Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)

1956-04-03 / 94. szám

KEDD, 1956. ÁPRILIS 3 Mosa Pijade nyilatkozata a jugoszláv parlamenti küldöttség bulgáriai látogatásáról Mosa Pijade, a jugoszláv szövet­ségi nemzetgyűlés elnöke, aki a jugo­szláv parlamenti küldöttség élén áp­rilis 5-én Szófiába utazik, nyilatko­zott a Jugopress szerkesztőségének. Pijade a többi között a következő­ket mondotta: A parlamenti küldött­ségcsere elsősorban a képviselők személyes érintkezésére szolgál és igen megfelelő formája annak, hogy ezáltal a parlament tagjai közvetle­nül megismerkedjenek gazdasági, po­litikai, társadalmi és kulturális kér­désekkel, valamint, hogy szabad esz­mecserét folytassanak a két ország politikusait érdeklő problémákról. Látogatásunk — folytatta Pijade, azért jelentős és azért járhat hasz­nos eredményekkel, mert több évi szünet után ez lesz első találkozásunk a bolgár politikusokkal. Utoljára népfront-küldöttségünk, 1948 feb­ruárjában a Bolgár Hazafias Arcvo­nal második kongresszusa idején járt Bulgáriában. Nagyon bízom abban, hogy mostani látogatásunk, valamint a bolgár par­lament tagjainak jugoszláviai látoga­tása sikeres lesz, és hozzájárul Bul­gária és Jugoszlávia nemeseik normá­lis, hanem baráti­­kapcsolatainak fej­lődéséhez is. Mióta normalizáltuk kapcsolatain­kat Bulgáriával, több szerződést kö­töttünk különböző kérdések rendezé­se érdekében. Ez elengedhetetlen volt a két szomszéd ország jó viszo­nyának fejlesztése szempontjából. Megkezdődött a sikeres kultúrcsere is országaink között. Valószínűleg sok egyéb más kérdés is megoldódik baráti alapon és mind a két fél ér­dekében. Nyilatkozata végén Mosa Pijade a következőket mondotta: Vélemé­nyem szerint a mai általános nem­zetközi helyzet, valamint a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­­resszusának eredményei alkalmas tényezőt jelentenek a Jugoszlávia és Bulgária közötti baráti kapcsolatok és együttműködés továbbfejleszté­sére. Erősödnek a román és a jugoszláv szakszervezetek baráti kapcsolatai Bukarest, április 2. (TASZSZ) A jugoszláv szakszervezetek meghívására nemrég román szakszerve­zeti küldöttség látogatott el Jugoszláviába. A román vendégek tíz napot töl­töttek az országban, ellátogattak több városba, találkoztak munkásokkal és vállalati alkalmazottakkal, szakszervezeti aktivistákkal, jugoszláv államfér­fiakkal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető funkcionáriusai­ami A WilW/iHeprwJf -frvmndin Tim­ /17-jvf-mnm á­r. Március 31-én Bukarestben ülés tartottak a főváros szakszervezeti ak­tívái. Az ülésen a román szakszerve­zeti küldöttség beszámolt jugoszláviai útjáról. Gh. Apostol, a Román Szak­­szervezetek Központi Tanácsának el­nöke, a küldöttség vezetője beszédet mondott. Kiemelte, hogy a küldöttség jugoszláviai látogatása alkalmával tö­kéletes kölcsönös megértés jött létre nemcsak a román és jugoszláv szak­szervezetek együttműködésének szük­ségességére, hanem a tartós és gyü­mölcsöző kölcsönös kapcsolatok meg­teremtésének konkrét formáira vo­natkozóan is. Gh. Apostol hangsú­lyozta, hogy megteremtődtek a felté­telek a román és jugoszláv szakszer­vezeti szervek és vállalati kollektí­vák közötti széleskörű szocialista ta­pasztalatcserére. Több mint százezres tömeg fogadta Hanoiban Mikojan elvtársat Hanoi, április 2. (TASZSZ) A . I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására hétfőn Hanoiba érkezett. Mikojannal együtt érkezett Rasidov, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. Mikojan elvtárs fogadására,a repülő­téren megjelent Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és külügyiminisztere, Truong Chinh, a Vietnami Dolgozók Pártja főtitkára, Nguen Van Ziap tábornok, miniszterelnökhelyettes és nem­zetvédelmi miniszter, több miniszter, a nemzetgyűlés több képviselője, viet­nami és külföldi újságírók. Pham Van Dong elvtárs üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a vietnami nép rendkívül nagy öröm­mel és lelkesedéssel fogadja a szov­jet kormányküldöttséget. Az egész vietnami nép — mondotta — észak­tól délig, a hegyvidékektől a síkságo­kig, a lakosság különböző rétegei és a különböző nemzetiségek nagy tiszte­lettel juttatják kifejezésre önnek és a szovjet népnek a szolidaritás és a barátság érzését, a vietnami nép ha­tártalan hitét