Népszabadság, 1988. április (46. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

1988. április 11., hétfő NÉPSZABADSÁG Li Penget választották a Kínai Népköztársaság miniszterelnökévé Átszervezik a kormányt • Véget ért a népfrontkongresszus (Pekingi tudósítónktól.) Mint az várható volt, a Kínai Nép­­köztársaság legmagasabb államha­talmi szerve, a Pekingben tanácsko­zó Országos Népi Gyűlés szombati ülésén titkos szavazással az eddigi megbízott kormányfőt, az 59 éves Li Penget választotta meg az államta­nács elnökévé. Li Peng ügyvezetői minőségben öt hónapja irányította a kormány mun­káját, azóta, hogy a Kínai KP KB főtitkárává választott Csao Ce-jang lemondott a miniszterelnöki tisztség­ről. A Moszkvában végzett villamos­­mérnök a gazdaság egyik kulcsága­zatában, az energiatermelésben és -ellátásban bizonyította vezetői rá­termettségét. 1983-tól miniszterel­nök-helyettesként dolgozott. 1985- ben beválasztották a párt politikai bizottságába, majd a múlt év őszén a politikai bizottság állandó bizott­ságának is tagja lett. Li Penget a reform és a nyitási politika elköte­lezett híveként, energikus végrehaj­tójaként tartják számon. Népszerű­ségét növeli, hogy a nagy tekintélyű első miniszterelnök, a néhai Csou En-laj fogadott fiaként nevelkedett. A parlament szombaton a kormány átszervezésére kidolgozott tervet is jóváhagyta. Eszerint 45-ről 41-re csökkent a minisztériumok és álla­mi bizottságok száma. Egyes minisz­tériumokat megszüntetnek, másokat újonnan hoznak létre. A miniszter­elnök-helyetteseket és a minisztere­ket Li Peng javaslata nyomán a hét elején választják meg. A központi katonai bizottság első alelnökévé Csao Ce-jangot, a párt vezetőjét, végrehajtó alelnökévé pe­dig Jang Sang-kun államfőt válasz­tották meg. Mint már jelentettük, a katonai bizottság elnöke Teng Hsziao-ping lett. Ugyancsak szombaton választotta meg az Országos Népi Gyűlés a leg­felsőbb népi bíróság elnökét és a legfelsőbb népi ügyészség főügyé­szét. A parlamenttel párhuzamosan ülé­sező népi politikai tanácskozó tes­tület (a Magyar Hazafias Népfront kínai megfelelője) vasárnapi záró­ülésén Li Hszien-nien eddigi állam­főt választotta meg elnökévé. Ugyan­csak vasárnap választották meg a 18 alelnököt és a 310 tagú országos bizottságot. A kínai egységfront­szervezet a kommunista pártot, a nyolc demokratikus pártot, továbbá párton kívüli demokratákat és a né­pi szervezetek képviselőit tömöríti soraiban. Becz Sándor Li Peng leadja szavazatát. Mögötte Csao Ce-jang. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Európa két felének új együttműködés útját kell járnia Hans-Dietrich Genscher és Alessandro Nafta nyilatkozata Nyugat-Európa két, világnézeté­ben jelentősen eltérő neves politi­kusa, Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügymi­nisztere, valamint Alessandro Natta, az OKP főtitkára, egymástól füg­getlenül, de egybehangzóan földré­szünk két felének együttműködése, a kölcsönös bizalom erősítése mel­lett emelt szót. A Szovjetunió és más szocialista országok bátor reformterveinek eredményeképpen a kelet-nyugati gazdasági együttműködés biztonság­­erősítő politikai elemeket is hordoz magában. E reformok mellett új távlatokat nyitnak a gazdasági cse­re és a kooperáció legváltozatosabb formái számára. Ezt hangsúlyozta az MTI jelentése szerint szombaton Saarbrückenben mondott beszédé­ben Hans-Dietrich Genscher. A külügyminiszter beszédében re­ményét fejezte ki, hogy az elkö­vetkező hetekben elhárulnak az utolsó akadályok a KGST és az Eu­rópai Közösség kapcsolatainak ren­dezése útjából, és egy közös nyilat­kozat aláírása hatékony politikai és gazdasági feladás lehetne. A Keleti szomszédainkat nem óhajtjuk gazdasági erőnk bevetésé­vel