Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-21 / 44. szám

9 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. FEBRUÁR 2­1., CSÜTÖRTÖK Café Night: indulathullám egy szórólap nyomán H­amisítás, listázás, kémvideó és egy dunai állóhajó Göd mellett Amikor az RTL Klub Híradójában elő­ször bukkant fel amolyan „kis színes­ként" a „gödi droghajó’’ ügye, azt hit­tük, rivális szórakozóhelyek helyi per­patvarának minősített esetéről van csu­pán szó. A helyszínen járva azonban a szokásosnál is elvadultabb helyzettel szembesültünk: kémkedő, botcsinálta operatőrök, listázás, primitív szórólap­­hamisítás , egy minden ízében „up-to­­date” lejárató kampány. „Az alsógödi dunaparton horgonyzó DROGHAJÓN beetető szünidei DROGPARTYK! Rendezvényeinken szeretettel várunk általános és középis­kolásokat! Dec. 25. - jan. 01.-ig minden éjjel REPÜLÜNK! (Az első 5 adag in­gyenes.) A bulik az országban először teljesen legálisak!!!!!! A védelemről gondoskodnak: B.M. D.keszi Rendőrka­pitányság, B.M. Vizirendészet. Támoga­tóink: Göd Város Önkorm. Jegyzője, Pest Megyei Közig. Hiv., Pest Megyei ÁNTSZ, Berényi Gyurma, Szabó Zol­tán” (betűhív, közlés, A szerk.). Ez a szöveg állt azokon a szóróla­pokon, amelyeket december vége felé ismeretlenek néhány gödi lakos postalá­dájába dobtak, s amelyek az alsógödi Duna-parton horgonyzó, Café Night ne­vű állóhajóra hívták fel a figyelmet. A szórakozóhely Keller György vállalko­zóé, akit „Gyurma” becenéven ismernek a kisvárosban (innen tudható, hogy a szórólapon őt emlegetik, noha tévesen, a nevelőapja vezetéknevén). - Évek óta működik a kávézó, nyáron időnként nagyobb bulik céljára is kiad­juk. Szervezünk dzsesszkoncerteket, ki­állításokat, de volt már itt gyerekzsúr és nyugdíjasrendezvény is - magyarázza a történtektől láthatóan megviselt tulajdo­nos. -A hajón kulturális programok zajla­nak, hétköznap pedig kávéház, ahová egyáltalán nem azért jönnek a fiatalok, hogy drogozzanak vagy randalírozza­nak. Underground-alternatív klubéletet próbálunk kialakítani, és most már Pest­ről is kijárnak ide. Végre van egy klub, igényes zenével, ahol nem feltétlenül csak biliárdozni vagy diszkózni lehet, mint a többi szórakozóhelyen. A tizen­éves srácok pedig így nem mennek be Pestre, ahol könnyebben belekevered­hetnének valamibe. Hiányoznak az or­szágban az ilyesféle kezdeményezések -véli az egyik szervező, B. János. Hoz­záteszi, nemrég ismeretlenek hosszú lis­tát juttattak el a polgármesteri hivatalba, a hajón rendszeresen megfordulók név­sorával. A kilencvenes évek ismert lemezlova­sa, dj Tadeusz szintén a városban lakik, s a hajós rendezvények másik mindenese. Azt mondja, szinte minden hétre jut va­lami újabb kreált ügy, állandóan megy a figyelgetés, egymás kukkolása.­­ Az egyik legújabb fejlemény az ügyben például, hogy híre ment egy fel­vételnek, amelyet egy nyári reggelen ké­szített valaki, amikor az emberek nem hazamentek buli után pihenni, hanem ottmaradtak, kifeküdtek a napra, és állí­tólag drogoztak. Azt beszélik, hogy a felvételt - ami persze mindeddig nem került elő - a lokálpatrióta-egyesület ké­szítette. Megkerestük a lokálpatrióták képvi­selőjét, Kovacsik Tamást, ám ő elzárkó­zott attól, hogy a Népszabadságnak nyi­latkozzon, mégpedig „eltérő politikai nézetei miatt”. Az ügy egyik előzménye, hogy a kép­viselő-testület tavaly augusztusban hatá­rozatot hozott: a hajónak el kell hagynia a gödi partszakaszt.