Népszabadság, 1989. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

2_ Az SZKP integrációs szerepe pótolhatatlan (Folytatás az 1. oldalról.) — Nem szabad megengedni semmiféle dogmatizmust, ma­ximális támogatást kell nyúj­tani mindannak, ami a föld­művelő önállóságát, gazdaér­zetét szilárdítja meg. Gyors eredményeket várnak a háztá­ji gazdaságok szerepének nö­velésétől is. A háztájikkal nem lehet ugyan teljesen megolda­ni az élelmiszer-problémát, de lényeges javulást el lehet érni. Gorbacsov bejelentette, hogy a napokban nyilvánosságra hozzák az agrárpolitikai KB- ülés határozatait, a haszonbér­letről hozott törvényerejű ren­deletet, s a falu gazdasági vi­szonyainak, szociális körülmé­nyeinek fejlesztését célzó kor­mányhatározatot. A választások témakörére áttérve a szovjet vezető közöl­te, hogy a­­népi küldöttek 12 százalékát még meg kell vá­lasztani, ez korrekciókat tesz szükségessé kongresszusuk ösz­­szehívásának időpontját ille­tően. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy az átalakítás, az egész demokratikus folyamat nagyot lépett előre, az emberek ha­tározottan kiálltak mellette.­­ A választások újólag bi­zonyították, hogy milyen ha­talmas lehetőségek rejlenek a szocialista demokráciában, néphatalmi rendszerünkben a vélemények, érdekek és meg­közelítések kinyilvánítására. Ezért továbbra is ezen az úton kell haladnunk, nem pedig va­lamiféle más utakat keres­nünk. Anélkül, hogy politikai spekulációkkal foglalkoznánk, amelyeket a sajtón keresztül már felkínálnak egyesek, min­denfajta absztrakt építmények­kel, egyebek között a többpárt­rendszer kérdésében. A de­mokráciát nem a pártok szá­ma határozza meg, hanem az, milyen szerepet játszik a nép a társadalomban — hangsú­lyozta Gorbacsov. — Az első lépéseket tesszük meg a politikai reform útján. Itt egyelőre sok a sallang, és néha még a zűrzavart sem si­kerül elkerülni. Látjuk a hiá­nyosságokat azokban a folya­matokban, amelyek az új tör­vények alapján bontakoznak ki. De ennek ellenére nagyot léptünk előre a demokrácia megszilárdításában és a poli­tikai reform kibontakoztatá­sában is — fűzte hozzá. A főtitkár egyes vezetők vá­lasztási vereségéről úgy vélte, hogy a kibontakozott demok­ratikus folyamat keretében az emberek a konkrét tettek, cse­lekedetek, állampolgári néze­teik alapján ítélik meg a kü­lönböző vezetőket. Az átalakí­tás maga fogja kitermelni az olyan tehetséges embereket, akik képesek a demokrácia, a nyíltság, a nyitottság, a társa­dalmi megújulás viszonyai kö­zött dolgozni. A szovjet vezető említést tett arról, hogy sok helyütt a vá­lasztópolgárok olyan problé­mák miatt fejezték ki elége­detlenségüket, amelyek megol­dása csak határozottságot kö­vetel, mint a közbiztonság ese­tében.­­ A választási kampányban a dolgozók élesen vetették fel azt is, hogy az átalakítást meg kell védeni a különféle dema­gógok és szovjetellenes elemek kirohanásaitól. Nem szabad naiv álmodozóknak lennünk. A demokrácia, a nyíltság nél­kül nincs átalakítás. De ugyan­így kell védelmeznünk az át­alakítást azoktól, akik haszon­talan jelszavakkal próbálkoz­nak nálunk — mondta Gorba­csov. A főtitkár elvi jelentőségű­nek minősítette, hogy a párt nem hárítja el a felelősséget a szocializmus múltbeli torzu­lásaiért. Az SZKP — miután elismerte ezt a felelősséget — kezdeményezően lépett fel az átalakítás politikájának kidol­gozásában, bátran cselekedett, s a végsőkig hű marad ehhez