Szabad Nép, 1956. április (14. évfolyam, 92-121. szám)
1956-04-03 / 94. szám
KEDD, 1956. ÁPRILIS 3 Mosa Pijade nyilatkozata a jugoszláv parlamenti küldöttség bulgáriai látogatásáról Mosa Pijade, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke, aki a jugoszláv parlamenti küldöttség élén április 5-én Szófiába utazik, nyilatkozott a Jugopress szerkesztőségének. Pijade a többi között a következőket mondotta: A parlamenti küldöttségcsere elsősorban a képviselők személyes érintkezésére szolgál és igen megfelelő formája annak, hogy ezáltal a parlament tagjai közvetlenül megismerkedjenek gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális kérdésekkel, valamint, hogy szabad eszmecserét folytassanak a két ország politikusait érdeklő problémákról. Látogatásunk — folytatta Pijade, azért jelentős és azért járhat hasznos eredményekkel, mert több évi szünet után ez lesz első találkozásunk a bolgár politikusokkal. Utoljára népfront-küldöttségünk, 1948 februárjában a Bolgár Hazafias Arcvonal második kongresszusa idején járt Bulgáriában. Nagyon bízom abban, hogy mostani látogatásunk, valamint a bolgár parlament tagjainak jugoszláviai látogatása sikeres lesz, és hozzájárul Bulgária és Jugoszlávia nemeseik normális, hanem barátikapcsolatainak fejlődéséhez is. Mióta normalizáltuk kapcsolatainkat Bulgáriával, több szerződést kötöttünk különböző kérdések rendezése érdekében. Ez elengedhetetlen volt a két szomszéd ország jó viszonyának fejlesztése szempontjából. Megkezdődött a sikeres kultúrcsere is országaink között. Valószínűleg sok egyéb más kérdés is megoldódik baráti alapon és mind a két fél érdekében. Nyilatkozata végén Mosa Pijade a következőket mondotta: Véleményem szerint a mai általános nemzetközi helyzet, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eredményei alkalmas tényezőt jelentenek a Jugoszlávia és Bulgária közötti baráti kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztésére. Erősödnek a román és a jugoszláv szakszervezetek baráti kapcsolatai Bukarest, április 2. (TASZSZ) A jugoszláv szakszervezetek meghívására nemrég román szakszervezeti küldöttség látogatott el Jugoszláviába. A román vendégek tíz napot töltöttek az országban, ellátogattak több városba, találkoztak munkásokkal és vállalati alkalmazottakkal, szakszervezeti aktivistákkal, jugoszláv államférfiakkal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető funkcionáriusaiami A WilW/iHeprwJf -frvmndin Tim /17-jvf-mnm ár. Március 31-én Bukarestben ülés tartottak a főváros szakszervezeti aktívái. Az ülésen a román szakszervezeti küldöttség beszámolt jugoszláviai útjáról. Gh. Apostol, a Román Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a küldöttség vezetője beszédet mondott. Kiemelte, hogy a küldöttség jugoszláviai látogatása alkalmával tökéletes kölcsönös megértés jött létre nemcsak a román és jugoszláv szakszervezetek együttműködésének szükségességére, hanem a tartós és gyümölcsöző kölcsönös kapcsolatok megteremtésének konkrét formáira vonatkozóan is. Gh. Apostol hangsúlyozta, hogy megteremtődtek a feltételek a román és jugoszláv szakszervezeti szervek és vállalati kollektívák közötti széleskörű szocialista tapasztalatcserére. Több mint százezres tömeg fogadta Hanoiban Mikojan elvtársat Hanoi, április 2. (TASZSZ) A . I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására hétfőn Hanoiba érkezett. Mikojannal együtt érkezett Rasidov, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. Mikojan elvtárs fogadására,a repülőtéren megjelent Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és külügyiminisztere, Truong Chinh, a Vietnami Dolgozók Pártja főtitkára, Nguen Van Ziap tábornok, miniszterelnökhelyettes és nemzetvédelmi miniszter, több miniszter, a nemzetgyűlés több képviselője, vietnami és külföldi újságírók. Pham Van Dong elvtárs üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a vietnami nép rendkívül nagy örömmel és lelkesedéssel fogadja a szovjet kormányküldöttséget. Az egész vietnami nép — mondotta — északtól délig, a hegyvidékektől a síkságokig, a lakosság különböző rétegei és a különböző nemzetiségek nagy tisztelettel juttatják kifejezésre önnek és a szovjet népnek a szolidaritás és a barátság érzését, a vietnami