Népszabadság, 1962. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-13 / 291. szám
1962. december 13. csütörtök NÉPSZABADSÁG A. HO t*rp@ Katinálaj Xalján kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a forradalmi munkás-paraszt kormány előterjesztésére Kodály Zoltán háromszoros Kossuth-díjas zeneszerzőnek 80. születésnapja alkalmából, kiemelkedő művészi munkássága elismeréséül, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szerda délben, a Parlament Munkácsy-termében nyújtotta át Kodály Zoltánnak. Az átadáson jelen voltak Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Szírmai István, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Nádasdy Kálmán Kossuthdíjas kiváló művész, az Operaház igazgatója, Sárai Tibor, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára és Szabó Ferenc Kossuth-díjas, a Zeneművészeti Főiskola igazgatója. A kitüntetés átadása után Dobi István fogadást adott Kodály Zoltán tiszteletére. (MTI) A kitüntetett Kodály Zoltánnal beszélget Kádár János és Dobi István. (Kéri Dániel felvétele.) Ünnepi ülés az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége szerda délután az Akadémia dísztermében nyilvános ünnepi ülésen emlékezett meg Kodály Zoltán 80. születésnapjáról. Az ülésen jelen volt Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Kodály Zoltánné, továbbá az Akadémia elnökségének tagjai, akadémikusok, a társadalmi és kulturális élet sok ismert személyisége. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte Kodály Zoltánt. — Kodály Zoltán művészete, tudományos és nevelőmunkája szoros egységben párhuzamosan bontakozott ki, s mindháromban egyetlen cél, egyetlen vezéreszme érvényesült: a magyar nép s a magyar kultúra szolgálata — mondotta, majd méltatta tudományos munkásságát. — Nagy szerzeményei monumentális nagyságba emelték a magyar művészi zenét; egy nagy költészet magaslatán folytatták Irodalmunk és zenénk legszebb hagyományait. — Ma, amikor egész Magyarország hálával és ragaszkodással veszi őt körül 80. születésnapján — folytatta —, hadd fűzzük hozzá ehhez az ünnepi együtteshez a magyar tudományos élet köszöntő szavait is: Akadémiánkét, mely szeretettel és büszkeséggel vallja őt magáénak és szívből köszönti Kodály Zoltánt, a tudóst, a művészt és a nevelőt Ezután Erdei Ferenc, az Akadémia főtitkára méltatta Kodály Zoltán munkásságát. — Az újjászervezés óta megszakítás nélkül mindmáig nagy aktivitással és felelősségérzettel vesz részt Kodály Zoltán az Akadémia tevékenységében — mondotta. — A Magyar Tudományos Akadémia önmagát becsüli meg, ha először is mint Akadémiánk tisztelt tagját, nehéz időkben volt elnökét és ma is tevékeny tagtársunkat köszöntjük a 80 éves Kodály Zoltánt. A megjelentek melegen ünnepelték Kodály Zoltánt, amjd meghatott szavakkal mondott köszönetet, majd megkezdődött az Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályának, népzenekutató csoportjának és a Bartókarchívumnak háromnapos ünnepi előadássorozata. Szabolcsi Bence akadémikus Kodály és a világműveltség című előadása után Denijs Dillé, a Bartók-archívum főmunkatársa francia nyelvű előadásában elemezte Bartók és Kodály alkotó egyéniségét, emberi és munkatársi kapcsolatait. Este Rusznyák István, az Akadémia elnöke a tudósklubban fogadást adott Kodály Zoltán tiszteletére. (MTI) Nemzetközi termelőszövetkezeti jogi konferencia a Magyar Tudományos Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia állam- és jogtudományi bizottságának rendezésében szerda délelőtt az Akadémián megkezdődött az első nemzetközi termelőszövetkezeti jogi konferencia. A háromnapos tanácskozáson a termelőszövetkezeti jog hazai elméleti és gyakorlati szakemberein kívül bolgár, csehszlovák, lengyel, német és szovjet jogászok vesznek részt. A konferenciát dr. Szabó Imre egyetemi tanár, az MTA főtitkárhelyettese nyitotta meg. A tanácskozás első napján a termelőszövetkezeti tulajdon fejlődésének főbb vonásait vitatták meg. Erről tartott előadást dr. Seres Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető docense, majd hazai és külföldi jogászok korreferátumai hangzottak el. (MTI) . Megállapításaink szerint, a magyar építőipar fejlődése az utóbbi néhány évben lassúbb, mint például a testvériparági Romániában vagy Bulgáriában. Ezekben a