Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-31 / 126. szám

4 NÉPSZABADSÁG HAZAI KÖRKÉP 2001. MÁJUS 31., CSÜTÖRTÖK Búcsúznak az ombudsmanok Teljesítményükről és utódlásukról sincs egyetértés a T. Házban Mandátumuk lejárta előtt utoljára szá­moltak be az ombudsmanok éves tevé­kenységükről szerdán a T. Ház előtt. A vitában koalíciós részről élesen bírál­ták az adatvédelmi biztost, és kritizál­ták a kisebbségi ombudsman munkáját is. Az ellenzéki MSZP és SZDSZ meg­erősítette, hogy mindhárom ombuds­man újraválasztását támogatja. MUNKATÁRSAINKTÓL Az Országgyűlés szerdai ülésén tárgyal­ta a Gönczöl Katalin általános, Kalten­bach Jenő kisebbségi és Majtényi László adatvédelmi biztos 2000. évi tevékeny­ségéről szóló beszámolót. A pártok nem­csak az ombudsmanok tavalyi, hanem el­múlt hatéves munkáját is értékelték, mert június végén lejár a biztosok megbízatá­sa. A vitában újra előkerült, hogy a pár­tok eddig nem tudtak megegyezni az ombudsmanok utódairól. Legutóbb ked­den, a Mádl Ferenc köztársasági elnök­kel folytatott egyeztetésen derült ki, hogy míg az MSZP és az SZDSZ a jelen­legi ombudsmanok újraválasztását szor­galmazza, addig a koalíció és a MIÉP teljesen új jelölteket kíván állítani. Meg­állapodás híján veszélybe kerülhet az ombudsmani intézmény, mert a parla­mentnek kétharmados egyetértéssel kell megválasztania a biztosokat. Az MSZP és az SZDSZ szerdán arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlament az elmúlt hat évben minden alkalommal nagy többséggel fogadta el az ombuds­manok beszámolóját, ez pedig azt jelenti, hogy az Országgyűlés elégedett munká­jukkal. Ezért e két ellenzéki párt mindhá­rom biztos újraválasztását támogatja. A vitában nyilvánvalóvá vált, hogy bár koa­líciós részről elismerik a jelenlegi ombudsmanok teljesítményét, új szemé­lyeket kívánnak jelölni, hogy a hivatalok megújulhassanak. A parlamenti vitában a legnagyobb egyetértés az általános biztos beszámoló­ját kísérte. Koalíciós részről azonban éles kritikával illették az adatvédelmi biztost, és fenntartásokat hangoztattak a kisebb­ségi ombudsman munkájával kapcsolat­ban is. A kormány ugyanakkor mindhá­rom ombudsman beszámolóját elfoga­dásra ajánlotta a T. Háznak. Általános ombudsman: Gönczöl Kata­lin elmondta, hogy hivatalához tavaly mintegy 12 százalékkal több panasz érke­zett, mint korábban, és 7826 eljárást tud­tak lezárni. A panaszok 75 százalékát el kellett utasítani. Alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt ta­valy 1513 vizsgálatot folytattak le. A visszásságok orvoslására 1217 ajánlást tettek. Példaként említette a gyermekeket veszélyeztető bűncselekményekkel kap­csolatos vizsgálatokat, amelyek kiderítet­ték, hogy az ilyen büntetőeljárásokról a gyermekvédelmi hatóságok nem értesül­nek. Szerinte közegészségügyi veszélyt jelent, hogy az ÁNTSZ tevékenysége nem terjed ki a börtönökre, a laktanyákra, és a külföldiek elhelyezését ellátó intéz­ményekre. A MIÉP kivételével vala­mennyi frakció támogatta beszámolójá­nak elfogadását. Elismeréssel szóltak Gönczöl eddigi munkájáról, szerintük az ombudsman óriási terhet vesz le a jogvé­dő tevékenység gyakorlása során a képvi­selőkről. A MIÉP azért kíván