Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)

1847-06-03 / 497. szám

407. szám, 1847. Előfizetési díj félévre postán és helyien borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenegyedik év. Csütörtök jun. 3-Előfizethetni minden cs. kir. postai hivatalnál s helyben a szerkesztőségnél- Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint. a hivatalban. Tisztán írott r imeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők- Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja ÖzvegyejElőfizetem felszólitás. E hó végével a „Nemzeti Újságé 1847diki első félévi folyama lejárván, negyvenegyedik évi pályafutását bevégzi, miért is a negyvenkettedik évi,vagyis a folyó év második félévi (julius-decemberi) új folyamára ezennel új előfizetésre kéretnek föl mindazok, kik lapunkat ezután is járatni kívánják. Minthogy pedig legfelsőbb rendelet folytán a nmligu budai kir. udv. kincstár által (l. Nemzeti Újság 488-dik számát) olly hírlapokért, mellyek hetenkint kétszer küldetnek el, a postadij félévre 48 pengő krról 1 frt 12 krra, ollyanokért pedig , mellyek kétezernél gyakrabbbin küldetnek szét, 2 perige ftra emeltetett, ennélfogva kénytelenek vagyunk az eddigi szokott félévi postai előfizetési dijt, a legfensőbb rendelet következtében hetenkint kétszeri szétküldésnél 21 krral, négyszeri küldésnél pedig 1 frt 12 krral pengőben fölebb emelni. — Szabad akaratuktól függ egyébiránt a, előfizetőknek lapunkat olly helyekre is, hova eddig négyszer küldettek, csak kétszer járatni. Előfizethetni e szerint a közelgő 2dik félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 5 pírttal, borítékban pedig 6 pírttal, postán, hetenkint borítékban kétszer küldetve 6 frt 24 krral pengő pénzben, postán hetenkint borítékban négyszer küldetve 6 frt 12 kr pengőben, — Elfogadtatok az előfizetés Pesten zöldkert-utczai 488dik számú Kultsár-házban a kiadó-hivatalban és minden magyar- s erdélyországi kir. postahivataloknál. Külföldre járatandó példányok iránt egyedül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál rendelkezhetni. JL Wemnen Vfjság szerteesztesége TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Előléptetések. — Nyilatkozat. — Magyar academia. — Törvényhatósági tudósítások. Aradból (rendkívüli közgyűlés). — Vegyes ujdonságok. Külföld. Portugália, Spanyolország. N.Britannia. Franczia, Görögország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Duravizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. kir. ap. felsége a szatmári káptalanban a következő kanonokokat u.m. Obermayer Andrást olvasó-, Majerhod Antalt éneklő, Dósa Antalt őrkanonokká, Bíró Lászlót székesegyházi főesperessé, továbbá Pelikán József szigeti plébánost ezen káptalan ifjabb kanonokává: Szűcs Antal császártöltési, Weixelbaum Ignácz kernyei plébánost , Batakovics Antal professort pedig a kalocsai főkáptalan tiszteletbeli kanonokaivá kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott A nmlgy m. kir. udv. kincstár a soproni harminczadhivatalnál megürült harminczadhivatali segédállomásra Krieghammer György pozsonyi harminczadhivatali járulnokot,, és az így megürült pozsonyi harmiczadhivatali járulnok-állomásra Sandhaus János farkasvölgyi harminczadhivatali írnokot alkalmazá. Maglód, május 30. Nyilatkozat. Múlt számunkban tett ígéretünk beváltásául, a lapunk 496-dik számában megjelent „Nyíltlevél“ben foglalt csak — három harmadrét hasábnyi — sorból álló kifejezés ellen jött fölszólamlás ügyében, nyilatkozni akarván, nem tartjuk szükségesnek ismételve figyelmeztetni azon körülményre, hogy a „Nyílt levelek“ Írójának két első