baráti országokban igen nagy fejlődés tapasztalható mind mennyiségben, mind minőségben, és egyes szervezeti kérdéseket is jobban oldottak meg, mint mi. A magyar építőipar évekkel ezelőtt sok szempontból fejlettebb volt, mint a szomszédos országoké. S amikor örülünk, hogy a népi demokratikus országokban elismerésre méltó fejlődés tapasztalható, kutatnunk kell az okokat, hogy nálunk miért lassúbb a fejlődés. Mielőtt az MSZMP VIII. kongresszusának útmutatásaira rátérnék, hadd utaljak a VII. kongresszusra. A VII. kongresszus 1959-ben sok területen mutatott utat az építőipar és az építéstudomány fejlesztéséhez. Aláhúzta a legfontosabb kérdéseket az MSZMP Központi Bizottságának az építőipar feladatairól szóló 1960. évi határozata is. Ezen elvek jegyében sok megbeszélés folyt az építőipari szervezetek, a pártszervezetek által rendezett ankétokon, az Építőipari Tudományos Egyesület lakásépítési, ipari építési és mezőgazdasági építési konferenciáin is. Ezek a konferenciák, viták jelezték az építőipar és az építéstudomány eredményeit, de megmutatták azt is, hogy milyen sok még a tennivaló a VII. kongreszszus és a KB határozatai végrehajtására. Bár tagadhatatlan, hogy építőiparunk az utóbbi években is fejlődött, de a hibák erélyesebb felszámolásával egy sorban tudott volna haladni a többi szocialista országgal. A most zárult VIII. pártkongresszus határozatai valójában megismétlik a már korábban említett elveket, s ez önmagában is mutatja, hogy feladatainknak korántsem tettünk eleget. Az építőipar tervezési és kivitelezési területein dolgozók személyi érdekeltségét ma még mindig a forintteljesítés határozza meg. A tervezőirodák dolgozóinak jutalmazási rendszere olyan, hogy az nem az olcsóbb kivitelű és rövidebb idő alatt készített tervekre ösztönzi őket Az egyéni és népgazdasági érdek szemben áll egymással. A kivitelező vállalatoknál olyan tervek végrehajtása a tó", amely anyagigényes, sablonmunka. S ha kevés anyagot, nagy szakértelmet igénylő gazdaságos tervek megoldását kell végrehajtani, veszélyben a tervteljesítés, a prémium. Mi lehet a megoldás? Sürgősem ki kell dolgozni a gazdasági mutatószámokat az egyes építményfajtáknál, s az ehhez képest elért megtakarítás legyen alapja a premizálásnak. Ugyanakkor erőteljesen javítani kell a minőséget a minőségi normák bevezetésével és szigorúbb elbírálásával. S ne hangoztassák maguk az építőipar szakemberei azt a leszerelő érvet, hogy :a magyar építőipar jobbat nem tud produkálni?’ A mi szakembereink nem roszszabbak, mint másutt A magyar építőipar szakmunkásai, mérnökei világszerte becsületet szereztek eddig is a magyar építőiparnak. Ne hagyjuk ezt veszni. A lakásépítkezésen kívül az ipari és a mezőgazdasági építésnél is mindig újabbak a követelmények. Az egyik területen elért eredményeket fel kell használni a többieknél is. Az ötvenes években ipari építkezésünk színvonala világviszonylatban is megállta a helyét. Ugyanakkor elmaradt a lakás- és a mezőgazdaság építkezés színvonala. Ma ipari építésünk színvonalában is elmaradtunk, mert nem értettük meg, hogy a helyszíni költséges, nagy beruházást igénylő előregyártást a nagyüzemi előregyártás felé kell eltolni, nagy gondot fordítva a tipizálásra, az egységesített szerkezetekre. S bár a párthatározatok, az említett konferenciák határozati javaslatai sürgetik, igénylik ezt, az ipar szervezetileg igen lassan, nem kellő mértékben fut rá erre a vágányra. Amikor világszerte a feszített vasbetonszerkezetek kerültek előtérbe, nálunk több mint 10 esztendős ankétozás és javaslatok tömege után sem halad előre ezek alkalmazása. Pedig az acél megtakarítása nálunk fontos. S talán módot lehetne találni arra is, hogy az érdekelt acélüzemek, építőipari vállalatok is megtalálják anyagi számításaikat. A legfontosabb feladat az építkezések költségeinek és kivitelezési időtartamának további csökkentése. Ehhez el kell terjeszteni az építkezések legkorszerűbb módszereit, fejleszteni kell az előre gyártott elemek szélesebb körű üzemi készítését, fokozottan kell gépesíteni az építkezéseket mind a szerkezeti építkezésnél, mind az iparos munkáknál (vakolás, burkolás, épületgépészet stb.). Ehhez magasabb fokra kell emelni és hatékonyabbá kell tenni mind a szocialista országok közötti, mind a nyugati