Népszabadság, 1985. július (43. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
2 ■ (Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából.) A nemzetközi helyzet és a stratégiai erőegyensúly volt a témája a szovjet televízió szombat esti „9-es stúdió” című műsorának, amelynek vezetője Valentyin Zorin, vendégei pedig Nyikolaj Cservov vezérezredes, a szovjet hadsereg törzsének csoportfőnöke és Nyikolaj Sislin politikai szemleíró voltak. Az ENSZ megalakulásának 40. évfordulója kapcsán Cservov tábornok a műsorban megállapította, hogy a jelenlegi nemzetközi légkörre alapvetően rányomja bélyegét az Egyesült Államok példátlan méretű fegyverkezése, amelynek célja a katonai fölény kivívása. Washingtonnak az erőegyensúlyon alapuló béke nem felel meg — mondta Cservov. A stratégiai helyzetet ezért a maga javára akarja megváltoztatni, háborús veszély szításával próbálva megfélemlíteni aSzovjetuniót és a szocialista országokat. A fegyverkezési hajsza pedig eddig semmiféle előnyt nem hozott az Egyesült Államoknak. Nemhogy megszilárdította volna a nemzetközi, biztonságot — ahogy elhitetni igyekeznek a Fehér Ház és a Pentagon vezetői —, hanem még saját biztonsági érdekeinek is károkat okozott: a Szovjetunió ugyanis mindig meghozta és meghozza a kellő válaszlépéseket — hangsúlyozta Cservov. Az amerikai fegyverkezés politikai következményeit elemezve Nyikolaj Sislin rámutatott, hogy Washington célja egyidejűleg az enyhülési folyamat felszámolása, a kelet—nyugati kapcsolatok gyengítése, a szocialista országok elszigetelése. Az utóbbi évek azonban egyértelműen bizonyítják, hogy ezt nem sikerült véghezvinnie. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok alakulása, nyugat-európai politikusok látogatásai a Szovjetunióban és más szocialista országokban azt mutatják, hogy vannak olyan közös érdekek, amelyeket mind a szocialista, mind a kapitalista országok meg akarnak védeni. Ebből a szempontból politikai téren egyfajta pozitívnak minősíthető tendenciát észlelhetünk, amely elsősorban a nyugat-európai államok és a szocialista országok folyamatos kapcsolattartásában nyilvánul meg — húzta alá Sislin. Hozzátette: annak, hogy a politikai helyzet a világon nem Washington számításai szerint alakult, nagy szerepe van a szovjet-kínai kapcsolatok fejlődésének. Bár az amerikai kormányzat a szovjet—kínai viszony legkisebb rezdülését is árgus szemekkel figyeli, ésmindent elkövet azért, hogy Kínára nyomást gyakoroljon, egyre inkább belátni kényszerülnek, hogy Kínában a nemzetközi helyzetet saját szempontjaik alapján ítélik meg, nem pedig úgy,ahogy Washingtonban azt szeretnék. A genfi tárgyalások kapcsán a beszélgetés részvevői egyetértettek abban, hogy az Egyesült Államok nem törekszik őszintén ésszerű kompromisszumra. Washington valódi szándékait jelzik a SALTA II fokozatos felszámolására tett lépései is. Genfben az amerikai delegáció eddig nem mutatta jelét annak, hogy hajlandó érdemben tárgyalni az előterjesztett szovjet kezdeményezésekről. Bush alelnök mostani, nyugat-európai látogatása is azt célozza, hogy megnyerje magának e térség országait a washingtoni fegyverkezési tervek, többek között a csillagháborús program támogatására. Az Egyesült Államokban tovább erősödnek azok a körök, amelyeket szoros érdekek fűznek a fegyverkezési verseny folytatásához. A Fehér Házban a jelek szerint egyre inkább engednek az e körök diktálta politikai elképzeléseknek — mondotta a beszélgetés végén Nyikolaj Cservov vezérezredes. Lengyel L. László A világpolitikai helyzet nem Washington számításai szerint alakul Külpolitikai vitaműsor a szovjet televízióban A „TIZENKETTEN HETEN MARADTAK? Ellentétek a Közös Piac milánói csúcsértekezletén ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nagy-Britannia, Dánia és Görögország miniszterelnökei nemet mondtak az úgynevezett Európai Unió tervére, ily módon a Közös Piac 12 országának vezetői szombat este üres kézzel utaztak el Milánóból, ahol a csúcsértekezletet tartották. A találkozó után a nyugat-európai kormányfők egymással szöges ellentétben próbálták értékelni, illetve megmagyarázni az elmaradt sikert: az olasz Craxi és a nyugatnémet Kohl viszonylag derűlátóan, a brit Thatcher valósággal ellenségesen. A görög Papandreu tiltakozása jeléül el is hagyta