Nemzeti Ujság, 1921. szeptember (3. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-15 / 204. szám

Ára 2 korona?­ia21 SÉF.­­­­ Csütörtök, 1­931 szeptember II. • III. év­. 204.­­ NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület. • Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., Honvéd­ utca 10. Telefon: 127—46, 127—47, 127—48. KERESZTELT POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám 127—49 és József 65. Reklamáció: 19—szám: 2 korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. .............................................................un »mm— 11 n iwiwmihii t.............mi............................. zuz-mr-mnae* Wl A falu szervezése A liberális évtizedek hatányi táplálkozása fiz autokratikusan kezelte választójogon át: falvaink szervezetlenségee volt. Az önmagára utalt és minden szociális, minden kulturális mozgalomtól­­ mesterségesen elzárt parasztság teljesen az anyagi ifi szellemi szabadverseny ágy utol­tel­ékévé sülyedt, amelyre egyrészről a szabadelvű törvényhozás, másrészről az emancipált zsidóság szabadkőműves-akna­munkája támaszkodott. Az egyik a huma­nizmus és a „világos agy“ tragikus félreérté­sével útját hengerelte a másiknak, amelyik ennek a tragikus félreértésnek egész erkölcsi és anyagi erejével a jármába feküdt, az egyik megbecsülte a parasztban a gerincte­­lenséget és választási korrupciót, a másik egyenesen nevelte és istápolta benne, elvégre bölcsen tudták, hogy a pártkassza törvényho­zásán felhízott zsidóság erejét az öntudatos magyar falu derékba töri. És bizony csudák csudája, hogy az eltévelyedett félszázad után a faluról, mint a magyarság erőforrásáról, egyáltalában beszélhetünk. Ez az erőforrás, amelyiken a métely nem fogott, a magyar paraszt örök életű józansága. A magyar paraszt józansága valóban örök­­életű, mert örökéletű az a föld is, amelyikből terem, s ameddig van határ, amely fölé a rög imádságos szerelme hajol, addig változhatnak az idők, változhatnak az emberek: a falu ma­gyar marad, a falu ősi marad, mert a falu jó­zan. Lehetnek hibái, lehetnek kinövései, lehet kicsinyes — és néha boszantóan az — de soha­sem lehet magyartalan. Ha látszólag elfáradt, vagy elpihent is benne a faji öntudat, nem szabad megítélni őt azzal a mértékkel, amilyen­­ mértéket egy intellektus elé szabunk, mert — ne feledjük el — a falu kifelé sohasem volt melldöngető, és ha lett volna is, hogy most nem az, bennünk van a hiba. Bennünk van a hiba, mert ha fajvédelmünk és integritásunk politikáját egy hazafiasságtól és faji öntudattól túlfűtött népre akarjuk föl­építeni, — mint ahogyan akarjuk — úgy való­ban szükségünk van arra a falura, amely nem­csak a föld csendes szerelmében, de kifelé, is magyar. Szükségünk van arra a parasztra, nem: a parasztnak van szüksége önmagára, akinek minden lépését fajiságának öntudata viszi, mert a föld varázslatos erejével párosult akarat az integrális és keresztény Magyaror­szággal egyet jelent. Bennünk van a hiba, mert a liberális tanulságok és a forradalmak lezaj­lása után minden éplelkű magyar előtt a falu őserejű­ józansága­­jutatta megindulásunk egyetlen irányát és mert az éjszakánk fölé kí­gyóit csillag helyett mindenki a maga kis mécsvilágát tartotta útja elé. Bennünk van a hiba, mert a felismerés első haragos kirobba­násában ennek a parlagon hevertetett őserőnek a szervezése volt a kibontott zászlók jelszava és mert ebből a haragos kirobbanásból már csak a zászló és a betű maradt. Szervezési Holt A végeken és a demarkáción túl igen. De itt­... A végek magyarjait és megszállott testvé­reinket megszervezték mér a rácok, az oláhok, a csehek, no és szervezi Ausztria. Ők tudják már, hogy magyarok, tudják és érzik, hogy magyarnak lenni a barázda gondjánál többet jelent, tudják, hogy a barázdák sok apró gondja egy ezeréves határ gondjává terebélye­sedik, tudják, hogy a gondoknak ez a gigászi mérete az a második erő, amely Isten után a nemzet fogalmában következik. És nálunk?... Nálunk vannak földműves pár­tok, vannak agrár és merkantil érdekek, van­nak egyesületek, egyéni ambíciók és internacio­­nálizmus zöldben, van szövetkezeti harc-há­ború, van