tartózkodni a beszámoló elfogadásakor, mert a párt szerint egy hivatal is elegendő lenne a mostani három helyett. Kisebbségi biztos: Kaltenbach Jenő úgy értékelte, hogy az elmúlt hat év a kisebb­ségi jogrendszer megszilárdításaként is felfogható. Úgy vélte, itt az ideje annak, hogy a kisebbségi törvény módosításával lehetővé váljon a korábbi ígéretek bevál­tása. Szerinte elkezdődött, de még mesz­­sze van a befejezéstől az a folyamat, amely a magyarországi nemzeti közössé­geknek kulturális autonómiát biztosít. Azt is világossá tette, számos jel utal arra, hogy az esélyegyenlőség nem érvényesül Magyarországon. A vitában az MSZP és az SZDSZ támogatta és méltatta a kisebb­ségi biztos jelentését. Ezzel szemben Lezsák Sándor (MDF) kevesellte a konk­rét ügyek bemutatását. Szerinte túl sok az anyagban az általános jellegű megállapí­tás. Úgy vélte: a következtetések nem tá­maszkodnak megfelelő mértékben a té­nyekre. Azt is kifogásolta: nem derül ki a dokumentumból, hogy a kisebbségi jogok megsértésének gyanúja hányszor bizo­nyult megalapozottnak. Hegedűs Lóránt (MIÉP) kijelentette: hamis következteté­seket von le a jelentés a tavalyi év tenden­ciáiból, különös tekintettel a zámolyi ro­mák ügyére. A cigányoktatással kapcso­latban úgy fogalmazott: bizonyos elkülö­nülésre szükség van „kulturális, lelki és szellemi kiteljesülésünkhöz”. Kaltenbach reagálásában azt mondta: szerinte a MIÉP is egyetértett beszámolójával, mert ellent­mondás volt aközött, amit képviselői mondtak, és amilyen következtetésre ju­tottak. Lezsák kifogásaival kapcsolatban közölte: sajnálja, de nem érti azokat. Adatvédelmi biztos: Majtényi László szerint az adatvédelem terén elért eredmé­nyek ellenére is „vékony jégen járunk”, az állam és a piac oldaláról is veszélyeztetik az információs szabadságjogokat és a sze­mélyes adatok védelmét. Úgy vélte, az in­formációs szabadság ott kezdődik, ahol a polgároknak joguk van olyan hivatali in­formációkat is megszerezni, amelyeket az adott hivatal magától nem hozna nyilvá­nosságra. Az IM-ben készülő korrupció­­ellenes koncepció kapcsán megjegyezte: először az állam felső köreiben kellene körülnézni. A parlamenti vitában a Fi­desz, az FKGP, valamint az ellenzéki MIÉP részéről fogalmaztak meg bírálato­kat Majtényi László tevékenységével kapcsolatban. Rubovszky György (Fidesz) fenntartotta azon véleményét, hogy az adatvédelmi biztos „aktivista magatartást folytat, és bizonyos kérdésekben túllépi hatáskörét”. - Nem sorakoztatok kifogá­sokat, de arra sem teszek ígéretet, hogy a Fidesz-frakció támogatja Majtényi László újraválasztását - hangoztatta. Pokol Béla (FKGP) szintén hatáskörének túllépése miatt bírálta az ombudsmant. Az ellenzé­ki MSZP és SZDSZ ugyanakkor méltatta tevékenységét. Kósáné Kovács Magda (MSZP) szerint azok szeretnék megszün­tetni az adatvédelmi biztos hivatalát, s azok szeretnének új ombudsmant válasz­tani Majtényi helyett, akik nem akarnak átlátható államot és átláthatatlan állam­polgárt.