a tárgyalótermet. A tizenkét nyugat-európai vezető csúcsértekezletét pénteken és szombaton tartották meg a milánói Sforza-kastélyban. Bettino Craxi olasz miniszterelnök — mint a Közös Piac soros elnöke — javaslatára a legfőbb napirendi pont az úgynevezett Európai Unió megvalósításának terve volt. Ez nagyvonalú és sokak szerint helyes elképzelés. A terv szerint a Közös Piacot alkotó 12 ország a maga 320 millió lakosával (ez több, mint a Szovjetunió vagy az USA lélekszáma) a jelenlegi korlátozott gazdasági együttműködés helyett írjon alá egy olyan átfogó politikai, gazdasági, kulturális megállapodást, amely később alapja lehet egy szoros európai államszövetségnek. Ezzel az unióval Európa főképpen az Egyesült Államok technikai, technológiai és politikai kihívásával próbálna egyenrangú félként szembeszállni. Az átfogó uniótervvel szemben végül is egy sokkal szerényebb nyugatnémet—francia elképzelés került napirendre, amely kizárólag külpolitikai és biztonsági kérdésekben kíván jobb együttműködést a nyugat-európai országok között, és a részletek kidolgozására egy kormányközi értekezlet összehívását javasolja a külügyminiszterek vezetésével. Ezt a szerény tervet is csak hét ország szavazta meg, Nagy-Britannia, Dánia és Görögország ellenezte. (Spanyolország és Portugália miniszterelnökei jelen voltak ugyan a csúcstalálkozón, de nem szavazhattak, mert országaik csak 1986-tól kezdve lesznek jogilag is az EGK tagjai.) A közös piaci csúcsértekezletek sorában ez az első eset, hogy ilyen látványos, nyílt szakadásra és ellentétre került sor a kormányfők között. Mitterrand francia köztársasági elnök a szavazás után az újságírók előtt franciás könnyedséggel mondta ki a keserű igazságot: — Mi, franciák, a jelenlegi keretek között (vagyis a 12 ország részvételével) akarjuk megvalósítani az európai egységet. De ha ez nem megy, akkor megcsináljuk más módon, kevesebben. Lehet, hogy csak heten leszünk vagy nyolcan, az is lehet, hogy csak hatan. Ezt ma még nem tudom. Ami a napirenden levő többi kérdést illeti, az újságíróknak adott szűkszavú információk szerint a franciák Eureka tervére — vagyis Nyugat-Európa állítólagos békés célú közös, egységes technológiai fejlesztésére — elvileg igent mondtak. Ugyancsak általános jelzőket használva helyeselték a Közös Piac és a KGST kapcsolatainak felvételét egy jobb együttműködés céljából, de nem hoztak semmiféle konkrét döntést. Buzási János Felemelték a hús árát Lengyelországban ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL) Július 1-jével 10—15 százalékkal drágul a tőkehús és a hentesáru Lengyelországban. Ugyancsak ettől a naptól emelkednek a legfontosabb mezőgazdasági termékek felvásárlási árai is. A mostani áremelésre az év elején bejelentett fogyasztóiár-emelés harmadik szakaszaként került sor. Mint megírtuk, ez év első felében az alapvető élelmiszerek árát átlagban 10— 25 százalékkal emelték Lengyelországban, s egyúttal csökkentették azon áruk körét, amelyre továbbra is fejadagrendszer érvényes. A húsáremelés — a hatóságok közlése szerint — a szükséges minimális szinten maradt, figyelembe vették a szakszervezetek és általában a közvélemény állásfoglalását az új árak meghatározásakor. Ezek szerint az olcsóbb húsárak legfeljebb 10, s a drágábbak is csak 15 százalékkal kerülnek többe. Ezentúl például a csirke kilója 206 zloty, a csont nélküli marhahúsé 340 zloty, a sertéskarajé 540 zloty. A főtt füstölt sonka ára 896 zloty lett. (1 zloty 0,22 forint, a havi átlagbér 17 ezer zloty, az átlagnyugdíj valamivel 8000 fölött van.) A hivatalos közlés szerint a hús árát továbbra is dotálni kell, s nincs mód a jegyrendszer megszüntetésére. Lengyelországban 1981. áprilisa óta árulják jegyre a sertés-, marha- és csirkehúst, a fejadagok életkortól és foglalkozástól függően havi 2 és 8 kiló között vannak. Az egy főre jutó húsfogyasztás 54 kilogramm évente. Az utóbbi három évben több alkalommal került sor húsáremelésre, megelőzően azonban évtizedekig változatlan volt ennek az élelmiszernek az ára, az áremelési próbálkozások — mindenekelőtt a megfelelő előkészítés hiánya miatt — több alkalommal társadalmi nyugtalanságokra, sőt zavargásokra vezettek. Új felvásárlási árakat is életbe léptettek a lengyel hatóságok július elsejével. Differenciáltan