Nemzeti Ujság, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-20 / 84. szám

Aro: 2 korona« ^ április so. *W;­ NEMZETI ÜJSÁG IllillliltIlilliiIIIIlll1illilllil1!I!lllllllÍlltllllllIlllllillllllllll!lillflllllilllllllliIIHIIllilllllllllllll<lllllfllllllll(llllllll!llUlllllllilllHllllllilillllllillIltltlI{inii!lflllin>IIil<nilIUI!llimillillliIltlIlf>lIlill!IH!illllIilt Szerkesztőség:Gerlóczy-u.ll.Telefo Józo.65,Józs.66,5-67, ffPi­CC7Tl}ll¥ DDI ITIIcAl N A DN­ AD Előfizetési árt Egész évre 440 kor., félévre 220 kor. 5-63, 5-69. Éjjeli telef.: 75-68 és 75-31. — Kiadóhivatal: ALB Loh 1 Ln I F 0 L1 i I & 1 n ArlLAr negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám Garlószy­ u. 11. Telefon: 5-67, 5-68. Reklamáció: 19-25. Felelős szerkesztő: Túri Béla« 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ^gdM k Erestény nemzeti politikája« Uj politikát a régi hibák nélkül. — Van zsidókérdés. — Uj keresztény középosztály megteremtése. —■ A kormány bemutatkozása a nemzetgyűlésen. —• (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A király­kérdés után bemutatkozó. A parlamenti logika tehát nem bukott meg, a parlamenti madár­jósok tehát letették a vizsgát. Csak ott csúsz­tak meg egy kissé, ahol a mai napra — izgal­mat jelentettek. Teleki több izgalmat hozott volna minden fagyossága mellett, Bethlen pe­dig több fagyosságot hozott minden rejtett temperamentuma ellenére. A folyosói szellem­gyárosok előlegezték ezt a kis nem éppen faj­mentes maliciát és feltették a kérdést: az új magyar politika szfinxe meddig tudja meg­tartani szfinxségének teljes érintetlenségét. A kulissza különben uralkodott a nyílt színen, kisebb és nagyobb hírharangok zúgtak, a fo­lyosóra a Gömbös-ügy hullámai hurcolták a pártbomlás hajóját. A hajó, melyre a destruk­tiv front epekedve szegezte szemét, váratla­nul léket kapott és az egész reménykedés bele­­sű­rilsödött egy kiáltásba, mely a destruktiv sajtó szerint a jobb oldalról dördült volna a tárgyalóterembe. Szólt volna pedig ez a kiál­tás imigyen: — A jobboldali destrukciót is! * Megállapítjuk, hogy ez a kiáltás erősen bal (pestnyelven szólva: link) oldalról hangzott, ahol a homlok és szem tengelyek keleti mér­tékre vannak szabva. A hideg atmoszféra azonban tagadhatatlanul ott borzongott a teremben, azonban a mester­séges hideg nyomban fölengedett, amikor Bethlen István gróf sugár alakja szólásra ál­lott. Hangja melegebb, mint Telekié, tempera­mentuma keresztüllüktet fegyelmezett monda­tain. Gondolatrendszere világos, jobban meg­konstruált kormányprogrammal keveset hal­lottunk. A beszéd áttekinthető, rendezett és gondolatai egy a még régi iskolában nevelke­dett államférfi képét adták. A szfinxszerűség valóban eltűnt, egy pompás, fajtáját és hazá­ját szerető magyar ember lelki profilja bonta­kozott elénk. Mint állambalcsető beszélt, de minden gon­dolat, egész programja a magyar problémába, a magyar jövőbe kapcsolódott. Bölcselő szem­mel viszgálta az ország romlásának okait, de gyakorlati érzékkel jelölte meg újból való fel­emelkedésünk útjait. Szilárd politikai irányt­ kíván adni kormányzatával a nemzetnek, mely­ ösztönszerű­leg megérezte a keresztény nemzeti politika