Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-21 / 44. szám
9 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK Café Night: indulathullám egy szórólap nyomán Hamisítás, listázás, kémvideó és egy dunai állóhajó Göd mellett Amikor az RTL Klub Híradójában először bukkant fel amolyan „kis színesként" a „gödi droghajó’’ ügye, azt hittük, rivális szórakozóhelyek helyi perpatvarának minősített esetéről van csupán szó. A helyszínen járva azonban a szokásosnál is elvadultabb helyzettel szembesültünk: kémkedő, botcsinálta operatőrök, listázás, primitív szórólaphamisítás , egy minden ízében „up-todate” lejárató kampány. „Az alsógödi dunaparton horgonyzó DROGHAJÓN beetető szünidei DROGPARTYK! Rendezvényeinken szeretettel várunk általános és középiskolásokat! Dec. 25. - jan. 01.-ig minden éjjel REPÜLÜNK! (Az első 5 adag ingyenes.) A bulik az országban először teljesen legálisak!!!!!! A védelemről gondoskodnak: B.M. D.keszi Rendőrkapitányság, B.M. Vizirendészet. Támogatóink: Göd Város Önkorm. Jegyzője, Pest Megyei Közig. Hiv., Pest Megyei ÁNTSZ, Berényi Gyurma, Szabó Zoltán” (betűhív, közlés, A szerk.). Ez a szöveg állt azokon a szórólapokon, amelyeket december vége felé ismeretlenek néhány gödi lakos postaládájába dobtak, s amelyek az alsógödi Duna-parton horgonyzó, Café Night nevű állóhajóra hívták fel a figyelmet. A szórakozóhely Keller György vállalkozóé, akit „Gyurma” becenéven ismernek a kisvárosban (innen tudható, hogy a szórólapon őt emlegetik, noha tévesen, a nevelőapja vezetéknevén). - Évek óta működik a kávézó, nyáron időnként nagyobb bulik céljára is kiadjuk. Szervezünk dzsesszkoncerteket, kiállításokat, de volt már itt gyerekzsúr és nyugdíjasrendezvény is - magyarázza a történtektől láthatóan megviselt tulajdonos. -A hajón kulturális programok zajlanak, hétköznap pedig kávéház, ahová egyáltalán nem azért jönnek a fiatalok, hogy drogozzanak vagy randalírozzanak. Underground-alternatív klubéletet próbálunk kialakítani, és most már Pestről is kijárnak ide. Végre van egy klub, igényes zenével, ahol nem feltétlenül csak biliárdozni vagy diszkózni lehet, mint a többi szórakozóhelyen. A tizenéves srácok pedig így nem mennek be Pestre, ahol könnyebben belekeveredhetnének valamibe. Hiányoznak az országban az ilyesféle kezdeményezések -véli az egyik szervező, B. János. Hozzáteszi, nemrég ismeretlenek hosszú listát juttattak el a polgármesteri hivatalba, a hajón rendszeresen megfordulók névsorával. A kilencvenes évek ismert lemezlovasa, dj Tadeusz szintén a városban lakik, s a hajós rendezvények másik mindenese. Azt mondja, szinte minden hétre jut valami újabb kreált ügy, állandóan megy a figyelgetés, egymás kukkolása. Az egyik legújabb fejlemény az ügyben például, hogy híre ment egy felvételnek, amelyet egy nyári reggelen készített valaki, amikor az emberek nem hazamentek buli után pihenni, hanem ottmaradtak, kifeküdtek a napra, és állítólag drogoztak. Azt beszélik, hogy a felvételt - ami persze mindeddig nem került elő - a lokálpatrióta-egyesület készítette. Megkerestük a lokálpatrióták képviselőjét, Kovacsik Tamást, ám ő elzárkózott attól, hogy a Népszabadságnak nyilatkozzon, mégpedig „eltérő politikai nézetei miatt”. Az ügy egyik előzménye, hogy a képviselő-testület tavaly augusztusban határozatot hozott: a hajónak el kell hagynia a gödi partszakaszt. Ezzel a Gödi SE kérését méltányoltuk, amelynek kajakosait zavarja a hajó, pontosabban az ott nyáron megszaporodó motorcsónakok - tájékoztat bennünket Salamon Tamás, az önkormányzat