nép határtalan hitét és mélységes háláját azon testvéri szovjet nép iránt, amely a felszabadulásért vívott harcban megmutatta nekünk és a világ népeinek a tömörülés útját. A vietnami népnek meggyőződése, hogy a szovjetkormánytküldöttség vietnami látogatása még szorosabbra fonja a vietnami és szovjet nép barátságának szálait. E barátság a vietnami nép számára erőforrás a békés, egységes, független, demokratikus és felvirágzó Vietnam építéséért vívott igazságos harcában. Izmosodjék az örökkétartó és megbonthatatlan vietnami—szovjet barátság! A viharos, hosszan tartó tapssal fogadott üdvözlés után Mikojan elvtárs lépett a mikrofon elé. Üdvözölte a hősi vietnami népet, amely küzdelmes harc eredményeképpen kivívta függetlenségét. A szabad vietnami nép most a békés alkotó munkához kezdett. Fontos feladatok állanak előtte: be kell gyógyítania a háború okozta gazdasági sebeket, biztosítania kell gazdaságának további fejlődését, emelnie kell a lakosság anyagi és kulturális életszínvonalát, végül a genfi egyezmények alapján el kell érnie, hogy demokratikus és szabad választások útján békésen egyesítsék az országot. A szovjet kormány és a szovjet népek nevében azt kívánom — mondotta Mikojan elvtárs —, hogy a vietnami nép és a világbéke érdekében sikeresen megvalósítsák e nemes feladatokat. A vendégeket a főváros lakói és a környező falvak parasztjai lelkesen üdvözölték a repülőtértől a köztársasági elnöki rezidenciáig vezető úton ahol Mikojan és Rasidov hanoi tartózkodásuk során laknak majd. A szovjet vendégeket több mint 100 001 ember fogadta. Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke hétfőn estebédet adott A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese tiszteletére. Az estebéd rendkívül szívélyes és baráti légkörben folyt le. I I t » * [ k 95 1 ] L ) r i A szovjet energetikusok látogatása Canterburyban Az Angliában vendégeskedő szovjet energetikusok vasárnap Brighton város nevezetességeit tekintették meg. G. M. Malenkov, a küldöttség vezetője és J. A. Malik szovjet nagykövet Anglia déli partvidékére tett kirándulást. Délután felkeresték Hewlett Johnson canterburyi érsek - helynököt. Hewlett Johnson megmutatta nekik a canterburyi székesegyházat, az angol építőművészet egyik legkiemelkedőbb alkotását. Közelebb a megegyezéshez A londoni leszerelési tárgyalásokról Amióta a nemzetközi politikában beköszöntött a lassú, de fokozatos enyhülés, mindinkább előtérbe nyomul a kérdés: vajon az enyhülést tartós és teljes olvadás követi-e, sikerül-e gátat vetni a fékevesztett fegyverkezési hajszának, s kimozdul-e végre a holtpontról a leszerelés ügye. Az ENSZ leszerelési albizottságának londoni tárgyalásai ezért kerültek a világközvélemény figyelmének középpontjába. Hosszú évek óta nincs előrehaladás a leszerelés dolgában. A szovjet kormány ugyan több ízben tett fontos és konstruktív javaslatokat, de mégsem sikerült megállapodást elérni. Az előrejutás egyik legfőbb akadálya az volt, hogy a nyugati hatalmak konokul ellenezzék az atomés hidrogénfegyverek eltiltását. A leszerelési albizottság jelenlegi ülésszaka elé terjesztett amerikai javaslat például nem is érinti ezt a kérdést. Sőt, egy Phillips nevű nyugalmazott tábornok, a Post Dispatch katonai szemleírója szó szerint a következőket írja: „Az Egyesült Államok azon a véleményen van, hogy az atomfegyver mindenféle eltiltását a távoli jövőre kell halasztani.’’ S Phillips ezzel a véleményével az Egyesült Államokban nincs egyedül. A leszerelési albizottság elé terjesztett másik nyugati javaslat, amelyet az angol és a francia kormány közösen dolgozott ki, ajánlja ugyan a hatalmaknak hogy „közös deklarációban mondjanak le a tömegpusztító fegyverek alkalmazásáról”, de hozzáteszi: „kivéve az önvédelem esetét”, s ezzel kibúvót mutat a deklarációban vállalandó kötelezettség alól. Az „önvédelem” esetét — a terv szerint — ugyanis nem az arra illetékes Biztonsági Tanács határozná meg, hanem az atom- és hidrogénbomba-tulajdonos hatalmak. S ez a „kivétel” törvényesítené a tömegpusztító fegyverek alkalmazását. Tegyük hozzá ehhez azt is, hogy az angol—francia közös terv szerint a hidrogénbomba-kísérletek csak egy nagyon távoli „harmadik periódusban” szűnnének meg, a meglevő bombakészletek