Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)
1955-08-01 / 211. szám
2 PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártszervezetek a műszaki képzés irányítói Szizrán városában évről évre több iparcikk készül. A szizváni silótakarmány-betakarító kombájnok, olajipari berendezések, hidroturbinák, építőanyagok, előregyártott faházak, ruházati cikkek az ország minden táján ismertek. A város üzemei az idén három és félszer annyi iparcikket gyártottak, mint a háború előtt. Az ipari és a közlekedési üzemek pártszervezetei az ötéves terv határidő előtti teljesítésére, a termelékenység szakadatlan növelésére, a termékek önköltségének csökkentésére mozgósítják a dolgozókat. A munkatermelékenység további fokozódásának, a termelés szüntelen növekedésének egyik legfontosabb feltétele, hogy rendszeresen növekedjék a munkások általános műveltsége és műszaki képzettsége. Városunk üzemeiben sok tanfolyamot, iskolát és oktatási kombinátot (különféle fokozatú szakmai iskolák) szerveztünk, hogy ezeken a munkások, a mérnökök és a technikusok ezrei a a termelésből való kiesésük nélkül gyarapíthassák szakismereteiket, sajátíthassanak el újabb szakmákat, s szélesíthessék műszaki látókörüket. A szizváni kombájngyár legutóbb azt a feladatot kapta, hogy sürgősen térjen át több új gépfajta gyártására, ehhez pedig saját káderei közül szerszámgépkezelőket, öntőket, szerelőket és más szakmunkásokat kellett a helyszínen kiképeznie. A kombájngyár pártszervezete nagy erőfeszítésekkel törekedett a szakmunkások átképzésének megszervezésére. Sok üzemi tanfolyam és iskola létesült az esztergályosok, a fúvósok és az öntők továbbképzésére. Nagy lendülettel megindult az egyéni és a csoportos szakmunkásképzés. A gyárban működik a munkásifjúság iskolája, továbbá a gépgyártási technikum esti fióktagozata. Az utóbbin mintegy 200 munkás, művezető és műszakvezető tanul. Sok mérnök és technikus beiratkozott a főiskolák levelező tagozatára. Ma a kombájngyár minden negyedik munkása tanul. A műszaki oktatás megszervezésében nagy szerepük van a műhelypártbizottságoknak, s a gyár gépműhelyének kommunistái nemcsak a munkában, hanem a tanulásban is példát mutatnak. Az említett műhely fiatal munkásai az élenjáró munkamódszerek elsajátítására 17 tapasztalatcsere-tanfolyamot szerveztek. A pártszervezet gondoskodott róla, hogy a fiatalok oktatásába az újítók és a szakemberek is bekapcsolódjanak. A szerszámgépek melletti gyakorlati oktatás hozzáértő, tapasztalt művezetők — Korotkov, Bicskov, Gubinyikov és mások — irányításával folyik. Például a szélesvágásról, a késélesítés geometriájáról és más hasonló kérdésekről rendszerint Kornyilov főtechnológus tart előadást a tapasztalatcsere-tanfolyamok foglalkozásain. ★ Rengeteg példával bizonyíthatnánk, hogyan segíti elő az oktatás a kitűzött feladatok alkotószellemű megoldását és a termelés növelésére alkalmas kihasználatlan tartalékok felkutatását. Az oktatás eredményeképpen például a hidroturbinagyár sok munkása vált újítóvá és ésszerűsítővé. Bicskov, volt marós most a hidroturbinaműhely vezetője. Az idén kitűnő eredménnyel elvégezte az Országos Gépgyártási Főiskola levelező tagozatát, s mérnöki diplomát szerzett. A Bicskov vezette műhely dolgozói kiterjedten alkalmazzák az élenjáró technológiát, s gyorsforgácsolással munkálják meg a hidroturbina 55 nagyméretű alkatrészét. Hangsúlyozzuk, hogy a hidroturbinagyár vezetősége mindenképpen ösztönzi a munkások műszaki továbbképzését. A tanfolyamok elvégzői magasabb borosztályba, a jeles eredménnyel vizsgázók pedig vezető állásba kerülnek. Golcev, Kamisev és a gépgyártási technikum esti tagozatának más volt hallgatói ma műhelyvezetők.★ Szizván üzemeiben több tucat tapasztalatcsere-tanfolyam működik. Az újítók nagyteljesítményű munkamódszereinek rendszeres gyakorlati ismertetése lehetővé teszi, hogy minden új, élenjáró és haladó a lehető legszélesebb körben elterjedjen. Az értékes újítómódszerek elterjesztésének nagyon eredményes formái: az élenjáró munkamódszerek tanulmányozásával foglalkozó műhelyközi és gyárközi iskolák. A szizváni hidroturbinagyárban Markov maros és Szergejev esztergályos új geometriájú, forgácstörő nélküli kést szerkesztett. A rendkívül tartós új kés megoldja a forgácstörés problémáját, s jelentősen növeli a termelékenységet. Az említett újítóknak ez a módszere a város többi üzemében is elterjedt. Markov maros és Szergejev esztergályos több