szabadkirályválasztás és­­ van egy falu, amely, mint fogalom, sivárabb, szomo­rúbb és elhanyagoltabb, mint a liberális Annia aranykorában volt. A szervezés pompás le­rdü­­lete a vicinalitás posványába fűlt, kulturális javak helyett kapott a falu politikai vasárna­pokat s végül csömört minden mozgalom iránt, mert a meddő szóvihart úgy ítéli meg, mint amelyik piacon a hordó csak gazdát cserélt. Szervezési Avagy szervezés talán az, ahol a mi megmozdulásunknál e­gy sokkal jobban és önzetlenebbel adminisztrált politikai agitáció, a liberalizmus megbújt csápjai tapogatnak a szíveken?! Ahol a keresztény Magyarország hivatalos közegei, tehát képviselői és így meg­újhodásunk cselekvő végtagjai — tisztelet a fieevés kivételnek hól nyíltan, hol bizalmasan félrevonulnak a kezdeményezés elől, mert a liberális csápok karmaitól fáznak. Ahol a ta­pasztott gádorok esti szóbeszédjében mindig ott kisért a csápok sugalmazása, hogy szőrmentén emberek, mert fordulhat a kerék! Ahol méri a forradalmak és az országcsonkítás Helyes tör­ténetét, sem ismerik, s ahol a végzetes, az utolsó kiábrándulásnak egyedül a paraszt nagy józansága veti akadályát, mert nincs szenny és nincs rágalom, amit vezető fér­fiainkról a por­ták nyugalmába ne csempészne a pletykálko­dás. Szervezést? Ahol megtörténhetett, hogy a vendégszerető, a jólesk­ű magyar paraszt be­csapta az ajtaját éhező gyermekeink előtt, mert nem akadt a faluban senki, aki a hivata­los dobszó mélységes panaszával házról-házra járta volna a magyar apostolok útját, de nemi akadt az egész országban sem olyan egyesület párt, vagy bármilyen kezdeményezés, amelyik valóban magyar apostolokat nevel és küld a mi megújhodásunk pogányai közé. Mert pogány a falu abban az értelemben, amint azt Pál evangélista hirdette pogányai között, hogy akik „az ismeret és igazság for­máját” nem ismerik, azok önmaguk törvény önmaguk előtt. Nekünk megvannak a törvényeink, van igaz­ságunk, vannak ismereteink, megújhodásunk egész evangéliuma misszióra vár és vannak pogányaink, apostolok nélkül. Sz. J. A nagyköveti konferencia ultimátumban követeli Nyugat-Magyarország kiürítését Anglia nem vesz részt az esetleges fegyveres beavatkozásban — Cseh csapatok beavatkozásának terve —■ Francia körök szerint „felesleges Németországot Nyugat-Magyarország területével növelni“ Berlin, szept. 14. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Londonból jelentik: Valószínű, hogy a párisi nagyköveti konferencia nagyon energikus hangú jegyzéket, esetleg ultimátumot intéz Magyarországhoz, amelyben követelni fogja, hogy a magyar csapatokat vonják ki Nyugat-Magyarország területéről. Angol csapatok akcióba lépéséről egyelőre nincs szó. Ir . London, szept. 14. (Reuters) Az angol,lapok sülése szerint a nagyköveti értekezlet jub­ikruumot fog­ intézni Magyarországhoz, avval a­­nyomatékos parancscsal, hogy csapatait vonja vissza Nyugat- Magyarországból. Párisi szept. 14. ( MTI­ tudósítójának szikratáv­irata.) Az angol sajtó nagy fontosságot tulajdonít a nyugatm­agyarországi eseményeknek. A Times és a Daily Telegraph hosszabb) cikkben foglalkozik a kér­déssel. A Times bécsi forrás nyomán ismerteti az eseményeket és Magyarország magatartásában kihí­vást­ lát a szerződéssel szemben. A lap szerint az­ an­tantnak kell beavatkozni, mert egyrészt Ausztria túl­­gyenge, másrészt a szövetségesek tekintélye megkö­veteli, hogy érvényt szerezzenek a szerződésnek. A lap reméli, hogy a szövetségesek közt fennálló véle­ményeltérés nem fogja megbénítani akciójukat. A fiumei és vilnai módszerrel egyszer már szakítani kell A Daily Telegraph nem hiszi, hogy a magyarok olyan esztelenek lennének, hog­y fegyveresen szállná­nak szembe az antant csapataival, mert evvel csald újabb megalázásnak és területi veszteségnek tennék ki magukat. Anglia rokonszenvvel viseltetik az eré­lyes és tehetséges magyar nép iránt és szívesen fel­újítja­ vele régi viszonyát, de ehhez az szükséges, hogy Magyarország ne háborgassá, szomszédait és ne fenyegesse őket katonai fellépéssel. A Morning post úgy tudja, hogy a nagyhatalmak újabb jegyzéket fognak intézni­ Magyarországhoz, amelyben tíz napon