Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-02-23 / 31. szám
TARTATOT!. lflagyarorszsg és Erdély. Jótékony adakozások. Kinev. Halál. 18314 országgyűlésről. Igazit. Tudomány s irodalom. (Italienische Zustände.) Törvényhatósági tudósítások. Liptóból (közgyük fels. intézv. nytörv.) Budapesti ujd. Vidéki hírek. Külföld. Portugallia. Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Északamerikai egyes, statusok. Mexico. Trrnalgiral fűszerek (Csekélységek. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERKÉLY. •Jótékony atalitosok jegyzéke az ínséggel küzdő árvamegyei szegénység számára. A bogyiszlói reformált gyülekezet 15 pft. Egy névtelen 5 pft. 6 cs. ap. k. Felsége gróf Károlyi Lajost nyitrai, Marczibányi Antalt frencsini, báró Kulmer Ferenczet szeretni, Czindery Lászlót somogyi főistpánokká— továbbá Hohonczy Ignáczot soproni, gr. Zichy Felixet vasi — ifj. Majláth Györgyöt baranyai, ifj. gr. Széchen Antalt posegai, báró Ambrózy Lajost temesi, Bene Józsefet csongrádi, Kiss Andrást krassói, Asztalos Pált, marmarosi főispánt helyettesekké; úgy nem különben, Markovics Antalt Bártfa , és Érti János — Sopron városa volt követét a m. kir. kincstárhoz titkárokká, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (M. T.) Ő cs. ap. kir. Felsége Detrich Miklóst a debreczeni kerületi tábla ülnökét „kir. tanácsos“ czimmel híresíteni legkegyelm. méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Felsége Markovics László magy. kir. üdv. kanczelláriai fogalmazó-gyakornokot ugyanazon kormányszéknél tiszteletbeli udv. fogalmazóvá méltóztatott legkegy. kinevezni. Kápolnai Paner Kornél h. ügyvéd és váltójegyző f. február hó sokán elte 31ik évében a jobb életre szenderíik. — A reménydús derék ifju polgár korahunytát elmaradott özvegyén sz. Augusztin Antónián, s Irene és Arthur kisded árváin kívül számos rokoni s baráti kesergik. — Béke a korán elhunyt hamvainak s vigasztalás a kesergőknek!! — !§4s/! Országgyűlésrő!.^ A múlt országgyűlés minden tekintetben nagy fontosságú volt; olly eszmék hozattak itt szőnyegre, annyi egymást felváltó nevezetes események színhelyévé lön, a jogkövetelések s szabad eszmék olly csapatával találkozunk itt, a mennyit ezen kívül a múltban egy hongyülés sem ten. Merész bátorsággal hozatott itt szóba minden divatjog, és a külföldnek chartai közül azoknak csillámait kiszedegetve —indítványba tétetett annyi eszme, hogy azokat törvényhozásilag feldolgozni tíz éves állandó országgyűlésre volna szükség. És a mi komoly figyelemre méltó, s alkotmányos életünkben fontos esemény, ezek közül sok, az utasításos országgyűlésen világos utasítás ellen történt!... Midőn közelgetett a hongyűlés, valóságos eszme forrongásban sínylett a haza a hemzsegő indítványok és korkérdések megvitatásai miatt; mindezeket panacsok gyanánt hirdették, miszerint csak eme eszmék megtestesülésétől függ a magyar nemzet boldogsága.Annyi szóvihart s heveskedést, olly buzgalmat s lelkesedést Európában egy nemzet sem pazarolt el mint mi alkotmányunk ujá alakításánál. A megyei közgyűlések valóságos törvényhozói testületekhez hasonlítottak; indítványok kiapadhatlan forrása — bő mértékben áradozott azon, hogy a közelmúlt országgyűlésre ezeret felülmúló indítványokkal terhelten jelentek meg a képviselők; s midőn haza jövének az alakult törvények száma tizenhárom vala! Valóban bő útravalójuk volt a követeknek a halomra gyűlt utasítások s törvénytervekben, s lelkesülő tűz s a leghizelgőbb remények között ringattatva figyelt feszült eszmélettel s virrasztó éberséggel a törvényhozás folyamára a nemzet. A múltat vissza nem idézhetjük többé, az események megtörténtek, előttünk áll az eredmény, és a hideg józanul számoló értelem az okozatokat egybeveti,hogy tanúságot merítsen jövőre a múltból. És enny nyeresége van gyakran csak a múltból a jelennek: száraz tanúság !.. Ha az országgyűlése gépezetének hiányosságát s nehézkességét nem is kutatjuk, eme eredménytelenségnek egyik nevezetes okát a conservativ-pártnak az alsótáblán s a hazában erélytelen fellépésében találjuk; a