elpusztításáról pedig csak ez után kezdenének tárgyalni. A megegyezés másik akadálya az volt, hogy a nyugati hatalmak a leszerelés-ellenőrzés sorrendet alogika és a józan ész ellenére megfordították, s kötötték az ebet a karóhoz, hogy először dolgozzanak ki és léptessenek életbe hatékony ellenőrzést, s a leszerelésről csak ez után érdemes beszélni. A már említett amerikai terv lényege, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok területén jelöljenek ki 55—78 ezer négyzetméter nagyságú kísérleti megfigyelési övezeteket, s itt „próbálják ki a szárazföldi és légi megfigyelő rendszereket“ — írja az AFP tudósítója. Az amerikai terv ennél nem is megy tovább. De a feje tetejére állítja a dolgot az angol—francia javaslat is, amennyiben a legelső lépésnek egy 15 tagú ellenőrzőszerv felállítását indítványozza. A londoni rádió magyarázatképpen hozzáfűzi: „A terv a leszerelési folyamatot egy megfelelő nemzetközi ellenőrzési és felügyeleti rendszer felállításának rendeli alá." Ami pedig e terv leszerelési intézkedéseit illeti, egy sor körülmény folytán ezek nagyon is kétes értékűek. Legelőször is a közös javaslat a leszerelési folyamatot vég nélkül elnyújtja. A három szakasz között átmeneti időszakok volnának, s az egyikből az átmenet a másikba több dologtól függ. Szükség van arra, hogy mindazok az országok, amelyekre a megállapodás vonatkozik, az áttérést egyhangúlag megszavazzák. Ezenkívül — mint a Reuter jelenti — „az áttérés össze lenne kapcsolva a legfontosabb vitás nemzetközi kérdések — mint például Németország újraegyesítése — megoldásával“. S van még valami, ami a közös terv előirányzott intézkedéseinek értékét még az előbbieknél is jobban lerontja. A végrehajtó bizottságnak a terv végrehajtása során bármikor joga van, hogy egyszerű szótöbbséggel felfüggesszen minden leszerelési intézkedést, ha úgy véli, hogy a béke veszélybe kerül. Ezt még akkor is megteheti, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem jut ilyen megállapodásra. Az angol—francia úgynevezett „szintézis-terv“ ilyenformán, jóllehet a szovjet és a nyugati felfogás összehangolásának igényével lépett fel, nem mutat kiutat a zsákutcából. A szovjet kormány nem ért egyet sem a tömegpusztító fegyverek eltiltása, sem pedig a leszerelésellenőrzés sorrendje kérdésében vallott hivatalos nyugati felfogással. A Szovjetunió, mióta csak létezik az atom- és hidrogénbomba, lankadatlanul küzd eltiltásukért. A szovjet kormány régebbi javaslatai a nukleáris fegyverek eltiltásán kívül számos konkrét intézkedést tartalmaztak a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésére, valamint hatékony ellenőrzési rendszer kidolgozására vonatkozólag. A nyugati hatalmak eltérő felfogása miatt azonban ezek a javaslatok nem vezettek eredményre. A népek, a sorsuk és jövőjük miatt aggódó emberek sürgetik a megegyezést a leszerelés kérdésében. A szovjet kormány ezért március 27-én új leszerelési javaslatot terjesztett az albizottság elé. Ez a javaslat messzemenően tekintetbe veszi a nyugati hatalmak felfogását, s ezért a hagyományos fegyverek és a fegyveres erők csökkentését különválasztja a nukleáris fegyverek eltiltásától. Ez korántsem úgy értelmezendő, hogy a Szovjetunió lemond az atom-és hidrogénbomba eltiltásáról. A szovjet kormány úgy véli, hogy ha sikerülne megállapodni a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében, akkor vége szakadna a fegyverkezésnek, fokról fokra helyreállna az államok közti kölcsönös bizalom, s olyan feltételek jönnének létre, amelyek igen kedvezőek a nukleáris fegyverek eltiltása és a készletek megsemmisítése szempontjából. A szovjet kormány tervezete a hagyományos fegyverzet és a hadseregek létszámának csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény megkötését javasolja. A tervezet szerint az egyezmény hatályba lépésétől számított három hónapon belül az államok az 1955. évi decemberi színvonalon „befagyasztanák” a hadikiadásokat, s nem növelnék az akkori színt fölé hadseregeiket. A három hónap elteltével a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína hozzálát fegyveres erőinek 1—1,5 millió főre, Anglia és Franciaország pedig 650 ezer főre való csökkentéséhez. A csökkentést 1958-cal bezárólag kell