­­ Ezzel a Gödi SE kérését méltányol­tuk, amelynek kajakosait zavarja a hajó, pontosabban az ott nyáron megszaporo­dó motorcsónakok - tájékoztat bennün­ket Salamon Tamás, az önkormányzat sportbizottságának elnöke. A határozat ellen Keller György természetesen fel­lebbezett, mire a Pest Megyei Közigaz­gatási Hivatal új eljárásra kötelezte a polgármesteri hivatalt. - Tavasszal felajánlottam, hogy har­minc méterrel feljebb vontatom a hajót, építettem is egy betonlejárót az új hely­re, de ezt sem engedték - panaszolja Keller. Salamon Tamás szerint azért nem, mert a helyiek egybehangzó óhaja, hogy a hajónak el kell hagynia Gödöt. E vélemény igazságtartalma objektíve nyilván ellenőrizhetetlen, de megerősí­teni mindenesetre nem tudjuk. A kör­nyékbeli házak tulajdonosai legrosz­­szabb esetben a vállukat vonogatták, amikor a hajóról kérdeztük őket. Senki sem említette, hogy a hang zavaró len­ne, a törzstársaságról pedig általában ki­fejezetten jó véleménnyel voltak. A leg­közelebb lakó Papp Zsoltné Scholátz Gabriella például kijelentette, ezt a „kissé elvont” kompániát még senki sem látta duhajkodni vagy szemetelni. Keller György ehhez annyit tett hozzá, hogy rendszeresen takaríttatja a partot. Mellesleg ők is egyletként működnek: az Alsógödi Sport Club fő profilját a tú­rahajók képezik, de foglalkoznak más vízi sportokkal is. A szintén megrágalmazott polgár­­mester, Szegedi Sándor szerint való­ban vannak néhányan, akik már jó ide­je azon törik magukat, hogy elűzzék a hajót.­­ Fő indokuk, hogy a kajakosok nem tudnak elindulni miatta. De ha a közle­kedési felügyelet megadja az engedélyt, és meg is adta 2002 júliusáig, akkor ne­kem ez elég. A kommunális feltételek, vagyis a vécé és egyéb közművek meg­létét nekünk kellett ellenőriznünk, és ez alapján adtuk ki a területhasználati en­gedélyt. A parton való kikötéshez pedig a hajózási felügyelet járult hozzá. Tehát összegezve: az engedélyek megvannak, marad egyetlen vádlehetőség, hogy dro­got osztanak, amit viszont bizonyítani kellene. Kovács László százados, a gödi rend­őrség helyettes vezetője elmondta, ru­tinszerűen és bejelentés nyomán is többször ellenőrizték már a helyet duna­keszi, váci és vízi rendőr kollégáikkal együtt. (Sőt Keller szerint valakik nem­egyszer ráküldték már a VPOP-t és az ÁNTSZ-t is, eredménytelenül.) Soha­sem találtak kábítószerre utaló jeleket, nemrég azonban egy razzia során né­hány tizenéves viselkedése gyanúsnak bizonyult - bizonyára túl jó kedvük volt -, róluk kiderült, hogy korábban mari­huánát szívtak. Hogy ki állhat az igen jól megszerve­zett hadjárat mögött, csak találgatni le­het. Valószínűnek tűnik, hogy gazdasági érdekek (is) meghúzódhatnak a háttér­ben. Ezt támasztja alá, hogy a hajó a szomszédos, Duna-parti halászcsárdá­val együtt ígéretes vendéglátó-ipari komplexum, valamint hogy a szóróla­pon szerepel egy bizonyos Szabó Zol­tán. E név bárkit jelölhet, sokan egy is­mert helyi vállalkozót sejtenek a név mögött, akinek azonban - tudomásunk szerint - az ügyhöz semmi köze, és nem is akarja, hogy legyen. A gazdasági pozícióharc lehetőségét a polgármester sem zárja ki. - Sajnos - mondja - manapság bün­tetlenül lehet koholt vádak alapján fel­­jelentgetni bárkit, büntetlenül lehet lejá­ratni embereket, ellehetetlenítve egy­szerre akár több vállalkozást. A röplap­­miatti feljelentést megtettük ismeretlen tettes ellen. A listát is meg kellene ala­posabban nézni, hogy kik, milyen érde­kek alapján kerültek rá. Mert úgy tu­dom, nincs mindenki rajta, aki a hajóra jár. A fiam például igen, így el tudom képzelni, hogy ezzel az egésszel engem is támadni akarnak. Mert ahogy javul az önkormányzat anyagi helyzete, úgy lesz egyre több önjelölt a posztomra - latol­gatja