Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)

1955-08-01 / 211. szám

2 PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártszervezetek a műszaki képzés irányítói Szizrán városában évről évre több iparcikk készül. A szizváni silóta­karmány-betakarító kombájnok, olaj­­ipari berendezések, hidroturbinák, építőanyagok, előregyártott faházak, ruházati cikkek az ország minden táján ismertek. A város üzemei az idén három és félszer annyi iparcik­ket gyártottak, mint a háború előtt. Az ipari és a közlekedési üzemek pártszervezetei az ötéves terv határ­idő előtti teljesítésére, a termelé­kenység szakadatlan növelésére, a termékek önköltségének csökkentésé­re mozgósítják a dolgozókat. A munkatermelékenység további fokozódásának, a termelés szüntelen növekedésének egyik legfontosabb feltétele, hogy rendszeresen növeked­jék a munkások általános műveltsége és műszaki képzettsége. Városunk üzemeiben sok tanfolyamot, iskolát és oktatási kombinátot (különféle fokozatú szakmai iskolák) szervez­tünk, hogy ezeken a munkások, a mérnökök és a technikusok ezrei a a termelésből való kiesésük nélkül gyarapíthassák szakismereteiket, sa­játíthassanak el újabb szakmákat, s szélesíthessék műszaki látókörüket. A szizváni kombájngyár legutóbb azt a feladatot kapta, hogy sürgő­sen térjen át több új gépfajta gyár­tására, ehhez pedig saját káderei közül szerszámgépkezelőket, öntőket, szerelőket és más szakmunkásokat kellett a helyszínen kiképeznie. A kombájngyár pártszervezete nagy erőfeszítésekkel törekedett a szakmunkások átképzésének meg­szervezésére. Sok üzemi tanfolyam és iskola létesült az esztergályosok, a fúvósok és az öntők továbbképzé­sére. Nagy lendülettel megindult az egyéni és a csoportos szakmunkás­­képzés. A gyárban működik a mun­kásifjúság iskolája, továbbá a gép­gyártási technikum esti fióktagozata. Az utóbbin mintegy 200 munkás, mű­vezető és műszakvezető tanul. Sok mérnök és technikus beiratkozott a főiskolák levelező tagozatára. Ma a kombájngyár minden negyedik mun­­kása tanul. A műszaki oktatás megszervezésé­ben nagy szerepük van a műhely­pártbizottságoknak, s a gyár gépmű­helyének kommunistái nemcsak a munkában, hanem a tanulásban is példát mutatnak. Az említett műhely fiatal munkásai az élenjáró munka­­módszerek elsajátítására 17 tapasz­­talatcsere-tanfolyamot szerveztek. A pártszervezet gondoskodott róla, hogy a fiatalok oktatásába az újítók és a szakemberek is bekapcsolódjanak. A szerszámgépek melletti gyakorlati oktatás hozzáértő, tapasztalt műveze­tők — Korotkov, Bicskov, Gubinyi­­kov és mások — irányításával fo­lyik. Például a szélesvágásról, a kés­élesítés geometriájáról és más ha­sonló kérdésekről rendszerint Kor­­nyilov főtechnológus tart előadást a tapasztalatcsere-tanfolyamok foglal­kozásain. ★ Rengeteg példával bizonyíthatnánk, hogyan segíti elő az oktatás a kitű­zött feladatok alkotószellemű megol­dását és a ter­melés növelésére alkal­mas kihasználatlan tartalékok felku­tatását. Az oktatás eredményeképpen pél­dául a hidroturbinagyár sok mun­kása vált újítóvá és ésszerűsítővé. Bicskov, volt marós most a hidro­­turbinaműhely vezetője. Az idén ki­tűnő eredménnyel elvégezte az Or­szágos Gépgyártási Főiskola levelező tagozatát, s mérnöki diplomát szer­zett. A Bicskov vezette műhely dol­gozói kiterjedten alkalmazzák az élenjáró technológiát, s gyorsforgá­csolással munkálják meg a hidro­­turbina 55 nagyméretű alkatrészét. Hangsúlyozzuk, hogy a hidroturbina­gyár vezetősége mindenképpen ösz­tönzi a munkások műszaki tovább­képzését. A tanfolyamok elvégzői magasabb borosztályba, a jeles ered­ménnyel vizsgázók pedig vezető ál­lásba kerülnek. Golcev, Kamisev és a gépgyártási technikum esti tago­zatának más volt hallgatói ma mű­helyvezetők.★ Szizván üzemeiben több tucat ta­pasztalatcsere-tanfolyam működik. Az újítók nagyteljesítményű munka­­módszereinek rendszeres gyakorlati ismertetése lehetővé teszi, hogy min­den új, élenjáró és haladó a lehető legszélesebb körben elterjedjen. Az értékes újítómódszerek elterjesztésé­nek nagyon eredményes formái: az élenjáró munkamódszerek tanulmá­nyozásával foglalkozó műhelyközi és gyárközi iskolák. A szizváni hidro­­turbinagyárban Markov maros és Szergejev esztergályos új geometriá­­jú, forgácstörő nélküli kést szerkesz­tett. A rendkívül tartós új kés meg­oldja a forgácstörés problémáját, s jelentősen növeli a termelékenységet. Az említett újítóknak ez a mód­szere a város többi üzemében is el­terjedt. Markov maros és Szergejev