Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
8 NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR 1989. augusztus 10., csütörtök ÁRVÍZ után három hónappal A miniszter széttárta a karját Fakó gyomok borítják a táblát, csak néhol sötétlik ki belőle a lucerna zöldje. Annál többfelé csillognak a tócsák. — Ez nem az árvíz maradéka, csak a belvíz — magyarázza Tirpák Ferenc, a szikszói Béke Tsz elnöke. A másik oldalon csenevész napraforgók. Az ár kipusztította, újravetették, de hiányosan kel, még nem virágzik, ebből már biztosan nem lesz termés. Jobbra volt a lóbab, balra a búza hever roskadtan, csapzottan, a termés fele oda ebből is. A dombok tövében folyik a Hernád, már csöndesen. A három méter magas partfal véd, amennyit véd, gát nincs, a tervek már készen vannak rá, csak pénz nincs hozzá. Hitellel nem vagyunk kint a vízből — Három hónapja volt az árvíz, május első hetében, azóta se foglalkozott vele senki, mindenki úgy tesz, mintha nem is lett volna — folytatja az elnök. — Nekünk 28 milliós kárunk van, nyolcmilliós nyereséget terveztünk. — A biztosító mennyit fizet? — Nekünk semmit, nem vagyunk biztosítva. Itt száz éve nem volt ekkora árvíz, a ’74-es se volt közel ekkora se. A biztosítás viszont évente kétmillió forint lenne. Nem tudunk annyit fizetni. Azt mondják, kérjünk szanálást, gyorsított eljárással csinálják, és a végén hitelt kapunk. De azzal nem vagyunk kint a vízből. Akkor évekig arra dolgozhatunk, hogy visszafizessük a kölcsönt, pedig ez az árvíz nem a mi hibánk, nem attól van, hogy rosszul gazdálkodunk. Az egyedüli megoldás az lenne, ha katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítanák ezt a vidéket, jövőre nulláról indulhatna a szövetkezet. Hiszen már így is hitelt hitelre halmozunk, fölvesszük az egyiket, hogy visszafizessük a másikat. Közben kezdődnének az őszi munkák. Visszamondtunk hathétmillió forint értékű műtrágyát, de ezzel beleharaptunk a jövő évi kenyérbe, nem is kicsit. Kevesebb gabonánk lesz, az már most biztos. Mit tehetünk? Valamit eladunk, ahogy a téeszek fele már megkezdte az értékesítést. Mit? Még nem tudom, talán egy raktárát. Ha van rá vevő. Hiányozni fog, később megvesszük — drágábban. Legvégső esetben a munkabéren is spórolnunk kell, az ipari munkásainkat fizetés nélküli szabadságra küldjük, leállítjuk a termelést. De akkor miből élnek? A környéken nem találnak munkát, Miskolcon is sok a munkanélküli. — Még nem is merek teljesen szembenézni azzal, hogy mi vár ránk, ha nem kapunk segítséget. Nem is nagyon szellőztetjük, milyen gondjaink vannak, mert akkor kitör a pánik, a jobb szakemberek azonnal elmennek, a munkafegyelemnek meg vége lesz, és még a betakarítással sem végeztünk. Egyelőre próbálom tartani a lelket az emberekben. A téesz 4500 hektár szántójának harmada került víz alá. Itt elpusztult a termés. És ez nem egyévi kár. A talajok termőképességének visszaállítása 2—3 évbe telik. És az idén várossá nyilvánított Szikszó szövetkezete még nem is tartozik a legnehezebb helyzetűek közé. Borsodban és Szabolcsban — kevésbé Hajdúban —, majdnem kétmilliárd forintos közvetlen kárt okozott az árvíz, meg utána a jég, a vihar. Mintegy kétszáz szövetkezetet érint az elemi csapás. Július végén a szövetkezetek vezetői értekezletet tartottak, amelyre meghívták a MÉM, a bankok, a Pénzügyminisztérium képviselőit. Meghallgatták őket, de se választ, se ígéretet nem kaptak. Még július elején levelet írtak nyolc helyre, a miniszterelnöknek, minisztereknek, biztosítónak, pártnak, TOT-nak. Volt, ahonnan jött udvarias válasz, volt, ahonnan az se. Egy miniszter eljött, repülőről megnézte a területet, azt mondta: ez tényleg katasztrofális és széttárta a karját. Ezt már Hartman Bálint, a borsodi Teszöv titkára meséli keserűen. A téeszek hozzájuk fordulnak, ők próbálkoznak is, de nincs partnerük. Cigánd követhetetlen példája — Nem hiszem, hogy az ellátásban következménye lenne ennek a terméskiesésnek, az exportban már inkább — mondja Hartman Bálint. — A takarmány megdrágul, a kukorica ára fölmegy, ez elsősorban a háztáji gazdaságok állattartását érinti majd. Borsodnak mindig sok gondja volt, de tavaly már bizakodni kezdtünk. Most ez az árvíz minden reményünket tönkretette. Úgy tudjuk, hogy a Minisztertanács 260 millió forintot átcsoportosított erre, de ebből a szövetkezetek még egy fillért sem láttak. A biztosítók előlegein kívül nem kaptak semmit. Vagy 30 téesznek a biztosításra sem volt pénze. Ha nem kapunk segítséget, 5—10 ezer ember munkahelye megszűnhet, és nincs hova menni dolgozni. — A fölszámolás útjára lépnek a szövetkezetek? Volt már erre itt példa. — Nem tehetik. Igaz, a cigándi szakszövetkezet már kezd magához térni. De annyi segítséget kaptak, hogy végül mennie kellett. Csakhogy a többieknek nem lesz ennyi támogatásuk, már a következő felszámolt téesznek, a ricseinek sem sok jutott. Számításaim szerint 200 milliójába került az államnak Cigánd. Enynyiből az egész Bodrogköz problémáit meg lehetett volna oldani, hogy ne jussanak el idáig a gazdaságok! Ezek a területek úgyis sorvadnak, hát mi lesz itt, ha még szövetkezetek sem lesznek? Ahogy megyünk Szikszótól északra, a csehszlovák határ felé, az első falvak még épülnek, a harmadikban már kevesebb az új ház, a negyedikben teherautóról árulja a paprikát, paradicsomot, dinnyét a mozgó zöldséges, az ötödikben, ahonnan nem visz út tovább, csak minden második házban laknak. A központban az italbolt, a segélykérő telefon, a postaláda képviseli az infrastruktúrát, a civilizációt. Meg a villany. De ivóvíz nincs. Erre már a forgalom is gyérül, kilométereken keresztül nem találkozunk másik autóval, ahogy a napraforgóval beültetett dombok közt kanyargunk. Végül elérjük Szanticskát, a kísértetfalut. A ritka szép, völgybe szorított kis falu elhagyatott házainak udvarát, az utat felverte a gyom. Ideális üdülőfalu lenne, de ahhoz sok pénz kellene. Életerős férjjel is nehéz — Na, meghalt az uram, beletörődtem. Élni kell tovább, hát vettem egy disznót. Az megfialt, lett tizenkét kismalac. Ez is jól van. De az anyjuk nem akarta őket etetni, verte, lökte el őket magától. Fogtam hát hat sörösüveget, vettem hat cumit, aztán vittem mindennap haza a tejet a boltból. Én etettem őket három hónapon át, de gondoltam, most már más is kéne nekik. Elmentem a mi bölcs elöljárónkhoz, aki azt mondta, tegyek a tejbe tápot. Tettem is egy félmarékkal, az meg ekkorára dagadt, ni. Bele is dagadt a malacokba, kettő már estére elaludt, reggelre megint kettő, három nap alatt mind a tizenkettő elpusztult. Nagyot nevetnek az asszonyok, és Kisari Sándorné éppen azért mesél, hogy megnevettesse a többieket. Ülünk a hercegszentandrási téeszüzemág öltözőjében, a savkiszerelő asszonyokkal. A síráson már túl vagyunk. Mert itt összedőlt hat ház, mind özvegyasszonyé volt, ami nem, az elválté. Aztán volt, ami nem dőlt össze, csak beázott, megrepedt, még most is jönnek elő a hibák. Szűcs Lászlóné háza is elúszott, az óvodában kapott egy szobát, ott húzza meg magát a kislányával. Építkezni fog a régi háza helyén, de amit a biztosítótól kapott, annak a többsége elment a régi ház kifizetésére, még tartoztak az árával az OTP-nek, a maradékhoz is hozzá kellett nyúlni a bontáskor. De meg még a papírok sincsenek meg a földhivataltól, a kezesektől, a munkahelyétől. Azt mondták neki, 550 ezret fog kapni. De egy kőműves napi ezer forintot kér, a segédmunkás ötszázat, etetni, itatni kell őket, aztán az építőanyag-árak, a beszerzés! — Annak is nehéz az építkezés, akinek életerős férje van — mondja az egyik aszszony. — Aki meg maga van, annak majdnem lehetetlen. De a tanács ezzel nem törődik! — Csak az adó beszedésével! Azt jönnek ellenőrizni, de hogy reped a ház a fejem fölött, azt nem