előadást tartott az új kés alkalmazásáról, s a szerszámgép mellett ismertette fogásait a szizváni üzemek fémmegmunkáló műhelyeiben dolgozó esztergályosokkal. Nyilvánvaló, hogy a tapasztalatcserének ez a formája nagyon eredményesnek fog bizonyulni. ★ A párt- és a szakszervezeteknek, valamint a gazdasági vezetőknek állandó és lankadatlan figyelmet kell fordítaniuk a munkások szakmai továbbképzésére. Egyes pártszervezetek vezetői és egyes üzemek igazgatói azonban nem foglalkoznak elég gondosan a munkások műszaki oktatásának kérdéseivel, s teljesen az üzemek káderképző osztályaira hárítják át ezt a fontos feladatot. A városi pártbizottság és a kerületi pártbizottságok intézkedtek, hogy mielőbb megszűnjenek az effajta viszszásságok, s gyökeresen megjavuljon a munkások általános műveltségének és műszaki képzettségének növelésére irányuló munka. A munkások szakmai továbbképzésének megszervezésében tapasztalható nagy fogyatékosságokért egyes minisztériumok és főigazgatóságok is felelősek. Például még nem fordult elő, hogy a Kombájnipari Főigazgatóság megbízottai meglátogatták volna a szizváni kombájngyárat, s tüzetesen megvizsgálták volna a káderek szakmai továbbképzésének helyzetét, pedig ez égetően szükséges volna. Az üzemi tanfolyamok és iskolák tantervei és típusprogramjai régen elavultak. Az említett tervek és programok 1948—1950-ben készültek, s természetesen nem számolnak azokkal a hatalmas változásokkal, amelyek a legutóbbi évek folyamán a technika fejlődésében bekövetkeztek. Ideje, hogy megteremtsük a magas színvonalú szakmai továbbképzés kellő anyagi és technikai alapjait. A szizváni hidroturbinagyárban és kombájngyárban, és több más üzemben vannak ugyan műszaki szakkönyvtárak, de ezek normális működésének nincsenek meg a kellő feltételei. Az illetékes szervek nem gondoskodnak a könyvállománynak új műszaki könyvekkel való kiegészítéséről, és a szükséges szemléltető eszközök beszerzéséről. A „Masgiz“, az „Ugletyehizdat“, a „Transzzseldorizdat“ és a többi moszkvai szakkönyv-kiadó vállalat nem segíti elő a műszaki propagandát. Az említett kiadók nem foglalkoznak kellőképpen a termelési újítók tapasztalatainak összegezésével. Alig adnak ki az élenjáró munkamódszerek alkalmazását és elterjesztését szemléltetően ismertető plakátokat. Az SZKP Központi Bizottsága júliusi határozatainak eredményes teljesítése végett jelentékenyen meg kell javítanunk az ipar pártvezetését, s le kell küzdenünk az ipar munkájában mutatkozó súlyos fogyatékosságokat. Szirván üzemeiben, köztük a kombájngyárban és a hidroturbinagyárban, korántsem kielégítő a gépek kihasználása, s még hatalmas lehetőségek vannak a termelékenység további fokozására, a termelés növelésére. A pártszervezeteknek nem esetenként, hanem napról napra kell foglalkozniuk a munkás- és a szakmunkáskáderek képzésével. Az SZKP Központi Bizottságának említett határozata szerint gyökeresen meg kell javítani a munkások általános műveltségének és műszaki képzettségének növelésére irányuló munkát, mindenütt meg kell szervezni a mérnököknek és a technikusoknak a termelésből való kiesés nélküli továbbképzését, merészen vezető állásokba kell helyezni azokat a dolgozókat, akik alkalmasak az új technika meghonosítására és mesterei szakmájuknak. Városunk pártszervezete állhatatosan törekszik e feladatok megoldására. (Részletek N. Rilovnak, a szizváni városi pártbizottság titkárának a Pravdában megjelent cikkéből.) Nagy gyümölcsfelhozatal várhatta bőven kapható üveg és más befőzési kellék Konzerviparunk július elején hozzálátott a gyümölcs feldolgozásához. A tervek szerint az idén 150 vagon befőttel, tíz vagon dzsemmel és öt vagon cukrozott gyümölccsel többet készítenek, mint 1954-ben. Ezerkívül lényegesen több mélyhűtött gyümölcsöt és gyümölcskonzervet is készítenek a tavalyinál. A gyárak raktáraiban jelenleg már 130 vagon befőtt varr, köztük két újdonság, az eperbefőtt és a cukorbetegek részére készült befőtt. Azok a háziasszonyok viszont, akik a konzervnél jobban kedvelik a sajátkészítésű befőtteket, az idén szintén bőven tehetnek el, mert minden szükséges anyag: gyümölcs, befőttes üveg, lekötő bőven áll rendelkezésükre. Gyümölcsből a következő hat hétre különösen nagymennyiségű felhozatal várható. A sárgabarack nagyarányú szállítása már megkezdődött. Augusztus végéig Kecskemét és Budapest környékéről csaknem 250—300 vagonos felhozatalra számítanak. Körtéből 5—6 héten át napi hat-tíz