esztergályos több előadást tartott az új kés alkalmazásáról, s a szerszám­gép mellett ismertette fogásait a sziz­váni üzemek fémmegmunkáló mű­helyeiben dolgozó esztergályosokkal. Nyilvánvaló, hogy a tapasztalat­­cserének ez a formája nagyon ered­ményesnek fog bizonyulni. ★ A párt- és a szakszervezeteknek, valamint a gazdasági vezetőknek ál­landó és lankadatlan figyelmet kell fordítaniuk a munkások szakmai to­vábbképzésére. Egyes pártszerveze­tek vezetői és egyes üzemek igazga­tói azonban nem foglalkoznak elég gondosan a munkások műszaki ok­tatásának kérdéseivel, s teljesen az üzemek káderképző osztályaira há­rítják át ezt a fontos feladatot. A városi pártbizottság és a kerületi pártbizottságok intézkedtek, hogy mi­előbb megszűnjenek az effajta visz­­szásságok, s gyökeresen megjavul­jon a munkások általános műveltsé­gének és műszaki képzettségének növelésére irányuló munka. A munkások szakmai továbbképzé­sének megszervezésében tapasztal­ható nagy fogyatékosságokért egyes minisztériumok és főigazgatóságok is felelősek. Például még nem fordult elő, hogy a Kombájnipari Főigazgató­­ság megbízottai meglátogatták volna a szizváni kombájngyárat, s tüzetesen megvizsgálták volna a káderek szak­mai továbbképzésének helyzetét, pe­dig ez égetően szükséges volna. Az üzemi tanfolyamok és iskolák tanter­vei és típusprogramjai régen elavul­tak. Az említett tervek és programok 1948—1950-ben készültek, s természe­­tesen nem számolnak azokkal a ha­talmas változásokkal, amelyek a leg­utóbbi évek folyamán a technika fej­lődésében bekövetkeztek. Ideje, hogy megteremtsük a magas színvonalú szakmai továbbképzés kellő anyagi és technikai alapjait. A szizváni hidroturbinagyárban és kom­bájngyárban, és több más üzemben vannak ugyan műszaki szakkönyvtá­rak, de ezek normális működésének nincsenek meg a kellő feltételei. Az illetékes szervek nem gondoskodnak a könyvállománynak új műszaki könyvekkel való kiegészítéséről, és a szükséges szemléltető eszközök be­szerzéséről. A „Masgiz“, az „Ugletyehizdat“, a „Transzzseldorizdat“ és a többi moszkvai sza­kkö­n­y­v-k­i­adó vál­l­a­l­a­t nem segíti elő a műszaki propagan­dát. Az említett kiadók nem foglal­koznak kellőképpen a termelési újí­tók tapasztalatainak összegezésével. Alig adnak ki az élenjáró munka­módszerek alkalmazását és elterjesz­tését szemléltetően ismertető plaká­tokat. Az SZKP Központi Bizottsága jú­liusi határozatainak eredményes tel­jesítése végett jelentékenyen meg kell javítanunk az ipar pártvezeté­sét, s le kell küzdenünk az ipar munkájában mutatkozó súlyos fogya­tékosságokat. Szirván üzemeiben, köztük a kombájngyárban és a hid­roturbinagyárban, korántsem kielé­gítő a gépek kihasználása, s még ha­talmas lehetőségek vannak a terme­lékenység további fokozására, a ter­melés növelésére. A pártszervezeteknek nem eseten­ként, hanem napról napra kell fog­lalkozniuk a munkás- és a szak­munkáskáderek képzésével. Az SZKP Központi Bizottságának emlí­tett határozata szerint gyökeresen meg kell javítani a munkások általá­nos műveltségének és műszaki kép­zettségének növelésére irányuló mun­kát, mindenütt meg kell szervezni a mérnököknek és a technikusoknak a termelésből való kiesés nélküli to­vábbképzését, merészen vezető állá­sokba kell helyezni azokat a dolgo­zókat, akik alkalmasak az új techni­ka meghonosítás­ára és mesterei szak­májuknak. Városunk pártszervezete állhatatosan törekszik e feladatok megoldására. (Részletek N. Rilovnak, a szizváni vá­rosi pártbizottság titkárának a Pravdá­ban megjelent cikkéből.) Nagy gyümölcsfelhozatal várhatta bőven kapható üveg és más befőzési kellék Konzerviparunk július elején hoz­zálátott a gyümölcs feldolgozásához. A tervek szerint az idén 150 vagon befőttel, tíz vagon dzsemmel és öt vagon cukrozott gyümölccsel többet készítenek, mint 1954-ben. Ezer­kívül lényegesen több mélyhűtött gyümöl­csöt és gyümölcskonzervet is készí­tenek a tavalyinál. A gyárak raktá­raiban jelenleg már 130 vagon be­főtt varr, köztük két újdonság, az eperbefőtt és a cukorbetegek részé­re készült befőtt. Azok a háziasszonyok viszont, akik a konzervnél jobban kedvelik a sa­játkészítésű befőtteket, az idén szin­tén bőven tehetnek el, mert minden szükséges anyag: gyümölcs, befőttes üveg, lekötő bőven áll rendelkezé­sükre. Gyümölcsből a következő hat hétre különösen nagymennyiségű felhoza­tal várható. A sárgabarack nagyará­nyú szállítása már megkezdődött. Augusztus végéig Kecskemét és Bu­dapest környékéről csaknem 250—300 vagonos felhozatalra