Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-01-04 / 1. szám

gyikéhez azon udvariaknak, kik IV. Fü­löp vetélytársaivá len­ni ’s Calderonát a’ buen­ retiroi kert magányos ösvényein kí­sérni merészkedtek. A’ fiatal férfiak az Alh­ambrához fölve­zető útón gyakran megállanak, csodálandók a’ pompás kilá­tást a’granadai vegára. Máris végig látták a’ várost; lábaik a­­latt, zöld mélységben, a’ Duero habjai zúgtak, mig fölöttük Al­hambra falai ,s a’ torony emelkedik, mellynek csúcsára Gra­nada bevételekor kereszt tüzeték föl. Lejtőjén a’ halomnak, mel­lyen Alhambra trónol, a’ pálma- és szilfák fris, homályos lomb­födelet képeztek, melly alatt egész pompában virítottak a’ virá­gok, mellyek a’ mi zord téli viharainknak ellent nem állnak; min­denütt pompás oleanderbokrok jó illatú mirtuszokkal voltak ösz­­szevegyülve. A’napot minden perczben könnyű fellegek födékel ’s a’ Sierra Nevadáról jött lágy szellő fris­séget terjesztgetett és a’ pálmalevelek közt zúgott. E’ hires vidéknek, e’ mosolygó ró­nának, melly annyi sok véres harczot látott, ama’ falaknak, mel­lyek tanuji voltak a’ mór királyok megveretésének, meglátása­kor föllelkesült szavakban fejezé ki csodálatát a’ franczia,mialatt a’ spanyol jó óranegyedig öszszekulcsolt karokkal némán állam ,Kedves Fernando,­ vidoran mondá végre a’ franczia, Grana­da ismét kibékéltet Spanyolországgal; a’ félszigetnek megbo­csátom iszonyú utait, folyó nélküli hidait, hidak nélküli folyóit, híres vendéglőit, fölperzselt vidékeit, omladozó városait, koldu­sait és szerzeteseit, mindent megbocsátok neki Granadáért.4 — „Te igazságtalan vagy szegény spanyol honunk iránt.44 — ,Spanyolország örökké kék éggel? Igen. De láttam Barcelo­nát, Valenciát, Madridot, mennyei isten, minő vendéglők, minő kávé­, minő színházak ’s minő nép! A’ spanyolokat, mióta ott­hon látám őket, nem szenvedhetem. Neked azt megmondhatom mivel bár Ó­ castiliában születtél, neveltetésed’s egész lényed által franczia vagy, mint én.4 — „ügy van !44 sohajta a’ spa­nyol, „azt azonban el kell felednem, mert most már Spanyolor­szágban kell élnem és meghalnom. De bizonyossá teszlek,hogy igazságtalan vagy ezen ország iránt, mint magad is megváltod, ha jobban megismered azt.44 —:Granada külseje csodálatos, i­­gen, de csak is külseje, mert meszszebb befelé ott sem lehet menni; vendéglőnk valamennyi spanyolországihoz hasonlít ’s azzal eleget mondtam.4—„Türelem! Néhány nap múlva Gib­raltárban leszünk ’s ott egészen angol vendéglőket találandsz.44 — .Az angolokat még kevésbbé szeretem, mint a’ spanyolokat,4 élénken viszonzá a’ franczia­ ,én e’ hideg vérű arczokat nem szenvedhetem, ez okból a’ spanyol vendéglőkben is van reám nézve valami jó, azt. i., hogy bennök angolokat gyéren találni.4 — „Csitt!44 félben szakitá­tt a’ spanyol. „Alhambra kapujánál vagyunk.44 — Csakugyan a’ mór boltozat előtt voltak, melly alatt több mint három század előtt azon keresztyén lovagok mentek el, kik Gonzalez de Mendoza bibornok alatt az Alhambrába első ízben nyomultak be. Fernando megálla ’s a titokteljes jelképre tekinte föl, mellyet kőbe vésett az arab építész; az pedig: kulcs után nyúló kéz. ,A’ mór királyok e’ talány megfejtését magokkal vit­ték el,4 mondás ,most ki sem tudja megmagyarázni.4 A’főőrhe­lyen a’ boltozat alatt néhány katona kártyázva dohányzott. E­­gyik közülök átvevé az utazók engedelem levelét ’s mutatá ne­kik, hogy tovább mehetnek. Alig tettek néhány lépést az V. Károly által az arab mellett épített palota előtti udvarban, midőn egy kalauz lépett el ölökbe, mondván,miszerint ő azért van, hogy az idegeneknek nyissa fel ’s mutassa meg az Alhambra termeit. E’ férfi cicerón­eféle volt ócska fekete köntösben. Az utazók ar­ról értekeztek, miként szabadulhatnának az alkalmatlan kalauz­tól, ki gyanakvólag szemlélé őket, hallván, hogy francziául be­szélnek, mert néhány nap óta Granadában suttogás volt a’ Fran­­cziaországban történt eseményekről. A’ szabadelvű párt a’jú­liusi forradalom hírére örömet és aggodalmat éreze, mert tudta, hogy most már bizonyosan kegyetlenül fog üldöztetni. A’ rend­őrség már is megkettőztetett. Az alhambrai cicerone is ahoz tartozott, ez okból buzgóan fülelt mindenre, mit a’ két idegen beszéle. Csak azon boszankodott nagyon, hogy francziául nem értett, ez okból szaporán ’s némán ment előttük. A’ mór épület