a politikához, hogy előrevigye a megújhodás folyamatát. A párt példát mutat saját tevé­kenységének kritikus elemzé­sében, s a jövőben is megsza­badul, megtisztítja sorait a cselekvésképtelen, a pártnak semmit nem nyújtó, gyakran egyenesen azt lejárató embe­rektől. Mindez azonban nem kérdőjelezheti meg a párt te­vékenységének szükségessé­gét, különösen most, az átala­kítás fordulópontot jelentő szakaszában. — A jelenlegi szakaszban az SZKP a társadalmi fejlődés kezdeményező erejeként lép fel, s pótolhatatlan integrációs szerepe is — mondta Gorba­csov. — Szükség van politiká­jára, szervezeteire, ideológiai munkájára, káderpolitikájára. Minden területen, így a gaz­daságban, a politikában, a nemzetiségi kapcsolatokban, a kultúrában pótolhatatlan a párt szerepe. S mindezt a párt a demokratikus folyamatok, az alkotmány keretein belül tölti be, a párt- és állami appará­tusok funkcióinak határozott szétválasztása alapján. A főtitkár végül rámutatott: " Éppen a párt jelent garan­ciát a társadalomban zajló de­mokratikus folyamatokra és mélyreható változásokra. A párt politikai élcsapatszerepe különösen fontos most, ami­kor az ország történelmi sors­fordulóhoz érkezett, amikor folyamatban van a szocialista jogállam megteremtése. (MTI) A CSKP KB az iskolarendszer fokozatos fejlesztéséről ( prágai tudósítónktól ) Határozatok elfogadásával pénteken befejeződött a CSKP KB kétnapos ülése. A plénum Milos Jakes főtitkár előterjeszté­sében megvitatta a párt jelen­legi tevékenységét és időszerű feladatait, továbbá Jan Tojtik KB-elnökségi tag KB-titkár be­számolója alapján állást foglalt a csehszlovák iskolaügy tovább­fejlesztése mellett. Az ülés munkájáról péntek délután Miloslav Dockal, a központi bizottság osztályve­zetője nemzetközi sajtóérte­kezleten számolt be. Elmond­ta, hogy az igen­ tartalmas vi­tában 34 hozzászólás hangzott el; a felszólalók támogatták az előterjesztéseket. Dockal hang­súlyozta, hogy a KB nem egy­szeri iskolareform bevezetése mellett döntött, hanem az is­kolarendszernek az átalakítás feltételeihez és követelmé­nyeihez való fokozatos hozzá­igazításáról. A Gustáv Husák államfő egészségi állapotára vonatkozó kérdésre válaszolva a KB osz­tályvezetője elmondta, hogy ismeretei szerint Husákot már otthon ápolják, s az orvosok véleménye alapján minden re­mény megvan arra, hogy ha­marosan visszatérhessen mun­kájához. A Népszabadság tudósítójá­nak kérdésére Miloslav Do­ckal elmondta, hogy a plénu­­mon természetesen foglalkoz­tak az országban élő nemzeti­ségek iskolahálózatának kér­désével is, amely — szavai szerint — szerves részét al­kotja a csehszlovák iskolahá­lózatnak. — Nagyra értékel­tük a nemzetiségi iskolákban folyó munkát, s az állami szer­vek ezután is nagy figyelmet fordítanak majd arra, hogy az országunkban élő nemzetiségi fiatalok teljes értékű állam­polgárként vehessenek részt a társadalmi és a gazdasági élet­ben. Megemlítette továbbá azt is, hogy néhány intézkedést most készít elő az iskolaügyi minisztérium, abból a célból, hogy a nemzetiségi iskolákban a lehető legjobb tárgyi feltéte­lek segíthessék a tanulást. Kis Tibor Egy illegális iszlám csoport vállalta a brüsszeli merényletet Brüsszelbe érkezett jelenté­sek szerint pénteken „a jog katonai szervezete” nevű ille­gális iszlám csoport Bejrút­­bak­ kiadott közleményében magára vállalta a brüsszeli imámnak és könyvtárosának meggyilkolását. A közlemény szerint „isten