számítanak. Kör­téből 5—6 héten át napi hat-tíz va­gonos szállítmányokat várnak. Már bőségesen van a piacokon őszibarack, de még további nagy mennyiségek ér­keznek. A befőzésre alkalmas őszi­barackból augusztusban naponta 3—5 vagonnyit szállítanak a piacokra. Augusztus végén nagyobb tételben szállítanak már a fővárosba szőlőt is. A gyümölcsfélékből nemcsak Bu­dapesten van gazdag választék, hanem a vidéki városokban is. A kereskedelem , előre gondosko­dott, hogy bőségesen legyen a befő­zésekhez üveg, így a harmadik ne­gyedév végéig összesen több mint tízmillió kis üveget, félliterestől két literesig és csaknem másfélmillió ezeknél nagyobb üveget szállítanak a boltokba. Az idén lényegesen jobb az üvegek minősége. Az üvegekhez bőven lehet kapni lekötő celofánpapírt. Ezt kétféle cso­magolásban árusítják. Megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre zsi­neg és gumikarika is. Az idei nyárra a fővárosban százezer liter rumot rak­tároztak befőzési célokra. A Vidéki városokba pedig még ennél is na­gyobb mennyiséget szállítottak. (MTI) LÉPÉSRŐL Tavaly egy szeptemberi derült és meleg éjsza­kán a Szadovaja fehérfényű ívlámpái alatt együtt csatangoltunk K. Nagy Sándorral, belefelejtkezve Moszkva nézésébe. Alig szóltunk egymáshoz, hiszen az ember vagy bámul és lelkesül, vagy kotyog, ha­nem mikor kikeveredtünk a folyópartra és megáll­tunk a Krimi-híd feljáróján, a tündérszép pano­ráma kellős közepén Sándornak egyszercsak meg­eredt a szava, és hogy, hogy nem, Moszkva éjsza­kai ragyogásában az ő városáról, a macskaköves utcájú poros Turkevéről kezdett beszélni. Hogy mi­lyen kedvesek a turkevei bogárhátú házacskák! Hogy nincs szebb muzsika a berettyóparti nyárfák zúgásánál, és hogy mily álmodozva bámul bele a vasútmenti tóba a város apró múzeuma... (Láttam elégszer azt a tavat, bizony csak pocsolya.) Nem csodálkoztam a különös vallomáson. Emel­kedett pillanatokban leginkább az jut az ember eszébe, ami legközelebb van a szívéhez. K. Nagy­nak Túrkeve a legszebb hely a világon. Ott szüle­tett, oda van nőve a gyerekkor egész finom, eltép­­hetetlen gyökérzetével. Ott vállalt először napszá­mot, onnan indult el apjával, a nyikorgó kubikos­­talicskát tolva, kereset után kószálva. És ott nőtt bele a szabadságba, ott lett párttag, pártmunkás, derekasan végigküzdve a hatalomért folyó harc megannyi csatáját, s onnan küldték kétéves párt­főiskolára, egyetemre, hogy végre is igazán kimű­velt harcosa lehessen az ügynek, amelyre feltette életét. Hát persze, hogy egész szívével ragaszkodik az ő városához! De mikor azt találta mondani, hogy ha úgy adódna, bármikor visszamenne Kevibe, a feledhetetlen tájra, feledhetetlen elvtársak közé — ezt valahogyan furcsának, túlzott fogadkozásnak találtam. Gondold meg Sándor, mit mondtál! Ha valaki szabadon akarna fogni, felcserélnéd-e a földművelésügyi minisztériumi pártbizottság első titkárának székét, a kényelmes dunaparti lakást, a szépen felfelé ívelő életpályát, a fővárost a vidéki beosztással, a mégoly kedves, de bizony Pesttel össze sem hasonlítható Turkevével? Felcserélte. Ott Moszkvában nem felelt semmit. De mikor nyár elején meghallotta, hogy Turkeve kéri őt, ka­pott a szón, engedélyt kért a párttól, hogy mehes­sen. A párt elengedte. Menjen és egész tudásával, egész szívével segítsen... Megválasztották őt a Harcos Termelőszövetkezet elnökévé. A pártaktí­ván, mely a közgyűlést megelőzte, az öreg Szilágyi István e szókkal köszöntötte: — Ismerünk, K. Nagy elvtárs. Már 1948-ban elsők közt voltál, aki harcolt a szövetkezésért. Bí­zunk benned, a miénk vagy. És nagy szükségünk LÉPÉSRE van rád: amit tanultál, azt most mind tedd bele a munkádba, hogy a Harcos igazi nagyüzemmé vál­jék. ★ Új beosztásban az egyébiránt jószándékú em­ber is meg szokta engedni magának, hogy vala­melyest lekicsinyelje elődei munkáját, s kiváltkép­pen nagynak, újnak, merésznek tüntesse fel azokat a terveket, amelyekkel ő rukkol elő. K. Nagy nem esett bele ebbe a hibába. Megindultan járta be a hétezer holdas gazdaságot. Mennyi nagyszerű ered­ménnyel, a tagság hősies munkájának hány lelke­sítő jelével találkozott! A Karmazsin-tanya mellett átvágott egy új táblán: rissz-rossz szikes gyep volt az, a szöcske éhenpusztult rajta, hanem a trakto­rosok feltörték, a főagronómus mésziszapot horda­­tott rája, és az idén kilenc mázsás árpát vágtak le róla. Sose adott az a föld semmit. A Harcos tagjai adni kényszerítették. A Boleman-tanyán hatalmas fiaztatókat és elsőrangú állományt talált, a kis