Nemzetközi Szemle, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
GÜNTER HOELL: Imperialista versengés az agrárszektorban Kétségtelenül a fő imperialista központok közötti növekvő versengés figyelemre méltó jelenségei közé tartozik napjainkban az agrárgazdaságban mutatkozó ellentétek és ellentmondások kiéleződése. Az imperialista államok közötti kapcsolatokban az agrárpolitika és a nemzetközi agrárkereskedelem ügyének olyan súlyos a szerepe, mint azelőtt soha, és ez sok más területre is kihat. Az agrárproblémák növekvő jelentősége az imperialista országok államközi kapcsolataiban mindenekelőtt abból ered, hogy a mezőgazdaság a tudományos-technikai forradalom folyamán egyre szorosabban összefonódik az újratermelési folyamat más területeivel, erősebben érintve fontos monopoltőkés csoportokprofitérdekeit, mint azelőtt. Ezzel kapcsolatban megnövekedett a mezőgazdaság politikai és gazdasági jelentősége az imperialista hatalmi tervekben. Versengés az USA és az EGK között Az USA és az EGK között már hoszszú idő óta jelentős ellentétek állnak fenn, különösen az államközi agrárkereskedelem területén. Elsősorban Franciaország sürgetésére, az EGK agrárgazdasági területen erősen protekcionista irányt vett, vagyis a kívülálló országok olcsó importját igyekszik elhárítani. A francia monopoltőkés burzsoázia profithajhászásának és uralmi törekvésének ez fontos kérdése. Franciaország az EGK legnagyobb agrártermelője; mezőgazdaságának jelentékeny a szerepe mind népgazdaságában, mind kereskedelmi mérlegében. A mezőgazdasági termékeknek a külkereskedelem útján való megfelelő elhelyezése fontos tényező sok monopoltőkés csoport értékesítési feltételei között. Ezért az EGK agrárpiacának megalakításával a francia monopoltőkés burzsoázia befolyó Evnheit sós körei biztos felvevő területet akartak teremteni a többi EGK-országokban, mindenekelőtt az NSZK- ban, amely nagymértékben importál mezőgazdasági termékeket. Ezt a célt a legfontosabb mezőgazdasági termékek állammonopolista piacszabályozásának rendszerével akarták elérni, amelyben mindenekelőtt az árakat és az értékesítést szabályozzák. Az EGK- országok mezőgazdasági termékeinek az EGK térségében való elhelyezését ezáltal elősegítik, a kívülálló országokból való importot viszont egy lefölöző rendszerrel — amely mozgó vámskálaként hat — megnehezítik. Ez a rendszer nyomban harcba szólította az Egyesült Államokat, minthogy akadályozta mezőgazdasági termékeinek az EGK országaiba való exportálását. Az eltérő érdekek közötti első összecsapásra az ún. csirkeháborúban került sor, amikor is 1962- ben érvénybe lépett az EGK-nak a szárnyasokra vonatkozó agrárpiaci szabályzata. Hogy az EGK-országok felvevő piacát biztosítsák, az USA-ból érkező sütésre alkalmas csirkék importját lefölöző vámokkal sújtották, és így megnehezítették. Az Egyesült Államok, minthogy az importkorlátozásokban egyfajta precedenst látott, megtorló intézkedésekhez folyamodott: az EGK-országok egyes termékeinek vámját felemelte. A hatvanas években azután az ellentétek tovább gyűrűztek, s időnként kiéleződtek az agrárkapcsolatok. Itt csupán a hatvanas évek végének „szójabab-háborújára” emlékeztetünk. Az Egyesült Államok különösen az ötvenes évek végétől nagyon megnövelte a szójabab vetésterületét (1973- ban 22,8 millió hektárra). Az EGK-országok a szójababot — mint megbecsült takarmányt — növekvő mennyiségben importálták, minthogy ezt a behozatalt nem is terhelte lefölöző vám. Az EGK-országok tejeladási nehézségeivel kapcsolatban.