ítéletét hajtot­ták végre az árulókon”. A pénteki kommüniké azzal vádolja az áldozatokat, hogy „elárulták az iszlámot”, Al­lah ellenségei, továbbá az iz­raeli titkosszolgálat, a Mo­­szad ügynökei voltak — a szaúdi uralkodóház támogatá­sával. Az imám, mint ismere­tes, szaúd-arábiai származású volt. (MTI) SOK A DELEGÁTUS, KEVÉS A SZÁLLODA... Késik a magyar ENSZ-megffigyelők Namíbiába utazása (Munkatársunktól.) Az eredeti tervekkel ellentét­ben április 1-jére, a dél-afri­kai csapatkivonás kezdetére nem érkezhet Namíbiába az ENSZ-erők polgári alakulatába delegált magyar csoport. A késedelmet helyi nehézsé­gek okozzák, főképp az, hogy a namíbiai főváros, Windhoek képtelen egyszerre az összes megfigyelőt elszállásolni. A csoportok emiatt szakaszosan érkeznek. A jelenlegi tervek szerint a 22 magyar kiutazása április 21-ére várható — tá­jékoztatta a Népszabadságot a Külügyminisztérium. Az ENSZ 4650 katonából és 500 polgári személyből álló, a namíbiai átmenetet segítő cso­portját (UNTAG) a Biztonsági Tanács 1978-ban hozott 435-ös számú — Namíbia független­ségéről rendelkező — határo­zata alapján hozták létre. Fel­adata, hogy biztosítsa a dél­­afrikai csapatkivonás kezdeté­től a függetlenség elnyeréséig tartó átmeneti állapot nyugal­mát, s hogy ellenőrizze az al­­kotmányozó nemzetgyűlési vá­lasztásokat. A világszervezet főtitkára március 3-án kérte fel Ma­gyarországot, hogy küldjön megfigyelőket a namíbiai ENSZ-erők polgári alakulatá­ba. A részvétel költségei az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét terhelik. A 22 tagú magyar csoport feladata a helyi rendfenntartó erőik felügyelete. Kijelölt ve­zetője: Gál Gáspár Tamás, a Külügyminisztérium afrikai főosztályának vezetője, aki a magyar részvételről már tár­gyalt a helyszínen. A megfi­gyelők a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium kép­viselői közül kerülnek ki, mi­vel a feladat biztonsági és nemzetközi ismereteket — va­lamint angol nyelvtudást — követel. P. D. NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. április 1., szombat. Gorbacsov fogadta Velajatit Mihail Gorbacsov pénteken a szovjet-iráni párbeszéd bővíté­se, a kapcsolatok fejlesztése mellett foglalt állást. A szovjet vezető Ali Akbar Velajati iráni külügyminisztert fogadva fejtet­te ki országa ezzel kapcsolatos álláspontját. Hangsúlyozta: a szovjet-iráni viszony javulása nemzetközi jelentőségű folya­mat. Az iráni politikus csütörtö­kön este érkezett villámláto­gatásra a szovjet fővárosba. Pénteken megbeszéléseket folytatott Eduard Sevardna­­dze külügyminiszterrel, majd fogadta őt Mihail Gorbacsov is. Moszkvában a váratlan lá­togatást elsősorban az afga­nisztáni rendezés előmozdítá­sára irányuló szovjet diplo­máciai erőfeszítésekkel hozzák összefüggésbe. Gorbacsov a találkozón kü­lön is kitért arra, hogy a kap­csolatok javítása mindkét or­szág vezetőinek szándékában áll, s ezt tükrözte a Khomeini ajatollahhal folytatott üzenet­­váltása is. Úgy fogalmazott, hogy Irán a Szovjetunió szá­mára „kívánatos partner”. A kapcsolatok építésével össze­függésben mindketten megkü­lönböztetett jelentőséget tu­lajdonítottak az iráni parla­ment elnökének nyáron ese­dékes moszkvai látogatásá­nak. A Kremlben megtartott ta­lálkozón Gorbacsov és Ali Akbar Velajati a kétoldalú kapcsolatokon kívül alapos eszmecserét folytatott nemzet­közi témákról is, így minde­nekelőtt az afganisztáni prob­lémáról, a közel-keleti hely­zetről és az iraki—iráni konf­liktus rendezéséről.