az MSZP-s támogatással megvá­lasztott, de a települést elegendő szocia­lista városatya híján a fideszesekkel és a helyi vállalkozók képviselőivel irányító polgármester. Dr. Orosz Balázsné ügyvéd kérdé­sünkre azt mondta, a magyar jogrend természetesen lehetőséget ad arra, hogy amennyiben a rágalmazás és az üzleti hátrány közti oksági kapcsolat bebizo­nyosodik, a bíróság vagyoni kártérítést ítéljen meg a sértettnek. Keller György egyelőre reméli, hogy nem származik nagyobb anyagi kára az ügyből. Galambos Péter-Zubor Tamás A hajó egy helyben áll, kikötötték FOTÓ: SZABÓ BERNADETT Egy gyalogos, egy autó meg a tejesflakon H­ogyan lesz az egyszerű balesetből ötéves pereskedés? Kérdés: mi történik, ha az illetékesek folyamatosan mellőznek egy alig ötoldalas, a tényeket egyértel­műen rögzítő jegyzőkönyvet? Válasz: többéves tár­gyalássorozat után sem tudjuk bebizonyítani ártat­lanságukat. A történet az alábbi rendőrségi jelentéssel és a baleset körülményeit rögzítő jegyzőkönyvvel kezdő­dött 1996-ban: „Jelentem, hogy a fenti napon szolgálatom teljesí­tése során 10.25-kor a XXI. kerületi rendőrkapitány­ság előtt odajött hozzám CS. T., aki elmondta, hogy ma az A. utcáról rákanyarodott személygépkocsijá­val a K. útra, és a kereszteződésben lévő gyalogátke­lőhelytől kb. négy méterre elé lépett a járdáról E. J. A fentieket jelentettem az úti (ügyeletes tiszt) úr­nak, aki a helyszínre mentőket kért, és azt az utasí­tást adta, hogy menjek vissza a helyszínre, és bizto­sítsam azt a bizottság kiérkezéséig... Személyi sérülés: egy fő könnyű. A mentők lábsé­rüléssel a Csepeli Kórházba szállították.... A gépjár­műben nem keletkezett kár... CS. T. a helyszínen elmondta, hogy az A. utcáról elsőként kanyarodott a lámpa zöld jelzésére a K. ut­cára. Amikor a gyalogátkelőhelyet elhagyta, a tele­fonfülkénél egy nő lépett le az úttestre, és a kocsi a jobb elejével elütötte. A nő elesett, azonnal megállt. E.J. a kórházi meghallgatás során elmondta, hogy a K. utcán haladt át zöldjelzésre a kereszteződésben. A kijelölt gyalogátkelőhelyen haladt-e át, nem tudja pontosan, mert a felfestés nem jól látható. Lelépett, talán egyet lépett, és balról egy személygépkocsi el­ütötte.” A jegyzőkönyv mondatai teljesen érthetőek, gon­dolhatnánk, minden rendben van. A balesetnek volt egy szemtanúja is, egy másik gyalogos, aki felaján­lotta, hogy szükség esetén tanúskodik. Első per: baleseti szabálysértés Részlet az 1997. 02. 06-án kelt rendőrségi határo­zatból: „CS. T.-t a közúti közlekedés rendjének meg­zavarása miatt... tárgyalás nélkül hatezer forint pénz­bírsággal sújtom. Indoklás: A rendőri feljelentésből megállapítot­tam, hogy... a kereszteződésnél történ közlekedési baleset azért következett be, mert Cs. T. az általa ve­zetett személygépkocsival balra kanyarodása során nem biztosított elsőbbséget..., melynek következté­ben elütötte az ott áthaladni szándékozó gyalogost. A baleset következtében E. J. könnyű sérülést szen­vedett, a járműben anyagi kár keletkezett. ” CS. T. nem érezte felelősnek magát a balesetért. Ráadásul az autóban nem keletkezett kár, ezt a hely­színeléskor is rögzítették, ezért felmerült benne a gyanú, hogy a rendőrök nem tanulmányozták át kel­lő alapossággal a jegyzőkönyvet. Tehát fellebbezett a rendőrségi határozat ellen. Ezt követően CS. T.-t beidézték a rendőrségre. Az elütött gyalogos és a tanú meghallgatása, valamint a csatolt iratok tanulmányozása után újabb határozat született: „Az 1997. 02. 