Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-20 / 84. szám
Aro: 2 korona« ^ április so. *W; NEMZETI ÜJSÁG IllillliltIlilliiIIIIlll1illilllil1!I!lllllllÍlltllllllIlllllillllllllll!lillflllllilllllllliIIHIIllilllllllllllll<lllllfllllllll(llllllll!llUlllllllilllHllllllilillllllillIltltlI{inii!lflllin>IIil<nilIUI!llimillillliIltlIlf>lIlill!IH!illllIilt Szerkesztőség:Gerlóczy-u.ll.Telefo Józo.65,Józs.66,5-67, ffPiCC7Tl}ll¥ DDI ITIIcAl N A DN AD Előfizetési árt Egész évre 440 kor., félévre 220 kor. 5-63, 5-69. Éjjeli telef.: 75-68 és 75-31. — Kiadóhivatal: ALB Loh 1 Ln I F 0 L1 i I & 1 n ArlLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám Garlószy u. 11. Telefon: 5-67, 5-68. Reklamáció: 19-25. Felelős szerkesztő: Túri Béla« 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ^gdM k Erestény nemzeti politikája« Uj politikát a régi hibák nélkül. — Van zsidókérdés. — Uj keresztény középosztály megteremtése. —■ A kormány bemutatkozása a nemzetgyűlésen. —• (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A királykérdés után bemutatkozó. A parlamenti logika tehát nem bukott meg, a parlamenti madárjósok tehát letették a vizsgát. Csak ott csúsztak meg egy kissé, ahol a mai napra — izgalmat jelentettek. Teleki több izgalmat hozott volna minden fagyossága mellett, Bethlen pedig több fagyosságot hozott minden rejtett temperamentuma ellenére. A folyosói szellemgyárosok előlegezték ezt a kis nem éppen fajmentes maliciát és feltették a kérdést: az új magyar politika szfinxe meddig tudja megtartani szfinxségének teljes érintetlenségét. A kulissza különben uralkodott a nyílt színen, kisebb és nagyobb hírharangok zúgtak, a folyosóra a Gömbös-ügy hullámai hurcolták a pártbomlás hajóját. A hajó, melyre a destruktiv front epekedve szegezte szemét, váratlanul léket kapott és az egész reménykedés belesűrilsödött egy kiáltásba, mely a destruktiv sajtó szerint a jobb oldalról dördült volna a tárgyalóterembe. Szólt volna pedig ez a kiáltás imigyen: — A jobboldali destrukciót is! * Megállapítjuk, hogy ez a kiáltás erősen bal (pestnyelven szólva: link) oldalról hangzott, ahol a homlok és szem tengelyek keleti mértékre vannak szabva. A hideg atmoszféra azonban tagadhatatlanul ott borzongott a teremben, azonban a mesterséges hideg nyomban fölengedett, amikor Bethlen István gróf sugár alakja szólásra állott. Hangja melegebb, mint Telekié, temperamentuma keresztüllüktet fegyelmezett mondatain. Gondolatrendszere világos, jobban megkonstruált kormányprogrammal keveset hallottunk. A beszéd áttekinthető, rendezett és gondolatai egy a még régi iskolában nevelkedett államférfi képét adták. A szfinxszerűség valóban eltűnt, egy pompás, fajtáját és hazáját szerető magyar ember lelki profilja bontakozott elénk. Mint állambalcsető beszélt, de minden gondolat, egész programja a magyar problémába, a magyar jövőbe kapcsolódott. Bölcselő szemmel viszgálta az ország romlásának okait, de gyakorlati érzékkel jelölte meg újból való felemelkedésünk útjait. Szilárd politikai irányt kíván adni kormányzatával a nemzetnek, mely ösztönszerűleg megérezte a keresztény nemzeti politika szükségességét. Új politika ez, szakítás a múltak hibáival, de ez az új politika összekapcsolódik a nagy nemzeti tradíciókkal. Bethlen politikai horizontja a magyar nemzet összeségét fogta át. Az egész nemzethez beszélt — nem egyszer Széchenyi István — erkölcsi komolyságának erejével. Nem elégedett meg a nemzeti hibák korholásával, az egyéni erényekre való serkentésen kívül megjelölte az utat, melyen társadalmi és nemzeti megszerveződésünk jövőt biztosíthat. A kultúrába fejlett magyar kisgazdaosztály és a keresztény magyar intelligencia, a jövő két pillére. Ezek megerősítése, a keresztény középosztály kiépítése, a szellemi erőknek vezető szerephez való juttatása fogják a keresztény nemzeti irányzat szilárdságát is biztosítani. Ezen a pártokat és egyéneket összekapcsoló, az igazi demokráciából fakadó beszéd melegen hullott már a lelkekbe minden oldalon. Bethlen fel tudta emelni hallgatóságát arra a magaslatra, honnan elindult. Bemutatkozó beszédnek ez kétségtelen siker s jó praeludium az államférfii siker felé. Ehhez számosan gratuláltak is. A