és mélységes háláját azon testvéri szovjet nép iránt, amely a felszabadulásért vívott harcban megmutatta nekünk és a világ népei­nek a tömörülés útját. A vietnami népnek meggyőződése, hogy a szov­jet­­kormánytküldöttség vietnami lá­togatása még szorosabbra fonja a vietnami és szovjet nép barátságá­nak szálait. E barátság a vietnami nép számára erőforrás a békés, egysé­ges, független, demokratikus és fel­virágzó Vietnam építéséért vívott igazságos harcában. Izmosodjék az örökkétartó és megbonthatatlan viet­nami—szovjet barátság! A viharos, hosszan tartó tapssal fo­gadott üdvözlés után Mikojan elvtárs lépett a mikrofon elé. Üdvözölte a hősi vietnami népet, amely küzdel­mes harc eredményeképpen kivívta függetlenségét. A szabad vietnami nép most a békés alkotó munkához kezdett. Fontos feladatok állanak előtte: be kell gyógyítania a háború okozta gazdasági sebeket, biztosítania kell gazdaságának további fejlődését, emelnie kell a lakosság anyagi és­­ kulturális életszínvonalát,­ végül a genfi egyezmények alapján el kell érnie, hogy demokratikus és szabad választások útján békésen egyesítsék az országot. A szovjet kormány és a szovjet népek nevében azt kívá­nom — mondotta Mikojan elvtárs —, hogy a vietnami nép és a világbéke érdekében sikeresen megvalósítsák e nemes feladatokat. A vendégeket a főváros lakói és a környező falvak parasztjai lelkesen üdvözölték a repülőtértől a köztársa­sági elnöki rezidenciáig vezető úton ahol Mikojan és Rasidov hanoi tar­tózkodásuk során laknak majd. A szovjet vendégeket több mint 100 001 ember fogadta. Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke hétfőn estebédet adott A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese tiszteletére. Az estebéd rendkívül szívélyes és baráti légkörben folyt le. I I t » * [ k 9­5 1 ] L ) r i A szovjet energetikusok látogatása Canterburyban Az Angliában vendégeskedő szov­jet energetikusok vasárnap Brighton város nevezetességeit tekintették meg. G. M. Malenkov, a küldöttség vezetője és J. A. Malik szovjet nagy­követ Anglia déli partvidékére tett kirándulást. Délután felkeresték Hewlett Johnson canterburyi érsek - helynököt. Hewlett Johnson megmu­tatta nekik a canterburyi székesegy­házat, az angol építőművészet egyik legkiemelkedőbb alkotását. Közelebb a megegyezéshez A londoni leszerelési tárgyalásokról Amióta a nemzetközi politikában beköszöntött a lassú, de fokozatos enyhülés, mindinkább előtérbe nyo­mul a kérdés: vajon az enyhülést tartós és teljes olvadás követi-e, si­kerül-e gátat vetni a fékevesztett fegyverkezési hajszának, s kimoz­­dul-e végre a holtpontról a leszerelés ügye. Az ENSZ leszerelési albizott­ságának londoni tárgyalásai ezért ke­rültek a világközvélemény figyelmé­nek középpontjába. Hosszú évek óta nincs előrehala­dás a leszerelés dolgában. A szovjet kormány ugyan több ízben tett fon­tos és konstruktív javaslatokat, de mégsem sikerült megállapodást el­érni. Az előrejutás egyik legfőbb akadálya az volt, hogy a nyugati ha­talmak konokul ellenezzék az atom­és hidrogénfegyverek eltiltását. A le­szerelési albizottság jelenlegi ülés­szaka elé terjesztett amerikai javas­lat például nem is érinti ezt a kér­dést. Sőt, egy Phillips nevű nyugal­mazott tábornok, a Post Dispatch katonai szemleírója szó szerint a kö­vetkezőket írja: „Az Egyesült Álla­mok azon a véleményen van, hogy az atomfegyver mindenféle eltiltását a távoli jövőre kell halasztani.’’ S Phillips ezzel a véleményével az Egyesült Államokban nincs egyedül. A leszerelési albizottság elé terjesz­tett másik nyugati javaslat, amelyet az angol és a francia kormány kö­zösen dolgozott ki, ajánlja ugyan a hatalmaknak hogy „közös deklará­cióban mondjanak le a tömegpusz­tító fegyverek alkalmazásáról”, de hozzáteszi: „kivéve az önvédelem ese­tét”, s ezzel kibúvót mutat a dekla­rációban vállalandó kötelezettség alól. Az „önvédelem” esetét — a terv szerint — ugyanis nem az arra ille­tékes Biztonsági Tanács határozná meg, hanem az atom- és hidrogén­bomba-tulajdonos hatalmak. S ez a „kivétel” törvényesítené a tömeg­pusztító fegyverek alkalmazását. Te­gyük hozzá ehhez azt is, hogy az an­gol—francia közös terv szerint a hid­­rogénbomba-kísérletek csak egy na­gyon távoli „harmadik periódusban” szűnnének meg, a meglevő bomba­készletek elpusztításáról pedig