vagonos szállítmányokat várnak. Már bőségesen van a piacokon őszibarack, de még további nagy mennyiségek érkeznek. A befőzésre alkalmas őszibarackból augusztusban naponta 3—5 vagonnyit szállítanak a piacokra. Augusztus végén nagyobb tételben szállítanak már a fővárosba szőlőt is. A gyümölcsfélékből nemcsak Budapesten van gazdag választék, hanem a vidéki városokban is. A kereskedelem , előre gondoskodott, hogy bőségesen legyen a befőzésekhez üveg, így a harmadik negyedév végéig összesen több mint tízmillió kis üveget, félliterestől két literesig és csaknem másfélmillió ezeknél nagyobb üveget szállítanak a boltokba. Az idén lényegesen jobb az üvegek minősége. Az üvegekhez bőven lehet kapni lekötő celofánpapírt. Ezt kétféle csomagolásban árusítják. Megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre zsineg és gumikarika is. Az idei nyárra a fővárosban százezer liter rumot raktároztak befőzési célokra. A Vidéki városokba pedig még ennél is nagyobb mennyiséget szállítottak. (MTI) LÉPÉSRŐL Tavaly egy szeptemberi derült és meleg éjszakán a Szadovaja fehérfényű ívlámpái alatt együtt csatangoltunk K. Nagy Sándorral, belefelejtkezve Moszkva nézésébe. Alig szóltunk egymáshoz, hiszen az ember vagy bámul és lelkesül, vagy kotyog, hanem mikor kikeveredtünk a folyópartra és megálltunk a Krimi-híd feljáróján, a tündérszép panoráma kellős közepén Sándornak egyszercsak megeredt a szava, és hogy, hogy nem, Moszkva éjszakai ragyogásában az ő városáról, a macskaköves utcájú poros Turkevéről kezdett beszélni. Hogy milyen kedvesek a turkevei bogárhátú házacskák! Hogy nincs szebb muzsika a berettyóparti nyárfák zúgásánál, és hogy mily álmodozva bámul bele a vasútmenti tóba a város apró múzeuma... (Láttam elégszer azt a tavat, bizony csak pocsolya.) Nem csodálkoztam a különös vallomáson. Emelkedett pillanatokban leginkább az jut az ember eszébe, ami legközelebb van a szívéhez. K. Nagynak Túrkeve a legszebb hely a világon. Ott született, oda van nőve a gyerekkor egész finom, eltéphetetlen gyökérzetével. Ott vállalt először napszámot, onnan indult el apjával, a nyikorgó kubikostalicskát tolva, kereset után kószálva. És ott nőtt bele a szabadságba, ott lett párttag, pártmunkás, derekasan végigküzdve a hatalomért folyó harc megannyi csatáját, s onnan küldték kétéves pártfőiskolára, egyetemre, hogy végre is igazán kiművelt harcosa lehessen az ügynek, amelyre feltette életét. Hát persze, hogy egész szívével ragaszkodik az ő városához! De mikor azt találta mondani, hogy ha úgy adódna, bármikor visszamenne Kevibe, a feledhetetlen tájra, feledhetetlen elvtársak közé — ezt valahogyan furcsának, túlzott fogadkozásnak találtam. Gondold meg Sándor, mit mondtál! Ha valaki szabadon akarna fogni, felcserélnéd-e a földművelésügyi minisztériumi pártbizottság első titkárának székét, a kényelmes dunaparti lakást, a szépen felfelé ívelő életpályát, a fővárost a vidéki beosztással, a mégoly kedves, de bizony Pesttel össze sem hasonlítható Turkevével? Felcserélte. Ott Moszkvában nem felelt semmit. De mikor nyár elején meghallotta, hogy Turkeve kéri őt, kapott a szón, engedélyt kért a párttól, hogy mehessen. A párt elengedte. Menjen és egész tudásával, egész szívével segítsen... Megválasztották őt a Harcos Termelőszövetkezet elnökévé. A pártaktíván, mely a közgyűlést megelőzte, az öreg Szilágyi István e szókkal köszöntötte: — Ismerünk, K. Nagy elvtárs. Már 1948-ban elsők közt voltál, aki harcolt a szövetkezésért. Bízunk benned, a miénk vagy. És nagy szükségünk LÉPÉSRE van rád: amit tanultál, azt most mind tedd bele a munkádba, hogy a Harcos igazi nagyüzemmé váljék. ★ Új beosztásban az egyébiránt jószándékú ember is meg szokta engedni magának, hogy valamelyest lekicsinyelje elődei munkáját, s kiváltképpen nagynak, újnak, merésznek tüntesse fel azokat a terveket, amelyekkel ő rukkol elő. K. Nagy nem esett bele ebbe a hibába. Megindultan járta be a hétezer holdas gazdaságot. Mennyi nagyszerű eredménnyel, a tagság hősies munkájának hány lelkesítő jelével találkozott! A Karmazsin-tanya mellett átvágott egy új táblán: rissz-rossz szikes gyep volt az, a szöcske éhenpusztult rajta, hanem a traktorosok feltörték, a főagronómus mésziszapot hordatott rája, és az idén kilenc mázsás árpát vágtak le róla. Sose adott az a föld semmit. A Harcos tagjai adni kényszerítették. A Boleman-tanyán hatalmas fiaztatókat és elsőrangú állományt talált, a kis Berettyó mellett három és