emelték a gabonaárakat — a búza, árpa és sörárpa, valamint a triticale és a kukorica termelésére ösztönző árakat állapítottak meg. Magasabb lett a sertés és a marha felvásárlási ára, és többet fizetnek ezután a tejért is. Újdonság, hogy ezentúl nagyobb lesz a különböző minőségű húsok közötti árkülönbség, s télen 1,50 zlotyval többet fizetnek a tej literjéért, mint nyáron. A felvásárlásiár-emelés — Stanislaw Zieba földművelésügyi miniszter nyilatkozata szerint — gazdaságossá teszi a termelést, a teljes gabona- és takarmányszükséglet kielégítését szolgálja. Miklós Gábor NÉPSZABADSÁG Az OKP főtitkára az elnökválasztásról Az olaszországi elnökválasztással nem történt lényeges változás, mert a kormányzati rendszerből hiányzik a stabilitás, csupán egyfajta kényszer tartja össze az ötpárti koalíciót — jelentette ki Alessandro Natta, az OKP főtitkára. Natta elutasította az Olasz Szocialista Pártnak azt a vádját, amely szerint Francesco Cossiga támogatásával az OKP-nak az volt a célja, hogy visszakerüljön az olasz politika irányítói közé a szocialisták rovására. (MTI) Kedvező szöuli válasz a KNDK javaslatára Dél-Korea pénteken javasolta a KNDK-nak: július 23-án találkozzék öt-öt törvényhozó a két fél képviseletében, hogy megvitassa a két parlament közötti tárgyalások kibővítésének részleteit. A dél-koreai nemzetgyűlés szóvivője közölte, hogy üzenetet intéztek Phenjanhoz, és a megbeszélések színhelyéül Panmindzsont javasolták. A szöuli javaslat válasz egy korábbi északi kezdeményezésre. A parlamenti kapcsolatfelvétellel már három csatornán folytatódna a párbeszéd Észak és Dél között: korábban gazdasági vonalon már folytak tárgyalások, és a két Vöröskereszt képviselői is felvették a kapcsolatot egymással. (AP) 1985. július 1., hétfő Az SZKP Politikai Bizottsága a pártprogram újjászerkesztéséről Az SZKP KB Politikai Bizottságának legutóbbi ülésén a pártprogram újjászerkesztésével kapcsolatos előkészületeket tekintették át. Kiemelték, hogy a pártprogram az SZKP XXVII. kongresszusának legfontosabb dokumentuma lesz, amely tartalmazza a párt által felhalmozott tapasztalatokat, marxista-leninista módon elemzi a belpolitikai és a nemzetközi élet új jelenségeit. Hangsúlyozták, hogy a programnak reálisnak kell lennie, szorosan kell kapcsolódnia az ország hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlesztési terveihez. A politikai bizottság megerősítette Mihail Gorbacsovot a pártprogram tervezetének elkészítésével foglalkozó bizottság elnöki tisztségében, és meghatározta a tervezettel kapcsolatos további munkarendet. A politikai bizottság áttekintette és jóváhagyta Mihail Gorbacsov és Hafez Asszad tárgyalásainak eredményeit. (TASZSZ) Amerikai lapértesülés egy Gorbacsov— Reagan találkozó lehetőségéről A The Washington Post című amerikai lap a hét végén azt az értesülését közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elvi megállapodás jött létre egy esetleges csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról. Ezek szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójára Genfben kerülhet sor ez év novemberének második felében. Az amerikai külügyminisztérium az értesülést nem erősítette meg, de nem is cáfolta, csupán annyit közölt, hogy a témáról tárgyalások folytak a két fél képviselői között. Hivatalos források azt is hozzáfűzték a jelentéshez, hogy a találkozó létrejötte természetesen számos körülménytől függ, mindenekelőtt a genfi leszerelési tárgyalások alakulásától, valamint attól, sikerül-e megállapodásra jutni egy esetleges csúcstalálkozó témaköreiben. (MTI) Bush megbeszélése Genfben a szovjet küldöttségvezetőkkel George Bush amerikai alelnök szombaton Genfben találkozott az atom- és űrfegyverekről folyó szovjet-amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség tagjaival. Röviden megvitatták a tárgyalások jelenlegi helyzetét. A találkozót az amerikai fél kérte. (TASZSZ) Bush (jobbról a harmadik) a szovjet diplomatákkal találkozott. Egyiptomban véget ért a baloldali tömörülés kongresszusa Haled Mohieddint választotta újra az egyiptomi Nemzeti Haladó Párt (NHP) főtitkárává a baloldali ellenzéki tömörülés szombaton véget ért kongresszusa. A párt, amely nasszeristákat, marxistákat, haladó arab nacionalista és iszlám erőket egyesít — miként ez a