Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. március
1999-03-02
30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁRCIUS 2., KEDD Szemét a romok között Budapest egyik műemléki nevezetessége volt a római katonai tábor nagy fürdőjének szépen helyreállított maradványa a Flórián téren. Nem sok metropolis dicsekedhet azzal, hogy forgalmas pontján mindenki megcsodálhat egy grandiózus úszómedencét, igazolásául annak, hogy nem ok nélkül tartja magát fürdővárosnak. És azzal sem sok metropolis dicsekedhet, hogy e romok kedvéért áttervezték, másképp építették meg a nagy közlekedési műtárgyat, hogy tönkre ne tegye, inkább védőleg borítsa be a római kultúra e jeles emlékét. Persze Budapestnek volt akkor - a nyolcvanas évek első felében - egy Dalmy Tibor nevű hídépítője, aki nem üres jelszónak tekintette a műemlékvédők szlogenjét: Múlt nélkül nincs jövő. Ami ma a Flórián téren látható, az nem tárgya dicsekvésnek. De nevezetessége ismét: kevés metropolis szégyenkezhet, mert engedte szétdúlni, tönkretenni, elpusztítani a régmúlt meg a közelmúlt közös dicsőségét. A római közfürdő múzeumként megszűnt, helyét a vandalizmus alig elképzelhető romhalmaza foglalta el. Ellopták a múzeumi feliratot, a magyarázó táblákat, az úszómedence szellemes üveg mellvédje törött, hiányos, vagy ha van üveg, akkor agyonfirkált. Az elektromos hálózat szekrénye szétrombolva, a rómaiak padlófűtésének, a hypocaustumnak az oszlopai, fedlapjai ledöntve, összetörve. Az aluljáró falán hatalmas graffiti: Isten szeret téged! A rómaiakat láthatólag nem szereti, azok hamis isteneket imádtak. Hihetné az ember, hogy az aluljáróval senki illetékes nem törődik. Pedig nincs így. Új üzletek nyíltak itt, erre valaki engedélyt adott, még elő is írta, hogy kialakításuk egységes legyen. Azt már nem, hogy ne a divatos, de a hely szellemétől oly idegen acélportálok készüljenek. Az se jutott senkinek eszébe, hogy az üzletkialakítás tervezője konzultáljon a műemlék-helyreállítás egykori tervezőjével, Ágostházi Lászlóval, de az sem, hogy megbüntessék azokat az új üzlettulajdonosokat, akik a rommaradványok közé ürítik szemetüket. Ottj ársamkor egy ausztrál turista kerülgette útikönyvvel a kezében a ledöntött oszlopokat meg a szélfútta hulladékot a légionáriusok fürdőjének minden korábbinál romosabb romjai között. Látszott rajta, nem érti, hogy ha jutott pénz és energia arra, hogy útikönyvbe való látványosság készüljön, miért nem jut arra is, hogy az ne pusztuljon el néhány év alatt? Egyetlen ember van, aki az egykori fürdőmúzeum területén vigyáz értékeire: a hajléktalan, aki a raktárba és a WC-be fészkelte be magát. Az ajtón erős lakat őrzi megszerzett jussát. Nem tartom elfogadható védekezésnek sem a pénzhiányt, sem azt, hogy a vandalizmus ellen nincs mit tenni. Igenis lehet. Lenne csak a területen éjjelnappal biztonsági őr kutyával, alig hiszem, hogy ne lehetett volna, ne lehetne távol tartani a rongálókat. Alig hiszem, hogy az új üzletek bérleti jogának eladási árából ne lehetett volna - akár csak részben - helyreállítani az egyszer már helyreállított műemléket. Alig hiszem, hogy a kerületnek, a fővárosnak, a műemlékeseknek együttesen ne lenne annyi pénzük, hogy abból a romterületet meg az annak helyet adó, azt keretező aluljárót ne lehessen kiemelni a mostani szörnyűséges állapotából. Vagy ha egyik sem lehetséges, kiszakítani némi pénzt a millenniumi sok milliárdból. Ha pedig ez se megy, kéretik a Flórián téri nagy római közfürdő maradványait törölni mind a műemlékjegyzékből, mind a világ valamennyi útikönyvéből. Ami rom meg még létezik, azt sóval gondosan behinteni. Román András Elhanyagolt római kori emlékek a Flórián térnél PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A BHG Híradástechnikai Rt. (székhely: 1119 Budapest, Hauszmann Alajos u. 3.), mint kiíró nyilvános, egyfordulós pályázatot hirdet a kizárólagos tulajdonában lévő BHG-Informatika Kft. üzletrészének megvásárlására. A kft. törzstőkéje: 30 000 000 Ft A pályázatokat a megjelölt címre, zárt, cégjelzés nélküli borítékban, 3 (három) példányban magyar nyelven kell benyújtani. Az ajánlatokat a nyitva álló határidőben, közjegyző jelenlétében, személyesen vagy meghatalmazott útján kell leadni. A borítékon fel kell tüntetni a következő szöveget: „Pályázat a BHG-INFO Kft.