félmilliós építkezést, egy melegvíz fűtésű, teljesen modern kertészet óriási üvegházait, szerte a tanyákon új istállókat, villamosított kombájnszerüket, betonsilókat és mindenféle gépeket, mikből négy-öt évvel ezelőtt mutatóba sem volt egy sem. A búza tízmázsás átlagot ad, pedig ez nagy szó 2116 holdon, a kövi tarkaföldeken, s azok mostani állapotában. A jól megmunkált tengeriföldeken ölesre nőtt a kukorica, egyik-másik száz két-három csövet is hord, s a tagok 30 mázsán felüli átlagot várnak. Az ötszáz holdnyi rizs tömören zöldel a mórici dűlőben, a pontyok derekasan híznak a halastóban... Hát micsoda öröm ez annak, aki érteni s becsülni tudja hétszáz szövetkezeti paraszt erőfeszítéseit! Az új elnök nem volt rest elismerni, hogy mi mindent alkottak itt az ő megválasztása előtt. És ez, mi tagadás, jólesett. No de persze K. Nagy az érem másik oldalát is megvizsgálta erősen. És bizony a szarvasmarhaállomány láttán nyugtalankodni kezdett. Már a létszámmal is baj van, a Harcosnak mindössze 91 tehene van, holott ekkora területre legalább 190 kéne. Még rosszabb a tejhozam, a fejési átlag nem éri el a 3,5 litert sem. Hogy miért? Egy az, hogy több takarmányra volna szükség, a jószág itt tulajdonképpen csak annyit kap, hogy le ne romolják, némely tehenész meg egészen berendezkedett erre a csendes, ráfizetéses állattartásra, elpipázgatnak az eresz alatt, nem bántja őket, hogy jóravaló kecskétől is fejnek annyit, mint a Harcos teheneitől. Közömbösek. Ez bizony hiba. S a közömbösség kiütközött nemrég, mikor az igazgatóság minden nélkülözhető erőt a takaruláshoz vezényelt, rá akarván bírni a tehenészeket, hogy pár hétig maguk gondoskodjanak a takarmányhordásról is. A tehenészek húzódoztak. Még olyan is akadt köztük, aki inkább otthagyta a jószágot... Az elnök zsebkönyvébe két felkiáltójeles bejegyzés került: állattenyésztés ! takarmány termelés! Később aztán még de sok éles, sürgető, harcias felkiáltás íródott be abba a noteszbe. Megy az elnök a Kun-brigád földjén, ahol épp trágyát szórnak, de csak olyan finoman, mint bérmáláskor a püspök elé a virágot. Semmit se ér ez, elvtársak! — pattan oda az elnök. Azt felelik, hogy a brigádvezető meghagyta: esík véknyan, véknyan, a rakás legyen elég az egész táblára. K. Nagy magyarázza, hogy egy holdra legalább 150 mázsa kell, hiszen nem az a cél, hogy szétteregessenek valamit, hanem hogy jó termést adjon az a tábla. Erre aztán az a válasz, hogy tudják ők, de ha nincs elég trágya. Az elnök utánanéz ennek is. Kiderül, hogy itt üt ki leginkább a jószághiány, csakugyan kevés a trágya, az éveken át felgyülemlett készlet 300 holdra futja, jóllehet, a terv szerint az idén 800 holdat kéne megtrágyázniok... És más hiba is van. A tehenészek takarmányhiányról panaszkodnak, de a borsószalma nincs besnlózva, kint rohad, a kukoricák fattyazatlanok, meg kell szálalni őket, ott a rengeteg elsőrendű takarmány! A rizst mindig ugyan egy helyen termesztik, ami azzal jár, hogy kiéledik a talaj, máris van egy százholdas tag, amelyen semmi sem terem... Az elnök beleveti, beleássa magát a vizsgálódásba, s mikor teli a notesz, kipakol keményen: a talajerő-gazdálkodás, az állattenyésztés, a takarmánytermelés állapota tarthatatlan! Ezzel aztán egészen beveszi magát a Harcos-beliek szívébe. Hiszen ilyen elnök kell nekik. Aki megbecsüli a meglevő jót, s aki engesztelhetetlen a meglevő rosszal szebben. B. Tóth elvtárs, a párttitkár azt mondja neki: fogj hozzá, a párttagság veled van. Kádár főagronómus, egy igen nagytudású szakember, aki öt éve dolgozik a Harcosban, és már többször gondolt rá, hogy másutt sem ártana megpróbálkoznia, azt mondja: maradok, elnök elvtárs, pár év alattolyan gazdaságot csinálunk, hogy beszélni fognak róla. K. Nagy tehát nincs egyedül. De még egy próbát akar, bizonyságot arról, hogy igazán mi lakik a hétszáz tagban. Olyan ponton veti meg a lábát, ahonnan belelát — ha nem is a vesékbe —, de a fejekbe, szívekbe. Harminc vagon kenyérgabonát kell beadnia a Harclsnak, de még csak néhány vagonnal ment be és az elnök most azt kéri a köréje gyűlt vezetőktől, kommunistáktól: első az állam, egy hét alatt törik-szakad, legyen bent a harminc vagon gabona. A felelet? Fényszórókkal világítják ki a kombájnszerűket, Tóth Béla brigádja és a rizsesbrigád éjjel-nappali műszakban dolgozik, aztán más brigádok is követik őket, az építőbrigád vasárnap vágja a dőlt gabonát, a teherautósok és rakodók napi 18—20 órát vannak talpon egyvégben, és mindenütt, minden brigádban elől a kommunisták. Egy hét alatt nem harminc, hanem harmincnyolc vagon gabonát adnak az országnak, nyolc vagonnal már szabadáron. Az új elnök lesoványodva, álmatlanságtól véres szemmel, de elmondhatatlan boldogan készül az igazgatósági ülésre.