végrehajtani. Ezek a javaslatok a nyugati hatalmak korábbi terveinek figyelembe vételével készültek. A létszámmaximumokat annak idején a nyugati hatalmak javasolták. A Reuter jelentése meg is állapítja, hogy „az oroszok új leszerelési terve kínos problémák elé állítja a nyugati hatalmakat, mert számos olyan javaslatot is tartalmaz, amelyet eredetileg ők maguk terjesztettek elő, de azóta viszszavontak vagy módosítottak“. A legújabb amerikai leszerelési terv, amelyre már utaltunk, a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőinek színvonalát 2—2,5 millió főben szabja meg, az angol—francia közös terv pedig hallgat erről a kérdésről. A nyugati kommentátorok mindenesetre kellemetlen helyzetben vannak, mivel a szovjet terv számai ellen érvelve, voltaképpen saját korábbi javaslataikat tagadják meg. Alkalmasint ezzel magyarázható, hogy olyan tarthatatlan magyarázkodásra kényszerülnek, mint példáu az AP egyik kommentátora: „A Egyesült Államok véleménye szerin mindkét fél hadseregénél továb egymillió főnyi csökkentés nem szagálná a biztonságot...“ Furcsa, hog az a másfélmilliós hadsereg, amely a hidegháború leghidegebb éveibe elegendőnek véltek a biztonság bitosításához, ma már kicsi számuk. A fegyveres erők „plafonjának megemelése — sok egyéb jell együtt — azt a feltevést látszik igzolni, hogy az Egyesült Állam nem szándékszik hathatós leszerelő intézkedéseket tenni. Az új szovjet tervezet kitér az elenőrzés kérdésére is, s javasolj hogy a leszerelési intézkedések végrhajtásával egy időben állítsák fel nemzetközi ellenőrző szervet. A szovjet tervezet pontosan megvonja az elenőrző szerv működési körét, s ut arra is, hogy az államok közti bizalom megszilárdulása esetén az Eisehower-féle légifényképezési terv felasználásáról is pozitív értelembe lehet majd dönteni. Az ENSZ leszerelési albizottság most kezdi tárgyalni a Szovjetun kormányának új tervezetét. A nyugati hatalmak részéről hivatalos nyilatkozatok még nem hangzottak , a nyugati hírügynökségek jelentéséből azonban kitűnik, hogy a javaslatot a nyugati fővárosokban érdeklődéssel, sok helyütt, például Párizsban kedvezően fogadták. Az AF szerint „washingtoni jól tájékozott körökben megjegyzik, hogy a legutóbb szovjet javaslatok konstruktíva voltak, s kétségkívül jelzik Moszkv azon szándékát, hogy szeretne előre haladni a leszerelés útján“. A szovjet kormány március 27-i javaslat nemcsak az előrehaladás szándéká tükrözi, hanem megnyitja az előre jutás útját is. S ha a nyugati hatalmakat is az a szándék fogja vezérelni, amely — még az AFP tudósítója szerint is — a Szovjetunió tetteit irányítja, úgy a londoni tárgyalások beválthatják a hozzájuk fűzött reményeket. Zala Tamás SZABAD NÉP A Szakszervezeti Világszövetség május elsejei felhívása Prága, április 2. (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség május elsejével kapcsolatban felhívással fordult a világ munkásaihoz és munkásnőihez. „A dolgozók már 70 éve lelkesedéssel fejezik ki rokonszenvüket a nemes eszme — a munkások nemzetközi szolidaritása iránt. Ezekben a napokban a dolgozók az egész világon megmutatják: eltökélték, hogy tömörülnek és harcolnak az őket egyesítő közös célokért — az életszínvonal megjavításáért, a szabadságért és a békéért. Ezeknek az eszméknek a jegyében ünnepük 1956 május elsejét. Az egység eszméje még sohasem volt olyan eleven a munkások és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom számára, mint most. A Szakszervezeti Világszövetség üdvözli a dolgozók millióit, amelyek az egész világon együttesen harcolnak követeléseik kielégítéséért. A Szakszervezeti Világszövetség az idei május elsejei ünnep előtt ismét biztosítja őket feltétlen támogatásáról. A Szakszervezeti Világszövetség emlékeztet arra, hogy éppen a dolgozók minden intézkedésére jellemző egység nyitotta meg az utat a siker felé. A Szakszervezeti Világszövetség harcra hívja a dolgozókat az újabb és határozottabb győzelmekért, amelyek igen közeliek, ha a dolgozók megerősítik majd a nemzeti és nemzetközi szakszervezeti egységet. A Szakszervezeti Világszövetség hangsúlyozza, hogy ezt az egységet csak az adott feladat megvalósítására törekvő minden dolgozó, minden szakszervezeti szervezet segítségével le-het megteremteni.