nézik meg! — csattan föl a másik. Aztán a harmadik, negyedik, sorban mindenki. Mindnek van valami keserűsége, sérelme. Kinek jutott homokzsák, kavics a mentéskor. Olyan is kapott segélyt, akinek semmi kára sem volt — mondják —, de a tanácsiak jó ismerőse. Egy aszszony bútorai három helyen vannak, ő hol itt alszik, hol ott, a téesznek meg két szolgálati lakása is üresen áll. De azokat csak tanult embereknek adják oda. A házakat csak úgy építtetné fel a tanács kulcsrakészen, hogyha visszaszáll rá — de ki mondana le önként a házáról, arról, hogy a gyerekeire hagyja?! — Pedig a tanács az oka mindennek! — fakadnak ki elkeseredésükben. — Azért jött az ár, mert kicsire építették a hidat, nem engedte át a vizet! Akkor ígérgettek fűt-fát, most meg nem törődnek semmivel! Lassan kifárad a harag, csendesednek az asszonyok. Az asztalra ejtik savmarta kezüket, majd csak lesz valahogy. — Az óvodából nem tehetnek ki bennünket — mondja Szűcs Lászlóné, és csöndesen elsírja magát. Kisari Sándorné pedig történetbe fog, elpusztult malacokról, csirkékről, elúszott bútorokról, és végre jót nevetünk. Rehák Aranka Lakóterületi pártmunka Ahogy két reformkor látja Békéscsaba: Irány a körzet A Békéscsabai Reformkor elküldte szerkesztőségünknek ajánlásait a lakóterületi-körzeti pártmunkával összefüggő legfontosabb feladatokra. Az anyag — miután összefoglalja a lakóterületi pártszervezetek jelenlegi helyzetének főbb gondjait — javaslatokat tesz ezek megoldására. Egyebek között a következő feladatokat tartják fontosnak: Szervezzék kiemelten a lakóterületi pártszervezetek vezetői utánpótlását. Vezetést vállaló fiatalokat kell megnyerni, ha indokolt, akár „pályázati” rendszer alkalmazásával is. Szakítani szükséges az adott lakóhely és az adott pártszervezet közvetlen összekapcsolásával. Pártirányítást, pártmunkát vállaló káderek és párttagok lakóhelyüktől függetlenül más kerületekben is lehessenek tagok. A lakóterületi pártszervezetek mellett az üzemekből átjelentkezőket tömörítő alapszervezetek működését is tegyék lehetővé. Utalják a pártszervezetek döntési hatáskörébe, hogy pártalapszervezetként, reformkorként kívánnak-e működni a platformszabadság elve alapján. A reformkori működést ismerjék el teljes értékű pártmunkának. A városi reformkor tagjai lehetőleg jelentkezzenek át a lakóterületi alapszervezetekbe, és erre nyerjenek meg párttagokat a munkahelyükről. Szervezzenek kerületi reformköröket. A továbbiakban a Békéscsabai Reformkor javaslatokat tesz a városi pártbizottságnak. Eszerint az apparátus gyökeres átszervezésére, önálló politikai arculatú, hiteles tisztségviselőkre és politikai munkatársakra van szükség. Megszüntetve a hagyományos terület- és reszortfelelősi rendszert, hozzanak létre háromnégy fős aktuálpolitikai csoportot a pártbizottságon. A fennmaradó létszámot irányítsák át főállásban a lakóterületi körzeti pártszervezetekbe. A munkatársak — ha bizalmat kapnak — végezzenek titkári, vezetőségi tisztségviselői munkát a kerületekben, ezzel is megszüntetve az „irányító városi testület felügyeletét, képviseletét”. A lakóterületikörzeti alapszervezetek köré szerveződjenek munkakapcsolatba az adott kerület üzemi, intézményi pártszervezetei. A feladatok koordinálásáért a kerületbe küldött, függetlenített munkatárs legyen felelős. A párt központi, megyei és városi költségvetéséből a lakóterületi-körzeti pártszervezetek önálló gazdálkodására utaljanak vissza pénzügyi eszközöket. E pártházak gazdálkodását, az ebből származó bevételek felhasználását bízzák a kerület párttagságának döntésére. Ezzel egyidejűleg helyezzék hatályon kívül a lakóterületi-körzeti pártházak üzemeltetésével összefüggő, valamennyi központi szabályt. A Békéscsabai Reformkor a reformgondolkodás kiteljesedése érdekében tömegbázisát a pártalapszervezetekkel szoros együttműködésben akarja továbbfejleszteni. Kéri a