★ Vihar nyargal tova a kövi pusztán, mikor az igazgatóság összeül. Csapkod a villám, zuhog az eső. De idebent is vihar van, amolyan frissítő, termékenyítő nyári vihar. Senki nem siet, senki nem figyeli az idő múlását, egyik óra telik a másik után, pedig mindössze három napirendi pont van. De azok aztán magvasak! Az elnök sem tudta másként megfogalmazni a célt, mint az öreg Szilágyi: virágzó nagygazdaság, egymással összhangban fejlődő üzemágakkal, modern termelési eljárásokkal, kitűnő eredményekkel. Hanem ez száz feladatot kínál. És ebből a százból biztos kézzel kell kiválogatni azt a néhányat — egy évekig tartó nagy munka első kapavágásait — amelyekhez nyomban hozzá lehet fogni, s amelyek majd kiforgatják sarkukból az eddig elmaradott területeket. Az elnöknek biztos a keze. De sokat segít most, amit a pártfőiskolán, az egyetemen, a minisztériumi pártmunka közben tanult! Talajerő-gazdálkodás, ez az első: ettől függ a gabona, a kapások hozama, a takarmánytermés, és megint ettől az állattenyésztés. K. Nagy hét-nyolcszakaszosnagyüzemi vetésforgókat ajánl, de még nem az egész hétezer holdon, ekkorát nem lehet markolni egyszerre. Csak három forgót, két árutermelőt, egy takarmányosat, de ezeket már az őszre. Kezdődik a vita. Miért csakhármat? És miért éppen ilyeneket? Az elnök felel: az elővetemények, a herefélék mostani rendje, az őszi takarulás üteme diktál itt, meg a rendelkezésre álló erő. Hirtelen szót kér a főagronómus. A feketehajú, barnaarcú, hevesvérű ember egész tűzzel szónokol: végre szót kap a tudomány! A nagyüzem igénye! Áttörjük az örökül maradt paraszti váltógazdálkodás frontját! Mintha politikai gyűlésen szónokolna, túlkiáltja az égzengés moraját, és egyenesen szembenéz Ábrahám Istvánnal, aki végre is közbevág: de hiszen nagy dolog ez! Most tudunk majd termelni! A hangulat megfordul Mindenki az új forgók mellett érvel. És különös dolog, a vita hevessége nem csökken. Lám, nemcsak akkor adódik feszültség, ha ellentmondanak egymásnak, hanem ha mind egyet akar is, de azt az egyet sürgetően, nagyon akarja. A rizs forgóját is megszavazzák: három szakasz rizs, három szakasz lódihere vagy vörösbere, kéthárom szakasz kapás, kalászos. A pontos tervet a szarvasi kísérleti intézet segítségével dolgozzák ki. Hanem a rizsforgónak feltétele is van: mihelyt beérik a rizs, le a vizet, rá a földre az egész tagság, aratni és még az ősszel neki a traktort a táblának! A párttitkár halkan megjegyzi: az egész terület egyharmadán termeljünk takarmányt. A szónak mintha varázsereje lenne. Takarmány! Éppen az, ami nagyon kell! Az igazgatósági tagok ünnepélyesen kijelentik: igen, az egész tagság ott lesz a rizsaratáson. Előkerül a tehenészet ügye. Restellni való ez a tehenészet egy ekkora szövetkezetben! A főállattenyésztő mentegetőzik, bajos a fejlesztés, ahhoz több takarmány kéne. Kádár vitába száll vele, igenis van takarmány. Adatokat sorol fel, szenvedélyesen bizonygatja, hogy a mostani takarmánykészlettel is fel lehet nyomni a fejési átlagot tíz-tizenkét literim ff főállattenyésztő meg van győzve. Igen ám — kiáltja valaki— de az istállókban rossz a hangulat. Feláll erre a párttitkár: taggyűlés elé viszünk a dolgot, a legjobb kommunista állattenyésztőket küldjük a tehenészetbe! Ez jó gondolat. És van még egy jó gondolat. Az elnök megint ahhoz a módszerhez nyúl, hogy adjatok egy kis helyet, ahol megvethetem a lábam: tizenkét tehén mellé állítsák oda a legjobb gulyást, az aztán vezesse be az egyedi takarmányozást, és ha feltornássza a tejhozamot, majd a többi tehenész is utána lódul. Az elnök javaslatát jóváhagyják. Még az is belekerül a határozatba, hogy a gyenge teheneket kiselejtezik, jókat vásárolnak helyettük. A harmadik pont ilyen rövid, igen fontos" szigorú tervszerűséget! Az igazgatóság ezentúl háromhónapos intézkedési tervet dolgoz ki, azt a közgyűlés elé viszi, és az elfogadott tervtől senki sem térhet el, se elnök, se brigádvezető, se más. És ha nagyüzem, _hát_ legyen fegyelmezett nagyüzem — munkahelyét önkényesen senki se változtathatja meg. Amelyik brigádvezető az igazgatóság hozzájárulása nélkül áthelyez vagy átvesz