csak ez után kezdenének tárgyalni. A megegyezés másik akadálya az volt, hogy a nyugati hatalmak a leszerelés-ellenőrzés sorrendet a­­lo­gika és a józan ész ellenére megfordí­tották, s kötötték az ebet a karóhoz, hogy először dolgozzanak ki és lép­tessenek életbe hatékony ellenőrzést, s a leszerelésről csak ez után érde­mes beszélni. A már említett ameri­kai terv lényege, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok területén je­löljenek ki 55—78 ezer négyzetméter nagyságú kísérleti megfigyelési öve­zeteket, s itt „próbálják ki a száraz­földi és légi megfigyelő rendszereket“ — írja az AFP tudósítója. Az ameri­kai terv ennél nem is megy tovább. De a feje tetejére állítja a dolgot az angol—francia javaslat is, amennyi­ben a legelső lépésnek egy 15 tagú ellenőrzőszerv felállítását indítvá­nyozza. A londoni rádió magyarázat­képpen hozzáfűzi: „A terv a leszere­lési folyamatot egy megfelelő nemzet­közi ellenőrzési és felügyeleti rend­szer felállításának rendeli alá." Ami pedig e terv leszerelési intéz­kedéseit illeti, egy sor körülmény folytán ezek nagyon is kétes érté­kűek. Legelőször is a közös javas­lat a leszerelési folyamatot vég nél­kül elnyújtja. A három szakasz kö­zött átmeneti időszakok volnának, s az egyikből az átmenet a másikba több dologtól függ. Szükség van arra, hogy mindazok az országok, amelyekre a megállapodás vonatko­zik, az áttérést egyhangúlag meg­szavazzák. Ezenkívül — mint a Reu­ter jelenti — „az áttérés össze lenne kapcsolva a legfontosabb vitás nem­zetközi kérdések — mint például Németország újraegyesítése — meg­oldásával“. S van még valami, ami a közös terv előirányzott intézkedé­seinek értékét még az előbbieknél is jobban lerontja. A végrehajtó bizott­ságnak a terv végrehajtása során bármikor joga van, hogy egyszerű szótöbbséggel felfüggesszen minden leszerelési intézkedést, ha úgy véli, hogy a béke veszélybe kerül. Ezt még akkor is megteheti, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem jut ilyen megállapodásra. Az angol—francia úgynevezett „szintézis-terv“ ilyenfor­mán, jóllehet a szovjet és a nyugati felfogás összehangolásának igényével lépett fel, nem mutat kiutat a zsák­utcából. A szovjet kormány nem ért egyet sem a tömegpusztító fegyverek eltiltása, sem pedig a leszerelés­ellenőrzés sorrendje kérdésében val­lott hivatalos nyugati felfogással. A Szovjetunió, mióta csak létezik az atom- és hidrogénbomba, lankadat­lanul küzd­­ eltiltásukért. A szovjet kormány régebbi javaslatai a nukleá­ris fegyverek eltiltásán kívül számos konkrét intézkedést tartalmaztak a hagyományos fegyverzet és a fegyve­res erők csökkentésére, valamint ha­tékony ellenőrzési rendszer kidolgo­zására vonatkozólag. A nyugati ha­talmak eltérő felfogása miatt azon­ban ezek a javaslatok nem vezettek eredményre. A népek, a sorsuk és jövőjük miatt aggódó emberek sürgetik a megegyezést a leszerelés kérdésében. A szovjet kormány ezért március 27-én új leszerelési javaslatot terjesz­tett az albizottság elé. Ez a javaslat messzemenően tekintetbe veszi a nyugati hatalmak felfogását, s ezért a hagyományos fegyverek és a fegy­veres erők csökkentését különvá­lasztja a nukleáris fegyverek eltiltá­sától. Ez korántsem úgy értelmezendő, hogy a Szovjetunió lemond az atom-és hidrogénbomba eltiltásáról. A szovjet kormány úgy véli, hogy ha sikerülne megállapodni a hagyomá­nyos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében, akkor vége szakad­na a fegyverkezésnek, fokról fokra helyreállna az államok közti kölcsö­nös bizalom, s olyan feltételek jön­nének létre, amelyek igen kedvezőek a nukleáris fegyverek eltiltása és a készletek megsemmisítése szempont­jából. A szovjet kormány tervezete a ha­gyományos fegyverzet és a hadsere­gek létszámának csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény megkötését javasolja. A tervezet szerint az egyez­mény hatályba lépésétől számított három hónapon belül az államok az 1955. évi decemberi színvonalon „be­fagyasztanák” a hadikiadásokat, s nem növelnék az akkori színt fölé hadseregeiket. A három hónap eltel­tével a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Kína hozzálát fegyveres erői­nek 1—1,5 millió főre, Anglia és Franciaország pedig 650 ezer főre való csökkentéséhez. A csökkentést 1958-cal bezárólag kell végrehajtani. Ezek