miniszterelnök beszédje után megindult a vita is. Hermán Miksa, Fáy Gyula, Lovász János bizalmat fejeztek ki — ennélfogva Kerekes Mihály bizalmatlanságot. Jönnek a lengyelek... ^ Justo: Sipöcz Jenő dr., Schuum ttttgäperet ezékestő város polgári featere* flapperswyl . .. Kis svájci város a zürichi tó partján, Svájc történelme talán sohasem fog róla megemlékezni, de annál inkább a lengyel história. Ott van eltemetve, a kastély kápolnájában Kosciuszko szíve, ott emelt a lengyeláldozatkészség múzeumot annak a másfél évszázados hősi küzdelemnek, melyet ez a nép szabadságáért folytatott, ott hirdette a lennel sas ércszobra és a felirat a múzeum kapuja felett az elnyomatás szomorú évei alatt a lengyel nemzetnek a feltámadásban való törhetetlen hitét. És ez a hit beteljesedett. A nagy világégés, mely népeket temetett el, országokat tett tönkre, meghozta a lengyel nemzet feltámadását. Az egyetlen öröm, amit nekünk magyaroknak okozott. Olyan a mi örömünk, mint a testvére, kinek elsiratott, megkönnyezett testvére akkor jelenik meg hossz,a bujdosás után, mikor a házát felgyújtották, kincseit elrabolták és gyermekeit legyilkolták. Nemelhetjük, hogy egyesült erővel újjáépíthetjük a romokban heverő házat. Nem üres frázis a lengyel-magyar testvériség. Nincs még két olyan nemzet a földkerekségen, amelyiknek a sorsa, a jelleme,, hibái és erényei annyi meglepő hasonlóságot mutasson fel, mint a lengyelé és a magyaré. A földrajzi és gazdasági helyzet már a két nép történelmének első korszakában megteremtette az érintkezés szükségességének tudatát s az érintkezés egyre melegebb és bensőbb lett, mikor a két nép az évszázadok folyamán megismerte egymást, felismerte egymásban a közös tulajdonságokat. A Kárpátok hegylánca által elválasztva egymástól, határkérdések nem igen zavarták meg a két nép szomszédi jóviszonyát. A gazdasági egymásrautaltság pedig hazánkba hívta a lengyel nép kereskedőit, a politika fordulatai a lengyel nép előkelőit, míg a mi kereskedőink Varsó és Krakó vásáraira jártak, főuraink baráti és rokoni összeköttetést tartottak fenn a lengyel nemességgel. Mindkét nép egyidőbeni vette fel a keresztény vallást és egyszerre lépett az európai nemzetek sorába. A lengyel hagyomány szerint Szent Imre herceg felesége lengyel királyleány volt. 1572-ben magyar ember, Báthory István került Lengyelország trónjára. Mindent megtett, hogy a lengyel nemzetet nagggyá tegye, de 1580-ban váratlanul utolérte a halat. Továbbra is meleg, testvéri viszony állott fenn a két nemzet között s Lengyelországnak 1773-ban, 1793-ban és 1795-ben bekövetkezett felosztása, mely utóbbi állami függetlenségét is megszűntető, hazánkban osztatlan elkeseredést váltott ki. Később országgyűlésünk több ízben is módot talált rá, hogy a lengyel nemzet iránt való rokonszenvének kifejezést adjon. Szabadságharcunk idején Dembinski és Bem tábornokok seregeinek élén küzdöttek a magyar szabadságért. Ennyi közös dicsőség és szenvedés után ki csodálhatná, hogy a magyar nemzet minden fiának szíve örömmel dobban meg arra a hírre, hogy a lengyel nemzet fiai ismét Magyarországba jönnek, hogy a két nép közötti kereskedelmi kapcsolatot erősebbé tegyék. Erősen hisszük és reméljük, hogy ez a látogatás egy jobb kor kezdetének első reménysugarát jelenti. Lengyelország sorsa juttassa mindnyájunk eszébe, hogy nem szabad kishitűeknek lennünk, nem szabad csüggednünk s az elvakultsng, a történelem és a tényleges viszonyok nem ismerése alapján reánk erőszakolt igazságtalanságot rövidesen jóváteszi a történelmi szükségszerűség felismerése s annak a belátása, hogy erős Magyarországra éppen a béke és az európai kultúra biztosítása céljából szükség van. A Kárpátok lengyel és magyar hegyi lakói éppen úgy hiszik ma, mint évszázadokkal ezelőtt, hogy Szent Adalbert és Szent István átok terhei alatt állapították meg a Beszkidek hegyláncának gerincét a két nemzet határául s jaj annak, aki azt megsértené, s megzavarná a becsületes szomszédságot és az örök békét. Sajnos, a békeszerződés — reméljük, rövid időre — elválasztott bennünket egymástól. Annál inkább szükséges tehát, hogy mindnyájan tudatában legyünk e látogatás jelentőségének, ápoljuk az összetartozás és testvériség