Be­rettyó mellett három és félmilliós építkezést, egy melegvíz fűtésű, teljesen modern kertészet óriási üvegházait, szerte a tanyákon új istállókat, villa­mosított kombájnszerüket, betonsilókat és minden­féle gépeket, mikből négy-öt évvel ezelőtt mutató­ba sem volt egy sem. A búza tízmázsás átlagot ad, pedig ez nagy szó 2116 holdon, a kövi tarkafölde­ken, s azok mostani állapotában. A jól meg­munkált tengeriföldeken ölesre nőtt a kukori­ca, egyik-másik száz két-három csövet is hord, s a tagok 30 mázsán felüli átlagot várnak. Az ötszáz holdnyi rizs tömören zöldel a mórici dűlőben, a pontyok derekasan híznak a halastóban... Hát micsoda öröm ez annak, aki érteni s becsülni tudja hétszáz szövetkezeti paraszt erőfeszítéseit! Az új elnök nem volt rest elismerni, hogy mi mindent alkottak itt az ő megválasztása előtt. És ez, mi tagadás, jólesett. No de persze K. Nagy az érem másik oldalát is megvizsgálta erősen. És bizony a szarvasmarha­állomány láttán nyugtalankodni kezdett. Már a lét­számmal is baj van, a Harcosnak mindössze 91 te­hene van, holott ekkora területre legalább 190 kéne. Még rosszabb a tejhozam, a fejési átlag nem éri el a 3,5 litert sem. Hogy miért? Egy az, hogy több takarmányra volna szükség, a jószág itt tulajdon­képpen csak annyit kap, hogy le ne romolják, né­mely tehenész meg egészen berendezkedett erre a csendes, ráfizetéses állattartásra, elpipázgatnak az eresz alatt, nem bántja őket, hogy jóravaló kecs­kétől is fejnek annyit, mint a Harcos teheneitől. Közömbösek. Ez bizony hiba. S a közömbösség ki­ütközött nemrég, mikor az igazgatóság minden nél­külözhető erőt a takaruláshoz vezényelt, rá akar­ván bírni a tehenészeket, hogy pár hétig maguk gondoskodjanak a takarmányhordásról is. A tehe­nészek húzódoztak. Még­ olyan is akadt köztük, aki inkább otthagyta a jószágot... Az elnök zseb­könyvébe két felkiáltójeles bejegyzés került: állat­­tenyésztés ! takarmány termelés! Később aztán még de sok éles, sürgető, harcias felkiáltás íródott be abba a noteszbe. Megy az el­nök a Kun-brigád földjén, ahol épp trágyát szór­nak, de csak olyan finoman, mint bérmáláskor a püspök elé a virágot. Semmit se ér ez, elvtársak! — pattan oda az elnök. Azt felelik, hogy a brigád­vezető meghagyta: es­ík véknyan, véknyan, a ra­kás legyen elég az egész táblára. K. Nagy magyarázza, hogy egy holdra legalább 150 mázsa kell, hiszen nem az a cél, hogy széttereges­senek valamit, hanem hogy jó termést adjon az a tábla. Erre aztán az a válasz, hogy tudják ők, de ha nincs elég trágya. Az elnök utána­néz ennek is. Kiderül, hogy itt üt ki leginkább a jószághiány, csakugyan kevés a trágya, az éveken át felgyülemlett készlet 300 holdra futja, jóllehet, a terv szerint­ az idén 800 holdat kéne megtrágyáz­­niok... És más hiba is van. A tehenészek takar­mányhiányról panaszkodnak, de a borsószalma nincs besnlózva, kint rohad, a kukoricák fattyazat­­lanok, meg kell szálalni őket, ott a rengeteg első­rendű takarmány! A rizst mindig ugyan egy helyen termesztik, ami azzal jár, hogy kiéledik a talaj, máris van egy százholdas tag, amelyen semmi sem terem... Az elnök beleveti, beleássa magát a vizs­gálódásba, s mikor teli a notesz, kipakol kemé­nyen: a talajerő-gazdálkodás, az állattenyésztés, a takarmánytermelés állapota tarthatatlan! Ezzel aztán egészen beveszi magát a Harcos-beliek szí­vébe. Hiszen ilyen elnök kell nekik. Aki megbecsü­li a meglevő jót, s aki engesztelhetetlen a meglevő rosszal szebben. B. Tóth elvtárs, a párttitkár azt mondja neki: fogj hozzá, a párttagság veled van. Kádár főagronómus, egy igen nagytudású szak­ember, aki öt éve dolgozik a Harcosban, és már többször gondolt rá, hogy másutt sem ártana meg­próbálkoznia, azt mondja: maradok, elnök elvtárs, pár év alatt­­olyan gazdaságot csinálunk, hogy be­szélni fognak róla. K. Nagy tehát nincs egyedül. De még egy pró­­­­bát akar, bizonyságot arról, hogy igazán mi lakik a hétszáz tagban. Olyan ponton veti meg a lábát, ahonnan belelát — ha nem is a vesékbe —, de a fejekbe, szívekbe. Harminc vagon kenyérgabonát kell beadnia a Harclsnak, de még csak néhány va­gonnal ment be és az elnök most azt kéri a köréje gyűlt vezetőktől, kommunistáktól: első az állam, egy hét alatt törik-szakad, legyen bent a harminc vagon gabona. A felelet? Fényszórókkal világítják ki a kombájn­szerűket, Tóth Béla brigádja és a rizsesbrigád éjjel-nappali műszakban dolgozik, az­tán más brigádok is követik őket, az építőbrigád vasárnap vágja a dőlt gabonát, a teherautósok és rakodók napi 18—20 órát vannak talpon egyvég­­ben, és mindenütt, minden brigádban elől a kom­munisták. Egy hét alatt nem harminc, hanem harmincnyolc vagon gabonát adnak az országnak, nyolc vagonnal már szabadáron. Az új elnök lesoványodva, álmatlanságtól vé­res szemmel, de elmondhatatlan boldogan készül az igazgatósági ülésre.