szükségességét. Új politika ez, szakí­tás a múltak hibáival, de ez az új politika összekapcsolódik a nagy nemzeti tradíciókkal. Bethlen politikai horizontja a magyar nem­zet összeségét fogta át. Az egész nemzethez beszélt — nem egyszer Széchenyi István — erkölcsi komolyságának erejével. Nem elége­dett meg a nemzeti hibák korholásával, az egyéni erényekre való serkentésen kívül meg­jelölte az utat, melyen társadalmi és nemzeti megszerveződésünk jövőt biztosíthat. A kul­túrába fejlett magyar kisgazdaosztály és a keresztény magyar intelligencia, a jövő két pillére. Ezek megerősítése, a keresztény közép­­osztály kiépítése, a szellemi erőknek vezető sze­rephez való juttatása fogják a keresztény nem­zeti irányzat szilárdságát is biztosítani. Ezen a pártokat és egyéneket összekapcsoló, az igazi demokráciából fakadó beszéd melegen hullott már a lelkekbe minden oldalon. Beth­len fel tudta emelni hallgatóságát arra a ma­gaslatra, honnan elindult. Bemutatkozó be­szédnek ez kétségtelen siker s jó praeludium az államférfii siker felé. Ehhez számosan gratuláltak is. A miniszterelnök beszédje után megindult a vita is. Hermán Miksa, Fáy Gyula, Lovász János bizalmat fejeztek ki — ennélfogva Ke­rekes Mihály bizalmatlanságot. Jönnek a lengyelek... ^ Justo: Sipöcz Jenő dr., Schuum ttttgäperet ezékestő város polgári featere* flapperswyl . .. Kis svájci város a zürichi tó partján, Svájc történelme talán sohasem fog róla megem­lékezni, de annál inkább a lengyel história. Ott van eltemetve, a kastély kápolnájában Kos­ciuszko szíve, ott emelt a lengyel­­áldozatkész­ség múzeumot annak a másfél évszázados hősi küzdelemnek, melyet ez a nép szabadságáért folytatott, ott hirdette a lennel sas ércszobra és a felirat a múzeum kapuja felett az elnyo­matás szomorú évei alatt a lengyel nemzetnek a feltámadásban való törhetetlen hitét. És ez a hit beteljesedett. A nagy világégés, mely népeket temetett el, országokat tett tönkre, meghozta a lengyel nemzet feltámadását. Az egyetlen öröm, amit nekünk magyaroknak okozott. Olyan a mi örömünk, mint a testvére, kinek elsi­­ratott, megkönnyezett testvére akkor jelenik meg hossz,a bujdosás után, mikor a házát felgyújtották, kincseit elrabolták és gyermekeit legyilkolták. N­emelhetjük, hogy egyesült erővel újjáépíthetjük a romokban heverő házat. Nem üres frázis a lengyel-magyar testvériség. Nincs még két olyan nemzet a földkerekségen, amelyiknek a sorsa, a jelleme,, hibái és erényei annyi meglepő hasonló­ságot mutasson fel, mint a lengyelé és a magyaré. A földrajzi és gazdasági helyzet már a két nép történelmének első korszakában megteremtette az érintkezés szükségességének tudatát s az érintke­zés egyre melegebb és bensőbb lett, mikor a két nép az évszázadok folyamán megismerte egymást, felismer­te egymásban a közös tulajdonságokat. A Kárpátok hegylánca által elválasztva egy­mástól, határkérdések nem igen zavarták meg a két nép szomszédi jóviszonyát. A gazdasági egy­másrautaltság pedig hazánkba hívta a lengyel nép kereskedőit, a politika fordulatai a lengyel nép előkelőit, míg a mi kereskedőink Varsó és Krakó vásáraira jártak, főuraink baráti és rokoni összeköttetést tartottak fenn a lengyel nemesség­gel. Mindkét