet’ szorongó keblével lepett meg az est’ alkonya. Ez három ölnyi magas négyszegű ércz oszlop költőnk’ csontjai felett, alól köveken nyugoszik, az Írott rész ismét két érczlépcsőzeten, szinte kongástalan vastagsággal, e’ felett tekéken áll mindig hegyesbülő teteje. A’ felírás nyúgoton: Csokonai Vitéz Mihály Született 1773. Debreczenben. Meghalt 1805. flazafiai emelték 1836. Délen, egy lanton két tárogató, felül nimbus közti lebegő szellem egyik kezében füzért, másban borostyánágat nyújt. Keleten ez van írva: — a’ múzsáknak szózatja A’ sírt is megrázkódtatja ’S életet fival belért Északon felhők köztt egy szellem papirt tart kezében, rajta olvasható: a’ költő munkái. Munkái alább asztalon halmozva hevernek , sarkaikon e’ czímek : a Szabadság, a Szeretet , Béka-egérhartz, Diétái, Anacreon, Dorottya , Tavasz , Lilla , Hízelkedő , Tél, Haljunk meg, Ódák, Alkalmatosságokra. Mindezek aranyos kiálló betűkkel, ’s már a’ durvaság néhányat letördele. Az egyik lépcsőzeten alól olvasható: Beregh-szászi Tál Terve szeréül, Öntettetett Ungváron 1836. Mig ott állok több rendű német és zsidó jött, alig tudtak valamit róla olvasni, még is olly élénken festegeték egymásnak hallott érdemeit. Emlékéhez sima ösvény vezet, de jaj a’ kitántorodónak a’ szamár tövisek’ szuronyától. Az egész sírvilágban két kőenlék van, a’ többi hegyes tetejű fa, az igazán sírdombok felett. VIII. Vasárnap reggel a’ tanuló ifjúság’ templomozására mentem, mig készülődnek, nézzük meg az iskola’épületeit, elől áll a’századunk’ elején épített új sor kőfedéllel, megette a’ régi 1588-tól fogva, romladozó félben, leghátrább tizenöt apró szoba ’s mindenik előtt eleven lúgos. Az isteni tisztelet’ helye az auditórium az új épületben, a’ szála e’ végre kicsi, cathedrája és orgonája pedig igazolják a’ czélt. Karének emelte a’ tisz