másik: az utasítások meg nem tartásában rejlik. Nyílt bátorsággal mondjuk ki e vádat; mindkettő constatkrozott tény, a nemzet ismeri ama hanyagságot és itt a politikai bűnt, csak hogy még a nyilvánosság útján felette a sajtó nem nyilatkozók elég eréllyel. Mi megkísértjük magyar szabadsággal bonczolni e kényes pontokat, a tanúságot hozza belőle más, kit az ügy közelről érdekel. Tagadhatlanul igaz, hogy nálunk az ellenzék, pártjának erősbitésére sok ügyességet fejtett ki; hihetetlen figyelemmel csüggtek minden esemény nyilvánulásokon, hová s kifelé hajlik a közvélemény; s nagyobb gondot fordítva, mint a másik, egyik megyébül a másikba szóvezérek zarándokodnak, izgatni s tüzelni a kedélyeket, eszméik s indítványaik végig kitürő pártolására többséget szerezni. S fáradalmaiknak siker felelt meg, mert a tanácsteremekben a tisztes követ-választásoknál elvbarátaik nyerék a többséget, és igy szám többséggel is rendelkezhetének; vele a közügyekbel erélyes befolyás juta osztalékul. Lépésről lépésre foglalták el a helyet s kiszorították a térbül, mellyet a hanyagul védett s saját erejét nem ismerő, nagyobb számú conservativ párt ez előtt birtokában tartott. Nagy bátorsága s merészsége által az ellenzéknek és az eszmék újdonságaitól elriasztatva vagy meglepetve halgatagon félrevonult a mérsékelt rész, várva másnak fellépését ki őt védje; vagy ha szólt, elmaradva az újabb kor igényeitől nem bírták a szófegyvereket, mellyekkel ők legyőzőjének. Csüggetegség és tétetlenség volt jelleme sok ideig eme résznek, és valljuk meg őszintén e tekintetben a conservativpárt igen hibás. Szinte két tizede, hogy a politikai mezőn passiv állapotba helyezve magát, nyomatékos s erélyes befolyástól a közügyekbe elmetszek magukat, nyomi befolyás nélkül tűntek el sok megyékben, pedig hol a conservativ-rész túlsúllyal szám és birtokra bir! Visszanyomatva az ellenzék csillogásai által,saját félénkségök rémképei által is, egynéhány pártvezérnek hagyták oda a tért kislelkűleg, félve örvénybei szédüléstől, az elsodortatástól. És ez okoz, hogy a múlt hongyűlés előtt a követválasztások legnagyobb része a conservativ-pártra balul ütöttek ki; sőt volt megye a mellynek bárha utasításait a mérséklet szelleme lengé át, követe liberális lévén, azt kiölé belőle, vagy saját pártja érdekében magyarázá. A P. Hírlap néhai szerkesztője örömmámorral hirdeté a múlt országgyűlése elején, miszerint a követválasztások pártjára, szerencsés siikerrel ütöttek ki, és hogy a törvényhozás terét a liberalismus tartja elfoglalva, sőt a conservativ megyékből is ellenzéki férfiak küldettek fel. Micsoda tehát ha eme rész pártba, melly jelentékeny befolyást nyerjen az ügyekbe, nem alakulhatott? volt elég ügyes s nagy kapacitásu vezére, de lehet-e ott kormányzani, és az egyéneket vélemény egységbe összepontosítani, ahol mindössze csak 16 megye áll, nagy nehezen, a conserativismusnak sorompói előtt?... Azért át kellett engedni a másik félnek, kárával a nemzetnek, mert a túlcsapongó liberális s impracticus eszméknél jelentékeny ellensúlya nem valt. És ez volt egyik oka az országgyűlése eredménytelenségének. Midőn az ellenzék magányosan áll hatalmának mindenhatóságával, ellenben egy conservativ szellemű főtáblával, mellynek eszmeiránya más ellenösvényen jár; a felakadások s küzdelmeknek nagy mértékben fel kell emészteni az értelmi erőt s időt. Aki ellensúlyozta volna az eszméket, aki előkészítse a főtáblai kedvező fogadtatásnak az alsó tábla liberális indítványait a mérséklet szellemével, az nem volt; mert olly jelentéktelen pártocska, melly alig bírta magát 16 szavazatig consolidálni, 30 megyei szavazat ellenében, soha, az először liberális burokban született eszmét megváltoztatni képes nem leend. A conservativ pártnak küzdelme csak fárasztó s leverő volt, mert a bizonyos sikertelenség egyike a legleverőbb kötelességek közé tartozik, ahol a kedv csüggedésnek hajlik. A Szélsőségekben találkozott tehát a két tábla, az alsó túlzott liberalismusával, meg hosszítova az utat a melyen az országgyűlési közeledés megnehezült; a