meggyengíteni, sokkal inkább arról van szó, hogy szomszédaink gazdasági fejlődése bennünket is jó lehetőségekkel kecsegtet. Ez lehet aztán az alapja egy olyan európai békerendnek is, amelynek meghatá­rozó eleme immáron nem a katonai képesség összehasonlítása, hanem a békés versengés — jelentette ki Genscher. Európára újfajta felelősség hárul, a szovjet—amerikai párbeszéd el­ső, kedvező fejleményei következté­ben. A kihívásnak a földrész akkor tud megfelelni, ha a bizalom erősí­tésével, az érdekek közelítésével, az Európa két része közti együttműkö­dés útját járja — fogalmazódott meg a hét végén Rómában, azon az Olasz EP szervezte kétnapos kon­ferencián, amely az Európa a vi­lágpolitika új szakaszában elneve­zést viselte. Mint azt római tudósítónk, Ortu­­tay Lovas Gyula jelenti. Alessandro Natta a tanácskozást összegző záró­beszédében leszögezte: Európának az egység és a reformok útján kell haladnia. Natta rámutatott, hogy a „két Eu­rópa” között gyökeres eltérések van­nak a politikai és a társadalmi rendszerek, csakúgy, mint a gazda­sági integrációk jellegéből fakadó­an. Ám Európa, mint a közös ott­hon, az együttműködés követelmé­nyét diktálja, a meglévő különb­ségek közepette is — hangoztatta a főtitkár, Gorbacsov szavaira emlé­keztetve. A kölcsönös függőség elis­merése a kulcs az új nemzetközi kapcsolatokhoz. Általános érdek, hogy folytatódjék a Szovjetunióban és a többi szocialista országban kez­dett megújulási és demokratizálási folyamat — jelentette ki Natta, az új szovjet bel- és külpolitika nem­zetközi hatását elemezve. Hozzátet­te, hogy az OKP szerint a kölcsönös biztonság erősítése alapján fejlődhet a politikai, kulturális és gazdasági együttműködés a Közös Piac és a KGST között. Nafta realitásként rögzítette Olasz­ország NATO-elkötelezettségét, ugyanakkor azt fejtegette, hogy az új helyzetben Nyugat-Európa hoz­zájárulhatna az enyhülés erősítésé­hez. Állást foglalt a kölcsönös és ki­egyensúlyozott fegyverzetcsökkentési folyamat mellett, s hivatkozott Gor­­bacsovra, miszerint a Szovjetunió el­ismeri a hagyományos fegyverzetek­ben kialakult aszimmetriát. Az átalakítást a szocialista demokrácia fejlesztése teszi visszafordíthatatlanná MIHAIL GORBACSOV TASKENTI BESZÉDE A hét végén hozta nyilvánosságra a TASZSZ hírügynökség annak a beszédnek a teljes szövegét, ame­lyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, pénteken Taskentben, üz­­bég párt- és gazdasági vezetők előtt mondott. Gorbacsov beszédének első részé­ben a Nadzsibullah afgán vezető­vel lezajlott csütörtöki találkozójá­ról szólt. A közép-keleti ország kö­rül kialakult helyzet rendezése dön­tő szakaszba érkezett, a találkozó szükségessé vált. Genfben lényegé­ben elkészültek a megállapodások, de az utolsó szakaszban nehézségek támadtak. Mindez újabb erőfeszíté­seket tett szükségessé — mondta a főtitkár. — Úgy véljük — folytatta —, hogy megvan a lehetőség a folyamat le­zárására a dokumentumok mielőbbi aláírásával­, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezességvállalása mellett. A gyakorlati munka szakasza Amint erről a február 8-i nyilat­kozatban szó esett, a Szovjetunió­nak május 15-én áll szándékában megkezdeni a szovjet csapatok ki­vonását. A szovjet és az afgán ve­zető tárgyalásáról kiadott közös nyi­latkozat hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió az említett napon kész meg­kezdeni a csapatkivonást, ha rövid időn belül Genfben aláírják a meg­állapodást. Mindez a korábbiakhoz képest azt jelenti, hogy nincs szük­ség hatvannapos felkészülésre a do­kumentumok aláírása után. Mihail Gorbacsov a továbbiakban belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Szólt arról, hogy nehéz elválaszta­ni egymástól az