száma e lap vezetőjének kezéhez érkezvén, ő, miután Pestről 6 hétre eltávozott, azon leveleknek, a kikötött eredeti szerkezetű s tehát módosítatlan közrebocsátásába beleegyezett ugyan, azonban ama nyilvános tiltakozással, hogy az ott előfordulandókra nézve a Nemzeti Újság semmi solidaritásban ne tekintessék. *) Ezen közfigyelmet gerjesztő, sokoldalú olvasottságot tüntető, s egyszerű de világos, a nagy közönség értelmi tehetségére is ügyesen számított stylű leveleknek öt száma egymás után megjelenvén, azok 6-dikának nem átalános czélja s irányára, hanem egyetlenegy intercurrens szószerkezetére nézve jött az érdeklett tiltakozó s vitatkozó fölszólamlás, és pedig egy nagyrabecsült ügybaráttól. És mivel ezen fölszólamlás egyenesen e lap szerkesztője ellen is irányoztatván, ez által maga a lap — minden tiltakozásunk daczára — a mondott „Nyílt levelek“ Írója, vitatás alatt levő állítására nézve, solidaritásban kerestetik, annál fogva a szerkesztőségnek a fönforgó tárgyat illetőleg saját elvét s ítéletét közzétenni erkölcsi kötelességévé vált... Mi a levelek íróját illeti, annak taglalat alá vett VI. számú levelét, hogy tiszta s jóakaratú, a királyi hivatalnokok jobb állapotba helyeztetésére irányzott szellem lengi át, és hogy czélja jó s nemes volt, azt igazságszerető bekellel kétségbe vonni teljességgel nem lehet, valamint nem lehet tagadni azt sem, hogy szövegétől különválva fölfogott pár szószerkezet, az egész levélnek irányát s a benne elomló szellemet véve, a legjobb czél érvényesithetésére kikanyarodó túlpezsgőséggel supererogált episod volt , mellyet mi bár távol vagyunk helyesleni, s melly mint fölösleges és szükségtelen, igen jól el is maradhatott volna; azonban a journalismus rögtönző természeténél fogva, mi nem lehetünk főleg egy hővérü fiatal politikai íróra nézve olly elfogultak s kérlelhetetlenek, miszerint megfogni nem bírnánk, hogy jó czél s tiszta szándék lebegvén lelke előtt, a pillanat heve olly részletes kifejezéseket is ki ne csalhatna sokszor a legügyesebb tollból is, mellyek a midőn úgy, mint itt, az egész irat szellemes irányába ütköznek, komolyabb átfontolás után aligha tekinthetők másnak, mint egyszerű hibának, vagy ha akarjuk, önczéluk s themájukkal ellenkező s azt czáfoló védokoknak. A levélíró a salarialis rendszert támadá meg; már pedig bizonyos, hogy a ki valamelly systemát reformczéljából, alkotmányos honban sikerrel megtámadni akar , annak némi eréllyel s izgalmi pezsgőséggel kell azt végbevinni, máskint ne számítson a sokaságnak nem mondjuk részvétére, de már csak figyelmére sem. A „Nyílt levelek“ írója épen az érdeklett czikkben az alkotmányos világ legjelesebb conservativ férfiának „Burke“nak szavait idézte föl, mellyel az a közigazgatás némelly hiányait ostorozta. Ha e „Burke“nél conservativebb lenni nem kívánt, tévedéséért legalább elnézést vélhet igényelhetni__ Ezen kívül mi a „Nyílt levelek“ írója tévedésének mentségéül még némileg azt is fölhozhatnók, hogy ő talán nem minden ok nélkül vonakodhatott átalánosan fölállítni, miszerint a salariális rendszer hiányait a személyzet magyar becsületessége , erélyessége s nemes ügyszeretete jövőre is úgy, mint ahogyan most, minden tekintetben pótolandja, mert ha tökéletesen pótolandónak vehetni ezt nem csak az élőkre, hanem a nemzeti jellemben fekvő erény s hazaszereteti vonások szerint a jövő időkre s ivadékokra nézve is, akkor, az igaz, már semmi főpolitikai , hanem csupán csak financiális tekintet foroghatván fen, a kormánynak a fizetések fölemeléséről csak gondolkozni is nem lehet, nem szabad. — A levelek írója tehát átalánosan úgy