felső tábla pedig rendületlenül állott a másik oldalon conservativismusával — a melly ama táblának elveit el nem fogadható— anélkül, hogy egyszersmind ama elvi tézrül le ne lépjen, a mellyen politikai küzdelmeit vívja. A majd egészen liberális szellemű képviseleti tábla, a conservativ szellemnek indítványaiban részülni nem hagyott; s igy szűzies szabadelmüségekben átvivő a felső ház asztalára; s igy nem lehet csodálni ha belőlük annyi váltogatott üzenetek keletkeztek! Ebben feküdt egyszersmind nehézkes menete az országgyűlési tanácsfolyamatnak, mellynek az eredményre is káros befolyása volt. És csak azt lehet csodálni, hogy a különben ügyes tapintatú ellenzék miként tehető, ha eredményt akart, hogy egész terjedelemben a szabadelmüségnek minden színeivel felpompázva terjesztő a felső tábla elébe indítványait; holott tudható az a conservativismusnak szikláján a szomszéd teremben megtörik? Ha körülnézünk a hazában, mindenek előtt szembe ötlik ama visszás s majd a enigmaticus állapot, miszerint többen a mérsékelt szelleműek mint az ellenzékiek , több nagybirtokú tekintélyes politikai factor van a másik részen mint az ellenzékén, és mégis a politikai élet küzdhomokán többnyire a conservativismus győzetik le! A titok abban fekszik, hogy eme részen sokan a béke, rend s nyugalom iránti szereteteknél fogvást rettegik s kerülik az összeütközést eme harczi mezőn, míg az ellenfél a hibáztatható nyugalmasságot a conservativismusnak részére kizsákmányolja. A magyar ellenzék kisebb száma között alszik a bátortalan mérsékeltek nagyobb száma, egynéhány merész szóvezérnek adva át a tért. Előttünk csak az csodálatos, hogy midőn napjainkban annyi jogkérdés hozatott kétségbe, midőn az alkotvány oszloptalpait rázogatják, s a birtok szentsége s tulajdoni joga kétségbe hozatik; hogy akkor, a midőn a vallás szent neve bűnös indulattal játékba vonatik a párt küzdelmek közé, s megtámadtatik az egyház, a nevelés szent joga, s minden mit szent pietással ölel magához az emberi kebel — — —, hogy ekkor olly hideg, tétlen közönyösséggel nézhetik a nagy harczot, hogy miként vonulhatnak félre s remegő várakozással nézhetik az események részökre bal kifejtését, kik ha disponibilis erejüket kifejtik,kétségessé teszik a másik félnek győzelmét! — Igen mindezek előttünk megfoghatlanok.Itt az idő, hogy valamit e baljóslatú helyzet változtatásán tegyünk, s a sajtó utján is ha máskép nem lehet tömegbe gyűjtsük az erkölcsi nagy erőt, melly a conservativ-rész birtokában van; ha életre való-e ügyünk a csatából kiválik az eszmék harczainál. Ki tudja, ha nagyobb erélyt kifejtve a követválasztásoknál nagyobb számmal lettek volna conservativ követeink a képviseleti teremben, nem több országgyűlési eredménynek örültünk volna jelenleg? Csak ama baleszme scsüg *) Ezen jeles cikket örömmel közöljük, s pedig annál inkább, minél nagyobb méltánylás és elismeréssel vettük a tisztelt beküldő urnák azon szives nyilatkozatát, hogy ezentúl is igénytelen lapjainkban mennyire egyéb hivatalos körülményei megengedik, folytonosan lesz szives közremunkálni. Szerk. *)Igen , de meg kell jegyeznünk, hogy itt nem maga a tárgyak s politikai kérdésekben lényegére nézve volt a divergentia, s tehát nem azoknak iisége tört meg a főtábla azaz a mérsékleti aristokratia szikláin , hanem ezen tárgyak csak azon járulékok tekintetében porlottak széjjel ezen sziklákon, mellyeket a demokratás pártnak járulék névvel tetszett ugyan megkeresztelni, de mind e mellett is már ép az illy járuléknak kelle a főtény az az a dolognak eredeti érdeme felett figyelmet s tekintetet gerjeszteni, azért, mert az illy ugyneveztetett járulékok által mindig a közjogi állásnak és pedig vagy a Kormány, vagy a főtábla közjogi állásának, ell) csalhatlanul többnek. Szerk. Harminczkilenczedik Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtököt? , pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap febr. 23. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. a Zöldkert utcza 48. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. 31. szám 1845.