★ Vihar nyargal tova a kövi pusztán, mikor az igazgatóság összeül. Csapkod a villám, zuhog az eső. De idebent is vihar van, amolyan frissítő, ter­mékenyítő nyári vihar. Senki nem siet, senki nem figyeli az idő múlását, egyik óra telik a másik után, pedig mindössze három napirendi pont van. De azok aztán magvasak! Az elnök sem tudta más­ként megfogalmazni a célt, mint az öreg Szilágyi: virágzó nagygazdaság, egymással összhangban fej­lődő üzemágakkal, modern termelési eljárásokkal, kitűnő eredményekkel. Hanem ez száz feladatot kínál. És ebből a százból biztos kézzel kell kiválo­gatni azt a néhányat — egy évekig tartó nagy munka első kapavágásait — amelyekhez nyomban hozzá lehet fogni, s amelyek majd kiforgatják sar­kukból az eddig elmaradott területeket. Az elnöknek biztos a keze. De sokat segít most, amit a pártfőiskolán, az egyetemen, a minisztériumi­ pártmunka közben tanult! Talajerő-gazdálkodás, ez az első: ettől függ a gabona, a kapások hozama, a takarmánytermés, és megint ettől az állattenyész­tés. K. Nagy hét-nyolcszakaszos­­nagyüzemi vetés­forgókat ajánl, de még nem az egész hétezer hol­don, ekkorát nem lehet markolni egyszerre. Csak három forgót, két árutermelőt, egy takarmányosat, de ezeket már az őszre. Kezdődik a vita. Miért csak­­hármat? És miért éppen ilyeneket? Az elnök felel: az elővetemények, a herefélék mostani rend­je, az őszi takarulás üteme diktál itt, meg a ren­delkezésre álló erő. Hirtelen szót kér a főagronó­mus. A feketehajú, barnaarcú, hevesvérű ember egész tűzzel szónokol: végre szót kap a tudomány! A nagyüzem igénye! Áttörjük az örökül maradt pa­raszti váltógazdálkodás frontját! Mintha politikai gyűlésen szónokolna, túlkiáltja az égzengés mora­ját, és egyenesen szembenéz Ábrahám Istvánnal, aki végre is közbevág: de hiszen nagy dolog ez! Most tudunk majd termelni! A hangulat megfor­dul Mindenki az új forgók mellett érvel. És külö­nös dolog, a vita hevessége nem csökken. Lám, nemcsak akkor adódik feszültség, ha ellentmon­danak egymásnak, hanem ha mind egyet akar is, de azt az egyet sürgetően, nagyon akarja. A rizs forgóját is megszavazzák: három szakasz rizs, három szakasz lódihere vagy vörösb­ere, két­­három szakasz kapás, kalászos. A pontos tervet a szarvasi kísérleti intézet segítségével dolgozzák ki. Hanem a rizsforgónak feltétele is van: mihelyt be­érik a rizs, le a vizet, rá a földre az egész tagság, aratni és még az ősszel neki a traktort a táblának! A párttitkár halkan megjegyzi: az egész terület egyharmadán termeljünk takarmányt. A szónak mintha varázsereje lenne. Takarmány! Éppen az, ami nagyon kell! Az igazgatósági tagok ünnepélye­sen kijelentik: igen, az egész tagság ott lesz a rizs­­aratáson. Előkerül a tehenészet ügye. Restellni való ez a tehenészet egy ekkora szövetkezetben! A főállatte­­nyésztő mentegetőzik, bajos a fejlesztés, ahhoz több takarmány kéne. Kádár vitába száll­ vele, igenis van takarmány. Adatokat sorol fel, szenvedélyesen bizonygatja, hogy a mostani takarmánykészlettel is fel lehet nyomni a fejési átlagot tíz-tizen­két lite­­rim­ ff főállattenyésztő meg van győzve. Igen ám — kiáltja valaki­­— de az istállókban rossz a han­gulat. Feláll erre a párttitkár: taggyűlés elé visz­ünk a dolgot, a legjobb kommunista állattenyész­tőket küldjük a tehenészetbe! Ez jó gondolat. És van még egy jó gondolat. Az elnök megint ahhoz a módszerhez nyúl, hogy adjatok egy kis helyet, ahol megvethetem a lábam: tizenkét tehén mellé állít­sák oda a legjobb gulyást, az aztán vezesse be az egyedi takarmányozást, és ha feltornássza a tej­hozamot, majd a többi tehenész is utána lódul. Az elnök javaslatát jóváhagyják. Még az is belekerül a határozatba, hogy a gyenge teheneket kiselejte­zik, jókat vásárolnak helyettük. A harmadik pont ilyen rövid, igen fontos" szi­gorú tervszerűséget! Az igazgatóság ezentúl három­hónapos intézkedési tervet dolgoz ki, azt a közgyű­lés elé viszi, és az elfogadott tervtől senki sem tér­het el, se elnök, se brigádvezető, se más. És ha nagyüzem, _hát_ legyen fegyelmezett nagyüzem — munkahelyét­­ önkényesen senki se változtathatja meg. Amelyik brigádvezető az igazgatóság hozzá­járulása nélkül áthelyez vagy