pártalapszervezeteket, hogy tegyenek személyi javaslatot kongresszusi küldöttekre. A reformkor a küldöttjelöltek programjait megismerteti városunk párttagságával, lakosságával, elősegítve ezzel a legalkalmasabbak kiválasztódását. Csepel: Platformok alapján Az MSZMP Csepeli Reformköre eljuttatta hozzánk állásfoglalását a pártmunka területi szerveződésének kérdéseiről. Alább ezt közöljük némi rövidítéssel. A politizálás állampolgári jog, s így annak természetes közege a társadalmi élet megnyilvánulásának minden területe. A politika lényege, irányultsága a hatalom megszerzése és megtartása, ezért napjainkban a politizálás fő és egyre meghatározóbb frontjának a lakóterületet kell tekinteni. A lakóhelyeken a személyiség önkifejlődésének feltételei és lehetőségei megteremtésével, a közéletiség rangjának emelésével, a helyi autonómia és demokratizmus érvényre juttatásával az MSZMP számára is kedvező átrendeződési folyamat indítható el. Ez csökkentheti a párttagság bizalmatlanságát, meggyorsíthatja a párt lakóterületi kiépülését. Nem fogadjuk el a „politikamentes munkahely” kategóriáját, de elutasítjuk a pártok és politikai mozgalmak munkahelyekre való koncentrálását, illetve szervezeti kiépülését. Ezzel együtt nem értünk egyet a ma még munkahelyeken működő MSZMP-szervezetek adminisztratív úton való felszámolásával. A párt munkahelyi szervezeteinek megszűnését csak természetes folyamatként, a tagság belső igényével és a külső feltételekkel összhangban tartjuk megvalósíthatónak. A munkahelyi pártszervezetekben tevékenykedő párttagok számára lehetővé kell tenni, hogy maguk döntsék el, miként kívánnak bekapcsolódni a lakóterületi munkába. Egyetértünk azzal, és támogatjuk, hogy a párttagok platformok alapján szerveződjenek. A szerveződés és a politizálás a munkahelyeken azonban nem jelentheti a hierarchikus szervezeti formák kiépülését, mert annak az adott területen a gazdasági és érdekvédelmi szervezetekbe való integrálódással kell megjelennie. A lakóhelyeken az MSZMP — illetve annak újjászervezett jogutódja — alapvetően platformok alapján szerveződjön. Meggyőződésünk, hogy az MSZMP csak új szervezeti elvek és újszerű működési mechanizmus alapján válhat valódi mozgalmi párttá. Elvetjük a demokratikus centralizmust mint szervezeti alapelvet. Támogatjuk a demokratikus elvek alapján történő pártműködést, a legalapvetőbb kérdésekben megnyilvánuló egységet. Természetesnek tartjuk az alulról való szerveződést, a nyíltságot, a platformok és a kisebbségi álláspontok tiszteletét, az önként vállalt és mindenkire érvényes pártfegyelmet, a teljes körű kontrollt, a demokratizmus elveinek és formáinak alárendelt irányítói, vezetői tevékenységet. Az újjászerveződő és új módon tevékenykedő pártban nem lehet csupán a végrehajtásra „kárhoztatni” a párttagságot és helyette kizárólagosan és megfellebbezhetetlenül dönteni. A politika végrehajtásának legfőbb garanciája, ha a tagság maga fogalmazza meg, alkotja és gazdagítja a politikát. Így tud vele azonosulni, így képes azt képviselni, népszerűsíteni és a döntésekért felelősséget vállalni. Fokozat nélküli fordulatszám-szabályozók A hálózati frekvencia átalakításával veszteségmentesen változtatják a háromfázisú aszinkronmotorok fordulószámát. Alkalmazható: szállítószalagok, csigák, adagolók, szivattyúk, ventilátorok, keverők, bármilyen fordulatszámot igénylő hajtásrendszerek fordulatszám-szabályozásához, 2,2 kW összteljesítményig. Jellemzőik: fokozatmentes fordulatszám-változtatás, állandó nyomaték bármely fordulatszámon, vezérlési, védelmi szolgáltatások igény szerint, mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, karbantartást nem igényelnek, importhelyettesítők. Érdeklődésükre részletes tájékoztatást adunk. Várjuk megrendeléseiket! Delta Infra Therm Kft. Tatabánya, pf. 309 . 2803. Telefon: (34)-10-144, 2882-es mellék vagy (34)-17-443.