Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

8 NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR 1989. augusztus 10., csütörtök ÁRVÍZ után három hónappal A miniszter széttárta a karját Fakó gyomok borítják a táb­lát, csak néhol sötétlik ki be­lőle a lucerna zöldje. Annál többfelé csillognak a tócsák. — Ez nem az árvíz maradé­ka, csak a belvíz — magyaráz­za Tirpák Ferenc, a szikszói Béke Tsz elnöke. A másik ol­dalon csenevész napraforgók. Az ár kipusztította, újravetet­ték, de hiányosan kel, még nem virágzik, ebből már biz­tosan nem lesz termés. Jobbra volt a lóbab, balra a búza he­ver roskadtan, csapzottan, a termés fele oda ebből is. A dombok tövében folyik a Hernád, már csöndesen. A há­rom méter magas partfal véd, amennyit véd, gát nincs, a tervek már készen vannak rá, csak pénz nincs hozzá. Hitellel nem vagyunk kint a vízből — Három hónapja volt az árvíz, május első hetében, az­óta se foglalkozott vele senki, mindenki úgy tesz, mintha nem is lett volna — folytatja az elnök. — Nekünk 28 mil­liós kárunk van, nyolcmilliós nyereséget terveztünk. — A biztosító mennyit fizet? — Nekünk semmit, nem va­gyunk biztosítva. Itt száz éve nem volt ekkora árvíz, a ’74-es se volt közel ekkora se. A biz­tosítás viszont évente kétmil­lió forint lenne. Nem tudunk annyit fizetni. Azt mondják, kérjünk szanálást, gyorsított eljárással csinálják, és a vé­gén hitelt kapunk. De azzal nem vagyunk kint a vízből. Akkor évekig arra dolgozha­tunk, hogy visszafizessük a kölcsönt, pedig ez az árvíz nem a mi hibánk, nem attól van, hogy rosszul gazdálkodunk. Az egyedüli megoldás az lenne, ha katasztrófa sújtotta terü­letnek nyilvánítanák ezt a vi­déket, jövőre nulláról indul­hatna a szövetkezet. Hiszen már így is hitelt hitelre hal­mozunk, fölvesszük az egyiket, hogy visszafizessük a másikat. Közben kezdődnének az őszi munkák. Visszamondtunk hat­hétmillió forint értékű műtrá­gyát, de ezzel beleharaptunk a jövő évi kenyérbe, nem is kicsit. Kevesebb gabonánk lesz, az már most biztos. Mit tehe­tünk? Valamit eladunk, ahogy a téeszek fele már megkezdte az értékesítést. Mit? Még nem tudom, talán egy raktárát. Ha van rá vevő. Hiányozni fog, később megvesszük — drágáb­ban. Legvégső esetben a mun­kabéren is spórolnunk kell, az ipari munkásainkat fizetés nél­küli szabadságra küldjük, leál­lítjuk a termelést. De akkor miből élnek? A környéken nem találnak munkát, Miskolcon is sok a munkanélküli. — Még nem is merek telje­sen szembenézni azzal, hogy mi vár ránk, ha nem kapunk se­gítséget. Nem is nagyon szel­lőztetjük, milyen gondjaink vannak, mert akkor kitör a pánik, a jobb szakemberek azonnal elmennek, a munka­­fegyelemnek meg vége lesz, és még a betakarítással sem vé­geztünk. Egyelőre próbálom tartani a lelket az emberek­ben. A téesz 4500 hektár szántó­jának harmada került víz alá. Itt elpusztult a termés. És ez nem egyévi kár. A talajok ter­mőképességének visszaállítá­sa 2—3 évbe telik. És az idén várossá nyilvá­nított Szikszó szövetkezete még nem is tartozik a legnehezebb helyzetűek közé. Borsodban és Szabolcsban — kevésbé Haj­dúban —, majdnem kétmilli­árd forintos közvetlen kárt okozott az árvíz, meg utána a jég, a vihar. Mintegy kétszáz szövetkezetet érint az elemi csapás. Július végén a szövet­kezetek vezetői értekezletet tartottak, amelyre meghívták a MÉM, a bankok, a Pénzügy­minisztérium képviselőit. Meg­hallgatták őket, de se választ, se ígéretet nem kaptak. Még július elején levelet írtak nyolc helyre, a miniszterelnöknek, minisztereknek, biztosítónak, pártnak, TOT-nak. Volt, ahon­nan jött udvarias válasz, volt, ahonnan az se. Egy miniszter eljött, repülőről megnézte a területet, azt mondta: ez tény­leg katasztrofális és széttárta a karját. Ezt már Hartman Bálint, a borsodi Teszöv titká­ra meséli keserűen. A téeszek hozzájuk fordulnak, ők pró­bálkoznak is, de nincs part­nerük. Cigánd követhetetlen példája — Nem hiszem, hogy az el­látásban