államokkal való tudományos és műszaki együttműködést. Valljuk, hogy „a tudomány közvetlen termelőerővé válik”. Ezért fejleszteni kell az építéstudományt. Az építés és építészet fejlesztését célzó kutatások hazai helyzete a nemzetközi szinthez viszonyítva elmaradt. Persze, nagy a fejlődés a felszabadulás előtti időszakhoz képest, de még sok kutatási területnek nincs sem laboratóriuma, sem kutatója. Pedig laboratóriumok nélkül kutatókat nem lehet kiképezni. Sokat várunk a KGST-országok kutatószerveivel való együttműködéstől. Ez kutatásainkat leegyszerűsíti, de a külföldi ismert kutatási eredmények hazai adaptálása nem küszöbölhető ki. Az építőipar sajátosságainál fogva a többi ipart szolgálja ki építményeivel, de ugyanakkor szüksége van arra, hogy több ipar szolgálja ki anyagaival, termelvényeivel. S e tekintetben még sok a rendeznivaló, a koordinálandó! Sok teendője lenne ebben a nemrégiben létesült Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak is. Az országos távlati tudományos kutatási tervekben az építéstudomány nagy súllyal szerepel. A létrehozott koordináló bizottságokban kijelöltük és kijelöljük azokat a legfontosabb kutatási célokat, amelyeknek elérésére a" hazai feltételeket és szükségleteket, a nemzetközi együttműködés és munkamegosztás lehetőségeit figyelembe véve — tudományos erőinket összpontosítjuk, így például a telepítési kérdések összehangolása; helyi, hagyományos anyagok célszerű felhasználása; javaslatok új, korszerű anyagokra; mai és távlati szerkezeti rendszerek megoldásai, ezekre vonatkozó külföldi tapasztalatok szerzése; az üzemi káros hatások elleni védelem; az állagvédelem kérdése az ipari és mezőgazdasági területen; a munkásvédelem; felülvilágítás és ablak nélküli, mesterséges világítású és szellőzésű ipari épületekre vonatkozó kutatások; szabad térben elhelyezhető ipari létesítmények meghatározása; univerzális rendeltetésű ipari és mezőgazdasági épületek megoldása; a mezőgazdasági építés országos szervezetének és gazdaságosságának kérdései; az állattartás technológiájának az érdekelt intézményekkel karöltve való kialakítása stb. A kitűzött feladatok nagyok. Éppen ezért az építéstudomány kérdései nem korlátozhatók az ÉM-hez rendelt jelenlegi három bizottság tárgykörére. Még legalább 15 bizottság területén is érdekelt az építőipar. E kérdések más-más tárcáikhoz tartoznak, tehát a kívánt tárcaközi koordinálás nélkül kellően előrejutni nem lehet. A helyes szakmai képzés és továbbképzés érdekében minden fokon felül kell vizsgálni az oktatási tematikát. Tekintettel kell lenni arra az elvre, hogy az építési szakembernek technológiai — és a technológusnak építési alapismeretekkel kell rendelkeznie. A mérnökök szakmai továbbképzése érdekében kívánatos e területeken a szakmérnökképzés megindítása is. A mainál jobban megfelelő szakmunkásképző, technikus- és mérnöktovábbképző tanfolyamokat kell indítani. A budapesti építőipari egyetemet a technika mai szintjének megfelelő laboratóriummal és műhelyekkel kell ellátni. Biztosítani kell az épületgépészetet és a gépesítést szolgáló gépészmérnökök képzését. Természetesen e feltételeket párhuzamosan létre kell hozni az újonnan létesítendő egyetemen is. E feladatok a 20 éves fejlesztési tervben oly nagyok, hogy ezeket csak a legmagasabb fokú társadalmi összefogással lehet teljesíteni. Ezért helyes, hogy az Építőipari Tudományos Egyesület elnöksége ügyel arra, hogy az egyesület munkaterve teljességében szolgálja a fejlesztés érdekeit. Ilyen volt már az idei munkatervünk, s így készült el az 1963. évi munkaterv is vidéki csoportjaink aktíváinak bevonásával. Kidolgozni kívánjuk távlati terveinket is, együttműködve az Építésügyi Minisztériummal, a többi érdekelt szervvel, hogy a lehető legnagyobb mértékben állíthassuk erőinket a nagy cél, népünk érdekeinek szolgálatába. Dr. Rados Kornél tanszékvezető egyetemi tanár, az Építőipari Tudományos Egyesület elnöke Mit tegyünk a magyar építőipar gyorsabb fejlesztéséért? Exakta Varex Tessar 2,8 obj. Hitellevélre is kapható! Ara: 6000,— forint Fiatalok részére most érkezett Szmena—6 fényképezőgép Ara: 540,— forint Werramatic fényképezőgép Ara: 2380,— forint Hitellevélre is kapható! ÚJDONSÁG az AK—8-as filmfelvevőgép Ara: 1800,— forint :(fotór): VÁLAMON AJÁNDÉKOT