nép egyidőbeni vette fel a keresztény vallást és egyszerre lépett az európai nemzetek sorába. A lengyel hagyomány szerint Szent Imre herceg felesége lengyel királyleány volt. 1572-ben magyar ember, Báthory István került Lengyelország trónjára. Mindent megtett, hogy­ a lengyel nemzetet nagggyá tegye, de 1580-ban vá­ratlanul utolérte a halat. Továbbra is meleg, test­véri viszony állott fenn a két nemzet között s Lengyelországnak 1773-ban, 1793-ban és 1795-ben bekövetkezett felosztása, mely utóbbi állami füg­getlenségét is megszűntető, hazánkban osztatlan elkeseredést váltott ki. Később országgyűlésünk több ízben is módot talált rá, hogy a lengyel nem­zet iránt való rokonszenvének kifejezést adjon. Szabadságharcunk idején Dembinski és Bem tá­bornokok seregeinek élén küzdöttek a magyar sza­badságért. Ennyi közös dicsőség és szenvedés után ki cso­dálhatná, hogy a magyar nemzet minden fiának szíve örömmel dobban meg arra a hírre, hogy a lengyel nemzet fiai ismét Magyarországba jönnek, hogy a két nép közötti kereskedelmi kapcsolatot erő­sebbé tegyék. Erősen hisszük és reméljük, hogy ez a látogatás egy jobb kor kezdetének első reménysugarát jelenti. Lengyelország sorsa jut­tassa mindnyájunk eszébe, hogy nem szabad kis­­hitűeknek lennünk, nem szabad csüggednünk s az elvakultsn­g, a történelem és a tényleges viszonyok nem ismerése alapján reánk erőszakolt igazságta­lanságot rövidesen jóváteszi a történelmi szükség­szerűség felismerése s annak a belátása, hogy erős Magyarországra éppen a béke és­ az európai kultúra biztosítása céljából szükség van. A Kárpátok lengyel és magyar hegyi lakói ép­pen úgy hiszik ma­, mint évszázadokkal ezelőtt, hogy Szent Adalbert és Szent István átok terhei alatt állapították meg a Beszkidek hegyláncának gerincét a két nemzet határául s jaj annak, aki azt megsértené, s megzavarná a becsületes szomszéd­ságot és az örök békét. Sajnos, a békeszerződés — reméljük­, rövid időre — elválasztott bennünket egymástól. An­nál inkább szükséges tehát, hogy mindnyájan tudatában legyünk e látogatás jelentőségének, ápoljuk az összetartozás és testvériség érzését s legyünk azon mindnyájan, hogy kedves ven­dégeink azzal a tudattal térjenek vissza hazá­jukba, hogy a magyar nemzed nem pusztulhat el, ha egy időre árulók ki is ütötték kezéből a fegyvert, de fel fog támadni, erősebb lesz, mint valaha, mert vele van­­ az isteni igazság!­­ Ünnepeljünk!. . A miniszterelnök programja.­ ­A kormányzói kéziratok felolvasása után Beth­len István gróf miniszterelnök mondotta el pro­­grambeszédét. Beszédének elején kiemelte a Teleki­­kormány nagy érdemeit a jogrend megszilárdítása és pénzügyi konszolidációnk körül. — Az új kormány feladata, hogy szilárd politi­kai irányt szabva, elvi alapot adjon annak a po­litikának­, melyet a nemzet magáévá tett és hogy ezt az elvet a parlamentben is megszilárdítsa. A nemzet ösztönszerűleg megérezte a­­maga irányza­tát és ennek kifejezést is kell adni. Új irányt ! De ragaszkodjunk tradícióinkhoz !