-re” Az ajánlattevő köteles az eredeti példányt megjelölni „EREDETI” felírással. Ha a pályázó ezt elmulasztja, a kiíró választ egyet a beérkezett példányok közül, ami a továbbiakban az eredeti példány funkcióját tölti be. Ha a példányok között eltérés adódik, az így megjelölt ajánlatban foglaltak az irányadók. A pályázat benyújtásának határideje: 1999. április 1-jén, csütörtök 10-12 óra között. A pályázat beadásának helye: BHG Híradástechnikai Rt. hivatalos helyiségében 1119 Budapest, Hauszmann Alajos u. 3. I. emelet vezérigazgatói titkárság Az ajánlati kötöttség az ajánlat benyújtásának határidejétől számított 30 (harminc) nap. Az ajánlattevőnek vételi szándéka bizonyítására 1 000 000 Ft bánatpénz öszszeget a pályázat benyújtásának határidejéig forintban, készpénzben, be kell fizetni vagy át kell utalni a társaság által az ABN-AMRO BANK Rt.-nél bánatpénz befizetésére megnyitott 10201006-70071070 sz. bankszámlára. A vételár kizárólag készpénzben, az adásvételi szerződés aláírásától számított 15 napon belül, egy összegben fizethető. A BHG Híradástechnikai Rt. fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A kiíró a pályázatokat a benyújtástól számított legkésőbb 30 napon belül bírálja el. A pályázati kiírás részletes feltételeit és követelményrendszerét, valamint a kft. ismertetését tartalmazó - titoktartási nyilatkozat aláírása ellenében kötelezően megvásárolandó - részletes tájékoztató 10 000 Ft + áfa vételárért a BHG Híradástechnikai Rt. székhelyén megvásárolható. További információ Újvárosi Huba vezérigazgató úrnál történt előzetes bejelentés után kapható személyesen vagy a következő telefonszámon: 204-5658 és telefax: 204-5637. Belső munkák a Kossuthmauzóleumban MTI-JELENTÉS A Kossuth Szövetség bízik abban, hogy a jeles magyar államférfi halálának 105. évfordulója, illetve a forradalom és szabadságharc 150. jubileuma évében befejeződnek a Fiumei úti temetőben lévő Kossuthmauzóleum felújítási munkálatai, amelyhez további pénzügyi támogatást várnak - mondta Gavlik István elnök az A177-nek. Hozzátette: tavaly egymillió forint gyűlt össze, reméli, hogy az apró forintok segítségre késztetik a kormányzatot is. Aczél Eszter, a Nemzeti Panteon Alapítvány képviselője elmondta: már belső munkákat végeznek a mauzóleumban, amelynek során eltávolítják, helyreállítják a beázás következtében megrongálódott burkolatot, és megkezdődött a mozaikdíszítés restaurálása is. A tervek szerint nyár közepéig felújítják a padlózatot, valamint korszerűsítik a világítást is. A külső felújítás folyamán - utalt az elmúlt évben befejezett munkákra - megszüntették a beázást, az egész építményt szigetelték. Megtisztították a köveket, a külső lépcsőket, szükség esetén kőcseréket végeztek, valamint újra burkolták a talapzatot. Ismertette, hogy elkészült a mauzóleumot díszítő Hunnia-szobor, illetőleg a kandeláberek és a bronzkapuk felújítása. Restaurátorműhelyben dolgoznak a Géniusz bronzszobor helyreállításán. A mozaikmunkák elkészülte után megkezdődhet a szarkofág restaurálása. Az alapítvány képviselője jelezte: a felújítás befejezéséhez mintegy harmincmillió forint még szükséges. Tyúkok, lokomotívok, metszőollók Minek menne falusi gyerek a Mezőgazdasági Múzeumba? Olyan az egész, mint otthon: tanya, parasztház, szalmatető, kemence, az udvaron