“ Merénylet Kambodzsa ellen Miért mondott re Norodom Sashmuh miniszterelnök ? Phnom-Penh, április 2. (Tudósítónk távirati jelentése.) Az utóbbi két hét folyamán Kambodzsának módja nyílt, hogy közvetlen közelről érezze az amerikai „diplomácia“ működését. Az Egyesült Államok és a SEATO-ba tömörített csatlósállamok térdre akarták kényszeríteni a kicsiny Kambodzsát, és rá akarták venni hogy szakítson semlegességi politikájával. Mivel a kormány ellenállt, könyörtelen katonai, politikai és gazdasági nyomás alá vették, s ez végső soron válsághoz és Norodom Szihanuk miniszterelnök lemondásához vezetett. De ezzel a történet még nem ért véget. Kambodzsában tett látogatásom alkalmával találkoztam a miniszterelnökkel, több munkatársával, újságírókkal és másokkal. Mindannyiukat megdöbbentette az amerikai módszerek brutális keménysége. Norodom Szihanuk a múlt hét végén mondott rádióbeszédében azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „tőrt döf Kambodzsa hátába”. Amikor Szihanuk Manilában járt, Garcia, a Fülöp-szigetek elnöke és Magsaysay miniszterelnök úgyszólván nap mint nap próbálkozott, hogy a SEATO-szerződéshez való csatlakozásra kényszerítse. Még egy gyönyörű televíziós bemondónőt is elküldtek hozzá a szállodába, hogy rábeszélje. Mindennek a teteje pedig az volt, hogy a Fülöp-szigeti kormány átnyújtott Szihanuknak egy beszédvázlatot, azzal a kívánsággal, hogy ezzel a beszéddel jelentse be a SEATO-hoz való csatlakozását. Szihanuk azonban azt mondta el, amit ő akart, s beszédében megvédelmezte országának semlegességi politikáját. Ez természetesen nem tetszett az amerikai nagykövetnek, s nem tetszésének azzal adott kifejezést, hogy Szihanuk távozásakor nem jelent meg a repülőtéren. De ez csak kezdet volt az amerikai „neheztelés” sorozatában. Phnom-Penhben az amerikai és az angol követ többször felkereste a miniszterelnököt, s meg akarta akadályozni, hogy Pekingbe utazzék. Szihanuk ennek ellenére elutazott Pekingbe, ahol Kambodzst teljes és szívélyes megértéssel helyeselték. Pekingből visszatérve Norodom Szihanuk nyílt és leplezetlen elismeréssel nyilatkozott mindarról, amit a népi Kínában látott. McLinlock amerikai nagykövet ez ellen erélyesen tiltakozott. A kormány kénytelen volt hivatalos közleményben szemére vetni, hogy jogtalanul beleavatkozik Kambodzsa belügyeibe — de ez sem használt. Kambodzsa három országgal határos: észak felől Laosszal, kelet és nyugat felől Dél-Vietnammal és Thaifölddel. Nincs mélyvízi kikötője, s ezért tulajdonképpen egész kereskedelme a Mekong folyón bonyolódik le Dél-Vietnamon, egy kis része pedig Thaiföldön keresztül. E két országgal folytatja Kambodzsa a legnagyobb kereskedelmet. Miután Szihanuk viszszatért Pekingből, Dél-Vietnam megszakította kereskedelmi kapcsolatait Kambodzsával, sőt tranzit-kereskedelme elé is akadályt gördített. Dulles bangkoki és szaigoni látogatása után Dél-Vietnam és Thaiföld bejelentette, hogy gazdasági blokád alá vonja Kambodzsát. Az amerikaiak dühösek Kambodzsára. Az amerikai követ bizalmas köréből valaki nagy dühvel mondta az újságíróknak, hogy a kambodzsaiak „majmok, akik csak tíz perccel ezelőtt jöttek le a fa tetejéről". Az amerikai sajtó múlt héten kihívó kifejezésekkel sértegette a miniszterelnököt, s „megtorlással” fenyegetőzött. Az amerikai követség szinte naponta figyelmezteti a kormányt azokra a „súlyos következményekre", amelyeket „a makacsság’’ von maga után. Kambodzsa azt remélte, hogy amerikai „segélyt” fog kapni egy új út építésére, amely a franciák által Kambodzsa déli partvidékén épített új kikötőhöz vezet, amelynek befejezése után az ország közlekedésileg függetlenné válik Dél-Vietnamtól. Az amerikaiak azonban nem kezdték meg a munkát, s egy tudósító kérdésére azt válaszolták, hogy „ez az út talán sohasem épül meg”. Az amerikai nyomás az országot lényegében csődbe juttatta, s a Szihanuk-kormány végül is lemondásra kényszerült. Március 30-án tartott rádióbeszédében Szihanuk egyenesen Washingtont vádolta és kijelentette: eltökélte, hogy tovább fog harcolni az ország semlegességéért. Az egész országban tüntetések vannak, a tömegek azt kívánják, hogy a miniszterelnök maradjon, s az ország folytassa a jövőben is a legszigorúbb semlegesség politikáját. Az