a javaslatok a nyugati ha­talmak korábbi terveinek figyelem­be vételével készültek. A létszám­maximumokat annak idején a nyu­gati hatalmak javasolták. A Reuter jelentése meg is állapítja, hogy „az oroszok új leszerelési terve kínos problémák elé állítja a nyugati hatal­makat, mert számos olyan javaslatot is tartalmaz, amelyet eredetileg ők ma­guk terjesztettek elő, de azóta visz­­szavontak vagy módosítottak“. A legújabb amerikai leszerelési terv, amelyre már utaltunk, a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőinek színvonalát 2—2,5 millió fő­ben szabja meg, az angol—francia közös terv pedig hallgat erről a kér­désről. A nyugati kommentátorok min­denesetre kellemetlen helyzetben vannak, mivel a szovjet terv számai ellen érvelve, voltaképpen saját ko­rábbi javaslataikat tagadják meg. Alkalmasint ezzel magyarázható, hogy olyan tarthatatlan magyarázko­dásra kényszerülnek, mint példáu az AP egyik kommentátora: „A Egyesült Államok véleménye szerin mindkét fél hadseregénél továb egymillió főnyi csökkentés nem sza­gálná a biztonságot...“ Furcsa, hog az a másfélmilliós hadsereg, amely a hidegháború leghidegebb éveibe elegendőnek véltek a biztonság bi­tosításához, ma már kicsi számuk. A fegyveres erők „plafonjának megemelése — sok egyéb jell együtt — azt a feltevést látszik ig­zolni, hogy az Egyesült Állam­ nem szándékszik hathatós leszerelő intézkedéseket tenni. Az új szovjet tervezet kitér az e­lenőrzés kérdésére is, s javasolj hogy a leszerelési intézkedések végr­hajtásával egy időben állítsák fel nemzetközi ellenőrző szervet. A szov­jet tervezet pontosan megvonja az e­lenőrző szerv működési körét, s ut arra is, hogy az államok közti bizalom megszilárdulása esetén az Eise­hower-féle légifényképezési terv fe­lasználásáról is pozitív értelembe lehet majd dönteni. Az ENSZ leszerelési albizottság most kezdi tárgyalni a Szovjetun kormányának új tervezetét. A nyu­gati hatalmak részéről hivatalos nyi­latkozatok még nem hangzottak , a nyugati hírügynökségek jelentésé­ből azonban kitűnik, hogy a javasla­tot a nyugati fővárosokban érdeklő­déssel, sok helyütt, például Párizs­ban kedvezően fogadták. Az AF szerint „washingtoni jól tájékozott kö­rökben megjegyzik, hogy a legutóbb szovjet javaslatok konstruktíva voltak, s kétségkívül jelzik Moszkv azon szándékát, hogy szeretne előre haladni a leszerelés útján“. A szov­jet kormány március 27-i javaslat nemcsak az előrehaladás szándéká tükrözi, hanem megnyitja az előre jutás útját is. S ha a nyugati hatal­makat is az a szándék fogja vezé­relni, amely — még az AFP tudósító­ja szerint is — a Szovjetunió tet­teit irányítja, úgy a londoni tárgya­lások beválthatják a hozzájuk fű­zött reményeket. Z­ala Tamás SZABAD NÉP A Szakszervezeti Világszövetség május elsejei felhívása Prága, április 2. (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség május elsejével kapcsolatban felhí­vással fordult a világ munkásaihoz és munkásnőihez. „A dolgozók már 70 éve lelkese­déssel fejezik ki rokonszenvüket a nemes eszme — a munkások nemzet­közi szolidaritása iránt. Ezekben a napokban a dolgozók az egész vilá­gon megmutatják: eltökélték, hogy tömörülnek és harcolnak az őket egyesítő közös célokért — az élet­­színvonal megjavításáért, a szabad­ságért és a békéért. Ezeknek az eszméknek a jegyében ünnepük 1956 május elsejét. Az egy­ség eszméje még sohasem volt olyan eleven a munkások és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom számára, mint most. A Szakszervezeti Világ­­szövetség üdvözli a dolgozók millióit, amelyek az egész világon együttesen harcolnak követeléseik kielégítéséért. A Szakszervezeti Világszövetség az idei május elsejei ünnep előtt ismét biztosítja őket feltétlen támogatá­sáról. A Szakszervezeti Világszövet­ség emlékeztet arra, hogy éppen a dolgozók minden intézkedésére jel­lemző egység nyitotta meg az utat a siker felé. A Szakszervezeti Világszövetség harcra hívja a dolgozókat az újabb és határozottabb győzelmekért, ame­lyek igen közeliek, ha a dolgozók megerősítik majd a nemzeti és nem­zetközi szakszervezeti egységet. A Szakszervezeti Világszövetség hang­súlyozza, hogy ezt az egységet csak az adott feladat megvalósítására tö­rekvő minden dolgozó, minden szak­­szervezeti szervezet segítségével le-­­het megteremteni.