sportbizottságának elnöke. A határozat ellen Keller György természetesen fellebbezett, mire a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal új eljárásra kötelezte a polgármesteri hivatalt. - Tavasszal felajánlottam, hogy harminc méterrel feljebb vontatom a hajót, építettem is egy betonlejárót az új helyre, de ezt sem engedték - panaszolja Keller. Salamon Tamás szerint azért nem, mert a helyiek egybehangzó óhaja, hogy a hajónak el kell hagynia Gödöt. E vélemény igazságtartalma objektíve nyilván ellenőrizhetetlen, de megerősíteni mindenesetre nem tudjuk. A környékbeli házak tulajdonosai legroszszabb esetben a vállukat vonogatták, amikor a hajóról kérdeztük őket. Senki sem említette, hogy a hang zavaró lenne, a törzstársaságról pedig általában kifejezetten jó véleménnyel voltak. A legközelebb lakó Papp Zsoltné Scholátz Gabriella például kijelentette, ezt a „kissé elvont” kompániát még senki sem látta duhajkodni vagy szemetelni. Keller György ehhez annyit tett hozzá, hogy rendszeresen takaríttatja a partot. Mellesleg ők is egyletként működnek: az Alsógödi Sport Club fő profilját a túrahajók képezik, de foglalkoznak más vízi sportokkal is. A szintén megrágalmazott polgármester, Szegedi Sándor szerint valóban vannak néhányan, akik már jó ideje azon törik magukat, hogy elűzzék a hajót. Fő indokuk, hogy a kajakosok nem tudnak elindulni miatta. De ha a közlekedési felügyelet megadja az engedélyt, és meg is adta 2002 júliusáig, akkor nekem ez elég. A kommunális feltételek, vagyis a vécé és egyéb közművek meglétét nekünk kellett ellenőriznünk, és ez alapján adtuk ki a területhasználati engedélyt. A parton való kikötéshez pedig a hajózási felügyelet járult hozzá. Tehát összegezve: az engedélyek megvannak, marad egyetlen vádlehetőség, hogy drogot osztanak, amit viszont bizonyítani kellene. Kovács László százados, a gödi rendőrség helyettes vezetője elmondta, rutinszerűen és bejelentés nyomán is többször ellenőrizték már a helyet dunakeszi, váci és vízi rendőr kollégáikkal együtt. (Sőt Keller szerint valakik nemegyszer ráküldték már a VPOP-t és az ÁNTSZ-t is, eredménytelenül.) Sohasem találtak kábítószerre utaló jeleket, nemrég azonban egy razzia során néhány tizenéves viselkedése gyanúsnak bizonyult - bizonyára túl jó kedvük volt -, róluk kiderült, hogy korábban marihuánát szívtak. Hogy ki állhat az igen jól megszervezett hadjárat mögött, csak találgatni lehet. Valószínűnek tűnik, hogy gazdasági érdekek (is) meghúzódhatnak a háttérben. Ezt támasztja alá, hogy a hajó a szomszédos, Duna-parti halászcsárdával együtt ígéretes vendéglátó-ipari komplexum, valamint hogy a szórólapon szerepel egy bizonyos Szabó Zoltán. E név bárkit jelölhet, sokan egy ismert helyi vállalkozót sejtenek a név mögött, akinek azonban - tudomásunk szerint - az ügyhöz semmi köze, és nem is akarja, hogy legyen. A gazdasági pozícióharc lehetőségét a polgármester sem zárja ki. - Sajnos - mondja - manapság büntetlenül lehet koholt vádak alapján feljelentgetni bárkit, büntetlenül lehet lejáratni embereket, ellehetetlenítve egyszerre akár több vállalkozást. A röplapmiatti feljelentést megtettük ismeretlen tettes ellen. A listát is meg kellene alaposabban nézni, hogy kik, milyen érdekek alapján kerültek rá. Mert úgy tudom, nincs mindenki rajta, aki a hajóra jár. A fiam például igen, így el tudom képzelni, hogy ezzel az egésszel engem is támadni akarnak. Mert ahogy javul az önkormányzat anyagi helyzete, úgy lesz egyre több önjelölt a posztomra - latolgatja az MSZP-s támogatással