kongresszusról kiadott közleményből is kitűnik — a kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalom felépítését tekinti céljának — mint a közlemény fogalmaz —, ihletet merítve a hatvanas évek Egyiptomának tapasztalataiból, de egyúttal figyelembe véve az azóta bekövetkezett társadalmi változásokat. Az arab világ egészére kitekintve az egyiptomi ellenzéki párt hazafias, demokratikus alapokon álló arab front létrehozását sürgeti. A kongresszus — mint a közlemény tudatja — üdvözli a szudáni nép megmozdulását, amely Nimeri távozását kikényszerítette. A Bejrút melletti palesztin menekülttáborok ellen indított támadások miatt a Nemzeti Haladó Párt elítéli az Amal libanoni síita mozgalmat. Egyben támogatásáról biztosítja a palesztin nép harcát, sürgeti a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egységének helyreállítását demokratikus alapokon — a gyámkodás nélküli, független politikai akarat érvényesítése alapján. (MTI) Damaszkuszba érkeztek az amerikai túszok Washingtonban Reagant okolják a túszválság elhúzódásáért Átadták a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, és Bejrútból Damaszkuszba vitték azt a 39 amerikait, akiket a TWA légitársaság repülőgépének június 14-i elrablása óta túszként tartottak fogva. Nabih Berri libanoni síita vezető, aki az összes érintett féllel hosszas tárgyalásokat folytatott az ügy megoldása érdekében, vasárnap már kora délután közölte: úton van az autóbuszkonvoj a szíriai főváros felé. A tényleges indulás mintegy két órát késett ugyan, mert a géprablók előbb sajtókonferenciát rendeztek a bejrúti repülőtéren, de végül valóban kigördült az autókaraván a dél-bejrúti Bordzs el-Baradzsnéból. A 39 amerikait — 36 utast és a repülőgép 3 főnyi személyzetét — a Vöröskereszt megbízottai mellett drúz milicisták, az Amal síita szervezet emberei, valamint a szíriai katonai hírszerzés tisztei kísérték. A kiszabadult amerikai túszok vasárnap közép-európai idő szerint 20.30-kor Damaszkuszba érkeztek. Az amerikai személyeket egy szállodában helyezték el. Itt néhány órát pihennek, majd a tervek szerint egy amerikai C—141-es katonai szállító repülőgépen utaznak tovább az NSZK-ba. Már Frankfurtban tartózkodik számos túsz hozzátartozója. A légi kalózok vasárnap délután úgy nyilatkoztak, hogy személyes garanciáikat kapták Hafez Asszad szíriai elnöktől, azt követően, hogy Reagan elnök Libanonra nézve fenyegető nyilatkozatot tett. Egyelőre nincs szó arról, hogy szabadon engednék a Libanonban korábban elrabolt hét amerikait. Két, szintén libanoni fogságban levő francia állampolgár — Nabih Berri jelentése szerint — néhány napon belül kerül szabadlábra. Izraeliben eközben azt közölték, hogy az Atlit börtönben fogva tartott, több mint hétszáz libanonit „fokozatosan” engedik el. Az amerikai rádió- és televízióállomások vasárnap rendkívüli adásokban számoltak be arról, hogy a több mint két héttel ezelőtt eltérített TWA repülőgép hátramaradt utasai és személyzete elindult Bejrútból Damaszkuszba. Reagan elnök jelezte, hogy várhatóan azután nyilatkozik, amikor a csoport már — a Damaszkuszban várakozó amerikai katonai szállítógépen — elhagyja Szíria légterét. A kommentárok egyértelműen Hafez Asszad szíriai elnök közreműködésének tulajdonítják a több mint két héten át elhúzódó túszügy szerencsés lezárását. Ugyanakkor Reagan elnök megtorlással fenyegetőző pénteki nyilatkozatát okolják azért, hogy a túszok még egy napot kénytelenek voltak Bejrútban tölteni. A külügyminisztérium késő este kiadott szombati nyilatkozata, amely általánosságokban állást foglal „Libanon népe szenvedéseinek megszüntetése” mellett, az amerikai kommentárok szerint egyértelmű azzal, hogy Washington hajlandó volt megadni a síita Amal vezetője, Nabih Berri által követelt garanciát arra: nem fog megtorlást alkalmazni, s a különböző helyszíni jelentések aláhúzzák, hogy Washington és Tel-Aviv között „egyetértés” van az Izraelben jogellenesen fogva tartott libanoni síiták szabadon bocsátásának haladéktalan felújításában. George Bush amerikai alelnök, aki Párizsból,Frankfurtba repül a kiszabadult túszok elé, azt mondatta, hogy Háfez Asszad szíriai elnök „segítőkész” volt a túszügy megoldásában, de szerepéről csak később lehet nyilatkozni. (MTI) Indulás előtti pillanatok Bejrútban.