tyúkok, pulykák, libák. Ráadásul ezek nem is kotyognak, nem is csipkednek, a tollfosztás is művi, azt a kitömött csirkét tíz a bábuból való gazdasszony az életben nem süti ki. No és mit keres városi gyerek a múzeum termeiben, még azt hihetné, hogy az agyagmalactól egyenes út vezet a rántott húsig. A Vajdahunyad vára mégis gyerekkel van tele, vidékről is, faluról is hozzák az iskolai osztályokat a buszok. Mert azért ez mégsem egészen olyan, mint otthon. Nemcsak azért, mert ez a gyöngytyúk nem szalad el, inkább azért, mert az őskortól, a honfoglalás korától kezdve lehet végigsétálni az állattenyésztés, a növénytermesztés stációin. Méghozzá olyan szemléletesen, hogy gyerekember legyen a talpán, ha hidegen hagyja az évszázadokkal ezelőtt kihalt magyar medve utolsó, kitömött példánya, a Kemna gőzlokomotív modellje vagy például az a szélmalom, amely az 1896. évi millenniumi kiállításra készült kicsinyített másolat, netán a csikászbocskor, a lábóhorog vagy éppen a kertészet történetét bemutató termekben a „Posoni kert” makettje, az alföldi piaci kofa termékeivel. S ha a látogatónak a gondosan kidolgozott, érdekesen fölépített kiállítások közben még arra is van ideje, hogy magát a múzeumot szintén szemügyre vegye, akkor elmerenghet, hogy tán itt még jobb, mint otthon. Ez pedig felnőttekkel is megeshet, pláne, ha rátalálnak a szőlészeti kiállításra. Bortudorok és pincegazdák is tovább művelhetik tudásukat itt, de egyszerű boromisszák ugyancsak megtudhatják, hogy a jégkorszak után fönnmaradt ligeti szőlőből néhány ezredévig kellett válogatni, hogy a mai nemesített szőlőket kapálgathassuk. Nem árt tudni, hogy a gabona mellett a szőlő volt a legkeresettebb árucikk, amely a magyar mezővárosokból, hegyvidékekről a piacokra került. Ezen a jó szokáson a törökök sem tudtak változtatni, a hódoltság alatt is virágzott a szőlőkultúra, a mohamedán vallás csak a hódítóknak tiltotta a borivást. Sőt az igazhitűeknek köszönhetjük a vörösbort, amelynek készítési eljárásait a törökök elől hozzánk menekülő szerbek hozták magukkal, s tanították meg nekünk. Aztán a törökök kiűzése után a lakatlanul maradt helyekre betelepülő szorgalmas svábok még inkább lendítettek a szőlőtermesztésen, akkor rajzolta föl magát a borászati térképre Pest megye budai településeinek többsége. Először az 1755. évi vámrendelet sújtotta a magyar borokat, az osztrákoknak ugyanis nem nagyon tetszett a magyar fejlődés, de alapos pusztítást az amerikai gyökértetű végzett. 1875-től húsz év alatt az ország szőlőterületeinek felét elpusztította. 1896-ban törvényt hoztak a szőlő fölújításáról, s ez a területet ismét 90 százalékban visszaállította. Trianon nem pusztította tovább a szőlőt, a szőlőtermő vidékek kétharmada megmaradt, bár a lakosság kétharmada a határon túlra került. A napjainkig mesélő kiállításon kisparaszti pincét, présházbelsőt, kádárszerszámok gyűjteményét is megszemlélhetjük, sőt a borokból ízelítőt vehetünk. A múzeumi történeti borházban hétvégeken aktuális események keretében aktuális borokat lehet kóstolni, februárban, azaz böjtelő havában a metszőollók hasznosságáról diskurálhat az asztaltársaság, márciusban, böjt másod havában pedig a szerelem borairól, a legszebb nők legfinomabb borairól esik szó, s kortyolgatás illő gyertyafény mellett, boltívek alatt. Minek is menne az ember máshová, iskolába körmölni, földekre kapálni, szőlőskertbe metszeni, mikor minden együtt van a Mezőgazdasági Múzeumban? J.A. Ének egy templomért Csepelen és Csepel-szigeten ezer éve vetette meg lábát a kereszténység, hívei kivétel nélkül a keleti egyházhoz tartoztak, görög katolikusok voltak. Helyükbe később a nyugati katolicizmus érkezett. Az a kevés görög katolikus, aki megmaradt, szétszóródott az országban. Most ismét a bizánci rítus szerint imádkoznak Csepelen, Halásztelken