“ Merénylet Kambodzsa ellen Miért mondott re Norodom Sashm­uh miniszterelnök ? Phnom-Penh, április 2. (Tudósítónk távirati jelentése.) Az utóbbi két hét folyamán Kam­bodzsának módja nyílt, hogy közvet­len közelről érezze az amerikai „dip­lomácia“ működését. Az Egyesült Államok és a SEATO-ba tömörített csatlósállamok térdre akarták kény­szeríteni a kicsiny Kambodzsát, és rá akarták venni hogy szakítson sem­­legességi politikájával. M­ivel a kormány ellenállt, kö­nyörtelen katonai, politikai és gazdasági nyomás alá vették, s ez végső soron válsághoz és Noro­dom Szihanuk miniszterelnök lemon­dásához vezetett. De ezzel a történet még nem ért véget. Kambodzsában tett látogatásom al­kalmával találkoztam a miniszterel­nökkel, több munkatársával, újság­írókkal és másokkal. Mindannyiukat megdöbbentette az amerikai módsze­rek brutális keménysége. Norodom Szihanuk a múlt hét végén mondott rádióbeszédében azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „tőrt döf Kambodzsa hátába”. Amikor Szihanuk Manilában járt, Garcia, a Fülöp-szigetek elnöke és Magsaysay miniszterelnök úgyszól­ván nap mint nap próbálkozott, hogy a SEATO-szerződéshez való csatlako­zásra kényszerítse. Még egy gyö­nyörű televíziós­ bemondónőt is el­küldtek hozzá a szállodába, hogy rá­beszélje. Mindennek a teteje pedig az volt, hogy a Fülöp-szigeti kormány átnyújtott Szihanuknak egy beszéd­­vázlatot, azzal a kívánsággal, hogy ezzel a beszéddel jelentse be a SEATO-hoz való csatlakozását. Szihanuk azonban azt mondta el, amit ő akart, s beszédében meg­védelmezte országának semleges­­ségi politikáját. Ez természetesen nem tetszett az amerikai nagykövetnek, s nem tetszé­sének azzal adott kifejezést, hogy Szihanuk távozásakor nem jelent meg a repülőtéren. De ez csak kezdet volt az amerikai „neheztelés” sorozatá­ban. Phnom-Penhben az amerikai és az angol követ többször felkereste a miniszterelnököt, s meg akarta aka­dályozni, hogy Pekingbe utazzék. Szi­hanuk ennek ellenére elutazott Pe­kingbe, ahol Kambodzst teljes és szívélyes megértéssel helye­selték. Pekingből visszatérve Norodom Szihanuk nyílt és leplezetlen elis­meréssel nyilatkozott mindarról, amit a népi Kínában látott. McLinlock amerikai nagykövet ez el­len erélyesen tiltakozott. A kormány kénytelen volt hivatalos közlemény­ben szemére vetni, hogy jogtalanul beleavatkozik Kambodzsa belügyeibe — de ez sem használt. Kambodzsa három országgal hatá­ros: észak felől Laosszal, kelet és nyugat felől Dél-Vietnammal és Thaifölddel. Nincs mélyvízi ki­kötője, s ezért tulajdonképpen egész kereskedelme a Mekong folyón bonyolódik le Dél-Vietna­mon, egy kis része pedig Thai­­földön keresztül. E két országgal folytatja Kambodzsa a legnagyobb kereskedelmet. Miután Szihanuk visz­­szatért Pekingből, Dél-Vietnam meg­szakította kereskedelmi kapcsolatait Kambodzsával, sőt tranzit-kereske­delme elé is akadályt gördített. Dul­les bangkoki és szaigoni látogatása után D­él-Vietnam és Thaiföld bejelen­tette, hogy gazdasági blokád alá vonja Kambodzsát. Az amerikaiak dühösek Kambod­zsára. Az amerikai követ bizalmas köréből valaki nagy dühvel mondta az újságíróknak, hogy a kambod­zsaiak „majmok, akik csak tíz perc­cel ezelőtt jöttek le a fa tetejéről". Az amerikai sajtó múlt héten kihívó kifejezésekkel sértegette a miniszter­­elnököt, s „megtorlással” fenyegető­zött. Az amerikai követség szinte naponta figyelmezteti a kormányt azokra a „súlyos következményekre", amelyeket „a makacsság’’ von maga után. Kambodzsa azt remélte, hogy ame­rikai „segélyt” fog kapni egy új út építésére, amely a franciák által Kambodzsa déli partvidékén épített új kikötőhöz vezet,­­ amelynek befe­jezése után az ország közlekedésileg függetlenné válik Dél-Vietnamtól. Az amerikaiak azonban nem kezdték meg a munkát, s egy tudósító kér­désére azt válaszolták, hogy „ez az út talán sohasem épül meg”. Az amerikai nyomás az országot lényegében csődbe juttatta, s a Szihanuk-kormány végül is le­mondásra kényszerült. Március 30-án tartott rádióbeszédé­ben Szihanuk egyenesen Washingtont vádolta és kijelentette: eltökélte, hogy tovább fog harcolni az ország semlegességéért. A­z egész országban tüntetések vannak, a tömegek azt kívánják, hogy a miniszterelnök maradjon, s az ország folytassa a jövőben is a legszigorúbb semlegesség po­litikáját. Az amerikai