akárcsak egy tagot is, azt szigorúan felelősségre vonják . Késő este van, mire összeülhetünk az elnökkel beszigetni. Arra vagyok kiváncsi, megváltóideje az élete. Csodálkozva vonja fel szemöldökét. Valamivel korábban kel, mint Pesten, bár ott is kenankelő volt. Igaz, itt, bricskán közlekedik, amin ...'nyertesen «'nyújtózni se lehet, a gidres-gödrös dulőutakon akkorákat taszít az ember derekán hogy a szeme szikrát hány... és a lakás se egészen olyan, mint az a dunaparti... De hétszáz szövetkezeti paraszttal, kitűnő munkatársakkal, kommunistákkal dolgozik együtt. És egy hétezer holdas szövetkezet virágzása fogja igazolni, hogy nem hiába dolgozik. Még a tudományos munkáját sem hagyta abba, esténkint előveszi a hazai biológiai kutatás történetéről készített jegyzeteit. Mi változott volna? — Csak a hely — mondja végre is. — Az ügy amiért dolgozom, itt is ugyanaz. Bizony, találóbb választ nem is adhatott volna. Dobozy Imre SZABAD NÉP Kenyéri gazdái a gép mellől adják be a szerződött gabonát is (Tudósítónktól.) A Vas megyei Kenyéri község dolgozó parasztjai már minden gabonát behordtak. A gépállomás két géppel megkezdte a cséplést, majd azóta újabb három gép állt munkába és ezzel az egész faluban teljes erővel megindult a cséplés. Az első eredmények biztatóak. A búza megad holdanként 12 mázsát,pedig a kenyériek csak 9 és fél mázsára számítottak. Jókedvűen, gyorsan megy a munka. De nemcsak a csépléssel igyekeznek a kenyéri gazdák, hanem kötelezettségeik teljesítésével is. A cséplési előkészületekhez tartozik, hogy a mázsa mellé odaállítják az üres szekeret is. Amint megkezdik a cséplést és megtelnek a zsákok, nyomban felrakják a kocsira a beadnivalót és az értékesítési szerződésben lekötött gabonát, s szállítják a begyűjtőhelyre az államnak járó terményt. Kenyériben eddig minden gazda így tett. Bebesi Imre ötholdas, Noráik Sándor 9 holdas, Farkas Imre 5 holdas dolgozó paraszt és még sokan mások nyomban a cséplés utáni órákban teljesítették beadási és értékesítésikötelezettségüket. Kenyéri dolgozó parasztsága megértő helyesléssel fogadta a kötelező szabadfelvásárlás bevezetését. A falu vezetői még cséplés előtt tanácsülésen, kisgyűlésen magyarázták meg a dolgozó parasztoknak az új rendeletet. De nem elégedtek meg az ilyen tömeges agitációval: a népnevelők és a tanácstagok minden gazdát felkeresnek a cséplőgépnél és elbeszélgetnek velük. A pártszervezet úgy szervezte meg a munkát, hogy minden cséplő-munkacsapatban dolgozik egy-egy tanácstag, népnevelő vagy végrehajtó bizottsági tag. Ezek az elvtársak még külön is kötelezettséget vállaltak azért, hogy azok a gazdák, akiknél az ő munkacsapatuk csépel, a géptől fogják teljesíteni beadási és eladási kötelezettségüket. Például Rozmár Ferenc gépénél a munkacsapatban dolgozik Hérincs József dolgozó paraszt, a községi tanács végrehajtó bizottságának tagja. Márkus Gyula gépénél pedig Novák István tanácstag dolgozik a munkacsapatban. Bebesi Imre ötholdas dolgozó paraszt, pártonkívüli népnevelő azzal kezdte az agitációt, hogy a faluban ő vitte be elsőnek a gabonát a begyűjtőhelyre. Az ilyen példamutató népnevelő szavára szívesen hallgatnak az emberek. A kenyéri népnevelők fő fegyvere mindenben a példamutatás. Erre neveli őket Kopácsi Imre elvtárs, a községi pártszervezet titkára is, aki a falu legelső, legszorgalmasabb gazdája. A jó felvilágosító munka eredménye az, hogy ismerik, megértik, s be is tartják a rendeleteket kenyériben. Tudják, hogy ha a beadási kötelezettséggel késlekednének, akkor maguknak is, az országnak is ártanának. Azt is tudják, hogy az országnak szüksége van a kenyérgabonára, s ezért teljesítik nyomban a géptől eladási kötelezettségüket is. Az állam jó pénzt fizet a gabonáért,, meg különböző kedvezményeket — korpát, gépi mélyszántást is biztosít. Ebben a faluban különösen a gépi mélyszántásnak örülnek. Eddig főleg tehenekkel szántottak, ezután pedig sokan traktoros ekével műveltetik meg földjüket. A kenyériek igyekeznek továbbra is jó munkát végezni, hogy határidőn belül útnak indíthassák azt a 42 vagon gabonát, amivel az ő falujuk dolgozó parasztjai hozzájárulnak az országkenyérellátásához. Tizenháromezerrel növekszik az idén az országban a távbeszélő állomások száma Ebben az évben a fővárosban és több vidéki városban bővülnek a távbeszélő központok, és több helyen a meglevőknél nagyobb befogadóképességű és korszerűbb új távbeszélő központok létesülnek. Budapesten