átvesz akárcsak egy tagot is, azt szigorúan felelősségre vonják . Késő este van, mire összeülhetünk az elnök­­kel besz­igetni. Arra vagyok kiváncsi, megváltó­id­eje az élete. Csodálkozva vonja fel szemöldökét. Valamivel korábban kel, mint Pesten, bár ott is kenankelő volt. Igaz, itt, bricskán közlekedik, amin ...'nye­rt­esen «'nyújtózni se lehet, a gidres-gödrös dulőutakon akkorákat taszít az ember derekán hogy a szeme szikrát hány... és a lakás se egészen olyan, mint az a dunaparti... De hétszáz szövetke­zeti paraszttal, kitűnő munkatársakkal, kommunis­tákkal dolgozik együtt. És egy hétezer holdas szö­vetkezet virágzása fogja igazolni, hogy nem hiába dolgozik. Még a tudományos munkáját sem hagyta abba, esténkint előveszi a hazai biológiai kutatás történetéről készített jegyzeteit. Mi változott volna? — Csak a hely — mondja végre is. — Az ügy amiért dolgozom, itt is ugyanaz. Bizony, találóbb választ nem is adhatott volna. Dobozy Imre SZABAD NÉP Kenyéri gazdái a gép mellől adják be a szerződött gabonát is (Tudósítónktól.) A Vas megyei Kenyéri község dol­gozó parasztjai már minden gabonát behordtak. A gépállomás két géppel megkezdte a cséplést, majd azóta újabb három gép állt munkába és ezzel az egész faluban teljes erővel megindult a cséplés. Az első eredmé­nyek biztatóak. A búza megad hol­danként 12 mázsát,­­pedig a kenyé­riek csak 9 és fél mázsára számítot­tak. Jókedvűen, gyorsan megy a munka. De nemcsak a csépléssel igyekez­nek a kenyéri gazdák, hanem kötele­zettségeik teljesítésével is. A cséplési előkészületekhez tartozik, hogy a má­zsa mellé odaállítják az üres szeke­ret is. Amint megkezdik a cséplést és megtelnek a zsákok, nyomban felrakják a kocsira a beadni­­valót és az értékesítési szerző­désben lekötött gabonát, s szál­lítják a begyűjtőhelyre az ál­lamnak járó terményt. Kenyériben eddig minden gazda így tett. Bebesi Imre ötholdas, Noráik Sándor 9 holdas, Farkas Imre 5 hol­das dolgozó paraszt és még sokan mások nyomban a cséplés utáni órák­ban teljesítették beadási és értékesí­tési­­kötelezettségüket. Kenyéri dolgozó parasztsága meg­értő helyesléssel fogadta a kötelező szabadfelvásárlás bevezetését. A fa­lu vezetői még cséplés előtt tanács­ülésen, kisgyűlésen magyarázták meg a dolgozó parasztoknak az új rendeletet. De nem elégedtek meg az ilyen tömeges agitációval: a népne­velők és a tanácstagok minden gaz­dát felkeresnek a cséplőgépnél és el­beszélgetnek velük. A pártszervezet úgy szervezte meg a munkát, hogy minden cséplő-munkacsapatban dolgozik egy-egy tanácstag, nép­nevelő vagy végrehajtó bizott­sági tag. Ezek az elvtársak még külön is kö­telezettséget vállaltak azért, hogy azok a gazdák, akiknél az ő munka­csapatuk csépel, a géptől fogják tel­jesíteni beadási és eladási kötelezett­ségüket. Például Rozmár Ferenc gé­pénél a munkacsapatban dolgozik Hérincs József dolgozó paraszt, a községi tanács végrehajtó bizottsá­gának tagja. Márkus Gyula gépénél pedig Novák István tanácstag dol­gozik a munkacsapatban. Bebesi Imre ötholdas dolgozó pa­raszt, pártonkívüli népnevelő az­zal kezdte az agitációt, hogy a faluban ő vitte be elsőnek a ga­bonát a begyűjtőhelyre. Az ilyen példamutató népnevelő sza­vára szívesen hallgatnak az embe­rek. A kenyéri népnevelők fő fegy­vere mindenben a példamutatás. Er­re neveli őket Kopácsi Imre elvtárs, a községi pártszervezet titkára is, aki a falu legelső, legszorgalmasabb gaz­dája. A jó felvilágosító munka eredmé­nye az, hogy ismerik, megértik, s be is tartják a rendeleteket kenyériben. Tudják, hogy ha a beadási kötelezett­séggel késlekednének, akkor maguk­nak is, az országnak is ártanának. Azt is tudják, hogy az országnak szüksége van a kenyérgabonára, s ezért teljesítik nyomban a géptől el­adási kötelezettségüket is. Az állam jó pénzt fizet a gabonáért,, meg kü­lönböző kedvezményeket — korpát, gépi mélyszántást is biztosít. Ebben a faluban különösen a gépi mélyszán­tásnak örülnek. Eddig főleg tehenek­kel szántottak, ezután pedig sokan traktoros ekével műveltetik meg föld­jüket. A kenyériek igyekeznek továbbra is jó munkát végezni, hogy határidőn belül útnak indíthassák azt a 42 va­gon gabonát, amivel az ő falujuk dolgozó parasztjai hozzájárulnak az ország­­kenyérellátásához. Tizenháromezerrel növekszik az idén az országban a távbeszélő állomások száma Ebben az évben a fővárosban és több vidéki városban bővülnek a táv­beszélő központok, és több helyen a meglevőknél nagyobb befogadóké­pességű és korszerűbb új távbeszélő központok