amerikai nyomás bizonyos sikert ért el Kambodzsában, de lángoló gyűlölet felszítása árán. A nép gyűlöli az amerikaiakat és a csatlós kormányokat, s e gyűlölet mindenütt érezhető egész Kambodzsában. Az amerikaiak is érzik a feléjük áradó megvetést és gyűlöletet, s a tisztek nem is igen hagyják el otthonaikat, vagy csak nagy csoportokban lépnek az utcára. Szihanuknak az a megállapítása, hogy az Egyesült Államok tőrt döfött Kambodzsa hátába, kifejezi azt, amit minden kambodzsai érez, akivel csak beszéltem. Wilfred Burchett Befejeződött Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa (Tudósítónk telefonjelentése.) London, április 2. Nagy-Britannia Kommunista Pártja XXIV. országos kongresszusának munkálatai hétfőn befejeződtek. A kongresszus a 486 küldött egyhangú szavazatával elfogadta a végrehajtó bizottság által előterjesztett politikai határozatot. Vasárnap hat és egynegyed órás zárt ülést tartottak, s utána a következő sajtóközleményt adták ki: „A zárt ülésen meghallgatták az ellenőrző bizottság jelentését és titkos szavazással megválasztották a végrehajtó bizottság tagjait. Ugyancsak meghallgatták Harry Pollitt elvtársnak, a párt főtitkárának jelentését a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusáról. A zárt ülés a jelentést elfogadta és teljes bizalmát nyilvánította a Szovjetunió népe és kommunista pártja iránt. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kommunizmus felé való előrehaladás nagy távlatait úgy, ahogy azok a kongreszszus által lefektetett politika keretében feltárultak, teljes mértékben meg fogják valósítani.“ A vasárnapi és hétfői nyílt ülésen a párt és az ifjúság kérdését vizsgálták meg. A kongresszus több határozatot fogadott el, nevezetesen a Nagy-Britanniában foglalkoztatott gyarmati munkkásokkal szemben alkalmazott megkülönböztető bánásmód, a munkaidő megnyirbálása és a munkanélküliség növekedése, a nyugdíjak, a szövetkezeti mozgalom, a pártpropaganda, a brit rádiótársaság elfogult és antidemokratikus politikája, a házépítés, a lakbérek, Írország, az amerikai de-mokratákkal való szolidaritás, a gépesítés, a halálbüntetés, Ciprus és a párt választási tevékenysége ügyében. A küldöttek meleg tapssal fogadták a Magyar Dolgozók Pártja és más testvérpártok üdvözleteit, valamint a testvérpártok megjelent képviselőinek beszédeit. A kongresszus záróbeszédét J. R. Campbell, a politikai bizottság tagja, a Daily Worker szerkesztője mondotta. Peter Fryer Megkezdődött India második ötéves terve Az Indinfo jelenti: Április 1-vel megkezdődött India második ötéves terve. Az állami szektorban a terv kiadásai becslések szerint majdnem 50 milliárd rúpiára fognak rúgni. A második ötéves terv a nehéziparra helyezi a fő hangsúlyt. Krisnamacsari vas- és acélgyártási miniszter kijelentette, hogy a kormány három nagy acélművet szándékszik befejezni, egyet Bhilaiban (Madhaja Prades), egyet Baurkelában (Orissza), a harmadikat Durgapurban (Nyugat- Bengália). A Nyugat-Bengáliában, Orisszában, Pandzsabban és másutt létesített nagy vízerőművek máris kezdenek eredményeket hozni, mind az öntözött terület növekedése, mind az elektromos energiatermelés fejlődése képében. Ma már körülbelül százmillió acre termőföldet öntöznek Indiában, az ország energiatermelése pedig jóval meghaladja az egymillió kilowattot. — A csehszlovák Vöröskereszt 600 000 dínáros segélyt adott augoszláviai elemi csapások károsultjainak. (Tanjug) . Befejezték Kínában az 1955. évi leszerelési programot Peking, április 2. (Új-Kína) A kínai nemzetvédelmi minisztérium közleménye szerint befejezték a kínai fegyveres erők 1955. évi leszerelési programját. Több mint 100 000 leszerelt katonát helyeznek el a gazdasági élet különböző ágaiban. A svéd vendégek megtekintették a szovjet atomerőművet Moszkva, április 2. (TASZSZ) G. Hedlund svéd belügyminiszter feleségével, valamint Erlander svéd miniszterelnök többi kísérője, továbbá a Szovjetunióban tartózkodó svéd újságírók április 1-én megtekintették a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának atomerőművét. — Hét repülőgép zuhant le 24 óra alatt az Egyesült Államokban. A katasztrófák következtében 38 ember elpusztult. (AP) — Jugoszláv—indiai kereskedelmi egyezményt írtak alá március 31-én