megválasztott, de a települést elegendő szocialista városatya híján a fideszesekkel és a helyi vállalkozók képviselőivel irányító polgármester. Dr. Orosz Balázsné ügyvéd kérdésünkre azt mondta, a magyar jogrend természetesen lehetőséget ad arra, hogy amennyiben a rágalmazás és az üzleti hátrány közti oksági kapcsolat bebizonyosodik, a bíróság vagyoni kártérítést ítéljen meg a sértettnek. Keller György egyelőre reméli, hogy nem származik nagyobb anyagi kára az ügyből. Galambos Péter-Zubor Tamás A hajó egy helyben áll, kikötötték FOTÓ: SZABÓ BERNADETT Egy gyalogos, egy autó meg a tejesflakon Hogyan lesz az egyszerű balesetből ötéves pereskedés? Kérdés: mi történik, ha az illetékesek folyamatosan mellőznek egy alig ötoldalas, a tényeket egyértelműen rögzítő jegyzőkönyvet? Válasz: többéves tárgyalássorozat után sem tudjuk bebizonyítani ártatlanságukat. A történet az alábbi rendőrségi jelentéssel és a baleset körülményeit rögzítő jegyzőkönyvvel kezdődött 1996-ban: „Jelentem, hogy a fenti napon szolgálatom teljesítése során 10.25-kor a XXI. kerületi rendőrkapitányság előtt odajött hozzám CS. T., aki elmondta, hogy ma az A. utcáról rákanyarodott személygépkocsijával a K. útra, és a kereszteződésben lévő gyalogátkelőhelytől kb. négy méterre elé lépett a járdáról E. J. A fentieket jelentettem az úti (ügyeletes tiszt) úrnak, aki a helyszínre mentőket kért, és azt az utasítást adta, hogy menjek vissza a helyszínre, és biztosítsam azt a bizottság kiérkezéséig... Személyi sérülés: egy fő könnyű. A mentők lábsérüléssel a Csepeli Kórházba szállították.... A gépjárműben nem keletkezett kár... CS. T. a helyszínen elmondta, hogy az A. utcáról elsőként kanyarodott a lámpa zöld jelzésére a K. utcára. Amikor a gyalogátkelőhelyet elhagyta, a telefonfülkénél egy nő lépett le az úttestre, és a kocsi a jobb elejével elütötte. A nő elesett, azonnal megállt. E.J. a kórházi meghallgatás során elmondta, hogy a K. utcán haladt át zöldjelzésre a kereszteződésben. A kijelölt gyalogátkelőhelyen haladt-e át, nem tudja pontosan, mert a felfestés nem jól látható. Lelépett, talán egyet lépett, és balról egy személygépkocsi elütötte.” A jegyzőkönyv mondatai teljesen érthetőek, gondolhatnánk, minden rendben van. A balesetnek volt egy szemtanúja is, egy másik gyalogos, aki felajánlotta, hogy szükség esetén tanúskodik. Első per: baleseti szabálysértés Részlet az 1997. 02. 06-án kelt rendőrségi határozatból: „CS. T.-t a közúti közlekedés rendjének megzavarása miatt... tárgyalás nélkül hatezer forint pénzbírsággal sújtom. Indoklás: A rendőri feljelentésből megállapítottam, hogy... a kereszteződésnél történ közlekedési baleset azért következett be, mert Cs. T. az általa vezetett személygépkocsival balra kanyarodása során nem biztosított elsőbbséget..., melynek következtében elütötte az ott áthaladni szándékozó gyalogost. A baleset következtében E. J. könnyű sérülést szenvedett, a járműben anyagi kár keletkezett. ” CS. T. nem érezte felelősnek magát a balesetért. Ráadásul az autóban nem keletkezett kár, ezt a helyszíneléskor is rögzítették, ezért felmerült benne a gyanú, hogy a rendőrök nem tanulmányozták át kellő alapossággal a jegyzőkönyvet. Tehát fellebbezett a rendőrségi határozat ellen. Ezt követően CS. T.-t beidézték a rendőrségre. Az elütött gyalogos és a tanú meghallgatása, valamint a csatolt iratok tanulmányozása után újabb határozat született: „Az 1997. 02. 