létesülnek. Budapesten a Lágymányos központ 400, a Lipót központ pedig 2000 állo­más befogadóképességgel bővül. Rá­­kosszentmihályon most próbálják ki egy olyan központ mintapéldányát, amelynek üzembehelyezésével az ed­diginek kétszeresére növelhető a táv­beszélő állomások száma. Zuglóban és Óbudán 400—400 állomás befoga­dóképességgel bővül a távbeszélő központ. Ily módon Budapesten a távbeszélő központok állomás-befo­­gadóképessége összesen több mint háromezerrel növekedik. Az új távbeszélő állomások bekap­csolása csak a kábelhálózat megfe­lelő­­bővítése útján érhető el. A ká­belhálózat bővítése tervszerűen fo­lyik, az igények azonban a jelenleg rendelkezésre álló lehetőségeknél jóval nagyobbak, s így az új kérel­meket egyelőre csak a fontosság és a jelentkezés sorrendjében tudják ki­elégíteni. Míg a háború előtt évente általában hét százalékkal bővült a telefonhálózat, most ez a szám el­éri a tíz-tizen­két százalékot, de még ez is kevésnek bizonyul. Ezért a posta a jövő évi tervében a fejlesz­tés ütemét a lehetőséghez mérten még fokozni kívánja. Vidéken több városban szerelnek fel új automata központot, vagy a meglevőket nagyobbítják, így egye­bek között Egerben, Veszprémben, Székesfehérvárott, Kaposvárott, Kecs­keméten, Nagykanizsán, Komlón. Ki­sebb kézikapcsolású telefonközpon­tokkal is javítják több vidéki város távbeszélő hálózatát. Budapesthez hasonlóan a vidéki városokban is a kábelhálózat folya­matos fejlesztésével teszik lehetővé minél több új állomás bekapcsolá­sát. A fejlesztési munkák eredménye­képpen ebben az évben országos vi­szonylatban mintegy tizenháromezer­rel növekedik a távbeszélő állomásaik szám­a. A távbeszélő hálózat fejlesztése és az előfizetők, címének változása nyo­'­ mán ismét szükségessé vált, hogy új távbeszélő-névsort szerkesszenek. A jövő év első negyedében jelenik meg az új fővárosi telefonkönyv és a vi­déki névsort is kiadják 1956-ban. (MTI) Új darupálya megépítésével évente egymillió forintot takarítanak meg a HI­MÁV­A­G­ Gépgyárban A DIMÁVAG Gépgyárban az anyagtéri kirakodás biztosítására már korábban megkezdték a 160 méteres hosszúságú, 30 tonna teherbírású emelőszerkezettel ellátott darupálya építését. Az új darupályán 50 méte­res szakaszon már elkészült és üzem­be is helyezték. A gépgyár dolgozói július végéig legyártották a daru­pálya még szükséges alkatrészeit s így augusztusban hozzáláthatnak a vasszerkezet szereléséhez. A tervek szerint a 2 300 000 forin­tos költséggel létesülő új darupályát teljes egészében még ebben az évben üzembehelyezik. Az új darupályával anyagmozgatási költségekben — a számítások szerint — egy év alatt egymillió forint megtakarítást érnek el. HÉTFŐ, 1955. AUGUSZTUS 1 Jó termést ígérnek a kapás növények Megyei mezőgazdasági igazgatók nyilatkozata A nyár elején 'kapásnövényeink a­­kevés csapadék miatt igen lassan fejlődtek, de a szakemberek véleménye a­k­kor az volt, hogy gondos júniusi és júliusi ápolással a késedelmet pótolni lehet. Dolgozó parasztságunk a nyári hónapokban példás szorgalommal gyomtalanította, porbanyitotta a kukorica, cu­korrépa, burgonyaföldeket, és a növények most jó terméssel hálálják meg a gondoskodást. Erről számolnak be a megyei mezőgazda­sági igazgatók jelentései is. EGYMILLIÓ MÁZSÁVAL TÖBB BURGONYA SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBŐL A burgonyatermelés hazájában, Szabolcs-Szatmár megyében az új agrotechnikai módszerek egész sora honosodott meg az elmúlt években. Sok termelő négyzetesen, fészekbe vetette a kukoricát, burgonyát. A fejlett módszerek alkalmazása páro­sul a gondos talajmegválasztással, az őszi trágyázással és a mélyszán­tással, a fészek- és fej­trágyázással és a gondos növényápolással, így aztán nem csoda, ha jók az eredmények. — 83 000 hold szép burgonya hoz termést az idén Szabolcsban — mon­dotta Vincze József, a megyei tanács mezőgazdasági­ igazgatója. A hajtá­sok hossza sok helyen már meghalad­ja az egy métert, és a bokrok alatt 20—25 gumó is rejtőzik. Gyors fej­lődésük azt mutatja, hogy a tavalyi­nál jóval nagyobbra nőnek. A me­gye burgonyatermelő szakemberei és kutatói megállapították, hogy az idén 1 000 000 mázsával több burgo­nya terem Szabolcs-Szatmár megyé­ben, mint tavaly. A híres szabolcsi dohány is gazdag termést ígér. Az időjárás kedvezett: a palánták gyors fejlődése és a leve­lek nagysága azt mutatja, hogy a ta­valyinál egy mázsával nagyobb ter­mést várhatunk holdanként.