következménye lenne ennek a terméskiesésnek, az exportban már inkább — mondja Hartman Bálint. — A takarmány megdrágul, a kuko­rica ára fölmegy, ez elsősor­ban a háztáji gazdaságok ál­lattartását érinti majd. Borsod­nak mindig sok gondja volt, de tavaly már bizakodni kezd­tünk. Most ez az árvíz minden reményünket tönkretette. Úgy tudjuk, hogy a Miniszterta­nács 260 millió forintot átcso­portosított erre, de ebből a szövetkezetek még egy fillért sem láttak. A biztosítók előle­gein kívül nem kaptak sem­mit. Vagy 30 téesznek a bizto­sításra sem volt pénze. Ha nem kapunk segítséget, 5—10 ezer ember munkahelye meg­szűnhet, és nincs hova menni dolgozni. — A fölszámolás útjára lép­nek a szövetkezetek? Volt már erre itt példa. — Nem tehetik. Igaz, a ci­­gándi szakszövetkezet már kezd magához térni. De annyi segítséget kaptak, hogy végül mennie kellett. Csakhogy a többieknek nem lesz ennyi tá­mogatásuk, már a következő felszámolt téesznek, a ricsei­­nek sem sok jutott. Számítá­saim szerint 200 milliójába ke­rült az államnak Cigánd. Eny­­nyiből az egész Bodrogköz problémáit meg lehetett vol­na oldani, hogy ne jussanak el idáig a gazdaságok! Ezek a te­rületek úgyis sorvadnak, hát mi lesz itt, ha még szövetke­zetek sem lesznek? Ahogy megyünk Szikszótól északra, a csehszlovák határ felé, az első falvak még épül­nek, a harmadikban már ke­vesebb az új ház, a negyedik­ben teherautóról árulja a pap­rikát, paradicsomot, dinnyét a mozgó zöldséges, az ötödikben, ahonnan nem visz út tovább, csak minden második házban laknak. A központban az ital­bolt, a segélykérő telefon, a postaláda képviseli az infra­struktúrát, a civilizációt. Meg a villany. De ivóvíz nincs. Er­re már a forgalom is gyérül, kilométereken keresztül nem találkozunk másik autóval, ahogy a napraforgóval beülte­tett dombok közt kanyargunk. Végül elérjük Szanticskát, a kísértetfalut. A ritka szép, völgybe szorított kis falu el­hagyatott házainak udvarát, az utat felverte a gyom. Ideális üdülőfalu lenne, de ahhoz sok pénz kellene. Életerős férjjel is nehéz — Na, meghalt az uram, be­letörődtem. Élni kell tovább, hát vettem egy disznót. Az megfialt, lett tizenkét kisma­lac. Ez is jól van. De az any­juk nem akarta őket etetni, verte, lökte el őket magától. Fogtam hát hat sörösüveget, vettem hat cumit, aztán vit­tem mindennap haza a tejet a boltból. Én etettem őket há­rom hónapon át, de gondol­tam, most már más is kéne nekik. Elmentem a mi bölcs elöljárónkhoz, aki azt mondta, tegyek a tejbe tápot. Tettem is egy félmarékkal, az meg ekkorára dagadt, ni. Bele is dagadt a malacokba, kettő már estére elaludt, reggelre megint kettő, három nap alatt mind a tizenkettő elpusztult. Nagyot nevetnek az asszo­nyok, és Kisari Sándorné ép­pen azért mesél, hogy megne­vettesse a többieket. Ülünk a hercegszentandrási téeszüzem­­ág öltözőjében, a savkiszerelő asszonyokkal. A síráson már túl vagyunk. Mert itt összedőlt hat ház, mind özvegyasszonyé volt, ami nem, az elválté. Az­tán volt, ami nem dőlt össze, csak beázott, megrepedt, még most is jönnek elő a hibák. Szűcs Lászlóné háza is el­úszott, az óvodában kapott egy szobát, ott húzza meg magát a kislányával. Építkezni fog a régi háza helyén, de amit a biztosítótól kapott, annak a többsége elment a régi ház ki­fizetésére, még tartoztak az árával az OTP-nek, a mara­dékhoz is hozzá kellett nyúlni a bontáskor. De meg még a papírok sincsenek meg a föld­hivataltól, a kezesektől, a mun­kahelyétől. Azt mondták neki, 550 ezret fog kapni. De egy kőműves napi ezer forintot kér, a segédmunkás ötszázat, etetni, itatni kell őket, aztán az építőanyag-árak, a beszer­zés! — Annak is nehéz az épít­kezés, akinek életerős férje van — mondja az egyik asz­­szony. — Aki meg maga van, annak majdnem lehetetlen. De a tanács ezzel nem törődik! — Csak az adó beszedésé­vel! Azt jönnek ellenőrizni, de hogy reped a ház a fejem fö­lött, azt nem nézik meg! — csattan föl a