bejáratához érve Fernando két durót ada neki, jól spanyolul mondván: ,Ne fáradjon ön tovább; az Alcazar legtöbb tere­mén ajtó nincs, igy azokat nem kell felnyitnia. Mi egyedül a­­karjuk bejárni ’s mintegy két óra múlva viszszatérünk, ön szí­vességét megköszönendők.4 A’ cicerone vállat vontta ’s pillana­tig gondolkodók. De az ajánlat nyilván nem tetszett neki veszé­lyesnek, mert a’pénzt eldugá, nyugottan leült ’s alázatosan mon­dá: „Mehetnek.44 Az utazók ekkor előbb egy homályos folyosón mentek át, azután az első térnek, mellyet csodálva szemléltek, küszöbénél álltak meg. Az nagy udvar volt,mellyet különös, csodálatramél­tó épületek környeztek. Egy nagy viztár csendes vizében a’ tor­­náczok karcsú oszlopai ’s ékes boltozatai tükröződtek viszsza ’s márványkoszorúba volt foglalva, melly mellett a’Granada sze­líd ege alatt egész évente virító szép bokrok mosolygó rendet­lenségben növének. Az arabok, kik ültették azokat, e’ helyet mirtusudvarnak nevezték ’s ma is úgy hivatik. A’ jég, a’ lombok, a’viz, minden mozdulatlan volt; az illat-’s világdús térben leg­mélyebb csend uralkodott. Fernando, ki közepén állt a’tornácz­nak, melly a’ mirtusudvar csarnokát képezi, e’hires helyet néma csodálattal szemlélé. Kísérője az arabeszkek melletti feliratokat, mellyekkel födve voltak a’falak, törekvők megfejteni, felkiált­ván azután: ,Barátom, mi itt rögtön három századdal a’ múlt­ba, a’ mór királyok korába vagyunk viszszatetetve. Nem hi­hetni­é, hogy a’ szultán királynő épen ezen ivcsarnok alatt fog megjelenni? Alhambrának még mindig hires halottai vannak, kiket ki sem pótolhat ki. Ilyen csalódás semmi más helyen nem lehet.4 Mig ezeket mondá, Leon szemei rögtön az ékes oszlo­pok egyikének talajára estek azon tornácz szögében, mellybe még nem léptek. ,Mi az ?4 kérdé. Barátja e’ felkiáltására Fer­nando oda lépett, megszemlélő a’ tárgyat, melly amazt annyira megijesztő, ’s hangos kaczajra fakadt. A’szultánkirálynő , Bo­­abdil ’s minden költészeti álom eltűnt egy szép báb ’s egy vastag képes könyv, mellyek a’ mirtusudvar tornáczának egyik szögé­ben hevertek, meglátására. ,Itt angolok vannak !4 nevetséges kétségbeeséssel kiálta Leon. — „Arról semmi kétség, hogy az Alhambrába angol család szállásozott be,44 nevetve ismétlő a’ spanyol; „gyermekei a’ mirtusudvarban játszanak.44 Arról nem sokára kételkedni sem lehetett; két fiatal leány ’s féltuczat fiú jelent meg egy öreg nevelőnővel, ki zöld napernyővel kezé­ben, zöld kalappal fején és zöld szemüveggel orrán, méltóságo­­san mentutánok­,Jer innen szaporán !– kiálta Leon, barátját ma­gával húzva. Az épület más részeit járták be, de a’mirtusudvarbani történet kedvöket megháboritá, költészeti álmaikat szerte űzé, lelkesedésöket meghitté; de azon perczben , midőn szives ka­lauzukhoz akartak viszszatérni, Leon különös ötletre jött. .Hall­gass rám,a mondá barátjának­ ,én nem látom át,miért nem lehetne nekünk azon jogunk, mint az angol családnak, melly itt házilag települt le. A’mór királyok palotájában bizonyosan szá­munkra is van hely. A’ négy napot, miket Granada megnézésére szántunk, itt töltendjük.4 —„Ha lehet, itt maradunk,44 viszon­zá Fernando. A’ kalauz elejénte némi ellenvetéseket tön, vélvén hogy arra engedelmet nem adhat főkormányzótok­ felhatal­­maztatása nélkül ’s ennek megkapásáig 8. nap is elmúlhatik.Fer­­nando beszélni hagyá őt, azután két dublont von ki zsebéből, nyugottan felelvén: „Szerezze meg ön számunkra, a’ mi kell, hogy az engedelmet megkaphassuk ’s engedje meg azt itt bevárnunk. Hiszen jelenlétünket nem is kell észrevennie. Mi nagy igényeket nem csinálandunk; ha két szőrderekallunk, egy asz­talunk és lámpánk lesz, megelégszünk. Vegye meg ön ezt szá­munkra ízlése szerint, mert önnek szándékozunk azt tovább u­­tazásunkkor ajándékozni.44 A’ kalauz a’ két aranypénz megpillan­tásakor minden akadályról megfeledkezett ’s az utóbbi ígéret e­­gészen megnyerő őt. A’ cicerone Figaróvá változott át. ,„Kész vagyok önöknek mindenben szolgálni,44, monda. ,„rendelkezé­­sök alá nem adhatom ugyan valamennyi teremet, de helyet mu­­tatandok önöknek, hol egészen magok lehetnek. Oda angolok még soha nem jöttek. Nappal csak egy öreg kertészt, ki mun­kájával foglalkozik, és napszállat után kit sem látandnak. Egy ö­­reg pap annyi sok történetet beszélt az alteremekről, hogy igen .

Next