átalakítás első és második szakaszát. A különbség ab­ban van, hogy kezdetben a helyzet reális elemzése, a valóság feltárása volt a fő feladat, míg a folytatás­ban a cselekvés vált elsőrendűvé. Az elemző szakaszban kialakult valós kép lehetővé tette a követ­keztetések levonását. Világossá vált: részleges megoldásokkal, kampányok folytatásával nem érhetünk célhoz. Felismertük, hogy az egész társada­lom alapos átalakítása a feladat, népünk és a szocializmus jövőjéről van itt szó. Az első szakasz lényege abban volt, hogy végiggondoltuk és kidol­goztuk a politikát, de a pártnak még hatalmas elméleti, politikai munkát kell végeznie, bevonva ab­ba a társadalom szellemi erőit. — Nagy reményeket fűzünk a párt országos értekezletéhez — jelentette ki Mihail Gorbacsov. — A tanácsko­zásnak újabb ösztönzést kell adnia a cselekvéshez. Folytatnunk kell a múlt és a jelen alapos feltárását, s a­­tapasztalatokat a jövő építésének érdekében kell hasznosítanunk. Összességében elmondhatjuk: az első szakasz fő eredménye az, hogy kialakítottuk az átalakítás átgon­dolt, tudományosan megalapozott, konkrét platformját. Most az alap­vető feladat az, hogy átalakítsuk a politikát, a határozatokat átültessük a gyakorlatba. Az átalakítás ma áthatja az élet minden területét. Az emberek kez­denek kilépni a társadalmi közöny állapotából. Mindez azzal magyaráz­ható, hogy az emberek kezdenek be­kapcsolódni a közös folyamatba. Si­került felkeltenünk az érdeklődést az átalakítás, az egész ország sorsa iránt. Kimondhatjuk: döntő szakaszába lépett az átalakítás sikeréért folyó harc. Látható, hogy milyen viták, indulatok forronganak a társada­lomban. Mindenki át akarja gondol­ni a történteket, meg akarja talál­ni saját helyét, véleményt akar nyil­vánítani, hozzá akar járulni a mun­kához, vagy ki akarja fejteni, hogy mivel nem ért egyet. Korábban, ha valaki nem értett egyet valamivel, hallgatott. Ma a feladat kettős: az átalakí­tást a gyakorlati kérdések megoldá­sával minden irányban fejleszte­nünk kell, s egyidejűleg meg kell tanulnunk a demokráciát, a politi­kai kultúrát, a gazdálkodás új mód­szereit. A párt- és tanácsi szervek­nek el kell sajátítaniuk az új mun­kamódszereket. Az átalakítás kezdetét jelentő áp­rilisi KB-ülésnek néhány nap múl­va lesz a harmadik évfordulója. Az eltelt idő megmutatta, hogy a leg­nehezebb a gondolkodás átalakítása — folytatta Gorbacsov. — Nem te­kinthető véletlennek a nem hivata­los egyesülések, szervezetek meg­alakulása. Ennek az az oka, hogy a meglevő szervezetek munká­jukkal, légkörükkel, módszereikkel nem elégítik ki az emberek igénye­it. Nyíltan ki kell mondani, hogy az átalakítás új szakaszában felme­rült kérdések mennyisége, újszerű­sége egyeseket megijesztett. Éppen ez a helyzet tette elsőrendű feladattá az átalakítás ideológiai biztosítékai­nak megteremtését, s ezt a követ­keztetést a központi bizottság is levonta. Éppen emiatt vetettük fel a kér­dést a központi bizottság februári ülésén, mint ahogy ezzel foglalko­zott emlékezetes szerkesztőségi cik­kében április 5-én a Pravda is. A gondolkodás átalakítása nélkül ugyanis sem az alapban, sem a po­litikai felépítményben nem tudjuk végrehajtani a gyökeres változáso­kat. Az élet által felvetett kérdések­re keressük a válaszokat. Ezeket nem társadalmi és politikai beren­dezkedésünk keretein kívül, hanem a szocializmus alkotóerejének kitel­jesítésével találhatjuk meg. A gyökeres szocialista átalakítás­ra a pártban is régen megérettek a feltételek. Az 1950-es, az 1960-as és az 1970-es években voltak jelentős eredményei az ez irányú kísérletek­nek, de azok gyakran következetle­nek, részlegesek voltak. Az alapvető átalakítást célzó kísérletek nemegy­szer azért fulladtak