számítván, hogy a systema hiányainál fogva a testületek nem lehetnek állandóan jók, kifeledte számításából a múltat s a jelent, mint kivételt, s ez bűn reendett vala, ha az előre bocsátottaknál fogva csak szükségtelen kikanyarodási hiba s botláskép nem mutatkoznék. Hogy a magyar királyi hivatalokra nézve fenálló salarialis rendszer hiányos, és jelesül, hogy a dicasteriumok, s többek közt a t. királyi tábla igen tisztelt s érdemes tagjainak fizetése, sem hivatalos állásuknak, sem pedig tett szolgálataik fontossága s polgári hasznosságának, meg nem felel, azt nem csak a közvélemény fenhangon hirdeti, hanem, ha jól értesülünk, az imént érintett nagyérdemű testület az annak fölemelése iránt legfelsőbb helyre ismételve benyújtott folyamodása által maga is kimondotta. — Mi ehhez nyugodt s higgadt számítással még csak azt adjuk, hogy ezen rendszer — mi pedig a fődolog — a korona s kormány jól értett s közvetlen érdekeire nézve egyenesen káros.—Nem az itt a fő dolog, hogy fizessen a korona egyedül a hivatalnokok tekinteteiért s fizessen azért, miként ezek zsebre minél inkább teljék; hanem az, hogy annyit fizessen, miszerint a haza nagy kapacitásait minél inkább a hivatalos pályára s tehát saját ügyérdekébe vonván, ezáltal önerejében mind inkáb gyarapodjék. A salariális rendszerek politicai oldala ez, s ez az, mi a financiális oldalt főbb rendű hasznosságánál fogva önmagától kiegyenlítendené. Itt az állodalom érdeke és a korona becsületes befolyásának kérdése forog fen. Épen az vezet az alkotmányosság kincsének megőrzéséhez, ha a korona hivatalai a hazai nagy kapacitások természetes s minél kiterjedtebb idombani seminariumává válnak. Ha van az alkotmányos életnek valami legyőző oldala, az csak abban nyilvánulhat, ha a kormány a hazai kapacitásokat a hivatalokkal járó anyagi hasznok s nyeremények útján is képes minél inkább maga körébe gyűjteni. Ha hol ez nem gyakorolható, ott több oldalról idegen elemek környezendik a kormányt, rokonkeblű munkatársak helyett... Mint tehát már érintünk,úgy látszik, hogy a „Nyílt levelek“ írója csak a fönálló salarialis rendszer czélszerűtlenségének minél élénkebb színekkeli festését s a fizetési javítások szükségességének minél erélyesb bizonyítását tűzte ki föladatul, és midőn ezen tárgyat a journalistica terére hozta s e lap érdemes szerkesztője azt ezen térre tartozónak ítélvén, szerkesztési repertóriumából ki nem törlötte, ezt — ítéletünk szerint — mind a ketten igen helyesen tették.... Az illy tárgy felöli értekezést s vélemény-kijelentést a journalistától, maga a journalismus természete követeli. A journalistica az alkotmányos élet természetéből fakadt virág, melly nélkül az alkotmányosság a hazának hasznos gyümölcsöket nem teremhet... Hatalmas súlyú orgánuma az a kiképzett s irányadója a miként kiképzendő véleményeknek, mellynek súlya s segítsége által alkotmányos hazában kormányozni biztosában lehet! Mi legalább érzünk magunkban, mind annyi erélyt, mind pedig annyi bátorságot, de sőt annyi hivatási öntudatot s akaratot is, hogy a mig a „Nemzeti Újság“ kormányrudját kezeinkben tartván, azon helyet elfoglalandjuk, mellyen állunk, és mellyre minden parányiságunk mellett is csak egyéni öntehetségünk által léptünk, s a mig talán valódi érdemünkön túl ugyan, de mind e mellett még is mélyen tisztelt olvasó közönségünk s conservativ ügyrokonunk bizodalmát lírva , szavaink nem hangzandanak el a pusztában, mint elvész a sivatagon a vándornak nyomdoka; hogy, mondjuk, addig az illy s ehhez hasonló fontosságú tárgyak tárgyalásának legelőször is már lapunkban helyben *) Lásd „Nemzeti Újság“ 474-dik szám.