06. napján tárgyalás nélkül hozott határozatomat fenntartom, a kifogást elutasítom - így fogalmaz a közlekedési szabálysértési osztály il­letékese. Indoklás: A lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapítottam, hogy CS. T. a kereszteződésnél balra kanyarodás alkalmával elütötte az úttesten át­haladó gyalogost. CS. T. a személyi sérüléssel járó balesetet rendőrhatóságnak nem jelentette, a gyalo­gost kórházba vitte.­.. E. J. felelőssége az eljárás so­rán nem merült fel...” Vagyis minden maradt a régiben, ráadásul az autó vezetőjét azzal is megvádolták, hogy a balesetet nem jelentette. Noha ő vitte a gyalogost a rendőrségre, s minderről a jegyzőkönyvet készítő rendőr is említést tett. CS. T. ismét fellebbezett. Újabb határozat született, amelyet már a Budapes­ti Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti főosz­tályának jogorvoslati alosztálya készített 1998. már­cius 19-én. „A fellebbezés alapján folytatott eljárásom ered­ményeként meghoztam az alábbi határozatot: CS. T. ügyében az I. fokú szabálysértési hatóság által ho­zott szabálysértési határozatot hatályon kívül helye­zem, és az eljárást felelősségre vonást kizáró ok: el­évülés miatt megszüntetem. Indoklás: ...közlekedési baleset során a CS. T. ál­tal vezetett gépjármű balra történő kanyarodása al­kalmával elütötte az úttesten gyalogosan áthaladó E. J.-t. A baleset következtében a gyalogos könnyű sé­rülést szenvedett, a gépjárműben anyagi kár keletke­zett. CS. T. elismerte ugyanakkor, hogy a baleset be­következésének pillanatában a gyalogos az úttesten tartózkodott. Az eljáró szabálysértési hatóság... megállapította, hogy a baleset bekövetkezéséért CS.­T felelős... megállapította továbbá, hogy nevezett a sérüléssel járó balesetet rendőrhatóságnak nem je­lentette, a gyalogost kórházba vitte... Az eljárási ira­tokat felülvizsgálva megállapítottam, hogy a felleb­bezéssel támadott határozat érdemében megalapo­zott...” Vagyis az eljárást elévülés miatt megszüntették, de kimondták, hogy a balesetért CS. T. a felelős. Mindezt nem az eredeti jegyzőkönyvre és a vallomá­sokra alapozva mondták ki, hanem az előző határo­zatok alapján, amelyekben CS. T. szerint két valótlan állítás is szerepelt: az, hogy az autóban anyagi kár keletkezett, és hogy annak vezetője nem jelentette a balesetet a rendőrségnek. Ezekhez újabb „baki” csatlakozott: CS. T. ugyan­is (az indoklás megfogalmazásával ellentétben) nem ismerte el, hogy a baleset bekövetkezésének pillana­tában a gyalogos az úttesten tartózkodott. (Ez CS. T. szerint azért fontos momentum, mert ha a gyalogos már az úttesten tartózkodott, ez azt jelenti, hogy az autó vezetője nem figyelt eléggé. Ha viszont hirtelen lépett az autó elé, akkor a sofőrnek nem volt módja arra, hogy elkerülje az ütközést.­ Mivel azonban az eset elévült, büntetést nem szabtak ki CS. T.-re, ám mégis felelősnek mondták ki a balesetért. Ez jogalapot szolgáltatott a sérültnek arra, hogy kártérítési pert indítson. Második, kártérítési per Ez meg is történt. E. J. a kártérítési per elindítása­kor 41 500 forintot és annak kamatait követelte CS. T.-től, összetört szemüvegére, elveszett karláncára, ruhatisztítási és taxiköltségekre hivatkozva. CS. T. nem ismerte el felelősségét, tehát nem fizetett. A gyalogos E. J. az elsőfokú bírósági tárgyaláson, 1998. április 20-án azt állította, hogy őt CS. T. a zeb­rán ütötte el: - A baleset bekövetkeztekor nálam volt egy ször­­pös műanyag üveg, melyben tejet vittem. Amikor be­szálltam az alperes kocsijába, akkor vettem észre, hogy folyik a tej a szatyromból, ráfolyt a ruhámra is, és én annyira el voltam keseredve, hogy ezt a tejes műanyag flakont kidobtam