nyomás bizonyos sikert ért el Kambodzsában, de lángoló gyűlölet felszítása árán. A nép gyű­­­löli az amerikaiakat és a csatlós kor­­mányokat, s e gyűlölet mindenütt érezhető egész Kambodzsában. Az amerikaiak is érzik a feléjük áradó megvetést és gyűlöletet, s a tisztek nem is igen hagyják el otthonaikat, vagy csak nagy csoportokban lép­nek az utcára. Szihanuknak az a megállapítása, hogy az Egyesült Ál­lamok tőrt döfött Kambodzsa hátá­ba, kifejezi azt, amit minden kam­bodzsai érez, akivel csak beszéltem. W­ilfred Burchett Befejeződött Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa (Tudósítónk telefonjelentése.) London, április 2. Nagy-Britannia Kommunista Párt­ja XXIV. országos­­ kongresszusá­nak munkálatai hétfőn befejeződtek. A kongresszus a 486 küldött egyhan­gú szavazatával elfogadta a végre­hajtó bizottság által előterjesztett politikai határozatot. Vasárnap hat és egynegyed órás zárt ülést tartottak, s utána a követ­kező sajtóközleményt adták ki: „A zárt ülésen meghallgatták az ellenőrző bizottság jelentését és tit­kos szavazással megválasztották a végrehajtó bizottság tagjait. Ugyan­csak meghallgatták Harry Pollitt elvtársnak, a párt főtitkárának jelen­tését a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról. A zárt ülés a jelentést elfogadta és tel­jes bizalmát nyilvánította a Szovjet­unió népe és kommunista pártja iránt. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kommuniz­mus felé való előrehaladás nagy táv­latait úgy, ahogy azok a kongresz­­szus által lefektetett politika kereté­ben feltárultak, teljes mértékben meg fogják valósítani.“ A vasárnapi és hétfői nyílt ülésen a párt és az ifjúság kérdését vizsgál­ták meg. A kongresszus több határozatot fo­gadott el, nevezetesen a Nagy-Britan­­niában foglalkoztatott gyarmati munk­­kásokkal szemben alkalmazott meg­különböztető bánásmód, a munkaidő megnyirbálása és a munkanélküliség növekedése, a nyugdíjak, a szövetkez­­eti mozgalom, a pártpropaganda, a brit rádiótársaság elfogult és antide­mokratikus politikája, a házépítés, a lakbérek, Írország, az amerikai de-­­mokratákkal való szolidaritás, a gépe­sítés, a halálbüntetés, Ciprus és a párt választási tevékenysége ügyében. A küldöttek meleg tapssal fogadták a Magyar Dolgozók Pártja és más testvérpártok üdvözleteit, valamint a testvérpártok megjelent képvise­lőinek beszédeit. A kongresszus záróbeszédét J. R. Campbell, a politikai bizottság tagja, a Daily Worker szerkesztője mon­dotta. Peter Fryer Megkezdődött India második ötéves terve Az Indinfo jelenti: Április 1-vel megkezdődött India második ötéves terve. Az állami szektorban a terv kiadásai becslések szerint majdnem 50 milliárd rúpiára fognak rúgni. A második ötéves terv a nehéz­iparra helyezi a fő hangsúlyt. Kris­­namacsari vas- és acélgyártási mi­niszter kijelentette, hogy a kormány három nagy acélművet szándékszik befejezni, egyet Bhilaiban (Madhaja Prades), egyet Baurkelában (Orissza), a harmadikat Durgapurban (Nyugat- Bengália). A Nyugat-Bengáliában, Orisszában, Pandzsabban és másutt létesített nagy vízerőművek máris kezdenek eredményeket hozni, mind az öntö­zött terület növekedése, mind az­­ elektromos energiatermelés fejlődése kép­ében. Ma már körülbelül százmil­lió acre termőföldet öntöznek In­diában, az ország energiatermelése pedig jóval meghaladja az egymillió kilowattot. — A csehszlovák Vöröskereszt 600 000 dínáros segélyt adott a­ugoszláviai elemi csapások károsult­jainak. (Tanjug) . Befejezték Kínában az 1955. évi leszerelési programot Peking, április 2. (Új-Kína) A kínai nemzetvédelmi miniszté­rium közleménye szerint befejezték a kínai fegyveres erők 1955. évi le­szerelési programját. Több mint 100 000 leszerelt katonát helyeznek el a gazdasági élet külön­böző ágaiban. A svéd vendégek megtekintették a szovjet atomerőművet Moszkva, április 2. (TASZSZ) G. Hedlund svéd belügyminiszter feleségével, valamint Erlander svéd miniszterelnök többi kísérője, továb­bá a Szovjetunióban tartózkodó svéd újságírók április 1-én megtekintették a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának atomerőművét. — Hét repülőgép zuhant le 24 óra alatt az Egyesült Államokban. A ka­tasztrófák következtében 38 ember elpusztult. (AP) — Jugoszláv—indiai kereskedelmi egyezményt írtak alá március 31-én