­ Az iráni diplomácia irányí­tója a találkozón ismertette Ali Hamenei iráni elnök Gor­­bacsovnak küldött válaszüze­netét. Gorbacsov üdvözölte az üzenet hangvételét, és ígére­tet tett a benne foglaltak ala­pos tanulmányozására. (MTI) Newsweek Betöltve a kommunista vákuumot Az amerikai hetilap legutóbbi számában interjút közölt Mark Palmerral, az Egyesült Államok budapesti nagykövetével, ame­lyet így vezetett be: Kelet-Euró­pa meglepő ütemben lazítja kap­csolatait a Szovjetunióval. Az okok: új manőverezési tér, Gor­bacsov előzékenysége és a kom­munizmus túlságosan is nyilván­való gazdasági kudarca. De mit kell tennie a Nyugatnak aköz­ben, hogy Moszkva szorítása enyhül a keleti blokkon, és csat­lósai közül a nagyratörőbbek belekóstolnak a szabad piacba és a szabadabb politikába? Mark Palmer, magyarországi amerikai nagykövet néhány ilyen kérdés­re válaszol megjelenő könyvé­ben, amelynek címe: Közep­es Kelet-Európa. Szétnyílik a függöny. Palmer Michael Meyer­­nek, a Newsweek tudósítójának nyilatkozott. — Halott-e a hagyományos kelet-európai kommunizmus? — Intézményként nem. A kommunista pártok még min­dig erősek. De ideológiaként a kommunizmus eltűnőfélben van. A vita arról folyik, hogy hol kell meghúzni a határt a szociáldemokrácia és a de­mokratikus szocializmus kö­zött. A pártban sokan úgy hi­szik, hogy az ipart és a me­zőgazdaságot túlnyomórészt az államnak kellene birtokolnia és ellenőriznie. Mások, a re­formerek, akiket részben Gor­bacsov inspirált, úgy vélik, hogy a kormánynak ki kell szállnia a gazdaságból, és az új tulajdonformákat kell fej­leszteni. A politikai és a gaz­dasági irányításért vívott harc még nem dőlt el. — Mit kell tennie a Nyu­gatnak a reform megsegítése érdekében? — Először is mondjuk ki, hogy mit nem kell tenni. Nem kell egy differenciálatlan „Marshall-terv”, vagy egy ki­terjesztett bankkölcsönprog­ram keretében óriási összege­­ket pumpálni ezekbe az orszá­gokba. Az ilyen pénz egyenesen a kommunista párthoz kerülne, amely ezt inkább politikai, mintsem kereskedelmi krité­riumok alapján költené el. Amit tennünk kellene, az az, hogy segítsük ezeknek az or­szágoknak az önmegreformá­lását és a modern kereskedel­mi világhoz való csatlakozá­sát. A mi politikánk az kell hogy legyen, hogy annyi hi­dat verjünk a kelet—nyugati megosztottság fölött, hogy a vasfüggöny elveszítse értel­mét. — Milyen hidakat? — Mindenfélét. A kapcso­latok robbanásszerű fejlődé­sére van szükség minden fron­ton, különösen a mi magán­­intézményeink és az övéik kö­zött. Billy Graham tiszteletes például a nyáron látogatást tesz Budapesten, ami lehető­séget ad arra, hogy az ottani és az itteni egyházak kapcso­latba lépjenek. Az amerikai és a nyugat-európai szakszerve­zeteknek, politikai pártoknak, egyetemeknek és környezetvé­delmi csoportoknak hasonló kapcsolatokat kellene ková­csolni. Úgy dolgozhatunk ezek­ben az országokban, hogy olyan piacgazdaságok alakul­janak, amelyek — akár ve­gyes vállalatok, vagy közvet­len beruházások formájában — vonzóak lesznek az egye­sült államokbeli és a nyugat­­európai cégek számára. Ez köti Kelet-Európát a Nyugat­hoz és segíti abban, hogy a gazdasági súlypont a nagy ál­lami tulajdonú ágazatoktól a magánvállalkozás felé moz­duljon el. A gazdasági jutalmazást is össze kell kötnünk a politikai haladással. Ha Magyarország és Lengyelország továbbmegy azon az