másik. Aztán a harmadik, negyedik, sorban mindenki. Mindnek van vala­mi keserűsége, sérelme. Kinek jutott homokzsák, kavics a mentéskor. Olyan is kapott se­gélyt, akinek semmi kára sem volt — mondják —, de a ta­nácsiak­ jó ismerőse. Egy asz­­szony bútorai három helyen vannak, ő hol itt alszik, hol ott, a téesznek meg két szol­gálati lakása is üresen áll. De azokat csak tanult emberek­­­nek adják oda. A házakat csak úgy építtetné fel a tanács kulcsrakészen, hogyha vissza­száll rá — de ki mondana le önként a házáról, arról, hogy a gyerekeire hagyja?! — Pedig a tanács az oka mindennek! — fakadnak ki el­keseredésükben. — Azért jött az ár, mert kicsire építették a hidat, nem engedte át a vizet! Akkor ígérgettek fűt-fát, most meg nem törődnek semmivel! Lassan kifárad a harag, csen­­desednek az asszonyok. Az asz­talra ejtik savmarta kezüket, majd csak lesz valahogy. — Az óvodából nem tehet­nek ki bennünket — mondja Szűcs Lászlóné, és csöndesen elsírja magát. Kisari Sándorné pedig törté­netbe fog, elpusztult malacok­ról, csirkékről, elúszott búto­rokról, és végre jót nevetünk. Rehák Aranka Lakóterületi pártmunka Ahogy két reformkor látja Békéscsaba: Irány a körzet A Békéscsabai Reformkor elküldte szerkesztőségünknek ajánlásait a lakóterületi-körze­ti pártmunkával összefüggő legfontosabb feladatokra. Az anyag — miután összefoglalja a lakóterületi pártszervezetek jelenlegi helyzetének főbb gondjait — javaslatokat tesz ezek megoldására. Egyebek kö­zött a következő feladatokat tartják fontosnak: Szervezzék kiemelten a la­kóterületi pártszervezetek ve­zetői utánpótlását. Vezetést vállaló fiatalokat kell meg­nyerni, ha indokolt, akár „pá­lyázati” rendszer alkalmazá­sával is. Szakítani szükséges az adott lakóhely és az adott pártszervezet közvetlen össze­kapcsolásával. Pártirányítást, pártmunkát vállaló káderek és párttagok lakóhelyüktől füg­getlenül más kerületekben is lehessenek tagok. A lakóterü­leti pártszervezetek mellett az üzemekből átjelentkezőket tö­mörítő alapszervezetek műkö­dését is tegyék lehetővé. Utal­ják a pártszervezetek döntési hatáskörébe, hogy pártalap­­szervezetként, reformkorként kívánnak-e működni a plat­formszabadság elve alapján. A reformkori működést ismer­jék el teljes értékű pártmun­kának. A városi reformkor tagjai lehetőleg jelentkezze­nek át a lakóterületi alap­szervezetekbe, és erre nyerje­nek meg párttagokat a mun­kahelyükről. Szervezzenek ke­rületi reformköröket. A továbbiakban a Békéscsa­bai Reformkor javaslatokat tesz a városi pártbizottságnak. Eszerint az apparátus gyöke­res átszervezésére, önálló po­litikai arculatú, hiteles tiszt­ségviselőkre és politikai mun­katársakra van szükség. Meg­szüntetve a hagyományos te­rület- és reszortfelelősi rend­szert, hozzanak létre három­­négy fős aktuálpolitikai cso­portot a pártbizottságon. A fennmaradó létszámot irányít­sák át főállásban a lakóterü­leti körzeti pártszervezetekbe. A munkatársak — ha bizal­mat kapnak — végezzenek tit­kári, vezetőségi tisztségviselői munkát a kerületekben, ezzel is megszüntetve az „irányító városi testület felügyeletét, képviseletét”. A lakóterületi­körzeti alapszervezetek köré szerveződjenek munkakapcso­latba az adott kerület üzemi, intézményi pártszervezetei. A feladatok koordinálásáért a kerületbe küldött, függetlení­tett munkatárs legyen felelős. A párt központi, megyei és városi költségvetéséből a lakó­területi-körzeti pártszerveze­tek önálló gazdálkodására utal­janak vissza pénzügyi eszkö­zöket. E pártházak gazdálko­dását, az ebből származó be­vételek felhasználását bízzák a kerület párttagságának dön­tésére. Ezzel egyidejűleg he­lyezzék hatályon kívül a lakó­területi-körzeti pártházak üze­meltetésével összefüggő, vala­mennyi központi szabályt. A Békéscsabai Reformkor a reformgondolkodás kiteljese­dése érdekében tömegbázisát a pártalapszervezetekkel szo­ros együttműködésben akarja továbbfejleszteni. Kéri a párt­­alapszervezeteket, hogy