kudarcba, mert nem jártak együtt a demokrácia fejlesztésével és bővítésével. Mind­ez azért következett be, mert a ká­derállomány a régi beidegződések, a demokráciának ellentmondó, admi­nisztratív, utasításos vezetési mód­szerek foglya volt. Harc az utasításos módszerek ellen­ A szocializmus fejlődése számára meghatározó jelentőségű a demok­rácia. A központi kérdés körül az országban ma indulatok csapnak össze, és viták folynak. Az admi­nisztratív, utasításos rendszer és az ehhez kötődő emberek nem adják fel harc nélkül pozícióikat. A de­mokratizálás folyamata harcot jelent az utasításos módszerek ellen. A nyilvánosság, a demokrácia azt je­lenti, hogy az emberek bekapcso­lódnak a közös ügyek intézésébe. Ez nem mindenkinek­­tetszik. A régi idők, a parancsolgatás iránti nosz­talgia még él. Még sokan vannak olyanok, akik az üzemeket, a falva­kat, a kolhozokat, a városokat hit­­bizományuknak tekintik. E központi kérdés körül harc bontakozott ki a párt- és a tanácsi szervekben, a munkahelyeken, a társadalmi élet minden területén. Ha nem aknázzuk ki a szocialista demokráciában rejlő erőket, a szo­cializmus alkotóereje nem teljesedik ki, az átalakítás nem válik vissza­fordíthatatlanná, azaz nem érjük el céljainkat. Gorbacsov a továbbiakban utalt a mezőgazdasági dolgozók közel­múltban megtartott kongresszusára. A tanácskozás részvevői szinte va­lamennyien követelték, hogy távo­lítsák el a fejlődést segítő kezdemé­nyezések akadályait a mezőgazda­ságban, a kolhozok esetében is szűn­jön meg a parancsolgatás. Bajaink mélyen gyökereznek. A jó határozatokat, amelyeket már az átalakítás feltételei közepette hoz­tunk, csak részlegesen valósítottuk meg. Ez azt jelenti, hogy megis­métlődnek a régi hibák, ami azzal magyarázható, hogy még hatnak a régi munkamódszerek, a munkahe­lyeken még nem történt meg az igazi átalakulás. Mihail Gorbacsov kitért Üzbegisz­tán néhány problémájára is. Szólt arról, hogy az utóbbi időben lelas­sult gazdasági fejlődése, nem elég hatékonyan gazdálkodtak az aranyat érő földeken, elmaradások tapasz­talhatók a lakásépítés és a társa­dalmi élet néhány területén. Ma azonban a köztársaságban olyan a hangulat, hogy jó programmal fel lehet gyorsítani a társadalmi-gazda­sági fejlődést — állapította meg Mi­hail Gorbacsov. Nemzetiségi kérdésekre fordítva a szót a főtitkár azt hangoztatta, hogy a társadalom átalakításakor mindig számba kell venni, milyen lesz a változások hatása az egész ország­ra, az egyes köztársaságokra, a nemzetiségek kapcsolataira. Bármi­lyen társadalmi vagy gazdasági kér­dés megoldása, a kultúra, a demok­ratizálódás, a nyilvánosság valami­lyen módon minden nép, minden nemzet érdekeit érinti. Ügyelnünk kell arra, hogy ne okozzunk kárt a kölcsönös megértés ügyének, hanem erősítsük népeink barátságát. A le­nini nemzetiségi politika nagy ered­ményei ellenére az utóbbi években néhány komoly kérdéssel is szembe­kerültünk. Ezeket alaposan­­tanul­mányoznunk kell, meg kell szaba­dulnunk a dogmatikus, sematikus szemlélettől. Tevékenységünket nem korlátozhatjuk pusztán a vívmányok hangoztatására. Az SZKP a megújulásért A társadalmi és gazdasági hala­dás magával hozza mind­en nép nemzeti öntudatának erősödését is. Ez természetszerűleg új problémá­kat szül, amelyeket nyugodt elem­zés és tárgyszerű értékelés alapján kell megoldanunk. Látnunk kell azt is, hogy a felnövekvő nemzedékek nem automatikusan öröklik az in­ternacionalizmust, ennek iskoláját minden korosztálynak ki kell jár­nia. A pártnak a társadalomban betöl­tött szerepéről szólva a szovjet ve­zető hangsúlyozta, hogy a célok el­érése attól függ, milyen sikerrel töl­ti be az SZKP a társadalom poli­tikai élcsapatának szerepét. Az SZKP­ — mutatott rá — az