a Lágymányos központ 400, a Lipót központ pedig 2000 állomás befogadóképességgel bővül. Rákosszentmihályon most próbálják ki egy olyan központ mintapéldányát, amelynek üzembehelyezésével az eddiginek kétszeresére növelhető a távbeszélő állomások száma. Zuglóban és Óbudán 400—400 állomás befogadóképességgel bővül a távbeszélő központ. Ily módon Budapesten a távbeszélő központok állomás-befogadóképessége összesen több mint háromezerrel növekedik. Az új távbeszélő állomások bekapcsolása csak a kábelhálózat megfelelőbővítése útján érhető el. A kábelhálózat bővítése tervszerűen folyik, az igények azonban a jelenleg rendelkezésre álló lehetőségeknél jóval nagyobbak, s így az új kérelmeket egyelőre csak a fontosság és a jelentkezés sorrendjében tudják kielégíteni. Míg a háború előtt évente általában hét százalékkal bővült a telefonhálózat, most ez a szám eléri a tíz-tizenkét százalékot, de még ez is kevésnek bizonyul. Ezért a posta a jövő évi tervében a fejlesztés ütemét a lehetőséghez mérten még fokozni kívánja. Vidéken több városban szerelnek fel új automata központot, vagy a meglevőket nagyobbítják, így egyebek között Egerben, Veszprémben, Székesfehérvárott, Kaposvárott, Kecskeméten, Nagykanizsán, Komlón. Kisebb kézikapcsolású telefonközpontokkal is javítják több vidéki város távbeszélő hálózatát. Budapesthez hasonlóan a vidéki városokban is a kábelhálózat folyamatos fejlesztésével teszik lehetővé minél több új állomás bekapcsolását. A fejlesztési munkák eredményeképpen ebben az évben országos viszonylatban mintegy tizenháromezerrel növekedik a távbeszélő állomásaik száma. A távbeszélő hálózat fejlesztése és az előfizetők, címének változása nyo' mán ismét szükségessé vált, hogy új távbeszélő-névsort szerkesszenek. A jövő év első negyedében jelenik meg az új fővárosi telefonkönyv és a vidéki névsort is kiadják 1956-ban. (MTI) Új darupálya megépítésével évente egymillió forintot takarítanak meg a HIMÁVAG Gépgyárban A DIMÁVAG Gépgyárban az anyagtéri kirakodás biztosítására már korábban megkezdték a 160 méteres hosszúságú, 30 tonna teherbírású emelőszerkezettel ellátott darupálya építését. Az új darupályán 50 méteres szakaszon már elkészült és üzembe is helyezték. A gépgyár dolgozói július végéig legyártották a darupálya még szükséges alkatrészeit s így augusztusban hozzáláthatnak a vasszerkezet szereléséhez. A tervek szerint a 2 300 000 forintos költséggel létesülő új darupályát teljes egészében még ebben az évben üzembehelyezik. Az új darupályával anyagmozgatási költségekben — a számítások szerint — egy év alatt egymillió forint megtakarítást érnek el. HÉTFŐ, 1955. AUGUSZTUS 1 Jó termést ígérnek a kapás növények Megyei mezőgazdasági igazgatók nyilatkozata A nyár elején 'kapásnövényeink akevés csapadék miatt igen lassan fejlődtek, de a szakemberek véleménye akkor az volt, hogy gondos júniusi és júliusi ápolással a késedelmet pótolni lehet. Dolgozó parasztságunk a nyári hónapokban példás szorgalommal gyomtalanította, porbanyitotta a kukorica, cukorrépa, burgonyaföldeket, és a növények most jó terméssel hálálják meg a gondoskodást. Erről számolnak be a megyei mezőgazdasági igazgatók jelentései is. EGYMILLIÓ MÁZSÁVAL TÖBB BURGONYA SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBŐL A burgonyatermelés hazájában, Szabolcs-Szatmár megyében az új agrotechnikai módszerek egész sora honosodott meg az elmúlt években. Sok termelő négyzetesen, fészekbe vetette a kukoricát, burgonyát. A fejlett módszerek alkalmazása párosul a gondos talajmegválasztással, az őszi trágyázással és a mélyszántással, a fészek- és fejtrágyázással és a gondos növényápolással, így aztán nem csoda, ha jók az eredmények. — 83 000 hold szép burgonya hoz termést az idén Szabolcsban — mondotta Vincze József, a megyei tanács mezőgazdasági igazgatója. A hajtások hossza sok helyen már meghaladja az egy métert, és a bokrok alatt 20—25 gumó is rejtőzik. Gyors fejlődésük azt mutatja, hogy a tavalyinál jóval nagyobbra nőnek. A megye burgonyatermelő szakemberei és kutatói megállapították, hogy az idén 1 000 000 mázsával több burgonya terem Szabolcs-Szatmár megyében, mint tavaly. A híres szabolcsi dohány is gazdag termést ígér. Az időjárás kedvezett: a palánták gyors fejlődése és a levelek nagysága azt mutatja, hogy a tavalyinál egy mázsával nagyobb termést várhatunk holdanként. * HOLDANKÉNT 30 MÁZSÁS KUKORICATERMÉSRE SZÁMÍTA NAK A SZOLNOK MEGYEI TERMELŐSZÖVETKEZETEK