06. napján tárgyalás nélkül hozott határozatomat fenntartom, a kifogást elutasítom - így fogalmaz a közlekedési szabálysértési osztály illetékese. Indoklás: A lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapítottam, hogy CS. T. a kereszteződésnél balra kanyarodás alkalmával elütötte az úttesten áthaladó gyalogost. CS. T. a személyi sérüléssel járó balesetet rendőrhatóságnak nem jelentette, a gyalogost kórházba vitte... E. J. felelőssége az eljárás során nem merült fel...” Vagyis minden maradt a régiben, ráadásul az autó vezetőjét azzal is megvádolták, hogy a balesetet nem jelentette. Noha ő vitte a gyalogost a rendőrségre, s minderről a jegyzőkönyvet készítő rendőr is említést tett. CS. T. ismét fellebbezett. Újabb határozat született, amelyet már a Budapesti Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti főosztályának jogorvoslati alosztálya készített 1998. március 19-én. „A fellebbezés alapján folytatott eljárásom eredményeként meghoztam az alábbi határozatot: CS. T. ügyében az I. fokú szabálysértési hatóság által hozott szabálysértési határozatot hatályon kívül helyezem, és az eljárást felelősségre vonást kizáró ok: elévülés miatt megszüntetem. Indoklás: ...közlekedési baleset során a CS. T. által vezetett gépjármű balra történő kanyarodása alkalmával elütötte az úttesten gyalogosan áthaladó E. J.-t. A baleset következtében a gyalogos könnyű sérülést szenvedett, a gépjárműben anyagi kár keletkezett. CS. T. elismerte ugyanakkor, hogy a baleset bekövetkezésének pillanatában a gyalogos az úttesten tartózkodott. Az eljáró szabálysértési hatóság... megállapította, hogy a baleset bekövetkezéséért CS.T felelős... megállapította továbbá, hogy nevezett a sérüléssel járó balesetet rendőrhatóságnak nem jelentette, a gyalogost kórházba vitte... Az eljárási iratokat felülvizsgálva megállapítottam, hogy a fellebbezéssel támadott határozat érdemében megalapozott...” Vagyis az eljárást elévülés miatt megszüntették, de kimondták, hogy a balesetért CS. T. a felelős. Mindezt nem az eredeti jegyzőkönyvre és a vallomásokra alapozva mondták ki, hanem az előző határozatok alapján, amelyekben CS. T. szerint két valótlan állítás is szerepelt: az, hogy az autóban anyagi kár keletkezett, és hogy annak vezetője nem jelentette a balesetet a rendőrségnek. Ezekhez újabb „baki” csatlakozott: CS. T. ugyanis (az indoklás megfogalmazásával ellentétben) nem ismerte el, hogy a baleset bekövetkezésének pillanatában a gyalogos az úttesten tartózkodott. (Ez CS. T. szerint azért fontos momentum, mert ha a gyalogos már az úttesten tartózkodott, ez azt jelenti, hogy az autó vezetője nem figyelt eléggé. Ha viszont hirtelen lépett az autó elé, akkor a sofőrnek nem volt módja arra, hogy elkerülje az ütközést. Mivel azonban az eset elévült, büntetést nem szabtak ki CS. T.-re, ám mégis felelősnek mondták ki a balesetért. Ez jogalapot szolgáltatott a sérültnek arra, hogy kártérítési pert indítson. Második, kártérítési per Ez meg is történt. E. J. a kártérítési per elindításakor 41 500 forintot és annak kamatait követelte CS. T.-től, összetört szemüvegére, elveszett karláncára, ruhatisztítási és taxiköltségekre hivatkozva. CS. T. nem ismerte el felelősségét, tehát nem fizetett. A gyalogos E. J. az elsőfokú bírósági tárgyaláson, 1998. április 20-án azt állította, hogy őt CS. T. a zebrán ütötte el: - A baleset bekövetkeztekor nálam volt egy szörpös műanyag üveg, melyben tejet vittem. Amikor beszálltam az alperes kocsijába, akkor vettem észre, hogy folyik a tej a szatyromból, ráfolyt a ruhámra is, és én annyira el voltam keseredve, hogy ezt a tejes műanyag flakont kidobtam az autóból, az autó