Delhiben. (TASZSZ) " Ha Franciaország és a Szovjetunió egyesíti erőfeszítéseit sokat tehet a nemzetközi bizalom helyreállításáért" Franciaország nagykövetének beszéde a moszkvai rádióban és televízióban Maurice Dejean, Franciaország rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete április 1-én este beszédet mondott a moszkvai rádióban és televízióban. A nagykövet beszédében — mint a TASZSZ jelenti — a többi között a következőket mondotta: Még három hónapja sincs, hogy a Francia Köztársaság nagyköveteként Moszkvába érkeztem. Persze ez kissé rövid idő ahhoz, hogy meg lehessen ismerkedni egy olyan nagy országgal, mint a Szovjetunió. Ez az idő azonban elég ahhoz, hogy első benyomást lehessen szerezni az emberekről és az emberek életéről, annál is inkább, mert ez alatt a három hónap alatt nagy fontosságú események történtek. Ezért nagyon örülök, hogy a moszkvai televízió szívességéből közvetlenül fordulhatok a Szovjetunió lakosságához, az emberek millióihoz, akik Kijevtől Vlagyivosztokig, Arhangelszktől Alma-Atáig ma este rádión és televízión hallgatják ezt az adást. Ez a tény már önmagában is ragyogó bizonyítéka annak a haladásnak, amelyet a Szovjetunió néhány évtized alatt elért. Kétségtelen, hatást gyakorolt rám, francia emberre az, hogy kép és hang segítségével kapcsolatot teremthettem a szovjet állampolgárok millióival. A francia nép mindig rokonszenvet érzett a szláv népek iránt. Ez a rokonszenv nyelvünkben is tükröződik, különösen a „szláv varázs“ kifejezésben. A barátságnak ez az érzése nem maradt csupán plátói érzés. A nagy történelmi események idején ezt az érzést tettekkel is alátámasztották országaink kapcsolataiban. Az egész emberiséget megrázó események idején népeink sorsa nemritkán összefonódott. A francia nép úgy haladt át a világ által elszenvedett viharokon és fordulatokon, hogy megőrizte szívében a hagyományos barátságot az orosz nép, a Szovjetunió minden népe iránt. Amikor kineveztek Franciaország moszkvai képviselőjévé, sok levelet kaptam honfitársaimtól, olyan emberektől, akiket nem ismertem személyesen. Egyszerű nyelven valamenynyien azt az óhajukat fejezték ki, hogy moszkvai küldetésem segítse elő Franciaország és a Szovjetunió barátságának megszilárdítását, a két nemzet és kormány közeledését nem csupán a Franciaországot és a Szovjetuniót, hanem az egész világ népeit érdeklő kérdéseket illetően. A két nemzetnek a béke megszilárdítására irányuló mélységes törekvése már megvalósul Franciaország és a Szovjetunió kulturális téren való együttműködésének kiterjesztésében. A gazdasági téren való együttműködés alapját is megvetették. Az imént emlékeztettem a francia nép hagyományos rokonszenvére a szláv világgal szemben. E rokonszenvnek, amelyet megszilárdított a Szovjetunió eredményei iránti élénk érdeklődés, a legkedvezőbb légkört kell teremtenie a kulturális kapcsolatok fejlesztése számára. Az önök irodalmának, zenéjének és színházművészetének mindig sok lelkes csodálója volt a francia nép minden rétegében. Az utóbbi két évben sok sikeres és gyümölcsöző lépést tettek, hogy felújítsák a cserét kulturális és művészeti téren. Nemrég megbeszélést folytattam Mihajlov úrral, az önök kulturálisügyi miniszterével. A kulturális csere széleskörű programját dolgoztuk ki vele erre az évre. Moszkvában és Leningrádban új francia képzőművészeti kiállítást mutatnak be. Párizsban XIX. és XX. századi orosz képzőművészeti kiállítás nyílik. Júniusban a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettje lép fel az egyik nagy párizsi színházban. Szeptemberre tervezzük a francia Nemzeti Színház együttesének moszkvai szereplését. Ugyancsak ősszel szervezik meg Franciaországban a szovjet építészeti kiállítást. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az egyetemi tanárok és az egyetemi hallgatók cseréinek. Az ilyen csere első eredményei reményt keltőknek bizonyultak. Más tervek is tanulmányozás alatt állanak. Meggyőződésem, hogy mind francia, mind pedig szovjet részről minden megtörténik, hogy a francia és a szovjet nép egyre jobban megérthesse és tisztelhesse egymást. A gazdasági együttműködés szintén fontos ösztönzője a jobb kölcsönös megértés megteremtésének. Országaink 1953-ban írtak alá kereskedelmi egyezményt. Azóta Franciaország és a Szovjetunió kereskedelme állandóan és észrevehetően növekedett. Folytatjuk ebben az irányban az erőfeszítéseket, örömmel közlöm, hogy az említett egyezmény keretei között Moszkvában március 31-én jegyzőkönyvet írt alá a francia és a szovjet küldöttség. Ez a jegyzőkönyv az idei évre 35 milliárd francia frankos áruforgalmat irányoz elő. Az import és az export megközelítően egyenlő lesz. Végezetül Franciaországnak és a Szovjetuniónak nemzetközi téren kétségtelenül vannak közös érdekei. Mindössze néhány hónapja élek itt, de máris számba tudom venni a Szovjetuniónak az ipari termelésben elért sikereit. Az ötödik ötéves terv eredményei és a hatodik ötéves terv irányelvei annál inkább megleptek, mert 1944 végén a Szovjetunióban töltött rövid tartózkodásom alkalmával saját szememmel láttam a háború okozta sebeket. Jól tudom, mekkora áldozataiba, mennyi munkájába került a szovjet népnek a háború elpusztította népgazdaság helyreállítása és azok a mai eredmények, amelyek ipari nagyhatalommá teszik a Szovjetuniót. Meggyőződésem, hogy most, amikor a Szovjetunió a fejlődés ilyen fokára jutott el, különösen érdeke az, hogy népei folytassák alkotó munkájukat és béke, nemzetközi egyetértés közepette szedjék le munkájuk gyümölcsét. Franciaország szintén békére és a nemzetek közti egyetértésre törekszik. Más népekkel együtt Franciaország is a fegyverkezés terhének enyhítését, a biztonság szilárdítását és az egyetemes jólét növekedését kívánja. Hatalmas működési tér nyílik a két oly nagymúltú és — bizton hiszem — ragyogó jövőjű nép előtt. Bármilyen bonyolultak is az előttünk álló problémák, meggyőződésem, hogy amint hozzákezdünk gyakorlati megoldásukhoz, nem merül fel olyan nehézség, amelyet a kölcsönös megértésre és egyetértésre irányuló szilárd akarat le ne küzdhetne. Az utóbbi években megismertük a türelem és a kitartás erejét. Tudjuk, hogy csakis hosszas munkával vívhatjuk ki a tartós békét, amelyre mindannyian törekszünk. Ha Franciaország és a Szovjetunió egyesíti erőfeszítéseit más baráti országokkal, akkor sokat tehet azért, hogy helyreállítsa a béke megszilárdításához, a népek gazdasági haladásához és a nemzeti géniusz felvirágzásához szükséges bizalmat. Hegedűs András elvtárs üdvözlő távirata a francia miniszterelnöknek GUY MOLLET úr őexcellenciájának, a Francia Köztársaság miniszterelnökének Párizs A Magyar Népköztársaság kormánya nevében őszinte jókívánságaimat küldöm Excellenciának abból az alkalomból, hogy Párizsban lefolyt békés tárgyalások eredményeként kinyilvánításra került Marokkó és Tunisz függetlensége és rögzítést nyert az az elhatározás, hogy Franciaországnak és Marokkónak, Franciaországnak és Tunisznak, mint szuverén és egyenlő államoknak jövőbeni kapcsolatait — azokon a területeken, ahol a két ország érdekei közösek — tárgyalások útján új megállapodásokkal szabályozzák. A magyar kormány szilárd meggyőződése, hogy a független és szuverén marokkói és tuniszi állam létrejötte, a Franciaország és Marokkó, a Franciaország és Tunisz közötti viszony békés rendezése javára válik a nemzetközi együttműködés, a népek közeledése, az egyetemes béke magasztos ügyének. HEGEDŰS ANDRÁS a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Dobi István elvtárs üdvözlő távirata a marokkói szultánnak V. MOHAMMED őfelségének, Marokkó szultánjának Rabat A magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében őszinte jókívánságaimat küldöm Felségednek és a marokkói népnek Marokkó függetlenségének kinyilvánítása alkalmából. A Magyar Népköztársaság mindenkor magáévá tette és következetesen tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogának elvét, és mély rokonszenvel viseltetik nemzeti törekvéseik iránt. Szilárd meggyőződésem, hogy a független és szuverén marokkói állam létrejötte javára válik az országaink és azok népe közötti minden irányú kapcsolatok elmélyítésének, és ezzel elősegíti a nemzetközi együttműködést, a népek közeledését, az egyetemes béke magasztos ügyét. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa szívből kívánja, hogy a marokkói nép teljes sikerre vigye függetlenségének megszilárdítását, országának felvirágoztatását. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.