A Szolnok megyei termésekről Horváth Imre, a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának vezetője a következőket mondotta: — Ezen a tavaszon a tsz-tagok friss kedvvel, lendülettel fogtak munkáihoz, és ez a megnövekedett termelési kedv jellemzi ma is Szolnok megye mezőgazdaságát. A termelőszövetkezetek termésátlagai lényegesen jobbak, mint az egyénieké. Gabonából például átlag 1—1,2 mázsával múlják felül a kis parcellák termését, sőt a Jászságban, a szövetkezeti földeken 2—3 mázsával több gabona termett holdanként, mint az egyéni gazdaságokban. A kapásnövényeknél is ez a helyzet. Szövetkezeteinkben a gépek segítségével mindenütt háromszor megkapálták a kukoricát, sőt a vetésterület 20 százalékát már negyedszer is megkapálták. Úgy számítjuk, hogy ősszel a szövetkezetek nagy része 30 mázsa kukoricát tör le egy-egy holdról. A szárak is kövérek, úgyhogy kitűnő silótakarmány készülhet belőle. Erre nagy szükség van, hiszen csak a szövetkezetek közös jószágállományában ma már több mint 15 000 szarvasmarha van. HEVES MEGYE GÉPÁLLOMÁSAI 105,7 SZÁZALÉKRA TELJESÍTETTÉK CSÉPLÉSI TERVÜKET Heves megyében az idén a tavalyinál több mint 10 000 holddal nagyobb területen termelnek kukoricát. Vajda Istvánnak, a megyei tanács mezőgazdasági igazgatójának véleménye szerint a terméskilátások igen biztatóak, és a tavalyinál jóval nagyobb termés várható az idén. Ez annak köszönhető, hogy a kukoricavetés nagy része őszi mélyszántásba került és mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni gazdák időben ápolták a növényt. Az első gázblókapálást már csaknem mindenhol befejezték. A munkához jelentős segítséget nyújtanak a gépállomások, amelyek gépi kapálási tervüket eddig 105,7 százalékra teljesítették. 200 mÁzsa CUKORRÉPATERMÉSRE SZÁMÍTANAK GYŐR MEGYÉBEN Győr megyében, a cukorrépa nemesítés és termelés hazájában különös gondot fordítottak a cukorrépaföldek ápolására. A mezőgazdasági igazgatóság közlése szerint aratásig géppel és kézzel háromszor gyomtalanították a növényt. Idejében felvették a küzdelmet a kártevők ellen is és a növényvédő állomások a répabolha és a levéltetű ellen 700 holdat poroztak és permeteztek. Jogos a Győr megyei termelőszövetkezetek és az egyéni dolgozó parasztok véleménye: meglesz a holdankénti 200 mázsa cukorrépa-termés. (MTI) Országszerte ifjúsági béketalálkozókat rendeztek A varsói Világifjúsági Találkozó tiszteletére vasárnap országszerte ifjúsági béketalálkozókat rendeztek hazánkban. A szeghalmi járás fiataljai vasárnap Körösladányban találkoztak. A borongós idő ellenére is sokszáz ifjú gyűlt össze a Körös-mentéről, s látványos menetben vonultak fel Körösladány főutcáján a volt grófi kastélyból átalakított iskola előtti park lombkoronái alá a feldíszített szabadtéri színpadhoz. Láda András, az MDP járási pártbizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután nagyszabású műsor következett, majd VIT- jelvényszerző versenyeket rendeztek. Nem hiányzott a műsorból a labdarúgás sem, a körösladányiak a Töviskesi Állami Gazdasággal mérték össze erejüket. Este tábortüzet gyújtottak a Körös-partért, majd szabadtéri bállal fejezték be az élménydús találkozót. Győr—Sopron megye üzemeinek, falvainak fiataljai is lelkes munkával készültek az V. Világifjúsági Találkozóra. A jól végzett munka tudatában gyűlt össze vasárnap Győrött a megye többezer fiatalja megyei ifjúsági békefesztiválra. Az ünnepség már kora reggel megkezdődött. Zenekarok köszöntötték a város lakóit, térzenét adtak a városi tanácsház épülete előtt. A fesztivált, amelyen több külföldi ifjúsági küldöttség is részt vett, a város melletti Kiskuti-ligetben tartották meg. Hess Károly, a DISZ Központi Vezetőségének póttagja mondott ünnepi beszédet, majd felszólaltak a megnyitón az osztrák, a kínai és az iráni fiatalok képviselői. A beszédek után gazdag kulturális és sportműsor volt, este tábortüzet gyújtottak és tűzijátékot rendeztek. A Sághegy tövében a sági kőbányatelep sportpályáján mintegy 1200 celldömölki járásbeli fiatal gyűlt össze vasárnap délután, hogy ünnepséget tartson a VIT tiszteletére. Tóth József, a DISZ megyei bizottságának munkatársa mondott ünnepi beszédet. Ismertette a Világifjúsági Találkozó jelentőségét, az ifjúság békeharcát, majd úttörők adtak műsort. Ezután tábortűz és szabadtéri bál következett. Szombathelyen a Puskin-ligetben a városi úttörőtábor pajtásai is tábortűz mellett emlékeztek meg a VIT-ről. (MTI)