Delhiben. (TASZSZ) " Ha Franciaország és a Szovjetunió egyesíti erőfeszítéseit sokat tehet a nemzetközi bizalom helyreállításáért" Franciaország nagykövetének beszéde a moszkvai rádióban és televízióban M­aurice Dejean, Franciaország rendkívüli és meghatalmazott moszk­vai nagykövete április 1-én este beszédet mondott a moszkvai rádióban és televízióban. A nagykövet beszédében — mint a TASZSZ jelenti — a többi között a következőket mondotta: Még három hónapja sincs, hogy a Francia Köztársaság nagy­követeként Moszkvába érkeztem. Persze ez kissé rövid idő ahhoz, hogy meg lehessen ismerkedni egy olyan nagy országgal, mint a Szovjetunió. Ez az idő azon­ban elég ahhoz, hogy első benyomást lehessen szerezni az emberekről és az emberek életéről, annál is inkább, mert ez alatt a három hónap alatt nagy fontosságú események történtek. Ezért nagyon örülök, hogy a moszkvai televízió szívességéből köz­vetlenül fordulhatok a Szovjetunió lakosságához, az emberek millióihoz, akik Kijevtől Vlagyivosztokig, Ar­­hangelszktől Alma-Atáig ma este rádión és televízión hallgatják ezt az adást. Ez a tény már önmagában is ragyogó bizonyítéka annak a hala­dásnak, amelyet a Szovjetunió né­hány évtized alatt elért. Kétségtelen, hatást gyakorolt rám, francia emberre az, hogy kép és hang segítségével kapcsolatot te­remthettem a szovjet állampolgárok millióival. A francia nép mindig ro­­konszenvet érzett a szláv népek iránt. Ez a rokonszenv nyelvünkben is tükröződik, különösen a „szláv varázs“ kifejezésben. A barátságnak ez az érzése nem maradt csupán plá­­tói érzés. A nagy történelmi események idején ezt az érzést tettekkel is alátámasztották országaink kap­csolataiban. Az egész emberisé­get megrázó események idején népeink sorsa nemritkán össze­fonódott. A francia nép úgy ha­ladt át a világ által elszenvedett viharokon és fordulatokon, hogy megőrizte szívében a hagyomá­nyos barátságot az orosz nép, a Szovjetunió minden népe iránt. Amikor kineveztek Franciaország moszkvai képviselőjévé, sok levelet kaptam honfitársaimtól, olyan embe­rektől, akiket nem ismertem szemé­lyesen. Egyszerű nyelven valameny­­nyien azt az óhajukat fejezték ki, hogy moszkvai küldetésem segítse elő Franciaország és a Szovjetunió barátságának megszilárdítását, a két nemzet és kormány közeledését nem csupán a Franciaországot és a Szov­jetuniót, hanem az egész világ né­peit érdeklő kérdéseket illetően. A két nemzetnek a béke megszilár­dítására irányuló mélységes törekvé­se már megvalósul Franciaország és a Szovjetunió kulturális téren való együttműködésének kiterjesztésében. A gazdasági téren való együttműkö­dés alapját is megvetették. Az imént emlékeztettem a francia nép hagyományos rokonszenvére a szláv világgal szemben. E rokon­­szenvnek, amelyet megszilárdított a Szovjetunió eredményei iránti élénk érdeklődés, a legkedvezőbb légkört kell teremtenie a kulturális kapcsola­tok fejlesztése számára. Az önök iro­dalmának, zenéjének és színházmű­vészetének mindig sok lelkes cso­­dálója volt a francia nép minden rétegében. A­z utóbbi két évben sok sikeres és gyümölcsöző lépést tettek, hogy felújítsák a cserét kulturális és művészeti téren. Nemrég megbeszélést folytattam Mihajlov úrral, az önök kulturális­ügyi miniszterével. A kulturális cse­re széleskörű programját dolgoztuk ki vele erre az évre. Moszkvában és Le­­ningrádban új francia képzőművészeti kiállítást mutatnak be. Párizsban XIX. és XX. századi orosz képzőmű­vészeti kiállítás nyílik. Júniusban a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nye­­mirovics-Dancsenko Színház balettje lép fel az egyik nagy párizsi színház­ban. Szeptemberre tervezzük a fran­cia Nemzeti Színház együttesének moszkvai szereplését. Ugyancsak ősszel szervezik meg Franciaország­ban a szovjet építészeti kiállítást. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az egyetemi tanárok és az egyetemi hall­gatók cseréinek. Az ilyen csere első eredményei reményt keltőkne­k bizo­nyultak. Más tervek is tanulmányo­zás alatt állanak. M­eggyőződésem, hogy mind fran­cia, mind pedig szovjet részről minden megtörténik, hogy a francia és a szovjet nép egyre jobban megérthesse és tisztelhes­se egymást. A gazdasági együttműködés szin­tén fontos ösztönzője a jobb kölcsö­nös megértés megteremtésének. Or­szágaink 1953-ban írtak alá kereske­delmi egyezményt. Azóta Franciaor­­szág­ és a Szovjetunió kereskedelme állandóan és észrevehetően növeke­dett. Folytatjuk ebben az irányban az erőfeszítéseket, örömmel közlöm, hogy az említett egyezmény keretei között Moszkvában március 31-én jegyzőkönyvet írt alá a francia és a szovjet küldöttség. Ez a jegyzőkönyv az idei évre 35 milliárd francia fran­kos áruforgalmat irányoz elő. Az im­port és az export megközelítően egyenlő lesz. Végezetül Franciaországnak és a Szovjetuniónak nemzetközi téren két­ségtelenül vannak közös érdekei. Mindössze néhány hónapja élek itt, de máris számba tudom venni a Szovjetuniónak az ipari termelésben elért sikereit. Az ötödik ötéves terv eredményei és a hatodik ötéves terv irányelvei annál inkább megleptek, mert 1944 végén a Szovjetunióban töltött rövid tartózkodásom alkalmá­val saját szememmel láttam a há­ború okozta sebeket. Jól tudom, mekkora áldozataiba, mennyi munkájába került a szovjet népnek a háború elpusztította nép­gazdaság helyreállítása és azok a mai eredmények, amelyek ipari nagyhatalommá teszik a Szovjetuniót. Meggyőződésem, hogy most, amikor a Szovjetunió a fejlődés ilyen fokára jutott el, különösen érdeke az, hogy népei folytassák alkotó munkájukat és béke, nemzetközi egyetértés kö­zepette szedjék le munkájuk gyümöl­csét. Franciaország szintén békére és a nemzetek közti egyetértésre törek­szik. Más népekkel együtt Francia­­ország is a fegyverkezés terhének enyhítését, a biztonság szilárdítását és az egyetemes jólét növekedését kí­vánja. Hatalmas működési tér nyílik a két oly nagymúltú és — bizton hiszem — ragyogó jövőjű nép előtt. Bármilyen bonyolultak is az előttünk álló prob­lémák, meggyőződésem, hogy amint hozzákezdünk gyakorlati megoldá­sukhoz, nem merül fel olyan nehéz­ség, amelyet a kölcsönös megértésre és egyetértésre irányuló szilárd aka­rat le ne küzdhetne. A­z utóbbi években megismertük a türelem és a kitartás erejét. Tudjuk, hogy csakis hosszas munkával vívhatjuk ki a tartós békét, amelyre mindannyian tö­rekszünk. Ha Franciaország és a Szovjetunió egyesíti erőfeszítéseit más baráti országokkal, akkor sokat tehet azért, hogy helyreállítsa a béke megszilár­dításához, a népek gazdasági haladá­sához és a nemzeti géniusz felvirág­zásához szükséges bizalmat. Hegedűs András elvtárs üdvözlő távirata a francia miniszterelnöknek G­UY MOLLET úr őexcellenciájának, a Francia Köztársaság miniszterelnökének P­árizs A Magyar Népköztársaság kormánya nevében őszinte jókívánságai­mat küldöm Excellenciá­nak abból az alkalomból, hogy Párizsban lefolyt békés tárgyalások eredményeként kinyilvánításra került Marokkó és Tunisz függetlensége és rögzítést nyert az az elhatározás, hogy Franciaországnak és Marokkónak, Franciaországnak és Tunisznak, mint szuverén és egyenlő államoknak jövőbeni kapcsolatait — azokon a területeken, ahol a két ország érdekei közösek — tárgyalások útján új megállapodásokkal szabályozzák. A magyar kormány szilárd meggyőződése, hogy a független és szuve­rén marokkói és tuniszi állam létrejötte, a Franciaország és Marokkó, a Franciaország és Tunisz közötti viszony békés rendezése javára válik a nem­zetközi együttműködés, a népek közeledése, az egyetemes béke magasztos ügyének. H­EGEDŰS ANDRÁS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Dobi István elvtárs üdvözlő távirata a marokkói szultánnak V. MOHAMMED őfelségének, Marokkó szultánjának Rabat A magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében őszinte jókívánságaimat küldöm Felségednek és a marokkói nép­nek Marokkó függetlenségének kinyilvánítása alkalmából. A Magyar Népköztársaság mindenkor magáévá tette és következete­sen tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogának elvét, és mély rokon­­szenvel viseltetik nemzeti törekvéseik iránt. Szilárd meggyőződésem, hogy a független és szuverén marokkói állam létrejötte javára válik az országaink és azok népe közötti minden irányú kapcsolatok elmélyítésének, és ezzel elősegíti a nemzetközi együttműködést, a népek közeledését, az egyetemes béke magasztos ügyét. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa szívből kívánja, hogy a marokkói nép teljes sikerre vigye függetlenségének megszi­lárdítását, országának felvirágoztatását. D­OBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

Next