tegye­nek személyi javaslatot kong­resszusi küldöttekre. A re­formkor a küldöttjelöltek prog­ramjait megismerteti városunk párttagságával, lakosságával, elősegítve ezzel a legalkalma­sabbak kiválasztódását. Csepel: Platformok alapján Az MSZMP Csepeli Reformköre eljuttatta hozzánk állásfoglalását a pártmun­ka területi szerveződé­sének kérdéseiről. Alább ezt kö­zöljük némi rövidítéssel. A politizálás állampolgári jog, s így annak természetes közege a társadalmi élet meg­nyilvánulásának minden terü­lete. A politika lényege, irá­nyultsága a hatalom megszer­zése és megtartása, ezért nap­jainkban a politizálás fő és egyre meghatározóbb frontjá­nak a lakóterületet kell tekin­teni. A lakóhelyeken a sze­mélyiség önkifejlődésének fel­tételei és lehetőségei megte­remtésével, a közéletiség rang­jának emelésével, a helyi au­tonómia és demokratizmus ér­vényre juttatásával az MSZMP számára is kedvező átrende­ződési folyamat indítható el. Ez csökkentheti a párttagság bizalmatlanságát, meggyorsít­hatja a párt lakóterületi ki­épülését. Nem fogadjuk el a „politi­kamentes munkahely” kategó­riáját, de elutasítjuk a pártok és politikai mozgalmak mun­kahelyekre való koncentrálá­sát, illetve szervezeti kiépülé­sét. Ezzel együtt nem értünk egyet a ma még munkahelye­ken működő MSZMP-szerve­­zetek adminisztratív úton való felszámolásával. A párt mun­kahelyi szervezeteinek meg­szűnését csak természetes fo­lyamatként, a tagság belső igé­nyével és a külső feltételekkel összhangban tartjuk megvaló­síthatónak. A munkahelyi pártszervezetekben tevékeny­kedő párttagok számára lehe­tővé kell tenni, hogy maguk döntsék el, miként kívánnak bekapcsolódni a lakóterületi munkába. Egyetértünk azzal, és támo­gatjuk, hogy a párttagok plat­formok alapján szerveződje­nek. A szerveződés és a poli­tizálás a munkahelyeken azonban nem jelentheti a hierarchikus szervezeti formák kiépülését, mert annak az adott területen a gazdasági és érdekvédelmi szervezetek­be való integrálódással kell megjelennie. A lakóhelyeken az MSZMP — illetve annak újjászervezett jogutódja — alapvetően plat­formok alapján szerveződjön. Meggyőződésünk, hogy az MSZMP csak új szervezeti el­vek és újszerű működési me­chanizmus alapján válhat va­lódi mozgalmi párttá. Elvet­jük a demokratikus centraliz­must mint szervezeti alapel­vet. Támogatjuk a demokrati­kus elvek alapján történő párt­­működést, a legalapvetőbb kérdésekben megnyilvánuló egységet. Természetesnek tart­juk az alulról való szervező­dést, a nyíltságot, a platfor­mok és a kisebbségi álláspon­tok tiszteletét, az önként vál­lalt és mindenkire érvényes pártfegyelmet, a teljes körű kontrollt, a demokratizmus el­veinek és formáinak aláren­delt irányítói, vezetői tevé­kenységet. Az újjászerveződő és új mó­don tevékenykedő pártban nem lehet csupán a végrehaj­tásra „kárhoztatni” a párttag­ságot és helyette kizárólago­san és megfellebbezhetetlenül dönteni. A politika végrehaj­tásának legfőbb garanciája, ha a tagság maga fogalmazza meg, alkotja és gazdagítja a politikát. Így tud vele azono­sulni, így képes azt képvisel­ni, népszerűsíteni és a dönté­sekért felelősséget vállalni. Fokozat nélküli fordulatszám-szabályozók A hálózati frekvencia átalakításával veszteségmentesen változtatják a háromfázisú aszinkronmotorok fordulószámát. Alkalmazható: szállítószalagok, csigák, adagolók, szivattyúk, ventilátorok, keverők, bármilyen fordulatszámot igénylő hajtásrendszerek fordulatszám-szabályozásához, 2,2 kW összteljesítményig. Jellemzőik: fokozatmentes fordulatszám-változtatás, állandó nyomaték bármely fordulatszámon, vezérlési, védelmi szolgáltatások igény szerint, mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, karbantartást nem igényelnek, importhelyettesítők. Érdeklődésükre részletes tájékoztatást adunk. Várjuk megrendeléseiket! Delta Infra Therm Kft. Tatabánya, pf. 309 . 2803. Telefon: (34)-10-144, 2882-es mellék vagy (34)-17-443.

Next