átala­kítás és a megújulás politikájának generátora. Ez nagy követelménye­ket állít a párt elé mind az el­méleti munkában, mind a tömegpo­litikai munka új módszereinek el­sajátításában, s a kádermunkában is. A legfontosabb azonban az, hogy a párt sem maradhat az egész or­szágot átható átalakulási folyama­tokon kívül. A párt csak akkor tud lépést tar­tani az új feladatokkal, ha irányí­tó munkájában a politikai módsze­rek válnak uralkodóvá, ha teljesen felszámolják a konzervativizmust, a szellemi restséget. A káderekhez, a munkahelyekhez fűződő kapcsola­tokban fel kell hagyni az admi­nisztratív módszerekkel, a paran­csok osztogatásával. A párt tekintélyét mindennapi ke­mény, felelős munkával kell meg­szilárdítani. A pártnak kell a népet szolgálnia. Aki ezt elfelejti, nem érdemli meg, hogy párttag legyen — szögezte le a főtitkár. — Meg­nőtt a kommunisták elvárása a vá­lasztott szervekkel szemben. Támo­gatnunk kell azokat az aktív kom­munistákat, akik az SZKP életé­nek egészséges folyamatait akarják ösztönözni. Nagyon időszerű a párton belüli demokrácia fejlesztése, a választott szervek szerepének növelése, a párt­apparátus munkájának határozott javítása. A pártban minden szin­ten erősíteni kell az elvtársiasság légkörét, egyenlőeknek kell érez­­nünk magunkat, a párt soraiban nem tűrhetjük meg a vezéri szerep­ben való tetszelgésnek még az ele­meit sem. A párt választott szerveinek iga­zi életet kell élniük, nem kárhoz­tathatók a pártapparátus szolgála­tára. A pártmunka középpontjában most az országos pártértekezlet előkészí­tése áll. A pártszervezeteknek azon­ban nem kell kivárniuk a pártkon­ferencia döntéseit. Már sok min­dent elmondtunk, nem várni, ha­nem cselekedni kell — fejezte be beszédét Mihail Gorbacsov. (MTI) Nyugatnémet lapok a helységnevekről hozott bukaresti döntésről Az NSZK vezető napilapjai aggo­dalommal vegyes rosszallás és fel­háborodás hangján számolnak be arról a hivatalos román rendeletről, amelynek értelmében a Romániában élő nemzetiségek sajtótermékei az ország helységneveinek írásánál ezentúl csak a román nyelvű válto­zatot alkalmazhatják. Az újságok egyöntetűen megálla­pítják, hogy noha ez az intézkedés elsősorban az erdélyi magyarságot sújtja, szintén érzékenyen érinti a­­ romániai német nemzeti kisebbsé­­get, az erdélyi szászokat és a báná­ti svábokat is. A Süddeutsche Zeitung című li­berális müncheni lap, amely terje­delmes írásában a Romániából Ma­gyarországra menekülő, túlnyomó többségüket tekintve erdélyi ma­gyarok problémáját szintén együtt­érzéssel ismerteti, megállapítja: a helységnevekre vonatkozó rendelke­zés újabb megnyilvánulása annak a törekvésnek, hogy elrománosítsák az 3 Washington továbbra is támogatni akarja az afgán ellenforradalmárokat Az Egyesült Államok hivatalosan is üdvözölte azt, hogy­­a Szovjetunió kivonja csapatait Afganisztánból, és küszöbön áll a megállapodás aláírá­sa Genfben az afganisztáni problé­ma rendezéséről. Howard Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője, Reagan fő politikai ta­nácsadója a kaliforniai Santa Bar­barában megtartott sajtóértekezle­tén kijelentette, hogy biztatónak te­kinti Gorbacsov főtitkár Afganisz­tánról tett kijelentéseit a szovjet csa­patok kivonásának szempontjából. Haladéktalanul hozzáfűzte azonban, hogy bár az Egyesült Államok a megfelelő feltételek létrejötte ese­tén kész lenne garantálni a Genf­ben Afganisztán és Pakisztán között megkötendő megállapodást, tovább­ra is segítséget nyújt a „mudzsahedin felkelőknek”, ha a Szovjetunió to­vábbra is segíti a kabuli kormányt. Amerikai részről hagyományos módon ugyanúgy ítélik meg a tör­vényes afgán kormány katonai se­gélyezését, mint a külföldről pén­zelt „felkelőkét”. (MTI)

Next