­­ * HOLDANKÉNT 30 MÁZSÁS KUKORICATERMÉSRE SZÁMÍTA­­ NAK A SZOLNOK MEGYEI TERMELŐSZÖVETKEZETEK A Szolnok megyei termésekről Horváth Imre, a megyei tanács me­zőgazdasági igazgatóságának vezető­je a következőket mondotta: — Ezen a tavaszon a tsz-tagok friss kedvvel, lendülettel fogtak munkáihoz, és ez a megnövekedett termelési kedv jellemzi ma is Szol­nok megye mezőgazdaságát. A ter­melőszövetkezetek termésátlagai lé­nyegesen jobbak, mint az egyénieké. Gabonából például átlag 1—1,2 má­zsával múlják felül a kis parcellák termését, sőt a Jászságban, a szövet­kezeti földeken 2—3 mázsával több gabona termett holdanként, mint az egyéni gazdaságokban. A kapásnövényeknél is ez a hely­zet. Szövetkezeteinkben a gépek se­gítségével mindenütt háromszor meg­kapálták a kukoricát, sőt a vetéste­rület 20 százalékát már negyedszer is megkapálták. Úgy számítjuk, hogy ősszel a szövetkezetek nagy része 30 mázsa kukoricát tör le egy-egy hold­ról. A szárak is kövérek, úgyhogy ki­tűnő silótakarmány készülhet belőle. Erre nagy szükség van, hiszen csak a szövetkezetek közös jószágállomá­nyában ma már több mint 15 000 szarvasmarha van. HEVES MEGYE GÉPÁLLOMÁSAI 105,7 SZÁZALÉKRA TELJESÍTET­TÉK CSÉPLÉSI TERVÜKET Heves megyében az idén a tava­lyinál több mint 10 000 holddal na­gyobb területen termelnek kukori­cát. Vajda Istvánnak, a megyei ta­nács mezőgazdasági igazgatójának véleménye szerint a terméskilátások igen biztatóak, és a tavalyinál jóval nagyobb termés várható az idén. Ez annak köszönhető, hogy a kukorica­vetés nagy része őszi mélyszántásba került és mind a termelőszövetkeze­tek, mind az egyéni gazdák időben ápolták a növényt. Az első gázblóka­­pálást már csaknem mindenhol be­fejezték. A munkához jelentős segít­séget nyújtanak a gépállomások, amelyek gépi kapálási tervüket ed­dig 105,7 százalékra teljesítették. 200 mÁzsa CUKORRÉPA­­TERMÉSRE SZÁMÍTANAK GYŐR MEGYÉBEN Győr megyében, a cukorrépa ne­mesítés és termelés hazájában külö­nös gondot fordítottak a cukorrépa­földek ápolására. A mezőgazdasági igazgatóság közlése szerint aratásig géppel és kézzel háromszor gyomta­­lanították a növényt. Idejében fel­vették a küzdelmet a kártevők ellen is és a növényvédő állomások a répa­bolha és a levéltetű ellen 700 holdat poroztak és permeteztek. Jogos a Győr megyei termelőszövetkezetek és az egyéni dolgozó parasztok véle­ménye: meglesz a holdankénti 200 mázsa cukorrépa-termés. (MTI) Országszerte ifjúsági béketalálkozókat rendeztek A varsói Világifjúsági Találkozó tiszteletére vasárnap országszerte ifjúsági béketalál­kozókat rendeztek hazánkban. A szeghalmi járás fiataljai vasár­nap Körösladányban találkoztak. A borongós idő ellenére is sokszáz ifjú gyűlt össze a Körös-mentéről, s lát­ványos menetben vonultak fel Kö­­rösladány főutcáján a volt grófi kas­télyból átalakított iskola előtti park lombkoronái alá a feldíszített sza­badtéri színpadhoz. Láda András, az MDP járási párt­­bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután nagyszabá­sú műsor következett, majd VIT- jelvényszerző versenyeket rendez­tek. Nem hiányzott a műsorból a labdarúgás sem, a körösladányiak a Töviskesi Állami Gazdasággal mér­ték össze erejüket. Este tábortüzet gyújtottak a Körös-partért, majd szabadtéri bállal fejezték be az él­ménydús találkozót. Győr—Sopron megye üzemeinek, falvainak fiataljai is lelkes munká­val készültek az V. Világifjúsági Ta­lálkozóra. A jól végzett munka tu­datában gyűlt össze vasárnap Győ­rött a megye többezer fiatalja me­gyei ifjúsági békefesztiválra. Az ünnepség már kora reggel meg­kezdődött. Zenekarok köszöntötték a város lakóit, térzenét adtak a városi tanácsház épülete előtt. A fesztivált, amelyen több külföldi ifjúsági kül­döttség is részt vett, a város melletti Kiskuti-ligetben tartották meg. Hess Károly, a DISZ Központi Vezetősé­gének póttagja mondott ünnepi be­szédet, majd felszólaltak a megnyi­tón az osztrák, a kínai és az iráni fiatalok képviselői. A beszédek után gazdag kulturális és sportműsor volt, este tábortüzet gyújtottak és tűzijátékot rendeztek. A Sághegy tövében a sági kő­bányatelep sportpályáján mintegy 1200 celldömölki járásbeli fiatal gyűlt össze vasárnap délután, hogy ünnepséget tartson a VIT tiszteletére. Tóth József, a DISZ megyei bizott­ságának munkatársa mondott ünnepi beszédet. Ismertette a Világifjúsági Találkozó jelentőségét, az ifjúság békeharcát, majd úttörők adtak mű­sort. Ezután tábortűz és szabadtéri bál következett. Szombathelyen a Puskin-ligetben a városi úttörő­tábor pajtásai is tábortűz mellett emlékeztek meg a VIT-ről. (MTI)

Next