és Tökölön. A településeken ötezer hívőt számlálnak, ám saját templomuk nincs. A miséiket és összejöveteleiket a közösségi házban tartják. Változást az hozott, hogy a csepeli önkormányzat telket ajándékozott a közösségnek. Csepelen 1997-ben lerakták a templom alapkövét. Egy művész is az ügy mellé állt. A Csepelen lakó Zámbó Jimmy március 6-án este fél hatkor lép fel a csepeli sportcsarnokban olyan repertoárral, amelynek minden száma a békéről és szeretetről szól. A koncert teljes bevételét a görög katolikus templom építésére fordítják, a templomszentelést augusztus 20-ra tervezik. Matula Gy. Oszkár A nagy emberek, tudjuk, néha érthetetlenek. Követhetetlenek, rejtélyesek, mint a szfinx, hatvan-hetven év távolából kifürkészhetetlen, hogy mit tettek, miért tették, hogy gondolták. Kosztolányi például imádott fodrászhoz járni. Homloka gyönyörűen felkopaszodott, omlott a fürt, zseniális költőfrizurája volt egész életében, meg is énekelte önmaga nem rút, nem őszülő fejét (azt persze nem tette hozzá, hogy olyan nagyon nem is volt már minek őszülnie), és folyton beült a hajvágóhoz. Aztán hazament, nézegette magát, hívta a feleségét, hogy mondjon véleményt ő is - jól elvoltak azzal a néhány szál hajjal. Lehet, hogy a baj a fejemmel van. Az enyém rút is, őszül is, és megőrülök a borbélyoktól. Illetve: borbély már régen nincsen. Csak férfifodrászat van. Borotválást az AIDS óta nem vállalnak, a férfiak kikoptak a kis üzletecskékből, a szalonokba pedig rendes ember nem teszi be a lábát. Maradnak a nők, lányok és asszonyok, de főleg asszonyok, hogy a hajunkkal bíbelődjenek. Nehéz munka ez. Először is sok a piszok, hiszen senki nem mossa ____Megálló____ Régi vágás meg a haját csak azért, mert fodrászhoz megy. Aztán ott a sok humoros manus, elfogódott pasas, felfuvalkodott hólyag és szégyenlős úr, akik mind magukat bámulják a tükörben. Meg ez az izgalmas, érzéki közelség. Pirulok, lesütöm a szemem, nem akarok magamra nézni, mert nem bízom a csodában, nem akarok a nőre nézni, mert mit bámészkodjak, pillantásom tehát nagy zavaromban besiklik a dekoltázsba, karöltőbe. Lehetetlen helyzet. Fodrásznőm bájos, három fülbevalót visel, a keze puha és hideg, mint a béka lába. Frizurája lenyűgöző antireklám: rövid, egyenesre kihúzott haj valami lehetetlen narancssárga színre mázolva. Ettől jön meg a bizalmam hozzá, hiszen senki nem csinálja magának a haját, tehát, ha ketten vannak az üzletben, biztosan ő a tehetségesebb. „Milyenre vágjam?” — kérdi, de nekem ez a sokk. Nem tudom, felelem neki, mire ő nem hagyja annyiban. „Nem kell ugye, hogy rálógjon a fülre?” Valamit nyögök, amit ő úgy ért, hogy de, igen is, szeretném, ha rálógna. Szeretné a fene, de ha elkezdenék tiltakozni, akkor olyan volna, mintha elálló füleim mellett kardoskodnék, ezért hallgatok. Ő viszont olyan, mint az öreg halász, és én vagyok neki a haja. Nem enged. „Hogyan volt ez vágva hátul? Fölnyírva, vagy csak ollóval. ” Kínban vagyok. Ollóval, de most legyen fölnyírva, suttogom, de látom az arcán, hogy valami nem stimmel. Hülyeség, kérdem tőle, ő meg elmosolyodik, és azt mondja egyszerűen, hogy igen. Ha rálóg a fülre, akkor nem kell fölnyírni. Szeretnék hazamenni, ahogyan minden halacska szeretne hazamenni, ha már ott feszül a horog a szája sarkában. Nem lehet. Bedőlök a mosdótálba, forró a víz és hideg a sampon, utána tűröm, hogy veszedelmes tárgyak villogjanak a fejem körül. Olló, borotva, hajszárító. Mire vége, tényleg megváltozom. Egy hájfejű idegen néz vissza rám a tükörből. Fizetek, és hálálkodom, vidám arcot vágva kilépek a főposta utcájára. Rögtön az az érzésem, hogy mindenki engem bámul, ezért gyorsan beállok a csöpögő eresz alá némi csapzottságot elérendő. Folyik a hólé a fejemre, de már igazán boldog vagyok Újabb három hónapot kaptam az élettől. Rottenbiller