érzését s legyünk azon mindnyájan, hogy kedves vendégeink azzal a tudattal térjenek vissza hazájukba, hogy a magyar nemzed nem pusztulhat el, ha egy időre árulók ki is ütötték kezéből a fegyvert, de fel fog támadni, erősebb lesz, mint valaha, mert vele van az isteni igazság! Ünnepeljünk!. . A miniszterelnök programja. A kormányzói kéziratok felolvasása után Bethlen István gróf miniszterelnök mondotta el programbeszédét. Beszédének elején kiemelte a Telekikormány nagy érdemeit a jogrend megszilárdítása és pénzügyi konszolidációnk körül. — Az új kormány feladata, hogy szilárd politikai irányt szabva, elvi alapot adjon annak a politikának, melyet a nemzet magáévá tett és hogy ezt az elvet a parlamentben is megszilárdítsa. A nemzet ösztönszerűleg megérezte amaga irányzatát és ennek kifejezést is kell adni. Új irányt ! De ragaszkodjunk tradícióinkhoz ! • A politikát ott, ahol Tisza elhagyta, újra kezdeni nem lehet. A régi jelszavak elkoptak, sok irányzatot, amelyek annak idején diadalmasan haladtak előre, nem követhetünk. De hogy új irányt keresünk, azért a politikában össze kell kapcsolnunk a múlt nagy nemzeti tradícióit is, amelyekenfelépült ennek anemzetnek, ennek az országnak a rendje. Ha ezeket a tradíciókat nem vesszük figyelembe, romba dől az országban minden. (Taps.) Új politikát kell követnünk a régi hibái nélkül. Kizárólag az általános nemzeti érdekeket szabad csak szem előtt tartanunk. Ki kell irtanunk az egyéni érdekek hajhászásának mérgét a nemzet testéből. Pusztulásunk okai. Az ország elérte régi vágyát, nemzeti függetlenségét, ehhez ragaszkodni kd. Függetlenségünkért azonban olyan árat fizettünk.., amilyent nem kellett volna. Magyarország romlása három okra vezethető vissza: négyszázéves elnyomatásunkra, faji hibáinkra és intelligenciánk gazdasági pusztulására. A nemzet 400 éves elnyomatása alól elvesztette külpolitikai látókörét és saját ereje és hivatása felől önámítással áltatta magát Egyoldalú jogászi észjárással azt hittük, hogy a törvénykönyvvel kezünkben minden nehézséggel meg tudunk küzdeni és elfelejtettük Bismarkinak azt a mondását, hogy „Macht geht vor Recht". Faji hibáink: a könnyelműség jelszavak szeretete, az önfegyelem hiánya a 101 téneligi pillanatokban mindig előtérbe léptek. Harmadszor pedig még azt tett minket tönkre, hogy intelligenciánk gazdaságilag elgyengült és képtelenné vált a nemzet vezetéséhez szükséges politikai feladatainak teljesítésére. A tönkremenő középbirtokos osztály a hivatalokban keresett elhelyezkedést és kereskedelem és ipar olyan emberek kezébe került, akik nem éreztek együtt a nemzettel és nem éreznek együtt még ma sem. Különösen a koalíció uralomra jutása után tűnt ki, hogy" a jog mögött erőnek is kell lenni. Az ennek nyomában keletkezett kiábrándulás katasztrofális hatása alatt desperációk vették kezükbe az irányítást, akik kezet fogtak nemzetközi irányzatokkal, sőt ellenségeinkkel is, hogy saját maguknak szerezzék meg a hatalmat. Katasztrófánk okai saját magunk voltunk A külső körülmények csak hozzájárultak a katasztrófához. Tennivalóink. A destrukció letörése. Reformok. — Most legelső tennivalónk megfékezni, mindennemű destrukciót. A világ ma destruktív eszmeáramlatok behatása alatt áll. Oroszországban bolsevizmus alatt, szomszédainknál hasonló tüneteket észlelhetünk és még nálunk is megvan a feszültség, mely ha nem küzdünk ellene teljes erővel, meg fogja akadályozni a konszolidációt. Második feladatunk a társadalom gazdasági gyógyítsa. Teherbíró középosztályt kell teremtenünk és meg kell erősítenünk a kisgazdatársadalmat, mert ez az ország gerince és ez van hivatva az intelligenciával együtt megteremteni azt az egészséges demokráciát, amelyre nekünk szükségünk van. A demagóg jelszavakkal szemben egységes kultúrpolitikával kell növelnünk az ellenálló erőt. — Tisztelt Nemzetgyűlés! A forradalomnak végei. Legyen vége a forradalmi szellemnek! A kereszténység hirdetése nem harc a szabadság és demokrácia ellen és mi azzal csak új orientálódást keresünk e jelszavak felé. A szabadság nem cél, csak eszköz. A demokrácia nem jelentheti a nyers tömegek uralmát, sem a kisebbségek kiváltságait. A demokráciának biztosítania kell az intelligencia vet