belül követelik a kérdéses terü­let teljes kiürítését. Ha Magyarország ennek nem f­­­lelne meg, akkor a szövetségesek csapatokat — még­pedig valószínűleg cseh csapatokat — küldenek ki a nyugatmagyarországi vármegyék­­ megszállására. A lap hozzáfűzi, hogy ez a lépés egyelőre csak az ango­lok terve és kérdés, hogy találkozik-e a franciák hoz­­zájá­lásával. A helyzet ugyanis az, hogy befolyásos francia körök bátorítják Magyarországot, mert abból indulnak ki, hogy felesleges Németország területét növelni, már­pedig az Ausztriához átcsatolt nyugat­­magyarországi vármegyék előbb-utóbb Németország­­hoz kerülnének. A magyar kormány válasit vár az antanttól Alhirek­neh és­zerb beavatkozásról — Ferrarit» tábornok bécsi tanácskozásai (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nyugat­­magyarországi kérdésben újabb diplomáciai lépés nem történt Miután a nagyköveti tanács­nak párisi követünkkel közölt jegyzéke keresz­tezte azt a választ, amelyet a magyar kormány az antant első jegyzékére adott, s amely kon­krét javaslatot tartalmaz az átadás új mód­jára vonatkozólag: meg kell várnunk, milyen álláspontra helyezkednek a szövetséges hatal­mak a magyar kormány előterjesztésével szem­ben. Ámbár kétségtelen, hogy a kis­antant — amint Benes cseh külügyminiszter diplomá­ciai demarch­ea is mutatja — mindent elkövet Magyarország álláspontjának kompromittálá­­sára és a hangulat Rómában, sőt az angol saj­tóban sem kedvező reánk nézve, mindazáltal nem lehetetlen, hogy a nagyhatalmak figye­lembe veszik Nyugat-Magyarország lakosságá­nak elkeseredett hangulatát és a trianoni szer­ződés rendelkezésének formai végrehajtása után módot nyújtanak a kedélyek megnyugta­tására úgy Magyarországban, mint Ausztriá­ban. Az ellentétek kiélesítése érdeke lehet a kis-antantnak és Olaszországnak, de nem a francia és angol kormányoknak. Azokat a híreket, amelyek szerint Csehor­szág megbízást fog kapni Nyugat-Magyaror­szág megszállására, nem kell komolyan venni. Hasonlóképp fölösleges izgulni a belgrádi fész­­kelődés miatt. Tudjuk, hogy a szerbek nem­­szívesen vonultak ki Baranyából és örömest telepednének vissza, hogy kizárólagos birto­kukba tartsák a pécsi szénbányákat, a­z új megszállásnak azonban ezúttal nem csupán az antant tiltó szava állaná útját . . . A szövetséges hatalmaknak annál kevésbbé okozhat fejtörést, hogy mily csapatok szállják meg Nyugat-Magyarországot, mert kormá­nyunk kijelentette Jiálisiszi egy­ikében, hogy­ hajlandó a kiürítést tovább folytatni. Való­színű, hogy a helyzet diplomáciai feszültsége a hét végn már engedni fog. Olaszország Nyugat-Magyarország békés átadásit akarja biztosítani Bécs, szept. 14. (-A N­emzeti Új­­ság tudósítójá­nak tele­f­on jelentése.) A nyugati magyarországi kérdésben újabb fordulatot jelent az a tárgya­lás,­amelyet Ferreino tábornok, aki a soproni nemzetközi bizotttság­gal Olaszországot képvi­seli, folytat az osztrák körökkel. Mint a Nem­zeti Újság tudósító­ja megbízható politikai for­rásból értesül, ezeknek a tárgyalásoknak az a céljuk, hogy Nyugat-Magyar­országnak az an­tant által való átvételét biztosítsák. Az osz­trák kormánykörök továbbra is ragaszkodnak eddigi álláspontjukhoz, hogy nem hajlandók Nyugat-Magyarországnak csupán egyik ré­szébe bevonulni és csak a teljes, már kiürített „Burgenlandot“ veszik­ át. Minthogy az antant­­bizottságnak megfelelő katonai, erők nem álla­nak rendelkezésére, másrészt pedig a kis-an­tant államainak beavatkozását Olaszország semmi áron sem hajlandó eltűrni — hiszen eb­ből­ a célból tárgyalt most Bécsben Torretta olasz külügyminiszter is — a helyzet még min­dig kétséges és az antantnak újabb döntésre kell jutnia, hogy a nyugatmagyarországi kér­désben akaratát keresztül erőszakolja. Népszavazás Nyugat-Magyarország egyik felén ? Prága, szept. 14. A „Narodny Listy“ értesülése sze­rint oly megoldást terveznek, hogy Ausztria fentartás nélkül átveszi a nyugatmagyarországi A. zónát, a B. zónában ellenben szövetségközi bizottság felügyeletei alatt népszavazást tartanak. Ezt megelőzőleg a ma­gyar hatóságoknak el kell hagyniuk a szavazási te­rületet, ............ — ~ *-»"■ j. n .

Next