ösvényen, amelyen most halad, az Egyesült Álla­moknak fontolóra kell ven­nie, hogy kiterjessze azokat a garanciákat, amelyeket az ezek­ben az országokban tevékeny­kedő amerikai (magán)cégek­­nek nyújt. Segíthetünk a ke­let-európai országoknak ab­ban, hogy megváltoztassák az önmagukról kialakult gazda­ságii koncepciójukat. Így pél­dául magam is aktív részese voltam Kelet-Európa első nyugati stílusú menedzseris­kolája létrehozásának Buda­pesten. Amerikai professzorok gyakorlatilag arra fognak okí­tani mintegy nyolcszáz kom­munistát, hogy hogyan válja­nak kapitalistává. — Nem korlátozottak-e az üzleti lehetőségek? Hiszen mindent egybevetve a kelet— nyugati kereskedelem ma nem éppen virágzó.­­ — Nem, nem virágzó. Ám ennek ellenére nagy lehetősé­gek kínálkoznak. A farmok ugyanúgy nagyszabású vállal­kozások Magyarországon, mint Amerikában. Így a John Deere (cég), amely mezőgazdasági berendezéseket ad el, jól bol­dogul. Magyarország a követ­kező nyolc évben tízmilliárd dollárt fog elkölteni telekom­munikációs rendszerének fel­­fejlesztésére, így itt is vannak lehetőségek. A General Mo­tors a magyarországi autó­gyártás lehetőségét vizsgálja, míg más vállalatok minden­féle vállalkozásokba kezde­nek, az élelmiszeripartól a tu­rizmusig.­­ A Nemzetközi Valuta­alapnak és a nyugati bankok­nak, el kell-e engednie a ke­let-európai tartozások egy ré­szét? — Nem. A bankoknak igen­is meg kell követelniük a tel­jesítményt. Speciális progra­mokra tűzhetnek ki új k­öl­­csönöket. A hitelnyújtást ta­lán bizonyos célok eléréséhez kötheti, például a bürokrácia csökkentéséhez vagy a piaci mechanizmusok elősegítéséhez. De a Nyugat kritikus szere­pet játszik a kelet-európai re­formerek megerősítésében. Ha egyszerűen csak több pénzt kölcsönzünk, valójában kárt okozunk nekik, mivel kiiktat­juk a reformra ösztönző té­nyezőt. — Hogyan reagáljon a Nyu­gat a Magyarországon és Len­gyelországban kibontakozó új politikai ellenzéki csoportok­ra? — Segítenünk kell őket ab­ban, hogy megtanulják a po­litizálást. Ezeknek az új pár­toknak nagyon kevés tapasz­talatuk és külföldi kapcsola­tuk van. Mondjuk, az AFL— CIO-nak folytatnia kell a kap­csolatok felvételét az újonnan szerveződő szakszervezetekkel. A Demokrata Párt a jövő hé­ten delegációt küld Budapest­re. Az elgondolás az, hogy se­gítsék elsajátítani a politikai kampányszervezést, finanszíro­zást, kiadói tevékenységet és közvélemény-kutatást. Ugyan­csak szó van választási meg­figyelésről, hasonlóan ahhoz, ahogy azt az Egyesült Álla­mok Chilében és a Fülöp-szi­­geteken tette. Szeretném be­vonni az amerikai tömegtájé­koztatást is, talán független újság, rádió vagy televíziós állomás létrehozásába. — Vajon Moszkva nem te­kintheti-e ezt úgy, mint po­tenciális beavatkozást politi­kai hátsó udvarába? — Az idők megváltoztak. Én szívesebben tévednék úgy, hogy merészebb vagyok, mint­sem hogy túl óvatos legyek. A nagy veszély­ Kelet-Euró­­pában nem a robbanás, ha­nem a stagnálás. Ezekben az országokban az emberek nem fogják eltűrni, hogy egyre in­kább lemaradjanak a világtól. Az élet minden területén vég­rehajtott radikális reformok nélkül a térség stagnálni fog, ami egy idő múlva pedig rob­banáshoz fog vezetni. Mi ezt ugyanannyira szeretnénk el­kerülni, mint a szovjetek. Májusban lesz a LEMP országos értekezlete Váratlanul gyorsan fejezte be péntek délután kezdődött tanácskozását a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága. A