­­ Az ő számukra az adatvédelmi biztos tüske a köröm alatt - tette hozzá. Majtényi László, Kaltenbach Jenő és Gönczöl Katalin FOTÓ: MTI - RÓZSAHEGYI TIBOR Egyeztetnek a különböző FKGP-csoportok Informális egyeztetések folynak a külön­böző kisgazda csoportosulások politiku­sai között — értesült lapunk. Emlékeze­tes, hogy a Torgyán József-ellenes „re­form polgári platformhoz” tartozó Hor­váth Béla a múlt héten találkozott a kis­gazda pártelnök feltétlen hívének számí­tó Gyimóthy Gézával. Mint elmondták, egyetértettek abban, hogy az FKGP par­lamenti frakciójának a belviszályokat félretéve a parlamenti munkára kell össz­pontosítania, és el kell kerülnie a további kizárásokat. Úgy tudjuk, Cseh Sándor független honatya, a kisgazda elnökkel szintén szemben álló Kisgazda Szövet­ség vezetője az elmúlt hónapokban több alkalommal is levélben tudatta az FKGP meghatározó politikusaival, hogy kész tárgyalóasztalhoz ülni. Információink szerint a kisgazda miniszterek nevével fémjelzett Független Kisgazdák Demok­ratikus Szövetsége részéről is „üzentek” G. Nagyné Maczó Ágnesnek, az FKGP- be nemrégiben visszatért alelnöknek, s találkozót kértek tőle. Legutóbb Maczó szerdán találkozóra készült Szabó János honvédelmi miniszterrel, a megbeszélés azonban elmaradt - tájékoztatták lapun­kat kisgazda körökből. Csuhaj Ildikó Egy búzakereskedelemmel foglalkozó kft. sérelmére elkövetett harmincmil­liós sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt az ORFK őrizetbe vette B. Csaba brókert. Rendőrségi forrásokból lapunk megtudta, hogy a sikkasz­tásra a Concordia Közraktár Rt. jogilag vitatott pénzügyi műveleteivel ösz­­szefüggésben korábban elrendelt nyomozás derített fényt. Az őrizetbe vett bróker ügye nincs azonban közvetlen összefüggésben a Kormányzati Ellen­őrzési Hivatal és más hatóságok által is átvizsgált, a Concordiánál korábban már felderített vitatott, illetve gyanús ügyletekkel. A HM tagadja a miniszter titkos levelét Közleményben reagált az Országos Sajtószolgála­ton keresztül a Honvédel­mi Minisztérium­(HM) a Népszabadság május 26-i Több pénzt kér a hadse­regnek a miniszter című írására. A tárca szerint a valóságot figyelmen kívül hagyó cikk jelent meg. Lapunk arról számolt be, hogy Szabó János honvé­delmi miniszter Orbán Viktor kormányfőhöz írt levelet, melyben közli, megkezdődött a NATO- val az egyeztetés a 2003-2008 közötti időszak fejlesztési ajánlásaira adandó magyar válaszokról. A levélben, mint la­punk megírta, a miniszter arról számol be, hogy a szűkös költségvetés miatt je­lentős visszalépésekre készül Magyaror­szág a haderőfejlesztésben. Szabó egyút­tal a védelmi kiadások több tízmilliárdos növelését is kezdeményezte. A tárca szerdai közlemé­nyében ezzel szemben azt írja, hogy a levélben szó sincs arról, hogy Magyar­­ország visszalépne vállalt, és a NATO által is elfoga­dott fejlesztési kötelezett­ségeitől. A lapunk birtoká­ban lévő, tíz évre titkosított Szabó-levél azonban egy­értelműen cáfolja a tárca közleményben kifejtett ál­láspontját. A Joós György irodavezető által aláírt köz­lemény kijelenti azt is, hogy a minisztérium nem tud a lapunkban említett, az elmúlt évre vonatkozó „úgymond komoly NATO-kri­­tikákról sem”. Ezzel szemben tavaly de­cember 27-én Szabó János miniszter az MTI-nek adott nyilatkozatában közölte: Magyarország NATO-értékelése összes­ségében kedvező, ám valóban vannak el­marasztaló megnyilvánulások. H. Z. Szabó