az autóból, az autó menet­irányával egy irányban. Amikor a szabálysértési ható­ságon voltunk, akkor tudtam meg, hogy ezt a flakont a helyszínelő rendőrök megtalálták az úttesten, és nyilván ennek helye alapján mondhatta azt az alperes, hogy nem a zebrán mentem át, hanem máshol... CS. T. ügyvédje így fogalmazott: - Az a felperesi állítás pedig képtelenség, hogy ő a gépkocsiból a teret előre kihajította, hiszen a felpe­res a hátsó ülésen hátradőlve ült, az ablak nem volt letekerve, mivel tél volt, és nem rendelkezett, ren­delkezhetett olyan fizikai erővel, hogy a kocsi elé öt méterre előredobja az üveget, annál is inkább, mert télikabátban ült az ülésen... A fenti néhány mondat csupán ízelítő a Pesti Köz­ponti Kerületi Bíróságon több hónapig tartó tárgya­lás jegyzőkönyvéből. Végül megszületett az ítélet, amely szerint az alperesnek 16800 forintot (és kama­tait) kell megfizetni kártérítésként. Részlet az indoklásból: „...a felperes (a gyalogos - A szerk.) ekkor kezdte meg az áthaladást az úttesten, amikor is a személygépkocsi nem sokkal az elindu­lását követően a zebrától kb. négy méterre elütötte az úttesten. Az ütközést követően a felperes az asz­faltra esett, a táskájában lévő tejesflakonból a tej ki­folyt. A­ felperes személygépkocsijának eleje a jobb oldalon a lámpától beljebb eső részen behorpadt... A szabálysértési iratoknál fellelhető fényképek tanúsá­ga szerint az alperesi gépkocsi nem a jobb oldalánál sérült meg, hanem az elejénél, a középtájhoz közeli részen, melyből arra lehet következtetni, hogy az üt­közés időpontjában a felperes már az úttesten tartóz­kodott... A bíróság úgy ítélte meg, hogy a baleset be­következésében az alperes hetven százalékban, a fel­peres pedig harminc százalékban hatott közre...” Némi apróság: az iratokban megint az szerepelt, hogy az autó megsérült. Holott a csatolt fényképe­ken látszik, hogy az autó jobb elején elkenődött ugyan a sorfolt, de sérülés nem látható. CS. T. újra fellebbezett. Az újabb ítélet szerint, amelyet már a Fővárosi Bí­róság hozott, az alperesnek tizenkétezer forintot kell fizetnie kártérítésként. Indoklás: „A felperes kétséget kizáróan megszeg­te a KRESZ-t, amikor nem a kijelölt gyalogátkelő­helyen ment át. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a közrehatás súlyosabb annál, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság értékelte. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a kármegosztás arányát ötven­ötven százalékban állapította meg... ennek megfele­lően csökkentette a marasztalási összeget és a felpe­rest terhelő perköltséget.” Az utolsó hivatalos irat CS. T. továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy vét­len a balesetben, ezért (a háttérben őt segítő ügyvéd­csapat tanácsára) az ítélet felülvizsgálatát kérte. Ké­relmét egy jogszabályra alapozta, amely szerint a kártérítési felelősség alól mentesül az, aki bizonyít­ja, hogy a baleset során fellépett valamilyen külső té­nyező (jelen esetben a felperes jogellenes, közreható magatartása), valamint fennállt az objektív elhárít­hatatlanság esete (az úttestre történő váratlan lelépés miatt a baleset elkerülhetetlen volt). A Legfelsőbb Bíróság azonban a felülvizsgálati kérelem engedélyezése iránti kérelmet elutasította. Az ügyben az utolsó hivatalos irat egy 2001. feb­ruári fizetési felhívás, amelyben CS. T.-t felszólítják, hogy fizessen meg ötezer forint bírósági eljárási ille­téket. A baleset sérültje, a felperes azóta sem jelentke­zett a számára jogerősen megítélt tizenkétezer forint kártérítésért. Serfőző Melinda

Next