LEMP KB jóváhagyólag tudomásul vette a kerekasztal mellett eddig létrejött megállapodásokat. A KB határozata má­jus 4­ 5-re összehívta a LEMP országos pártértekezletét, ame­lyen a párt alapszabályzatának megfelelően az előző, a tizedik pártkongresszus küldöttei vesznek részt. (MTI) Takesita a vesztegetési botrányban Takesita Noboru japán kormányfőt is elérte a Recruit­­botrány. A miniszterelnök pénteken elismerte, hogy az ország belpolitikai életét alapjaiban megrázó vesztegetési botrány okozója, a Recruit cég 20 millió jennel hozzájárult választási kampányának fedezéséhez 1987 májusában. (Tokiói tudósítónk­tól.) Washingtoni szankciók Bukarest ellen? „Ha a levélírók valamelyikét bebörtönzik, megtorlást fo­ganatosítunk” — így idézte az amerikai külügyminisztérium egy illetékesét a hat román közéleti személyiség nyílt levelé­nek ügyéről a Christian Science Monitor. A lap beszámolt Ro­mánia helyzetéről, zsarnoknak jellemezve Ceausescut. Az ame­rikai törvényhozásban — így értesült ez az újság — gazdasági rendszabályokat mérlegelnek. A törvényhozás azonban vár az ilyen lépésekkel, mert attól tart, hogy ha elkezdi, mind szi­gorúbb rendszabályok követik egymást, s egyre nehezebb lesz folytatni a párbeszédet Romániával. Erre pedig —­ mutatnak rá kormánykörökben — szükség van, hiszen 25 millió ember élete forog kockán. (MTI) Géprablási kísérlet a Szovjetunióban Csütörtökön a késő esti órákban ismeretlen személy ha­talmába kerítette az Aeroflot szovjet légitársaság Voronyezs— Asztrahán—Baku útvonalon közlekedő TU—134-es gépét. A géprabló 500 ezer font sterlinget követelt a szovjet hatóságok­tól, valamint azt, hogy a pénz kézhezvétele után a gép vigye őt Pakisztánba. Mint Perfiljev szovjet külügyi szóvivő újság­íróknak elmondta, az illetékes szovjet hatóságok többféle megoldási lehetőséggel számoltak, többek között a váltságdíj kifizetésével is, ám a helyzet alapos mérlegelése után úgy dön­töttek: a KGB különleges alakulata a gép fedélzetén tegye ártalmatlanná a géprablót és szabadítsa ki az utasokat. Az akció sikeres volt, a rabló elfogása során senki sem sérült meg. (MTI) Az afgán ellenkormány elnöke, Szebgatullah Mo­­dzsaddedi azt állítja, hogy indiai pilóták és tanácsadók segítik az afgán fegyveres erőket az ellenzék fegyveres csoportjaival szemben. (MTI) Hét Hetente egy alkalom­­gl mai közlekedő, rendsze­res légi járat köti össze Var­sót és Tel-Avivot. A LOT len­gyel légitársaság TU—154M típusú gépeire már hetekkel előre minden hely foglalt. A gép reggel indul, és még az­nap visszatér Lengyelország­ba. (MTI) I­ír Az NSZK kormányának képviselői pénteken üd­vözölték az NDK hatóságai­nak azt az április elsején élet­be lépő döntését, amely meg­könnyíti az NDK-állampolgá­­rok rokoni látogatásait az NSZK-ban. (MTI) Izrael nem tárgyal a­­r a PFSZ-szel, de hajlan­dó választásokat rendezni a megszállt területeken, ám csak akkor, ha a felkelés abbama­rad. Így fogalmazta meg ter­veit Jichak Samir izraeli kor­mányfő a The New York Timesnak jövő heti washing­toni látogatása előtt. (MTI) Az „Angumenti i fakti” című szovjet hetilap e heti számában sorozatot in­dított Nyikita Hruscsov volt szovjet vezető emlékiratainak részleteiből. Az SZKP KB egykori első titkára ezekben egyebek között azokról a Sztálin által elkövetett tör­vénysértésekről számolt be, amelyeket a XX. kongresszus előtt, 1953—1955. között vizs­gáltak ki. (TASZSZ)

Next