János Hadgyakorlat civil terepen? Folytatás az 1. oldalról A tárca a kiszemelt objektumok he­lyett újakat ajánlott fel, ezeket azonban a tengerentúliak nem fogadták el. Az ame­rikaiak a gyakorlat jellegére és a terve­zésre fordított összegekre hivatkozva ra­gaszkodnak az eredeti helyszínekhez. Jelezték azt is, hogy lemondják a gya­korlatot, ha a helyszínek körüli problé­mákat nem sikerül megoldani. Érvelé­sük szerint a bázisokon lefolytatandó gyakorlatok során katonáik nem hasz­nálnak fegyvert, és nem károsítják a kör­nyezetet sem, ezért nem értik a magyar részről megfogalmazott aggályokat. Lapunk az ügyben még kedden meg­kereste a honvédelmi tárcát, a sajtóiro­dán azonban kérdéseinkre szerdai lap­zártánkig nem kaptunk választ. Nem hi­vatalosan az előkészítésben részt vevő egyik illetékestől azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy az amerikaiakkal egyelőre tar­tanak az egyeztetések. Haszán Zoltán Kutatható az 1948 előtti ügynöklista Pert nyert Varga László történész Varga László, a Fővárosi Levéltár volt igazgatója kutatásai során betekint­het a Politikatörténeti Intézetnél lévő, 1948 előtti iratokba, köztük az ügy­nöklistába - döntött a Legfelsőbb Bíróság. Az ítéletnek csak elvi jelentősége volt, az intézet ugyanis már az elsőfokú döntés után lehetővé tette a törté­nésznek a kutatást. Varga László nem tudta megmondani, hogy nyilvános­ságra hozza-e az ügynöklista egyes adatait. Varga László 1997-ben olyan, több mint fél évszázada készült iratok kuta­tására kért engedélyt a Politikatörténeti Intézettől, amelyek részben az 1948 előtti magyar emigrációval, részben a második világháború alatt működő ma­gyar katonai állambiztonsági szerv te­vékenységével, illetve a harmincas évekbeli felvidéki magyar ügynökháló­zattal foglalkoznak. Az intézet az iratok kutathatóságáról véleményt kért a Nem­zetbiztonsági Hivataltól, amely államti­tokra hivatkozva titkossá minősítette azokat. Varga ezután perelte be az NBH-t és a Politikatörténeti Intézetet. A bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az ál­tala kért levéltári iratok közérdekű ada­tokat tartalmaznak, ezért az intézet kö­teles kiadni azokat. Továbbá: az NBH elkésve és törvénysértően minősítette az inkriminált iratokat államtitokká. A Fővárosi Bíróság azzal utasította el a történész keresetét, hogy az NBH jog­szerűen minősítette titkossá az iratokat. A Legfelsőbb Bíróság ezzel ellentéte­sen döntött, és új eljárásra utasította a Fővárosi Bíróságot annak megvizsgálá­sára, hogy az iratok kiadásának nincs-e­ az államtitokra hivatkozáson kívül egyéb akadálya. A Fővárosi Bíróság az új eljárásban úgy döntött, hogy Varga betekinthet az iratokba. Az adatvédelmi és a levéltári törvény alapján ugyanis nincs akadálya a személyes adatokat is tartalmazó levéltári anyagok kutatásá­nak, ha a kutató igazolja a kutatás célját, s azt, hogy mire használja az adatokat. Varga ennek eleget tett. Az NBH megfellebbezte az ítéletet, így került az ügy ismét a Legfelsőbb Bí­róságra. A fellebbezés szerint Varga az ügynöklista személyes adatainak fel­­használására törekszik. Varga szemé­lyes meghallgatásakor visszautasította az NBH feltételezését. Mint mondta: megfontolja, hogy nyilvánosságra hoz­za-e az ügynöklistát tartalmazó adato­kat. A kutatás ugyanis hosszabb folya­mat, s ma még nem tudja, hogy az ered­mények ismertetése kiterjed-e a szemé­lyes adatokra is. A történész azt is beje­lentette, hogy az elsőfokú ítélet után az intézet biztosította, hogy beletekintsen a kért dokumentumokba. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú íté­letet, amelynek így már csak elvi jelen­tősége volt. Adatszolgáltatás miatti jogviták Az elmúlt években több per is indult a kutatáshoz szükséges adatok megtagadása, illetve a közérdekű adatok kiadása érde­kében. Kenedi János történész a Belügyminisztériumot perel­te be, mert a tárca megtagadta az általa kutatási célra kért ira­tok megismerését. Kenedi olyan, a nemzetbiztonsággal össze­függő 1980 előtti dokumentumokhoz kért hozzáférést, ame­lyeket korábban titkosnak minősítettek. A jogerős ítélet sze­rint Kenedi betekinthet az iratokba. Az általa kért anyagok 1980 előtt keletkeztek, s azok felülvizsgálatát 1996. június 30- ig el kellett volna végezni. Mivel ezt elmulasztották, meg­szűnt a titkossá minősítésük. A Nyilvánosság Klub a közérdekű adatokra hivatkozva in­dított pert a Pénzügyminisztérium (PM) ellen, s többek között arra volt kíváncsi, hogy a százszázalékos állami tulajdonban lévő Postabank mennyit költött a Magyar Nemzetre, annak ta­valy áprilisi eladásáig. Az elsőfokú bírói döntés szerint a PM- nek tájékoztatnia kell a fentiekről a közvéleményt. Ugyancsak közérdekű adatokra hivatkozva akarta megis­merni két szocialista képviselő az Országimázs Központ szerződései mögötti pénzmozgásokat. A bíróság nem jog­erős ítéletében azonban elutasította a keresetet, mondván: a képviselők nem jelölték meg konkrétan, hogy mely adatokra kíváncsiak. T. B. Tárgyalás kamera előtt Folytatás az 1. oldalról Olaszországban valamennyi bíróság és büntetés-végrehajtási intézet között kiépí­tették a biztonságos, zárt láncú tévés kap­csolatot. Németországban ellenben csak a kijelölt tartományi fegyintézetek és bíró­ságok alkalmasak ilyen perek lefolytatá­sára. A távtárgyaláson a bíró és az ügyész a bíróság épületében ül a kamerák elé, a vádlott pedig a büntetés-végrehajtási in­tézet e célra kialakított helyiségében. A védők eldönthetik, hogy a vádlott mellett vagy a bíróságon képviselik-e védencük érdekeit. Ha ez utóbbi mellett döntenek, a bíróság köteles „forró drótot” biztosítani a részükre, amelyen bármikor, ellenőrzés nélkül kapcsolatba léphetnek a vádlottal. Előírás az is, hogy a tárgyalás minden résztvevője előtt osztott képernyős moni­tornak kell lennie, hogy egyszerre látható legyen a többiek arca és az általuk bemu­tatott bizonyítékok, iratok. A távtárgyalást Nyugaton elsősorban a többvádlottas maffiaperekben alkalmaz­zák, amikor az ország egymástól távoli fegyintézeteiből kellene a bíróságra szál­lítani veszélyes vádlottakat. Biztonságos­nak bizonyult ez a tárgyalási mód azok­ban a perekben is, melyekben védett ta­núk tettek vallomást. A távtárgyalás ol­csó és megkönnyíti a bíróság dolgát akkor is, ha jogerős szabadságvesztésü­ket töltő vagy előzetes letartóztatásban lévő elítélteket kell tanúként kihallgatni. Fekete Gy. Attila

Next