­ ­• A politikát ott, ahol Tisza elhagyta, újra kez­deni nem lehet. A régi jelszavak elkoptak, sok irányzatot, amelyek annak idején diadalmasan ha­ladtak előre, nem követhetünk. De hogy új irányt keresünk, azért a politikában össze kell kapcsol­nunk a múlt nagy nemzeti tradícióit is, amelyeken­­felépült ennek a­­nemzetnek, ennek az országnak a rendje. Ha ezeket a tradíciókat nem vesszük figye­lembe, romba dől az országban minden. (Taps.) Új politikát kell követnünk a régi hibái nélkül. Ki­zárólag az­ általános nemzeti érdekeket szabad csak szem előtt tartanunk. Ki kell irtanunk az egyéni érdekek hajhászásának mérgét a nemzet testéből. Pusztulásunk okai. Az ország elérte régi vágyát, nemzeti független­ségét, ehhez ragaszkodni kd. Függetlenségünkért azonban olyan árat fizettünk.., amilyent nem kellett volna. Magyarország romlása három okra vezet­hető vissza: négyszázéves elnyomatásunkra, faji hibáinkra és intelligenciánk gazdasági pusztulá­sára. A nemzet 400 éves elnyomatása alól elvesz­tette külpolitikai látókörét és saját ereje és hiva­tása felől önámítással áltatta magát Egyoldalú jo­gászi észjárással azt hittük, hogy a törvénykönyv­vel kezünkben minden nehézséggel meg tudunk küzdeni és elfelejtettük Bismarkinak azt a mondá­sát, hogy „Macht geht vor Recht". Faji hibáink: a könnyelműség jelszavak szeretete, az önfegyelem hiánya a 101­ téneligi pillanatokban mindig elő­térbe léptek. Harmadszor pedig még azt tett minket tönkre, hogy intelligenciánk gazdaságilag elgyengült és képtelenné vált a nemzet vezetéséhez szükséges politikai feladatainak teljesítésére. A tönkremenő középbirtokos osztály a hivatalokban keresett elhelyezkedést és kereskedelem és ipar olyan emberek kezébe került, akik nem éreztek együtt a nemzettel és nem éreznek együtt még ma sem. Különösen a koalíció uralomra jutása után tűnt ki, hogy" a jog mögött erőnek is kell lenni. Az en­nek n­yomában keletkezett kiábrándulás katasztro­fális hatása alatt desperációk vették kezükbe az irányítást, akik kezet fogtak nemzetközi irányza­tokkal, sőt ellenségeinkkel is, hogy saját maguknak szerezzék meg a hatalmat. Katasztrófánk okai sa­ját magunk voltunk A külső körülmények csak hoz­zájárultak a katasztrófához. Tennivalóink. A destrukció letörése. Reformok. — Most legelső tennivalónk megfékezni, minden­nemű destrukciót. A világ ma destruktív eszme­áramlatok behatása alatt áll. Oroszországban bol­­sevizmus alatt, szomszédainknál hasonló tüneteket észlelhetünk és még nálunk is megvan a feszült­ség, mely ha nem küzdünk ellene teljes erővel, meg fogja akadályozni a konszolidációt.­­ Második feladatunk a társadalom gazdasági gyógyítsa. Teherbíró középosztályt kell teremte­nünk és meg kell erősítenünk a kisgazdatársadal­mat, mert ez az ország gerince és ez van hivatva az intelligenciával együtt megteremteni azt a­z egészséges demokráciát, amelyre nekünk szükség­­ünk van. A demagóg jelszavakkal szemben egysé­ges kultúrpolitikával kell növelnünk az ellenálló erőt. — Tisztelt Nemzetgyűlés! A forradalomnak végei. Legyen vége a forradalmi szellemnek! A keresz­ténység hirdetése nem harc a szabadság és demok­rácia ellen és mi azzal csak új orientálódást kere­sünk e jelszavak felé. A szabadság nem cél, csak eszköz. A demokrácia nem jelentheti a nyers tö­megek uralmát, sem a kisebbségek kiváltságait. A­ demokráciának biztosítania kell az intelligencia vet

Next