menetirányával egy irányban. Amikor a szabálysértési hatóságon voltunk, akkor tudtam meg, hogy ezt a flakont a helyszínelő rendőrök megtalálták az úttesten, és nyilván ennek helye alapján mondhatta azt az alperes, hogy nem a zebrán mentem át, hanem máshol... CS. T. ügyvédje így fogalmazott: - Az a felperesi állítás pedig képtelenség, hogy ő a gépkocsiból a teret előre kihajította, hiszen a felperes a hátsó ülésen hátradőlve ült, az ablak nem volt letekerve, mivel tél volt, és nem rendelkezett, rendelkezhetett olyan fizikai erővel, hogy a kocsi elé öt méterre előredobja az üveget, annál is inkább, mert télikabátban ült az ülésen... A fenti néhány mondat csupán ízelítő a Pesti Központi Kerületi Bíróságon több hónapig tartó tárgyalás jegyzőkönyvéből. Végül megszületett az ítélet, amely szerint az alperesnek 16800 forintot (és kamatait) kell megfizetni kártérítésként. Részlet az indoklásból: „...a felperes (a gyalogos - A szerk.) ekkor kezdte meg az áthaladást az úttesten, amikor is a személygépkocsi nem sokkal az elindulását követően a zebrától kb. négy méterre elütötte az úttesten. Az ütközést követően a felperes az aszfaltra esett, a táskájában lévő tejesflakonból a tej kifolyt. A felperes személygépkocsijának eleje a jobb oldalon a lámpától beljebb eső részen behorpadt... A szabálysértési iratoknál fellelhető fényképek tanúsága szerint az alperesi gépkocsi nem a jobb oldalánál sérült meg, hanem az elejénél, a középtájhoz közeli részen, melyből arra lehet következtetni, hogy az ütközés időpontjában a felperes már az úttesten tartózkodott... A bíróság úgy ítélte meg, hogy a baleset bekövetkezésében az alperes hetven százalékban, a felperes pedig harminc százalékban hatott közre...” Némi apróság: az iratokban megint az szerepelt, hogy az autó megsérült. Holott a csatolt fényképeken látszik, hogy az autó jobb elején elkenődött ugyan a sorfolt, de sérülés nem látható. CS. T. újra fellebbezett. Az újabb ítélet szerint, amelyet már a Fővárosi Bíróság hozott, az alperesnek tizenkétezer forintot kell fizetnie kártérítésként. Indoklás: „A felperes kétséget kizáróan megszegte a KRESZ-t, amikor nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen ment át. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a közrehatás súlyosabb annál, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság értékelte. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a kármegosztás arányát ötvenötven százalékban állapította meg... ennek megfelelően csökkentette a marasztalási összeget és a felperest terhelő perköltséget.” Az utolsó hivatalos irat CS. T. továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy vétlen a balesetben, ezért (a háttérben őt segítő ügyvédcsapat tanácsára) az ítélet felülvizsgálatát kérte. Kérelmét egy jogszabályra alapozta, amely szerint a kártérítési felelősség alól mentesül az, aki bizonyítja, hogy a baleset során fellépett valamilyen külső tényező (jelen esetben a felperes jogellenes, közreható magatartása), valamint fennállt az objektív elháríthatatlanság esete (az úttestre történő váratlan lelépés miatt a baleset elkerülhetetlen volt). A Legfelsőbb Bíróság azonban a felülvizsgálati kérelem engedélyezése iránti kérelmet elutasította. Az ügyben az utolsó hivatalos irat egy 2001. februári fizetési felhívás, amelyben CS. T.-t felszólítják, hogy fizessen meg ötezer forint bírósági eljárási illetéket. A baleset sérültje, a felperes azóta sem jelentkezett a számára jogerősen megítélt tizenkétezer forint kártérítésért. Serfőző Melinda